|
2010-05-06 21:17:29, csütörtök
|
| |
| |
Vége... végre....
Szerző: Pákh Imre
/Létrehozás ideje: 2010-04-12/
Vége... végre...
Értik az elvtársak? Vége. Ennél jobb hírt már régen mondhattam, hölgyeim és uraim. A nemzetvesztő szocialista, internacionalista, balliberális tömb országromboló ámokfutásának vége. Vége a Kun-Sztálin-Rákosi-Kádár-hagyományok szerint kormányzó elitnek.
El kell vágni a köldökzsinórt, amely a hatalomhoz kötötte őket, hogy azon keresztül ne szívhassák el a nemzet maradék életerejét. Vége azoknak a miniszterelnököknek, akik a magyar nemzetben csak fasisztákat és cigányüldözőket látnak. Vége Magyarország bűnös nemzetként való kezelésének és bemutatásának a külföld előtt. Vége az egyházakat kijátszó és lejárató politikának. Vége a kormány ,,tudta nélküli" külföldi kémrepüléseknek az ország légterében.
Fin, fine, ende, konyec, the end. Vége. Megbuktak, levitézlettek, és eltűntek a hatalomból, el a süllyesztőbe. Nyolc évvel ezelőtt még a mennybe kapaszkodtak, mára a pokol fenekén találták magukat, ahol meghitt körben tárgyalhatják ki, hogy mit loptak össze, mit tettek a rájuk bízott országgal, annak nemzeti vagyonával és polgárságával.
Vége. Nincs tovább. Szennyes és szégyenletes uralkodásuk a végéhez ért. Nincs tovább adóemelés a lakosságnak és adómegkerülés a kormánytagoknak, haveroknak. Nem lehet nyugdíjkorhatárt tovább emelni. Nem lehet iskolákat, kórházakat, óvodákat bezáratni, majd privatizálni. Nem lehet a földet, erdőket a csődbe vitt gazdáktól elvenni, majd árverésen a legalacsonyabban tétet tevőnek, de a legnagyobb csúszópénzt ígérőnek átjátszani. A polgároknak tán a legjobb hír: vége az uralkodó MSZP-s elvtársak mentelmi jogának. Vége az államkassza kiürítésének, a termőföld és az ivóvíz elkótyavetyélésnek a saját buksza megtömése érdekében. Nem lesz tízszeres áron való autópálya-építés, amelynek befejezésekor már az első kilométer javítása is megkezdődik - saját vállalkozásban.
Vége a magyar Szent Korona, a turulmadár, az árpádsávos és a nemzetiszínű zászló gyalázásának. Vége a megélhetésükért, szabadságukért, nemzeti öntudatukért és nemzeti jelvényeikért tüntetők szétveretésének. Nem zavarhatják többé szét az 1956 emlékét ünneplő tömeget. Nem lesznek a mai határokon kívül élő testvéreink kirekesztve a nemzet polgárainak sorából, ellenkezőleg, be lesznek vonva az ország építésébe.
Magyarországnak elege volt belőlük: a képmutató, aljas rablóbandából, amely a hasznot ellopta, de a költségeket és az adósságot a nép nyakába varrta; amely semmilyen téren nem volt kt©pes javítani az ország általános állapotát, jólétét, társadalmi nívóját; amely csak utánzásra, mások követésére volt képes a művészetfinanszírozás, a gazdasági vagy a pénzügyi innováció terén; amely forradalomba akarta beleugrasztani a népet, hogy szennyes hatalmát még hosszabbra nyújtsa. A magyar polgárok, szerencsére, átlátták az ördögi szándékot. Kikerülték a csapdát.
A bolsevizmus túlélői most, a végjátékban, büszkén borulhatnak térdre nagyapáik rossz emléke előtt, hogy átkos hagyatékaikat tovább öregbítették. Ám, a nemzet szerencséjére, totális egyeduralmuk mégsem valósulhatott meg tökéletesen. A választás esélyt adott, hogy megszabadulhassunk tőlük. Padlóra kerültek. Olyannyira, hogy onnan még egy profi bokszoló sem állna fel, még ha százat számolnának is rá. Sportnyelven szólva, öngóljaikkal és piros lapjaikkal elvesztették a meccset. Durván és aljas módon küzdöttek. Nem féltek a csinnbemenésektől, de a büntetéstől való félelmükben állandóan reklamáltak. Most szégyenteljesen, lehajtott fejjel kénytelenek elhagyni a pályát. De nemcsak ilyen egyszerűen, hanem hangos füttykoncert mellett, pfujozással kísérve. Csak most nyiladozik a szemük, hogy mennyire félreértették helyzetüket, mennyire nem ismerték az embereket. Nem sok drukkerük maradt: csak a kemény mag, azok, akik az ideológiai sírból léptek vissza, és ingyenjegyen téblábolták át a szezonjukat.
Tanulságos, nehéz korszaka zárul le Magyarországnak. Az új nemzeti kormány feladata megnyerni a nép egészének bizalmát, hogy megkezdődhessen végre az ország, a lelkek és az erkölcs helyreállítása.
Az új kormány minden tettét Munkácsy szavai kell hogy áthassák: ,,Legnagyobb dicsőségemnek azt tartom, ha hazámnak mint hű fia, annak hírnevét és dicsőségét emelhetem."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
Címkék: nyugdíjkorhatárt, legalacsonyabban, kémrepüléseknek, magyarországnak, szétveretésének, megkezdődhessen, megélhetésükért, cigányüldözőket, kormánytagoknak, szégyenteljesen, beleugrasztani, helyreállítása, szabadságukért, vállalkozásban, bemutatásának, polgárságával, tárgyalhatják, hagyatékaikat, köldökzsinórt, félreértették, szerencséjére, rablóbandából, levitézlettek, országromboló, ámokfutásának, adómegkerülés, befejezésekor, jelvényeikért, valósulhatott, dicsőségemnek, nemzetiszínű, elvesztették, kiürítésének, öngóljaikkal, gyalázásának, magyarország, nemzetvesztő szocialista, hatalomhoz kötötte, nemzet maradék, magyar nemzetben, külföld előtt, egyházakat kijátszó, kormány „, ország légterében, mennybe kapaszkodtak, pokol fenekén, rájuk bízott, csődbe vitt, legalacsonyabban tétet, legnagyobb csúszópénzt, uralkodó MSZP-s, államkassza kiürítésének, Pákh Imre, Vége Magyarország, Szent Korona,
|
|
Online
