Szerelmi ciklus 1927-28-ból - Radnóti Miklós,SZERELMI CIKLUS, - menusgabor Blogja

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Szerelmi ciklus 1927-28-ból

2017-02-05 13:16:01, vasárnap

	Radnóti Miklós (Budapest, 1909. május 5. - Abda, 1944. november 9.) Radnóti Miklós: SZERELMI CIKLUS 1927-28-BÓL 1 Láttad? Ma éjjel szomorúfűz akadt az útunkba és oly szomorún könnyezett ki a fekete és lázas udvarból, hogy félősen, sejtőn megremegett a testünk. Láttad? Amikor reggel arra mentünk, a nap az ablakra költözött és ragyogni akart, de a fűz fejével elébe borult és elfojtotta a ragyogását. Láttad? Ez a gyászos, furcsalombu fa minket sirat, két csókot, amely összeakadt és most szakadni készül a könnyesen ragyogó mindentlátó, szent ablak alatt. Reichenberg, 1928. február 25 2 Néha a fiadnak érzem magam, ki lopva nézi vetkőző anyját és csodalátó szeme kicsillan kamaszévei unt undorából és beléd szeret. És beléd szeret a testedet látva. Néha a fiadnak érzem magam amikor csókolsz a homlokomon és mikor én bűnös borzalommal az ajkaidon csókollak vissza mert úgy szeretlek. Mert úgy szeretlek és az enyém vagy. Néha a fiadnak érzem magam, feslett és szerelmes rossz fiadnak, mert hideg és bűnös éjszakákon a melleden nyugszik el a fejem csókjaink után. Csókjaink után én jó kedvesem Reichenberg, 1928. május 22 3 Homlokom a gyenge széltől ráncolt tenger oly közelnek tetsző végtelenje és szőke édesvizeknek hullámos áradata a hajam, mely a halánték körül zuhataggal omlik homlokom fodros tengerébe és látomásos, felhős egeknek zöld tükre két nagy tágratárt szemem, két összetapadt ajkam pedig korsója ízes, titkos szavaknak és fogaim fehér szűrőjén át szitálva hullik le rátok a keserű és az édes, a mézszavú áldás és az átok. És Te néha a tenger végtelenjét simítod végig a tenyereddel, belebámulva a látomásos felhős egekbe és hullámos szőke vizekben fürdeted meg az ujjaidat és ilyenkor mind e gazdagság csak a Tiéd és csak Terád hullik ilyenkor minden ízes áldás és átok. Reichenberg, 1928. január 18 4 Sok szerelmes éjszakán égették tested dombjai az arcom bőrét és sok éjszakán égette gyulladt arcom a tested érzékeny bőrét... akkor csak ez az izzás volt, ez a sötét nagy izzás és hogy messze vagy, most fojtott illatát is érzem a szerelmünknek... jázmin illatuk volt az éjeknek, a tested is jázmint lehelt, mint a fehérvirágú bokrok, tavaszi fülledt éjszakán... de elmúlt, elmúltak a lihegő csókok, melyek párája most tudom, hogy jázmint lehelt és hogyha később tavasszal érinteni akarom a tested, vagy csókolni akarom a szájad, csak egy fehér virágra kell hajtanom emlékező fejem és egy bokor illatát kell mélyre szívnom és ujra itt vagy és ujra megölelem fehér, dombos tested, amelyen annyiszor pihent elfáradt, szegény, ejtett fejem... Budapest, 1927. december 24 5 Ilyenkor, így összeveszés után oly új vagy nekem és még annyira ujra szép és meglátok rajtad mindent ujra, a testedet, a tested zenéjét, és lépteid dalát, ahogy felém jössz a kis ucca sarkán... és szájad ujra oly piros és a fogaid is ujra csillogók, s a szemeid is ujra bámulom, a szemeid, amelyeket láttam farsangi reggel felém kacagni és késő őszi estén, pilláin remegő könnyel és láttam a kéjtől félig lehunyva kifényesedni... és most ujra látom, hogy hív a szemed és felém zenél várón a tested, felém, akit nem várnak és nem vártak soha, sehol és én sem várok, mert egyszer hívtak és én nem mentem és azóta megfogott egy átok... Reichenberg, 1928. január 12 6 Hóval borított fehér dombokon keresztül kísértelek sok sok éjen át és egybefont karunkon áradt széjjel testünkben a meleg... a hó világított és amikor megálltunk csókolózni, fekete folt maradt talpunk alatt... Ilyenkor szétszakítottuk úgy összetapadt ajkainkat, egymásra néztünk és a szűz hó csillant meg halálos ijedtség könnyével befutott, szerelmesen fénylő szemeinkben... Könnyű léptekkel suhantunk tovább, nehogy új csókkal túrjuk fel a havat és kivirítson a fekete föld, minden szerelmeknek réme... Aznap éjjel a felhők hangtalanul suhantak, aznap a fehér dombokon nem csókolództak. Reichenberg, 1927. november 15 7 A Mosolynak barnafényű kenyerét harapdáltad a fogaiddal és szerteszaladó morzsáiból gyúrtál csillogó, szépszínű fürge Kacajgolyókat két nagy ajkad megfeszült villogó fogaidon, de jaj görbüléséből már kivirágzott a Sírás bodros- virágú fája és mintha egy kis repedésből vér szaladt volna végig a Kacagás kenyerének hó- fehér testén és már fogaid közül is bodrosan szaladt ki a Sírás, felkúszva és pergő, remegő könnybimbóival körülvirágozva szemeidet, amelyek ablakán láttam érett a Bánat dagadó kovásza. Reichenberg, 1928. június 16 8 Ölelkezésünk közben jaj elszakadt a gyöngysorod és mint könnycseppek peregtek sírva a forró párnák ráncain a csillogó gyöngyök. Lásd, úgy peregtek a gyöngyök ahogyan néha könnyek között lihegő testünk bőrén pereg a harmat elfáradt dalát zengve egy ölelésre emlékezésnek. Látod, nem vigyáztál és a szerelem gyöngye szakadt le rólad a csókok után. Reichenberg-Budapest, 1928. július 3 9 Nyujtóztál tegnap a kályha előtt s melled dombjai feszítették a ruhát, ahogyan hátradőlve, félig lehúnyt szemmel melengetted szép kezeidet a kályha falán... a tűz fénye megvilágította a lábaidat és ropogott a hátad mint macskáé, amikor elnyújtja testét a tűz előtt és bársonyos négy lábának elrejtett karmai csikorogva vájnak a fényes padlóba... a te cipőid is csikorogtak mert te is macska vagy és szeretem megcsókolni a melleid fölött feszülő ruhát, melyen átárad felémnyújtózó testednek kába, izomfeszítő, langyos melege. Budapest, 1927. december 28 10 Vetkőztél tegnap az ablak előtt a beszürődő lila fényben kacagtak az árnyad vonalai és a megfagyott, könnyes holdsarló babonás arany kalapként, remegőn koszorúzta meg a hajadat... Hallod, a fal mögül a szomszédban valahol gramofon zenél egy régi volgaparti, bús melódiát és az óra nyögi kinn az éjfelet... Hagyd ott az ablakot, az aranyos holdas kalapot és dobd a ruhát a hallgató, fekete székre és a meztelenséged add nekem. Reichenberg, 1928. február 7 11 Nem szeretlek már, megindult a föld és csillag hull az égről, de nem azért mert csilaghullás hava van, hanem mert lehullott homlokodról is egy annyi magányos éjjelen szőtt glória: a szerelmem, ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé és az ég is könnyezik, ugy-e megijedtél most is, hogy ráhullott ijedt szőkeséged közt egy esőcsepp az arcodra, pedig csak az eső esik és hidd el hogy vége; és ezt a szerelmet siratja az ég is. Ne félj, csak egy levél hullott a lábam elé, mint ahogy most már a szerelmed is lehull... Nézd már, beborult és hogy esik az eső. Reichenberg, 1927. november 7 12 Az illatod bolondja voltam, úgy hajtottam hozzád a fejem, mint télen illatos, idegen párás virágokhoz, amelyek japán vázában remegnek egy alkonyuló szobának asztalán és az illatuk a nyárról mesél. Oly vigyázva, halkan csókoltam meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon és sokáig megmaradj nekem, de hiába, az illatod elszállt és én egy régi parfőmnek fájó emlékét hegedülöm el most emlékezőn a papiroson. Reichenberg, 1928. február 21 13 Fehér gyöngysort vettem a nyakadra és amikor megcsókoltál érte nekem szemem elé futott a pult mögött gyöngyöket mutogató alázatos kereskedő, amint árúit dicsérve kínálgatta a szépencsillogó gyöngysorokat. Én ezt a kis fehérszemüt válasz- tottam, pedig volt drágább is, szebb is, olyan, amilyent te érdemelnél. És amikor megcsókoltál érte, eszembejutott, hogy vajjon jobban öleltél volna, hogyha csillogóbb, szebb, nagyobbszemű gyöngyöt csavarok szépséges díszül a nyakad köré... Te! Nem méred te ki gyöngyök árával az ajkadnak és ölednek tüzét...? Reichenberg, 1928. május 9 14 Szakítottunk. Te véresre csókoltad a számat és lihegve kértél, hogy maradjak. Nem maradok. Menj be szépen, én meg elindulok a mérföldkövek között a sárban. Mit nézel? A hófehér éjek után ugy-e könnyező, foltos olvadás szakadt. Hallod? A vézna fákban a nyarat siratják most korhadt, téli szentek. Ne sírj. A könnytől csunya lesz a szemed és nem bírom folytatni, ha könnyezel. Hallod-e? Szél szánkázik zúgva a dombokon és itt te előtted fodros a sár. Megértettél? Sár. Sár és Gyűlölet van az alján minden csillogó, nagy szerelemnek. Most menj. Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek és ezért most itthagylak az úton. Kedvesem. Nagyon, nagyon szeretlek és hogyha találkozunk, talán ujra kezdem. Menj már. Reichenberg, 1928. február 13 Radnóti Miklós: Szerelmi ciklus 1927-28-ból Link

0 komment , kategória: Radnóti Miklós

Címkék: szétszakítottuk, körülvirágozva, könnybimbóival, szépencsillogó, megvilágította, felémnyújtózó, gyöngysorokat, eszembejutott, kacajgolyókat, meztelenséged, szerteszaladó, szerelmünknek, édesvizeknek, könnycseppek, kifényesedni, csókolództak, szerelmeknek, ölelkezésünk, emlékezésnek, mérföldkövek, nagyobbszemű, megcsókoltál, szakítottunk, csilaghullás, szerelemnek, reichenberg, megértettél, szemeinkben, szerelmesen, összetapadt, összeveszés, találkozunk, borzalommal, végtelenjét, belebámulva, tenyereddel, ablakra költözött, könnyesen ragyogó, fiadnak érzem, testedet látva, ajkaidon csókollak, enyém vagy, melleden nyugszik, gyenge széltől, halánték körül, mézszavú áldás, tenger végtelenjét, arcom bőrét, tested érzékeny, izzás volt, fehér virágra, bokor illatát, Radnóti Miklós, SZERELMI CIKLUS,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]