Polgár László - Polgár László,Rákosné Ács Klára,Laósz Mária,Göncöl Kiadó,Szerencsejáték RT,Szikói Gábor,Doboss Gyula,Nagy Iván,Románné Goldziher Kláránál,Goldziher Klárához,Nemcsak Zsuzsát, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Polgár László

2011-09-13 09:00:49, kedd


	Rákosné Ács Klára - Laósz Mária: A lélek rajza Göncöl Kiadó 1993. Támogató: Szerencsejáték RT Felelős kiadó: Szikói Gábor ügyvezető Felelős szerkesztő: Doboss Gyula Felelős nyomdavezető: Nagy Iván ügyvezető igazgató Analízis Erős akaraterőt, logikát és tisztaságot (egyenességet!) látok! Kombinatív készséget. Itt a tehetség jele is. Zseniális szervező! Óriási a szereplési vágya. Nagyon világosan látó ember - bár nem hisz a mesékben - mégis idealista! Pedig annyi minden történt vele - rossz is -, amit nem tud megmagyarázni. Kifelé öntudatos, erős akaratot mutat, de az egészhez túl sok energiát fogyaszt - belül sokszor a kétség gyötri... Erősebb a logikája, mint a fantáziája. Nem csapongó! Nagyon kiváncsi természet. Szeretne sok mindent tudni, látni, ismerni. Mindezért keményen meg is dolgozik. Jó formaérzékkel bír, és ezt ki is használja. Ragaszkodik a harmonikus formákhoz. (Mindenben.) Amit elvállal, azt tudatosan teszi, és végig is csinálja, bármi történik is! Állandó várakozási állásponton van. Vár a sikerre, éhes a sikerre! Hiú! Eléggé földhöz kötött ember - mégis - szellemileg fejlett! Házasságában az összetartó erő - az erősebb - a párja! Klára - skizoid alkat... Zsuzsa - hajlékony, kedves teremtés. Zsófia - valahol disszonáns... Judit - valami nagyon szomorú dolog történt vele nemrégen... Aláírása megerősíti az előbbieket (gyermekkori betegségből maradhatott vissza...) Gyulladásokra való érzékenység... Egyik lábánál is Epéjére vigyázzon! (Zsírt, fűszert ne!) Két szeme nem egyformán erős. Polgár László Nevelési módszeremnek mindig is az volt a célja, hogy gyerekeim boldog emberek legyenek. Sok út vezet a boldogsághoz, én ezek közül a legtöbb garanciával járó utat választottam, a zsenivé válás útját. - Biztos benne, hogy ez a két fogalom összetartozik? Abból indultam ki, hogy a boldogság komplex jelenség, mely a zseni összetevőit is magába foglalja. Számtalan részeleme van: a munka öröme, a becsületesség, az egészség, az okosság, az anyagi feltételek, a vidámság, a szeretet, az optimizmus, a bátorság, a nyugalom, a szellemi és anyagi szükségletek kielégítése, örömérzés, perspektíva, a szerelem teljes átélése, a jól végzett munka utáni pihenés, az alkotás, a siker, a maga igények, a cékitűzés és még sorolhatnám. Ha az említett összetevőket csoportosítjuk, akkor a következő alliterációs képletet kapjuk: boldogság =szakma + szeretet + szaabdság +szerencse. Szakmán a munkát, a teljesítményt, az alkotást értjük, szereteten a másoknak adott és viszont kapott érzelmeket, szabadságállapoton az ember lehetőségeit és képességeit arra, hogy önálló, öntevékeny és alkotó személyiséggé legyen, szerencsén pedig a véletlen külső (elismerés, béke, családi környezet és a többi) és belső (egészség, erőnlét, adottság, szellemi és anyagi javak állapota és a többi) tényezők egységét. A képletből is érzékelhetők a zseni-lét összetevői. - Elmondanád nekem, hogy te mit is értesz valójában a zsenin? Én a tehetségre, nem a "lappangó", "szunnyadó", hanem a kibontakoztatott tehetségre gondolok, ha ezt a szót hallom. Én így mondanám: zseni = munka + szerencsés körülmények (ezen társadalmi feltételeket értek). Felsorolok néhányat legnagyobbjaink vélekedéséből is. Edison: "A zseni egy százalék inspirációt és kilencvenkilenc százalék verejtéket jelent." Gorkij: "Tehetség semmi - fegyelem minden." J.S. Bach: "Bárki eljuthat az én szintemre, ha olyan szorgalmas, mint én voltam egész életemben." Goethe: "A zseni =szorgalom." Balzac: "Minden emberi tehetség két alkotóelemből áll türelemből és időből..." A magam számára kijelölt feladatot, "nevelj zsenit!", nem egyszerűen pedagógiai feladatnak érzem. Társadalmi célkitűzéssé is kellene válnia. Tartsuk mércének. Kezeljük etalonként, elérendő normaként. Nem mindegy, hogy egy társadalomnak, milyen az értékrendje. A valóságos teljesítményeket kell igazi rangra emelni. - Egyetértek. Bár már ott tartanánk. De evezzünk talán a pszichografológia vizeire. Azonnal. De ha megengeded, előtte elmondanám pedagógiai rendszerem még egy sarkalatos pontját, mert lényeges lehet további beszélgetésünk során. Provokatívan fogalmazva, ahogy mondani szoktam: A zseni nem születik, a zsenit nevelik! Tehát vitatod, hogy létezik tehetség? Egész életem, előtanulmányaim, elvégzett kísérleteim, jövőbeli terveim mind ennek a szolgálatában állnak. Igaz, három lányom sakkeredménye pedagógiai vonatkozásban már érzékletesen igazolta kísérletem jogosságát. De mégsem állítom, hogy önmagában ez az eredmény már alkalmas lenne rá, hogy eldöntse azt a több ezer éves filozófiai kérdést, milyen viszonyban vannak egymással a született adottságok és a szerzettek. A filozófia és genetika mai vitáiban az álláspontok még eldöntetlenek. Én ebben a vitában a társadalmiság mellett voksolok, és állítom, hogy a pedagógia is nyugodtan alapozhat erre. Vallom, minden biológiailag egészséges gyerekből zseni nevelhető, minden egészséges gyerek annyi adottsággal születik, hogy bármilyen szintű személység lehet belőle. Biológiailag nincsenek a személyiség fejlődése elé korlátok állítva! Vagyis: minden egészséges újszülött potenciális zseni! - Ez utóbbival erősen vitatkoznék! Nem hiszem, hogy minden egészséges gyerek hasonló adottságokkal születnék! Abbanviszont hiszek, hogy valamiben igenis minden gyerek tehetséges. S a szülők felelőssége az, hogy ezt a képességet, vágyat, tehetséget felismerve, segítse ennek kibontakoztatását. Serkentse munkára, kitartásra. Ne hagyja elveszni, ami adott. A tehetségről más a nézőpontod neked, és más nekem. És evvel a témával kapcsolatban nagyon lényegesnek tartom az analízist készítő pszichografológus álláspontját is. Ezért akartam mindezt előre tisztázni! - Ács Klára hisz a tehetségben, az öröklött tehetségben. Tudom. Mint említettem, a személyiség tehát a természet adottsága, a környezet hatása és az egyén alkotása egyszerre. - Ezt én sem vitatom. E hármas egységen belül a döntő láncszemet - mint említettem - a környezeti, társadalmi hatásban látom. Igaz, az életkortól függően más és más szerepe van mindegyiknek. A kezdeti hónapokban a biológiai hatás az erősebb, az első tíz évben vitathatatlanul megnő a társadalom szerepe. Később megerősödik a személyiség aktivitása. De a személyiség kibontakozása és szabadsága szempontjából mindvégig társadalmisága a döntő. A társadalmiság ételmezésén belül legalább két mozzanatot emelnék ki. Egyrészt a személy közvetlen környezetét, másrészt a távolabbi körülményeit. Az első teresmti meg az úgynevezett minta általi "öröklést", a második a társadalmi-kulturális "öröklést", tehát a biológiai öröklésen túl az embert a családi hatás és minta, valamint a szélesebb társadalom történeti-kulturális "átöröklése" határozza meg. A társadalom az ember természetéhez tartozik. Az egyén személyiségének a társadalmi erők hatására létrejövő kibontakozását maga is úgy éli át, mint saját önmegvalósítását. Ebből adódóan a nevelésnek a gyermeket társszerzőként is el kell fogadnia. A nevelés feladatát nem abban látom, hogy - mint Te is említetted - kifürkésszük, megleljük a gyerekben az "adott", illetve az elrejtett képességeket, hanem hogy - feltételezve az általános adottságot, amely minden egészséges gyereknél létezik - neveljünk ki benne valamilyen speciális képességet. - Én úgy gondolom, ha véletlenszerű a választás, és nem a tehetség az alapja, hiába a sok munka, a pedagógusi igyekezet, csak jó középszintet érhetsz el. Kísérletünkkel az én elképzelésem szeretném bizonyítani. Ennyit mindenképpenel kellett mondanom, mielőtt a pszichografológiáa áttérnénk. Mint említettem, a grafológiában is nagyon lényeges a személy, aki az analízást csinálja! Sok múlik azon, milyenek az ő pszichológiai és filozófiai nézetei. Diagnosztikával, pszichodiagnosztikával kapcsolatban néhány dolgot nagyon fontosnak tartok, s ez vonatkozik a pszichografológiáa is. Mint egy komplex vizsgálat részét elfogadom, de csak mint a vizsgálat egy részét. Prognosztikára, jövendőmondásra nem szabad használni, és nem is használható. Szükségesnek tartom, hogy a vizsgálatot egyszerre több grafológus is, egymástól fügetlenül elvégezze. A több alkalommal végzet vizsgálat is segít az objektivitásban. A grafológia nálunk még gyermekcipőben jár. Fejleszteni kellene. Arra lenne szükség, hogy legyen az egyetemen egy öt-vagy hatéves pszichografológia szak, akár nyolcéves is. Első három év pszichológia, aztán öt-hat év grafológia. Sok más tárgyat nem szabad tanulnia, mer akkor a pszichografológiát nem fogja tudni. Nem beszélve arról, ha mi ezen a területen is zseniket akarunk képezni, a tanulást már hat-hét éves korban kéne elkezdeni. - Rákosné Ács Klára tizennégy éves korában kezdett grafológiát tanulni Románné Goldziher Kláránál, de az érdeklődése már egészen kiskorában megvolt. Ötéves kora körül - tehát iskolás kora előtt - tudott olvasni. A kézírás már akkor foglalkoztatta. Érdekes megjegyzéseket tett a kezébe került levelek íróira Szülei eme érdeklődés alapján vitték el Goldziher Klárához. Látod, ilyesmire gondolok én, amikor tehetségről beszélek. Nem kell ezt nyomozni, felszínre jön magátólis, csak észre kell venni. Az érdeklődés itt is fontos motívum. A szakosodás legalább annyira. Nem több szakon kéne egyszerre tanulni, hanem egy dologra koncentrálni. Például él két bölcsész barátom az USA-ban. Aki Mayarországon egyszakos tanárképzésben vett részt, az kint már egyetemi tanár, aki meg kétszakos volt, az csak tengődik. ugyanez a helyzet a nyelvekkel is. Valaki elkezd tanulni több nyelvest egyszerre. Soha nem fogja egyiket sem megtanulni. De ha előbb megtanul angolul, azután németül - de ezt mind intenzív formában - ugyanannyi idő alatt megtanul jól, míg fordítva csak az időt vesztegeti. Akkor melyik a jobb módszer? Visszatérve a grafológiára. Egyértelműen használható a kriminalisztikában, gyógyászatban, pszichiátriában különösen, írásszakértői munkában, pályaválasztási tanácsadásban és egyes jellemrajzoknál. De hogy ki mennyire tehetséges, ki hol tart, megállapítására kevésbé alkalmas. - Saját analízised kézben tartva mi a véleményed? Alapjában véve jónak tartom. Lehet, hogy hetvenöt százalékban ugyanezt írtam volna magamról. S ez nem rossz arány, azt hiszesm. Elfogadom. mindjárt elmondom azt is, hol érzem, hogy nem teljesen az igazi. "Óriási a szereplési vágya" - nem érzem. De ki tudja, lehet, hogy tudat alatt. A másik: "... annyi minden történt vele - rossz is -, amit nem tud megmaegyarázni." Emberi butasággal irigységgel, előítélettel magyarázom, és el is tudom fogadni, mert egy történelmileg adott időszakban ez némileg érthető is. Az átlagtól eltérőket nem tudta elviselni a társadalom. Az én programom pedig a zseninevelés. Ebben az országban szinte mindenki gyanúba keveredett, aki kiemelkedő teljesítményt produkált. Ja, még volt az "önző", amit már aláírásomat látva jegyzett meg Ács Klára. Amikor tanár voltam, kétszéer-háromszor annyi órát foglalkoztam a gyerekekkel, mint ami kötelező. Ha tudtam segíteni valakinek, mindig megtettem. Anyagilag is. Tanítottam - mint említettem - rengeteg órát ingyen. De hozzá kell tennem azt, hogy az ember lehet önző egészséges értelemben is. Akkor van baj, ha egocentrikussá válk valaki. Én úgy érzem, nem vagyok önző. - A pszichografológus még azt is mondja: "Célja érdekében - tervszerűen - önmagát is, másokat is végsőkig kizseigerel, dolgoztat." Nézd, én azt hiszem, hogy az természetes, amit én csinálok. Ez a természetes, ez a jó, ez vezet a boldogsághoz. Mivel ásnak is boldogságot és jót akarok, mástól is a sok munkát várnám el, de nem kényszerítek senkit. Ha valaki akar velem együtt dolgozni akkor dolgozzon. Ha nem akar, akkor ne dolgozzon A gyermekeimet sem kényszerítem . Néha örülnék, ha többet dolgoznának, de tiszteletben tartom az egyéniségüket és az önállóságukat. - A te természetes igényed, úgy látszik, néha több, mint az övéké. Igen. Máskülönben amikor még tanítottam, több tanártársam is szóvá tette, hogy ne várjam el másoktól, amit magamtól. Én viszont úgy érzem, ez nem maximalizmus, amit én csinálok, hanem optimalizmus. Akik eredményeket érnek el, azok mind így érték el. Dolgoztak. "Kifelé öntudatot, erős akaratot mutat - de az egészhez túl sok energiát fogyaszt". Ehhez mit szólsz? Nagyon sokáig úgy voltunk a politikai hatalom által félreállítva, hogy rengeteg energiát igényelt a munka. Állandó feszültségben kellett élni, hadakozni. Ha az ember nem látja szabadnak a távlatokat, az sok energiát emészt. És lassan az idő is múlik. Négy-öt éve érzem, hogy nem olyan könnyedén, nem oyan fáradhatatlanul végzem a munkát, mint régebben. Két és fél évtizeden keresztül napi négy órákat aludtam. Most jön ki az emberen. Az utóbbi években igyekszem hét-nyolc órát aludni és néha lazítani. - "Szeretne sok mindent tudni, látni, ismerni. Mindenért keményen meg is dolgozik." Én is úgy tudom, gyerekkorodtól kezdve valóban rengeteg dologgal foglalkoztál. Többek közzött sporttal is, művészettel is. Ezek közül hogy szűrődött ki végül is a sakk? Ez érdekelne. Véletlenül. Hát ha az ember a gyerekkoráról akar beszélni, az hosszú történet. Nehéz helyzetbe került szülők gyerekeként születtem. édesanyám akkor jött haza harminckilósan Auschwithből, s rövid idővel hazaérkezése után teherbe esett velem. Mivel apámnak is, anyámnak is kiirtották szinte az egész családját...testvéreket szülőket, férjet, illetve feleséget, gyereket, szinte mindenkit - gy nyilván én próbáltam megadni azt a szeretetet, amit azelőtt mások adtak nekik . Mind a kettő nagyon rendes, értelmes ember volt, de nyilván nyomtaanul nem múlhatott el az üldözés, a koncentrációs tábor és a munkaszolgálat. Tűrőképességük nem volt már olyan szinten, hogy tudjanak eymáshoz alkalmazkodni, úgyhogy tíz év múlva elváltak. Tízéves lehettem, tíz-tizenkét éves, amikor elvált szülők gyereke lettem, ami azzal is jár, hogy az embert az utca is neveli, nemcsak a szülők. Kisgyerekkoromban vallásos nevelésben részesültem. Körülbelül ötéves koromban héberről magyarra fordítottam. Amikor kikerültem az utcára, sokat bunyóztam, fociztam, sakkoztam. A gimnáziumban sakkcsapat alakult, s engem is hívtak, hogy menjek játszani. A sakk igazán akkor jött e az életünkbe, amikor Zsuzsánál a kísérletezés terepeként a sakkot választottuk. - Ez tényleg olyan véletlenszerűen adódott? Mármint a gyerek találta meg a sakktáblát és kezdett el játszani? Az az igazság, hogy arra már nem emlékszem, hogy a gyerek maga találta-e meg, agy mi irányítottuk a figyelmét a fiók felé, ahol a sakk-készlet volt, de egy biztos: kerestük azt a területet, ahol ezt a pedagógiai kísérletet megcsinálhatjuk, ahol az eredmény mérhetőbb. Mérhetőbb, mint más területen. És a sakk tűnt a legmegfelelőbbnek, mert a művészetek vagy a tudomány területén ez nehezebb. Gondolj csak bele, ha egy matematikai feladvány megoldását állítod egy másikkal szemben, nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik a nehezebb. Vagy két remek kép értékének összehasonlítása is nagyon sokszor nehéz. Sakkban objektívebbek a mércék. Két ember leül egymással szemben. Játszanak tíz játszmát, kiderül, ki nyer öt-öt vagy nagyobb arányban. - "Amit elvállal, azt tudatosan teszi, és végig is csinálja, bármi történik is." Ehhez nemcsak nagy akaraterő, hanem állóképesség is kell. Melyik sportot űzted huzamosabb ideig? Egyiket sem! Hát fociztam, úgy tizenhat éves koromig, utána jött a tanulási időszak. A tanulásból lett a sport. Sokat olvastam, az idő meg elment. Én egyesületben nem sportoltam semmit. - Pedig én azt hittem. A sport nagyon fontos lenne Nem véletlen példáu, hogy uri Geller naponta több órát edz, fizikai sportban. Azért, hogy a szellemi energiáit kellőképpen tudja kondícióban tartani Nekem is kellene még ma is csinálni a gyerekekkel együtt, de nem jut rá idő. - az úszásra sem? Az minden tagodat megmozgatná. Nem. sajnos nem. A lányok mennek egyedül úszni, karatézni, pinpongozni. Nincs időm. De aludni is- mondtam - többet kellene... - Te bölcsészkaron végezték? Nem. Tanárképzőn. Tanári végzettségem van. Pszichológus-pedagógia szakos. Matematikát is csináltam kiegészítő szakként, de a matematika az nagyon időigényes játék, így aztán abbahagytam. - Tudod, miért kérdezem? A tanítás miatt. Ugye mind a három gyerek magántanuló volt? Ti voltatok a tanáraik? igen. Végig mi készítettük fel őket a vizsgákra. Annyira azért tudom a matemtikát, hogy egy középiskolásnak elmagyarázzam. - Nemcsak Zsuzsát, hanem Zsófit és Jutkát is? Igen. Jutkát is mi készítettük fel, két hónappal ezelőtt vizsgázott. - És a többi tantárgyból pedagógusok? Nem. Mi, Klárával készítettük fel őket. Én nem kívánom azt a gyerekektől, hogy kitűnőre vizsgázzanak mindenből. - Az életnek neveled őket. Igen. Nyelveket beszélnek, a sakk mellett fizikai sportok, zene, művészetek ismerete, ez egy embernek elég. - "Erős akaraterő" - erről még beszélgetnék egy kicsit. Gondolod, hogy ezt származásod, indulásod is befolyásolta? Zsidó gyerekek korai nevelése az persze hozzájárul az akaraterő fejlesztéséhez. Teht az, hogy tanulj, mert neked tudnod kell, mert tanulni és tudni jó. Dicsérik a gyereket, fölkeltik az érdeklődését. Specializálják egy területre. Ezek mind fontosak. A Talmud előrja, hogy a zsidó szülő legyen az első tanítója a gyereknek, mert a gyermek érzelmileg közel áll hozzá, szereti őt. Lényeges, hogy a gyerek érezze, hogy a szülő mit vár el tőle, az jelentősen befolyásolja igényeinek, majd a teljesítményeinek a szintjét is. A zsidó családban a tudás szeretetére, a könyv tiszteletére, egymás megbecsülésére nevelik a gyereket. Nem sajnálják az anyagi áldozatokat a gyerekek képességeinek kibontatkoztatására, fejlesztésére. Gyermekkorában belénevelték az emberbe, hogy fiam, tanulj, mert azt soha nem vehetik el tőled. Ma már Izraelben sem általános ez. De azért még vannak szülők, akik hagyományos módon nevelik a gyerekeiket. Sokan már kiskorban komputerrel dolgoznak, négy-öt éves korban. - A te hited a hagyományos formához képest, ugye, átalakult? igen. Tizenhárom-tizennégy éves koromban volt egy osztályfőnököm, biológia - és élettantanár, aki materialista szellemben magyarázott Nagyon szimpatikus tanár volt, s akit a gyerek szeret - mint emltettem - attól nagyok sok mindent elfogad. Kezdett átalakulni az a világképem, ami kezdetben volt. Eredetileg felekezeti gimnáziumban kezdtem, s körülbelül tizenöt-tizenhat éves koromra eljutottam oda, hogy materialista lettem. Nem volt könnyű, egy vallásos gyereknek ez elég nagy konfliktust jelentett. az első nagy konfliktus volt a szüleim elválása, a második ez az ateistává válás. a harmadik az antiszemitizmus. - Ezt te valóban érezted? Mostanában sajnos politikai érdekből is szítják egyeseks. De régebben is? Az egész életemen keresztül. Az általános iskolában volt antiszemitizmus, a középiskoában, a katonaságnál, a focipályán, a tanári pályán és ma is. Gyakorlatilag végigvonult az egész életemen. - Én keresztény, értelmiségi családban nőttem fel, s ez nálunk soha nem volt téma. Az számított, ohgy ki milyen ember. Mit tesz, hogyan él, milyen kulturált, mennyire becsületes. Találkoztam tisztességes és jellemtelen zsidókkal és keresztényekkel is mind iskoláimban, mind a munkám során. A jellem alapján ítélek továbbra is. Bár ez lenne az általános. a napokban megyek az utcán. Jön velem szemben két férfi, és elkezdi üvölteni: menjek abba a jó büdös zsidó anyámba... - Primitív emberek lehettek,de mindenképpen felháborító. az. Akit sértenek, azt akkor is sérti. Mint az ókori példázat: A gyerekek játékból hajigálják a békát, de a béka valóban elpusztul. - Az akaraterő és a logika után mindjárt az egyenességet, a tisztaságot látja Ács Klára az írásodban. Aki önmagával is és másokkal is békében akar élni, aki azt akarja, hogy tiszta legyen a lelkiismerete, aki hivatástudattal rendelkezik, aki szereti a családját, s összhangot kíván teremteni saját maga és társadalmi környezete között, az nem kerülheti meg az etikát. Erkölcsi értékek nélkül nincs iránytú az élethez. Az ember dolga a földön, hogy önmagát és a többieket a tökéletesség felé vezesse. - Ha röviden kéne összefoglalnod, mi ez az út, amelyen járva mindez elérhető, mit mondanál? Idézném az ókori Hillelt a Talmudból: "Ami gyűlöletes neked, azt ne tedd a felebarátodnak." Ez az alaptörvény, a többi csupán magyarázat. - Az, hogy a pedagógiára tetted föl az életed, az következméne az előbbkeknek? Nem is vetődött föl más pálya? Gyakorlatilag először arra gondoltam, hoy sportoló leszek, majd fölvetődött az is, hogy újságíró. Kmikus színész, ez is felmerült bennem. - És még azt mondtad, nincs benned szereplési vágy! Látod, tudat alatt, valószínűleg igen. A festészet is - egészen rövid ideig - mint lehetőség foglalkoztatott. Szerettem rajzolni, megtörtént, hogy nem tudtam ellenállni, lerajzoltam, aki éppen a közelemben ült. De tanítottam műszaki rajzot is a katonaságnál, hdterveket csináltam. S végül tanár akartam lenni. Ha belegondolsz, egy kicsit mindegyikből bejött valami. Mert sok interjút ad az ember, cikket ír, nyilatkozik, könyvet ír, ez az újságírói oldal. Színészet? Az ember sokszor van olyan szituációban, hogy "viselkednie" kell. Showműsorban, tévéinterjúban vesz részt és a többi. És tanár, az elég sokáig voltam. Szerettem a tanári pályát. Tanítottam iskolában is, végigmentem a tanári pálya szinte minden területén. Dolgoztam iparitanuló-kollégiumban, középiskolában, értelmi fogyatékosoknál, mozgássérülteknél, s egy rövid ideig még a rendőrség ifjúságvédelmi osztályán is. - Errő nem is tudtam. Mikor? Valamikor a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején, polgári alkalmazottként a budapesti rendőrfőkapitányságon. Egy év után, amikor közölték, hogy a polgáriakból hivatásosokat csinálnak, akkor én eljöttem. de talán jobb is mert a nyomozói munka mellett nem tudtam volna végigcsinálni a pedagógiai kísérletemet. - Igen. Pedig a pszichografológus szerint is "amit elvállal, azt tudatosan teszi, és végig is csinálja, bármi történik is." Úgy érzem, valóban kockázatos, nehéz utat jártál be, hogy elképzelésed bizonyítsd. Elkeseredés, csüggedés nem tartott vissza? Ha valami nem sikerült, akkor én mindig azt a következtetést vontam le, hogy többet és jobban kell dolgozni! Rövid ideig tudok csak elkeseredni. Egy óra kell, amíg az ember földolgozza. Legtöbb egy nap. Egy napnál tovább nem szoktam a kudarccal foglalkozni, hanem előrenézek. Levonom a tanulságokat. És a jobb és a több munka meghozza az eredményt! - A gyerekeid is - gondolom - így látják. Intenzívebben, keményebben, szorgalmasabban kéne dolgozni. Talánmég nagyobbnak kéne lenni a becsvágyuknak. - Végül is az eredmények őket, benneteket igazolnak. Világbajnoki aranyak, olimpiai aranyak, tizenegy arany! Sakk-Oscar..., női világranglista első helyén nyolc félév, és körülbelül ötven Guinnes-rekordot tartanak a lányok, de én mindig azt nézem, mi az, amit el lehetett volna még érni. Nyilván ez az én munkám hiányosságát is jelenti. De hát még semmi nincs lezárva. Tizennégy, tizenhat és huszonegy évesek a lányok. De ismétlem, harmonikus élet, a boldogság, és csak utána a sakk. Mindig ezt tartom szem előtt. - Hál'istennek, csillogó szemű, lelkes gyereket látok, akár Judittal, akár Zsófival, vagy zsuzsával beszélgetek. Ha én nem ezt látnám, azonnal abbahagynám a sakkozást. - S mi az abszolút célod, terved? Szeretném azt bebizonyítani, hogy egy nő képes ugyanolyan szellemi teljesítményt elérni, mint egy férfi. - Ez még eddig nem sikerült? Eddig még nem. Jutka megnyerte mind a tizenkét, mind a tizennégy évek fiúk világbajnokságát, a nőknél Zsuzsa meg ő a legjobb. Az igazi az lenne, ha valamikor a férsfiak között is ezt a teljesítményt nyújtanák. Más talán elégedett lenne ezzel az eredménnyel. Én tovább dolgozom. - Az egészséggel kapcsolatos diagnózisról mi a véleményed? Tudomásom szerint a két szemem egyforma erős. Két-két diptria... Epémre panaszom nem volt. Viszont cukorbetegségem van. - Beszélnél még erról az alapelvedről, hogy bármelyik területen, bármelyik gyerekből zsenit nevelnél? Még most is vállalnád? Vállalnám. Ha valaki idehoz nekem három gyereket, igen. Csupán az a probléma, hogy nincs időm utánajárni. Minden további nélkül elvállalnék például egy európait, egy kínait, egy négert. Az persze feltétel, hogy olyan árva gyerek legyen, akit a szülő nem vihet el tőlem két év múlva. Ez közel húszéves pedagógiai munka, nem engedhetem, hogy néhány év után tönkretegye valaki a gyereket. Miért ne sikerülne ez más gyerekekkel is? Sőt! Az ember más gyerekével könnyebben következetes... - A budaőrsi iskola az nem az igazi? Azon belül nem lehetne megoldani? Nem. - Nem voltak megfelelőek a tanárok? Olyan szülőkkel kellett volna kezdeni, akikben él a becsvágy, hogy gyerekükből kiváló embert neveljenek. Ha ez nincs meg bennük, akkor ellene beszélhetnek a tanárnak. Az úgynevezett kettős nevelés tönkreteheti ezt a munkát, agy legalábbis csökkenti a hatékonyságát. - Nem gondolod, hogy ezt kollégiumi körülmények köött jobban lehetne csinálni, Lehet iskolai körülmények között is, ha a szülők partnerek! Nem a gyerekeket kell kiválogatni a beiskolázásnál, hanem a szülőket. Ez az egyik probléma. A másik pedig az, hogy - úgy érzem - nem rendelkeznek olyan szervezőkészséggel, ami ehhez kellene. én ajánlottam, hogy ha elsőben már beszélik az eszperantót, akkor másodiktól kezdjék meg az angol oktatását is. Ők csak egy évvel később akarják. Nem elég intentív az oktatás. Nem elég bátran szakosodnak. Így nem teljesen Polgár-módszer. az viszont tény, hogy jobb iskola, mint az átlag. - Azt hiszem, beszélnünk kell a pénzről is, mint a siker függvényéről. Soha nem csináltam titkot abból, hogy megkérem azt, ami jár nekünk, ami megillet minket. Végiggondoltam egy kísérletet, egy versenyszisztémát, s emellett egy vállalkozást. dolgozom, s ha jól dolgozom, megvan az eredménye. Mi is azon az áron akarjuk eladni magunkat, mint más profi versenyzők. Amennyi az értékünk. Az más kérdés, hogy a pénzt nem luxuscukkekre költjük, hanem könyvekre, edzőkre, nyelvtanulásra. Négy-öt hónap alatt egymilliót fizettem ki ezekre. Minden a praktikusság szolgálatában áll. Máskülönben közel sem vagyunk olyan gazdagok, mint azt sokan hiszik rólunk. Nem keresünk többet, mint egy nyugat-európai gy amerikai munkát, vagy tanár. pénzünk jelentős részét Nyugaton keressük. Ha akarnánk venni egy autót vagy egy nyaralót, nem biztos, hogy lenne hozzá elég pénzünk. Hiszem, hogy az az út, amin mi járunk, társadalmi értelemben is kívánatos és hasznos. Az ember halad a történelem is, és az országnak minél több és jobb szakemberre, egyre több alkotó zsenire lesz szüksége. Ha a társadalom nem a csúcs felé törekszik, akkor előre sem képes haladni. - Örülök, hogy megismerhettelek benneteket! Örülök az éjszakába nyúló beszélgetéseinknek, vitáinknak, s barátságunnak. S kíánom, hogy az a rengeteg energia, amit munkátokba fektettetek, hosszú távon is megtérüljön!

0 komment , kategória: A lélek rajza

Címkék: teljesítményeket, kibontakoztatott, világbajnokságát, önmegvalósítását, megismerhettelek, összehasonlítása, szorgalmasabban, megállapítására, antiszemitizmus, megcsinálhatjuk, véletlenszerűen, kilencvenkilenc, diagnosztikával, jövendőmondásra, cukorbetegségem, középiskolásnak, pszichiátriában, jellemrajzoknál, pályaválasztási, objektivitásban, legnagyobbjaink, előtanulmányaim, vitathatatlanul, személyiségének, fogyatékosoknál, hivatástudattal, keresztényekkel, foglalkoztatott, alkalmazottként, fáradhatatlanul, egocentrikussá, specializálják, munkaszolgálat, társszerzőként, társadalmisága, nyelvtanulásra, lélek rajza, tehetség jele, szereplési vágya, kétség gyötri, harmonikus formákhoz, legtöbb garanciával, zsenivé válás, boldogság komplex, zseni összetevőit, munka öröme, anyagi feltételek, szerelem teljes, maga igények, említett összetevőket, következő alliterációs, alkotást értjük, Polgár László, Rákosné Ács Klára, Laósz Mária, Göncöl Kiadó, Szerencsejáték RT, Szikói Gábor, Doboss Gyula, Nagy Iván, Románné Goldziher Kláránál, Goldziher Klárához, Nemcsak Zsuzsát,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]