|
2013-07-28 18:58:44, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Kohut Katalin: ,,Aki beteg, az dögöljön meg!"
Albérletben laktunk Elekéknél. A házi bácsi a gyerekeim nagyapjának tekintette magát, míg a házi néni, aki idősebb volt kötekedett, mikor arra ment a nagyobbik gyerek, rárázta a lábtörlőjét. Halála is furcsa volt. Lemosták, felöltöztették, leszedte a menye róla az aranyakat, s estefelé órák múlva felült holtában és megkérdezte, hol van az arany gyűrűje, majd ismét holtan visszaomlott.
Ők voltak addig a közönségeim, míg én házimunka végzése közben folyamatosan énekeltem, időnként megtapsoltak.
Házi bácsinak rajzoltak a gyerekek az óvodában, már a kapuban várta, hogy hazatérjünk, addig odakészítette a kávét, kicsit leültünk beszélgetni. Eltartási szerződést akart velünk kötni, de a férjem miatt nem mertem ebbe belemenni, meg néha ok nélkül ideges volt az öreg. Amikor egy gyerekek által odacsalogatott kutya lefialt a kamrájában, kiabálva járkált az udvaron és mondogatta, hogy már a kamrájába is beköltöztek.
Én mostam és főztem a házi bácsira, természetesen úgy, hogy ezt ne vegye észre, a magam módján szerényen kínáltam meg naponta.
Férjemtől félt, miután egyik alkalommal augusztus 20. előtti napon elitta az összes pénzét a határ melletti faházban, utána mentem, mert a szülésiből bevásároltam a gyerekeknek iskolaszereket és ennivalót, hogy ne mulasson el mindent. Ismerősöket küldtem be a kocsmákba, míg közölte egyikük, a határ mellett mulatozik, már totál részeg. Jött is velünk szemben az utcán véres arccal, biztosan leesett valahol.
- Megöllek, ha hazaértünk, hogy utánunk mertél jönni! - kiabálta.
Odaadtam neki a kulcsot, kértem, menjen haza lefeküdni, nekem még dolgom van. Jött utánam és a gyerekek után, egészen a bátyámék bérházába, ahol ki akarta a bátyám gyerekeit dobálni az erkélyről. Sógornőm kiabált, hogy kihívja a rendőrséget, ha hozzájuk ér, mi bajod van mindig Katikával? - kérdezte. Nem volt erre magyarázat, de a fejemet nekiütötte többszörösen a vastag téglafalnak, azt hittem , darabokra szétesik.
Elindultunk hazafelé, én elől a nagyobbik gyerekkel, ő megfogta a kicsit, s közben kiabálta, hogy megöllek. Az utcán az emberek ledermedtek, még ilyet soha nem láttak.
Házi bácsi könyörgőre fogta:
- Katika, ha Istent ismer, ne aludjon itthon éjszaka!
Bekopogtam Mihály nénihez a szomszédba, s ő megengedte, hogy ott aludjunk nála. Kijárt nézegetni a férjemet, aki egész éjjel mászkált az udvaron és kiabálta, hogy megöllek, ha megtalállak. Szégyelltem rendőrséget hívni, mint ahogyan felemelni a hangomat, cirkuszolni, csak tűrtem némán az események sorozatát.
Nem sokkal utána vírus fertőzést kaptam. Allergiás vagyok mindenféle méreganyagra, mint általában minden tiszta ember, így a lázcsillapítóra is. Negyven fokos lázzal feküdtem, csak vizes ruhával tudtam hűteni. Főzni, mosni kellett volna, de jártányi erő sem volt bennem, csak feküdtem tehetetlenül a gyerekekkel egy szobában. Zsiga azt kiabálta:
- Aki beteg, az dögöljön meg! - becsapta az ajtót és elment mulatni a barátaival.
Házi bácsi átjött, kihívta az orvost, aki megvizsgált és azt mondta, hogy mosakodjak meg. Börtönorvosnak nevezték dr. Zsoldost, onnan helyezték a körzetbe. Nagyon megsértett, mert gyermekkoromtól a testszagommal megbékélve éltem, ki sem szerettem bújni a dunna alól, annyira szerettem a bőröm illatát. Lehet, hogy a vírust érezte? Előtte fürödtem, nem bírtam belenyugodni a mondatába, de máskor is volt hasonló nyersessége, amikor azt mondta a plisszészoknyámra és bárányszőr kardigánomra, hogy jelmez.
Házi bácsi elment kiváltani a gyógyszeremet, majd könyörgőre fogta:
- Váljon el Katika ettől a paraszttól, mert teljesen tönkre fogja tenni!
Mai napig nem értem, a legelső bőrönd kitevésem után miért tűrtem még több, mint tíz esztendeig, hiszen rám hárult minden férfi, női munka, a gyerekek felügyeletét sem tudtam megoldani, mert az apjuk rájuk sem nézett.
Természetemnél fogva iszonyodom a betegségektől, minden torztól, csúfságtól, ezért a betegség, amiben a családnak soha azelőtt része nem volt ismeretlen ellenségként olyan megfoghatatlan misztikumként sötétedett előttem, melyre akkor még nem találtam magyarázatot. A parasztok még a szemüvegesekre is azt mondták, hogy nyomorékok. Az ember beleborzong a betegségbe, taszítja és fél tőle, ez teljesen természetes. Nem véletlen, hogy sokan úgy gondolják most is az országban, hogy aki beteg, az dögöljön meg! Az lenne a normális, ha az fizetné meg a beteg ember költségeit, aki a betegségbe hajszolta, aki kiváltotta, hiszen mindennek van fogantatása, így a betegségeknek is vannak okai, okozói. Hosszú időnek kell eltelnie addig, míg erre rájönnek és ugyanúgy,
mint a baleseteknél, kivizsgálásra kerülnének úgy a genetikai örökségek, felelősségek, mint a szerzett betegségek.
2013. július 28.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
Címkék: gyermekkoromtól, lázcsillapítóra, felöltöztették, szemüvegesekre, odacsalogatott, börtönorvosnak, természetemnél, megfoghatatlan, iskolaszereket, betegségeknek, természetesen, gyógyszeremet, testszagommal, odakészítette, betegségektől, kivizsgálásra, misztikumként, többszörösen, felügyeletét, megtapsoltak, folyamatosan, kardigánomra, méreganyagra, bevásároltam, magyarázatot, visszaomlott, baleseteknél, felelősségek, tehetetlenül, belenyugodni, ellenségként, közönségeim, beleborzong, rendőrséget, beszélgetni, ledermedtek, házi bácsi, gyerekeim nagyapjának, házi néni, nagyobbik gyerek, menye róla, arany gyűrűje, kapuban várta, férjem miatt, gyerekek által, házi bácsira, magam módján, összes pénzét, határ melletti, szülésiből bevásároltam, gyerekeknek iskolaszereket, határ mellett, Kohut Katalain, Kohut Katalin, Bekopogtam Mihály,
|
|
Offline
