|
2019-04-01 18:13:09, hétfő
|
| |
| |
Én mégis követem!
És szólt a világ:
Ifjú! Jöjj, keblembe zárlak én!
Hagyd Krisztust!... miért is követnéd?
Követésének nagy az ára,
nálam meg a jót ingyen vehetnéd.
Világ, ne szólj!
Mikor én ráléptem Krisztus útjára,
tudtam, követésének mi az ára.
Tudtam, mit adok,
tudtam, mit kapok.
Mindent láttam, mindent mérlegre tettem.
Ó, világ, sose siránkozz felettem!
Te kínálod a jót, - ingyen?
Hah! Valamikor elhittem,
hogy jót adhatsz, és hogy ingyen adod,
s lelkem tőled csak poklot kapott!
Vidd, vidd a jót, mit ingyen adnál,
találtam én jobbat javadnál!
Nem percnyi, de örökös e jó,
mert ki adja, örökkévaló.
S legyen bár ezerszer nagyobb az ára,
hallgatok csak Jézusom szavára!
Hiába csábítsz hízelgő szóval,
el nem ámítsz a pillanatnyi jóval,
mert kerüljön bármibe nekem,
Krisztust én mégis követem!
Úgy? Követed?
És hogyha megvetnek barátaid,
ha kidob szívéből, ki szeretett,
senki sem marad meg oldaladnál,
elveszted a segítő kezeket, -
mégis követed?
Világ, ne szólj!
Legyek bár mindenkitől megvetett,
dobjon ki szívéből, ki szeretett,
mit bánom én?
E lét terén
Jézussal járok, Ő lesz barátom,
kit elvesztek, benne megtalálom!
Hagyjatok bár gúnnyal magamra,
zokszó nem fog jönni ajkamra.
S bár szívem fájón felsajog,
hogyha magamra maradok.
De vissza bánat! Nem könnyezem,
Krisztust én mégis követem!
Úgy?! Követed?
És hogyha rádszakad tengernyi baj,
ha könny áztatja minden léptedet,
ha kétségek és gondok árja
feléd tör, hogy szívedet tépje meg, -
mégis követed?
Világ, ne szólj!
Ha rám szakad tengernyi baj,
ha sorsom lesz bús-könnyes jaj,
épp akkor kihez mehetnék?
Vigaszt tán tőled vehetnék?
Mit tudsz adni a bánatos léleknek,
kit gondok, kétségek árja tépett meg?
Mit tudsz adni? Koldus vagy magad,
s jaj annak, ki hallgatja szavad!
Jaj annak, ki vigaszt nálad keres,
mert reménye csak csalódást szerez.
Világ, én ismerem hazugságod,
világ, én tudom, mi várna rám ott.
Menj, hiába beszélsz nekem,
Krisztust én mégis követem!
Úgy?! Követed?
És hogyha rádtörök hatalmammal,
kínba, gyötrelembe hajtom fejedet,
megfosztalak mindentől, mi kedves, szép,
ha elsorvasztom testedet, lelkedet, -
mégis követed?
Világ, ne szólj!
Itt állok, törj rám hatalmaddal,
jöjj bár felém pokoli haddal,
felveszem a küzdést, mert érzem,
mellettem áll dicső Vezérem!
Rajta hát, kezdődjék a harc!
Előttem megy az égi arc,
Őt nézem és nincs gyötrelem.
Sebem vérzik? - Nem érzem!
Erőm elfogy? Kezem remeg?
Lezáródnak már a szemek?
Jól van! Legyen! Vesszen mind!
Lelkem ég felé tekint,
oda húz, oda von, oda emel,
hol vár reám hű Atyai kebel,
bősz harc után a nyugalom,
munka után a jutalom.
A percnyi küzdés örök jutalma!
Félre, világ! Mit állsz utamba?
Kínzol? Gyötörsz? Vedd, ami tiéd!
Nézd, amit adtál, mind szórom eléd!
Vidd, vidd, ó, vidd minél tovább,
lássam csak Jézusom nyomdokát,
mert ha rám is törsz hatalmaddal,
ha kínzol is pokoli haddal,
árthatsz-e nekem?
A gyötrelmeken
s ezernyi vészeken át
köszönt a lelkem jobb hazát!
Világ! Tégy bármit is velem,
Krisztust én mégis követem!
Betkó András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: elsorvasztom, megfosztalak, gyötrelmeken, pillanatnyi, hatalmammal, mindenkitől, követésének, hatalmaddal, gyötrelembe, megtalálom, hazugságod, örökkévaló, oldaladnál, lezáródnak, valamikor, hallgatok, nyomdokát, krisztust, kezdődjék, siránkozz, megvetnek, tengernyi, hagyjatok, könnyezem, rádszakad, elvesztek, szeretett, hallgatja, gyötrelem, mindentől, megvetett, elveszted, csalódást, mellettem, felveszem, gyötörsz, pillanatnyi jóval, segítő kezeket, bánatos léleknek, percnyi küzdés, lelkem jobb, Hagyd Krisztust, Betkó András,
|
|
Offline
