|
2014-04-17 09:24:51, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Kedves Barátaim! Evvel az írásommal kívánok áldott húsvéti ünnepeket mindenkinek!
Uram, nem vagyok méltó...
Az öreg óra hármat ütött, majd méltóságteljesen tovább ballagott.
- Édesanyám! - kiáltott fel az asszony a csendes éjszakában.
- Ébredj mama, rosszat álmodtál? Nyisd ki a szemed! - szólongatta a párja.
Egy villanásnyi időre megszakadt az álom, de amint ismét lecsukta a szemét, a képek tovább peregtek.
Húsvétra készültek. Kese színű copfjában az óriási selyem masnik angyalszárnyaknak tűntek. Vidáman futott a hosszú udvaron át, a nagymama hófehérre meszelt házához, misére készültek.
Keresztény ember ilyentájt számadást, leltárt végez. A természet is a legszebb ruháját ölti fel, úgy köszönteni az ünnepet. Az éltető Nap, meleg sugaraival simogatja, pátyolgatja a pattanó rügyeket. Pitymallatkor madártrillára ébred a természet. A hívő ember, késztetést érez arra, hogy a lelkét megtisztítsa, gyolcs fehérbe öltöztesse, úgy köszöntse a feltámadást.
Régen a szegény, de boldog időben, a gyerekek új ruhát kaptak, mit misére ölthettek magukra. Pici lányként egyszer megtalálta a rózsaszínű bolyhos moher ruhácskát, becsomagolva a sublótban. Minduntalan nyaggatta öreganyját, hány nap múlva lesz húsvét, mikor mennek már a misére? Okos volt a nagyanyó, a régi öregek bölcsességével bőven megáldotta az Úr. Úgy csökkentette a várakozás idejét, hogy minden nap két keresztutat mesélt el a gyermeknek, így haladtak előre a kálvárián. Jézus feltámadásával zárta a történetet, hozzátéve, hogy Isten szeretett fiát áldozta fel az emberekért, hogy a bűneiktől megszabadítsa őket.
Az óra ketyegése erősödött, a képek halványodtak. Egy angyal képe jelent meg előtte, fényruhában tündökölve, integető nagyanyját szárnyaival betakarta, szállt, egyre magasabbra, a Fény felé...
Azért kiáltott álmában az édesanyjának, hogy siessen elköszönni tőle.
Gyermekkora óta tudja, az egyik csillag a nagymama mosolyától ragyog fényesebben, s őrzi az egykori kislány álmait, és egyengeti útját.
A gyermekidő cammogó szekerét, a felnőttkor robogó vonata váltotta fel, az álmodó lába előtt is fogy már az út, az idő expresszre váltott. A hazavezetés Angyala néha már őt is meglátogatja.
Az új ruha mostanság elmarad, de lelkét minden évben gyolcs fehérbe öltöztetve kéri az Urat.
,,Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem."
Ígéretet tesz, vigyáz, hogy lelkének tisztaságát megőrizze, mégis elköveti, sőt ismétli a bűnt. Körülményei lázadóvá teszik: látja nemzetének ellenségeit, kik tönkre tettek iskolákat, kórházakat, felszedtek síneket, nem építettek hidakat, sem templomot. Látja az elesetteket, kisemmizetteket, a megalázottakat, a bankok csapdájába kényszerítetteket. Naponta hallja a nemzetrombolók hangos zsivaját, gyűlölettüzet okádva a nemzetépítőkre, és a szent hazát alázatosan szolgálókra.
Ígéretét ismét megszegi, szívében fájdalom, lelkében harag gyúl, és elindul a bűn útján, ítélkezik. Tudja nagyon jól, hogy ez Isten dolga lenne, mégis vétkezik, mert emberből van. Elfelejti ilyenkor a kereszt utat, és azt is, hogy Jézus szenvedése mellett semmi, amit neki el kell elviselni.
Hiába hallja onnan fentről, a felhők mögül, nagyanyja intő szavát:
,,Amikor Jézust az őrzőik megkorbácsolták, csúfot űztek belőle, fejét letakarták, miközben ütötték, gúnyosan kérdezték: ,,találd el, ki ütött meg?
Jézus tűrte, és válasz nélkül hagyta a kérdést, pedig tudta, nagyon is jól tudta, hogy ki ütötte, hiszen Isten fia volt. Tudott mindent, de csak a szeretetet ismerte.
Mikor Jézus a kereszten vizet remélt, így szólt: ,,szomjúhozom".
Izsópszárra tűzött ecetes szivacsot nyújtanak felé, amint nyelvével megízlelte, az utolsó szó hagyta el a száját: ,,beteljesedett", majd kilehelte a lelkét.
Értünk, a bűneinkért."
A homokóra pereg, az élet nagy rejtélye előtt, a szabályok már kevésbé érvényesek. A lelke mélyén tudja, hogy vét a törvények ellen, ítéletet mond, de emberből van. Mégis elismétli százszor: ,,Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem."
Lélek Sándorné Gizella |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvétra töltött husik |
|
|
|
Címkék: méltóságteljesen, kisemmizetteket, megkorbácsolták, megalázottakat, bölcsességével, nemzetrombolók, feltámadásával, nemzetépítőkre, madártrillára, pitymallatkor, megszabadítsa, gyűlölettüzet, beteljesedett, megtisztítsa, édesanyjának, becsomagolva, halványodtak, csökkentette, meglátogatja, izsópszárra, szomjúhozom, tisztaságát, fényruhában, hazavezetés, villanásnyi, körülményei, szólongatta, keresztutat, minduntalan, feltámadást, elesetteket, mindenkinek, gyermekkora, fényesebben, pátyolgatja, szárnyaival, írásommal kívánok, csendes éjszakában, villanásnyi időre, képek tovább, óriási selyem, hosszú udvaron, nagymama hófehérre, legszebb ruháját, pattanó rügyeket, hívő ember, lelkét megtisztítsa, rózsaszínű bolyhos, régi öregek, várakozás idejét, bűneiktől megszabadítsa, képek halványodtak, Kedves Barátaim, Amikor Jézust, Mikor Jézus, Lélek Sándorné Gizella,
|
|
Offline
