|
2019-11-04 08:59:06, hétfő
|
|
|
|
|
|
ANGEL LILITH: KISHERCEGEM
1. Védj meg önmagamtól!
- Fázom - mondta a Kisherceg.
- Én is - felelte a Rózsa.
- Összebújhatnánk...- folytatta a Kisherceg.
- Akkor megszúrnálak a tüskéimmel. Nem akarok neked fájdalmat okozni - ellenkezett a Rózsa.
- Visszahúzhatnád őket - vetette fel a Kisherceg.
- Annyira megszoktam már a tüskéimet, hozzám tartoznak, megvédenek engem mindentől - suttogta a Rózsa szomorúan...
A Kisherceg könnyes szemmel nézte, tudta, hogy soha nem fogja áttörni azt a burkot.
- Mindentől, csak önmagadtól nem - felelte végül...
2. Elmegyek
- Elmegyek - mondta a Kisherceg.
- Szia - felelte a Rózsa. - Hiányozni fogsz - tette hozzá némi szünet után.
- Maradjak? - kérdezte a Kisherceg.
- Ahogy gondolod - suttogta a Rózsa.
- Te szeretnéd?
- Neked kell döntened!
A Kisherceg hallgatott. Sokáig.
- Elmegyek - ismételte meg végül, és elindult.
A Rózsa szomorúan figyelte, ahogy a Kisherceg alakja lassan a sivatagba veszett:
- Bárcsak maradtál volna, bárcsak maradtál volna...
3. A látogató
- Nos? - kérdezte a Kígyó.
- Tudod - felelte a Kisherceg.
- Megint? - kérdezte a Kígyó.
- Igen - válaszolta a Kisherceg.
- Vissza fogsz jönni?
- Nem!- mondta a Kisherceg, aztán hallgatott. Sokáig. A Rózsát nézte. Még épp rá lehetett látni onnan, ahol álltak. - De igen... - tette hozzá szomorúan.
A Kígyó bólintott:
- Mindig visszajössz. Miért?
- Nem tudom. Azt hiszem, szeretem.
- Akkor miért mész el?
- Épp ezért. Még nincs kész...
- Lehet, hogy sohasem lesz...
- Lehet...
Aztán hallgattak. A Kisherceg nézte a Rózsát, a Kígyó nézte a Kisherceget, lágyan a lába köré csavarodott, és amilyen gyengéden csak tudta, belemélyesztette a fogait. A Kisherceg felsóhajtott, szemei, ezek az emberi szemek, utolsó pillantásukkal zárták magukba a Rózsát.
És a következő pillanatban már otthon volt...
Egy kis időre...
Újra...
4. Az ölelés sem véd...
- Fázom - mondta a Rózsa. Aztán megismételte: - Fázom.
Ezúttal senki nem felelt.
- Fázom - kiáltotta az éjszakába, de a hang villámgyorsan halt bele a sötétségbe.
- Talán, ha levetném a tüskéimet - suttogta maga elé, és így is tett.
Most sem történt semmi.
- Talán... Talán, ha kinyújtóznék... Talán akkor... - Jeges hidegség ölelte körbe a szárait, a leveleit, amik engedve a fagynak zörögve hullottak a földre. Aztán ismét csend lett.
- Hát, senki nem hall? Senki nem ölel át? Arcát az ég felé fordította, az egyetlen felé, aki - úgy érezte - valamikor nagyon régen megértette, de már ő is messze járt. Talán nem is látta...
De látta. Ő mindig látta.
- Nem. Nem lehet. Ha visszamennék, újra csak tüskéket növesztenél magad köré. - Nézte a távoli bolygón, a távoli virágot a Kisherceg. - Talán egyszer majd lesz valaki, akivel szemben nem érzed úgy, hogy védekezned kell...
- Ismét itt vagy? - kérdezte a kígyó. - Miért jöttél? Már ismered mindet...
- Talán mégsem...
- Vagy abban reménykedsz, rátalálsz...
- Tudom, hogy nem lenne szabad - válaszolta a Kisherceg -, de tudod, olyan nagy az a végtelen. És annyira hideg nélküle...
- Én nem fázom - mondta a kígyó.
- Én sem, ha veled vagyok, de te is csak az átjáróm vagy. Tudod.
- Tudom - felelte a kígyó. Szomorú volt. - Arra még nem gondoltál - kezdte aztán -, talán nem is őt kellene keresned, talán csak az út a fontos, és ott fogsz találni valakit?
- Meglehet. De nem is tudom... Most még csak azt érzem, inkább járnék végig ezer utat, ha tudnám biztosan, az egyik végén ő vár, mint... - elhallgatott.
- Minthogy egy másik világot válassz - fejezte be a kígyó. - Értem - tette hozzá aztán. De nem értette. Soha senki nem értette igazán a Kisherceget. Mindenki csak azt tudta, válaszai vannak, és jó lenne tisztán látni azokat a válaszokat...
|
|
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
Címkék: belemélyesztette, visszahúzhatnád, összebújhatnánk, pillantásukkal, villámgyorsan, felsóhajtott, megszúrnálak, megismételte, visszamennék, elhallgatott, kinyújtóznék, ellenkezett, pillanatban, csavarodott, kisherceget, kishercegem, növesztenél, visszajössz, reménykedsz, megszoktam, hallgatott, megvédenek, válaszolta, hallgattak, önmagadtól, megértette, védekezned, önmagamtól, fordította, sötétségbe, válaszokat, tüskéimmel, kisherceg, hiányozni, sivatagba, szomorúan, sivatagba veszett, lába köré, emberi szemek, következő pillanatban, hang villámgyorsan, tüskéimet –, fagynak zörögve, egyetlen felé, távoli bolygón, távoli virágot, átjáróm vagy, egyik végén, másik világot, ANGEL LILITH,
|
|
|
|
sivatagba veszett, lába köré, emberi szemek, következő pillanatban, hang villámgyorsan, tüskéimet –, fagynak zörögve, egyetlen felé, távoli bolygón, távoli virágot, átjáróm vagy, egyik végén, másik világot, belemélyesztette, visszahúzhatnád, összebújhatnánk, pillantásukkal, villámgyorsan, felsóhajtott, megszúrnálak, megismételte, visszamennék, elhallgatott, kinyújtóznék, ellenkezett, pillanatban, csavarodott, kisherceget, kishercegem, növesztenél, visszajössz, reménykedsz, megszoktam, hallgatott, megvédenek, válaszolta, hallgattak, önmagadtól, megértette, védekezned, önmagamtól, fordította, sötétségbe, válaszokat, tüskéimmel, kisherceg, hiányozni, sivatagba, szomorúan, szeretnéd, ismételte, következő, valamikor, hullottak, rátalálsz, gondoltál, tüskéimet, kiáltotta, bólintott, gyengéden, mindentől, éjszakába, tartoznak, folytatta, fájdalmat, kérdezte, látogató, mindenki, suttogta, maradtál, elmegyek, elindult, figyelte, válaszai, minthogy, biztosan, leveleit, , ,
|
|
|
|
2024. Március
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | |
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
0 db bejegyzés |
Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1930
- e Hét: 9614
- e Hónap: 35493
- e Év: 225128
|
|
|