Pilatus és társai kihallgatása - Robert Graves,King Jesus,Cassel-London Seventh Edition Januáry,Terényi István,Gondolat Kiadó Budapest,Csehszlovák Szocialista Köztársaság,Magyar Népköztársaság,Madách Könyvkiadó,Gondolat Könyvkiadó,Zrinyi Nyomda,Bolgár Imre,Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom,Alexandriai Kelemen,Kommentátorok Edom,Pontius Pilátus,Lexicon Talmudicum,Talmud Zanhedrin,Mikor Zakariás,Kiss Tábornok,Boéthosz Házát,Kanherák Házán,Átok Phiabosznak Házán,Kajafás Annát,Szent Királynak,Szent Királyságra,Ezzel Pilatus,Tűzhely Termében,Heródes Phhilipposz,Lucius Aelius Seinusra,Galileától Edomig,Köszönöm Szentségednek,Heródes Antipasz,Aelius Seinnanua,Heródes Antipasznak,Miután Jézust,Pontius Pilatustól,Heródese Philipposz,Ebből Arkhalaosz,Heródes Philipposz,Talán Philipposzt,Majd Jézushoz,Mihelyt Jézust,Aelius Seianus,Simon Barabbásnak,JUDAEROUM FINXIT ESSE,JESUS NAZAREUS,Odaérve Kajafással,Szent Atya,Izrael Istenének,Dávid Fia,Faragott Kő Házához,Örök Irgalomhoz,Irgalmasság Urának,Izrael Istene,Fazekas Földje,Jézus Mózes,Iste - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Pilatus és társai kihallgatása

2010-03-06 10:16:07, szombat


	Robert Graves: King Jesus Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966 Fordította: Terényi István Gondolat Kiadó Budapest, 1969 Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában. Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit." Alexandriai Kelemen (Stromata, III.) ...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében). Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett. Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel" Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a. (Mikor Zakariás próféta könyveit minden feszületessel ismételni kezdték, Miskolcon, a Kiss Tábornok u. 18. szám alatt Zakariás csemege diszkontot nyitottak. A kiválasztott magyar két keresztnevesek közül a Barabbás név is e könyvből való többek között.) Huszonyolcadik fejezet Harminc aranytalentum Miután meghiúsult Júdás megölésére irányuló kísérlete, Péter visszasietett a városba. Egyenesen a galileai negyedbe ment, ott bekopogtatott a zelóták, a harcos nacionaliták helyi főhadiszzállására, és elmondta, hogy Jézust letartóztatták. Meztelen kardját szorongatva felszólított minden jelenlevő bátor embert, hogy kövessék, és támadják meg Annás házát: Jézust ki kell szabadítani, az áruló Júdást pedig fel kell koncolni, mert így követeli Galilea becsülete. A zelóta vezetőket meggyőzte arról, hogy Jézus levetette magáról a szelíd alázat álarcát, s végre kardot ragadott egész Izrael felszabadítására. A vezetők üzenetet küldtek szét azokba a fogadókba és nyilvános helyiségekbe, amelyeket a csoport tagjai rendszeresen látogatni szoktak. Nem sokkal később meg is jelent a főhadiszálláson húsz férfi, köpönyegük alá rejtett fegyverrel, és a húsvéti borból nekibátorodva esküdöztek, hogy vagy megszabadítják Jézust, vagy meghalnak valamennyien. Péter kivezette őket az utcára, s a lelkükre kötötte, hogy óvatosak legyenek. De az emberek hamarosan megfeledkeztek minden elővigyázatosságról - kurjongattak, bosszúért kiáltottak és vadul hadonásztak fejük fölé emelt fegyverükkel. Valamelyikük belekezdett egy közismert balladába, amely a főpapi familiák hatalmas tagjai ellen irányult. A többiek átvették az éneket, és teli torokkal bömbölték a keskeny, üres utcákon végig: Átok sújtsa Boéthosz Házát, Átok sújtsa bunkóikat! Átok sújtsa Annás házát, Átok, amit súgnak-búgnak! Átok a Kanherák Házán, Átok verje pennáikat! Átok Phiabosznak Házán, Átok verje ökleiket! Átkozottak a főpapok, Fiaik, a kincstárosok! Átkozottak a vejeik, Templom dölyfös nagyságai! Átkozottak a léviták, Gőgös alabárdosaik! Az egyik utcasarkon váratlanul római őrjárattal találkoztak - nyolc katonával, akiket egy altiszt vezetett. Összecsaptak. Az ádáz harc rövid ideig tartott. A zelóták számbeli fölényben voltak ugyan, de a jól felfegyverzett római veteránokkal szemben csakhamar alul maradtak. Egy katona elesett - halálos döfést kapott a torkába --, a rómaiak viszont öt zelótát vágtak le, a többi meg menekült, három foglyot hagyva a rómaiak kezén: Pétert és két részeg felső-galileait: Düszmaszt és Gesztaszt. Az őrjárat mindhármukat a római táborba kísérte, ott az őrök kegyetlenül elverték, majd a parancsnok elé hurcolták őket. A tárgyalás rövid volt. A parancsnok felszólította a foglyokat, hogy ismerjék el bűnösségüket, ha el akarják kerülni a kínvallatást. Miután egyik sem tagadott, a parancsnok keresztre feszítésre ítélte mindhármukat. Péter, aki nem akarta, hogy Jézus ellen kelljen tanúskodnia, elhallgatta igazi nevét: a bíróság előtt Barabbásnak mondta magát, amit ragadványnévként el is fogadtak (jelentése: ,,az én apám fia"). Mihelyt megvirradt, Jézust a lévita őrség átkísérte a helytartói rezidenciába, amely azelőtt Heródes palotája volt. Pilatus a hatalmas épület egy részét főhadiszállásként használta, amikor évente háromszor csapatokat vitt Jeruzsálembe, hogy a nagy ünnepeken elejét vehesse az esetleges zavargásoknak, maga csak ilyenkor tartózkodott a rezidenciában, mert állandó székhelye Caesarában volt. Kajafás Annát öt fiával, nagy kíséret élén, kis távolságból követte a Jézust kísérő őröket, és üzenetet küldött a helytartóhoz, sürgős kihallgatást kérve tőle. Pilatusról meg kell említenem, hogy korábban ezredes volt a császári testőrgárdában. Helytartói kinevezését annak köszönhette, hogy jó barátja volt a hírhedt Seianusnak, Tiberius császár mindenható kegyencének. Kedélyes, merész, kapzsi és merőben elvtelen ember volt. Philón egyik fennmaradt levelében, amelyet Caligula császárhoz írt, hajthatatlannak, könyörtelennek és makacsnak mondja. De jellemének fő tulajdonsága a malicia volt, legnagyobb élvezetét abban lelte, ha megtépázhatta a nagy szanhedrin okos, aravasz, de sótlan kedélyű vezető személyiségeinek méltóságát. Kajafás üzenetére az alábbi választ küldte: ,,A helytartó szerencsésnek tartaná, ha a főpap őt és Barbala úrasszonyt megtisztelné azzal, hogy velük reggelizik". A palota konyhájából meleg, inycsiklandozó illatok áradtak ki a folyosóra. Kajafás kissé megborzongott, majd visszaüzente: ,,Mondd meg az uradnak, hogy köszönöm a megtisztelő meghívást. De kérlek, közöld vele, hogy egy kellemetlen régi hagyomány értelmében mi zsidók, nem ízlelhetjük meg Őkegyelmessége reggelijének pompás fogásait. Társaimmal majd a belső udvar oszlopcsarnokában fogjuk megvárni, amíg kegyeskedik fogadni bennünket." Pilatus fél óráig várakoztatta Kajafást, ezalatt feleségével kényelmesen megreggelizett. Akkor kisétált az oszlopcsarnokba, asztalkendőjével törölgetve a száját, barátságosan üdvözölte a főpapot, s megjegyezte: - Szentséged ugyancsak korán kelt ma. Gondolom, azért jöttél, hogy megbeszéld velem ezt a Jézus-dolgot, még mielőtt elkezdeném a reggelre előjegyzett ügyek tárgyalását, nemde? - A foglyot átadtuk Kegyelmességed őrségének. - Mi a vád ellene? - Zavargást szervezett a Heródes-bazilikában, aminek során vagyontárgyak pusztultak el, és emberéletek forogtak veszélyen. - Szóval nem ölt meg senkit? Akkor mi a csudának ez a nagy izgalom? És ilyenformán ez az ügy egyáltalán nem is tartozik a római hatóságok elé! - Csakhogy az ügyet lázítás és istenkáromlás is súlyosbítja. A fogoly a Messiásnak, a Szent Királynak adta ki magát, és káromolta a mi Istenünk nevét, amit Mózes parancsa szerint megkövezéssel kell büntetni. Azzal a kérelemmel jöttünk hozzád, hogy engedd át a foglyot a népnek, hadd hajtsa rajta végre a büntetést a Hal-kapunál. - Az én egyszerű római eszem képtelen megértei furcsa gondolkodásmódotokat. Hogyan tarthatja magát valaki a Szent Királynak, s ugyanakkor hogyan káromolhatja azt az Istent, akinek pártfogása alatt kíván uralkodni? Az általam nagyra becsült kollégátok, Nokodémus, Gorión fia arról biztosított engem, hogy ez az ember a rómaiak őszinte híve, ami ugyancsak összeférhetetlen a Szent Királyságra vonatkozó igényével. Úgy látom, hogy a foglyot nem tekintitek bolondnak, mert akkor nem foglalkoznátok ügyével és engem sem zaklatnátok vele, alaposan elpáholnátok, s azután futni engednétek. Azt a kérésteket, hogy szolgáltassam ki a népítéletnek, mindenesetre nem teljesíthetem, mert veszedelmes precedenst teremtenék. Miért nem végeztetitek ki hivatalosan - ha - mint állítjátok - főbenjáró bűnt követett el? Kajafás magyarázkodni kezdett, de a helytartó a szavába vágott: - Hagyja abba Szentséged, nem fontos. Magam fogom kihallgatni a foglyot. Nikodémustól tudom, hogy folyékonyan beszél görögül. Így hát nincs szükségem arra, hogy kérjek tőled valakit, aki szavait lefordítsa...vagy félrefordítsa. - Küldjem be a tanúkat? - Ne fáradj vele. Nem kívánok lovagolni azon a jelentéktelen bazilikai zavargáson. Keleti ügyosztályom titkára úgy informált, hogy a pénzváltóknak meg az állatárusoknak valóban nincs joguk üzleti tevékenységet folytatni a bazilikában. Mellesleg szólva, legyen rá gondod, hogy engedélyüket haladéktalanul vonják vissza. Nem tűröm, hogy a galileai zarándokok vallásos érzelmeit bármivel ingereljék. Szavamra, te is nagy hibát követtél el, amikor kincstartódnak megengedtek, hogy szent hegyeteket közönséges piactérré változtassa. Ami pedig az istenkáromlás vádját illeti, az nem tartozik sem rád, sem rám. Abban a főtörvényszék az illetékes. Ezzel Pilatus otthagyta Kajafást, dudorászva bement a bírósági csarnokba - ugyanabba a csarnokba, ahol egykor Heródes ítélkezett tulajdon fia, Antipatrosz ügyében -, és megparancsolta, hogy vezessék elébe Jézust. - Vegyétek le róla a bilincseket - mondta, amikor egy altiszt két sor katona között bekísérte Jézust. Úgy. Most pedig adjatok neki egy kényelmes széket, valaki pedig hozzon ciprusi bort, meg süteményt. Aztán menjetek ki, és legye rá gondotok, hogy senki se jöhessen az ajtók közelébe. Négyszemközt akarom kihallgatni a foglyot. Az altiszt arcán a meglepődés legcsekélyebb jele sem látszott. Teljesítette a parancsokat, s az őrszobára visszatérve megjegyezte: - Az agyafúrt főpap ezúttal alighanem óriási bakot lőtt. Tíz drachmába le merem fogadni három ellenében, hogy valamelyik titkosügynönkünket fogatta el. A szamnit most borral traktálja a fickót, és elmesélteti magának a históriát. Legalábbis így fest a dolog. - Igen, azt hiszem, fején találtad a szöget. Láttad, hogyan váratta a szanhedrint a hideg előcsarnokban, amíg komótosan be nem kebelezte a szalonnáját és a vesepecsenyéjét? Alig bírtam visszafojtani a röhögést. De azt meg kell hagyni, a főpap nagyon uralkodott magán. Pilatus nyájasa kérdezte Jézustól: - Nem iszol bort? - Nazireusi fogadalmat tettem. - Értem. Nem erőltetem, hogy megszegd. Milyen jó, hogy beszélsz görögül. Látom, beteg a lábad. Ajánlom, menj el egy jó orvoshoz, ha nem régi a sérülésed. Hippokratész a ficamokról szóló értekezésében pontosan leírja, hogyan kell a combfejet visszailleszteni az üregébe. Ha a természetre bízod magad, amely közismert kontár, álizület képződik, és heves zsábarohamok fognak kínozni öreg korodban. A háziorvosom majd megvizsgál, ha hajlandó vagy rá, elég ügyes kezű ember. Az operáció fájdalmas lesz ugyan, de végeredményben érdemes elviselni a fájdalmat. Erről azonban ráérünk beszélni. Most egy-két szokványos kérdést tennék fel neked, remélem, nem lesz ellenedre, hogy válaszolj rájuk. A személyazonosságoddal kapcsolatos kérdésekre szorítkozom csupán. - Kezdjed. - Jézus a neved, ugye? - Az. - Betlehemben születtél, Judeában, az efratai Betlehemben? - Ott. - És Dávid nemzetségéhez tartozol? - Igen. - Mondd meg nekem, te vagy-e az a Jézus, akinek a neve ezen a papíroson szerepel? Ez a lap a huszonkét esztendővel ezelőtt megtartott Quitrinus-féle összeírás anyagából készült. Épp az imént kerestettem ki a levéltárból. - Én vagyok az. - Reméltem, hogy így lesz. E bejegyzés szerint te Betlehemben születtél, mintegy három hónappal Heródes király halála előtt. Mellesleg, mondd meg nekem, betlehemi Jézus - és hirtelen fordult a székében - , te vagy-e a zsidók királya? - Magadtól kérdezed, vagy valami más adta a szádba ezt? Pilatus színlelt nyíltsággal söpörte félre a kérdést: - Hát mit gondolsz te rólam? Azt hiszed, zsidó vagyok én, aki olyan nyilatkozatot próbál kicsalni belőled, amelyet bűnváddá lehet csűrni-csavarni? Római magistratus vagyok, és egyenes, őszinte római kérdést teszek fel neked, egy egyszerű, személyazonosságodra vonatkozó kérdést: szüleid törvényes házassága révén te vagy-e Heródes trónjának jogos örököse? - Igen, az vagyok - válaszolta vonakodva Jézus, és rövid szünet után hozzátette. - De az én országom nem e világról való. - Tökéletesen értelek. A trón betöltetlenül áll csecsemőkorod óta, és te lemondtál igényedről, mert sem pénzed, sem befolyásod nincs ahhoz, hogy elfoglalhassad. Mindamellett tudatában vagy királyi rangodnak, ezért megszerezted magadnak azt a mulatságot, hogy szamárháton ülve szerényen végigvonultál Jeruzsáálem utcáin, és - ha titokban is - rövid pár percre beleültél a Tűzhely Termében álló dávidi trónszékbe. Jézus hallgatott. - Más szóval - folytatta a helytartó - a világi hatalomról lemondtál, vallási síkon azonban igényt tartasz az uralkodásra. De hát, barátom, mi akadálya van annak, hogy mind a kettőt élvezhessed? Nyilván magad is tudod, hogy egy király vallási hatalma nem lehet hatékony addig, amíg nincs felruházva világi hatalommal. Nikodémus, Gorión fia, aki rendíthetetlen híved, és támogatód, beszélt nekem erről az egész dologról. Biztosítottam őt, hogy amennyiben te rám bízod az ügyeidet, közmegelégedésre meg lehet oldani boldogtalan népetek sarkalatos problémáit. Nagyatyád legutolsó érvényes végrendelete, amelyet az elhunyt császár jóváhagyott, a római Vesa-szüzeknél van letétbe helyezve. E végrendelet értelmében Heródes Phhilipposz nagybátyád után - akinek Simon főpap leánya volt az anyja - te következel a trónutódlásban. Mivel ő már nagyon régen lemondott igényéről, minden vitán felül áll, hogy te vagy jogosult nagybátyád egész országára és a királyi koronára. Nos, az én elgondolásom a következő. Memorendumot terjesztek a császár elé, csatolva hozzá a te eskü alatt tett nyilatkozatodat, amelyben bejelented trónigényedet. Én a magam részéről hangsúlyozom benne, hogy odaadó hűséggel viseltetsz a császár iránt: hogy egyaránt elítéled mind a templomi rítusok költséges komédiáját, mind pedig azt a dölyfös lenézést, amelyet a farizeusok tanúsítanak a rendőrökkel, adószedőkkel, valamint a kormányzat más alkalmazottaival szemben. Javasolni fogom a császárnak, hogy adjon neked szabad kezet vallási ügyekben, s ruházzon fel a ,,szövetséges király" címmel, az alábbi feltételekkel: igyekszel megszüntetni az országaink közötti meg nem értést, decentralizálod a vallási kultuszt, fejleszted a kereskedelmet és mezőgazdaságot, és általában arra törekszel, hogy Judea beilleszkedjék a birodalmi közösség civilizált tagjai sorába. A császár, aki a közügyektől visszavonulva Capri szigetén üdül, természetesennem fogja elolvasni a memograndumot, hanem az egész ügyet rábízza barátomra és pártfogómra, Lucius Aelius Seinusra, aki a palesztinai ügyekben mindig el szokta fogadni a véleményemet. De uram, te nem figyelsz rám! Talán rosszul érzed magad? - Az én országom nem e világról való. - Ezt már közölted velem. Úgy értsem, hogy nem akarod elfogadni javaslatomat? Gondold meg. Az atyád király volt. Mit gondolsz, miért születtél erre a világra, ha nem azért, hogy uralkodj? - Arra születtem, hogy tanúbizonyságot tegyek az igazságról. - Ugyan, mi az, hogy igazság? - mondta megvetően Pilatus. - Minden egyes úgynevezett igazságnak megvan a maga ellentétes igazsága, amelynek épp akkora a logikai ereje, mint a másiknak. Az élet sója a humor, az a felismerés, hogy hosszú távon - hála legyen érte az isteneknek - valójában semmi sem fontos igazán. Te soha nem lazítasz a szentség-mániádon? Jézus hallgatott. - Nézd, uram - fakadt ki Pilatusból a türelmetlenség -, én nem vagyok az az ember, akivel packázni lehet. Én élet és halál ura vagyok ebben a provinciában. Ezzel tisztában kell lenned. Még keresztre is feszíthetlek, ha éppen kedvem tartja. Jézus hallgatott. Pilatus hamar legyűrte ingerültségét, sőt egyszeriben igen mulatságosnak érezte a helyzet fantasztikus humorát. - Szavamra mondom, nem tudok rajtad eligazodni. Úgy látom, inkább krésztosz vagy te, mint Khrisztosz! (Vagyis: inkább együgyű fickó vagy te, mint felkent király".) Nos, mindenesetre gondold át a dolgot, amíg én kimegyek, hogy kissé elcsevegjek az én ,,tökéletes benső inasommal." Kiment az előcsarnokba, és fesztelen könnyedséggel jelentette ki az ott várakozó Kajafásnak: - Nem találok semmi vétket a foglyotokban. - Nem találsz semmi vétket abban a nyomorult lázadóban? Hiszen felkavarta az egész országot Galileától Edomig! Pilatus megnyerően mosolygott: - Köszönöm Szentségednek az ötletet. Lehetséges, hogy a galileai Heródes Antipasz - akinek alattvalója - már keresteti a tetrarkhiájában elkövetett vétségek miatt. Majd mindjárt beszélek is vele, mert tudom, hogy ma reggel megérkezett az ünnepekre. Annak idején nagyon zokon vette tőlem, hogy előzetes engedélye nélkül keresztre feszítettem azt a galileai bendát, amely lerombolta a Betlehemben épített új vízvezetékemet. Ha ez a Jézus ott Galileában elkövetett valamit, sok kényelmetlenséget takaríthatunk meg. Légy oly jó, várakozz még itt egy kicsit, vagy ha nem irtózol az én tisztátalan lakosztályomtól, fáradj be, és hallgass egy kis kellemes zenét. Kajafás már elég régóta ismerte Pilatust, és elég gyakran kellett tőle megalázásokat lenyelnie ahhoz, hogy most ez a tréfálkozó modor riadalmat keltsen benne. Úgy látszik, a helytartó valami új tervet eszelt ki, hogy megzsarolhassa a szanhedrint, s ebben Jézusnak is szánt valamiféle szerepet. De hogy mit gondolt ki, arról sejtelme sem volt. Pilatus visszament az ítélkező csarnokba, s így szólt Jézushoz: - Hallod-e, Jézus király, nem lehetsz te olyan együgyű ember, amilyennek tetteted magad. Hajlandó vagyok figyelmen kívül hagyni eddig tanúsított fölöttébb udvariatlan hallgatásodat. Még egy lehetőséget kínálok fel neked, hogy dicsőséget szerezz magadnak és utódaidnak, s egy új aranykor küszöbére vezesd csüggedt alattvalóidat. Kész vagyok igényedet Aelius Seinnanua elé vinni, miután megszereztem hozzá közvetlen felettesem, a szíriai helytartó hozzájárulását. Nem titkolom előtted, hogy ajánlatomat főleg azért teszem, mert ki nem állhatom azt a pocakos tetrackhát meg ezeket a szanhedrinpatkányokat, akik itt topognak az előcsarnokban. Természetesen elvárom tőled, hogy bőkezűen emlékezz meg rólam, ha majd hatalomra jutottál. Gondolom, fényes szerencséd meglehetősen nagy lelki megrázkódtatást fog majd okozni neked, miután eddig szegénységben éltél, sőt egy idő óta még bujkálnod is kellett. Dr kérlek, szedd össze magad, próbálj úgy viselkedni, ahogyan egy királyhoz illik, és hagyd el a paraszti modort, amennyire lehet. Nagyatyád - aki mellesleg nagy gazember volt - szégyenkönnyeket potyogtatna, ha most a Hádész felengedné ide,és látna bennünket. Nos, itt a kezem, őszinte barátsággal nyújtom feléd. Elfogadod? Jézus mélyet sóhajtott, rámosolygott Pilatusra, és alig észrevehető mozdulattal nemet intett. A helytartó felpattant székéből: - Nos, így is jó. Ha visszautasítod, hát visszautasítod. Az ég legyen irgalmas hozzád! Mert ha nem akarsz Judea királya lenni, akkor egyszerűen názáreti Jézus vagy, lakóhelyi illetőséged folytán a apai nagybátyádnak, Heródes Antipasznak az alattvalója. És én őhozzá foglak küldeni, hogy ítéljen fölötted. Őszintén remélem, épp oly csúnyán fog veled elbánni, ahogyan anyagi unokafivéreddel, az én-rimmoni Jánossal tette. Hantos tapsjelére és kiáltására berohant egy katona: - Iucindus, hozz nekem írószereket - parancsolta neki. - Ezt a félkegyelmű galileait pedig vidd vissza az őrszobába. Miután Jézust kivezették, Pilatus nekiült, és megírta az alábbi levelet: ,,Heródes Antipasz herceg őkegyelmességének, Galilea tetrarkhájának, Quintus Pontius Pilatustól, Judea helytartójától üdvözlet. Soraimmal együtt érdekes személyt küldök hozzám. Bizalmasan közlöm veled, hogy értesüléseim szerint atyád, Heródes legutolsó érvényes végrendelete értelmében ő a trón törvényes örököse. Légy szíves megvizsgálni igényjogosultságát, amelyet futólagos nyomozásom során én megállapítottam. Még apró gyermek korában megmenekült a betlehemi vérfürdőtől, amelyet fivéred, Arkhalaosz és Philipposz tetrarkha rendeztek atyátok parancsára, s azóta részint Egyiptomban alkott, amint az alexandriai beszédmódjából magad is meg fogod állapítani, részint pedig a te tetrarkhiád területén élt. Mivel római polgárnak kell tekintenem őt mindaddig, amíg az ellenkezője be nem bizonyul, kérlek, te is ehhez a feltevéshez tartsd magad, és mellőzd a kínvallatást. Erősen meg fog lepni - mint ahogy engem is meglepett - vonásainak heródiánus jellegzetessége. Amíg nem közlöd elem magánvéleményedet, addig természetesen nem jelentem az ügyet a császárnak, sőt egyetlen léleknek sem teszek róla említést. Nem szeretném elrontani a kormányaink közt meglevő barátságos viszont azzal, hogy olyan igényt továbbítanék Rómának, amelynek következményeképpen esetleg ki kellene költöznöd kényelmes tóparti rezidenciádból. Minden jót!" Lepecsételte a levelet, s közben elégedetten mosolygott: ,,Okos ember vagy, öregem. Azt hiszem, ez a levél hoz vagy harminc talentumot a konyhádra. Szép kis summa, kapóra jön, mert most éppen pénzszűkében vagy, nem igaz? De barátocskám, el ne feledd a feleségednek megvásárolni a legszebb nyakéket, ami Jeruzsálemben csak felhajtható. Azzal az álmával majdnem elrontotta a reggeli hangulatodat, nagyon szívére fogja venni, ha azt az embert kivégzik . De te vagy a hibás! Minek mesélted el neki az este, amit Nikodémustól hallottál, mikor visszatérve ágyadba, őt már ébren találtad? Többet beszélsz a kelleténél, ez a te legnagyobb gyengeséged, egyébként okos fickó vagy, el kell ismerni." Megparancsolta, hogy Jézust vezessék át Antipaszhoz. A tetrarckha egy régi egyezség értelmében a rezidencia nyugati szárnyát lakta, valahányszor feljött Jeruzsálembe az ünnepekre. Antipasz és felesége, Heródiás igen kellemetlenül érezték magukat, amikor egy alantasabb beosztású törzskari tiszt bevezette Jézust termükbe. De mindketten igyekeztek ezt leplezni. Antipasz elbocsátotta a tisztet, Jézust pedig székkel és borral kínálta. Jézus azonban állva maradt, és a bort sem fogadta el. - Fogadalmam tiltja. - Nem veszem sértésnek - mondta erre Antipasz. - De sajnállak, hogy ilyen fogadalmat tettél. A bor hasznos közvetítő üzleti ügyek tárgyalása közben. Márpedig barátom, a helytartó, ha levelét helyesen értelmezem, üzleti ügyben küldött téged ide. Tegyük fel, hogy valóban az vagy, akinek mondod magadat, és a helytartó nem űz velem tréfát, mert gyakran szeret bolondozni... Nos, szóval tegyük fel, hogy kilétedet be tudod bizonyítani egy senatori törvényszék előtt... Ebben az esetben természetesen felmerül a kérdés, hogy... Heródiás nyers nyíltsággal vágott közben: - Mi az árad, ember? Jézus hallgatott. - Féltestvérem, Heródese Philipposz némileg hasonló körülmények között évjáradékot fogadott el. Még most is fizetem neki, cserében azért az okmányért, amelyben lemondott atyánk birtokaihoz való jogáról. Arkhelaosz, az athnarkhosz, Philipposz fivérem, Salóme nagynénénk meg én megegyeztünk abban, hogy egy alexandriai bankban elhelyezünk harminc talentumot, és annak a kamatát kapja... Heródiás ismét közbeszólt: - Eh, mit beszélsz! Csak huszonöt talentum volt! - Igazad van, drágám... Most, hogy mondod, nekem is eszembe jutott, hogy csak huszonöt volt. Ebből Arkhalaosz meg én fejenként adunk kilencet, Phillipposz fivérem ötöt, a többet meg Salóme. Ezüsttalentumokat, természetesen, nem aranyakat. - De Heródes Philipposz most már csak az én kilenc és Phillipposz öt talentumának kamatait élvezi, mert Salóme minden vagyona egyedüli örökösévé Lívia császárnét tette meg. Arkhelaosz vagyonát pedig elkobozta a császár büntetésből, mert atnarckhiája ügyeit csapnivalóan intézte. No de tizennégy ezüsttalantum háromszázalékos kamattal még mindig csinos összeg, és féltestvérem vígan éli világát, nem kell törődnie azzal a milliónyi bajjak meg vesződséggel, amivel a királyoskodás jár. Félre ne érts: én korántsem ajánlhatok fel ezt megközelítő összeget sem, jövedékeim nem akkorák, hogy ezt lehetővé tennék. Talán Philipposzt rá lehetne beszélni, hogy adjon valamivel többet, mint én, az ő anyagi helyzete most nagyon jó. De figyelmeztetlek? Pilatus nem lesz olyan engedékeny, mint mi. Egyenesen hozzám kellett volna fordulnod, nem lett volna szabad a helytartót érdekeltté tenni ügyedben. Most majd az évjáradékodnak legalább a felét fogja követelni, ha ugyan nem többet - mint részesedését a zsákmányból. Hogy képtelesen fejezzem ki magam: Pilatus minden sajtból akkora darabot akar magának lekanyarítani, amennyit csak lehet. No de hát ez a te dolgod, nem az enyém. Mit szólnál, ha három talentum kamatát ajánlanám fel neked? Vállalom, hogy Philipposz fivéremtől is kicsikarok ugyanennyit. Jézus türelmetlen mozdulatot tett. - Nem elég? Jó, l egyen hát négy. Négy talentum kamataiból igen kényelmesen eléldegélhetsz Alexandriában. Jézus elfordult. - Hallod-e, annyi udvariasságot igazán elvárhatok tőled, hogy válaszolj. Tudom, hogy kézműves vagy, nem ismered el az udvari élet szokásait. De nyelved az van, nem? Antipasz fokozatosan tíz talentumra emelte fel a kínált összeget, s mikor ez is hatástalannak bizonyult, kétségbeesett pillantásokat vetett feleségére. Heródiás szemében a düh szikrái cikáztak. Tapssal beszólította a főudvarmesterét, és ráparancsolt. - Philemón, vedd elő a fegyverterem ajtajánál álló ruhásládából őfenségének azt az öreg bíborpalástját, amelyet megrágott a moly. Aztán keríts valahonan egy papirusznádat, buzogányfejestül, meg egy pár szinházi koturnust, jó magas talput. Öltöztessétek fel ezt a fickót királynak, adjátok rá a molyrágta palástot, nyomjatok kezébe nádbuzogányt, húzzátok a lábára a koturust, tegyetek valami rézfazekat a fejére. Így küldjétek vissza a helytartóhoz és adjátok át őfensége szívélyes üdvözletét. Majd Jézushoz fordult: - Jól van hát, legyél király, és a hollók lakmározzanak a hulládból! Antipasz megrémült. Mihelyt Jézust ily csúfságosan elvezették, a palotaőrség fülharsogató macskazenével kísérte végig az oszlopcsarnokokon - a tetrarkha tüstént átsietett Pilatushoz. A helytartó időközben gyorsan elintézett két bűnügyet meg egy sereg kérvényt, s most a dolgozószobájában ülve különféle ügyiratok aláírásával foglalkozott. Antipasz arra kérte, ne törődjék Heródiás tréfáival. - Állítsd félre az utamból ezt az embert, kegyelmes uram, és tíz talentumot kapsz tőlem. - Kérlek, bocsásd meg, hogy csak mosolygok ezen. Tudom, ez udvariatlanság lenne tőlem. - Legyen hát tizenöt. - Próbálkozz tovább. - Húsz! - Húsz aranytalentum? Nem elég. Még huszonöt sem nyomná le a mérleg serpenyőjét. - Huszonöt?! Az én Heródiásom sohasem bocsátaná meg nekem, ha ennyit fizetnék. - Az én Barbatám sem bocsátaná meg nekem, ha elfogadnám. Antipasz nagy lelki tusakodás után kinyögte. - Harminc. De ez az utolsó szavam. - Harminc? Ez már valamivel jobban hangzik. Jól tudom, könnyen kibírnál többet is, de nem akarok kicsinyes alkudozásokba bocsátkozni. A barátságod sokkal többet ér nekem a puszta pénznél. - Csak akkor fizetek azonban, ha látom a keresztre feszített hullát. - De a fele összegről most mindjárt kötelezvényt írsz nekem. - És honnan tudhatom, hogy az a fickó nem közönséges csaló! - Azt majd eldönti az én Aelius Seianus barátom, ha te nem tudod. Antipasz feléje nyújtotta a jobbját. - Nehéz ember vagy, kegyelmes uram. - De méltányolni tudom a nagylelkűségedet, kedves hercegem. Ez eltörli azt a csekély neheztelést, amelyet irányodban éreztem. Tudod, a fogadalmi pajzsok ügyében, amikor te a főtörvényszéket támogattad. Hanem hallod-e, sokért nem adnám, ha végigélvezhettem volna azt a jelenetet, amikor te és Heródiás hercegnő dinnyeárusok módjára üvöltöztetek erre a ti néma falusi rokonotokra. Tökéletes bohózat lehetett! - Őszintén remélem, hogy a tréfa nem üt majd vissza egy napon kegyelmességed fejére. - Csak azt sajnálom, hogy a te vallástalan fivéred, Philipposz tetrarkha nem jött fel Jeruzsálembe az ünnepekre. Mi pedig kénytelenek vagyunk olyan illetlen gyorsasággal nyélbe ütni az ügyet, hogy nem lesz módod kicsikarni Philipposzból a harminc talentumnak azt a hányadát, amelyet igazság szerint neki kellene magára vállalnia. Herculesre, ez nyilván nagyon kínos lehet számodra. - Nem inkább azt sajnálod, kegyelmes uram, hogy nem tudsz belőle is harminc talentumot kipréselni? Pilatus hahotára fakadt: - Hogy milyen jól megértjük mi egymást! Igen, bevallom, állandóan ingerel, hogy a városai - Hippisz, Pella, Gerasza meg a többiek - olyan pimaszul gazdagok. No de te, kedves hercegem, elegánsan tudsz veszíteni, és a a jövőben jól együttműködünk, még kitéphetünk szárnyaiból néhány tarka tollat, és kibélelhetjük vele fészkünket. A főpap még mindig ott ácsorgott a rezidenciában, a reggelizőszoba előtt. Pilatus megint kiment hozzá, elnézését kérte, amiért őt és társait sokáig várakoztatja, méghozzá azon a napon, amely olyan jelentős a zsidók ünnepi kalendáriumában. - A ti sánta királyotok sok galibát okoz nekem - mondta mosolyogva. - Nem látok semmi jogalapot a kivégeztetésére. Magatartása korrekt, és barátom, Nikodémus személyes szívességként kéri tőlem, hogy bocsássam szabadon. Mit szólsz hozzá? Miért ne legyünk könyörületesek, miért ne bocsássuk meg az istenkáromlást? Nyilván tudod, hogy a császár felhatalmazása alapján évente ezen a napon kegyelmi jogot gyakorolhatok. Megkegyelmezhetek egy zsidó bűnösnek - elméletileg bármilyen bűnösnek, kivétel nélkül. Hogy ki legyen az a személy, azt a nép dönti el kézfelemeléssel. De a ti szolgáitok kitesznek egy tömeget, az is elég lesz. Fejével a léviták fölé bökött, s újra megkérdezte: - Nos, kegyelmezzek meg a királyotoknak? Vagy inkább Simon Barabbásnak adjak kegyelmet, ami galileai zelóta bandavezérnek, aki ma kora reggel megölte egyik katonámat? - Barabbásnak! - kiáltották egy emberként a szanhedrin nagyjai. - Barabbásnak! Barabbásnak! - visszhangozták kórusban a lévita szolgák. - Micsoda? Feszíttessem keresztre igaz királyotokat? Miért cselekedjem ilyen barbárságot? - A császár ellensége vagy, ha nem teszed meg! - kiáltotta Kajafás. - Az az ember vallási forradalmat szít, amely, ha el nem fojtjuk, nacionalista forradalom előjátéka lesz Holtbiztos, hogy a zelóták azzal a fegyveres megmozdulásukkal a letartóztatása ellen akartak tüntetni. - Valóban ennyire komoly lenne a dolog? De hát akkor, a pokolba is, miért nem így beszéltél mindjárt az elején? Nos... nem tudom... talán mégis teljesítem, amit kívántok. De hangsúlyozom: nektek kell vállalnotok érte a teljes felelősséget. Én ,,ebben az ügyben mosom kezeimet", hogy egy héber szólással éljek. Megölhetitek vagy futni hagyhatjátok, ahogy nektek tetszik. De ha a halálát akarjátok, akkor szabályszerűen keresztre kell feszíteni. Szó sem lehet arról a badarságról, hogy ,,népítélet" végezzen vele. - Nem volna elég lefejezni? A keresztre feszítéshez átok tapad, és mi nem akarunk szükségtelenül ellentétbe kerülni a galileiakkal. Legbuzgóbb hívei ugyanis mind galileiak. - Szentséged alábecsüli azt a gondosságot és jámbor buzgalmat, amellyel én a mózesi Törvényeket tanulmányoztam. Először azt kéred tőlem, hogy a foglyot istenkáromlásérst hadd követhessétek meg, pedig, mint magad is tudod, az agyonkövezett embert utána fel kell akasztani egy fára, hogy átkozott legyen. Most pedig - igen következetlen módon - azt kívánod, hogy az átok maradjon el. - A hullák felakasztása már régen nem szokás nálunk - magyarázta a főpap. - És több mint harminc éve fordult elő utoljára, hogy valakit istenkáromlásért halálra köveztek. - Ej, pedig én abban a hiszemben voltam, hogy törvényeiteket még most is ugyanolyan szigorúan tartjátok meg, mint régen. Egy kedves illúziómat romboltad le. Igazán nem is tudom, mint higgyek. Úgy érzem magam, mint Aseopus meséjében az együgyű szatír, amikor látta, hogy egy paraszt a leheletével melengeti meggémberedett kezét, majd a kásáját fúvással hűti le. No, mindegy. Mindenesetre, ha azt akarjátok, hogy a büntetés elrettentő például szolgáljon, a halál neme csak a keresztre feszítés lehet. - Vállalnunk kell a felelősséget - mondta Kajafás, bár hangjában némi vonakodás érződött. - Az az ember veszedelmes bűnöző. Nem bánjuk, szálljon a vére a mi fejünkre. Pilatus erre mosdótálat hozatott, és a jelenlevők előtt megmosta benne a kezét . Ez az ünnepélyes aktus egy zsidó ceremónia gúnyos utánzása volt. Ilyen nyilvános kézmosással szokták Jeruzsálem vénei felmenteni magukat a felelősség alól, amikor olyan gyilkosság fordult elő a kerületükben, amelyet nem tudtak kinyomozni. A kézmosás után Pilatus így szólt Kajafáshoz: - Ha úgy határoztok, hogy királyotok kereszten haljon meg, rendelkezésetekre bocsátok egy osztagot, amelynek nagy gyakorlata van a keresztre feszítésben. Ennyit megtehetek, többet nem. - No, de a felirat, amelyen a bűne áll? Enélkül minden kivégzés törvénytelen. Nekem nincs jogom ilyet írni, annál kevésbé, mert a keresztre feszítés nem zsidó szokás. Legalább állíts ki egy ilyen feliratot, ennyit meg kell tenned. - Jól van. Várjatok egy keveset, és megkapjátok az írást. Most jut eszembe, két másik kivégzési okmányt is alá kell még írnom - azét a két zelótáét, akiket ma reggel Barabással együtt ítélt halálra a katonai parancsnok. Hadd lógjanak mind a hárman egymás mellett. A zsidó előkelőségek tehát tovább várakoztak, pedig már majd szétvetette őket a türelmetlenség. Végre elkészültek a keresztre tűzendő feliratok, rövid deszkatáblán, latin nyelven, alatta a görög és a héber fordítás. A Düszmasz és Gesztasz keresztjére szánt felirat azonos szövegű volt: LATROCINIUM: QUOD PROVINCIAM PERTURBAVERUNT (Latorkodás: megzavarták a provincia békéjét) A Jézus bűnét hirdető felirat azonban meglepte és riadalommal töltötte el a zsidó előkelőségeket. Ők ilyen feliratot vártak: MAIESTAS: QUOD SE REGEM JUDAEROUM FINXIT ESSE (Felségsértés: azt állította, hogy a zsidók királya) A felirat szövege azonban így hangzott: HIC EST JESUS NAZAREUS, REX JUDAEORUM (Ez a narizeus Jézus, a zsidók királya) Kajafás a fogalmazás megváltoztatására kérte Pilatust, de a helytartó makacsul ragaszkodott hozzá: - Amit írtam, megírtam. Királyotok megfeszítéséért ti vállaltátok a teljes felelősséget. Ha az utolsó pillanatban meggondoljátok magatokat, értesítsetek. Őszintén mondom, hogy nem bánnám. Most már szánom, sőt csodálom azt az embert. Nos, mielőtt még elbúcsúznék tőletek, hadd figyelmeztesselek titeket valamire. A provinciabelieknek nem szoktam szívességet tenni sem gyakran, sem olcsón. Ti ezzel a jelentéktelen üggyel ma reggel majdnem két órát raboltatok el drága időmből, amelyet nem tékozolhatok kedvem szerint. Megígértem a feleségemnek, hogy gyorsan végzek hivatalos dolgaimmal, aztán kikocsizom vele a környékre. Félek, hogy már elkéstem. Feleségemet csak egy módon engesztelhetitek ki: ha pénzt adtok össze, és megvásároljátok neki a Jeruzsálemben található legszebb nyakéket. Kedvenc ékköve a smaragd, de a sárgás árnyalatúakra csak az orrát fintorgatja. És még valami: az ékköveket tapasztalt alexandriai maternek kell csiszolnia és foglalatba illesztenie. - - Nem felejtjük el, kegyelmes urunk. Az arimathiai József a szolgáitól tudta meg, hogy Jézust letartóztatták, és átadták a rómaiaknak. Tüstént elment Gamaliélhoz, Hillél unokájához, akit nemrég választottak meg a főtörvényszék egyik társelnökévé. Együtt siettek a helytartói rezidencia felé, abban a reményben,hogy még megmenthetik Jézus életét. Odaérve Kajafással találkoztak. Éppen akkor jött ki az épületből. Kajafás kijelentette: meglepőnek találja, hogy ennyire érdekli őket az ügy.Jézus - mondotta - nemcsak lázító gazember, hanem utálatos istenkáromló is. - Szent Atya - kérdezte József -, mi a vád ellene: lázítás vagy istenkáromlás? - Nem mindegy az neked? - Én a szanhedrin tagja vagyok, és nem vagyok hajlandó semmilyen igazságtalanságot eltűrni. Ha lázítás a vád, annak megítélése a rómaiakra tartozik. Ha istenkáromlás, az a főtörvényszék hatáskörébe tartozik. - A fogoly szörnyű istenkáromlását Annás házában mindenki hallotta, aki ott volt. Gamaliél szigorúan tiltakozott: -Ha az ég haragja azonnal meg nem torol egy istenkáromlást, az mindaddig nem minősül annak, amíg a főtörvényszék ki nem jelenti, hogy valóban istenkáromlás történt. Ha a szanhedrin tagjai hirtelen támadt felháborodásukban köveket ragadnának el, és a barbár szamaritánusok módjára durva önbíráskodást hajtanának végre, gyalázatot hoznának mind a főtörvényszékre, mind saját magukra. De egy állítólagos istenkáromlásért valakit átadni a rómaiaknak, hogy feszítsék keresztre - ez már m agának Izrael Istenének meggyalázása, áldott legyen a neve! Ne olyan hangosan. Az embereim figyelnek. Hallja meg egész Jeruzsálem! Tudós férfiak, kérlek, menjünk egy kicsit arrébb, és maradjatok csendben, amíg megmagyarázom nektek az egészet. Az árkád egyik oszlopa mögé vonta őket, és gyors szavakkal az alábbiakat mondta nekik: - A helytartó játszik velünk. Ő is éppoly jól tudja, mint mi, hogy ez a Jézus lázadó, aki nyilvánosan azt állítja magáról, hogy ő az Áldott, a Messiás, Dávid Fia. Ha nem mutatjuk ki a császár iránti hűségünket azzal, hogy még az ünnep előtt megszabadulunk a fogolytól, magatartásunkat a helytartó felhasználja ellenünk, és majd a mi hátunkon csattan az ostor. Hiszen provikatív módon még maga biztatott, hogy ejtsük el az ügyet. Nyilván arra számított, hogy a szabadon eresztett fogoly magasra szítja a zelóták amúgy is parázsló lázadását. A helytartó ürügyet keres ahhoz, hogy beavatkozzon az ügyeinkbe, és véget vessen a Galileából meg a Jordánon túli vidékről Jeruzsálembe irányuló zarándoklásnak, sőt mi több, aze gész templomi kultusznak is. Ha ilyesmivel próbálkozna, általános zendülés törnek ki, s ennek az lenne a következménye, hogy minden szbadságjogunkat örökre elveszítenénk. Tehát inkább egy ember haljon meg, mintsem hogy az egész zsidóság elpusztuljon. Ezért arra kérlek benneteket: ne avatkozzatok a dologba. - Egy ártatlan embert húsvét előestéjén átadni a rómaiaknak, hogy feszítsék kereszstre - az annyi, mint kihívni Istenünk bosszúálló haragját! - Mióta lett Annás háza főtörvényszék? Kajafás ingerült kézmodulattal jelezte, hogy a beszélgetést befejezte, s mérgesen eltávozott. Gamaliél méltó utóda volt nagyapjának, Hillélnek. Így szólt az arimathiai Józsefhez: - Indulj testvér, siess! Keresd fel mind a tíz kollégánkat (Gamaliél a szanhedrin tíz farizeus tagjára gondolt), s beszéldrá őket, hogy menjenek veled együtt a helytartóhoz. Kérjetek tőle kegyelmet Jézus számára. Mondd el Pilatusnak, hogy a főpap az éjjel szabálytalanul hívott össze ítélőszéket apósa házába, és hogy az ott hozott határozat ellentétben áll a szanhedrin-tagok többségének elveivel. Jómagam pedig a másik elnökhöz sietek, és még néhány ékesszóló társamhoz. Persze,tudom, mennyira viszolyognak ők is attól, hogy a rómaiakkal érintkezzenek. De majd rábeszélem őket, hogy most az egyszer győzzék le lelkiismereti aggályaikat, s menjünk együtt Pilatushoz. Egy ártatlan élet megmentése érdekében sok mocskot vagyok hajlandó elviselni, és ők is ugyanígy vannak ezzel. Gamaliél és József elvált. Mire sebtében összeszedett barátaikkal megjelentek a rezidencia kapuja előtt, Pilatus már kikocsizott a városból feleségével, a gyorsfogatát több más kocsi kísérte, amelyekben a vezérkar tisztjei ültek asszonyaikkal. A betlehemi tavakhoz rándultak ki, hogy ott pompás lakomával ünnepeljék meg jó szerencséjüket. A főudvarmester közölte a delegációkkal, hogy a helytartó őkegyelmessége csak este tér vissza: forduljanak talán a helyetteséhez, a Caesarában állomásozó katonai egység parancsnokához. A lesújtó hír hallatára Gamaliél és elnöktársa egyesítette a két küldöttséget, s valamennyien felmentek a Faragott Kő Házához, hogy Jehova segítségét kérjék. Gyarlóságuk és bűnösségük általános megvallása és bűnbánó zsoltárok eléneklése után térdre borultak és nagy buzgalommal fohászkodtak az Örök Irgalomhoz, hogy mentse meg egy ártatlan ember életét, akit át akarnak adni az Átoknak, és ha mégis meg kell halnia, legalább ne szálljon reá az Átok. Miután befejezték a könyörgést, Gamaliél így szólt hozzájuk: - Testvérek, eddig együtt esedeztünk az Irgalmasság Urának közbenjárásáért. Most tegyük ezt külön-külön, ki-ki a saját otthonában. Gyászoljunk keservesen, egész háznépünkkel, egészen az est leszálltáig, amikor az örvendezés kettős kötelessége hárul ránk: lévén szombatnap és a húsvéti ünnep. Lehet, hogy Istenünk kegyelmes lesz hozzánk, látva a szívünkben égő szeretetet, és a kedvünkért mentesíti Izraelt a ringyó névtől, mert csak a ringyók adják el gyermekeiket rabszolgaságba, és csak a ringyók vetik meg a szeretet nevét. Valamennyien elfogadták az indítványt. A törvény tudós doktorai hazatértek, otthon egész nap gyászoltak, és esedeztek Istenhez -, nagy bánatára családtagjaiknak és vendégeiknek, akik kénytelenek voltak ugyanezt tenni. És csak akkor keltek fel, hogy örvendezzenek, amikor leszállt az este. Az ebjoniták szerint beteljesedett Zakariás próféciájának egy másik része, amely arról szól, hogy Jeruzsálemben nagyon megsiratják a megölt prófétát: És sír a föld: nemzetségek és nemeztségek külön, külön a Dávid házának nemzetsége, feleségeik is, külön, külön a Nátán házának nemzetsége, és ele- ségeik is külön, Külön a Lévi házának nemzetsége, és feleségeik is külön, külön Sémei nemzetsége, feleségeik is külön. A többi nemzetségek mind, nemzetségek és nemzetsé- gek külön, feleségeik is külön. Júdás, aki egész reggel ott várakozott a többi tanúval a helytartói rezidencia előtt remény és rettegés között vergőde, végül megértette, hogy Nikodémus terve nem sikerült, s hogy Jézust kereszthalálra ítélték. Mihelyt a tanúkat elbocsátották, elsietett a Templomhoz, berontott a őkincstáros hivatalába, és a harminc sékelt indulatosan lecsapta a széles asztalra: - Ártatlan vér ára ez! - kiáltotta. A főkincstáros helyettese hidegen nézett rá: - Mi közünk hozzá? A pénz a tied. Ha vétkeztél, magadnak kell megbékülnöd a végtelen irgalmú Úrral. - Jó árra becsültétek a prófétátokat! Hajítsátok ezt az átkozott ezüstöt a fazekas lába elé hog beteljesüljön a prófécia. Ezzel kirohant. A hídon összetalálkozott Nikodémus fiával, akit arra kényszerített, hogy kísérje el a városon kívülre. Amikor egy bekerített legelőhöz értek, Júdás megalázkodott Istene előtt, s fennhangon így könyörgött: - Izrael Istene, szánj meg engem, nyomorultat, aki önhittség és gyávaság által vétkeztem, őrültségemben elárultam a Te Felkentedet, s még a halálnál is rettenetesebb sorsra jutottam. Engedd, hogy megint úgy legyen, mint Ábrahám atyánk idején, amikor a fia, Izsák engedelmesen ment az áldozati helyre, állán terhet hordozván, mint ahogyan most megy a te Felkented. De akkor a Te szíved könyörületre hajlott, és Izsák élete helyett elfogadtad egy kos életét. Igazságos az Úr, fogadd el most az én életemet Mesterem élete helyett, sőt még az életemnél is többet: hadd haljak meg átkozottan, hogy a Mester megszabadulhasson az Átoktól. Mert meg van írva: ,,Isten átka azon, aki fára függesztetett." Esdekelve kérlek, kíméld meg az ő életét, és engedd örökre elkárhozni annak a lelkét, aki túlságosan is szerette őt! Júdás ezután megcsókolta könnyező társát, és így szólt: - Nikodémus fia, itt az ideje, hogy jóvátedd atyád hibáját azzal, hogy a hóhérom leszel. Mert nem akarok hálátlannak mutatkozni a végtelen irgalmú Úr előtt azzal, hogy magam oltom ki az életemet. És ha te visszautasítod akaratom teljesítését, szavamra mondom, végzek veled, és te leszel az áldozat. Életet életért. Nikodémus fia látván, hogy itt nincs más kiút, átvette Júdás övét, hurkot formált belőle, majd lementek egy mélyedésbe, ahol senki sem láthatta őket. Egy görbe fa nőtt ott, annak egyik ágára felakasztotta Júdást. A harminc ezüstsékelhez most már kétszeresen is szenny tapadt, úgyhogy a főkincstáros semmilyen ürüggyel sem vehette be a templomi alapnak szánt adományok közé. Így hát képletesen ,,a fazekas lába elé dobta", megvásárolta rajta azt a földet, ahol Júdás felakasztott tetemét megtalálták. Töörténetesen ennek a földdarabnak a Fazekas Földje volt a neve, mert egyik végét törött agyagedények borították, amelyeket egy közeli edényégető-kemencéből hordtak oda. Ennek az eredetileg bekerített területnek a nevét Akeldamára, azaz Vérmezőre változtatták, a kerítést lebontották, és a földjét parlagon hagyták. Engedtessék meg nekem, hogy Júdás ügyében ne mondjak erkölcsi ítéletet. Beérem azzal, hogy elmesélem a történetet úgy, amint hallottam. Egy alexandriai khrésztianosz szekta tagjai, akiket káinitáknak neveznek, dicsőítik júdást, mivel azt tartják: ha Júdás nem működik közre Jézus elfogatásában, akkor nem lett volna ,,keresztre feszítés és halál fölött aratott diadal". Az ebjoniták azonban ezt a felfogást ártalmasnak bélyegzik, és elutasítják. Ők így vélekednek: ,,Júdás mint fogadalmat tett tanítvány köteles volt engedelmeskedni Mestere parancsainak, tudván, hogy azok szilárdan a Törvényen és a prófétákon alapulnak.Az a szakasz, amelyet Jézus Mózes áldásából idézett, a lévitákat dicsérte elszántsáágukért, hogy kardot fogtak bálványimádó rokonaik ellen. Júdásnak teljesítenie kellett volna ezeket a parancsokat, ő azonban sajnálkozott saját magán, hogy Jézus éppen őtválasztotta ki e parancsok végrehajtására, majd öntelt módon, a Mester háta mögött ostoba kísérletett tett élete megmentésére. Ha engedelmeskedik, minden jól végződött volna: Isten Országa amelyért a tanítás szerint neki is mindennap imádkoznia kellett volna, minden bizonnyal elkövetkezett volna, pontosan úgy, ahogyan azt Zakariás próféta megjövendölte. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy Júdásnak a megértésben gyökerező gyávasága súlyosabb bűn-e, mint Péteré, akinek a vétke a meg nem értésben gyökerező harciasság volt, és hogy Júdás mindent jóvátett-e a halálával - ennek eldöntését bízzuk Istenre, akinek rendelése folytán Péternek is az átokkal terhes kereszthalált kellett később elszenvednie. Mi csak annyit tudunk, hogy kettejük miatt késlekedik a Nagy Nap eljövetele."

0 komment , kategória: A sánta Jézus -Edom Talmud

Címkék: istenkáromlásért, nagylelkűségedet, természetesennem, összeférhetetlen, engesztelhetitek, alkalmazottaival, végigélvezhettem, családtagjaiknak, személyiségeinek, megmozdulásukkal, elszántsáágukért, összetalálkozott, ragadványnévként, visszailleszteni, szégyenkönnyeket, szbadságjogunkat, buzogányfejestül, asztalkendőjével, felszabadítására, közmegelégedésre, kalendáriumában, közbenjárásáért, istenkáromlását, lakosztályomtól, kivégeztetésére, magatartásunkat, főudvarmesterét, jellegzetessége, nyilatkozatodat, megrázkódtatást, kézfelemeléssel, decentralizálod, főhadiszálláson, vesepecsenyéjét, engedelmeskedni, főtörvényszékre, halál uralma, szemérem köntösén, nőstény viszonyában, húsvét előestéjén, kiválasztott magyar, galileai negyedbe, harcos nacionaliták, áruló Júdást, zelóta vezetőket, szelíd alázat, vezetők üzenetet, csoport tagjai, főhadiszálláson húsz, húsvéti borból, lelkükre kötötte, emberek hamarosan, Robert Graves, King Jesus, Cassel-London Seventh Edition Januáry, Terényi István, Gondolat Kiadó Budapest, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Magyar Népköztársaság, Madách Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, Zrinyi Nyomda, Bolgár Imre, Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom, Alexandriai Kelemen, Kommentátorok Edom, Pontius Pilátus, Lexicon Talmudicum, Talmud Zanhedrin, Mikor Zakariás, Kiss Tábornok, Boéthosz Házát, Kanherák Házán, Átok Phiabosznak Házán, Kajafás Annát, Szent Királynak, Szent Királyságra, Ezzel Pilatus, Tűzhely Termében, Heródes Phhilipposz, Lucius Aelius Seinusra, Galileától Edomig, Köszönöm Szentségednek, Heródes Antipasz, Aelius Seinnanua, Heródes Antipasznak, Miután Jézust, Pontius Pilatustól, Heródese Philipposz, Ebből Arkhalaosz, Heródes Philipposz, Talán Philipposzt, Majd Jézushoz, Mihelyt Jézust, Aelius Seianus, Simon Barabbásnak, JUDAEROUM FINXIT ESSE, JESUS NAZAREUS, Odaérve Kajafással, Szent Atya, Izrael Istenének, Dávid Fia, Faragott Kő Házához, Örök Irgalomhoz, Irgalmasság Urának, Izrael Istene, Fazekas Földje, Jézus Mózes, Isten Országa, Nagy Nap,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]