|
2016-11-15 21:45:32, kedd
|
| |
| |
A BŰNBEESÉS - KICSIT MÁSKÉPP
Verőfényes tavaszi reggel volt, ami nem ment éppen eseményszámba, hiszen az Édenkertben mindig tavasz volt. Éva a mezei virágokban gyönyörködött, visszamosolygott a Napra, élvezte, ahogy a lágy, tavaszi szellő cirógatja a bőrét, s az égadta világon semmi sem tudta elrontani ezt a szép pillanatot, ahogy a többit sem. Mi is árnyékolta volna be a boldogságát? Boldogan lehetett az, ami, nem háborgatták lelki nyugalmát kalóriák, transzzsírsavak, jó és rossz koleszterinek, és fogalma sem volt arról, mi az a karrier...
Mint mondám, Éva teljesen jól elvolt az Éden eme festői zugában, amikor odalépett hozzá valaki. Lucifer volt, minden hazugság, statisztika és marketing szülőatyja, s mint ilyen - akárcsak mai tanítványai, akik silány, bárgyúan semmitmondó reklámjaikkal, talmi ünnepeikkel (,,Valentin nap") szintén a szebbik nemet veszik célba -, pontosan tudta, hogy kit és hogyan kell megkörnyékeznie.
- Csodálatos ez a reggel, kedves Éva - kezdte a történelem első termékbemutatóját Lucifer, szánakozó pici mosollyal az arcán.
- Valóban az - lelkesedett mit sem sejtve Éva -, annyira boldog vagyok, olyan szép itt, mindenem megvan, amit csak ember kívánhat. Kellhet-e ennél több?
- Igen, tényleg nagyon szép itt minden, s amit csak asszony kívánhat - amennyiben nincsenek túl nagy igényei, s beéri a kevéssel és középszerűvel -, az mindened megvan... - vetette oda a kísértő némi gúnnyal.
- Igénytelen, középszerű volnék tehát? - döbbent meg Éva, s Lucifer már tudta, első ügyfele bekapta a csalit - Többet is kaphatnék ennél?
- Természetesen - szólt szolgálatkészen Lucifer, majd alázatos arccal hozzá tette: - ,,Mert megérdemled!" - majd szép csendben elsompolygott, tudva, hogy a bogár már ott van a nő fülében, s ez a pár mondat nem fogja nyugton hagyni, s néhány nap múlva majd ő keresi fel.
Így is lett. Attól a naptól fogva Éva nem volt többé a régi. Kedvetlenné vált, semmi nem volt elég jó neki, a gyümölcs nem volt elég édes, a Nap elég fényes... Néhány nap múlva - minő véletlen - újfent összefutott a kísértővel, akinek éppen arra volt dolga, amerre Évánk bóklászott. Úgy tett - nagy ravaszan - mintha nem is érdekelné a minapi beszélgetés utóhatása, megbiccentette a fejét Éva felé, s haladt tovább, mint akinek fontos dolga akadt. De Éva utána szólt:
- Várj, ne rohanj úgy, egy szóra csak!
Lucifer kelletlenül megállt, mint akit igen fontos elfoglaltságában akadályoznak.
- Mit tehetek érted, kedves Éva?
- Nem hagy nyugodni a minapi beszélgetésünk. Nem tudom, mi hiányzik az életemből, de úgy érzem, boldogtalan leszek egy életre, ha nem kapom meg! Adj tanácsot, hogyan valósítsam meg önmagam, hogy törhetnék ki a középszerűségből!
Mintha hájjal kenegették volna Lucifer belvilágát, úgy örült e szavaknak, de ezt persze nem kötötte Éva orrára, hadd érezze úgy a derék asszony, hogy ő tesz neki szívességet, amikor megfosztja mindenétől, amivel Isten megajándékozta.
- Nézd, kedves Éva - kezdte atyai hangon a felvilágosodást. - Te sokkal többre vagy hivatva, minthogy egy ilyen szerencsétlen lúzer felesége légy, akinek még egy vacak diplomája sincs, ahogy egy árva vasa sem...
- Mi az a diploma? És minek nekünk a vas, Lucifer? - értetlenkedett a még ártatlan asszony.
- Tulajdonképpen nem érdekes, mi az, és hogy szükségetek van-e rá vagy sem, a lényeg, hogy ezek nélkül jóval kevesebbek vagytok, mint amik lehetnétek. Mivel az Ecseri piac jelen pillanatban még nincs feltalálva, és amúgy sincs egy árva filléretek sem (amit szintén csak később találok fel), így kénytelenek lesztek a kert közepén álló fáról szakítani, hogy mindazon tudás birtokába juthassatok, amely segít megvalósítani önmagatokat, hogy végül olyanok lehessetek, mint Isten, hiszen jogotok van hozzá, ez nem is lehet vitás.
- De hiszen arról a fáról nem ehetünk - döbbent meg őszintén Éva.
- Te tudod, asszony - szólt megvetően Lucifer. - Ha a középszerűségbe akarsz beleöregedni... De engem többet ne zaklass a kérdéseiddel, van fontosabb dolgom is!
Azzal tova is sietett, tudva, hogy nyert ügye van.
Éva legszívesebben időpontot kért volna a pszichológusához, de eszébe jutott, hogy még az sincs feltalálva, így meglehetősen feldúlva hazafelé vette az irányt. Ádám egy fa alatt üldögélt, éppen a Mennyei Harsona sportrovatában volt elmélyedve, élvezettel olvasta a Szeráfok és Kerubok közt lezajlott barátságos (hiszen a Mennyben minden barátságos) futballmérkőzés beszámolóját. Annyira lekötötte, amit csinált, hogy észre sem vette, amikor Éva beviharzott. Ez persze tovább fokozta az asszony amúgy sem éppen rózsás kedvét, így gondoskodott róla, hogy férje azért csak észre vegye, hogy neki éppen rossz napja van. Dúlt-fúlt, csapkodott, semmi nem volt jó helyen, semmi nem volt jó úgy, ahogy volt. Ádám felnézett az újságból, s egy ideig csendesen figyelte, mit művel élete párja (mivel hiányoztak belőle az utána jövő férfi nemzedékek ez irányú tapasztalatai, így lövése sem volt, hogy mi van ilyenkor), majd kedvesen megkérdezte:
- Valami baj van, Évikém?
- Semmi! - sziszegte Éva, miközben a szemei szikrát hánytak.
Ádámnak hirtelen megfordult a fejében, hogy talán mégsem volt annyira jó ötlet az Úrnak arról panaszkodni, hogy ,,nem jó az embernek egyedül" - de igyekezett méltósággal viselni a sorsát.
- Esetleg kicsit bővebben is kifejthetnéd azt a semmit, ami ennyire feldúlt - próbálta meg incselkedőre fogni a dolgot, nem tudván hogy ezzel a saját sírját ássa...
- Ádám! Ennünk kell arról a fáról! Most rögtön! 
- De az Úr tilalom alá vette azt - próbálta Ádám a pozitív jog szemszögéből megközelíteni a kérdést. Vesztére.
- Te tutyi-mutyi, szánalmas lúzer! Ennyit sem vagy képes megtenni értem? Többet ér egy vacak fa, néhány fonnyadt gyümölcs, mint én, aki rád áldoztam a legszebb éveimet? Feladtam érted a karrierem? Hát férfi vagy te egyáltalán?! Legszívesebben visszamennék az anyukámhoz!
- De szívem, neked tulajdonképpen nincs is anyukád... - kottyantotta közbe Ádám, újabb tetemes mennyiségű földet lapátolva tulajdon sírjára.
- Ennünk kell belőle, és kész! Anélkül a gyümölcs nélkül nem lehetek boldog, nem valósíthatom meg magam, és különben is!
Ádám jobbnak látta eloldalogni az égi háború elől, mert veszekedni nem szeretett, főleg számára érthetetlen és fölösleges dolgok miatt. Ha lett volna az Édenben kocsma, valószínűleg a felé veszi az irányt, hogy az emberiség történetének első igazán kiadós berúgása közepette a csapostól kérjen tanácsot. De ilyen műintézménnyel az Édenkert nem volt felszerelve...
Ahogy a Nap a kert fáira ült, úgy gondolta, talán felesége haragja is elszállt, ezért hazaballagott. Tévedett. Még néhány napig próbálta állni a vihart, hallgatta, hogy ő milyen tehetetlen, pipogya egy alak, egy lúzer, egy vesztes, aki ,,nem igényes magára és a környezetére", míg végül elege lett: ennél rosszabb már a pokolban sem lehet. Így hát inkább beleharapott abba a gyümölcsbe...
Ádám Teremtése kicsit másképp
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
Címkék: középszerűségből, visszamosolygott, elfoglaltságában, pszichológusához, felvilágosodást, futballmérkőzés, középszerűségbe, megkörnyékeznie, transzzsírsavak, szolgálatkészen, sportrovatában, műintézménnyel, tulajdonképpen, megbiccentette, legszívesebben, megajándékozta, beszélgetésünk, értetlenkedett, tapasztalatai, természetesen, reklámjaikkal, megközelíteni, megvalósítani, középszerűvel, koleszterinek, hazaballagott, szerencsétlen, elsompolygott, gyönyörködött, eseményszámba, valósíthatom, kottyantotta, kérdéseiddel, beleöregedni, gondoskodott, akadályoznak, mezei virágokban, égadta világon, szép pillanatot, szebbik nemet, történelem első, mindened megvan, kísértő némi, naptól fogva, minapi beszélgetés, szóra csak, minapi beszélgetésünk, derék asszony, ilyen szerencsétlen, vacak diplomája, árva vasa, árva filléretek, KICSIT MÁSKÉPP, Mennyei Harsona, Ádám Teremtése,
|
|
Offline
