|
2012-10-01 19:55:04, hétfő
|
| |
| |
DSIDA JENŐ (Szatmárnémeti, 1907. május 17. -- Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.
Dsida Jenő 1907-ben született Szatmárnémetiben, apja Dsida Aladár az osztrák-magyar közös hadsereg mérnökkari tisztje volt. Anyja Csengeri Tóth Margit, aki Beregszászon élt. Itt ismerkedtek össze és szerettek egymásba, házasságkötésüknek regényes története van.
Dsida Jenő gyermekkorát beárnyékolta az első világháború. Apja orosz hadifogságba került, nagybátyja, akitől keresztnevét kapta, elesett a galíciai harcmezőn. Családja tönkrement, apjának polgári foglalkozást kellett keresnie, így lett az Erdélyi Római Katolikus Státus tisztviselője. Dsida Jenő Budapesten, Beregszászon és Szatmárnémetiben végezte tanulmányait.
Kora ifjúságától kezdve költőnek készült. Benedek Elek fedezte föl és indította el költői pályáján. 1923 augusztusától 1927 márciusáig -- tizenhat éves korától húszéves koráig -- a Cimbora című folyóiratban jelent meg a legtöbb verse és műfordítása. ,,Elek nagyapó" unokáknak kijáró szeretettel és felelősségtudattal segítette a pályakezdő költőt az önmagára találásban, tehetsége kibontakoztatásában. 1925-ben, szülei akaratát követve a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be, tanulmányait nem fejezte be. 1936-ban jegyezte el nagy szerelmét Imbery Melindát, 1937-ben összeházasodtak. Nemcsak versei, hanem levelezésük is méltó emléke kapcsolatuknak.
Dsida Jenő versei az emberi élet négy nagy, ősi élményforrásából táplálkoznak: az emlékezésből, a szerelemből, a természetből, a halállal testközelségben élő ember szorongásából. Verseinek lágy hegedűhangja a leselkedő halál közelségéből fakad az elmúlás szomorúságáról, az élet millió virágú szépségéről: “csigák s iszonyú nagy füvek közt, / a sárga holdvilág alatt."
“Dsida gyönyörködtet, ezt azonban a legművészibb színvonalon, mindig édes gyönyörűséget szerezve olvasóinak. Úgy vélem, Dsida Jenőt szeretni kell, és nehéz is elképzelni olyan versolvasó embert, aki őt ismervén, ne zárná szívébe, és ne érezné jó barátjának az élet oly sok jót és oly sok rosszat kínáló kalandjai közt."
Az ifjúkorától kezdve szívbeteg Dsida Jenő 1938-ban meghűlt, hónapokig feküdt a kolozsvári kórházban, de nem sikerült megmenteni. 1938. június 7-én csendben meghalt. A házsongárdi temetőben temették el, a szertartást Márton Áron kanonok-plébános végezte.
Dsida Jenő: ŐSZ 
Mért van, hogy a szívem
Csupa, csupa bánat? -
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak.
Siratom halálát
A hulló levélnek,
Lassú hervadását
A virágos rétnek.
Siratom halálát
Égő forró könnyel...
...Csicsergő madárdal
Tavaszi virággal
Csak még egyszer jöjj el!
Dsida Jenő - Ősz /Zene: St. Martin - Kell, hogy várj/
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
Címkék: szatmárnémetiben, élményforrásából, összeházasodtak, testközelségben, kapcsolatuknak, szomorúságáról, tisztviselője, gyönyörködtet, szorongásából, gyönyörűséget, szatmárnémeti, augusztusától, beregszászon, tanulmányait, természetből, emlékezésből, folyóiratban, hegedűhangja, hadifogságba, keresztnevét, közelségéből, foglalkozást, táplálkoznak, gyermekkorát, legművészibb, beárnyékolta, ifjúságától, világháború, levelezésük, szerelemből, szeretettel, ismerkedtek, színvonalon, műfordítása, szertartást, szépségéről, osztrák-magyar közös, első világháború, galíciai harcmezőn, legtöbb verse, pályakezdő költőt, önmagára találásban, kolozsvári egyetem, emberi élet, halállal testközelségben, leselkedő halál, elmúlás szomorúságáról, élet millió, sárga holdvilág, legművészibb színvonalon, ifjúkorától kezdve, kolozsvári kórházban, Dsida Jenő, DSIDA JENŐ, Dsida Aladár, Anyja Csengeri Tóth Margit, Erdélyi Római Katolikus Státus, Dsida Jenő Budapesten, Benedek Elek, Imbery Melindát, Dsida Jenőt, Márton Áron,
|
|
Offline
