|
2011-12-10 22:35:52, szombat
|
| |
| |
MÚLNAK AZ ÉVEK...
Múlnak az évek, jönnek a gondok,
Talán ráncosabb már a homlok.
De úgy érzed, a lélek még fiatal, s bohó,
Az ember azonban nem lehet mindig mohó.
Változunk. Ahogy a nappal is éjbe vált egyszer,
Vagy ahogy a Föld megfordul ezerszer.
És hidd el, mégis ugyanazok maradunk legbelül,
A lélekben dúló vihar is egyszer elül.
De sebezhetőek vagyunk. Sérülékenyek és érzők,
Sokszor a velük történteket is csak kívülről nézők.
Átélünk, túlélünk és megélünk dolgokat,
S közben kompromisszumokat kötünk, túl sokat.
És mégis élvezzük az ÉLETET, magát,
Megnyerjük a reménytelennek tűnő csatát.
Meggyőzzük azt, akiről azt hittük, nem lehet,
Az ember úgy érzi, többet már nem tehet.
Múlnak az évek, tűnnek a gondok,
Simábbnak tűnik már a homlok.
Ha barátaid, s szeretteid most veled vannak,
Megbocsáthatsz minden hibát magadnak!
Meggyesi Éva: MÚLNAK AZ ÉVEK
Megváltoztam. Múlnak az évek.
Ma már egészen más vagyok,
másképp látom az őszi kertet,
másképp érzem az illatot.
Nemrég még hamvas rózsa nyílott
a sűrű, zöldülő bokrokon,
ma már lehulltak, s ott hevernek
a dértől gyöngyöző pázsiton.
Elhervadtak, ahogyan én is,
bár a szívem még úgy dobog
mint rég, amikor ifjú voltam,
s nem voltak ráncok arcomon.
De a szívem még ugyanúgy érez,
ma is éppen úgy szeretek
minden jót, amely boldoggá tesz,
s megszépíti az életem.
Ha eső mosott, én bőrig áztam,
s habár a testem remegett,
szívemből olyan melegség áradt,
mely messze űzte a hideget.
Ha vihar volt, gyakran megtépázott,
összetörve a lelkemet,
s mégis: annyiszor talpra álltam!
Mindig volt, ami éltetett.
Ha hideg volt, remegve, félve
őriztem azt, akit szeretek,
meleg kabátként átölelve,
hogy elűzzem tőle a hideget.
S most itt vagyok. Hajamra dér hull,
arcomra sűrű köd szitál,
egyedül, mint egy gyönge nyárfa,
amely oltalmat nem talál.
Mégsem félek, hisz van miért élnem!
Van két gyönyörű gyermekem!
S szeretnék értük többet tenni,
hogy ők boldogok legyenek.
Istentől már csak annyit kérek,
csak annyit adjon még énnekem,
hogy tudjak még nekik valamit adni,
amíg a földön megleszek.
Homonyik Sándor - Múlnak az évek
Link
Ihász Gábor - Múlnak a gyermekévek
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkem szirmai |
|
|
|
Címkék: reménytelennek, megbocsáthatsz, megváltoztam, sérülékenyek, elhervadtak, sebezhetőek, megtépázott, gyermekévek, történteket, megnyerjük, meggyőzzük, szeretteid, összetörve, megszépíti, szívemből, gyöngyöző, változunk, lehulltak, simábbnak, megfordul, ugyanazok, szeretnék, ráncosabb, kabátként, annyiszor, megleszek, gyermekem, kívülről, megélünk, élvezzük, dolgokat, magadnak, barátaid, túlélünk, ugyanúgy, gyönyörű, ember azonban, lélekben dúló, velük történteket, reménytelennek tűnő, őszi kertet, dértől gyöngyöző, testem remegett, gyönge nyárfa, földön megleszek, MÚLNAK AZ ÉVEK, Meggyesi Éva, Homonyik Sándor, Ihász Gábor,
|
|
Offline
