|
2011-02-19 14:44:19, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
demeny peter versei!
Lehetőségek
Pedig akárhol megjelenhetnél nekem:
akárhol köszönnél rám, én örvendenék.
Ha nem akarsz a lakásomba jönni
(bár lásd be, az lenne az igazi:
mégiscsak itt vagyok otthon,
itt ismerem a tárgyak illatát,
itt kérlelhetem őket, legyenek türelemmel,
ha mostanig nem jöttél, éppen az a nagyszerű, a kivételes,
hogy most mégiscsak itt ülsz velem szemben),
de ha nem akarod, mondom,
akkor legyen például a buszon,
compostaţi-mi biletul, vă rog,
kérek éppen valakit,
és amikor venném vissza a jegyemet,
akkor megérinted a vállam,
én meglepetten fordulok hátra,
rádismerek...
Tovább nem tudom, de biztos rádismernék.
Vagy lehetne a könyvüzletben,
miközben a különböző köteteket nézegetem,
s azon töprengek, mire adjak ki és mennyit.
Vagy a kocsmában, ahol egy furcsa mosolyú,
villanó tekintetű lánynak udvarolok éppen,
forralt bort iszunk vagy sört,
mindegy, végül is.
A csipkebokor rég kiment divatból.
Fölmentés
Most már ne igyekezz,
ne borítsd föl a programod miattam,
ne tépd ki a határidőnaplód lapjait:
fölmentelek a találkozás alól.
Ne nyugtalankodj, ne nyomasszon semmi,
ne furdaljon a lelkiismeret,
ne forgolódj álmatlanul éjszaka -
ha megjelennél, se hinném, hogy itt vagy.
És azt se hidd, hogy tönkretettél,
elrontottál egy életet,
megcsaltad a reményt, mittudomén.
Most már én sem hiszek,
már nem is tudnék hinni,
nem is akarok.
Isten bizony (furcsa fordulat, mi?!),
ha találkoznánk, a szemedbe néznék
(ezt azért semmi pénzért nem mulasztanám el),
de aztán lassan, - -
elfordítanám a fejemet.
Dal, lampionoknak
Nincsenek már szavaim másnak,
csak a leskelő hallgatásnak,
csak fáj valami, fáj nagyon -
dübögő fájdalom.
Nem tudom, mitől lett a vágy,
csak azt hiszem, nincsen tovább,
néha mintha semmim se volna -
iszonyu óra.
Csak írom, írom ezt a verset,
halad a filc, a papír perceg,
és mintha minden igaz lenne -
ne higgyél benne.
Kegyetlen, mondanám magamnak,
ha hinni tudnék a szavaknak,
hogyha a filc is nem hazudna -
vigasz ha volna.
Kész a leltár
Hálistennek, ingem most van elég:
barna, szürke, meg lila és fehér is,
hosszú ujjú, sőt, rövid ujjú is.
Zakóm kettő, de a sötétlilát
csak az esküvőkor vehetem föl.
Nyakkendőm számtalan, legalábbis ahhoz képest, hogy mennyire utálom.
Trikóm is van, és bugyim rengeteg.
Zoknijaim közt kevés a sötét színű,
pedig elegáns ruhával csak az megy.
Nadrágjaim kezdenek szűkek lenni,
de a baj azért még nem túl nagy,
az egyiket kifejezetten kedvelem.
A cipőimet régen kitapostam,
egyetlen pár állja a próbát, a legújabb.
Zsebkendőt csak olyankor viszek,
ha nagyon folyik az orrom, vagy fogorvoshoz készülök.
Télire sapkám van, sálam is kettő,
kesztyűm fekete bőrből,
meg egy ormótlan bakancsom
Kalappal, sétabottal nem élek.
Tájkép
Csak másodika, de már annyira november.
Tegnap temető, tömött gyertyafény,
megünnepelt halál.
Beteg a barátnőm,
rozsdás leveleket hullat a szerelem.
Kóbor kutyák a Monostori úton,
bandukoló kocsmák,
november másodika, vasárnap.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KEDVES -LAPU GIZELLÁTÓL KAPTAM |
|
|
|
Címkék: határidőnaplód, megjelenhetnél, könyvüzletben, nyugtalankodj, elfordítanám, találkoznánk, lelkiismeret, hallgatásnak, tönkretettél, kifejezetten, lampionoknak, kérlelhetem, mulasztanám, gyertyafény, fogorvoshoz, megünnepelt, megjelennél, elrontottál, fölmentelek, csipkebokor, meglepetten, rádismernék, lehetőségek, hálistennek, kitapostam, nyakkendőm, örvendenék, megérinted, sétabottal, mittudomén, találkozás, nyomasszon, álmatlanul, nadrágjaim, legalábbis, türelemmel, lakásomba jönni, tárgyak illatát, különböző köteteket, furcsa mosolyú, programod miattam, határidőnaplód lapjait, találkozás alól, szemedbe néznék, leskelő hallgatásnak, papír perceg, esküvőkor vehetem, sötét színű, egyiket kifejezetten, cipőimet régen, ormótlan bakancsom,
|
|
Offline
