|
2017-02-25 21:00:28, szombat
|
| |
| |
HÓVIRÁG
Benedek Elek: DAL A HÓVIRÁGRÓL
Kedves virágom vagy te, hóvirág,
Gyermekkorom legszebb virága vagy.
Édes öröm szívemnek nézni rád:
Virulsz, bár dajkád a hó és a fagy.
Mikor a földet hó borítja még,
Nevetve bújsz ki: Ihol, itt vagyok!
A nap alant jár, szomorú az ég,
De a te arcod örömtől ragyog.
Nem pompázol tarka színekbe te,
Egy a te színed: Egyszerű fehér.
Ám a tavasz első lehelete,
Legelső csókja téged ér.
Te vagy a kikeletnek hírnöke,
A természetnek első mosolya:
Veled mozdul a föld kemény röge
S szólal meg a víg pásztorfurulya.
A furulyaszó... mintha hallanám...
Pedig de rég volt, Istenem, de rég!
Ott vagyok megint a pásztortanyán,
S terelgetem báránykák seregét.
Volt kis botocskám, cifrán faragott,
Kicsi tarisznyám, benne lágy cipó,
S ha egy-egy bárány el-elmaradott,
Hajrá! Szaladtam, mint a kis csikó.
Legjobb barátom János bácsi volt,
A vén juhász, - derék egy cimbora! -
Pipára tüzet kovából csiholt...
Oh, múlt időknek kedves pásztora!
Öreg legény volt, szépen furulyált,
A hóvirág kedves virága volt.
Ment, mendegélt s mindegyre meg-megállt:
,,Né, mennyi gyócsé!" s lassan lehajolt.
Óh, hóvirágos szépséges napok!
Te vén juhász! Te bájos hóvirág!
Ti hóvirágos pörge kalapok!
Jaj, milyen szép volt akkor a világ!
Bojtorján - Drosztmér István: HÓVIRÁG
Dalszöveg
Elmúlt régen a nyár és jöttek az esők
Lehullt a lomb és sárgállott a föld
Az erdő kopár, süvít az őszi szél
Nem sokára megérkezik a tél
A csupasz fák alatt alszik egy virág
Míg változik felette a világ
És egy napon esni kezd a hó
Fehér párnája lágyan csillogó
Refr.:
Kis virág, csak aludj csendesen
Várd ki, míg a tél elpihen
S, ha az olvadó hó elűzi álmodat
Bújj elő és nyisd ki szirmodat
Mikor megroskad a hó, s olvadni kezd
Minden árok hólevet ereszt
Téli terhük lerázzák a fák
S rád köszön a nyíló hóvirág
Refr.:
Kis virág ...
Bojtorján - Hóvirág
Link
Bornemissza Endre: HÓVIRÁG-KÖSZÖNTŐ
Köszöntelek, hóvirág,
telet űző kisvirág.
Hópadkára könyökölsz,
hófehérben tündökölsz.
Figyeled, kék-e az ég,
s szól-e már a nyitnikék?
Érzed azt, hogy nyitni kell,
föld mélyéről jött a jel:
készülődik valami:
a tavasz szívdobogását
föld szagából, szél szavából,
a levegő illatából
érezni és hallani.
Hóvirág köszöntő - Pánsíp zenével
Link
Czirják Jolán: HÓVIRÁG
Gyönge bár, de hajthatatlan
Konok, fehér fejét kidugja bátran
Hó alatt a teste még, de tudva tudja -
Tavasz közelg`, és ő, ki megmutatja
akkor is, ha eltapossa zöldülő hitét a tél -
Benne már az új tavasznak álma él!
Dömötör Ilona: HÓVIRÁG
Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.
Deres kövek közül
kibújt az új remény,
piciny hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lehet megújulás.
Lélek, ne csüggedezz!
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.
Van Isten. Lesz tavasz.
Dömötör Ilona - Hóvirág
Link
Gazdag Erzsi: HÓVIRÁG
Jó,hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled:
Mi hírt hoztál, mit üzensz
Erdőnek, mezőnek?
Szedd a lábad szaporán,
Vidd a hírt, madárka.
Útra kelt már a tavasz,
Itt lesz nemsokára.
Gazdag Erzsi: A HÓVIRÁG ÉNEKE
Kinyílott a hóvirág,
Vidámabb lett a világ ...
Itt a tavasz, megy a tél,
Kis magban a csíra kél.
Szikrázik a napsugár,
Nyakát nyújtja a gúnár,
Táncot jár a víz fodra,
Tavaszi szél forgatja.
Itt a tavasz, gyerekek,
Kacagnak a verebek.
Gárdonyi Géza: A HÓVIRÁG... A TAVASZ SZENVEDŐJE
A föld meg füvetlen, barna, szomorú. Dombok szakadékaiban, az árkokban, a bokrok között még ott hevernek a zülledező tél fehér rongyai.
Az erdő mintha a mesebeli szörnyetegek holt országa volna. Álló halottak vázai. Egy bükk, mint egy átváltozott kéményseprő, aki az égnek terjeszti óriás girbe-görbe karjait, s mintha minden hajaszála egy-egy galyacskává meredt volna, valami gyilkos borzalomtól, amit soha meg nem tud senki. Egy bokor meg valami éktelen nagy sündisznó lehetett. Egy cserfa meg valami óriás aggember, aki mielőtt meghalt volna, föl az égbe fohászkodott, - és úgy maradt. Óriás halottak!
Mintha a Halál sokallta volna, hogy egyenkint vágja le őket, csak feléjök lehelt...
Sehol egy bogár, sehol egy lepke, sehol semmi élet. Kietlen halotti letaroltság minden felé. Csak a varjak élnek és kerengnek a holt világ fölött, s kiáltják olykor gyászosan:
- Kár, kár! S tovaszállanak.
A fák között csend marad. Imitt-amott lomha szél kószál, és megfordít olykor az avar tetején egy-egy elszáradt falevelet.
S ím ebben a csöndes holt világban egy csoport apró fehér virágot pillantok meg egy kis földsüppedék oldalán. Egy csoport friss virágot, amint üde-fehéren állanak kis kétleveles zöld ruhájokban, egy fahéjszínű öklömnyi rög mellett. Hóvirágok! A föld első szülöttei!
Szinte megdöbbenek, hogy őket meglátom.
- Hát van mégis élet? van remény a földben? Van már aki elhiszi, hogy tavaszodik!
Én szép kicsi gyönge virágaim, mért jöttetek elő ilyen korán? A nap még érőtelen. A fák még holt vázak. A bogarak még dermedten alszanak a mélyben. A gólya még bizalmatlanul nézi túl a tengeren a napot. Nincs még ibolya, nincs madárének, csak a szél botorkál a holt virágok kórói között.
Elgondolkodva nézem a bájos kis virágcsoportot.
Milyen különös, hogy van élet öntudat nélkül és van vágyakozás érzékek nélkül! Mert mi más erő, ha nem a vágy készti a kis hóvirágokat, hogy fölemeljék a fejükre nehezedő rögét és kibújjanak a szabadba, a tündöklő kék égboltozat alá. Mi más, ha nem a vágy, hogy melengetődzenek a verőfényben, mint ahogy az ember, a beteg ember, aki egész télen át a szobában feküdt.A virág meg az ember. Milyen különböző teremtései az Istennek! És az érzésük egy.
Ki tudja micsoda türelmetlenség van már mindenfelé a föld alatt, ahol a tél hidegétől elgyötörten milliárd különféle élet bágyadoz. Talán a virágok, meg a bogarak is úgy vannak odalenn, mint az ember a szobában. Amint elzajlottak a januári hóförgetegek s beáll a hóolvadás csöndje, odalenn a föld alatt is egyre sóhajtják:
- Jöjj el jöjj meleg napsugár, bújjatok elő füvek, falevelek! Gyertek haza ti komoly szép gólyák, ti vidám szép fecskék! Legyen újra napfény, élet, dal, pompa és szerelem mindenfelé az ég alatt.De a tavasz nem jön madárszárnyon. Valami szünet van a tél meg a tavasz között, valami szünet, aminek neve nincsen.
Mintha gondolkodna a tél, hogy engedjen-e, vagy hogy örök ura maradjon a világnak? Mintha gondolkodna a tavasz, hogy érdemes-e újra teleszórni virággal a földet.Vagy talán a mindenség ura gondolkodik? Tehát szünet van.
A trombitás angyal az Úr előtt áll a trombitájával. Szünet van, s a szünetben templomi csönd és aggodalom. Minden érzi, hogy már nincs tél, és hogy még nincs tavasz. S talán minden arra gondol, hogy hátha megállott az idő, s nem mozdul többé soha.
Csak a kis hóvirág, ez a kis fehér teremtés nem bírja már tovább várni a tavaszt a föld alatt. Csak ez az egy bízik, reménykedik.
S már előre künn várja a tavaszt, várja dideregve.
A kis virágcsoport olyan nekem, mintha csupa anyátlan kisgyerek volna, - a fekete föld kisgyerekei. Hiszen az emberfaj szülöttei is mind ilyen öntudatlanul jönnek a világra.
- Élni és élni! Ez az egyetlen törekvés.
- Miért?
Nem kérdi azt a világra érkezett. Az az erő, amely életre fakasztotta őt, csak fejlődni kíván, fejlődni akárhogyan is! Mohón szívja magába a meleget, meg a táplálékot.- Csak élni, és élni ahogyan lehet!
De íme mindenütt dermedt érzéketlenség: kietlen pusztaság a földön. Hideg részvétlenség a kéklő magasságban.Csak nézem, nézem az öt kis hóvirágot, amint sápadtan, elhagyottan, lecsüggedt fővel állanak az érzéketlen rög mellett. Ahogy a szél át-átsuhan rajtok, föl-fölremegnek, és fázó fehér arcukat mintha be akarnák takarni kis zöld köntösükkel.
Gyurcsó István: FEHÉR RUHÁS HÓVIRÁG
Csingiling, csingiling,
enyém most a szó,
lehet körülöttem
akármennyi hó.
Én vagyok az első
tavaszi virág,
játszik a szél, játszik,
köszönt a világ.
Halász István: A HÓVIRÁG
Hófehér hóvirág int felém.
Az ablakon át nézem én.
A környékre a várt tavasz
jönne már, de a táj még havas.
A hóvirág a hó alól kacsintgat.
A dühtől tobzódó szél mindent ringat,
megcsavar, megráz és rögtön tovább zúg.
Szinte sehol nincs egy szélmentes zug.
A hóvirág minderre meghitt, szép vigaszt nyújt.
Szelíden bólint. Neki mindegy a szél hogy fúj.
Csak ring, ring csendesen, szolidan, szelíden.
Szerintem a tavasz e virággal így üzen.
Helen Bereg: NAPSUGÁR SÍMOGAT
Ereszről csepegő jégcsapba fagyott tél
Szunnyadó tavasznak halk ébresztőt zenél.
Föld szomja beissza a jeges cseppeket,
Vékony hótakarón éled a természet.
Hűvös, szürke hajnal, a talajt köd lepi,
A Napot zúzmara csillaga köszönti.
Felmelegszik délre a levegő lassan,
Napsugár simogat, faágon rügy pattan.
Avar télszőnyegén hóvirág fehérlik,
Harangján szél csendül, felhallik az égig.
Még el sem hervadt már nyílik a pipitér,
Ibolya, kikerics, szivárvány lesz a rét.
Szántók barázdáján zöldül már a határ,
Árvalányhaj selyme ég pipacs pirosán.
Hónap hónap után lombkoronát növeszt,
Szárba szökken a mag, virágból gyümölcs lesz.
Szeretlek kikelet, szépséged varázslat
Csupasz gallyra pompás menyasszonyruhát adsz.
Felpezsdíted szívem, melegség járja át,
Szerelemre virul, mint réten a virág.
Káldi Géza: HÓVIRÁG
Foltokban már olvad a hó a hegyen,
Az avarból virág bújik szerényen.
Fehér harangját lehajtva földre néz.
Dárdás levele vigyázza testőrként.
Pici hagymából fejlődve díszeleg,
Takarítja maga elől a telet.
A hóvirág jelez: tavasz közelít,
Érkezése téli tájat megszépít.
Te kis virág milyen nagyon bátor vagy!
Jössz akkor is mikor kemény még a fagy!
Legyőzöd a rideg-hideg világot,
Megelőzöl minden büszke virágot.
Káldi János: HÓVIRÁG
Itt-ott látsz még hóruhát,
S már nyílik a hóvirág.
Csoda-fehér, egyszerű,
Szárra nőtt kis csengettyű.
Szinte már a hó alól,
Szüntelen a szava szól.
Mit csilingel? Mit csörög?
Búcsúzót a tél fölött.
Kányádi Sándor: HÓFOLTOS MÉG A HATÁR
Hófoltos még a határ
s a dombok oldala.
Szunnyadoz még a kökény
s galagonya.
Alszik még a rengeteg
s a kertekben a fák,
de nyitogatja fehér
szemét a hóvirág.
S az ibolya is ébredez
a sombokor alatt:
költögetik a szelíd
napsugarak.
Az ibolyatő fölött
a sombokor pedig
álmában már színarany
virágot álmodik.
Kányádi Sándor: HÓVIRÁG, HÓVIRÁG
Hóvilág,
holdvilág -
alszik még a
hóvirág.
Félöles,
méteres
paplan alatt
aluszik:
számoljuk ki,
hányat kell még
alunnia
tavaszig.
Osvát Erzsébet: HÓVIRÁG
A bokrok, fák még alszanak,
de lám, ott lenn a hó alatt
felébredt már a hóvirág,
kíváncsian kikandikált.
Miért keltél fel, kis bohó?
Még nem tűnt el a jég, a hó!
Fagyos szelek süvítenek,
parányi szirmod lám, remeg.
Sziromruhám bár lágy, fehér,
nem árt nekem se szél, se dér!
Vigyáz reám a kikelet,
Lám, űzi már a zord telet!
Osvát Erzsébet: HÓVIRÁG BIMBÓJA
Egy kis bimbó
kibújt bátran,
széjjelnézett
a világban.
Kék ég várta,
napsugár
és zsibogó
sok madár:
rigók,
varjak,
verebek,
hancúrozó
gyerekek ...
Szellő szirmát
cirógatta
és szólt:
- Nyílj ki,
nőj meg nagyra!
Osvát Erzsébet: A HÓVIRÁG MÁR KÉSZEN ÁLL
Bársonyát
bontja
a barka.
A hóvirág is készen áll.
Hófehér
ruhája
rajta.
De hol késik a napsugár?
Jön már,
víg kedvvel
táncolva,
tavaszt ígér a virágnak.
Előbújik
az ibolya,
hisz a kópé napsugárnak.
Kis csacsik, ti!
Nem veszítek
észre:
incselkedik veletek a csalfa.
Felhők mögé
visszafut
az égre.
Nézzétek, hogy borzong már
a barka!
Osvát Erzsébet: A MEGSZEPPENT HÓVIRÁG
Megszeppent a
hóvirág,
amikor
kikandikált.
Látja,
pilinkél
a hó,
a földön
hótakaró.
Télapó meg
nincs sehol:
talán szundít
valahol,
és nem vette észre,
hogy a télnek vége?
Osvát Erzsébet: NYÚJTÓZIK A HÓVIRÁG
Nap kergeti
a telet.
Hancúroznak
friss szelek.
Nyelvecskéjével
a fű
tavaszt kóstol:
- Jóízű!
Bimbót bont a
barka már.
A hóvirág?
Ő sem vár.
Hosszú volt a
tél nagyon.
Jót nyújtózik
a napon.
Pápai Ildikó: A HÓVIRÁG ÉNEKE
Múlnak már a hidegek,
hamarosan kikelek,
félve kinézegetek,
aludtam már eleget...
Napfény leszek teledben,
halkan járok kedvedben,
mikor nyílok kertedben,
harmat táncol kezedben.
Zöldet hozok arannyal,
esőt, langy fuvallattal,
virágnyelven: szirmokkal
becézgetlek tavasszal
Somlyó Zoltán: HÓVIRÁG
Második hó: február van,
hócsillagok a határban;
fényes puska csöve: durr!
Szedd a lábad, róka úr!
Tiszta kék az égi pálya,
füstölg a házak pipája,
talpas szán a hóba vág,
csörg a fán a száraz ág.
Odalenn a rőt berekben,
jég páncélja rengve rebben,
prímet furulyál a szél,
peng a korcsolya-acél.
Havas bundán hosszú öltés:
szürke sávba fut a töltés:
hej, de messzire szalad,
most robog rajt a vonat.
Bakterháznak ablakába
hóvirág van egy nyalábba,
hóvirág... hóvirág...
Hej, de hideg a világ.
Szalai Borbála: AZ ELSŐ HÓVIRÁG
- Hallod-e, napocska!
Hol késik meleged?
Nézz csak a naptárba:
Nők napja közeleg!
Hol szedjek anyunak
néhány szál virágot?
Hiába keresek,
egyet sem találok.
Kiskertünk dermedten
alszik a hó alatt,
sarkában tőzike,
hóvirág nem fakad ...
Hallja a napocska,
leheli melegét ...
Reped a hópaplan,
csermely fut szerteszét,
s hó alól álmosan
kidugja buksiját
kiskertünk sarkában
az első hóvirág.
Sebaj, hogy nem nyílt ki!
Beteszem pohárba,
s hófehér szirmait
nőnapra kitárja.
Szepesi Attila: VIRÁGMONDÓKA
Hóvirág,
hószőnyegen bújik át.
Ibolya,sűrű erdők mosolya.
Kankalin,
fény a liget árnyain.
Százszorszép,
virágozzál, százszor még!
Vidor Miklós: VIRÁGHÍVOGATÓ
Ibolya, ibolya
vén erdőknek fiatal
mosolya!
Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nékünk a tavasz
kapuját!
Kikerics, kikerics,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!
Zelk Zoltán: HÓVIRÁG
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.
Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!
Zelk Zoltán - Hóvirág
Link
Zelk Zoltán: HÓVIRÁG
Jó, hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled
Mi hírt hoztál? Mit üzensz
erdőnek, mezőnek?
Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka
Útra kelt már a tavasz
itt lesz nemsokára.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kertünk - házunk - otthonunk |
|
|
|
Címkék: menyasszonyruhát, melengetődzenek, nyelvecskéjével, pásztorfurulya, virágcsoportot, türelmetlenség, részvétlenség, széjjelnézett, virághívogató, tovaszállanak, érzéketlenség, trombitájával, szívdobogását, madárszárnyon, pásztortanyán, elgondolkodva, szakadékaiban, bizalmatlanul, télszőnyegén, virágnyelven, felpezsdíted, százszorszép, virágcsoport, fohászkodott, öntudatlanul, természetnek, felmelegszik, földsüppedék, bakterháznak, hajthatatlan, hajnalharang, szörnyetegek, hóförgetegek, gyermekkorom, virágmondóka, elzajlottak, tavasz első, kikeletnek hírnöke, természetnek első, föld kemény, hóvirág kedves, erdő kopár, őszi szél, napon esni, nyíló hóvirág, tavasz szívdobogását, levegő illatából, lábad szaporán, bokrok között, erdő mintha, mesebeli szörnyetegek, átváltozott kéményseprő, Benedek Elek, Drosztmér István, Bornemissza Endre, Czirják Jolán, Dömötör Ilona, Gazdag Erzsi, HÓVIRÁG ÉNEKE, Gárdonyi Géza, TAVASZ SZENVEDŐJE, Gyurcsó István, FEHÉR RUHÁS HÓVIRÁG, Halász István, Helen Bereg, NAPSUGÁR SÍMOGAT, Káldi Géza, Káldi János, Kányádi Sándor, HÓFOLTOS MÉG HATÁR, Osvát Erzsébet, HÓVIRÁG BIMBÓJA, HÓVIRÁG MÁR KÉSZEN ÁLL, MEGSZEPPENT HÓVIRÁG, NYÚJTÓZIK HÓVIRÁG, Pápai Ildikó, Somlyó Zoltán, Szalai Borbála, ELSŐ HÓVIRÁG, Szepesi Attila, Vidor Miklós, Zelk Zoltán,
|
|
Offline
