|
2010-05-31 18:21:20, hétfő
|
| |
| |
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már Tiéd volt, s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka,
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a színes tavasz
Nem bánat az!
De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságban,
Dalos fohászban, kérve, sírva, vágyva.
Tiéd se volt s már életedhez kötve,
És akkor, érzed, elveszett örökre,
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szomorúság |
|
|
|
Címkék: pásztorórák, éjszakádnak, szédülésben, elveszíted, imádságban, életedhez, fohászban, elveszett, magányos, csodának, titoknak, csókolt, bárhogy, álmodba, sötétbe, szóltál, fogtad, puszta, vágyva, szíved, örökre, többet, kertbe, színes, tavasz, boldog, bánat, dalos, érzed, fénye, akkor, kötve, hozzá, kérve, sírva, kezét, színes tavasz,
|
|
Offline
