|
2010-02-22 20:06:41, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966
Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató
Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."
Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)
...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).
Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.
Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.
(Újabb szereplőkkel bővölt a Braun házhoz - Braun Frigyes vörös bottal járt, még az ablakokat is azzal zárta be - kötődő Talmud: Lázárral, aki az 1961-es bibliai Forgószél áldozata lett volna, de a Forgószelet embereken hajtották végre. 1994-ben értek el ismét ehhez a részéhez a könyvnek és a Forgószélhez. Megtudhatjuk ebből a könyvből, hogy a Baál-féle zsidó népnek Belzebub nevű démonja is van döglegyekkel. Az előző előtti rész Tádéja Nagy Feró csontokkal bűvészkedő nőjének koncertjén került leiratra. Most ilyen csapásokból áll a Talmud, melyet eredetileg egykor élt Jehova kutyaisten ellen találtak ki.)
Huszonkettedik fejezet A vőlegény
Máté, Alfeus fia, adószedő volt Kapernaumban. Amikor Jézus váratlan felszólításának engedve tanítványául szegődött, lemondott ugyan állásáról, de nem tartozott az olyan emberek közé, akik könnyen elfelejtik régi barátaikat és kollégáikat. Mielőtt házát eladta és ügyeit véglegesen rendezte volna, Jézus gyakran időzött nála, s általa személyesen megismerkedett a körzeti adószedőkkel vagy legalábbis azok nagy részével. Az ő foglalkozásuk volt a leggyűlöltebb egész Palesztinában: nemcsak a köznép, de maga a főtörvényszék is a tolvajok meg az útonállók kategóriájába sorolta őket. Templomi vagy egyéb vallási célra felajánlott pénzadományaikat minden esetben visszautasították, mivel majdnem bizonyosra lehetett venni, hogy azt a pénzt becstelen úton szerezték. Tanúvallomásukat egyetlen zsidó bíróság sem fogadta el, mert ez volt róluk a hivatalos vélemény: ,,Nincs olyan adószedő, akinek a szavában hinni lehetne". E két vonatkozásban az adószedőket úgy bírálták el, mint a prostituált nőket, s valóban gyakori eset volt, hogy divatos prostituáltak adószedőkkel társultak különféle aljas, de jól jövedelmező vállalkozásokra, amelyek között a zsarolás és a bordélyház is szerepelt.
Galileában az adórendszer valóságos istencsapása volt, hallatlanul kiuzsorázta a népet. Antiposz tetrarkha apjának, Heródes királynak példáját követve adót vetett ki a termőföldekre, az állatállományra, a gyümölcsfákra, a házakra, továbbá minden olyan terményre és termékre, amelyek piaci forgalomba kerültek, azonkívül bevezette a fejadót, az útadót, s megadóztatta az export- és importárukat. Fejedelemségének területe igazán nem volt nagynak nevezhető - hossza alig haladta meg az ötven mérföldet, szélessége úgy harminc mérföld lehetett -, mégis 200 arany talentumot kapott évente azoktól, akiknek átengedte az adójövedelmeket. Ezek nagy haszonnal továbbadták az adószedés jogát kisebb adóbérlőknek, akik aztán saját embereikkel behajtották az adókat, persze úgy, hogy maguk is busás haszonhoz jussanak. Az adószedők a rendőrség támogatásával végezték erőszakos tevékenységüket, és a behajtott összegek arányában jutalékkal honorálták közreműködését. A rendőrség külön kémeket alkalmazott, hogy kinyomozzák azokat, akik ilyen vagy olyan módon kibújtak az adózás alól, ezek a kémek pedig zsarolással jól megszedték magukat. Mindezek következtében az ország jövedelmének öt százalékát kitevő névleges adó valójában tíz, tizenkét, sőt tizenöt százalékra növekedett, miel az adóbérlők, az al-adóbérlők és az adóbehajtók bőséges sápot szedtek, a rendőrségi közreműködés költségeivel együtt a ténylegesen behajtott összegek az ország jövedelmének húsz százalékát is elérték. Ilyenformán tehát mivel a szegény ember vállát sokkal erősebben nyomja az adóteher, mint a gazdagét, a kétkezi munkás vagy a kisparaszt keresetének legalább a felét vették el különféle ürügyekkel, és a megélhetési költségek szintje még magasabb volt, mint Nápolyban, amely pedig hírhedt arról, hogy ott nagyon drága az élet.
Máté adószedő alvállalkozó volt, s mint minden olyan zsidó, aki vagy önként választotta ezt a foglalkozást, vagy apjától örökölte, a vele járó gyűlölet folytán nem élhetett pontosan úgy, ahogyan a Törvény előírta. Bár születését tekintve lévita volt, életmódjában félig göröggé vált. Mivel azonban igen fogékony lelkű, jó eszű ember volt, és szívvel-lélekkel igyekezett elsajátítani Jézus tanítását, hamarosan túltett a többi tanítványon, mert náluk jobban meg tudta érteni a Törvény finomabb árnyalatait.
A kapornaumi zsinagóga előljárói megdöbbenéssel értesültek arról, hogy Jézus adószedőkkel barátkozik. A vezetőség megbízásából ketten felkeresték, arra kérték, tömje be a megbotránkozás száját, ne járjon többé Máté házába. A két küldött régen halász volt, de később közösen külkereskedést alapítottak, amelyet most már a fiaik vezettek.
Jézus elmagyarázta nekik, hogy ő az adószedőket meg a prostituáltakat beteg embereknek tekinti, akiknek orvosra van szükségük, az orvosnak pedig nem szabad visszariadnia pácienseinek undorító nyavalyáitól és sérüléseitől. Vagy elveszett, elkóborolt juhoknak tartja őket, akiket a jó pásztornak meg kell keresnie, a nyáj többi részét a karámban hagyván, ahol biztonságban vannak.
- De a zsinagógánk előcsarnokában így suttognak rólad: ,,Vagy azért jár el egy bizonyos házba, hogy ott valami tisztátalan görög kultuszban vegyen részt, vagy pedig tétlen életmódjának fenntartásához pénzbeli támogatást akar kapni azoktól a csaló adószedőktől és tolvaj prostituáltaktól, akik abban a házban össze szoktak jönni."
- - Ezt suttogják az előcsarnokban? Mit suttognak még?
- Azt, hogy az adószedő Máté közreműködésével többi tanítványodat is a gonoszságnak ugyanazon útjára vezeted.
Jézus irónikus mosollyal fordult tanítványaihoz:
- Fiaim, igyekezzetek jóban lenni a csaló adószedőkkel meg a tolvaj prostituáltakkal. Mert ha netán belebuktok saját vállalkozásotokba, ők majd rábeszélik Énókh prófétát, hogy egy oldalajtón bocsásson be titeket a Mennyek Országába, ahol számukra már kényelmes lakosztályok vannak fenntartva örök időkre. A sötétségnek ezek a gyermekei sokkal okosabbak azoknál, akik a Törvény fényében élnek.
A tanítványok harsogó kacagásba törtek ki. Jézus ismét a zsinagógiai előljárókhoz fordult, s mintegy mellékesen megkérdezte tőlük:
- Hallottátok, mit beszélnek a tibériai földbirtokosról, meg az ő csaló jószágigazgatójáról?
- A szóbeszéd eljutott a konyháinkba, és az asszonyok karattyolnak róla, de mivel a jószágigazgató görög volt, mi bedugtuk a fülünket, mert nem akartuk meghallgatni.
- Pedig olyan történet, amely megérdemli figyelmeteket. A földbirtokos felszólította intézőjét, hogy mutassa meg gazdasági számadásait. De az jól tudta, hogy mi lesz ennek a következménye: gazdája tüstént elcsapja, és ő nem remélheti többé, hogy másvalaki felfogadja. Ezért elhatározta, hogy további csalásokkal biztosítja magát a szegénység ellen. Kihasználva azt az időt, amely alatt még ura nevében intézkedhetett, sorban felkereste gazdája adósait, és az adósságuk összegét negyedével-felével csökkentette. Elképzelhetitek a földbirtokos örömét, amikor ezt megtudta?
- De hát mi közünk ehhez a hűtlen sáfárhoz?
- Az Úr kapernaumi házának sáfárjai nemcsak rosszul vezetik a birtokát, hanem egyenesen elriasztják adósait - az adószedőket, prostituáltakat és mindazokat, akiket balsorsuk tisztátalanná tett - attól, hogy teljes mértékben megfizessék adósságukat, vagyis azzal a szeretettel adózzanak, amellyel az Úrnak tartoznak. És méghozzá magának az Úrnak nevében meritek ezt cselekedni. Olvastátok-e a próféciát Mózes Testamentumában?
- Nincs benne a kánonban.
- Nincs, de azért csak hallgassástok meg. Így szól a próféta: ,,Én az ő idejükben (most van az az idő) ártalmas és istentelen emberek fognak uralkodni, akik igazaknak nyilvánítják magukat. Az igazság nevében elnyelik a szegények javait, telhetetlen, csaló istentelen emberek, bűnnel és törvénytelenséggel telve napkeltétől napnyugtáig. Szórakozni, vigadozni, lakomázni és vedelni akarunk - fogják mondani -, és fejedelmeknek tekintjük magunkat. Érintik azt, ami tisztátalan, és azt gondolják, ami tisztátalan, mégis így szólnak majd ahhoz, aki nem olyan, mint ők: ,,El innen, el innen - még a puszta árnyékod is beszennyez engem is!""
Az egyik zsinagógiai előljáró felkiáltott:
- Vigyázz a nyelvedre, uram! Tanítványaid közül néhányan a mi zsinagógánk tagjai. Rosszul teszed, ha gyöngíted a tekintélyünket. Ha vétkeztünk, vétkünk legyen lerakva a Mennyek kapujánál, mivel senki sem vádolhat meg minket azzal, hogy megszegtük a Törvényt, amelyet atyáink hagytak ránk. Márpedig a Törvény szigorúan előírja, hogy különítsük el magunkat a tisztátalanok és a bűnösök társaságától.
Jézus ismét tanítványaihoz intézte szavait:
- Zsinagógátok vénei Mózes székében ülnek, és kezükben van a Törvény. Ezt a Törvényt meg kell tartani betű szerint, egyetlen betű sem maradhat ki. A rituális tisztaság súlyos követelményeit róják rátok - de nekik ezek a terhek nem jelentenek semmit, hiszen ők gazdag emberek, cselédeik és kánaánita rabszolgáik vannak, és nem a saját kezükkel keresik kenyerüket. Ám azért ti csak mindig azt tegyétek, amit ők mondanak nektek, még akkor is, ha nyilvánvalóan meghamisítják a Törvény szellemét. Távol legyen tőlem, hogy gyöngítsem a tekintélyüket. Ti csak cselekedjetek úgy, ahogyan ők mondják nektek, még akkor is, ha képtelen jogi fikciókkal hárítanak el egy Isten iránti kétségtelen kötelességet. Cselekedjetek úgy, ahogyan mondják nektek - de ne úgy, ahogyan ők maguk is cselekszenek! Mert, hogy a közmondás szavait idézzem velük kapcsolatban: a levesükből kiszűrik a tisztátalan szúnyogot, de a tisztátalan levét megeszik.
A zsinagógiai előljárók, akiket már kora gyermekkoruktól fogva arra szoktattak, hogy alázatosan tűrjék a szemrehányást, a dorgáló szavakat, most is hallgattak. De alig bírták legyűrni indulatukat, amikor Jézus így folytatta:
- A Prédikátor, Szíra fia mondja: ,,Senki se jelentse ki: ,,Az én vétkem Istentől való". Mert ugyan miért akarná Isten, hogy az ember olyat cselekedjen, amit Ő gyűlöl? Meg azt se jelentse ki senki: ,,Isten okozta eltévelyedésemet." Mert ugyan mi szüksége van Istennek egy bűnösre?" Ezt mondja a Prédikátor, Szíra fia. Én meg azt mondom: ámen, ámen: a Törvényből, amely szent és igazságos, buktatót, botránykövet csináltak a szegény emberek számára. Ti vagytok a vétkesek, ti gazdagok, mert ezek a szerencsétlenek miattatok nem mernek reménykedni az üdvösségben, hiszen mint tisztátalanokat kerülitek, és a zsinagógába sem engeditek be őket. A ti gazdagságotok kergette őket a bűnbe, mert a gazdagság henye kényelmet nemz, a henyeség rossz lelkiismeretet nemz, a rossz lelkiismeret szőrszálhasogatást nemz a Törvény értelmezése tekintetében, ez a szőrszálhasogatás önteltséget nemz, és az önteltség kiszárítja a szív forrásait. Ezért, amikor Mózes Testamentumában az van írva: ,,Érintik azt ami tisztatalan", így kell érteni: ,,A henye gazdag ember a szegény ember nyakában ül, és arra kényszeríti őt, hogy olyat egyen, ami tisztátalan, és ezáltal beszennyezi magát." A végítélet napján felelni fogtok bűneitekért, és keserves dolgotok lesz.
Az egyik zsinagógiai előljáró dühösen kifakadt:
- Úgy?! Szóval te gyalázod a tudós Hillél emlékét! Mert mi tőle tanultuk mindazokat, amiket te képtelen jogi fikcióknak, a Törvény meghamisításának nevezel!
- Hillél ács volt, két keze munkájából élt, és szegény ember maradt élete utolsó percéig. Ha mostanában valaki a szegénységet hozza fel mentségül arra, hogy nem tanulmányozta a Törvényt, megkérdezik tőle: ,,Miért, te még szegényebb vagy, mint Hillél volt?" Hillél a szeretet szellemében tolmácsolta a Törvényt és nem rakott a népre olyan terheket, amelyeket maga sem vállalt volna örömmel. Meg van írva, hogy amikor Mózes meghalt, Izrael valamennyi férfia meggyászolta. De Hillél halálát - akárcsak Áronét - nemcsak férfiak, hanem asszonyok és gyermekek is megsiratták. Az ő emlékét becsülöm meg, amikor azt mondom nektek: adjátok el a jól jövedelmező üzleteket, ti kalmárok, osszatok szét mindent a szegények között, térjetek vissza a halászbárkákhoz és a hálókhoz, amelyeket ostobán elhagytatok - és amikor majd a tó vizén dolgoztok megint, eszetekbe fog jutni ismét a felebaráti szeretet kötelessége! Nincs-e megírva: ,,Hat napig dolgozzál"? És a tudós Sammáj megmondta: ,,Szeresd a munkát, gyűlöld az uraskodást", ő meg Simontól, Setech fiától tanulta ezt. És más bölcsek szintén így vélekedtek: tétlenül üljön, inkább keresse meg a kenyerét dögnyúzással az utcán, mintsem azt mondja: ,,Én pap vagyok", vagy ,,én nagy és tudós férfiú vagyok"."
- - Téged Jézusnak és ácsnak neveznek. Hol van hát a kalapácsod, gyalud, fakalapácsod?
- Ács voltam, de pásztor lettem - felelte Jézus pásztorbotjára és pásztorköpenyegére mutatva. - Senki ne irigyelje tőlem ezt a fáradtságos új foglalkozásomat.
- Hát ezek a tanítványaid itt, akik semmit sem csinálnak?
- Senki se irigyelje őket, mert fáradtságos munkával tanulják a pásztori mesterséget.
A két látogató nem szólt többet, hanem eltávozott. Attól fogva Jézus Kapernaum egyik zsinagógájától sem kapott meghívást prédikálásra.
Annak a gyanúnak, amely szerint Jézus tisztátalan forrásból származó pénzeket fogadott el, az volt az oka, hogy Máté házában gyakran fordult meg két zsidó nővér, s ezek fedezték az igehirdetési körutazás költségeit. Egyikük, Joanna, Antipasz jószágkormányzójának, Khúzának volt a felesége, a másikat, Zsuzsannát, Máté egyik adószedő társa vette nőül, aki az alsó-galileiai útadók beszedésével foglalkozott. Jézus szíesen fogadta támogatásukat, miután a nővérek biztosították őt, hogy a felajánlott pénz a saját hozományukból való, következésképpen tiszta pénz. Zsuzsanna gyűjtést is rendezett barátnői között, de ügyelt arra, hogy kétes eredetű pénzt ne fogadjon el senkitől. Nem csekély összeg előteremtésére volt szükség. Igaz, a tanítványoknak mostanában ritkán kellett élelmet vásásrolniuk a piacon, s igen gyakran valósággal zavarba ejtette őket az a már pazarlásnak is beillő vendéglátás, amelyben Jézus csodálói részesítették őket. De hát egyikük sem volt vagyonos ember, mindegyiknek családot kellett eltartania, és adókat kellett fizetnie.
Péter és András bárkáján szoktak utazni együtt, körüljárván a tavakat, s ki-kiszálltak a parti településeken, ahol Jézus prédikálni akart. Amikor pedig kinn jártak a vizen, halászgattak. De bármily szerényen, beosztással éltek, nyugtalanította őket az a gondolat, hogy mégiscsak elhagyták otthonukat, abbahagyták rendes foglalkozásukat, s munkakerülők módjára csavarognak egyik helyről a másikra. Ezt az érzésüket még az a tudat sem tudta eloszlatni, hogy korábbi bűneik elhagyásával az erény útjára léptek. Jézus úgy tapasztalta, hogy némelyiküknél bizonyos önteltség mutatkozik: indokolatlan büszkeséggel tölti el őket az a gondolat, hogy egy hírneves gyógyító és tanító választott tanítványai lehetnek.
Hillél szavaival figyelmeztette őket:
- A naggyá tett név elpusztított név.
Ezután már csak ritkán és akkor is titokban gyógyított, és prédikációját nem támasztotta alá titkos értelmű szimbolikus aktusokkal.
Mihelyt prédikációinak újszerűsége megkopott, az emberek hamarosan észrevették titkos erejének, hatalmának ezt a látszólagos megfogyatkozását, és ócsárló hangon kezdtek róla beszélni a piactereken. Néhány hónapja - úgymond - mint sápadt aszkéta jelenik meg a tóvidéken, de azóta elvesztette gyógyító erejét, mert rossz hírű támogatóinak asztalánál falánkul tömködi bendőjét. És bár kezdetben olyan prófétaként üdvözölték, aki könnyű kötelezettségeket ró hallgatóira, és nem követel tőlük fárasztó ritusokat meg szigorú önmegtagadást - most meg éppen azt hibáztatják benne, hogy nem olyan szenvedélytől izzó próféta, mint Keresztelő János, akinek szavai csontjuk velejéig hatoltak, és úgy perzselték őket, mint a forró sivatagi szél. Vajon a szelíd szavak, az evés-ivás és a jókedv idejét éljük e most? - zúgolódtak az elégedetlenkedők. Igaz, Jézus is a Messiás eljöveteléről prédikál, mint János, de János tanítványai böjtölnek, megtartóztatják magukat a földi örömöktől, mivel tudják, hogy a Messiás csak akkor jön el, amikor az igazi bűnbánók elkülöníttették magukat a bűnben élők tömegétől, s akkor majd ők alkotják a Messiás szent testőrségét. Ezzel szemben Jézus tanítványai derüsek, jókedvűek, jól megy a soruk, és szemmel láthatóan megfeledkeztek a bűnről meg az elnyomatásról, amely körüleszi őket.
Amikor ezt nyilvánosság előtt a szemére vetették, Jézus így válaszolt a zúgolódóknak:
- Nem tudjátok-e, hogy a vőlegény társaira a lakodalom hét napja alatt nem vonatkozik a böjti parancs, sőt még imádkozniuk sem kell? Böjtöljenek előtte, böjtöljenek utána, de most a táncnak, éneknek, örömnek van itt az ideje. Én Isten irgalmát hirdetem azoknak, akik keresik őt, nem pedig a bosszúját azoknak, akik ellene szegülnek.
A kapernaumi zsinagógának azon tagjai, akik azelőtt a barátai voltak, megtudták, hogy a keriothi Júdás - ő töltötte be Jézus kincstárnokának szerepét - szabályos időközönként pénzért ment Antipasz jószágkormányzójának házába. Az a vélemény kezdett bennük kialakulni, hogy Jézus hamis próféta és hazaáruló. Akik eleinte buzgón támogatták, most siettek őt megtagadni, nehogy hitelüket veszítsék az emberek előtt. Szöget ütött a fejükbe, hogy Jézus vőlegényhez hasonlította magát. Miért éppen vőlegényhez? ,,A vőlegény olyan, mint egy király" - tartja egy közmondás. Mire célzott Jézus? Ezen töprengve elhatározták, hogy elküldenek hozzá két másik zsinagógiai előljárót.
- Azt mondtad magadról, hogy vőlegény vagy - kezdte a két megbízott. - Milyen értelemben gondolod ezt?
Jézus csak ennyit mondott nekik: olyan esküvőről van szó, amelyre meghívást kaptak az ország legelőkelőbb emberei - papok, földbirtokosok, jogtudósok, zsinagógiai előljárókk -, de sokan közülük különféle ürügyekre hivatkozva elhárították a meghívást, s ezért az üresen maradt helyekre adószedőket, prostituáltakat, koldusokat, betegeket ültettek.
A vének ezután a következőt kérték tőle: valamilyen világos jellel bizonyítsa be, hogy olyan kiváló személyiség, akitől távol áll az, hogy megbotránkoztasson.
Jézus azt válaszolta, hogy ő nem mágus, vagy varázsló, aki közönséges csodákkal igyekszik megragadni a tömeg figyelmét. A jelek és csodák utáni sóvárgás nem más, mint szellemi bálványimádás.
- Salamon királynak hatalma volt a démonok fölött, mégsem mutatott semmiféle csodajelet Sába királynőjének, amikor az meglátogatta őt, hanem kizárólag erkölcsi bölcsességét adta át neki. Ezért ti sem kaptok többet, mint azt a jelet, amelyet Jónás adott Ninive népének: azt tudniillik, hogy bűnbánatot prédikált nekik. Ha nem bánjátok meg bűneiteket, megkapjátok azt a jelet, amelyet a niniveiek is megkaptak, de nem tudták, hogy az városuk pusztulásának jele.
Majd így folytatta szavait:
- Úgy hallom, újjá akarjátok építeni Náhum próféta síremlékét,márványból és aranyozott bronzból. Kegyesés jámbor férfiak, a ti őseitek gyilkolták meg Náhumot. Ha most élne, és próféciákat mondana elnyomói ellen, mint egykoron tette Ninive ellen - nos, meggyilkolnátok? Vagy inkább elárulnátok őt a tetrarkhának, ohgy a vérbűnt elkerüljétek?
Mindezek után a zsinagóga vezetőinek az volt a véleményük,hogy Jézus közveszélyes személy. Éberen lesték minden lépését, kémkedtek utána, abban a reményben, hogy előbb-utóbb a Törvény nyílt megszegését bizonyíthatják rá. Jézus figyelmeztette tanítványait: úgy éljenek, hogy a legcsekélyebb gáncs se érhesse őket, és szüntelen éberséggel védekezzenek a bűn csábításai ellen. Azzal vádolják őket, hogy pénzsóvárok, és illetlenül vidáman viselkednek, ne törődjenek a vádakkal, és eszükbe se jusson a megtorlás gondolata. Interlemeit az alábbi mondásban foglalta össze:
- Szeresd felebarátodat, amikor megbocsát, az ellenséget pedig akkor, amikor becsmérel. Hálával fizess azoknak, akik gyűlölik dicsőségeidet, és imádkozz azokért, akik ok nélkül durván bánnak veled.
Ez a beszélgetés a tóparton ment végbe, miközben roston sült halat ettek. Evés közben a kánai Simon azt dünnyegte, hogy a só ízetlen, és amíg a rómaiakat ki nem kergetik az országból, minden évben ízetlenebb lesz. Simon panasza megfelelt a valóságnak, mivel nagy volt a sóadó, amelyet a többi adónemmel együtt szintén adóbérlők hajtottak be, a só nemcsak rendkívül drága lett, hanem még hamisították is, meszet meg földet keverve beléje. Jézus azonban kijelentette: Izrael fiai nem szolgálták híven az Urat, aki büntetésként megengedte a rómaiaknak, hogy Izrael elnyomói legyenek, a só hamisítása jó alkalom arra, hogy Izrael népe elgondolkozzék ezen. A jeruzsálemi Templomban só nélkül semmilyen áldozatot nem mutatnak be, még a tömjénre is sót hintenek.
- A só tisztít - mondta Jézus -, de ha elveszti eredeti ízét, mivel lehet sózni? Fiaim, tartsátok tisztán a sótokat, és egy napon majd elviszlek titeket Jeruzsálembe, hogy megsózzátok azt a sót, amit ott találtok.
Jézus fent idézett két mondása közül az elsőt a pogány-khrésztianosz egyház túlságosan leegyszerűsítette. Most így hangzik: ,,Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak." Ez ebben a formában vagy a lehetetlennel határos tökéletesség követelése, vagy buzdítás arra, hogy (mint Jézus esetében) az ember ne ismerjen semmiféle más ellenséget, csak Istenét. Hadd említsem meg itt Jézusnak egy másik nyilatkozatát is, amelyet szintén helytelenül jegyeztek fel. Az eredeti mondás így hangzik: ,,Ámen, ámen: Aki nincs velem, az ellenem van, aki nincs ellenem, az velem van." A tompa elméjű szerkesztők úgy vélték, hogy ennek az antitézusnek két finoman kigyensúlyozott fele ellentmond egymásnak. Vagy az egyiket kell elfogadni, vagy a másikat - jelentették ki - de a kettő együtt képtelenség! És vitatkozni kezdtek, hogy melyik a hteles! Némelyek a mondásnak csak az egyik felét, mások a másik felét idézték. Pedig hát az értelme világos. Jézus azt akarta kifejezésre juttatni, hogy két aktív szélsőség között van egy passzív terület, de a passzivitás nem jelent közömbösséget. Másként fogalmazva: Eljött az idő, amikor mindenkinek el kell döntenie, hogy a jónak vagy a rossznak oldalára álljon-e, már az is világos állásfoglalás, ha valaki azt mondja, hogy ,,nincs ellene", vagy azt, hogy ,,nincs vele".
A kapernaumi előljárók végül rajtakapták Jézust valamin, ami szerintük a Törvény kétségbevonhatatlan megszegésése volt: szombatnapon meggyógyított egy béna karú embert. Nos, ez a szombatra vonatkozó előírás egyértelmű megsértése - érveltek a Jézusra acsarkodók. Szombaton semmiféle tevékenységet sem szabad végezni, kivéve azt az egyetlen esetet, amikor emberélet megmentéséről van szó. Annak az embernek már hosszú évek óta béna a karja, és még a legnagyobb túlzással sem lehetne azt állítani, hogy életét közvetlen veszély fenyegette. Miért nem gyógyította őt meg Jézus pénteken, vagy miért nem várt vasárnapig? Minden hivatásos orvos köteles ehhez a szabályhoz tartani magát. Bekötözhet egy sebet, amely ugyan nem látszik veszélyesnek, de ráfoghatja, hogy orvosi segítség nélkül esetleg halált okozhat De semmi szín alatt sem kezdheti meg szombaton egy megbénult kar gyógykezelését a szokásos módszerekkel - masszírozással, hólyaghúzó tapaszokkal -, mivel ezzel éppúgy megszegné a tilalmat, mintha szombaton káosztát kapálna a kertjében.
Amikor Jézust a felháborodott vének felelősségre vonták a szombati tilalom durva megsértése miatt, ő ezt kérdezte tőlük:
- Törvényes dolog-e emberéletet megmenteni szombatnapon?
- Persze, hogy törvényes. Ezt te is éppúgy tudod, mint mi.
- És törvényes-e megmenteni egy ökröt, vagy egy szamarat, amely a vízmosásba, vagy száraz kútba esett, és megsérült?
- Még ezt is meg lehet indokolni. De milyen életet mentettél meg te?
- Egy ember jobb karjának életét. Számára az többet jelent minden ökörnél vagy szamárnál. Hiszen ha a jobb karját nem használhatja, nem tudja teljes mértékben végrehajtani azokat a kötelezettségeket, amelyeket a szombatnapra vonatkozó előírások rónak rá.
- De a kar csupán része az embernek, nincs külön élete, még akkor sem, ha a jobb karjáról van szó!
- Ismeritek a közmondást, amely azt mondja, hogy ne tudja a te jobb kezed, mit cselekszik a bal kezed. Ez annyit jelent, hogy külön lelkük van, és méltán lehet ezt feltenni róluk. Mert a jobb kéz elutasít, a bal kéz hívogat, a bal kéz tartja a vésőt, a jobb kéz forgatja a kalapácsot, a jobb kéz vezeti az írótollat, a bal kéz rögzíti a pergament. Ami pedig a szombatnapot illeti, nem mondták-e már meg a bölcsek: ,,Az ember megszeghet egy szombatot, hogy ezáltal valaki sok szombatot ünnepelhessen meg"? És a mi Atyánk maga nem gyógyítotte-e az Ő szent napján? Nem hallottatok arról, hogy töviskarcolást vagy fejfájást gyógyított meg olyan időben, amely a szombat kezdete és vége közé esik?
Ha ez az okos és szellemes válasz a jeruzsálemi akadémián hangzik el valamelyik nagynevű törvénytudós szájából, kétségkívül megtapsolják, és beiktatják a törvénymagyarázatok hivatalos gyűjteményébe. De Kapernaum csupán kis vidéki város volt, ahol korántsem uralkodott olyan liberális szellem mint Jeruzsálemben. Hamarosan furcsa mendemonda kelt szárnyra Jézusról: működését röviddel azután kezdte meg, hogy lejött a Tábor hegyéről, ahol beavatottatott Belzebub démon ritusaiba, és e sötét hatalom segítségével műveli csodatetteit. Belzebub egyike azoknak a ,,gúnyneveknek", amelyekben bővelkedik a zsidóság vallásos irodalma. Egy megtisztelő címet vagy nevet egy-két betű felcserélésével becstelen értelművé lehet változtatni. Így például Kármel törzsfőnöke vagy fejedelme, akinek özvegyét Dávid király feleségül vette, a tiszteletre méltó Lábán -, ,,a fehér ember" - nevet viselte. A Lábánból Nábál lett, az azt jelenti: ,,a bolond". Hasonló névátalakítás áldozata lett az Olümposzi Zeusz szobra, amelyet Antiokhosz Epiphanész állíttatott fel a Jeruzsálemi templomban. A szobosrnak eredetileg az volt a neve: ,,Az Egek Urának Szobra". De bizonyos betűcserék eszközlése után mindenki csak így emlegette: ,,A Sivárság Utálatossága". A Belzebub is ilyaen gúnynév, annyit tesz, hogy ,,a döglegyek ura". Eredeti formája Baál Zebul volt, azaz ,,Zebul Ura", ezt a címet viselte Atabüriosz. Amikor Akházia, Jóda királya kizuhant egy felső ablakból, és belső zúzódásokat szenvedett, nála keresett gyógyulást.
Jézus nevetség tárgyává tette a vádat.Kijelentette:
- Baál Zebul, a Démonok Fejedelme nyilván erőtlen aggastyán lett már, ha most varázslókat hatalmaz fel arra, hogy alattvalóit kilakoltassák kényelmes otthonaikból!
Következett a húsvét ideje, és Jézus több ezer galileai zarándok társaságában felment Jeruzsálembe a tanítványaival. Törvényes származásának tudatában bátran lépett a Templom területére, és a Pogányok Udvarában magyarázni kezdte ezt a zsoltárszöveget: ,,Áldott legyen az Úr, aki Jeruzsálemben lakozik!" Igen sokan hallgatták, többségükben olyanok, akik Galileából jöttek. Életpályájának ez egyik legfontosabb állomása volt, mivel Jeruzsálemben most prédikált először. Beszédének tételei kihívóan újszerűek voltak: Isten nem a Templomban lakozik, hanem azoknak az embereknek a szívében, akik feljöttek az ünnepre. Mert vajon hajléktalanná vált-e Jehova, amikor meggyalázták és elpusztították a Templomot? Démonokhoz hasonló módon bolyongott-e a csupasz hegytetőn, vagy pedig elment népével a száműzetésbe, hogy vigasztalja híveit? Az a Templom, amelyet Salamon emeltetett, nincs többé, azt a Templomot, amelyet Zorobábel épített, felváltotta egy másik. Vajon maga Jehova parancsolta-e a mostani Templom megépítését, vagy Heródes király akarta ily módon kielégíteni becsvágyát - Heródes, aki megszentségtelenítette Zorobábel Templomát, amikor azt megostromolta, rohammal elfoglalta, s közben sok papi személy és jámbor hívő életét oltotta ki?
- Szúk a ti értelmetek: látható szentélyt kívántok, hogy ott imádkozhassatok a mi Istenünkhöz. Mégis megkérdem tőletek: mi szükségünk van nekünk ezekre a pompás épületekre? Romboljátok le ezt a Templomot, és én Isten kegyelmével éppoly megfelelő lakóhelyet építek neki három nap alatt, mert ás a ti szolgátok, aki szól most hozzátok.. Izrael akkor volt nagy, amikor őseink úgy imádták az Istent, mint aki akácfából ácsolt frigyládában lakozik. Végül azt a szűk lakhelyet bálványként imádták, ezért maga Isten parancsolta meg Jeremiás prófétának, hogy vigye el az emberek szeme elől. Ám ugyanaz a Jememiás megjövendölte az Úr nevében: ,,Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, amikor követtél engem a pusztában... Szent volt Izrael az Úrnak, az ő termésének zsengéje."
- - Mit tudtok erre mondani, Izrael férfiai? - folytatta Jézus. - Nem vált-e bálvánnyá ez a hegytető is? Köveit ártatlanvér szennyezte be, Ábelnak, az első pásztornak a vére, és Zakariásnak, Darakiás fiának vére,amelyet gooosz kezek ontottak ki atyáink napjaiban a tömjénoltár mellett. A próféták hevesen kifakadtak a galileai Tábor hegye ellen, amikor azon a hajdani időkben bálványokat emeltek. Azóta a bálványok eltűntek onnan, és most tiszta az a hely. De itt, Sion hegyén megmaradtak a bálványok. Ti ezekből a tornyokból és kapukból vigyorgó aranybálványokat csináltatok.
A merész beszédet tetszéssel fogadták a galileiak, de nem azért, mintha elfogadták volna Jézus transzcendentális Isten-felfogását, hanem mert szavai legyezgették provinciális önérzetüket. A judeaiak viszont istentelennek tartották Jézus ejtegetéseit, s megbotránkozva pisszegtek, hurrogtak, a nyelvüket öltögették. A templomőrség parancsnoka egy kis csapat lévitával odasietett, mivel rendbontástól tartott. De Jézusnak pásztorbotja és durva köpenye prófétát megillető privilégiumot biztosított, s így a botrány nem fajult verekedéssé.
Jézus nem evett húsvéti bárányhúst, és tanítványainak sem engedte meg. Az esszézusok ugyanis azt mondják: ,,Áldozati vért ontani annyi, mint újra megölni Ábelt." Az ő szájhagyományuk szerint a pásztorkodó Ábel ugyanazon a hegytetőn birkatejet meg vadmézet ajánlott fel, és Jehova kegyesen fogadta ezt a szerény, vértelen áldozatot, de elutasította Káinét, aki ökröt vágott le, Káin erre féltékenységében megölte Ábelt. Jézusnak hasonló aggályai voltak, amelyeket még megerősített Ámos prófétának a véres áldozatokat elítélő nyilatkozata. Húsvét estéjén kiment a városból a közeli Bethániába, hogy kovásztalan kenyeret meg keserű füveket egyék sógorának, Lázárnak házában, és ott találkozott a királynéjával - koronázásuk óta először.
Mária azóta is igen kínosan érezte magát. Bátyja, Lázár, akit nagyon szeretett, gyakran dicsérte meg a nemi kapcsolat nélküli házasságot, s váltig bizonygatta: a férfiak és a nők csakis ilyen házasságban élve kerülhetik el a halált, s élhetnek majd ezer esztendeig a messiási királyságban, amint az megigértetett.
- Az utódok iránti vágyakozás régi tévelygés, amelyet Isten Ellensége plántált a férfiakba és az asszonyokba - magyarázta.. - Elhitette velük, hogy ily módon meg tudják akadályozni a halál végső diadalát az emberiség fölött. ,,Mi ugyan egyszer meghalunk - mondogatják -, de gyermekeink és unokáink tovább viszik az életet". Ám az igazság az, hogy a halálos aktus a halálnak engedi át a győzelmet. Tartózkodni kell a halálos aktustól. És mi szükség van utódokra? Jézus és te meg én paradicsomi szeretetben fogunk élni együtt, és sohasem öregszünk meg.
- De én mégis gyermekekre vágyom. Miért kell megtagadnom magamtól a gyermekáldást? Miért ne élhetnék én a gyermekeimmel együtt abban a királyságban, amelyről beszélsz?
- Mert akik a halálos aktust megcselekszik, azoknak előbb-utóbb meg kell halniuk. Te minden más feleségnél szerencsésebb vagy, mert férjed tartózkodik tested élvezésétől, és ezáltal örök életre szán téged.
- Márta nővérünk azt mondja nekem: ,,Férjed csak a saját üdvösségével törődik, és mit sem gondol a te szégyeneddel: úgy jöttél vissza ebbe a házba, mintha titkolt testi hibád vagy természetellenes hajlamaid lennének."
- Rosszindulatú szavak. Kötelességed megvédelmezni férjed becsületét minden rosszindulat ellen. Férjed tiszta szeretetből cselekszik.
- De úgy hallottam, hogy tizenkét tanítványt választott magának, akik két vagy három kivételével mind házas emberek, sőt családapák is vannak köztük. Ezek szerint olyan embereknek hirdeti az Isten Országát, akik már kárhozatra vannak ítélve?
- Ha majd eljön ide, minden kérdésedre meg fog felelni.
- Addig megmaradok a véleményem mellett.
Amikor Jézus belépett a házba, Mária elébe ment, megmosta a lábát, majd egész délután némán figyelte az arcát, miközben férje Lázárral meg annak rokonaival beszélgetett. Találkozásuk percében Jézus gyengéden, de tartózkodón üdvözölte, azután nem is figyelt rá mindaddig, amíg be nem toppant a szobába Márta, aki meglehetősen éles hangon panaszkodott Máriára, amiért elhanyagolha háztartásbeli kötelességeit.
- Hagyd őt - mondta erre Jézus. - Ő a jobbik részt válsztotta.
Később, amikor Jézus és Mária egy időre kettesben maradt, Mária elkezdte a kérdezősködést:
---- Uram, tanítványaid között családapák is vannak. Ők vajon halálra vannak-e kárhoztatva?
- Ki vagyok én, hogy a kárhozat ítéletét mondhassam ki bárki fölött? Egyedül csak a mi Atyánk ítélkezik a mennyekben.
Fel van jegyezve, hogy Énókh próféta elkerülte a halált. Pedig hát ő is megcselekedte a halál aktusát, és fiat nemzett, a mi hosszú életű ősünket, Matuzsálemet.
Megmondatott, hogy sem Énókh, sem Illés nem kerülte el a halált mindörökre. Mindkettőjüknek vissza kell egykor térniük a földre, itt fognak meghalni, és itt várják majd be az általános feltámadást.
- Miért taszítottál el engemet magadtól, uram, hogy bejárjad egész Galileát? Láttam ma este, hogy szerelmetes pillantásokat váltottál János tanítványoddal. Tőlem megtagadod a szerelmedet. Nem vagyok-e szép? Nem vagyok-e a tiéd?
- Van testi szépség, és van lelki szépség. A test szépsége olyan, mint a kökörcsiné. A kökörcsint hamar levágják a tövéről, gyorsan elfonnyad, és akkor vagy a széna közé hajítják, vagy bedobják a sütőkemencébe. János szépsége lelki szépség - amint Dávid király kiáltotta Jonathán holtteste fölött: ,,Csodálatos volt a te szerelmed én irántam, felülmúlta az asszonyi szerelmet!"
- Szeretlek, és csak téged szeretlek. Ahogy a sunamita asszony mondta Salamonnak: ,,Mint az imaszijat, úgy köss engem a karodra, imatokját a szíved fölé fordítva. Mert a féltékenység kegyetlen, mint a sír, és úgy éget, mint az eleven szén. Sok víz sem tudja kioltani a szerelmet, még az árvizek sem tudják megfojtani. Ha más férfiak, legyenek azok bárkik, egész vagyonukat kínálnák fel a szerelmemért, megvető gúnnyal utasítanám őket vissza."
- Salamon azért adta ezeket a szavakat a sunamita asszony szájába, mert ily módon akarta jelképezni a bűnbánó lélek szerelmét az ő Istene iránt.
- Elhiszem, hogy Salamon gyakran beszélt allegóriákban, de az is igaz, hogy nem tagadta meg magától a szerelem örömeit. Nem érte be hétszáz királyi feleségével, hanem még háromszáz ágyast is tartott. És meg van írva róla, hogy bölcsesség tekintetében felülmúlta a föld valamennyi királyát, Te magad mondtad: Isten nem kívánja az emberektől, hogy böjtöléssel sanyargassák remekbe teremtett testüket.Kis ideig böjtölnek csak, és akkor újra rendesen táplálkoznak. Szükség van-e arra, hogy egy férfi állandó szerelmi böjttel sanyargassa a testét A szerelem vágya éppoly természetes és jó, mint az evésé, máskülönben Isten nem adott volna az embernek olyan szerveket, amelyekkel e vágyat kielégíthetné. Uram, határozottan kérlek, felelj nekem,mert asszony vagyok, és te nem titkolhatod el előlem: tested vágykozik, hogy szerelemben egyesüljön az enyémmel.
Jézus nem válaszolt.
- Kérlek, ne haragudj a te szolgálódra - szólalt meg ismét Mária -, de felelj neki világosan a világosan feltett kérdésre, mivel joga van hozzá, hogy a kérdést feltegye.
Jézus felsóhajtott, és Mária fátyoltalan arcáról másfelé irányítva tekintetét megjegyezte:
- Bölcsen mondta Jószé, a jeruzsálemi Johanán fia: ,,Asszonnyal ne társalogj sokáig". Ezt a mondást a bölcsek még ezzel egészítették ki: ,,Még a saját feleségeddel se." Azóta tartják: ,,Valahányszor egy férfiember nem engedelmeskedik ennek az utasításnak, magának cselekszik rosszat, eltér a Törvénytől, és végül is a pokolba jut."
- Hogyan lehet ilyet állítani? Minden asszony rossz talán? S ha igen, akkor miért vettél engem feleségül?
- Nem minden asszony rossz, mert Isten azért teremtette a nőt, hogy a férfi élettársa legyen. Mindazonáltal igaza van a mondásnak: ,,A férfi úgy viszonylik a nőhöz, mint az értelem a testi érzékeléshez,mint a felsőbb az alsóbbhoz, mint a jobb a balhoz, mint az isteni az emberihez."
- De hát, uram, mit ér az értelem, ha elkülönül a testi érzékeléstől? Vagy lehetséges-e felsőbb emelet egy alsóbb emelet nélkül, amely megtartja? Vagy megállhat-e a szamár csupán a két hátsó lábán? És milyen tiszteletet élvezne a mi Istenünk, ha az emberiség nem imádná? Parancsold meg a te szolgálódnak, hogy tartson veled vándorlásaidban, és ő engedelmeskedik néked.
Jézus zavartan felkelt, és magára hagyta Máriát.
Bethániában történt, hogy Jézust titokban felkereste Nikodémus, Gorión fia, aki hallotta őt prédikálni a Pogányok Udvarában, és szavait azóta sem tudta elfelejteni. Mint Jeruzsálem három leggazdagabb emberének egyike, megszerezte magának azt a kiváltságot, hogy az ünnepi időszakokban használt rituális tisztító vizet ő szállította az egész városnak. Tagja voltl a nagy szanhedrinnek, ezenkívül vezetőségi tagja a templomzsinagógának, amelyet hitelvi és szertartási kérdésekben az egész világ minden zsinagógája vezető tekintélynek ismert el. Ilyen nagy hal még nem került Jézus hálójába. Jézus szívélyesen üdvözölte, de mindjárt megállapította róla, hogy félénk természetű, s mint titkos híve nagyobb szolgálatokat tehet neki, mint ha nyíltan tanítványai közé fogadná.
Bethániában történt az is, hogy Jézus kinyilatkoztatta magát a szabad esszénusoknak abban a házban, amelyben vezetőjük, Simon lakott. Kopogtatott akapun, és így szólt a kapushoz:
- Eredj, mondd meg nekik, hogy én vagyok az, akit várnak!
- Mi a neved?
- Jézus, Jószé fia, nem Eszu, Osze fia.
A kapus eltűnt, majd némi idő múltán kijött az öreg esszénus, és beengedte Jézust az első kapun.
- Ha valóban az a neved, adj róla bizonyságot - mondta az öreg.
- Hasítsd ketté a fát: megtalálsz. Emeld fel a követ: meglátsz.
- Milyen fát, uram?
- A hangafát, nem a bübloszi fát.
- És milyet követ, uram?
- Az oltárkövet, nem a türoszi követ.
Az öregembert akkora izgatottság fogta el, hogy egész teste beleremegett. Bekísérte Jézust egy belső helyiségbe, ahol a beavatottak köre előtt folytatta keresztkérdéseit:
- Uram, hogyan kell hasítani a fát?
Jézus betűjeleket írt a levegőbe:
- Dávid hasítja.
- Ki meri felemelni a követ?
Újabb jelek:
- Telmen merészeli, nem Telamón, sem Uri-tal.
- Ki fog kinyilatkoztatni téged?
- Káleb,nem Kalüpszó.
Azok a betűk, amelyeket Jézus ujjaival a levegőbe írt, a következő szavakat alkották:
DAVID DAVIZEI
TELMEN TOLMAEI
KALEB APOKALÜPSZEI
Az öreg esszénus tovább kérdezett:
- Hol tanultad meg a misztériumainkba vezető Kapu titkos feliratának elolvasását?
- Kallirrhoéban. És meglátogattam a Csigavonalas Házát is, és szembeszálltam a Kutyával.
- Épségben tértél vissza a Csigavonalak Házából?
- Én vagyok a király, a legidősebb fiú legidősebb fiának a fia, és az én anyám volt a legfiatalabb leány legfiatalabb leányának a leánya.
- Hol koronáztattál meg?
- Ahol egykor bikák bömböltek, és ahol a szent mályva nő. Nem viselem- e királyság hét jegyét és a nyolcadikat is?
Csupasszá tette jobb vállát, és köntösét felvonta a bal lábáról, hogy láthassák.
Azok mélyen meghajoltak előtte, és megkérdezték:
- Mondd meg, urunk, mikor fogsz a keleti kapun bevonulni a Városba?
- Nem ebben a hónapban, a fűzfák havában, hanem a következőben, amikor majd meglátogatlak benneteket. De azért jöttem most, hogy véget vessek minden misztériumnak, ne legyenek azok tovább titkok. Szavaimat vigyétek meg Kallirrhoéba, Én-Gedibe és Middinbe, az ottani közösségek vezetőinek. És még valamit mondjatok meg nekik: amikor Heródes meghalt, ez a mondás járt körül az országban: ,,Az Oroszlán kimúlt.", de teteméből mézet fognak majd kiszedni.
- Az nem újság, hogy Edom Oroszlánja halott. Inkább a római sasokról mondjon a mi urunk próféciát.
- Meg vagyon írva: ,,Ahol tetem fekszik, odagyűlnek a saskeselyűk." De élő embereknek nem kell félniük a dögmadaraktól.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A sánta Jézus -Edom Talmud |
|
|
|
Címkék: misztériumainkba, prostituáltakkal, kinyilatkoztatni, prostituáltaktól, pénzadományaikat, kinyilatkoztatta, megfogyatkozását, természetellenes, aranybálványokat, eltévelyedésemet, meghamisításának, fejedelemségének, közreműködésével, keresztkérdéseit, elégedetlenkedők, következésképpen, féltékenységében, tanúvallomásukat, tisztátalanokat, kincstárnokának, foglalkozásomat, elképzelhetitek, zsoltárszöveget, szerencsétlenek, elkülöníttették, foglalkozásukat, felcserélésével, halászbárkákhoz, kigyensúlyozott, testamentumában, engedelmeskedik, imádkozhassatok, vállalkozásokra, prostituáltakat, ellenségeiteket, megtartóztatják, halál uralma, szemérem köntösén, nőstény viszonyában, húsvét előestéjén, 1961-es bibliai, előző előtti, olyan emberek, körzeti adószedőkkel, leggyűlöltebb egész, útonállók kategóriájába, pénzt becstelen, hivatalos vélemény, szavában hinni, prostituált nőket, adórendszer valóságos, ötven mérföldet, Zsidó Belzebúb, Döglegyek Ura, Robert Graves, King Jesus, Cassel-London Seventh Edition Januáry, Terényi István, Gondolat Kiadó Budapest, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Magyar Népköztársaság, Madách Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, Zrinyi Nyomda, Bolgár Imre, Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom, Alexandriai Kelemen, Kommentátorok Edom, Pontius Pilátus, Lexicon Talmudicum, Talmud Zanhedrin, Braun Frigyes, Tádéja Nagy Feró, Amikor Jézus, Mennyek Országába, Mózes Testamentumában, Téged Jézusnak, Jézus Kapernaum, Keresztelő János, Amikor Jézust, Lábánból Nábál, Olümposzi Zeusz, Antiokhosz Epiphanész, Egek Urának Szobra”, Sivárság Utálatossága”, Baál Zebul, Zebul Ura”, Amikor Akházia, Démonok Fejedelme, Pogányok Udvarában, Zorobábel Templomát, Isten Ellensége, Isten Országát, Mint Jeruzsálem, Bekísérte Jézust, DAVID DAVIZEI, TELMEN TOLMAEI, KALEB APOKALÜPSZEI, Csigavonalas Házát, Csigavonalak Házából, Edom Oroszlánja,
|
|
Offline
