|
2019-03-22 19:34:54, péntek
|
| |
| |
Vajon...?
Megszokott nosztalgikus kérdés,
Elszakadt szívbeli érdeklődés.
Közéjük tartozom, s kérdem:
Vajon látom-e még szülőföldem.
Elhagytam hazámat sok éve már,
Sok esztendöt írt le a naptár!
Kérdem magam, sokszor titokba',
Vajon mi történt az otthonomba'?
Vajon meg van-e még a szülői ház?,
Hol Édesanyám karja ringatott.
Vajon meg van-e még az iskolám,
Hol csak szépet és jót tanultam.
Vajon zöldellnek-e még a parkok,
Díszítik-e szebbnél szebb virágok?
Vajon megvan-e még a régi padunk,
Hol sokszor jövőnkről álmodoztunk.
Vajon egy férfiú, valahol messze
Gondol-e az elmúlt időkre...
Vajon fáj neki is ez a furcsa élet,
Melyben a szép idők már csak emlékek?
Vajon ha néha a parkba el-eljár,
Régi kis padunk előtt meg-megáll,
Gondol-e az első csókra, melyet adott, s
melyet egy copfos diáklánytól kapott?
Sok hosszú év telt el már azóta,
Mindkettőnknek deres lett a haja.
Titokba néha, halkan ajkukon
Felcsendül a szó: "vajon-vajon
látlak-e még valaha?"
(Kanada, 2000.) Belenta Emilia Link  Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kanada |
|
|
|
Címkék: mindkettőnknek, nosztalgikus, álmodoztunk, diáklánytól, szülőföldem, otthonomba, érdeklődés, zöldellnek, megszokott, felcsendül, jövőnkről, ringatott, elhagytam, esztendöt, elszakadt, édesanyám, szebbnél, díszítik, szívbeli, tartozom, tanultam, történt, iskolám, valahol, ajkukon, belenta, titokba, emlékek, melyben, virágok, sokszor, közéjük, hazámat, látlak, férfiú, megáll, régi padunk, elmúlt időkre, furcsa élet, szép idők, parkba el-eljár, első csókra, copfos diáklánytól, Belenta Emilia,
|
|
Offline
