|
|
|
2015-01-28 04:56:21, szerda
|
| |
| |
1987. január 28-án nyílt volna meg a Szolnokon megalakult Inconnu ( Ismeretlen) művészeti csoport '56-os megemlékezése Harcoló város - fighting city címmel, amely az első, '56 emlékét nyíltan megidéző, nemzetközi képzőművészeti kiállítás lett volna Magyarországon.
Egy kiállítás utolsó felvonása
Az Inconnu1 művészcsoport 1978. május 1-jétől Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai újratemetéséig, a 301-es parcellában általuk fölállított kopjafák felemás, jobbára elutasító fogadtatásáig számítható csoportnak. Vagyis tizenegy éven át folytattak intenzív, ellenzéki művészeti-közéleti tevékenységet. Működésük első éveiben a klasszikus művészeti ágazatokhoz tartozó alkotások létrehozásától - a számukra végig veszélyes környezetben, a Kádár-rendszerben - hamar eljutottak a happening, a performance, a body art műveléséig. De születtek alkotásaik a film, a fotó, az elektronikus zene, a land art és a vizuális költészet terén is. 1984-től a művészcsoport radikalizálódott, és a demokratikus ellenzékkel együtt aktívan vett részt a második nyilvánosságban (pl. kiadványok készítése, illusztrálása, terjesztése). Az 1956-os forradalom 30. évfordulójára nemzetközi képzőművészeti pályázatot hirdettek A harcoló város/The Fighting City, 1986 címen. A kiállítás anyagát aukciós értékesítés után a Szegényeket Támogató Alapnak (SZETA) akarták fölajánlani.
Az állambiztonsági szervek tevékenységéhez tartozott a postai küldemények ellenőrzése (több, a kiállításra érkezett művet tartottak vissza) ugyanúgy, mint az egyes akciók és programok ellehetetlenítése. A Inconnu felhívására beérkezett műveket a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) V. kerületi rendőrkapitánysága ,,sajtórendészeti szabálysértés gyanúja miatt" 1987. január 28-án elkobozta. Igazi Kádár-kori képzőművészeti abszurd: a képek helyett az elkobzásukat rögzítő jegyzőkönyv másolati példányait szemlélhette a tárlatmegnyitóra összegyűlt megdöbbent közönség. A kiállítás anyagáról készült katalógus megőrizte a pályázó művészek és műtárgyak adatait, a megnyitón elhangzottakat és az Inconnu-csoportnak az MSZMP Központi Bizottsága titkárának, Pál Lénárdnak eljuttatott tiltakozását.
A kiállításról két fotósorozatot készítő fényképész, ,,Frederich" fedőnevű titkos megbízott az egyik fotósort megbízójának adta át. Az így megőrzött fényképek segítségével rekonstruálható legteljesebben az a betiltott-elkobzott-megsemmisített kiállítás, amely a Kádár-rendszerben egyetlenként merte vállalni az 1956-os forradalom emlékének/élményének vizuális eszközökkel történő fölidézését.
A kiállítás dokumentumainak felhasználásával 2010-ben jelent meg közleményem Inconnu: A harcoló város/The Fighting City, 1986. Kísérlet egy elmaradt kiállítás rekonstrukciójára címmel.2 A kézirat lezárása után tanulmányozhattam azt az iratanyagot,3 amelynek rövid dokumentumsorozatából szinte drámai módon rajzolódik ki a tárgyalt kiállítás történetének végpontja, legvégső fejezete. Az 1989. április 17. és 1990. február 28-a között keletkezett dokumentumok minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az Inconnu-csoporttól lefoglaltakat megsemmisítették.4 A XIII. Kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága Igazgatási Osztályának Szabálysértési Hatósága megindokolta, hogy miért is történt a ,,képzőművészeti tárgyak" likvidálása: ,,A megsemmisítésre az elkobzást követően azért került sor, mert a tárgyak sem megjelenésükben, sem kivitelükben nem felelnek meg a közízlésnek, anyagi értéket nem képviselnek, ezért is kereskedelmi forgalomba nem hozhatók."5 Álcázott, álságos hivatkozás ez, hiszen tisztán politikai volt a megsemmisítés indítéka, nem más, mint az ellenzék(i szervezők) megfélemlítése.
Azt bizonyosan tudhatjuk, hogy nem szokványos műalkotásként (képkeretben) jelent meg a kiállítás anyaga. Szitázott alaplapokra (bal fölső sarokban ,,the figting city" felirattal), passepartout-ként viselkedő hordozóra voltak fölragasztva fénymásolatok, reprodukciók, printek. Ezek postán érkeztek, s amit átengedtek az állambiztonsági levél-szűrőn, azt így installálták. Ennek következtében nem mutathatott hagyományos kiállítási összképet a tárlat. Egy példa talán szemléletesebbé teheti magát a folyamatot is. A Londonban élő Háy Ágnes (a legtöbb mű tőle szerepelt a kiállításon) elővette a rajzfüzeteit, kiválasztotta a kiállításra küldendőket, majd fénymásolatot készített róluk, becsomagolta és postázta. A kiállítást előkészítő Bokros Péter fölragasztotta a szitázott alaplapokra. Ám közülük egyet a tárlat meghívóján és plakátként is funkcionáló emléklapján is fölhasznált. Háy Ágnes, az alkotó elmondása szerint az 1956-os forradalom egy-egy fontos eseményéről, kulminációs pontjáról (pl. a ledöntött Sztálin-szobor ,,utazásáról" a Nagykörúton) készített fényképek alapján alkotott rajzokat. Kérésemre Háy Ágnes megkereste az eredeti rajzait, és ezt a följegyzést készítette: ,,A rajzokat három füzetben találtam 29., 30., 31.6 1986. 09. 16. és 1986. 11. 06. között készült százhúsz rajzot tartalmaznak a legkülönbözőbb témákban. Ezért nem biztos, hogy mind a 24 db, amit kiválasztottam, 56-os fotó után készült, de valószínű. Több könyvet használtam, amit most megtaláltam: Cry Hungary! Uprising 1956, Reg Gadney intro George Mikes, Weidenfeld and Nicholson 1986".7 Háy Ágnes tehát a kiállítási felhívás megjelenése után kezdett el tudatosan készülni, fényképek alapján inspirálódva rajzolni. A fényképek és a megszületett rajzok egybevetése alapján mondhatom, hogy a forradalom hiteles képdokumentumaiból születtek a rajzok. A kiállítás külföldi résztvevői jobbára ugyanígy jártak el. Persze az eredeti művek készülhettek az Inconnu-csoport kiállítási felhívására, de akár korábban is. A festményekről, rajzokról reprodukciót, fényképet vagy printet küldtek, de esetleg eredetit is postázhattak.
Kicsit más a helyzet a magyarországi résztvevőkkel, akik könnyebben juttathatták el műveik eredeti (plakát, rajz stb.) példányait a szervezőknek. Mindebből kitetszik, hogy mail art munkákból és eredeti alkotások együtteséből állt össze a kiállítás. A tárlat anyaga vizuális megjelenését illetően valószínűleg nem volt szokványos látvány, konvencionális műegyüttes. A hivatalos szervek nem látták, valójában nem is láthatták annak, s valószínűleg ebből is fakadnak a megsemmisítéskor mentegetőző hivatkozások. Mintha azt is érzékeltetnék: mivel nem klasszikus művek, csupán papírként megmutatkozók, így kisebb az értékük, és elpusztításukkal vélelmezhetően kevesebb kárt okoznak. Persze mindez nem menti, nem mentheti föl őket, nem kisebbíti a felelősségüket. Hiszen a Kádár-rendszerben kiállítóhelyként használt terek8 és tárlatok betiltása9 mellett ilyen mennyiségű műtárgy, egy egész kiállítás megsemmisítésére - ezenkívül - nem találunk példát a hírhedt három T, az Aczél György irányította kádári kultúrpolitika uralkodása, a szocializmus idején. Azt is hozzá kell tennünk, hogy amatőr képzőművészcsoport10 követte el mindezt, s azok másféle elbírálás alá estek, mint a hivatásosak. Pauer Gyula Tüntetőtáblaerdőjét (1978) a nagyatádi faszobrászati művésztelepen köztéri műként likvidálták.11 Az Inconnu szervezte A harcoló város/The Fighting City, 1986 című kiállítás és ugyancsak az 1956-os forradalom emlékét idéző tüntetőtáblák ugyanahhoz a történelmi eseménysorhoz kapcsolódtak. A kultúrpolitika sajátos működésére vet fényt, hogy kizárólag az 1956-os forradalommal kapcsolatba hozható műveket semmisített meg. Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra való utalást, az azzal való foglalkozást, emlékének, élményanyagának idézését, példaként történő említését elemi szinten sem tűrte a forradalom elfojtására épített Kádár-rezsim. Ez volt a legérzékenyebb pontja. S ha a tartalmában és működésében részletesen még mindig nem definiált és teljes mélységében még föl nem dolgozott három T vélelmezett működési körébe, bizonytalan kiterjedésű, föltételezett mezőjébe próbáljuk a jelenségcsoportot elhelyezni, mi is elbizonytalanodunk. Hiszen még a tudomásulvételig, a megjelenésig, a publikálásig sem engedték eljutni e műveket. Valójában nem tiltották, hanem likvidálták. Mindezt a késői Kádár-korban, annak is már a politikai föllazulást mutató legutolsó évében, a rendszerváltozás előszelében, 1989-ben. Nyugaton, akkor használatos fogalommal: a szabad világban, a magyar emigráció és az általuk megnyert politikai tényezők igyekeztek folyamatosan ébren tartani a forradalom emlékét, s ezzel összefonódva egy erős szovjet- (és keleti blokk-)ellenességet. A kádárista kultúrpolitikát leginkább éppen ez irritálta.
Az eddigiek fényében érdemes a - korábbi cikkem címét is utólag pontosítva, nemcsak, hogy elmaradt, de - megsemmisített kiállítás képanyagán újra végigtekinteni, valamint annak sorsával kapcsolatos írott dokumentumokkal megismerkedni.
Írta:Sümegi György
In.: betekinto.hu
Megj.: Fontos tudni, hogy a tervezett kiállítás képeiről készített fotók megtekinthetők http://www.betekinto.hu/en/node/173 weboldalon
1989. január 28. A Kossuth Rádióban elhangzik Pozsgay Imre bejelentése, hogy 1956 népfelkelésnek tekinthető, ezzel megkérdőjelezi a Kádár-rendszer létjogosultságát, mely az "ellenforradalom" koncepcióján alapult.
1989. január 28. A Kossuth Rádió adásainak átirata
A http://w3.osaarchivum.org/index.php?option=com_content&view=article&id=26 6%3Akossuth-1989-januar-28&catid=60%3Acat-a-kossuth-radio-adasainak-atirata&a mp;Itemid=359&lang=hu&lang=en
webcímen megtalálható az aznapi adások átirata. Érdemes végigböngészni és a 168 óra című műsornál Pozsgayt ( 44.o.) elolvasni. A dokumentum lementhető.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: tárlatmegnyitóra, megsemmisítéskor, kiállítóhelyként, rendszerváltozás, radikalizálódott, felhasználásával, tudomásulvételig, megsemmisítésére, elpusztításukkal, létjogosultságát, megsemmisítették, állambiztonsági, ellenforradalom, szabadságharcra, dokumentumainak, kultúrpolitikát, sajtórendészeti, szemléletesebbé, tevékenységéhez, dokumentumokkal, élményanyagának, rekonstruálható, megsemmisítésre, nyilvánosságban, megjelenésükben, végigböngészni, létrehozásától, konvencionális, megkérdőjelezi, legkülönbözőbb, legteljesebben, népfelkelésnek, kultúrpolitika, fölragasztotta, megsemmisített, megfélemlítése, kiállítás utolsó, 301-es parcellában, klasszikus művészeti, számukra végig, elektronikus zene, vizuális költészet, művészcsoport radikalizálódott, demokratikus ellenzékkel, második nyilvánosságban, 1956-os forradalom, harcoló város, kiállítás anyagát, állambiztonsági szervek, postai küldemények, kiállításra érkezett, egyes akciók, Nagy Imre, Fighting City, Szegényeket Támogató Alapnak, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Igazi Kádár-kori, MSZMP Központi Bizottsága, Kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága Igazgatási Osztályának Szabálysértési Hatósága, Bokros Péter, Kérésemre Háy Ágnes, George Mikes, Aczél György, Pauer Gyula Tüntetőtáblaerdőjét, Sümegi György, Kossuth Rádióban, Pozsgay Imre, Kossuth Rádió,
|
|
|
|
|
|
| kiállítás utolsó, 301-es parcellában, klasszikus művészeti, számukra végig, elektronikus zene, vizuális költészet, művészcsoport radikalizálódott, demokratikus ellenzékkel, második nyilvánosságban, 1956-os forradalom, harcoló város, kiállítás anyagát, állambiztonsági szervek, postai küldemények, kiállításra érkezett, egyes akciók, képek helyett, elkobzásukat rögzítő, tárlatmegnyitóra összegyűlt, kiállítás anyagáról, pályázó művészek, megnyitón elhangzottakat, egyik fotósort, kiállítás dokumentumainak, elmaradt kiállítás, kézirat lezárása, tárgyalt kiállítás, elkobzást követően, megsemmisítés indítéka, kiállítás anyaga, állambiztonsági levél-szűrőn, példa talán, kiállításra küldendőket, kiállítást előkészítő, szitázott alaplapokra, tárlat meghívóján, alkotó elmondása, ledöntött Sztálin-szobor, eredeti rajzait, följegyzést készítette, rajzokat három, legkülönbözőbb témákban, kiállítási felhívás, megszületett rajzok, forradalom hiteles, kiállítás külföldi, eredeti művek, magyarországi résztvevőkkel, tárlat anyaga, hivatalos szervek, megsemmisítéskor mentegetőző, egész kiállítás, hírhedt három, szocializmus idején, nagyatádi faszobrászati, történelmi eseménysorhoz, kultúrpolitika sajátos, 1956-os forradalommal, 1956-os forradalomra, azzal való, forradalom elfojtására, legérzékenyebb pontja, jelenségcsoportot elhelyezni, késői Kádár-korban, politikai föllazulást, rendszerváltozás előszelében, szabad világban, magyar emigráció, általuk megnyert, forradalom emlékét, erős szovjet-, kádárista kultúrpolitikát, eddigiek fényében, dokumentum lementhető, tárlatmegnyitóra, megsemmisítéskor, kiállítóhelyként, rendszerváltozás, radikalizálódott, felhasználásával, tudomásulvételig, megsemmisítésére, elpusztításukkal, létjogosultságát, megsemmisítették, állambiztonsági, ellenforradalom, szabadságharcra, dokumentumainak, kultúrpolitikát, sajtórendészeti, szemléletesebbé, tevékenységéhez, dokumentumokkal, élményanyagának, rekonstruálható, megsemmisítésre, nyilvánosságban, megjelenésükben, végigböngészni, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
2731 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 119
- e Hét: 667
- e Hónap: 1129
- e Év: 23182
|
|
|
Offline
