|
2011-07-06 22:32:44, szerda
|
| |
| |
MÁRAI SÁNDOR 1990 - 1989
Márai Kassán született 1900. ápr. 11-én. Önkezével vetett véget életének az Egyesült Államokbeli San Diegóban, 1989. február 21-én.
Ha naponta csak egyetlen eszmefuttatását is elolvassuk, már mélyebb gondolatisággal éljük meg az életünket, eltűnődünk saját és mások érzelmi állapotán - és talán megértőbbek leszünk a világgal. A sztoikus gondolkodó Márai azt a bölcsességet tanítja, amelyet manapság a keleti tanítások sugallnak nekünk: sokszor önmérséklet és korlátozás kérdése, hogy szép érzelmekkel teli életet élhessünk.
Márai megértéséhez Márait kell ismernünk, Márai szavait kell olvasnunk!
Van egy nap az esztendőben, amely a vers ünnepnapja, s nem véletlenül április 11-én ünneplik, hiszen ezen a napon született a huszadik századi magyar költészet egyik legnagyobb hatású alakja, József Attila és a prózában, esszében, versben, drámában egyként nagyot alkotó emigráns, Márai Sándor.
Idézetek:
"A nagy kérdés nem az, mit hoz a holnap?
Az igazi kérdés, mit hoz a tegnap?"
"Ez a kor mintha már csak élni akarna, szerep és küldetés nélkül. Én azt hiszem, így nem lehet élni."
"Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok."
"Egy ember nem föltétlenül abban a pillanatban a legbűnösebb, mikor felemeli a fegyvert, hogy megöljön valakit. A bűn előbb van, a bűn a szándék."
"Magyarország igazi tehertétele nem az, amit cselekedett, hanem amit elmulasztott. És végül, mindenekfelett: amit eltűrt." (1944. szeptember)
"Otthon vagy? Hol vagy 'otthon'? Csak a nyelvben.
Minden más fonák, zavaros, homályos.
Mint egy barokk képen - arany keretben
Egy férfi -, idegen vagy és magános."
"Magyarnak lenni nem állapot, magyarnak lenni magatartás!"
"Mindegy, kik beszélnek hazád nevében? Mindegy az is, mit mondanak azok, akik jogosultnak hiszik magukat, a haza nevében beszélni?
Te hallgass hazádra.
Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfelsőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."
"Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek?
Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt, és ezért jó volt az is amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az üggyel. Az ügy igazával, mert meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek. Vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak. Elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet szolgálsz. Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz."
/Márai Sándor/
"Menj nyugatra. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél."
"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle."
Emberfeletti erő kell hozzá, hogy valaki a természete ellen éljen!
"Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni."
"Az emberek semmire sem vágynak úgy, mint önzetlen barátságra. Reménytelenül vágynak erre."
"Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért."
"A barátság nem eszményi hangulat. A barátság szigorú emberi törvény. A régi világban ez volt a legerősebb törvény, erre épültek fel nagy műveltségek jogrendszerei. Az indulaton, az önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye."
"Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és be temet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre."
/Ég és Föld/
",,...önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás..."
-
El kell viselni jellemünket, alaptermészetünket, melynek hibáin, önzésén, mohóságán tapasztalás és belátás nem változtatnak. El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretne k bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük. El kell viselni az árulást és a hűtlenséget, s ami a legnehezebb minden emberi feladat között, el kell viselni egy másik ember jellembeli vagy észbeli kiválóságát.
"Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem."
A boldogságról...
Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű;, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."
Márai Sándor: Füveskönyv
"Először, valamikor régen, boldog akartam lenni. Aztán tökéletes. De nincs messze az idő, mikor az ember csak lenni akar, boldogtalanul és tökéletlenül is, lenni, még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső."
Videók
Márai Sándor gondolatai
Link
Márai Sándor: A szeretetről
Link
Márai: A Tapintatról
Link
Márai Sándor tollából
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
Címkék: legfélelmetesebb, legnagyszerűbbet, legtanulságosabb, gondolatisággal, eszmefuttatását, megrágalmaznak, gyógyszertárba, megfeledkeztek, hazudtolhatnak, mindenekfelett, türelemjátékok, természetesen, boldogtalanul, letiporhatnak, jogrendszerei, reménytelenül, ernyedetlenül, vállalkozásai, csodálatosan, megértéséhez, munkálkodnak, csalódásokat, bonyolultabb, tökéletlenül, leheletemmel, fájdalmasabb, erőszakosabb, történhetett, szorgalmával, tehetetlenek, változtatnak, magyarország, elérhetetlen, elmulasztott, csomagolható, boldogságról, sztoikus gondolkodó, bölcsességet tanítja, keleti tanítások, vers ünnepnapja, napon született, huszadik századi, nagy kérdés, igazi kérdés, élet igazi, barokk képen, haza nevében, világnak nincsen, igazsággal szemben, ilyen perben, ember fenntartás, legtöbb ember, MÁRAI SÁNDOR, Márai Kassán, Egyesült Államokbeli San Diegóban, József Attila, Márai Sándor,
|
|
Offline
