|
2012-05-22 07:04:15, kedd
|
| |
| |
Húsvéti felvonulás
Anna már évek óta nem tudott kilépni tégla börtönéből, sem beengedni másokat. Fóbiás lett. Furcsa, diagnosztizálatlan fóbia, mely kézremegéssel és ájulás-szerű érzéssel, ijedt szemekkel párosult, amikor a kilincset megfogni szerette volna, vagy belépni egy boltba. Megbénult az élete 33 éves korában.
Ezt megelőzően ismerkedett meg a lírai karám egyik képviselőjével, aki azt írta neki, hogy olyan, mint Veronika keszkenőn Krisztus arcképe és hogy aki ilyen hattyúdal tisztaságúan énekel, az nem veszhet el mindörökre. Egy hétig tartott a kétszínű szerelem, első együttlétük után megírta a költő a Csillaghullást.
Festő ismerőse ajánlotta be a főorvosnőnek. Éjszaka arra riadt fel, hogy vív valamilyen hatalmas szörnyeteggel, amelyik megerőszakolta, olyan hangosan zengett a rácsos ágy, hogy az egész kórterem felébredt rá. Egy félmellű rosszindulatú nő kérdezte másnap reggel, mi volt az a nagy hang az ágya felől, de Anna már nem tudott rá válaszolni, nem volt rá képes, mint arra sem, amikor azzal dicsekedett, hogy a menhelyből örökbe fogadott gyereke mennyit segít neki. Nem látott a szemére, kezei ütemesen jártak le-fel, nem jött ki hang a torkán, csak nyöszörgés., szívét jéggel kellett hűteni. 1986-ban volt az első álma, amikor hatalmas bűz kíséretében legyőzte valami éjjel, s élete második álma egyúttal.
A főorvosnő azt mondta az öccsének, hogy ember már soha nem lesz belőle. Viziten közölte a viháncoló orvostanhallgatók előtt:
- Ne erőltesse a beszédet Anna, mert gyorsabban pörög a gondolata, mint ahogy tudná követni.
Költő ismerőse betette a fotóját a helyi napilapba, mikor leesett a lábáról az Idegosztályon, átjavította utolsó sorát arra, hogy Krisztusi végzete lesz. Anna nem értette, nem foglalkozott vallásos tanokkal. Nagyon féltek a költők az orvosoktól akkor, még a nevüket is elfelejtették a fogorvosi székekben.
- Kezdje el vezetni az álmait! Kezdjen el írni! - szólt a főorvosnő az összezúzott Annának.
Olvasta a helyi népszerűvé tett költő versét, ő is ott feküdt a kórházban, s azt írta róla, hogy aki oda belép, hagyjon fel minden reménnyel, de őt leszázalékolták, a város hírességének számított, törődtek a sorsával. Kedvezett az idő a bibliai legendákkal foglalkozóknak, bár már ők a hetvenes években járták a falvakat és Ízisz tanokra oktatták az ott lakókat.
A tégla börtönben egyik éjjel arra ébredt, hogy hörgő hangokat hall a feje felett, mintha a Csillagok háborúja megelevenedett volna. Felgyújtotta a villanyt. Ezután kigyulladt a kendő a lámpa mellett, bár a hörgést a világosságban nem lehetett hallani. Az előző lakónak dührohamai voltak, talán ez beleivódott mélyen a falakba, szerencsétlenné teszi azt, aki utána ideköltözik.
Először a város vállalkozási osztályának vezetőjével egy masszázs szalont üzemeltető börtön karmikus banda kereste meg, majd egy bűnöző fiatalember, aki évekig sakkban tartotta Annát.
A költő hozta a Vörös Oroszlán két kötetét. Anna csak felületesen tudott már olvasni, átfutotta, megjegyezte a két Antikrisztust, a farizeusokat, rózsakereszteseket, a megváltójukat, akit senki sem követ vízöntő korban, mely a könyv kommunistái szerint 1950. óta tart. Ez alapján összepakolta Annás, s egyetlen Szaturnusz a földön című Cates novellájából a Szomorúszemű Johanna misztikus regényt öt fő részre tagolva megbélyegzéssel, de be nem fejezett véggel, amikor már javában a börtön karmájában élt születése óta, s még sokan akarnak neki ártani.
Amikor Kner Izidor Kísértethistóriáit olvasta, megírta az Anna reinkarnálódó egykori történetét, a Misztikus titkokat, s ekkortól megváltozott teljesen, többé nem volt képes mese, gyermekvers írására, de a Tarot kártyák történelmi hátterét a Divináció alapján megírta, mint az 1986-ban kezdődő bárányos Főnix történetét.
A parajelenségeket már korábban is észlelte, 1983-ban, amikor a Bestia környékezte meg, de nem tulajdonított nekik jelentőséget, soha nem félt, nem tudta, hogy van másik világ, amelyik kísérheti életét, de azért átköltözött a másik szobába, ahol esténként imádkozni kezdett. Néha órákig ült egy helyben, s bámult maga elé, vagy a fénysugarakba, melyek a feje fölött voltak. Egyszer arra eszmélt fel, hogy mezítelen ül az ágyon és a nagy fénysugárnak mondogatja: - Istenem, szeretlek! Még a fürdőkádban is hővel égették a testét, mintha birizgálták volna érzékeit.
Elkezdődtek a lopások, beköltözése másnapján eltűnt a később okirathamisítással átírt lakáscsere szerződése, majd a tárgyak, amelyek kinn voltak és újakként lettek megvásárolva.
Mindeközben vezette naponta az álmait. Költő ismerőse azt írta, ez álom-apokalipszis, szisszenve ébred reggelente.
Egy orosz természetgyógyász jött a városba, felkereste őt.
- Azért tették tönkre, mert nagyon szép volt! - közölte vele, majd bevonta energiával széttört aurás testrészeit, melyet költő ismerőse, ahányszor találkozott vele, éles kézmozdulatokkal a tenyere élével tört össze, nem értette, miért hadonászik körülötte.
Egy kis családi házat vásárolt, hogy végre megszabaduljon a bezártságából. Kedvére ültette a nemesített gyümölcsfákat, virágokat, az udvar elől és hátul édenhez hasonlított. Esténként felfrissült a tiszta forrásvízzel való locsolásokkor. Élvezte a természet közelségét, bár hiányzott a fürdőszoba, melynek berendezését megvásárolta, gázt, szennyvizet betetette a telekre.
Egyik szomszédja fürdőruhában alámerítkező szőke Jehova tanúja volt szőke leánnyal, másik római egyházas hívő, akit elmondása szerint kiskorában űrhajóról kísértek fényjelenségek. A római egyházas űrhajós férje és testvére összekötött lábú ikerpár volt, Irénke néni szerint az egykor munkáspárti apjuk tett velük kicsi korában, összekötötte a lábukat.
Megkereste egy motoros és közölte Annával:
- Ide jelentették be a fehér Ízisz születését.
Nem értette, hiszen az Ízisz nevet is költő ismerőse javította bele írásaiba.
Máskor autóval jött egy ősz hajú férfi, aki ismerősnek tűnt és barna bőrű fiatalemberrel:
- Itt lakik barna Katalin, aki disznókat nevel? - kérdezték, majd rápillantva Annára közölték, hogy tévedtek.
Harmadik látogatója a Besenyő család kék szemű üvegese volt, aki azt mondta a kapuban:
- Sok kis kereszt után egy nagy kereszttel feszítjük majd a világ fölé.
Lassan lejárt a négy év, orvosi bizottsághoz kellett mennie. Hová menjen, kihez forduljon? Felkereste az Idegosztály főorvosnőjét, akinek az osztályán tönkrement, s azt írta a zárójelentésre, hogy kommunikációs képtelenség állott be nála. Nem volt hajlandó fogadni. Ajánlottak egy pszichiátert, aki ambíció terápiával foglalkozott. Átkísérte egy fiatal doktornő a főorvoshoz.
Anna ijedten tekintgetett széjjel. Fél órás várakozás után kijött egy ősz hajú, sasorrú orvos és lágy hangon szólította a nevén. Hangja megsebezte a szívét Annának, törődést, érdeklődést, gondoskodást magyarázott bele, simogatást érzett és szeretetet. Megbeszélték, hogy majd jelentkezik, s bejár ambíció terápiás beszélgetésre. Kiállított kartonját bemutatta Annának, az űrhajós kíséretet érzékelő szomszéd címére szólt.
De még mindig nem határozta el, ígéretét betartja-e, fog-e járni terápiára, majd elindult kölcsönkért új száz egységes telefonkártyával a bolt előtti fülkéhez. A száz egységnyi telefonkártya bedugása után egy pillanat alatt lemerült, így el kellett menni leszbikus ismerőséhez, akinek a gyereke elmondása szerint nem értett semmihez. Nagyon rámenősen írogatta a leveleket Annának annak idején, Anna még ilyennel soha nem találkozott. Ahogyan haladt az utcán gitárjával, kocsi felvonulást észlelt. Vége láthatatlan autófelvonulás haladt el mellette, s mindegyik kocsiból vigyorgó arcok tekintettek rá. Ezekkel a vigyorgó arcokkal találkozott régóta, nem tudta mire vélni az okát. Az utcán szembejött vele egy albinó.
Eldicsekedett az irodalmárok között az új orvos ismeretségével. A tiltott tudománnyal foglalkozó nagy tudású költő ismerőse, aki belejavította verseibe a számára érthetetlen istenek neveit és ismeretlen szerepeket egy ametiszt követ tett a bal kezébe, melytől a kezei remegni kezdtek, majd ivott néhány pohár bort. A festő-illusztrátor közölte, hogy megfájdult a feje. Megkérdezte egyik versjavításra utalva Anna, ki az az Ízisz? Rámutatott a fekete tudománnyal foglalkozóra, akinek írásai alapján negyven éves korában már eljött a végzete, ágya mellett útra készen várta a bőröndje, hogy ők dolgozták ki ketten. Ízisz felkiált: Istenek, Istenek, miért hagytatok itt engem? Nem véletlen, hogy Anna ott hagyta őket annak idején első novellája felolvasása után. Nem értette viselkedésüket, sem írásaikat, sem célozgatásaikat arra, hogy ne énekeljen Bródy dalokat.
Másnap a jósnőt kereste fel. Cigarettával kínálta, majd közölte a kártya kivetés után, hogy három kísérő angyala van születése óta és a börtön karmájába lökték Annát.
- Keress téged egy régi ismerősöd, most már megtalált!
- Kezdj el gyógyítani! - szólt a jósnő, s Anna nem értette, mire gondol, a szomszédtól kapott fekete kereszten hét rózsás ötágú embercsillagra, melynek erejét tanulta keringtetni lábaival, kezeivel, szívén, vagy a Kundalini jóga erejére, vagy esetleg a Csi Kung-ra, mellyel esténként kinn a szabadban az auráját tisztította.
- Ne engedjen be idegent a házba! - szólt a főorvos, s aznap éjjel álmában megjelent a János II. felirat. Anna elővette a Jehova Bibliát, olvasni kezdte:
,,A presbiter a kiválasztott asszonynak és az ő gyermekeinek, a kiket én igazán szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, a ki megismerte az igazságot....
Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól, az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel."
Később a főorvos közölte vele, hogy CD. Jung kidolgozta, de Anna nem értette, mire célzott.
Másnap egy reikist fogadott, beszélgetett a régi ismerősével, aki a fotelben ült és bocsánatot kért az alkoholizmusa miatt. Udvarolni akart neki a válása után. Pár év múlva meghalt. Anna oldalához tapadt a hidegség. A reikis démonokat, holtakat terelgetett kifelé a házból azzal, hogy tisztulni jöttek.
Reggel arra ébredt, hogy valami tépi a hajszálait, de semmit sem látott. Kiugrott az ágyból és a hátsó ajtó tárva-nyitva tátongott. A padlás dübörgött, mintha szaladgálnának, ugrálnának valami gonosz szörnyek. Az orvosnak egyik alkalommal mutatta a szemeivel szégyenkezve, hogy a gyerek cipője van rajta, mert neki nem telik már szép ruhára. Régen minden tárgynak megvolt a maga aurája, látták rajta, kié volt, azt is, lopott volt-e, vagy újként vásárolt, s hogy ki a tulajdonosa.
Az orvos háromszori beszélgetés után közölte vele, mikor felkereste, hogy majd 13 nap múlva keresse fel és megkérdezte tőle az oldalára pillantva, hány férje volt eddig. Az orvoshoz menetele előtt iszonyatos érzése támadt, mintha valami felkúszott volna az orrán és démonikus hangot hallott: - Megyek én is!
Éppen fotókat vitt, mikor feszültséget érzett a fejében, mintha körben járna valami benne, s egyszer csak kicsapott a bal szeméből egy hatalmas nagy energia az orvosra, aki védekezni tudott a támadás ellen.
Nem tudta, hogy a ház a sánta Jézusos vörös botos Zorobabel népének a maradványaival volt tele, s azok laktak ott előtte.
13 napig nem aludt, nem evett, nem ivott. Éjjel-nappal Bibliát olvasott. Ha abbahagyta az olvasást, ütögetni kezdte valami alulról a könyvet, s látta lehunyódott szemei mögött az árnyékait azoknak, akik körbevették. A János evangéliumánál magától nyílott ki a Biblia. Csattogott valamilyen gép a feje fölött, ugyanakkor a kályha fölé hajolva pondrók hullottak, égtek el a tűzhelyen. A szomszéd állandóan a feje fölé nézett, nézte a kíséretét, de semmit sem szólt, csak annyit, égesse el a fekete mágikus leveleket és írásokat. Nagy tüzet rakott, valamennyi ezoterikus, okkultista könyvet elégette az írásaival együtt. Még a helyi napilapban megjelent fordításait is tűzre rakta, mert minden megjelent írása illusztrációja fekete világot ábrázolt, csontvázjeles lényeket, sötétség erőit, baglyot, hatalmas írótollas, fekete holdas lényeket. Így megtisztult az ártalmas tudományoktól, valamint az álom-apokalipszistől, hiszen az élő tanút véglegesen meg kellett semmisíteni.
Míg a hidegséggel járó felvonulás történt, Anna rock-áriákat énekelt, mintha a fejében születtek volna meg a dalok: ,,Bocsáss meg Istenem" kezdettel általában.
Egyik éjszaka azt sorolta magában, mennyiszer ,,esett bűnbe", mintha a főorvos hallaná, miközben démonok ugráltak be mellkasán és azt kiabálták, hogy Anna teste az ő lakásuk. Ugyanígy támadták meg tüdejét, mikor Szenes Andrea formáját lerajzolták a ZIZI Magazinban horkolva.
Éjjelente emelkedett rajta a paplan, valamik be akartak bújni melléje. Fejére húzta a paplant, úgy védekezett. A fejére bárányszőr kucsmáját tette, mert a reikis azt mondta, vegyen fel valamilyen bárányos ruhadarabot. Lesett a hó, s Anna lefeküdt fogyó erővel, majd felvette fekete bordás földig érő fekete ruháját és elment egy Jehova házaspárral, akik imádkozni jöttek segíteni a húsvéti ünnepségre. Náluk is aludt, félt a családi házban egyedül, ahol naponta ment tönkre valami. Az udvari világítás elromlott már, először leghátul ment tönkre a vezeték, majd elől, az áram magasra tört a szétlyuggatott vezetékekből a levegőbe. A talajvíz feljött, magasan állt a víz a szekrényekben, ágyneműtartókban, a komódban, eláztatva mindenét. A frissen meszelt fal feketévé, foltossá vált. Le akart tusolni a kedves házaspárnál, de alighogy megnyitotta a csapot, hatalmas energia csapott kezeibe. Még egyszer próbálkozott, megismétlődött. Ekkor felnézett az ablakba, s meglátott egy bajszos, patkány formájú sötét lényt, amelyik ilyen erővel megtámadta. Remegve a félelemtől szenderült álomra.
Leesett a hó Húsvétra. A fehérbe öltözött környéken mindenütt libasorban sorakozó apró lyukak tűntek fel, melyek felhágtak a tetőkre is. Robot hangokat hallott, mintha meneteltek volna felfelé, de nem látott semmit. A kutya ugatta a hókafoltokat a havon, mintha ideköltözött volna az orosz történelem.
Az ablakon kis lyukak keletkeztek, a fák levelei ripityára lettek lyukasztva. Anna nézte őket és csodálkozott, hogyan, s mivel lehetséges ez?
Reggelente favágással kezdte a napot. Majd, mikor a szenes kupát emelte, mázsányi súly tapadt rá, sehogy sem bírta megmozdítani. Ugyanilyen nehéz lett a retikülje, óriási súlyokat cipelt magával, mintha lenyomta volna valami a földre. Eszébe jutott a dal, megrakják a tüzet, mégis elaluszik, amikor a lobogó tűz egy pillanat alatt kialudt. Volt, amikor egész nap pufajkában ült, mert nem sikerült a tűzrakás. A ház falai körben lyukasak lettek, az előszoba levált a házról, az ajtók elromoltak, egyiket sem lehetett bezárni, az asztalos megnézte őket, de többé nem jelentkezett. Kísértet járta ház, mindenki messzire elkerülte.
Néha lélegeztek a falak, hangosan, mintha éltek volna, körbevette volna valami a házat. Aztán mintha kést húztak volna végig a falon, a vakolat a fejére hullt. A hidegség már elviselhetetlenné vált, a kutya vonítva keresett menedéket magának, de sehol sem talált, csak felborzolt szőrrel vinnyogott. Naponta bejött egy fekete árnyék a hátsó ablakon, melyet fordítva raktak be a pénzéért. Mindenből rosszat adtak el neki, még a gázkonvektorok is használhatatlanok voltak. A fekete árnyék nem bántotta, csak megállt magasan vele szemben, s nézte őt. Tele volt elektromosnak látszó szemekkel. Amikor először meglátta, kiszaladt az udvarra, magában kiáltotta: - Jézusom! Ekkor meglátott pár bolha-csillagot, egyik a feje felé ugrott, s hatalmas energiával szabályszerűen a földhöz szögezte, a fején ment be a villámlás, alul távozott.
Lejárt a 13 nap, melyet éjszakai Biblia olvasással töltött, mert nem hagyták aludni a másik világból. Bal fülében úgy érezte lengedezik valami, amit ütögettek, ekkor iszonyatos fájdalmat érzett. Egyik éjszaka, mikor elszenderült, arra riadt fel, hogy meggyulladt a paplan a lábai fölött.
Visszament a pszichiáterhez.
- Mióta nem aludt? - kérdezte, s Anna nem tudta átgondolni, miért adott neki 13 napot két beszélgetés között, de azt érezte, hogy tud mindenről, ami vele történt.
- Be kell ide feküdnie!
- Ide?
- Igen, itt vagyok orvos. Ne is menjen haza.
Vizsgálatkor furcsán nézett a csipke fehérneműjére, amilyenben Anna járt mindig tini kora óta. Talán ez is gondot jelentett, mert szabályszerűen szétlyuggatásra került az összes fehérnemű a házban.
Közölte Annával, hogy ráncolja a homlokát.
- Nem tudom ráncolni! - válaszolta.
-
A kórterembe vezette. Később jött megvizsgálni a pulzusát, s akkor Anna erein keresztül úgy érezte egy szikra pattant az orvos kezébe, mely azt ninózta: szeretlek, szeretlek. Biztonságban érezte magát talán életében először, tudta, rábízhatja a sorsát, többé nem lesz egyedül...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
Címkék: kézmozdulatokkal, telefonkártyával, ágyneműtartókban, parajelenségeket, szerencsétlenné, leszázalékolták, célozgatásaikat, megbélyegzéssel, szétlyuggatásra, apokalipszistől, foglalkozóknak, gázkonvektorok, evangéliumánál, fényjelenségek, viselkedésüket, megelevenedett, autófelvonulás, szaladgálnának, embercsillagra, megszabaduljon, illusztrációja, maradványaival, képviselőjével, szabályszerűen, megismétlődött, csillaghullást, szétlyuggatott, pszichiáterhez, ismeretségével, megerőszakolta, zárójelentésre, fiatalemberrel, belejavította, bezártságából, szörnyeteggel, rosszindulatú, kilincset megfogni, lírai karám, hétig tartott, kétszínű szerelem, egész kórterem, félmellű rosszindulatú, ágya felől, menhelyből örökbe, első álma, viháncoló orvostanhallgatók, beszédet Anna, helyi napilapba, orvosoktól akkor, fogorvosi székekben, összezúzott Annának, helyi népszerűvé, Kohut Katalin, Vörös Oroszlán, Szomorúszemű Johanna, Amikor Kner Izidor Kísértethistóriáit, János II, Jehova Bibliát, Atya Istentől, Jézus Krisztustól, Atyának Fiától, Éjjel-nappal Bibliát, Szenes Andrea, ZIZI Magazinban, Közölte Annával,
|
|
Offline
