|
2010-03-06 16:30:14, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966
Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató
Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."
Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)
...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).
Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.
Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.
Harmincadik fejezet A búcsú
Az őröknek, bár a százados meglett korú és tapasztalt emberekből válogatta őket össze, nem volt ínyükre, hogy egy keresztre feszített varázsló tetemét őrizzék, amikor ki tudja, miféle boszorkányok meg sírrablók ólálkodhatnak körülöttük. Ahogy közeledett az éjszaka, egyre rosszabbul érezték magukat. Maradék bátorságuk is szertefoszlott, amikor egyik bajtársuk, aki larisszai születésű volt, thesszáliai varázslatokról szóló rémhistóriákkal traktálta őket. Végül még nyomatékosan megjegyezte:
- És ezek nem hazugságok vagy üres mendemondák ám, bajtársak! Mert fiatal mostohaanyám is boszorkány volt, mint már meséltem nektek. Pán igazi leánya, és kisgyerek koromban én is kavargattam az üstjét.
Le sem merték hunyni a szemüket. Pár lépésnyire a sírüregtől tüzet raktak,amellett gubbaszstottak, és sűrűn kortyolgattak a magukkal hozott borból.
Égyszer csak észrevették, hogy valamiféle homályos alakok imbolyognak a távolban. Minden bátorságukat összeszedve rájuk ordítottak, de választ nem kaptak.
- Ők azok, fiúk - motyogta az altiszt, indiai korallból faragott phallikus amulettje után tapogatózva.
- - Mennyi idő lehet még virradatig? - kérdezgették egymástól szoronga.
- - Larisszában ritkán jelennek meg a saját alakjukban - jegyezte meg a thesszáliai. - Varázskenőcsök segítségéel menyétté vagy macskává változtatják magukat, és így minden nyíláson át tudnak bújni. A holttest végtagjainak levágásához nem használnak sem kést, sem borotvát. Csak a fogaikkal dolgoznak, amelyeket külön erre a célra nagyon élesre fennek. Figyeljetek mindent, ami kicsi és kúszik. Dobjatok égő üszköt mindenre, amit mozogni láttok...
- - Pszt! - szakította félbe az altiszt. - Hallottátok?
- Mi az? Mi volt az?
- Nyöszörgés a sírüregből.
A többiek még a lélegzetüket is visszatartva füleltek, rémült borzadállyal. De nem hallottak semmit.
Amikor elsőt kukorékoltak a kakasok, ismét remegni kezdett a föld. A távolból recsegés, ropogás, robajlás hallatszott. A katonák úgy érezték magukat, mintha tutajon volnának, amelyet erős hullám taszított meg.
- Odanézzetek! Odanézzetek! - üvöltött fel valamelyik.
Az a szélesszikla, amellyel még az este elzárták a sírüreg száját, kilódult a helyéről, és a lejtőn megindulva egyenesen feléjük gördült. A katonák rémült ordítozással ugrottak félre, a szikla keresztülgörgött a tábortüzön, szanaszét szórta a lángoló fadarabokat, az üszkös parazsat, s felborította a boroskorsót. Ezt már a harcedzett veteránok idegei sem bírták elviselni. Futásnak eredtek, s a lopple-kapuig meg sem álltak.
Kik voltak azok a távolban imbolygó titokzatos alakok, akiket a katonák láttak? Mária, Jézus anyja, Mária, a királynéja, Mária, a Hajbodorító, továbbá János, Péter és három kénita törzsfőnök. Egymást váltogatva őrködtek, mivel nem bíztak abban, hogy a rómaiak kellő éberséggel őrzik a sírt. Amikor a tábortűz hirtelen kialudt, a katonák pedig riadt futással elrohantak mellettük, értetlenül ordítozva, őket is magával ragadta a félelem, kivéve Máriát, a Hajbodorítót.
Megdöbbenve néztek egymásra:
- Mi történt? Látta valaki?
János, aki a rómaiak közelében feküdt egy tövisbokor mögé rejtőzve, most odament hozzájuk és remegő hangon jelentette:
- A sírüreg száját elzáró szikla legördült, és legázolta a tábortüzet.
- Nagy a veszély, nagyon nagy -mondta erre Mária, a Hajbodorító. - Ki jön velem felszítani a tüzet és mellette őrködni hajnalig?
A kéniták szabadkoztak:
- Nem kell újra tüzet rakni. Elég világosságot ad a hold. És különben is, holdfénynél legjobb nem beavatkozni az ilyen dolgokba.
- Maguktól szoktak-e elmozdulni a kövek?
Mária, a Hajbodorító elszántan odament a tábortűzhöz, ismét halomba rakosgatta a még parázsló fadarabokat, és letérdelve felszította a lángokat. Majd felállt, és megindult a sírüreg felé. A tűz imbolygó fénye halványan bevilágított a barlang belsejébe. Mária azt várta, hogy a test a kőlapon fekszik. Ám a kőlap lábánál egy alacsony fehér alak állott.
- Ó! Ó! - sikoltott fel Mária. - Nézzétek, hol áll! Nézzétek!
- Mit látsz? - kiáltotta Péter.
- Fej nélküli kísértetet a kőlap lábánál. A holttest eltűnt.
Péter feléje iramodott, de csak lassan bírt mozogni, mert a rettenetes veréstől még minden porcikája sajgott. Így hát János, aki vele egyszerre indult el, hamarább ért a sírüreghez. A tűzből kiaragadott égő fadarab rőt fényénél bekémlelt, s látta, hogy a szellemnek vélt alak nem más, mint egymásra rakott halotti ruhák halmaza.
Amikor Péter is odaért, János közölte vele felfedezését:
- A rómaiak így rászedtek minket! Valaki betört a sírba, és csak a halotti ruhákat hagyta itt.
Péter habozás nélkül belépett a barlangba, és körülnézett. Mindjárt feltűnt valami -, az hogy a rablók gondosan összehajtogatták a halotti vászonleplet, és azt a kőlap felső végére tették, a fejkendővel együtt.
Közben a többiek is felértek, és egymás után bemerészkedtek a sírüregbe. Egyikük sem tudta, mit kellene most tenni. Mivel azonban a katonák fegyverüket, köpenyüket, főzőedényeiket otthagyták, végül is úgy döntöttek, hogy megvárják visszatérésüket.
A katonák meg is jöttek virradatkor, és legott heves szóváltás kezdődött az altiszt meg Péter között, egymást vádolták sírrablással. Péter megmutatta Pilatus parancsát, amelyben kiadta a holttestet, és megfenyegette az altisztet, hogy feljelenti a századosnak.
Az altiszt gúnyosan nevetett:
- Még több verésre áhitozol, Simon Barabbás?
A kéniták aztán közbeléptek, és összebékítették a két civakodót. Hosszas tanakodás kezdődött, amelyet végül is azzal a megállapítással zártak le, hogy a jelenlevők egyike sem lophatta el a holttestet, eltűnését természetfölötti okok idézték elő,és semmit sem lehet tenni ez ügyben.
Mire ebben megegyeztek, fényes nappal volt. Mindenki visszaindult a városba, csak Mária, a királyné maradt sírdogálva a sír mellett.
Egyszercsak egy férfi tűnt fel a Jeremiás-barlang kertje felől. Köpenyét szorosan a teste köré vonta, saru nem volt a lábán. Mária mellé lépett, és megkérdezte: miért sír.
- Ellopták valakinek a testét, akit szerettem. Te vagy a Jeremiás-barlang felügyelője? Nem tudnál tanácsot adni, hol keressem?
- Mária!
Az asszony úgy meredt rá, mint aki kísértetet lát. A férfi Jézus volt.
- Uram, hát mégis legyőzted a Halált?
Át akarta kulcsolni a térdét, de ő hátralépett.
- Ne érints olyan valakit, aki keresztfán függött. Most hagyj el engem, kedves. Eredj vissza a Városba, és mondd el a tanítványaimnak, hogy élek.
Mária kábultan sietett a megbeszélt találkozási helyre - abba a szobába, amelyet Nikodémus bocsátott Jézus és a tanítványok rendelkezésére a húsvéti ünnepek időtartalmára -, és az izgatottságtól fuldokló hangon törtek ki mellléből a szavak:
- Él! Jézus él! Péter, a saját két szememmel láttam őt! A te köpenyed volt rajta. Megismertem a vállrészre varrott foltról.
Péter ugyanis a tűznél hagyta a köpenyét, amikor Mária, a Hajbodorító sikoltozására felsietett a sírüreghez, aztán ottfelejtette.
- Asszony - mondta szemrehányón János -, nem vagy eszednél. Egyszer már csalóka játékot űzött velünk a képzelet, amikor szellemnek néztünk egy halom halotti ruhát.
- De én igazán láttam őt!
Nem hittek neki, és mérgesen elküldték.
Nem sokkal Mária távozása után maga Jézus lépett nesztelenül a szobába. A tanítványok majd szörnyethaltak rémületükben. Jézus arcán félmosoly játszadozott, amint ott állt az ajtó mellett, egyik kezét a kilincsen nyugtatva. Olyan gyermekre emlékeztetett, aki éjszaka felkel ágyából, belép abba a szobába, ahol szülei vendégekkel ülnek együtt, s nem tudja, hogy milyen fogadtatásra számíthat.
Péter kővé dermedten bámult rá, csak a száját tátogatta, de egyetlen hang sem jött ki a torkán. Tádé ájultan rogyott a padlóra.
Tamás volt az első, aki végre meg tudott szólalni:
- Ha te vagy Jézus, engedd, hogy megérintselek. Meg akarok győződni róla, hogy nem valami démon jelent meg előttünk.
- Nézz a kezemre. Tekints a lábaimra. De ne érintsd meg azt, ami átkozott.
- Ha átkozott vagy, hadd legyek veled együtt én is átkozott. Hiszen engem a te ikertestvérednek szoktak nevezni - mondta Tamás, és gyengéden megérintette a szögektől átvert tenyereket.
Jézus így szólt tanítványaihoz:
- Gyermekeim, azért jöttem, hogy elbúcsúzzam tőletek. Kis idő múlva utoljára fogtok látni, majd újabb kis idő elteltével sokkal világosabban fogtok látni engem,mint eddig.
- Hová mégy, Uram? - kérdezte Fülöp.
- Az én Atyámnak házában sok lakóhely van - mondta Jézus, majd Péterhez fordult: - Simon, Jónának fia, jobban szeretsz-é engem ezeknél?
- Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! - mondá Péter.
- Legeltesd az én bárányaimat... Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem?
- Igen Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged.
- Őrizd az én juhaimat!...Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem?
- Uram, te mindent tudsz. Te tudod, hogy én szeretlek téged.
- Legeltesd azokat a bárányokat és juhokat, amelyeket tévútra vezettem.
- És az Isten Országa? Közel van-e mindezek után?
- Húsvét előestéjén megtanultam valamit: azt, hogy Isten Országát nem lehet erőszakkal elfoglalni.
- De arra számíthatunk, hogy ezer évig fogunk élni?
- Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahová akarád, mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet, és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod. De vajon nincs-e megírva: ,,...Ha a Seólba vetek ágyat, ott is jelen vagy, Uram!" Most pedig kövess engem!
Péter, aki még mindig zavarodott volt a félelemtől, megkérdezte:
- János is jöjjön?
- Mi közöd hozzá? Te kövess engem!
Nesztelenül lesuhant a lépcsőkön. Péter utánatámolygott, majd a többiek is mind, kivétel nélkül. Követték Jézust a sötét, szűk utcákon, keresztül a város keleti kapuján, lefelé a meredeken a Kedron völgyébe, majd a gyaloghídon át fel az Olajfák Hegyére. Úgy tűnt nekik, hogy amikor lassabban mentek, ő is lassabban ment, amikor pedig jobban kiléptek, ő is meggyorsította lépteit - úgyhogy sohasem érték utól, de nem is vesztették el a szemük elől. Amikor később visszaemlékeztek erre az útra, azt találták benne a legkülönösebbnek, hogy Jézus nem sántított.
Elhaladtak a Gethsemáné mellett, és még magasabbra hágtak. A csúcs közelében eg buckán három nőalak állt egymás mellett: Mária, Jézus anyja, Mária, Jézus királynéja ésmég egy igen magas nő, akinek fátyol takarta el az arcát. Mindhárman intettek Jézusnak - olyan egyszerre, mintha egyetlen kéz hívó mozdulata lett volna -, s ő mosolyogva ment feléjük. De még mielőtt elérte volna őket, hirtelen támadt köd sűrű fátyola borult a hegyre, s mire eloszlott, Jézus és a három nő már nem volt ott.
A tanítványok egyiküket sem látták többé. Jézus azonban gyakran megjelent álmukban, sőt néha nappali látomásokban is. Egyszer, miután visszatértek Galileába, olyan tisztán látták őt a tóparton, amint parázson pisztrángot sütött, hogy szinte hallották a sistergést, és érezték a sülő hal szagát.
Itt látszólag véget ér Jézus története, de az ebjonita püspök kijelentette nekem:
- Nem, nincs vége. Jézus a halál legyőzése folytán tovább él mint földhöz kötött Hatalom. A Seólba való bebörtönzéstől felmentetett, de még nem emeltetett fel a Mennyekbe. A Jónak Hatalma ő, bűnbánatra és szeretetre beszéli rá az embereket, míg ellenben minden más földhöz kötött Hatalom (az egyetlen Illés kivételvel) rossz, gonosz, és bűnre meg halálra beszéli rá az embereket. Azokban a napokban sem a kegyes jámborság, sem a gonoszság nem volt általános Izraelben. Ezért Isten Országát nem lehetett megvalósítani . De megvalósul majd a végén, amikor legyőzetik a Nőstény, akkor Jézus valóban ezer esztendeig fog uralkodni, és az egész világ engedelmeskedik neki. Ismét megkoronázzák, de akkor a királynéja méltó lesz az ő erényeihez: nem érzéki, nem ragyogó pompával elcicomázott, hanem szerényen öltözködő, finom, fehér gyolcsruhát viselő asszony. A bölcsesség hét lámpása fog állandóan égni a Király trónusa előtt, körülötte fekszenek majd őrzői gyanánt a Hóreb állatai, mind a négyen, és dicséretét éneklik szüntelen. És a rontó Tenger nem lesz többé. Addig azonban Izraelnek sajátos népnek kell maradnia. Szétszórodva fog élni, és üldöztetéseket fog szenvedni, de végül a tizenkét törzs egyesül majd Jeruzsálemben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A sánta Jézus -Edom Talmud |
|
|
|
Címkék: legkülönösebbnek, visszaemlékeztek, ikertestvérednek, összehajtogatták, keresztülgörgött, természetfölötti, utánatámolygott, megállapítással, rémhistóriákkal, összebékítették, engedelmeskedik, tanítványaimnak, visszatérésüket, kérdezősködött, szertefoszlott, felakasztották, tanítványaihoz, üldöztetéseket, varázslatokról, gubbaszstottak, rendelkezésére, bemerészkedtek, izgatottságtól, bebörtönzéstől, főzőedényeiket, varázskenőcsök, meggyorsította, szörnyethaltak, népköztársaság, megvalósítani, fejedelmektől, emlékeztetett, evengéliumban, sikoltozására, időtartalmára, evangéliumban, halál uralma, szemérem köntösén, nőstény viszonyában, húsvét előestéjén, százados meglett, keresztre feszített, sírüregtől tüzet, magukkal hozott, saját alakjukban, holttest végtagjainak, fogaikkal dolgoznak, célra nagyon, távolból recsegés, este elzárták, sírüreg száját, lejtőn megindulva, Robert Graves, King Jesus, Cassel-London Seventh Edition Januáry, Terényi István, Gondolat Kiadó Budapest, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Magyar Népköztársaság, Madách Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, Zrinyi Nyomda, Bolgár Imre, Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom, Alexandriai Kelemen, Kommentátorok Edom, Pontius Pilátus, Lexicon Talmudicum, Talmud Zanhedrin, Amikor Péter, Simon Barabbás, Igen Uram, Isten Országa, Isten Országát, Követték Jézust, Olajfák Hegyére, Jónak Hatalma, Ezért Isten Országát,
|
|
Offline
