Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Tekintsünk elhivatásunkra!
  2018-11-13 15:24:54, kedd
 
  Tekintsünk elhivatásunkra!

Több időt töltünk élethivatásunk gyakorlásával, mint bármi mással. Sokkal kevesebb időnk jut pihenésre, tanulásra, a családi életre, mint arra a munkára, amelyre Isten elhívott bennünket.
A keresztény ember a hivatása megválasztását élete egyik legfontosabb döntésének tekinti, mely egész életútját meghatározza. Ezért igen fontos, hogy megbizonyosodjunk afelől, vajon Isten akaratát cselekesszük-e.
De mi az Isten akarata? Hogyan ismerhetem fel elhívását? Van-e valami a tervében, amit személy szerint nekem kell megtennem?
A kérdést először az általános bibliai tanítás összefüggésébe kell helyeznünk. Megfigyeltük-e már a Tízparancsolat tanulmányozásakor, hogy a parancsolat, amely a szombatnap megtartásáról szól, egyben Isten parancsolatainak a mindennapokban történő megtartására is vonatkozik? A hét hat napját arra kel szentelnünk, hogy elvégezzük a munkánkat. A hetedik napot pedig úgy kell megszentelnünk, hogy megpihenünk a munkánktól, és Isten dicsőítjük: ,,Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon..." (2Móz 20,9-10).
A munka kiváltság. Isten ajándéka. De parancsolat és kötelesség is. Isten azért adta nekünk, hogy teljes emberekké legyünk. Sőt, a Szentírás szerint amikor dolgozunk, Isten képmását tükrözzük vissza, éppúgy, mint amikor a nyugalom napján megpihenünk, és ezzel Alkotónk mintáját követjük. ,,Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját." (2Móz 20,11)
Jézus élete nagy részében ácsként dolgozott, mesterember volt. A fa volt az eszköze. Bizonyára ,,jó kezű mester" volt. Nem lenne szabad szem elől tévesztenünk, hogy milyen munkát végzett Jézus. Az iskolában, ahova diákkoromban jártam, csak azok végeztek famunkát és azok vettek részt a kézműves foglalkozásokon, akik az elméleti tárgyakból megbuktak. Voltak köztünk, akik az ,,eszükkel" dolgoztak, mások a ,,kezükkel". Legalábbis ezt gondoltuk. De valójában mindkettőre szükségünk volt, bármelyik csoporthoz tartoztunk. Kevesebb munkahelyi probléma és feszültség lenne körülöttünk, ha az iskolák egészségesebb szemléletre nevelnék diákjaikat.
Jézus életében egyensúlyban volt a fizikai és a szellemi munka. Nem gondolta, hogy a kétkezi munka kevésbé volna fontos Isten előtt, mint a szellemi tevékenység*. Tudta, hogy mindkettő Isten ajándéka, s mindkettőt élvezte. Már tizenkét éves korában képes volt tanítómestereit elgondolkodtatni mély értelmű kérdéseivel (Lk 2,46-47). De ugyanúgy mély megelégedésére szolgált, amikor a munkapad mellett faragott és dolgozott.
Jézus jól ismerte Mózes írásait. Tudta, hogy amikor Isten megalkotta az embert, komoly szellemi munkát bízott rá: Hogyan fog uralkodni ezen a csodálatos világon, amelybe Isten helyezte? Hogy fogja nevezni az állatokat, melyeket Isten adott neki? (Vö. 1Móz 1,26; 2,19kk.) De az embernek kétkezi munkát is kellett végeznie: gondoskodnia kellett a kertről (1Móz 2,15). Bár keményen dolgozott, mégsem volt ez számára nyűg vagy teher (1Móz 3,17-19). Áldást nyert általa és nagy örömöt talált benne. A nap végén feltekinthetett a csillagokra, és mielőtt lepihent, így fohászkodott Istenhez:

,,Ha látom az eget, kezed alkotását,
a holdat és a csillagokat,
amelyeket ráhelyeztél,
micsoda a halandó - mondom -,
hogy törődsz vele,
és az emberfia, hogy gondod van rá?
Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél,
dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
Úrrá tetted kezed alkotásain,
mindent lába alá vetettél:
a juhokat és a marhákat mind,
még a mezei vadakat is,
az ég madarait, a tenger halait,
amelyek a tenger ösvényein járnak.
Ó, Urunk, mi Urunk!
Mily felséges a te neved az egész földön!"
(Zsolt 8,4-9)

Ha a keresztény ember Isten szolgálja mindennapi munkájával, a hálaadásnak és örömnek ugyanezzel a lelkületével térhet nyugovóra. Napi munkáját nem az élet kellemetlen velejárójának tekinti, hanem szerves részének. A családi élet, Isten népének közössége és az Ő szolgálata mellett élethivatásunk is az Úr megígért áldásai közé tartozik.
De vajon helyes indítékok motiválnak-e a munkánkban? A legjobbat akarjuk-e nyújtani hivatásunkban, mert meglátjuk benne a kiváltságot? Oda akarjuk-e szentelni magunkat Isten akaratának teljesítésére tudva azt, hogy a Mester szeme rajtunk van? Igazán hisszük-e, hogy a munka kiváltság és méltóság, mellyel Isten ruházta fel kegyelmesen az Ő gyermekeit?
Ha igen, akkor fontos, hogy világosan lássuk azokat a szempontokat, melyek segítenek hivatásunk felismerésében.

Hogyan válasszunk hivatást?

Végső soron nekünk kell eldönteni, mi Isten akarata! Az Isten vezetésére vonatkozó hamis elképzelések könnyen összezavarnak bennünket. Természetfeletti kinyilatkoztatásra várunk, miközben Isten azt akarja, hogy az igéjével éljünk. Meg szeretnénk kerülni a gondolkodás nehéz munkáját, holott Isten azt várja tőlünk, hogy végiggondoljuk életünkre vonatkozó terveit. Azonnal és intuitív úton szeretnénk megtudni, mit kell tennünk, míg Ő a várakozás lassú és sokszor fájdalmas folyamatában akar felkészíteni bennünket a feladatra.
A vezetésről szóló írások olvasói gyakran csalódottan panaszkodnak, amiért e könyvek elolvasása után sem kapnak választ személyes kérdéseikre. Mintha Isten az Ő személyre szóló és öröktől fogva eltervezett akaratát minden keresztény ember életére nézve egy könyvbe foglalta volna! Nem, az Ő akaratának megismeréséhez a felfedezés hosszú folyamatát kell végigjárni.
A Szentírásban található életrajzok világossá teszik ezt az elvet számunkra. Nézzük például Ábrahámot. Nem úgy kellett-e elindulnia, hogy nem tudta, hová megy, azaz nem volt biztos abban, hogy mit tervez Isten? (Ld. Zsid 11,8) Mégis követte az Úr világos kinyilatkoztatását. Vagy gondoljunk Józsefre. Isten bizonyos mértékig beavatta sorsának alakulásába abban az álomban, amivel aztán ő esztelenül és tapintatlanul dicsekedett a családja előtt (1Móz 37,2-11). De sejtelme sem volt arról, hogy az álom hogyan fog beteljesülni. A kegyelem szálainak lassú és időnként fájdalmas kioldása vezetett el végül Isten tervének megvalósulásához. Mindez azért történt így, mert Isten nemcsak azt akarja, hogy megismerjük az akaratát. Sok főiskolai és egyetemi képzettségű fiatal nagy hibát követ el, mikor az Istennel való kapcsolatnak csupán az intellektuális természetét veszi figyelembe. Életük későbbi szakaszából visszatekintve felismerik, milyen nagy tévedés volt azt képzelni, hogy Isten egyszerűen egy nagy Elme, akivel kapcsolatba kerültek. Isten számára éppolyan fontos a személyes, lelki és érzelmi fejlődésünk is. Ezért fordít ránk olyan sok időt, hogy felkészítsen bennünket arra a munkára, amelyet nekünk szánt.
Isten nem siet. A Zsoltárokban gyakran találkozhatunk a kifejezéssel: ,,Várj az Úrra!" Már régen elkészítette azokat a jó cselekedeteket, amelyekben akarata szerint járnunk kell (Ef 2,10). Semmi ok a pánikra vagy az aggodalomra. Ő nem csupán Tervezője életünknek, Ő Atyánk is, aki jól tudja, mire van szükségünk, mielőtt kérnénk. Még a hajunk szálait is számon tartja! Nekünk, akik türelmetlenek vagyunk a várakozáshoz, meg kell tanulnunk bízni Isten mindentudó bölcsességében.
Mi az alapvető probléma, amellyel szembesülünk, ha az élethivatásunkra gondolunk? Látjuk, hogy az élet sok területén a Biblia világos útmutatást ad számunkra. Nem szabad hazudnunk vagy lopnunk. Meg van tiltva. Ezek minden helyzetben alkalmazható parancsolatok, melyek alól nincs kivétel. Sokkal nehezebb követni a pozitív parancsolatokat, mint a negatívakat, hiszen ebben az esetben választás előtt állunk! (Ezt a tényt gyakran nem vesszük figyelembe, mikor Istennek a parancsolataiban megnyilvánuló jóságáról gondolkodunk). Például ha úgy döntünk, hogy házasságban szeretnénk élni, számtalan lehetőség áll előttünk (legalábbis első pillantásra)! Vagy ha hivatást választunk, a foglalkozásoka sokaság áll nyitva előttünk! Honnan tudhatjuk meg, hogy melyikre hívott el Isten?
Nincs olyan vers a Bibliában, amely megmondaná, hogy milyen élethivatást kell választanunk, ellenben számos olyan részt találhatunk, amelyekből megtudjuk, mit nem szabad tennünk. De hogyan juthatunk el Isten személyre szóló akaratának megismerésére? Az alábbiakban felsorolunk néhány megfontolandó szempontot.

(1) Válasszuk ki a lehetőségeket!

Ha egy pályaválasztási tanácsadó könyvet kellene végigolvasnunk, bizonyára úgy éreznénk, hogy a bőség zavara lehetetlenné teszi a döntést. Ez azonban nem így van. Mindannyian képesek vagyunk arra, hogy behatároljuk a lehetőségeinket. Ezzel kell kezdenünk.
Vannak hivatások, melyek nem jelentenek választási lehetőséget a keresztény ember számára. Ahogy vannak olyan emberek, akikkel keresztényként nem lépnénk házasságra, mert lehetetlen volna velük megosztani az életünket a Krisztus-hit legmélyebb szintjén, úgy vannak olyan foglalkozások is a mai társadalomban, melyeket el kell utasítanunk. A 2Korinthus 6-14-18 jól ismert részlete erre nézve éppúgy érvényes, mint a házasságra.
Így rögtön leszűkítettük a kört, még ha csekély mértékben is. Az a célunk, hogy Isten segítségével minél kevesebb lehetőség maradjon fenn a rostán.

(2) Vizsgáljuk meg adottságainkat!

Ez a szempont nagy segítséget jelent Isten akaratának felismerésében. Isten, aki körülményeink és lehetőségeink formálója, Teremtőnk is, aki megalkotott minket, és adottságokkal, képességekkel ruházott fel. Istenre nem jellemző, hogy ajándékait terveivel és gondviselésével ellentétben adná. Sőt, örömét leli abban, hogy összeillessze azokat, és figyelje gyermekei boldogságát, amikor felismerik, hogy milyen tökéletesen cselekedett.
Ez az elv kormányozza az egyház életét és közösségét is. ,,Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is..." - mondja Pál (Róm 12,6). Ám ugyanez az elv kormányozza a hívő ember egész életét is. Vannak, akiknek természetes adottságaik inkább intellektuális jellegűek, mások jó kommunikációs képességgel rendelkeznek. Egyes adottságok jól kamatoztathatók a közösségben, mások egyéni jellegűek. Vannak, akik mind testi felépítésükben, mind természetes hajlamaik szerint a fizikai munkához kaptak tehetséget. Isten gyermekeként mindannyiunknak meg kell tanulnunk, hogy mivel Ő alkotott bennünket és szeret minket, és az Úr Krisztus érdeméért elfogad bennünket olyannak, amilyenek vagyunk, hogy aztán a saját képére formáljon bennünket - nekünk is el kell fogadnunk önmagunkat lehetőségeinkkel és adottságainkkal együtt. Együtt fel kell használnunk a neki való szolgálatban.
Óvakodnunk kell attól, hogy irigyeljünk másokat vagy a körülményeiket. Az Úr akaratának keresése közben a valódi problémát sokszor az jelenti, hogy nehezen fogadjuk el önmagunkat. Mások akarunk lenni, mint amilyennek Isten teremtett bennünket. Pedig önmagunk elfogadására van szükség ahhoz, hogy békességet nyerjünk és hasznossá váljunk.
Bizonyos adottságok megléte az életünkben, még nem jelenti azt, hogy jogunk is van használni azokat. Az Ajándékozónak jó okai lehetnek arra, hogy ezt nem akarja (Ő nagyobb jelentőséget tulajdonít a kegyelmi ajándékoknak, mint az adottságoknak). Ám - és ez is épp olyan fontos - számíthatunk arra, hogy Isten használni akarja mindazt, amivel ellátott minket abban a munkában, amire elhívott. John Murray így ír erről:
,,Hogy az egyén milyen életutat járjon ezzel az alapvető létszükséglettel kapcsolatban (értsd: mindennapi munka), az a bizonyos adottság határozza meg, amellyel Isten megajándékozta. Ez az isteni akarat mutatója, s egyben az isteni elhívásé is."
Gyakran előfordul, hogy épp ennél a kereszteződésnél van szükségünk tanácsra és bátorításra. Nem mindenki ismeri fel természetes adottságait és lelki ajándékait, s vannak olyanok is, akiket az a veszély fenyeget, hogy elássák azokat. Mint a rest szolga Jézus példázatában, így érvelünk: ,,Nekem csak egy adottságom van, eltérően a barátaimtól. Nem sok értelme van, hogy megpróbáljam használni. Soha nem fogok olyan nagy dolgokat véghez vinni, mint ők. Inkább elásom jó mélyre. Nagy segítséget jelent ilyenkor, ha megoszthatjuk gondjainkat nagyobb tapasztalattal rendelkező keresztényekkel.
Talán így gondolkodunk magunkban: ,,Soha nem tudnék egyszerűen csak odamenni valakihez és megkérdezni, hogy mit gondol az adottságaimról." Érthetőek az aggályaink. De lehet, hogy az indítékaink nem helyesek. Meglehet, hogy az, amit szerénységnek vélünk valójában a büszkeség és az Isten iránti elkötelezettség hiányának az ötvözete. Ha őszintén meg szeretnénk ismerni az Úr akaratát, akkor igényünk lesz arra, hogy megosszuk gondjainkat és kétségeinket néhány bizalmas keresztény barátunkkal. Idővel gyakran belátjuk, hogy lelkészünk vagy egy tapasztaltabb hívő sokkal reálisabban látta adottságainkat és a szolgálatra való alkalmasságunkat, mint mi magunk. S miért esik sokszor nehezünkre szüleink tanácsát megfogadni, holott azok közé tartoznak, akik a legjobban ismernek minket? A Példabeszédek könyve így jellemzi a bölcs embert: ,,A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra." (Péld 12,15)
Isten vezetésével kapcsolatban az egyik legtöbbet idézett bibliai vers az Ézsaiás könyve 30,21: ,,Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!" Azt azonban gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy a szövegösszefüggés arra utal, hogy itt nem a Lélek belső hangjáról van szó, amely mintegy kormánylapátként irányítja a hívő embert, hanem egy ,,tanító" hangjáról (Ézs 30,20). Gyakran az ő tanácsaikon keresztül tesz Isten képessé bennünket akarata felismerésére. ,,Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó" (Péld 15,22).

(3) Vizsgáljuk meg, mire van szükség!

Ez is fontos szempont a keresztény ember számára, hiszen nem önmagának él. Hivatását Isten szolgálatában végzi, nem pusztán az a célja, hogy pénzt keressen vagy megvalósítsa önmagát. Mivel élete legfőbb célja, hogy szeresse Istent és szeresse felebarátját mint önmagát, a szükséget az érvényesülés elé helyezi, amikor végiggondolja, hogy milyen ösvényt válasszon.
Feltettük-e a kérdést: ,,Milyen szükségleteket tudnék betölteni az életemmel?" Tengerentúli misszióra jelentkezőktől gyakran megkérdezik: ,,Mit tud a szükségletekről?" Az erre adott válaszból sok mindent meg lehet tudni a jelentkezőről. Kiderül például, hogy az ,,elhívás" mennyiben tükröz Isten szerint való felelősségvállalást. Egy adott szükség iránti érzékenység néha annak a jele, hogy az Úr úgy alakítja életünk irányát, hogy segítsünk azon. Természetesen vannak kivételek. (Jónás Ninivébe kapott elhívást, mégis úgy tűnt, hogy alig vagy egyáltalán nem érezte, hogy az ott élőknek valóban kegyelemre volt szükségük.) Isten általában olyan módon cselekszik, mint Ézsaiás esetében, aki tudatában volt saját és népe szükségleteinek, és így válaszolt: ,,Itt vagyok. Küldj el engem!"
Egyetlen keresztény sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a világnak szüksége van az evangélium üzenetére. Sokaknak komolyan kellene kérniük Istent, mutassa meg nekik, nem a rendszeres szolgálat vagy a tengerentúli evangélizáció-e az akarata az életükre nézve. R. L. Dabney szavai több mint egy évszázaddal elhangzásuk után sem veszítettek érvényükből:
,,Menjünk bárhová, több kereskedőt látunk, mint ahány vásárlót találunk, több orvost, mint pácienst, több ügyvédet, mint ügyfelet. Van belőlük elegendő a társadalomban - még sok is. De... ahhoz, hogy elvigyük az evangéliumot a földgolyó 800 millió pogány lakójához, az egyháznak százszor ennyi lelkészre lenne szüksége. Nos, van-e olyan fiatalember, aki képzett igehirdető, s a megtért ember igaz lelkületével kérdezi: 'Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?', s mégis azt tudja mondani e tények fényében, hogy Istennek és embertársainak nagyobb szüksége van rá az ügyvédi pulpituson, az üzleti életben vagy az orvosi hivatásban, mint a szószéken? S ha mégis lenne ilyen, jusson eszébe, hogy az igehirdetés kötelességének imádságos megfontolását hanyagolja el, s a Megváltó haragját vonja magára!"
Az utóbbi időben gyakran hangoztatják, hogy az elhívás forrása maga a szükséglet. Ez azonban súlyos tévedés. Ettől óvnak bennünket R. L. Dabney szavai. Az apostolok sem vallották ezt az elvet, de az egyház későbbi korszakaiban sem találjuk ennek nyomát. Tragikus lenne, ha olyan keresztények végeznének teljes idejű lelkészi szolgálatot, vagy olyanok szolgálnának a tengerentúli misszióban, akiknek sem elhívásuk, se adottságaik nincsenek ehhez. De sokkal több keresztény embernek kellene a Megváltó szemében nézni és ezt mondani: ,,Itt vagyok, Uram. Küldj el engem!" Túlságosan kevesen vannak, akik hajlandók a gyakorlatban is megtenni, amit vallanak: elhagyni mindent Krisztusért. Nagy a szükség a világban és az egyházban is. Nem tehetünk úgy, mintha nem látnánk.
Szűkebb környezetünkben is lehetnek olyan szükségletek, melyek kijelölik számunkra Isten akaratát. Közvetlen családi helyzetünk is meghatározhatja az életpályánkat. Vannak olyan kötelezettségeink, melyeket Isten minden más elé helyez az életünkben. Tisztelnünk kell apánkat és anyánkat, és gondoskodnunk kell az árváról és az özvegyről - mindez nagyban behatárolhatja, hogy hová mehetünk és mit tehetünk. Pál felhívja a figyelmünket arra, hogy felelősségünk kiterjed a nagyszüleinkre is. Ha Isten a szeretetnek és irgalomnak ilyen szolgálatára hív bennünket, kérjük Őt, hogy elnyerhessük a bizonyosságot, hogy akaratának középpontjában lenni - bármilyen hétköznapinak és embert próbálónak tűnik is - a legbiztonságosabb, és végső soron a legboldogabb hely a világon.
Meg kell tanulnunk nagy távlatokban gondolkodni. Egy igen tehetséges barátom egyszer elmesélte, hogyan fedezte fel - legnagyobb meglepetésére -, hogy édesapja fiatal korában Kínába készült misszionáriusnak. Ez a terve azonban meghiúsult, mert apja hirtelen meghalt, s így neki otthon kellett maradnia. Dédelgetett álma helyett egész életében világi munkát végzett, ami fia szemében meglehetősen egyhangúnak tűnt, bár ő évekig mit sem tudott apja titkáról. Másoknak viszont feltűnt, hogy az apa milyen rendkívüli adottságokat ,,imádkozott ki a mennyből" a fia számára. Isten a fiú életében valósította meg az apa célját oly módon, ami valószínűleg lehetetlen lett volna, ha az apa misszionárius lesz. Bizonyára sok hasonló történetet hallottunk már. Nem önmagunknak élünk, hanem az Úrnak és az Ő akaratának. Ő tudja, mit cselekszik. Ha első pillantásra úgy tűnik is, hogy a lehetőségeinket valami egyhangú és hétköznapi tevékenységre szűkíti le, akkor is bízhatunk benne. Ha hűségesek vagyunk a kis dolgokban, Ő nem marad adósunk.
Lehetnek olyan helyzetek az életünkben, mikor személyes érdekeink és kötelességünk ellentétbe kerülnek egymással. Igen elkeseredett hangú levelet olvastam egyszer az újságban. A levél írója egy édesanya volt, akinek a lánya éppen elhagyni készült otthonát, mert misszionárius lett. Nem volt senki, aki elmondta volna a lányának, hogy eltékozolja az életét? Talán nem tett meg mindent az anyja érte, és most ez a hála? Az otthon elhagyása önmagában is fájdalmas dolog. Ám még fájdalmasabb, ha ,,elhívásunk" meg nem értésbe ütközik. De előfordulhat és sajnos elő is fordul, s ennek mély önvizsgálatara kell késztetnie bennünket. Valóban ez Isten akarata? Az Ő parancsolatait követjük, vagy talán menekülünk az akarata elől, mert még a tengerentúli élet is könnyebbnek tűnik számunkra, mint azok között élni, akik közé Isten helyezett bennünket? Még azok is akik örömmel térnek vissza, elvégezve az ,,aratás" munkáját, annak idején minden bizonnyal könnyek között hagyták el otthonukat. Isten akaratát nem könnyű felismerni a bűnös embernek egy bűnös világban. Nincs garancia arra, hogy könnyű lesz. Meg kell fizetnünk az árát.

(4) Vizsgáljuk meg személyes vágyainkat!

,,Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" (Zsolt 37,4)

Sok keresztény szíve mélyén kételkedik abban, hogy Isten valójában áldást készít számára. Valami mélyen bele van írva bűnös szívünkbe a bűneset óta, ami miatt Istent nem tartjuk elég jóindulatúnak és nagylelkűnek, és nem hisszük el, hogy túláradóan szereti gyermekeit. Az Édenkertben a kígyó fondorlatos rágalommal állt elő: ,,Isten alaposan behatárolta az életeket ezekkel a felesleges tiltásokkal." Félünk hinni az Ő szavának, amikor megígéri, hogy ,,megadja szíved kéréseit"? Milyen gyakran hasonlítunk az egy tálentummal rendelkező szolgához, aki ezt mondta urának: ,,Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy... Félelmemben elmentem tehát, és elástam a tálentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied." (Mt 25,24-25) Nem hisszük el igazán, hogy Istennek szeretetből fakadó terve van velünk.
Soha nem fogjuk megérteni és élvezni az Úr akaratát, soha nem fogjuk jónak, tökéletesnek és elfogadhatónak találni, amíg nincs helyes képünk Istenről és az Ő atyai szeretetéről. John Murray így ír erről:
,,Nincs ellentét a vágyak teljesülése, az öröm elmélyülése és Isten akaratának a teljesítése között. Az a feszültség, amely sokszor jelen van bennünk a kötelességtudat és legbensőbb vágyaink között, a bűnből és az engedetlen akaratból fakad. Ez ismeretlen volt a bűntelen ember számára. A mentő kegyelem törekvései éppen arra irányulnak, hogy végül megszünjék ez a belső feszültség, és végül helyreálljon az ember eredeti harmóniája, s megvalósuljon a kötelesség és az öröm, a parancsolat és a szeretet tökéletes összhangja."
Vágyaink önmagukban nem megbízhatók. A többi megfontolással együtt azonban mutathatnak annak a szolgálatnak az irányába, amelyre Isten teremtett bennünket. Ez érvényes például a keresztény szolgálatra való elhívásra, és életünk minden területére, ahol Krisztus dicsőségét keressük. Ezért olvashatjuk az Újszövetségben: ,,...ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván" (1Tim 3,1). Az ige, melyet Pál itt használ (oregô), azt jelenti: ,,nyúlni valamiért, hogy megérintsük azt". Ez a vágy Pál szerint nem bűnös, nem is önző. Nem feltétlenül büszkeség vagy hatalomvágy áll mögötte. Lehet Istentől való, s ha így van, az Ő ajándékát kell benne felismernünk.
Ha egy adott munkaterület és szolgálat Isten akarata számunkra, számíthatunk arra, hogy bizonyos hajlandóság alakul ki iránta a szívünkben. Lehet, hogy időbe telik amíg ez tudatosul bennünk, és még tovább tarthat, míg felismerjük benne Isten akaratát. Természetesen tisztátalan indítéktól. Ám ha hiányzik belőlünk a szándék, s minden szolgálat közömbös számunkra, és azzal sem törődünk, hogy mivel dicsőíthetnénk meg Istent az életünkben, akkor minden jel arra mutat, hogy az Ő akaratának nem tulajdonítunk jelentőséget.
Nagy jelentőségű döntéssel szembesülünk, ha odaszánjuk magunkat egy élethivatásra. Isten kegyelméből nem is tudjuk teljes mértékben felmérni, hogy mire vállalkoztunk. Később visszatekintve megvallhatjuk, hogy ha tudtuk volna, megbénított volna a félelem, és nem tettünk volna semmit. Isten azonban megígérte, hogy kegyelme minden szükségünkben elegendő lesz. Ő óvja gyermekeit döntéseikben. Nem hagyja lábunkat megcsúszni. Szereti gyermekeit: szereti engedelmességüket. Sikerre viszi kezük munkáját.
Vizsgáljuk meg adottságainkat, a szükségleteket, érdeklődési körünket és vágyainkat!

,,Minden utadon gondolj rá,
és ő egyengetni fogja ösvényeidet."
(Péld 3,6)

Sinclair B. Ferguson
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Címkék: lehetőségeinkkel, kereszteződésnél, kormánylapátként, élethivatásunkra, parancsolatainak, misszionáriusnak, elgondolkodtatni, természetfeletti, alkalmasságunkat, megvalósulásához, parancsolataiban, létszükséglettel, meghatározhatja, adottságainkkal, keresztényekkel, pályaválasztási, parancsolatokat, környezetünkben, elkötelezettség, kötelességtudat, tanítómestereit, szükségletekről, szükségleteinek, feltekinthetett, mindannyiunknak, foglalkozásokon, lehetőségeinket, kamatoztathatók, gondviselésével, találkozhatunk, embertársainak, foglalkozásoka, kötelességének, szükségleteket, élethivatásunk, intellektuális, családi életre, keresztény ember, hivatása megválasztását, kérdést először, általános bibliai, szombatnap megtartásáról, mindennapokban történő, hetedik napot, munka kiváltság, nyugalom napján, hetedik napon, nyugalom napját, kézműves foglalkozásokon, elméleti tárgyakból, iskolák egészségesebb, szellemi munka, Mintha Isten, John Murray, Hivatását Isten, Jónás Ninivébe, Lehet Istentől, Sinclair,
Új komment
Név:
E-mail cím: ( csak a blog tulajdonosa látja )
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Jó éjszakát  Alvó baby  Szép estét  Holdszivárvány és Szent Elmo t...  Nárcisz  Heltai Jenő: Március  Fényvarázslat  Facebookon kaptam  A víz abszolút súlya nem számí...  Soli Deo gloria  Benedek Elek - Virágvasárnap  Facebookon kaptam  Nagyhétfő:  Paul David Tripp Március 27  Devecsery László - Húsvét  Vérnyomáscsökkentés  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Szép estét  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Soli Deo gloria  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Leereszkedés és olvadás  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Mi van, ha?  A haj állapotának javítása egy...  Facebookon kaptam  Görgess  Öreg nő sóhajt  Vérnyomáscsökkentés  Figyeld meg az "én"-t  Alvó kutyák  Facebookon kaptam  Maci az északi fény alatt  Egy hét kihagyás  Alvó cica  Nagyhétfő:  Facebookon kaptam  Alvó baby  Graffiti bölcsesség  Facebookon kaptam  Szép estét  A máj egészségét biztosító és ...  Facebookon kaptam  Levél lány  Facebookon kaptam  Szép estét kedves látogatóimna...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Az időszakos böjt és a vérnyom...  Várnai Zseni - Éveim  Ködvirágok  Fülpontok  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  A jó lelkek  Márciuzs 24.  Aki belekortyol  Szép estét kedves látogatóimna...  A víz abszolút súlya nem számí...  Alvó baby  Harang ( gif )  Táplálékok a máj egészségének ...  Esti Ima !  Sadhguru idézet  Táplálékok a máj egészségének ...  A nagyhét eseményei  Könyvek  képre írva  Maci az északi fény alatt  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Paul David Tripp Március 26  A jó kedv a világon  Jó éjszakát  Talppontok közérthetően  Manna OWell tollából  Aki belekortyol  Facebookon kaptam  Öreg nő sóhajt  Facebookon kaptam  Kezdjük annak a megértésével,....  Antoine de Saint-Exupéry gondo...  Aki belekortyol  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Esti Ima !  Facebookon kaptam  Mire jók ?  A máj egészségét biztosító és ...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Szimbólumok  Úgy sajog ez a vad tavasz, 
Bejegyzés Címkék
családi életre, keresztény ember, hivatása megválasztását, kérdést először, általános bibliai, szombatnap megtartásáról, mindennapokban történő, hetedik napot, munka kiváltság, nyugalom napján, hetedik napon, nyugalom napját, kézműves foglalkozásokon, elméleti tárgyakból, iskolák egészségesebb, szellemi munka, kétkezi munka, szellemi tevékenység*, munkapad mellett, csodálatos világon, embernek kétkezi, halandó &#8211, marhákat mind, mezei vadakat, tenger halait, tenger ösvényein, egész földön, lelkületével térhet, élet kellemetlen, családi élet, legjobbat akarjuk-e, igéjével éljünk, gondolkodás nehéz, várakozás lassú, vezetésről szóló, könyvbe foglalta, felfedezés hosszú, elvet számunkra, családja előtt, álom hogyan, kegyelem szálainak, intellektuális természetét, nagy Elme, pánikra vagy, hajunk szálait, alapvető probléma, élethivatásunkra gondolunk, pozitív parancsolatokat, esetben választás, tényt gyakran, parancsolataiban megnyilvánuló, foglalkozásoka sokaság, alábbiakban felsorolunk, pályaválasztási tanácsadó, bőség zavara, 2Korinthus 6-14-18, szempont nagy, egyház életét, nekünk adatott, hívő ember, fizikai munkához, saját képére, neki való, valódi problémát, kegyelmi ajándékoknak, egyén milyen, alapvető létszükséglettel, isteni akarat, isteni elhívásé, rest szolga, tapasztaltabb hívő, szolgálatra való, legjobban ismernek, bölcs embert, bolond helyesnek, maga útját, bölcs pedig, egyik legtöbbet, mögötted hangzó, úton járjatok, szövegösszefüggés arra, hívő embert, erre adott, adott szükség, világnak szüksége, evangélium üzenetére, rendszeres szolgálat, tengerentúli evangélizáció-e, életükre nézve, évszázaddal elhangzásuk, társadalomban &#8211, egyháznak százszor, megtért ember, ügyvédi pulpituson, üzleti életben, orvosi hivatásban, igehirdetés kötelességének, utóbbi időben, elhívás forrása, egyház későbbi, tengerentúli misszióban, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 105 db bejegyzés
e év: 251 db bejegyzés
Összes: 35816 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1486
  • e Hét: 4388
  • e Hónap: 66057
  • e Év: 185149
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.