|
2010-10-27 19:18:40, szerda
|
| |
| |
ANEKDOTÁK A HELLÉNIZMUS IDEJÉBŐL
Diogenész
Diogenész annyira megvetette a világ dolgait, hogy éjszakáit egy öreg hordóban töltötte. Teljesen mezítelenül járt - ez talán későbbi túlzás -, minden vagyona egy ivócsésze volt, amelyet eldobott, amikor egy kútnál egy, a tenyeréből ivó gyermeket látott. Így szólt: ,,Ez a gyermek legyőzött engem egyszerűségben".
Diogenész, a filozófus egy alkalommal lencsét evett vacsorára. Meglátta ezt egy másik filozófus, Arisztippusz, aki a király talpnyalójaként, kényelmesen élt, és így szólt:
- Ha megtanulnád a királyt szolgálni, nem kellene ilyen szeméten élned.
Mire Diogenész így válaszolt:
- Ha megtanultál volna lencsén élni, nem kellene a királynak hízelegned.
Amikor azért korholták, hogy tisztátalan helyekre jár, így válaszolt: ,,A Nap is besüt a pöcegödörbe, mégsem lesz büdös".
Amikor a makedón Nagy Sándor elfoglalta Hellaszt, meglátogatta Diogenészt, aki épp hordójában pihent, s így szólt hozzá:
- Kérj tőlem, amit csak akarsz.
Diogenész így válaszolt: - Ne álld el előlem a napot.
A szemtanúk szerint Nagy Sándor csak ennyit mondott: - Ha nem én lennék Nagy Sándor, akkor leginkább Diogenész szeretnék lenni."
Egyetlen ember tekintélyét tisztelte, igaz, komoly fenntartásokkal, és csupán rövid ideig: Platónét. Diogenész meglett korában is eljárt iskolájába, mert akkoriban ő képviselte a tudást, de ha Platón - véleménye szerint - ostobaságokat beszélt, harapósan elrohant, ugyanis nem értett egyet Platon aszkézisével és ideáival sem. Mégis becsülte. Ennek jeléül többször megtréfálta, nevetségessé viszont sosem tette. Platon idősebb korában, egy nagyvonalú általánosítással, úgy jellemezte az embert, hogy az egy "kétlábú tollatlan állat"; mire Diogenész Platón következő előadására magával vitt egy megkopasztott csirkét. A tollától megfosztott jószágot magasra tartotta, majd közölte a szintén bölcs és megdöbbent hallgatósággal, hogy: - Íme, Platon embere!
Platon rövid töprengés után fenntartva a definícióját, hozzátette: - ...és széles körmei vannak. A helyet, ahol ez történt, Akadémiának hívták.
Diogenész egyik tanítványa összes pénzét egy bankárra bízta azzal a meghagyással, hogy adja majd vissza fiainak, ha megbolondulnának. - Mert - folytatta, - ha bölcsek lesznek, nem lesz rá szükségük.
Amikor vendégségbe hívták Diogenészt, nem ment el. Azzal indokolta a visszautasítást, hogy egyszer már volt ott, de nem köszönték meg neki.
Egy ember megkérdezte Diogenészt, a hordólakó bölcset, milyen idő tájt ebédeljen. Az egyszerű válasz így szólt: - Ha gazdag vagy, amikor akarsz. Ha szegény vagy, amikor tudsz.
Rögeszmés függetlenségét bizonyítja az az anekdota, amely szerint egyik filozófustársát, Kalliszthenészt Nagy Sándor fényűző lakomára hívta meg. Valaki arról beszélt Diogenész jelenlétében, hogy most milyen boldog és elégedett lehet emiatt Kalliszthenész.
- Ellenkezőleg - szólt közbe a Szinopei - Nyomorult szegény, mert akkor kell reggeliznie és ebédelnie, amikor Nagy Sándornak tetszik.
Állítólag egy alkalommal pénzt kért egy köztudottan fösvény embertől, aki nagyon sokáig késlekedett a dologgal. Diogenész türelme végül elfogyott, és így szólt az emberhez:
- Kenyérre kell, nem temetésre.
Diogenész neve nem csak mosolyt fakasztó anekdotákban, hanem kifejezésekben, illetve meghatározásokban is fennmaradtak:
Diogenész hordója: a fennálló társadalom, az egész civilizáció megvetésének szimbóluma (Diogenész ókori cinikus filozófus a társadalom iránti megvetését többek között azzal is kifejezte, hogy egy hordóban lakott)
Diogenész szindróma: olyan viselkedési rendellenesség, amelyet extrém mértékű önelhanyagolás jellemez. Olyan idős emberekre jellemző, akik egyedül élnek; szimptómái a kellemetlen, ápolatlan test-szag, és a súlyos higiéniai elhanyagoltság egyéb jegyei. Más emberek szemetének kényszeres felhalmozása is társulhat a betegséghez
II. Philippos, makedón király
Strabon szerint Philippos makedón királynak Methóné ostromakor kilőtték a jobb szemét. Suda írja le az ehhez fűzött ismert anekdotát. Egy Aster nevű híres amphipolisi íjász fölajánlotta szolgálatát a királynak, s eldicsekedett vele, hogy ő röptében lövi le a seregélyt. - Majd fölfogadlak, ha seregélyek ellen viselek hadat - válaszolta neki Philippos nevetve. A megsértődött Aster ekkor a methóneiek oldalára állt, és kilőtt a városból egy nyilat, melynek szárnyára ezt írta: ,,Philippos király jobb szemébe." A nyíl csakugyan nem tévesztette el célját. A király visszalövette a nyilat a városba, miután e szavakat íratta rá: ,,Philippos király, ha Methonét beveszi, Astert fölakasztatja." És éppúgy állta a szavát, mint Aster. Plutarkhos szerint azonban Fülöp már sokkal régebben elveszítette szemét, akkor, mikor a feleségével kígyó alakjában szerelmeskedő Zeuszt az ajtó hasadékán át megleste.
Polyainos történetíró egyik anekdotájában Philippos, mint atléta király jelenik meg előttünk. Az uralkodó Ménégetés pankrationistával küzd a birkózótéren, majd amikor zsoldot követelő katonái körülveszik, hirtelen elhatározással átrohan közöttük, beleugrik egy úszómedencébe, és az őt oda is követő Ménégetés arcát úszás közben lefröcsköli. A katonák előbb nevetnek, majd megunva a látványosságot, szétszélednek. Ezt az esetet a király állítólag sokáig emlegette, büszkén arra, hogy milyen ravaszul oszlatta el katonái elégedetlenségét.
Philippos Spártának félreérthetetlen üzenetet küldött, melyben felszólította a lakóniai városállamot, hogy fogadja el a makedón felsőbbséget, s lépjen velük szövetségre. - Azt tanácsolom, hogy haladék nélkül engedelmeskedjetek felszólításomnak, mert, ha hadseregemet országotok földjére viszem, el fogom pusztítani birtokaitokat, lemészárolom a lakosságot és városotokat a földdel teszem egyenlővé. - Így szólt Philippos szigorú rendelkezése, mire Spárta híres lakóniai egyszerűségével csak ennyit válaszolt: - Ha.
Nagy Sándor
Amikor Nagy Sándor makedón uralkodó 33 éves korában a halálos ágyán feküdt, hozzátartozói megkérdezték tőle, hová rejtette el a kincseit. A haldokló felsóhajtott: - A kincseket, amelyeket életem során szereztem, barátaim erszényeiben találjátok meg.
Mit tud az ember? Amit tanult, de ahhoz nem tud eleget, amit nem tanult. Nagy Sándor Apellész képíró műhelyében, mikor a képírásról beszélt olyan dolgokat, amelyek nem oda illőek voltak, Apellész odasúgta neki: Király, vagy hallgass, vagy lassabban beszélj, nehogy a festékkészítő inaskák meghallván, kinevessenek."
Arisztotelész
Amikor Arisztotelész utódját akarta kiválasztani a peripatetikus iskola élén, a következőképpen járt el: a helyre többen pályáztak, de a szóba kerülő két személy a leszboszi Theophrasztosz és a rodoszi Eudémosz voltak. Arisztotelész sokáig halogatta utódjának megnevezését (egyiket sem akarta ugyanis megbántani), majd egy nap borozgatás közben a két jelölt jelenlétében azt kérte, hozzanak neki két pohár bort: - Mert amit most iszom, nem elég ízletes. Az egyik leszboszi, a másik rhodoszi termés legyen (mindkét sziget híres volt borairól). Mindkettőt megkóstolta, majd csak annyit mondott: - Mindkettő kitűnő, bár a leszboszi tűnik édesebbnek. Ezzel eldőlt, hogy Theoprasztosz lesz az utódja, Arisztotelész pedig szellemesen elkerülte a győztes konkrét néven nevezését, és kihangsúlyozta, hogy mindkettő alkalmas lenne a feladatra (ahogy mindkét fajta bort igen jónak tartották az ókorban)
A nagy görög filozófus, Arisztotelész így feddte meg az ifjú hadvezért, Nagy Sándort, aki a lakomán túl sok bort ivott: - Az első pohár bor, amit megittál az egészségé. A második a jókedvé, a harmadik a bánaté, a negyedik a gyalázaté.
Apellész, Nagy Sándor udvari festője:
Apellész, a festő, mikor meglátta egyik tanítványának dúsan aranyozott Helené-képét, így szólt: -Látom, fiú, ha már széppé nem tudtad tenni, legalább gazdaggá tetted.
Az anekdota szerint Apellész egy alak saruját festette éppen, amikor a szomszéd csizmadia benézett hozzá. Látván, min dolgozik a mester, elkezdte magyarázni, hogy a lábbeli a valóságban nem úgy néz ki, ahogy a mester képzeli. Erre mondta Apellész: - Varga, ne feljebb, maradj a kaptafánál! Vagyis ne üsse az orrát a nagyok dolgába.
Euklidész, görög matematikus
Euklidész, görög matematikus, I.Ptolemaiosz idejében Alexandriában tanított. Két anekdota ismeretes vele kapcsolatban, melyeket Proklosz írt le; I. Ptolemaiosz királynak arra a kérdésére: Miként lehetne a geometriát könnyen elsajátítani? Euklidész így felelt: - A geometriához nem vezet királyi út, majd ezt még egy gondolattal megtoldotta: - Munka nélkül nincs kenyér sem geometria.
A másik elbeszélés szerint, amikor egyik tanítványa megkérdezte az alexandriai tudóstól, hogy mi haszna van a geometria tanulásának, Euklidész odaszólt egyik rabszolgájának: - Adj ennek az embernek három oboloszt, mert hasznot akar húzni tanulmányaiból.
Zénon, a sztoikus filozófia atyja
Egy szószátyár embernek a sztoikus Zénón a következőt tanácsolta: - Azért van két fülünk és egy szánk, hogy többet hallgassunk, mint beszéljünk.
Ptolemaida királyok (Egyiptom
III. Ptolemaios Euergetés egyiptomi király állítólag kölcsönkérte Athénból Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész eredeti műveit, hogy lemásoltathassa a Nagy Könyvtár számára a leghíresebb műveket. Végül azonban csak a díszes másolatokat küldte vissza; sőt, állítólag olyan rendelkezést is hozott, hogy minden Egyiptomba érkező hajót át kell kutatni, és a benne található könyveket le kell másolni a könyvtár számára.
Feljegyezték, hogy i. e. 212-ben a thébai Kleitomakhosz ökölvívóbajnok IV. Ptolemaiosz egyiptomi király védencével, egy bizonyos Arisztonikosszal mérkőzött meg. A nézők eleinte az egyiptomit támogatták, mert örültek, hogy van olyan ember, aki ki mer állni a bajnokkal. Azonban részrehajlásukat megelégelve, Kleitomakhosz egyszer csak megszakította a küzdelmet, és a tömeghez fordult: - Avagy nem tudjátok, hogy én Hellász dicsőségéért küzdök, Arisztonikosz pedig Ptolemaiosz király dicsőségéért? Vajon jobban szeretnétek-e, ha egy egyiptomi vinné el a győzelmi olajágat azzal, hogy megver egy görögöt, mint hogy egy thébai és boiótiai legyen a világ ökölvívóbajnoka? Mondani sem kell, hogy a görög szurkolók rögtön észbe kaptak, s Kleitomakhosz hangos biztatásuktól kísérve meg is nyerte a versenyt.
A legmegveszekedtebb pazarló, akit a történettudomány ismer, mégiscsak Egyiptom híres királynője, Kleopátra, aki egy hétszázötvenezer forintnak megfelelő értékű gyöngyszemet oldatott fel ecetben majd megitta. Állítólag Kleopátra fogadott Antoniusszal, hogy egy ültő helyében tízmillió sestertiusba (egymillió-kétszázezer forint) kerülő vacsorát fog elkölteni. A királyné, hogy a fogadást megnyerje, ecetben akarta feloldani két fülönfüggő igazgyöngyét. Az egyikkel meg is cselekedte ezt a butaságot; de mikor a másikat is tönkre akarta tenni, a döntőbíró, bizonyos Lucius Plancus, Antonius egyik alvezére, közbelépett, és kijelentette, hogy Kleopátra nyerte a fogadást, amit aztán rossz ómennek ítéltek Antoniusra nézve. (Plinius, Historia naturalis, 9, 35.) A gyöngy valóban feloldódik az ecetben. De az ecetnek igen erősnek és forrónak kell lennie, különben az oldódás - kivált ha a gyöngy nem apró - órákba kerül. Ma már a kritikusok legtöbbje puszta anekdotának ítéli Kleopátra e híres pazarlását.
Még egy pazarlást feltételező hagyomány, amely Kleopátra nevéhez köthető. A történelem egyik legellentmondásosabb asszonyáról úgy tarja a történet, hogy naponta mézzel kevert szamártejben fürdött meg, hogy mindig szép és hamvas legyen a bőre. Kleopátrát egyébként is gyönyörűnek és persze igen hiúnak tartja a néphit, mely szóbeszédek sorába jól illeszkedik e történet is. Az igazság azonban ennél jóval kiábrándítóbb: Kleopátra a legnagyobb jóindulattal sem volt szépnek nevezhető, sokkal inkább elbűvölő stílusával, beszédével és eszével hódította meg a korabeli világ két legbefolyásosabb férfiját. Ettől függetlenül még lehet, hogy hiú volt, és valóban mindent megtett annak érdekében, hogy ha már szépnek nem lehet őt nevezni, legalább ápoltnak mindenképpen. Ugyanakkor a szamártejnek valóban nagyon pozitív hatásai ismertek: pH értéke megegyezik a bőr pH értékével, ezáltal óvja annak savköpenyét, sőt orvosi vélemény szerit a hüvelygyulladástól is megóv. Segíti a kollagén és az elasztin képződést, ami késlelteti a ráncok kialakulását, élettelivé teszi az arcot és a testet. Csakhogy ha elkezdünk számolni, elég hamar világossá kell, hogy váljon; hatalmas szamárfarmot kellett ahhoz működtetni, hogy az egyiptomi királynő naponta ebben a nedűben mártózhasson meg. Ugyanis egy szamár naponta, a legjobb körülmények között, többszöri fejéssel is, csupán 2 deciliter tejet ad. Átlagos méretű hölgyek egyetlen fürdőzéséhez legalább 50 liter folyadékra van szükség, és ezt szamártejből összegyűjteni meglehetősen hosszú időbe telik. Nero felesége, Poppea Sabina, aki megirigyelte Kleopátra hamvas bőrét, száz szamár tejét használta fel egyetlen fürdőhöz. Ennyi szamártej a felhasználáskor már nem feltétlenül lehetett a legfrissebb, így Kleopátra és Poppea minden bizonnyal inkább sok tejsavat tartalmazó folyadékban fürdőzhetett. Már ha egyáltalán ebben fürödtek.
Plutarkhosz szerint Kleopátra már eleve kipróbálta az áspis mérgének hatását halálra ítélt rabszolgákon, és meggyőződött róla, hogy az áspis (máshol kobra) mérge gyorsan és fájdalom nélkül öl. De az egykorú följegyzések mégis kétségbe vonják, hogy a királynő a halálnak e nemét választotta. A mai kritika nem fogadja el, hogy Kleopátra ily módon vetett véget életének. Biztosat nem lehet tudni, mert a királynét már holtan, két udvarhölgyét pedig félholtan találták. Plutarkhosz szerint, Augustus diadalmenetében egy olyan képet vittek, mely Kleopátrát karjára tekergőzött áspiskígyóval ábrázolja; ez nyilván hálás tárgy volt a festőnek.
Kleopátra neve nem csak híres anekdotákban, hanem divatirányzatokban is fennmaradt
Kleopátra frizura: kedvelt, időről időre visszatérő stílus, mely mindenhol egyforma hosszú, egyenesen vágott, és valamivel váll felettig ér.
A tévedés elkerülése végett azonban Kleopátrának soha nem volt ilyen frizurája. Hajviseleteinek mindig és mindenkor meghatározott jelentése volt, melyet tudatosan alkalmazott. A legismertebb frizurája az ún. "uralkodói hajviselet" volt. Leomló hosszú fürtjei és a szokásos egyiptomi fejdísz tiszteletet váltott ki a jelenlévőkből. Kleopátra ennek viselésével a fáraók és a ptolemaida uralkodók kontinuitását szimbolizálta. Szülőföldjére, Hellaszba tett utazásain általában ezt viselte. Leggyakoribb frizurája az ún. "dinnye-fazon" (mellszobrán ez látható), a görög származású nők klasszikus hajviselete volt. Sokszor viselte ezt az egyiptomi emberek előtt, amellyel mindig emlékeztette őket arra, hogy felettük áll, nem közéjük tartozik. Római tartózkodásán, csigákba szedett tincseit hátul a tarkóján dús kontyba fogta. Ilyenkor a "hellenisztikus utazó" elegánsan visszafogott személyiségét hangsúlyozta. Bár Kleopátra híres volt hajviseleteiről, egyik sem volt újítás. Sőt, a királynő kifejezetten a tradíciók őrzőjének mondható e téren, és nem egyfajta ókori "divatdiktátornak". Minden alkalomra tervszerűen elkészített frizurát csináltatott magának, tudatos testbeszédével mintegy kiemelve politikai céljait.
Arkhimédesz, sziciliai természettudós, matematikus
Arkhimédesz körül rengeteg tudományos, vagy akár csupán félig tudományos mendemonda kering, és itt résen kell lennie a ritkaságok gyűjtőinek. Napjaink ismert története, miszerint a híres tudós, mikor Siracusát védte, tükörrel gyújtotta fel Marcellus hajóit messziről. A korabeli források minderről azonban nem tudnak. Elsőként a VI. századbeli Anthemiosz említi, de ő már kételkedik benne, hogy egy homorú tükörrel akár csak nyíllövésnyi távolságra is lehessen gyújtani, és véleménye szerint több tükröt kellene használni a nap sugarainak egy pontra szegezésére. Pater Kircher siracusai látogatásakor kiszámí¬totta, milyen távolságra lehettek a római hajók, s e számítás eredményéből arra a következtetésre jutott, hogy Arkhimédesz tükrének képtelen nagyságúnak kellett lennie. Kísérlettel akarták eldönteni a kérdést; 168 kis sík tükörből egy nagy homorút készítve, 47 méter távolságból meg tudták gyújtani a szurkos fenyődeszkát. Csakhogy Arkhimédesz aligha tehetett szert az ostromlott városban ennyi tükörre; s az se valószínű, hogy a hajók egy helyben, mozdulatlanul várták meg a felgyújtást. Ugyanakkor hihetetlenné teszi a dolgot az is, hogy a homorú tükrök gyártása ma is igen nehéz. Ennek ellenére a mai Siracusában most is mutogatják, hol álltak Arkhimédesz tükrei.
Mondhatta-e Arkhimédesz a következő híressé vált mondatot, miszerint ,,Adjatok egy pontot, ahol megállhatok, és kivetem sarkaiból a földet"? Fergusson angol csillagász bebizonyította, hogy az elv maga helyes. Éppen csak a végrehajtása megoldhatatlan! Hogy a földet egy ember, a maga 200 fontnyi súlyával kivethesse a sarkaiból, az emeltyű támasztó pontja a föld középpontjáról 3000 mérföldnyire levén: az emeltyű másik karjának 12 kvadrillió mérföld hosszúnak kellene lennie; és ha az emeltyű e hosszabb karjának vége kilőtt ágyúgolyó sebességével 27 billió évig mozogna, még akkor is csak egy hüvelyknyire billennék el a föld! (FERGUSSON, Astronomy explained, London, 1803; 83. l.)
Arkhimédesz neve nem csak közismert anekdotákban, hanem kifejezésekben és tételekben is fennmaradt, sőt utolsó mondatát mind a mai napig gyakran hallani:
Noli tangere circulos meos, vagyis Ne zavard köreimet! Siracusa ostromakor a rómaiak parancsnoka, Marcellus ugyan megparancsolta, hogy a nagy tudós életét kíméljék meg, de egy katona mégis leszúrta a matematikai ábráiba merült, idős tudóst. Állítólag Arkhimédesz felingerelte a katonát, amikor az összetaposta a homokba rajzolt ábráját, és a tudós e szavakkal szólt rá. Marcellus példásan megbüntette a gyilkost, majd tisztességgel eltemettette Arkhimédeszt. Kívánsága szerint legkedvesebb tételének ábráját, a hengerbe írt gömb és kúp körvonalait vésette a sírkövére.
Ennél is híresebb azonban Arkhimédesz törvénye, melyet már minden kisgyermeknek is ismernie kell: Minden vízbe mártott test, a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya. Ez a felhajtó erő törvénye; de mindez hogyan is született meg? Hérón, Syrakusa királya megkérte a nagy tudóst, hogy állapítsa meg egy koronáról, persze annak tönkretétele nélkül, hogy valóban tiszta aranyból van-e. Arkhimédész módszere az volt, hogy egy tiszta aranytárgy sűrűségét egybevetette a koronáéval, de később, fürdés közben rájött híres tételére. Ekkor kiáltott fel, ami azóta szintén szállóige lett, hogy ,,Heuréka!". (vagyis Megtaláltam!)
Az utókor véleménye
Sok évvel a Zámai csata után, egy alkalommal összefutott egymással a pun Hannibál és legyőzője, a római Scipio. Hannibál veresége után Kis-Ázsiába menekült, s itt találkoztak egymással az egykori ellenfelek. Séta közben beszélgettek, s Scipio a következő kérdést tette fel Hannibálnak: - Véleményed szerint ki a világ 3 legnagyobb hadvezére? Mire Hannibál némi töprengés után így válaszolt: - Az első mindenképpen Nagy Sándor, hiszen ő alig tizenkét esztendő alatt meghódította az ismert világ nagy részét, s legyőzte a perzsa birodalmat. - És ki lenne a második? - kérdezte izgatottan Scipio. Erre Hannibál így válaszolt: - A második biztosan Pürrosz lenne, hiszen ő találta fontosnak a gondos táborverés biztonságát. - Scipio most már élénken kérdezte: - Jó, jó, de akkor kit tartasz a harmadik legnagyobb hadvezérnek? - Erre Hannibál egyszerűen így válaszolt: - Az én volnék. - Miért te? Hiszen én legyőztelek... Hannibál elmosolyodott, és így válaszolt: - Igen, de ha nem győztél volna le, akkor magamat mondtam volna a legnagyobbnak.
Forrás:
http://hellenizmus.repeta.hu/anekdotak_a_hellenizmus_idejebol /Etédi Alexa
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom - Próza |
|
|
|
Címkék: legbefolyásosabb, elégedetlenségét, általánosítással, megbolondulnának, divatdiktátornak, hétszázötvenezer, felszólításomnak, félreérthetetlen, arisztonikosszal, történettudomány, részrehajlásukat, következőképpen, felhasználáskor, talpnyalójaként, hajviseleteinek, diadalmenetében, következtetésre, egyszerűségével, ökölvívóbajnoka, filozófustársát, fenntartásokkal, lemásoltathassa, kalliszthenészt, visszautasítást, hajviseleteiről, elhatározással, természettudós, ökölvívóbajnok, hellenisztikus, testbeszédével, kifejezésekben, középpontjáról, függetlenségét, megparancsolta, hallgatósággal, megoldhatatlan, világ dolgait, öreg hordóban, ivócsésze volt, gyermek legyőzött, alkalommal lencsét, másik filozófus, király talpnyalójaként, királyt szolgálni, királynak hízelegned, makedón Nagy, szemtanúk szerint, nagyvonalú általánosítással, megkopasztott csirkét, tollától megfosztott, szintén bölcs, bankárra bízta, ANEKDOTÁK HELLÉNIZMUS IDEJÉBŐL, Mire Diogenész, Nagy Sándor, Diogenész Platón, Kalliszthenészt Nagy Sándor, Nagy Sándornak, Philippos Spártának, Amikor Nagy Sándor, Nagy Sándor Apellész, Amikor Arisztotelész, Nagy Sándort, Ptolemaios Euergetés, Athénból Aiszkhülosz, Nagy Könyvtár, Állítólag Kleopátra, Lucius Plancus, Poppea Sabina, Pater Kircher, Csakhogy Arkhimédesz, Mondhatta-e Arkhimédesz, Állítólag Arkhimédesz, Mire Hannibál, Erre Hannibál, Etédi Alexa,
|
|
Offline
