Horváth-Varga Sándor - Horváth-Varga Sándor,HORVÁTH-VARGA SÁNDOR,AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK,ALKOTÓ DICSÉRETE,Gaudi Évinek,ÁLDJA ISTEN,Áldja Isten,BOCSÁNAT SZERETLEK,VAGY TE ŐSZ,GONDOLATAIM DELELŐN,HÁROM DIÓFA,MAGÁNYOS FARKAS, - menusgabor Blogja

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Horváth-Varga Sándor

2017-02-15 20:00:14, szerda

	HORVÁTH-VARGA SÁNDOR Tűzzel fest és kiállítaná Link Link Link AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK Remélni jót és alkotni szépet Boldognak látni minden népet. Megetetni az összes éhezőt Virággal ültetni be a tar mezőt. És meglocsolni a sivatagot Ez-mit az élettől akarok. Békében nevelni sok gyermeket S ne legyen rémísztő a rengeteg. Fény gyúljon fel az agyakban S az ember ne éljen akaratlan. Csak az örömök legyenek nagyok Ez- mit az élettől akarok. Emlékezni arra mi régen volt Becsülve tisztelni az öregkort. Mert tapasztalás tanít jövőt És erős oltalmazhat serdülőt. Hogy városokat ne fedjen el homok Ez- mit az élettől akarok. A vérnek legyen végre értéke S nem kérdezve, hogy kérték-e. Csak adni magadból őszintén Hogy kísérjen a tudás, a fény. S a gyermekek legyenek boldogok Ez- mit az élettől akarok. Kérem, legyen mindennap ünnep Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek. Legyen hit,megértés, szeretet, béke Hisz az életnek van valódi értéke. Így büszke lehetek, hogy ember vagyok Ez- mit az élettől akarok. Horváth-Varga Sándor:Amit az élettől Link AZ ALKOTÓ DICSÉRETE Ajánlás: Gaudi Évinek, ki a barátom, és szobrokat készít. A tehetség bennünk rejlik Csak vannak, akik nem is sejtik Pedig az ember ajándékul kapta Hogy világát formálhatja - Akkor, rég, mikor kiűzetett - És felszabadult a képzelet Azóta is él a kényszer Teremteni aggyal és kézzel Mert alkotni, muszáj, kell Tudva - érezve, ezért létezel S most a szobrokat látva Gondolj a teremtés folyamatára Ez az, amit ő ért el A sáros, agyagos kezével Mikor abból gyúrva képet Megmutat valami szépet S íme, a műveket körül járva Érzed, a lelked is átformálta. ÁLDJA ISTEN Áldja Isten azt, Ki már arcokba verte öklét. Áldja Isten azt, Ki szívekbe szúrta tőrét. Áldja Isten azt, Ki megcsalta az igaz szerelmet. Áldja Isten azt, Ki már összetört sok szívet. Áldja Isten azt, Ki kihasználta a gyengét. Áldja Isten azt, Kinek fájdalmas meglét. Áldja Isten azt, Ki másokat meglopott. Áldja Isten azt, Ki sokakat elátkozott. Áldja Isten azt, Ki valótlant mondott már. Áldja Isten azt, Ki a sült galambra vár. Áldja Isten őket, Mert miattuk lesznek a nagyok. Kiben a hit és szeretet ragyog. Áldja, mert Miattuk tisztul meg a szó. Tőlük tanulva mi helyénvaló. Áldja, mert Csak erénnyel élni nem lehet. Vizsgáljuk meg magunkat emberek! BOCSÁNAT SZERETLEK Elnézést azoktól, akiknek vétettem Nem ellened, hanem érted tettem Szerettem volna segíteni néked, Gondolom indokom megérted Ártottam. Pedig a szándékom jó volt Mégis mindenki csak korholt, Szeretek mindenkit, kicsit és felnőttet Hibámmá az nőtt hogy imádom őket. Akartam neves könnyed ne csorogjon Boldogság csillaga kötényedbe, hulljon Félre értett szándék ez oka mindennek HIBÁM ennyi volt csak bocsánat, szeretlek! EZ VAGY TE ŐSZ A fények már kissé tompák Öreg fák lombjaikat szórják Más arcot mutat minden És néha dér van a kilincsen. Nem, nyargal a fürge szellő Szél fúj, hideg s dermesztő Bár a nap még mosolyát szórja Mikor világítva az útját, rója. Csicsergése nem hallik madaraknak Már itt csak kevesen maradtak És nekik is a tolluk szürke Jó időt várnak eleségért repülve. Vedlik, bundát dúsít a macska Gondolva várva az új tavaszra Ez vagy te ősz. Szomorúnak látszó Dolgos napokat pihenésre váltó. GONDOLATAIM DELELŐN A jó könnyesen és szenvedve A rossz gazdagon, nevetve Éli át létének első részét És ugyanott találnak békét. Az egyik útja simán fut A másiké göröngyös út Mégis egyszer fordul minden S kapnak megváltást ingyen. Tudom eredeti bűn nincsen Az életem az egyedüli kincse Megpróbáltam mindkét utat Az életem fogy nő a tudat. Jártam könnyű sima úton Véreztem lábam a másikon Simán hazudtam nőknek Mondtam igazat szeretőknek. És mindig szeretetre vágytam Csalódtam gyermekben, barátban Ami mindvégig ki tartott hitem Hogy velem van, segít az Isten. Nem hiábavaló a negyven évem, S az utam melyre régen léptem. Meg kell járnom vérző lábbal is, Mert ez az út, ami nem hamis. Mit én szenvedek, a semmi Ahhoz mit viselt fiú, az isteni Panaszra, ha nyílna a szám Mit mondhatna a ,,szűzanyám". Bocsánatot e szenvedés hozott Ám a világ meg nem változott. Elveszni nem hagyom az igét Lelkemben őrzöm uram hitét. Gyermekeim szeretetre neveltem Hogy higgyenek magukban, és istenben Mert a helyes utat az tudja Kit kézen fogva vezet hite, ura. Istenem, mint már annyiszor Kérem fiaimról, lányaimról Meg ne feledkezz soha Hisz hitet sugároz arcuk mosolya. A HÁROM DIÓFA Kézen fogva szépen lassan mennek, S közben csendesen beszélgetnek. Hasonlítanak nagyon egymásra, Ki rájuk néz, ezt azonnal látja. Nem csoda. Hisz apa s gyermeke Erősen mégis óvón fogja keze. A hangok is komolyak ám lágyak, Mint az erős madár szárnyak. Melyek felemelnek a magasba, Mélységes nyugalmat árasztva. Fájdalom és erőlködés nélkül, Miközben lent minden megszépül. Közöttük szinte él a szeretet, Nem játszik egyik sem szerepet. Míg megbeszélnek sorra mindent, Apa gyermeket csendre intett. Figyelj, most elmondom azt neked, Mit majd tőled tanul meg gyermeked. Látod ott az a három fa terem diót, Egy keveset, másik többet, harmadik milliót. Én ezeket apámmal ültettem el, Hogy miért azt most mesélem el. Kell gondolni jövőre és a múltra, Ezt az érző ember mind megtanulja. Az öregebb fából készül neked asztal. Egy életen át együtt leszel azzal. Őrajta fogyasztod megszolgált ételed, És nem esik földre fehérkenyered. Mulatozás bánat körülötte zajlik, Keményfa, ő soha meg nem hajlik. Másikból készül bölcső gyermekednek. S körülötte olyan vidámak lesztek. Látva, ahogy erősödik szépen, Megörökíted néhány kis fényképen. Talán nem is gondolsz arra, Hogy a bölcső volt egyszer diófa. A harmadiknak, nem vidám a sorsa. Ő kísér majd el az utolsó útra. És eltakarva, háláját lerója, Hogy ne legyen nehéz a föld súlya. Itt hirtelen, sokatmondó csend lett, S az apa arcán, legördült egy könnycsepp. Látod fiam, egyszer úgy gondolsz apádra, Mint most én, drága nagyapádra. Ezért most mi is ültetünk hát, Nem egy, de három diófát. És terem, azaz ültetett sok fa, Hagyományként szállva apáról, fiúra. Apa, kisgyermek gödröket ásott, Belekerült csemete, még vásott. Ám mire feladata eljő, Ez a fa is, hatalmassá megnő. És amíg beteljesül a sorsa, Négy szorgos kéz mindentől megóvja. Leültek, nézték. Hogy dolguk elfogyott, És érezték, mindketten boldogok. S az a négy szem, pont úgy csillogott, Mint, éjszakában a tiszta csillagok. Este lett. Hazafelé lassan mennek. Az apa és a kisgyermek. Csendesen beszélgetnek. MAGÁNYOS FARKAS Egyedül él az erdő mélyében Erős, nincs benne félelem Teszi, azt, mit azért kell tenni Hogy mindennap tudjon enni Társa nincs csak vágya néha Szanaszét sok ivadéka De meg nem ismerné őket A sajáterőből felnövőket Este a holdfénybe vonyítja Ő ezt nem így akarta Tanítaná a farkas népet Mondva ősi falka meséket Arra vonul, hol véreit hallja Vonzza társainak hangja De a területet védő hímek Nem örülnek a jövevénynek Visszavonul bár nem gyáva Csak véreit miért bántsa Elfut mélyen a rengetegbe Hogy magányát megkeresse S éli életét mi még hátra van És talán nem is boldogtalan Mert a véréből való gyermekek Lehet, egy szebb jövőt, teremtenek. NOVEMBER 1 Miért gyullad a sok láng ma Mit jelent a halottak napja Nem értettem, s féltem a halált Mely majd értem is jő, és kiált Gyere velem, letelt már az idő Mit számodra engedett a teremtő Kicsi voltam, úgy öt, hat éves Számomra a gondolat is rémes Hogy majd egyszer én nem leszek És elfelejtenek, kiket ma szeretek Mára túl a negyedik x-en Ilyen félelmem már nincsen Van egypár kedves halottam Kikkel ettem, ittam és játszottam Akik neveltek, és fagyizni vittek Elvtársak voltak, vagy éppen hittek Itt vannak ma is, és sok napon Jönnek velem az utamon. Vigyáznak rám. Tanácsot adnak Nem félek, hogy magamra hagynak S amikor értem is jő a kaszás Megkezdődik egy új varázs Együtt leszünk, mint voltunk rég És a gyertya értem is ég Közösen vigyázunk majd arra Ki emlékszik egy távoli arcra Aki valamikor én voltam Mikor az élő embert játszottam Így ma már pontosan tudom A gyertyát magamért is gyújtom AZ ŐSZ A nap csak fényével van jelen A mai fagyos reggelen. Levelek hullanak a fákról Kopasz ágak között, szél táncol. Elmúlt. Pihen minden növény, Barna a szép erdei ösvény. Varjak szállnak, mondják ,,kár" Hogy elmúlt az idei nyár. A dér reggelre mindent átfest, Fehér a fa és az úttest. Melyen én is haladok előre Gondolva a rohanó időre. Nem fáj csak olyan szomorú, Hogy derűre midig jön ború. Sok a gond. Kevés az öröm. Mégis szép vagy ősz. Köszönöm! PARADOXON Szerettem és megcsaltak Csaltam mikor akartak Szerencsémben, reménykedtem Reményemben, szerencsétlen Fájdalomban erősödtem Erőmön az élet túltett Nevetéstől meg könnyezve A könnyektől újra élve Életemtől jót remélve Vágyaimtól felajzódva Feszülésnek van-e haszna Ha az erkölcs nagyon laza Igazságom fájdalmat szült Ma született sírba került Egészséges sosem éhes Éhségétől, nevetséges Örömkönnytől megszeppenve Félelemből elfelejtve Munkájából túl szegényen Koldulásból királyképpen Uralkodva megtaposva Megtaposva aranyozva Nemesfémből piedeszta Emelvényből akasztófa Negyven éve átkos kornak Átkos évek most is forrnak Forró nyáron hűs éjszaka Éjszakának gondolata Gondolatnak szabadsága Szabadságnak nincs hazája Igazságom én kimondtam Mondtam, alszom hát nyugodtan Nyugodtságom elvesztettem Elvesztettem, nem találom, Találj reám édes álom Édes álom van-e otthon Otthonom a paradoxon.

0 komment , kategória: Szép versek és idézetek

Címkék: szerencsémben, szerencsétlen, hagyományként, fehérkenyered, megpróbáltam, gyermekednek, szabadságnak, megszeppenve, felszabadult, megbeszélnek, királyképpen, hasonlítanak, beszélgetnek, elfelejtenek, reménykedtem, nyugodtságom, elvesztettem, örömkönnytől, megszolgált, nemesfémből, boldogtalan, emelvényből, feszülésnek, csicsergése, folyamatára, megkezdődik, sajáterőből, jövevénynek, harmadiknak, tapasztalás, visszavonul, szeretőknek, oltalmazhat, meglocsolni, megörökíted, gondolatnak, összes éhezőt, élettől akarok, örömök legyenek, vérnek legyen, gyermekek legyenek, fájdalmak szülnek, tehetség bennünk, ember ajándékul, szobrokat látva, teremtés folyamatára, műveket körül, igaz szerelmet, sült galambra, nőtt hogy, fürge szellő, tolluk szürke, Horváth-Varga Sándor, HORVÁTH-VARGA SÁNDOR, AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK, ALKOTÓ DICSÉRETE, Gaudi Évinek, ÁLDJA ISTEN, Áldja Isten, BOCSÁNAT SZERETLEK, VAGY TE ŐSZ, GONDOLATAIM DELELŐN, HÁROM DIÓFA, MAGÁNYOS FARKAS,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]