Karácsony... - Jézus Krisztus,Kassai Kódex,KURuzsol,MAGHUN Magyar Világörökség,Kolumbán Sándor,Értelmező Kéziszótár,Nyugati Szer&#8221,Bőzön Bika,Dávid Júlia,Magyar Adorjántól,Sebestyén Gyula,Berze Nagy János,Varga Csabától,Magyar Nyelv, - simocsi Blogja

Továbbiak »

Belépés

			simocsi.blog.xfree.hu
"Egy ősi kínai bölcsesség szerint nem az számít, mi történik veled, hanem az, hogyan éled meg."			Simányi József 1956.08.22 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Karácsony...

2013-12-16 09:53:46, hétfő


	KARA-CSUN=KARÁCSONY A téli napforduló ünnepe eleink számára a legkiemelkedőbb örömnap lehetett. A kínai krónikák már a hunok esetében is feljegyezték a sötétség fordulójának megünneplését. A turáni népek hitvilágában ez a nap a megújulást az újjászületést is jelképezte. A sötétség átfordulását a világosságba: kara csun ( azaz karácsony ) ünnepe. A sztyeppei lovasnomád népek hitvilágában, és a magyarokéban is nagyon fontos szerepet játszott a Téli napforduló megünneplése. Az év legrövidebb napja ( december 21. ) és ebből adódóan az év leghosszabb éjszakája ekkor van ( néha december 22-re esik ). Valószínűleg az ősi magyar neve a kara csun volt. A kara - feketét, sötétet jelent a türk nyelvekben és feltehetően a régi magyar nyelvben is, valamint a csun - fordulás szóösszetételből állt össze a karacsun szavunk. A feketeség csúcsa és annak átfordulása után egyre nő a fény, a világosság ideje. A fény csökkenésének, növekedésbe való átfordulását, a majdan elérkező tavasz és megújulás reményét ünnepelték az Anyatermészetet tisztelő ősi hitvilágban. A karacsun - karácsony, olyan erősen gyökeredzett a magyar hagyományban, hogy a magyarság körében jóval később meghonosodott keresztény ünnepre - karácsony - ( itt már Jézus születése ) is ezt szót vetítették át. A legtöbb európai nyelvben a karácsony ünnepet Jézus Krisztus nevéből származik (pl. angol: christmas) vagy az Ő megszületéséből, a születni szóból (olasz: natale, spanyol: navidad illetve a szláv nyelvekben pl. orosz: rozsdesztvo is a születésre emlékeztet). Kivételt szinte csak a magyar képez ( illetve a román: craciun, ejtsd: kröcsun amely a magyar karácsony, esetleg egy hasonló alakú besenyő illetve kun szó átvétele ). "KARÁCSONY - Jézus születésének keresztény ünnepe. [ A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv ] Csak a megnevezésre vonatkozóan: Az 1267-es Kassai Kódex szerint a magyar kerecsen, KERECSENY szóból származik e szó. Ez időben tartották a KARÁCSONNYal egy időben, régi magyar szokás szerinti sólyomröptetést. A magas-alacsony magánhangzó váltás a szaracén - szerecsen szavaknál is megfigyelhető. A KARA, KARÁ - fekete, sötét jelentése a december 21-i legrövidebb nappal okán is lehet. Nem a krisztusi hitvalláshoz köthető szó! A latin nyelvnek nincs szava erre. Az legyen a szlávok gondja, honnan van nekik a szó, ám a magyar KARÁCSONY szó épp úgy nem tőlük való, mint az EBÉD, VACSORA, VARKOCS, GEREBLYE, BORONA vagy a többi ezernyi szó, melyet a MÉKSZ szerkesztői szláv eredetűnek jelöltek. A szóban levő ÁCS gyök írhat le CSelekvést is, de különben a CSON-Y minősítő értelemadó hangnyaláb. Mivel a KARÁCSONY fénykötődésű ünnep, így a CSO ősgyök szerepét innen kell vizsgálni. Jelen van a CSOrog (le irány), CSOrda (vonulás) szavakban, és mindkettőnél folyamatot leíró. Ekkor éri el a nap fényerőváltozás folyamata a legalaCSONYabb szintet. Innen indul a fényerősödés CSOdás jelensége. Tehát a KARÁCSONY a hosszú sötét (KARÁ) éjek legalaCSONYabb fényszintje. Van még egy erdővidéki székely szó, amely a sötétséghez köthető: GURUCSA. Tulajdonképpen a KURUZSLÁShoz köthető. Valamilyen megátkozott összekötött csomó, amelyet bedobnak valakinek az udvarára, hogy átkot hozzon a ház lakóira. Eszerint, ha valami rosszul sikerül, azt mondják: megvan GURUCSÁLva. Ez esetben a KURuzsol K > G hangváltása nyomán GURucsál, amelyben a KUR, GUR gyök feketét jelent.." Forrás: MAGHUN Magyar Világörökség és Hagyomány / Kolumbán Sándor: Ősmag(yar)-nyelvi Értelmező Kéziszótár A téli napfordulókor áll meg a fény csökkenése s indul el a napos órák idejének növekedése. A fény, a remény, a megújuló természet és a jövőbe vetett hit szimbóluma. Őseink decemberben ünnepelték kerecsen ünnepét. Kara-csun szavunk is köthető ehhez az ünnephez. A kerecsensólyom a fény madara. Az ünnep alkalmával röptették a sólymokat, hogy az emberek lelke (amely közel volt a sólyoméhoz), a sólymok közvetítésével közelebb kerüljenek az újjászülető fényhez. Ez az ünnep a téli napforduló ünnepe és Őseink szokása szerint az újév kezdete. Ilyenkor a leghatalmasabb a sötétség, és a legerősebb a sötét erő. Azonban a legnagyobb sötétségben kell a fénynek megszületnie. A hasonlóság ezen rítus és a keresztény hit között feltűnő. A vallások között megfigyelhető, hogy különböző átjárók vannak, mint amolyan ajtók. Ezeken keresztül átjárható egyik másik vallás, már azok között, amelyeknek a szeretet az alapja, és az Isten felé mutatnak. Őseink vallása és a keresztény Jézusi vallás sokban hasonlított egymásra. Ezért könnyű az átjárhatóság a vallások között. A szokásos szer-tart-ás-ok-on az ünnep előestéjén a lenyugvó Nappal gyújtják meg a ,,nyugati tüzet", ahol a lélek megtisztulásáról van szó. A második nap a kelő Nappal keltik életre a ,,keleti tüzet": ez az újjászülető fény, az újjá születő Isten köszöntéséről szól. A ,,Nyugati Szer" a következőképpen történik: A Gazda meggyújtja a gondosan előkészített tüzet, háromszor körbedobolja a szertartás helyét és a résztvevőket, majd áldozik a négy égtáj, Nap atyánk és Föld anyánk és a tűzben lakozó Őseink lelke felé. Az áldós tűz a tisztítótűz szerepét is betölti, így azokat a tárgyakat, ill. tulajdonságokat, melyektől meg szeretnénk szabadulni, belevetjük a tűzbe. Közben megérkezik a rettenetes Bőzön Bika és ijesztgeti a békés népet, hogy ezáltal a közelben ólálkodó Ármányt is elijessze, ezen kívül az ő borzalmas zsákja is elnyeli a szemétre valót... A tűz általi megtisztulás után jön a jelképes víz általi megtisztulás. A Gazdasszony tartja a tálat, a Gazda a vizes kancsót, egy Szűzleány a törölközőt... A ,,rituális" mosdás után mindenki tiszta szívvel nézhet az Öregisten, és Ő általa, önmaga szemébe, és tisztán mehet át az újévbe. A sötétség növekedésével a sötét erő egyre jobban elhatalmasodik az embereken. Ilyenkor sokkal ingerlékenyebbek, feszültebbek lesznek, és sokkal könnyebben bántják társaikat és szeretteiket. A lélek megtisztulásában nagy szerepet kap a táltos dob, amely nem csak azért táltos dob, mert a táltosé, hanem azért, mert táltos tulajdonságokkal rendelkezik. Kép: Dávid Júlia festőművész képe Második napon napkeltekor a kakas szavára felébred a csoda-boga szarvas, ki agancsa között hozza el az égi tűznek földi mását, melyről a Gazda meggyújtja a ,,keleti tüzet". Ezáltal köszönti a megszülető fényt, amely ettől a naptól indul győzedelmes útjára. A szertartás központi része a szertűz, mely melegséggel és hittel telíti azokat, akik körülötte a szertartásban részt vesznek. A ,,keleti tűz" már nem mint tisztítótűz, hanem a szó legnemesebb értelmében áldozati tűzként szerepel a szertartás rendjében. Ebbe a tűzbe a jelenlévők a felajánlási ajándékaikat dobják, és elmondják a tűzben lakozó Őseink lelkének - és általa az Öregistennek - kívánságaikat az elkövetkezendő újesztendőre. Magyar Adorjántól idézek: "Egyébiránt ez a magyar hagyomány A tavaszi napéjegyenlőségtől a téli napfordulóig pontosan kilenc hónap telik el. Csodafia szarvasnak ezer ága-boga, Ezer ága-bogán ezer égő gyertya, Gyújtatlan gyulladnak, oltatlan alusznak. ....Míg a közönséges gyertyaágasokon a gyertyákat természetesen gyújtani és oltani kellett, de regösénekeink szerint a Csodaszarvas ezer ága-bogán a gyertyák, azaz a Csillagok: ,,gyújtatlan gyulladnak, oltatlan alusznak", miként az Égen. Vagyis, hogy tehát itt az égi Csillagok gyönyörű, költői jelképezéséről van szó, azonnal megértjük, ha tudjuk, hogy népi regösénekeink szerint a Csodaszarvas az Ég felhői közül tűnik elő és ezután az égi folyóvíz melletti halastóban (a Tejút és a Vízöntő csillagképe.) az ott sarjadozó gyönge sásocskákon legelészik. Sebestyén Gyula is megemlíti, hogy keleti és északi rokonnépeink az égi Csodaszarvast szintén ismerik, valamint, hogy a mongoloknál, bizonyos szertartásoknál, olyan szarvasálarc is szerepel amelynek szarvai hegyein stilizált lángocskák ábrázolvák. Továbbá, hogy a bolgár kolindaénekekben a Csodaszarvas agancsa hegyein csillagok vannak. (Lásd: Berze Nagy János az ,,Ethnographia" folyóirat 1927. Évfolyamában megjelent cikkét.) A karácsonyi ajándékok eredetére meg az mutat rá, hogy a mi Csodaszarvasunk ágabogán édességek, dió, mogyoró stb. is szokott lenni, a gyermekek számára. Viszont az, hogy énekek szerint, a szarvas szőrén is Csillagok vannak, ezt az fejti meg, hogy a közönséges szarvasok kétoldalán is néha még vannak fehér foltok, bár ezek az idősebb állatoknál mindinkább eltűnnek, de a fiataloknál mindig megvannak. Ellenben például a dámszarvasnál és az indiai axis-szarvasnál mindig megmaradnak. Elképzelhetjük pedig, hogy ősidőkben voltak olyan szarvasfélék is, amelyeknek, miként ma a lovaknak, homlokán és szügyén is egy-egy nagyobb fehér folt volt, amelyek által azután a Hajnalcsillag és a Hold jelképeztettek. Mármost, ha a ragyogó, fénylő, gyönyörű Csodaszarvas, amelynek az énekek szerint szarvain és szőrén ezernyi Csillag, szarvai között a pirosan fölkelő Nap, szügyén a Hold, homlokán a Hajnalcsillag ragyognak, úgy mi mást jelképezhet mindez, mint magát az Eget? Miért van pedig, hogy mindez ily világosan csak a magyar nép hagyományaiból tűnik ki? Holott másutt már csak többé-kevésbé értelmetlen töredékeket találunk. Vegyük csak példaképpen a Hubertus-mondát: Ebben a szarvas agancsai között már nem a fölkelő Nap, hanem fényes feszület van. Megemlíthetem itt, hogy avar törzseinknél, akik tűztisztelők voltak, a Csodaszarvas szarvai között is napkorong szerepelt, de amelybe egyenlőszárú kereszt volt föltüntetve, azért mert az avaroknál a Nap a Tűzisten jelképe is lévén, náluk a körbefoglalt keresztalak egyúttal a Napban rejlő tüzet is jelentette. Ezen egyenlőszárú kereszt pedig náluk még az első, ősi tűzgyújtó szerszámot: a két egymáshoz dörzsölt fadarabot is jelképezte." Varga Csabától idézek, hogy megértsük a KÖR-KÖRÖSZTÉNY szót: "A szél (=lélek) által forgatott körőszt, 8-9.000 évvel a " forgó" régi képi ábrázolásokon már megjelenik. ( ilyen a mi gyerekkorunkban is használt forgó játékszer pl.) Köröszt - Kereszt - Körosztó - Körforgó A forgó végein a toll (a pihe) a lélek szimbóluma, de tárgyként e tollak valóban forgatták is, miáltal a jel - a kereszttel négy egyenlő részre osztott kör - jelentése teljes egészében kifejeződött. /Krisztus emiatt forog, KÖRÖZ, akár a sisakforgó (CRISTa), és a KÖRÖZ a KERESZT szavunk eredeti jelentése!/ KÖRÖZ szóban rejlik tehát a ,,KÖRÖSZTény" (christian) szó valódi értelme: A KÖRben lévő két átló metszéspontja a mag, a testesülés, innen tehát a ,,KORpus" szó, fogalom is, mert a KORpus is forgó, hiszen mivel a latin us végződés elhagyható, csak a nemet jelöli, marad a korp = kerep, azaz forgó. (Egyébként is a ,,latin" CeREPo KEREPIő.) /Tehát e fogalomkörben mindenütt a forgásra akadunk: A kör a végtelenség jelképe, a körben középen a pont alap NAP szimbólum, s a kereszt azt négy EGYenlő részre OSZTja. A napfordulóhoz is köze van. ( A szerk.)/ Így válik teljesen érthetővé, hogy a ,,kereszt" alapja a ,,köröz", vagy ,,körös" ige, és a -t végződés teszi főnévvé.Mint például tör-tört, kör-köret, visel-viselt (holmi) stb. Tehát a körőszt azért körőszt, mert forogó. De hát ez egyértelműen adódik a ,,kereszt" szóban lévő ker, kör szóból is, ami pedig igazán őseredeti magyar szó, jelentése nem is kérdéses. Mindebből adódik, hogy a körösztény egész egyszerűen Köristen tisztelője, s a keresztség, keresztelés pedig valódi értelmében Kör-isten hívei közé való beavatás. Körkeresztek Más nyelven mindez megmagyarázhatatlan! Tehát e fogalomkör, vallás és hitvilág magyarul fogalmazódott meg, mégpedig a leletek alapján legalább 10.000 évvel ezelőtt. Hogy sokfelé eltorzult ez a gondolatkör: a lényeget illetően mit sem számít. Még mindig megértjük. MAG nyelven." A karacsun szertartások fontos eleme a rituálét követő ünnepi étkezés, az áldomás is, ahol a házigazdák által szeretettel és a jelenlévők iránti legnagyobb tisztelettel készített ételeket fogyasztják. Népünk és a pusztai népek sajátossága, hogy minden vendégünket megvendégeljük, megetetjük, megitatjuk. Nagyon fontos, hogy a hagyományokat ne őrizzük, és főleg ne pótoljuk, hanem tegyük élővé, megélhetővé!!! A mai elembertelenedett világunkból kiveszett a SZER, a Rend, az összetartó és megtartó erő. Őseink világában ezt a szerepet többek között az ünnepeink megülése töltötte be. Nagyon fontos az évkör négy pillérének a megünneplése, a téli napfordulóé, a tavaszi nap-éj-egyen-lőségé, a nyári napfordulóé és az őszi nap-éj- egyenlőségé. Mint tudjuk: ahogy az égben, úgy a földön is, Nap Atyánk égi útja során a halandó ember életútjával megegyező utat tesz meg a születéstől az elmúlásig. Eleinket az életükben végbemenő életciklus-váltásokra az évkör ünnepi szerei készítettek fel. Ez a felkészülés a mai ember számára teljesen elveszett. Ennek hiányában a gyermek törésként éli meg az ifjúvá serdülést, az ifjú nem tud felelős felnőtté válni, és az agg retteg az elmúlástól, és ez mind különböző lelki bajok kifejlődéséhez vezet. Jelen korszakunkban a meggyulladó szertüzek őrtűzként is működnek. Ahol fellángol egy tűz, az azt mutatja: itt igaz magyarok vannak. MAG NÉPE! Hát gyulladjanak azok az őrtüzek, hogy lángjaik egy máglyává összeterelve lángbetűkkel írják az égre: Lesz még szép MAGyar jövendő! forrás: Magyar Nyelv (https://www.facebook.com/notes/magyar-nyelv/kara-csunkar%C3%A1csony/771798432834 608)

0 komment , kategória: Általános

Címkék: kolindaénekekben, ingerlékenyebbek, megtisztulásáról, megtisztulásában, tulajdonságokkal, szóösszetételből, gyerekkorunkban, gyertyaágasokon, csodaszarvasunk, sólyomröptetést, megszületéséből, fényerőváltozás, tulajdonságokat, anyatermészetet, következőképpen, szertartásoknál, legkiemelkedőbb, jelképeztettek, legalacsonyabb, megvendégeljük, elkövetkezendő, elhatalmasodik, jelképezéséről, leghatalmasabb, elképzelhetjük, kifejlődéséhez, közvetítésével, tulajdonképpen, hagyományaiból, kerecsensólyom, hajnalcsillag, meghonosodott, köszöntéséről, növekedésével, napfordulókor, megfigyelhető, téli napforduló, legkiemelkedőbb örömnap, kínai krónikák, hunok esetében, sötétség fordulójának, turáni népek, sötétség átfordulását, sztyeppei lovasnomád, türk nyelvekben, régi magyar, karacsun szavunk, feketeség csúcsa, világosság ideje, fény csökkenésének, majdan elérkező, magyar hagyományban, Jézus Krisztus, Kassai Kódex, KURuzsol, MAGHUN Magyar Világörökség, Kolumbán Sándor, Értelmező Kéziszótár, Nyugati Szer”, Bőzön Bika, Dávid Júlia, Magyar Adorjántól, Sebestyén Gyula, Berze Nagy János, Varga Csabától, Magyar Nyelv,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]