|
2016-05-07 22:45:23, szombat
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor: HEGEDŰ AZ OSZTÁLYBAN
Visongva törtünk be az osztályba. A szeptemberi nap ott úszott a levegőben, arany rácsokat dobott a padokra. Olyan volt még az idő, mintha méz lengte volna be. A nyár bennünk égett, a bőrünkön, az ereinkben futkározott. Mi is futkároztunk.
- Az az én padom volt!
- Oda én ülök!
- Menj a másik oldalra!
Rikoltoztunk, foglaltuk a helyünket, mintha életfontosságú lett volna, ki hova kerül? Lökdöstük egymást, volt aki a kardigánját dobta foglalónak a pad ülésére. Egy másik a tízórais táskáját röpítette. Röpdöstek tárgyak, gyerekek.
Zsóka magában állt. Kedves, széles arcán nem látszott tülekedés, a fal mellé húzódott. Kövér testén feszült a kék kardigán, dudorodtak a kis testdarabjai, majd szétpattantak a gombok. Vastag lábán magas szárú cipő, kezében tartotta a táskáját.
Az utolsó helyekért folyt a küzdelem.
- Én nem ülök a Zsóka mellé!
- Ülj te. Majd megeszi a tízóraidat!
- Hogyne! Ülj te. Olyan sovány vagy, melletted elfér.
- Vagy agyonnyom. Köszönöm.
- Kipréseli belőled a levegőt!
A lányok gonoszul kacagtak, hancúroztak, Zsóka arcán piros foltok jelentek meg, állt a fal mellett, kezében a táskájával.
Bejött a tanítónő. Elcsöndesedtünk. Ragyogó arccal állt a katedrán, kezdődhet az új iskolaév.
- Na, gyerekek, megvagytok! Hű, de megnőttetek! Mutassátok magatokat! Mindenki megtalálta a helyét? És te, Zsóka, hova ülsz?
Zsóka lenézett a földre.
- Még nem tudom.
- Hova akarsz ülni, kislányom?
- Nekem mindegy.
- Keress magadnak egy helyet, és ülj le szépen.
Zsóka csak állt. Tartotta kezében a táskáját. Meg a hegedűt. Hátul megszólalt egy hang:
- Nem fér el egy padban.
Aztán még valaki belekiabált a kezdődő nyüzsgésbe:
- Üljön egyedül.
- Van hátul hely, ott talán elfér.
- Pókhasú!
A tanítónő pisszegett.
- Hordó!
- Dehogyis! Dinnye! - Nevettek, visongtak a lányok.
- Görögdinnye!
- Görög Zsóka!
A tanítónő rendet teremtett. 
- Gyerekek! Mi ez a felfordulás? Elég legyen ebből. Csend! Ki akar Zsóka mellett ülni?
Mindenki elcsöndesedett, magában kuncogott egy-egy hang. Még a légyzümmögést is meg lehetett hallani. Aztán nagy sokára fölállt egy vézna kislány a második padban, Margit.
- Én szeretnék Zsóka mellett ülni.
Alakját furcsán megdöntötte, mintha szégyellné magát. Zsóka szedte a cókmókját, lassan elindult, vitte a táskáját meg a hegedűjét. Bepréselte magát a padba, aztán lerakta a kezéből a holmit. Oldalvást Margitra pillantott, igyekezett összehúzódzkodni, kezét ügyetlenül a padra tette és figyelt.
- Hát elkezdjük a munkát, gyerekek! Ki tud valami szép verset, vagy köszöntőt? Aztán neki a tanulásnak.
Lökdösték egymást a gyerekek. Persze, senki sem akart vállalkozni.
- Kérem... - Állt föl Margit. - A Zsóka nagyon szépen tud hegedülni... Ő játszhatna valamit... Mikor az ablakuk alatt elmegyek, mindig hallom, hogy játszik.
- Nagyon jó! - A tanítónő megörült, a gyerekek megint kuncogni kezdtek. Sugdostak.
- Összeroppan a hegedű!
- Meg se tudja fogni! - Lökdösték egymást, kezüket szájuk elé kapva.
- Kiejti a vonót a kezéből!
- Na, kislányom, játsszál nekünk valamit.
Zsóka fölállt, céklapiros arccal.
- Nem nagyon tudok... Csak két éve tanulok...
- Nem baj, játsszál valamit.
Zsóka nagy szégyenkezve magához emelte a hegedűtokot, kinyitotta, és óvatos kézzel, szinte dédelgetve kivette a hegedűt. Aztán a vonót fölemelte, a hegedűt az álla alá szorította.
- Elszakad a húr - sugdostak a lányok. És mintha csak varázsütésre történt volna, csakugyan elpattant az egyik húr, levágódott. Zsóka csak állt, piros arccal. Aztán egy gyerek fölugrott a hátsó padok egyikéből, és hozta a hegedűjét.
- Itt az én hegedűm! Játsszál ezen! - nyújtotta Zsókának, aki már azt se tudta, hova bújjon zavarában. A tanítónő biztatta. Zsóka röstelkedve tette le a magáét, és átvette a lánytól a hegedűt, aztán hirtelen az álla alá fogta, és játszani kezdett. Eleinte remegett a hang, mintha csak rossz helyen markolászta volna, de aztán egyre egyenletesebben, gyönyörűbben zengett a dal. A gyerekek visszafojtva hallgatták. A hegedű hangja boldogan szállt a teremben. Egyik-másiknak párásodott a szeme is. Aztán elhallgatott a hegedű, a gyerekek tapsolni kezdtek. Zsóka boldogan állt a teremben.
Tízpercben pedig lerohantak a hegedűvel, ellopták a lánytól. Zsóka sírdogált, pufók arcán folytak a könnyek. De csakhamar megvigasztalódott, hozták vissza a hangszert a főgonoszok.
- Megcsináltattuk a pedellussal. Most majd megint játszol nekünk, jó?
És körülvették a nagydarab lányt. Az osztályba besütött a puha napfény.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
Címkék: összehúzódzkodni, megcsináltattuk, egyenletesebben, elcsöndesedtünk, életfontosságú, elcsöndesedett, szétpattantak, légyzümmögést, testdarabjai, gyönyörűbben, szégyenkezve, elhallgatott, rikoltoztunk, varázsütésre, visszafojtva, futkároztunk, belekiabált, szeptemberi, felfordulás, markolászta, kardigánját, futkározott, körülvették, megnőttetek, hancúroztak, hegedűtokot, összeroppan, megdöntötte, röstelkedve, pedellussal, görögdinnye, vállalkozni, táskájával, kinyitotta, szorította, hallgatták, nyár bennünk, ereinkben futkározott, másik oldalra, kardigánját dobta, tízórais táskáját, utolsó helyekért, lányok gonoszul, kezdődő nyüzsgésbe, tanítónő pisszegett, tanítónő rendet, vézna kislány, második padban, padra tette, ablakuk alatt, tanítónő megörült, gyerekek megint, Gyurkovics Tibor, HEGEDŰ AZ OSZTÁLYBAN, Görög Zsóka, Oldalvást Margitra,
|
|
Offline
