|
2011-08-27 12:21:03, szombat
|
| |
| |
G O N D O L A T É B R E SZ T Ő
Szól a lélekharang
Jajongva szól a lélekharang. Az elmúlt éjjel valaki távozott sorainkból. Az Ő lelkét hivatott kísérni a lélekharangja.
- Hova is? Kinek-kinek a hite szerint. Szerintem ,,csupán" arra figyelmeztet, hogy halandóak vagyunk, hiszen íme ott fekszik, aki még tegnap élt. A harang hangja engem is gondolkodásra bír.
- Félsz-e a haláltól vénember?
- Nem! Nem félek a haláltól. Már tudom, hogy ami egyszer megszületett, el is múlik. Ez egy igazságos törvény. Sem pénz, sem hivatal, sem rang nem mentesít. Ha eljő az idő, menni kell.
- Akkor miért vagy feszült? Mi aggaszt?
- Ez az amitől félek! Mert meddig ember az ember? Fizikailag: ameddig van lehelet, dobog a szív, amíg van agyhullám. De ha már nincs gondolat, talán érzés sem, akkor az egész nem más mint vegetálás. Ma már a tudomány képes fenntartani ezt az állapotot. Szükség van-e erre? Méltó -e ez az emberhez? Hiszen a test már nyugodni vágy és ezt odázza el-oly sok esetben feleslegesen-a technika és a tudomány.
Ha eljön a halál üdvözlöm s fejet hajtok előtte. Kész vagyok, mehetünk! Ha nincs már érdemleges dolgom e világon, akkor kész vagyok erre az útra. Fiam felneveltem, önálló életet él, az Ő gondjai, nem az enyémek. Neki is meg kell harcolnia helyéért a világban, érzésem szerint jó úton halad. Talán az unoka hiányzik már csak életemből. Ha szerencsém lesz, meglátom még. De csak ezért nem kell várnia a kaszásnak. Inkább most, amikor még pajzánul a szemébe nevethetek, mint megvárni a vegetatív véget.
Most hal el a lélekharang jajongó szava és én némán gondolok a távozottra. Neki már nem gond, ami engem még nyomaszt. De előtte biztosan voltak nehéz napjai. Miért nem választhat, az ember,- amikor még szelleme és értelme alkalmas - hogy menne-e vagy maradni szeretne? És ha menne, miért nem segíthet ebben az orvos, az erre hivatott szakember? Miért lehetséges az, hogy az orvosok az életet-szinte az ember tudta és akarata nélkül - meghosszabbítják? Muszáj szenvedni a távozónak? Tudom, ez etika. De milyen etika az, amely gátolja a szabad akaratot?
Súlyos szavak ezek és nálamnál képzettebb, tanultabb emberek vitáznak ezen a kérdésen. Szeretném megérni, hogy szabadon választhassak! Vajon tudnék választani? Merném vállalni, hogy kimondjam a halálom napját?
Úgy látszik nincs menekvés, mindenkinek a sorsát vállalni kell. Nekem is. Csak a remény maradt, hogy jöhet még a vég ,,időben".
,,Ember küzdj és bízva bízzál"- Mondja az Úr Madáchnál.
Bobdai György
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom - Próza |
|
|
|
Címkék: meghosszabbítják, gondolkodásra, választhassak, lélekharangja, figyelmeztet, feleslegesen, megszületett, fenntartani, mindenkinek, felneveltem, lélekharang, választhat, fizikailag, lehetséges, nevethetek, választani, érdemleges, távozottra, képzettebb, sorainkból, szerencsém, tanultabb, agyhullám, madáchnál, vegetatív, életemből, kaszásnak, kimondjam, halandóak, igazságos, szenvedni, harcolnia, állapotot, szeretném, szakember, szerintem, elmúlt éjjel, hite szerint, harang hangja, haláltól vénember, igazságos törvény, amitől félek, tudomány képes, halál üdvözlöm, unoka hiányzik, szemébe nevethetek, vegetatív véget, lélekharang jajongó, erre hivatott, ember tudta, szabad akaratot, halálom napját, Bobdai György,
|
|
Offline
