A Naprendszer rejtélyei - Olympus Mons,Kozmikus Gárda,NASA New Horizons,Star Trek,Proxima Centauri, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A Naprendszer rejtélyei

2011-05-01 19:33:13, vasárnap

	A Naprendszer rejtélyei 2011. május 1. 11:15:29 A világűr tele van megválaszolatlan kérdésekkel, s maga a Naprendszer is számos titkot rejteget. Repülő csészealjak ugyan a tudomány mai állása szerint nem léteznek, ám nélkülük is akad elmélkednivaló a Nap nevű közepes sárga csillag birodalmában. Íme a tíz legérdekesebb kérdés. A Naprendszer alatt a legtöbb ember a Naptól a Neptunuszig, esetleg a pár éve kisbolygóvá lefokozott Plutóig terjedő zónát érti, holott ez csupán a helioszféra legbelső része, töredéke annak a területnek, ami a Nap gravitációs vonzáskörzetébe tartozik. De már ez a belső terület is sok megválaszolatlan kérdést rejteget. Például magára a földi életre vagy a Hold kialakulására sincs elfogadott tudományos magyarázat. A teljesség igénye nélkül nézzük, mi az a tíz dolog, ami leginkább foglalkoztatja a csillagászokat. 1. A Nap pólusainak rejtélye Tizenhét évnyi repülés után 2007-ben az Ulysses űrszondának sikerült szokatlan szögből, a pólusok felől lefényképeznie a Napot, miután küldetéséhez méltón furcsa pályán, a Jupiter gravitációs parittyahatását kihasználva jutott el csillagunkhoz. Más szondák ugyanis rendszerint az egyenlítőjük felől közelítik meg az égitesteket. Az eredmény pedig megdöbbentő volt: a déli sarkvidékén a Nap felszíne jó 80 000 fokkal hidegebb, mint az északin. A jelenség azért is zavarba ejtette a tudósokat, mert független a csillag mágneses pólusainak vándorlásától, amelyek tizenegy évenként helyet cserélnek. Bebizonyosodott tehát, hogy a Nap déli féltekéjének más a szerkezete, mint az északinak, de hogy miért, arra egyelőre nincs magyarázat. 2. A Mars titka A zöld emberkéket sajnálatos módon nyomokban sem tartalmazó szilikátbolygó igazi rejtélye, hogy miért annyira más az északi és a déli féltekéje geológiai szempontból. Északon ugyanis hatalmas hegyláncok gyűrődtek fel, köztük a Naprendszer legmagasabb ismert hegye, a 25 km magas Olympus Mons, a déli félteke viszont olyan lapos, mint a magyar Alföld, csak vörösebb. Egy csaknem százéves elmélet szerint ezt a laposságot egy hatalmas meteor becsapódása okozta, ám ennek ellentmond, hogy nem figyelhetőek meg a becsapódási kráter jellegzetes elemei, a kráterperem vagy a krátermag. Ráadásul a síkság nem is körkörös, hanem teljesen szabálytalan. Igaz, egyes tudósok ismét a már-már elvetett meteor-elmélethez fordultak, számításaik szerint ugyanis egy 2000 km körüli átmérőjű test becsapódása igenis okozhatott ilyen "kilapulást". Számítógépes szimulációk szerint egy ilyen katasztrófa nagyjából egy 100 milliárd gigatonnás atomrobbanás erejének felelt meg. De még ez is kisebb annál, ami feltételezések szerint a Holdat kiszakította a még formálódó Föld felszínéből. 3. A Tunguzka-meteor Az ufóbolondok kedvenc vesszőparipája az 1908-ban Szibériában, a Tunguzka folyó környékén felrobbant meteor rejtélye. Jobb híján legalábbis meteornak nevezik a tudósok, bár fogalmunk sincs, mi volt valójában. A Föld felszínét ugyanis nem érte el, hanem a levegőben robbant, letarolva 2000 négyzetkilométeren a tajga mintegy 80 millió fenyőfáját. Utólagos számítások szerint ha hat órával előbb érkezik, Szentpétervár városát egyengette volna el. Csakhogy az állítólagos meteor után nem maradt sem kráter, sem semmilyen maradvány vagy nyom, leszámítva néhány szibir pásztort, akik szemkápráztató tűzgömbről és óriási dörrenésről számoltak be a helyszínre érkező tudósoknak. Az ügyet mindmáig nem zárták le, de talán sohasem tudhatjuk meg, mi volt az a különös dolog, amit a Naprendszer hozzánk vágott. 4. Az Uránusz dőlése A bolygók és holdak többsége többé-kevésbé egy síkban, az ún. ekliptikai síkon haladva járják útjukat a Nap vagy anyabolygójuk körül. "Fentről" nézve az óramutató járásával egy irányban keringenek - kivéve a Vénuszt, ami egy újabb rejtély - miközben tengelyük merőleges erre a síkra, és többé-kevésbé egybeesik a két pólusuk közti elméleti húrral. Az Uránusz azonban látványosan ellentmond a szabályoknak, és forgástengelye csaknem merőleges a pólustengelyére, 98 fokot zár be vele. Ezért nagyjából 42 évenként hol az északi, hol a déli sarkvidéke fordul a Nap felé. A furcsaság magyarázatára több hipotézist is felállítottak, de egyelőre egyik sem bizonyított. Az első elmélet szerint az Uránusszal egy Föld nagyságú test ütközött össze, vagyis a gázóriás elnyelt egy nagyobb szilikátbolygót, ez ferdítette el. Ennél valószínűbb azonban, hogy a Naprendszer kialakulásának idején a Jupiter és a Szaturnusz közel haladtak el egymáshoz, és együttes gravitációs vonzásuk billentette meg az Uránusz tengelyét. Mivel ez aránylag lassú folyamat, legalábbis sokkal lassabb, mint egy kozmikus összeütközés, az Uránusz holdrendszere zavartalanul követhette az anyabolygó deviációját anélkül, hogy a holdak leszakadtak vagy nekiütköztek volna. Ugyanez a gravitációs zavar magyarázhatja a többi gázóriás enyhe tengelyferdülését, illetve a gázóriások gyűrűrendszerének kialakulását is, hiszen az már régóta köztudott, hogy azok a gravitációs erővonalak mentén darabokra szakadt holdak maradványai. 5. A Titán légköre Miért van a Titánnak légköre? Jó kérdés, hiszen bár több bolygónak is, van, a holdaknak nem szokott lenni. Olyannyira, hogy a Titán egyedül is van ezzel, leszámítva néhány társa elhanyagolható, ritkás gázburkát. A Merkurnál valamivel nagyobb Szaturnusz-hold légköre másfélszer sűrűbb, mint a Földé. Noha a Vénuszt és a Marsot szokták a Föld "bolygótestvéreiként" emlegetni, azok légkörei jóval kevésbé hasonlítanak a miénkre, hiszen az egyiké százszor sűrűbb, a másiké százszor ritkább. Ha testvért keresünk bolygónknak, a Titán sokkal megfelelőbb erre. De nincs magyarázat arra, hogyan alakult ki a légkör, amelynek 95%-a nitrogén (a földi légkörnek 80%-a nitrogén), s ez tovább bonyolítja a kérdést: honnan jött? De ez a Föld esetében is rejtély. A Titán felszíne továbbá tele van szénhidrogénekkel is, a légkörben pedig erős elektromos tevékenység figyelhető meg. Ezért nagyon is lehetséges, hogy néhány éven belül életre bukkannak rajta. De erre még várnunk kell. ITT HIRDETHET! 6. A napkorona hőmérséklete A Nap légköre forróbb, mint a felszíne. Sőt, pár tízezer kilométerrel a felszín fölött eléri a Nap magjának hőmérsékletét. De vajon miért? A kérdés több, mint ötven éve foglalkoztatja az asztrofizikusokat, hiszen látszólag ellentmond a termodinamika alaptörvényeinek. Olyan ez, mintha egy égő villanykörtétől néhány centiméterre a levegő forróbb lenne, mint a felületén. S az eltérés nem is jelentéktelen, hiszen míg a napfelszín 6-7000 Celsius-fokos, a fölötte lebegő plazma hőmérséklete az egymillió fokot is eléri. A megoldás valószínűleg a nanoflare-nek nevezett parányi napkitörésekben keresendő, de az is lehet, hogy mágneses hullámok hozzák a felszínre a Nap belsejében izzó plazmát, hasonlóan, mint ahogyan a Földön terjednek a földrengést okozó szeizmikus hullámok. 7. Az üstökösök csóvája Mitől porosak az üstökösök, és miért nem porosak az aszteroidák? Ez egy régi kérdés, de tovább bonyolítja a NASA 2004-es Stardust-küldetésének kutatási eredménye. A Wild-2 nevű üstökös felszínén összegyűjtött pormintákban talált anyagok egy része ugyanis igen magas hőmérsékleten, 7-800 Celsius-fokon alakultak ki. De mi lehetett ilyen forró egy halott sziklatömb felületén, messze a Plutó pályáján túl, a Kuiper-övben, ahol az üstökösök "születnek"? Egy magyarázat szerint az ilyen üstökösök a Naprendszer kialakulásának korai szakában formálódtak, amikor az egész rendszer csupán egy forgó ködfelhő volt, és ennek melegedő, később Nappá váló középpontjából kerültek a rendszer peremvidékére. Igen ám, de mi repítette őket oda? Erre ma még nincs magyarázat. 8. A Kuiper-öv "szakadéka" Messze a bolygók birodalmán túl, valahol ott, ahol a lefokozott Plutó kering szomorkodva, kezdődik a Kuiper-övnek nevezett gáz- és porgyűrű. Apró aszteroidák és planetoidok halmaza ez a zóna. Egy részük bonyolultabb molekulákat, például vizet vagy ammóniákat is tartalmaznak, mások fémes aszteroidák. Innen indul útjukra az üstökösök egy része, de számos aszteroida-csoport is errefelé közlekedik, miközben hatalmas ívű pályát járnak be a Naprendszerben, keresztülgázolva a becsületesen keringő bolygók ekliptikailag helyes pályáján. (Még szerencse, hogy az égitestek nem politizálnak, és nem állta útjukat a Kozmikus Gárda.) A Kuiper-öv ma még szinte teljesen felderítetlen, csak 2015-ben érkezik oda a NASA New Horizons nevű szondája, addig be kell érnünk a teleszkópos képekkel. A Naptól 50 csillagászati egységre (egy CSE megfelel a közepes Föld-Nap távolságnak) azonban a Kuiper-öv hirtelen véget ér. Mintha csak körzővel rajzolták volna meg a határát. Ezen a vonalon túl csak néhány kósza kődarab kóvályog. A jelenség annyira markáns, hogy a csillagászok "Kuiper-szakadéknak" nevezték el. A látszólag legegyszerűbb magyarázat erre az, hogy valójában itt sem ér véget az övezet, csak ezen túl a törmelék sehol sem állt össze nagyobb égitestekké, ezért jelenlegi eszközeinkkel nem tudjuk észlelni, mi van ott. Más tudósok szerint azonban egy eddig ismeretlen, Föld méretű bolygó kering ott, az söpörte tisztára maga előtt a terepet. A világvége-elméletek hívei természetesen ezzel értenek egyet, hiszen ez a titokzatos bolygó éppen megfelel az állítólag már az ókori sumérek által is leírt Nibiru bolygónak, ahonnan a földi életet megteremtő, és 2012-ben visszatérni szándékozó Annunaki faj származik. Az is lehet azonban, hogy egy barna törpecsillag kering ott, a Nap régóta kihunyt csillagtársa, s a Naprendszer valójában egy kettős rendszer. 9. A Pioneer-anomália A Pioneer-űrszondák 1972 illetve 1973 óta fáradoznak a Star Trek valamennyi vonatkozó jelmondatának valóra váltásán, csendesen haladva az űrben a Naprendszer határa felé. Pályájuk azonban nem egészen úgy alakult, ahogyan előre kiszámították. Tízmilliárd kilométer megtétele után a szondák 386 ezer kilométerrel arrébb voltak, mint kellett volna, mert valami eltérítette őket a Nap irányába. Eleinte a fedélzeti rendszerekből távozó részecskeáramlatok rakétahatására gyanakodtak, de kiderült, hogy ez csak mintegy 30%-át eredményezné az eltérésnek. Vajon az einsteini relativitáselméletet kell egy új elemmel bővíteni, vagy a csupán elméletileg létező sötét anyag a ludas? Nem tudni. 10. Az Oort-köd Eleve kérdéses, hogy az Oort-ködnek nevezett formáció egyáltalán létezik-e. Ez ugyanis egy hipotetikus területe a világűrnek, amit még soha senkinek nem sikerült ténylegesen észlelnie. Miért tételezik fel mégis a létezését? A Kuiper-övvel ellentétben, amelynek létezése bizonyított, hiszen tele van jókora, jól észlelhető testekkel, mint a Plutó vagy a hozzá hasonló méretű Makemake kisbolygó, az Oort-köd nem észlelhető a Földről, mert legalább 50 ezer csillagászati egységre kezdődik tőlünk. Ez nagyjából negyede a legközelebbi csillag, a Proxima Centauri távolságának. A ködgyűrű külső pereme a Naprendszer valódi és végleges határa. Az itt keringő objektumok már csak nagyon gyenge gravitációs kölcsönhatásban állnak a Nappal, ezért a többi csillag gravitációs vonzása is érvényesül rajtuk, gyakorlatilag egy viharosan kavargó anyagfelhőt eredményezve. Ebből a kavarodásból időről időre kisebb-nagyobb, jeges porral borított testek repülnek ki, s ezekből lesznek a hosszú pályát bejáró üstökösök, mint például a Halley-üstökös. Mi a rejtély ebben? Nos, az, hogy az Oort-köd létezésére semmiféle bizonyíték nincs. Igazából létezésének feltételezése is csak hipotetikus magyarázat az üstökösök létezésére, mivel azok máshogy nem keletkezhetnek. A mi életünkben valószínűleg már nem lesz arra mód, hogy meggyőződjünk az Oort-köd létezéséről. Túl messze van ahhoz, hogy távcsövekkel észleljük, űrszondáink élettartama nem elég, hogy eljussanak odáig, tehát meg kell várnunk, míg valami okosabb civilizáció erre jár, és elmondja nekünk, mi van ott. Már feltéve, hogy más civilizációknak nem okoz problémát ekkora távolságok legyűrése, ami - tekintve, hogy ugyanazok a fizikai korlátok vonatkoznak rájuk is, mint ránk - felettébb valószínűtlen. Forrás: bombahir.hu http://nemenyi.net/default.asp?Location=_arc&SID=1&AID=11&Direkt=8186 6

0 komment , kategória: Érdekesség

Címkék: alaptörvényeinek, keresztülgázolva, megválaszolatlan, bebizonyosodott, vonzáskörzetébe, szilikátbolygót, villanykörtétől, civilizációknak, napkitörésekben, parittyahatását, kölcsönhatásban, pólustengelyére, elmélkednivaló, naprendszerben, foglalkoztatja, szilikátbolygó, szemkápráztató, keletkezhetnek, csillagászokat, kialakulásának, középpontjából, vesszőparipája, elhanyagolható, feltételezések, lefényképeznie, forgástengelye, rakétahatására, jelentéktelen, magyarázatára, kialakulására, csillagászati, valószínűtlen, összegyűjtött, holdrendszere, csillagunkhoz, hőmérsékleten, világűr tele, legtöbb ember, helioszféra legbelső, belső terület, földi életre, teljesség igénye, pólusok felől, egyenlítőjük felől, eredmény pedig, déli sarkvidékén, jelenség azért, csillag mágneses, zöld emberkéket, déli féltekéje, déli félteke, magyar Alföld, Olympus Mons, Kozmikus Gárda, NASA New Horizons, Star Trek, Proxima Centauri,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]