|
2012-11-20 16:38:32, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Hontalan
Otthonomat a család jelentette,
fél szeretetet apa éreztette,
s ahol az otthon, ott van a haza,
szükséges az igaz embernek a szava.
Ahol nincs igazság, nem lehet béke,
törvénytelenségnek csak gazság a vége,
a haza védelmét soha nem élveztem,
gondoskodó kezét eddig sem éreztem.
A betegség arat, fáj az ember halál,
siralom-ház haza engem meg nem talál,
hontalanként éltem egyetlen életem,
melyik ország fogad be a gyász-ünnepen?
Egyetlen országot a mennyben igérik,
de csak annak, aki a lélekben bízik,
nekem otthonom régen összetört álom,
sokszor megtaláltam, mára csupán lom.
Hagytak elveszni, rám senki sem nézett,
vagy tán túl sok akadt, aki megigézett?
Nincsen hazám, nem volt soha, hol keressem?
Néha szépet álmodom, talán ott meglelem.
Könnyeimet jelenti ez az ország nekem,
óceánt is megtelít, mennyit sírt a szemem,
titokban, hogy ne lássa senki az arcomat,
búskomorságban éltem le fiatalságomat.
A hontalannak nincsen országa, nemzete,
nincsen népe, faja, nincsen reménysége,
csak egyetlen útja van, halál rég a neve,
reménysége élteti és a csoda-hite.
Nem éltem én soha gazul, hazugságban,
mégis árva lettem széles e világban,
összetörten állok, nézem tükörképem,
mindent elvettek már, oda a szépségem.
A szív, mely játszott, zenét ünnepelt
nem dalol többé, nem ád több éneket,
pedig szívből szól a tiszta hang,
de nem neki kong a déli harang.
Volt egyszer egy világ, rég elmenekült,
másvilágba, aranyországba került
minden tiszta lénye ennek az országnak,
nem volt oly' idő, mikor élni hagytak
igaz embert, ósöket, bármely nemzetet,
hatalmasságok törik fel a kérges kezet,
itt csak megalázzák a szorgalmat, becsületet,
ráteszik az emberre a Krisztus-feszületet.
Szíve tövises, sok sebből vérzik,
lábait, kezeit szegezik, s kivégzik.
Kinek nem volt hite, ezt nem érthette,
vasrácsos börtönök karmája hogy lelte,
hogyan élhette meg a végzetes éltet,
miért ismerte meg a betegséget?
Tanácsadók vannak, nekik van hazájuk,
Teremtőjük népe vigyáz itt reájuk.
Haza csak ott van, ahol a szabadság,
jog és paragrafus, írott szó a vadság,
ki a törvényt magában nem leli,
az nem ember, csak örömét éli.
2012. november 19.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
Címkék: búskomorságban, aranyországba, fiatalságomat, hatalmasságok, hontalanként, összetörten, hazugságban, hontalannak, megtaláltam, gondoskodó, betegséget, könnyeimet, tanácsadók, feszületet, megalázzák, megigézett, elmenekült, másvilágba, szorgalmat, tükörképem, szeretetet, reménysége, jelentette, paragrafus, teremtőjük, becsületet, otthonomat, szépségem, országnak, vasrácsos, szabadság, éreztette, összetört, szükséges, krisztus, országot, család jelentette, igaz embernek, haza védelmét, betegség arat, ember halál, mennyben igérik, lélekben bízik, ország nekem, hontalannak nincsen, tiszta hang, déli harang, kérges kezet, végzetes éltet, törvényt magában, Kohut Katalin,
|
|
Offline
