|
2021-03-27 20:18:26, szombat
|
| |
| |
Legyőztél, Uram!
Én nem vagyok igaz, se feddhetetlen,
sem áldozó sok gyermekem helyett;
se bűnutáló, istenfélő, mint Jób,
ki Tőled mégis szörnyen szenvedett.
Ezért elismerem: méltán tör engem
csontzúzó öklöd roppant pörölye,
idegszakító markod morzsolása,
s a végrehajtás örült ördöge.
Bár páromat nem környékezte úgy meg
az ősi kígyó, mint Jób asszonyát,
ki káromlásodra s öngyilkosságra
bujtotta férjét. látva sok baját,
mégis sokallom már e rút kísértést,
amit megengedsz érnem, Istenem,
hisz még a jó is mind kiég belőlem,
mert végső célod még nem ismerem!
Barátaim, ha bűneim bogából
görcsölt korbáccsal tépnék szívemet,
könnyebben elviselném, mint a kételyt:
miért büntetnéd azt, akit szeretsz?
Leraktam már ismert és ismeretlen
nyilvánvaló és titkos vétkemet,
s ha volna még, mit múltamban feledtem,
számítsd be érte szenvedésemet;
és gyógyíts meg Fiadnak érdeméért,
Kiben minden kín képviselve van
Előtted, érthetetlen égi Bíró,
s Kiben felér Hozzád kérő szavam.
,,Ha már a jót elvettük - mondtam Jóbbal -,
miért ne vennők el a rosszat is?"
Olyan szépen hangzott ez mind beszédben,
de életem tükrében most hamis;
mert könnyű addig vállalni a rosszat,
míg azt remélem, mindjárt vége lesz,
és már e földön jóra válik minden:
kezed mindent megold, helyére tesz.
De hittel lépni lassú kínhalálba,
ahonnan csak a menny reménye int;
oldózkodni a földi partoktól már
az ,,igen biztos" beszédek szerint,
s nem nézni vissza már, csupán előre,
örömmel, mint akit várnak odaát,
s nem kérve már a testnek semmi áldást,
úgy élni már itt, mint ki odaát:
- ez meghaladja elfogyó erőmet,
s türelmetlen vagyok, mint annyi más,
ki Nélküled szorong e szűkös létben,
és Nélküled vár minden gyógyulást.
Erődért esdek hát, Uram, remegve,
hogy fájó próbám értelmes legyen,
tanítsam tűrni, hinni mind, ki szenved,
s megsejtse, hogy Kicsodám vagy nekem!
A szent remények dús valóságáról
adj több meggyőződéses tág hitet,
s mit emberszem nem látott, fül se hallott,
felfogni már itt - add Szentlelkedet;
hogy vonzásod legyen most már erősebb,
mint minden múló, földi vonzalom,
és szívesen hagyjam magam mögött mind,
miért meg kellett szívem osztanom!
Ne fájjon senkinek se' itt a búcsú!
Hitet szüljön haldokló életem
azokban, kik eddig hit nélkül éltek,
és drága párom, már ne sírj te sem!
hiszen nem válunk el örökre, nem, nem!
A sírgödör nem végső állomás,
Húsvét reménye meg nem szégyeníthet,
örök gyönyörben lesz találkozás!
Most, jó Atyám, ha úgy ítéli Lelked,
örök bölcsesség végső fóruma,
hogy gyermekednek gyötrődése hasznos,
mert könnyebb innen elszakadnia:
hadd jöjjön akkor még kegyetlenebbül
a kínok még nem ismert halmaza,
hogy epekedő könyörgéssel kérjem,
vigyél poklomból már Hozzád haza!
Hol nem lesz többé bűn, baj és betegség,
se bú, se kín, se könny, se jajgatás,
se kísértés, se zord halál nem lesz már,
se félelem, se holt-reményű gyász;
csak halhatatlan testű tiszta lélek,
szivárvány-szárnyú áldó fényözön,
és minden szépnek, jónak teljessége,
zavarhatatlan és örök öröm!
De hogyha mégis visszaadnád itt még
Tebenned veszni vállalt életem,
az égi honvágy végtelen varázsa
vezessen át e véges életen!
Balog Miklós
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: kegyetlenebbül, öngyilkosságra, szentlelkedet, szenvedésemet, meggyőződéses, zavarhatatlan, szégyeníthet, káromlásodra, gyermekednek, feddhetetlen, könyörgéssel, halhatatlan, érthetetlen, nyilvánvaló, visszaadnád, valóságáról, idegszakító, környékezte, türelmetlen, elszakadnia, végrehajtás, korbáccsal, könnyebben, megengedsz, gyötrődése, szivárvány, elviselném, bölcsesség, ismeretlen, kínhalálba, oldózkodni, teljessége, képviselve, találkozás, gyönyörben, gyógyulást, végrehajtás örült, menny reménye, földi partoktól, testnek semmi, szent remények, Balog Miklós,
|
|
Offline
