|
2017-12-28 13:15:43, csütörtök
|
| |
| |
KIFELÉ A CSAPDÁBÓL
(Bogár László írása a Magyar Hírlapban, december 28., csütörtök)
"Már egyértelműen látszik, hogy a lepusztulási lejtőről való visszafordulás alapvetően sikeres."
A most búcsúzó 2017-es év értékelésével párhuzamosan lassan itt az ideje annak is, hogy megvonjuk a most már csaknem nyolc év mérlegét is. Annak a nyolc évnek a mérlegét, amely először tett komoly kísérletet arra, hogy értelmezze azt a csapdát, amiben igen régóta vergődik a magyar társadalom és gazdaság, és egyben arra is, hogy legalábbis elkezdődjön kivergődésünk e történelmi csapdából.
Talán azzal lehetne kezdeni ezt a rövid áttekintést, hogy Magyarország most már több mint egy évszázada próbál ,,felzárkózni" Európa leggazdagabb országainak anyagi színvonalához, jövedelmi és vagyoni helyzetét sikeresen közelíteni azokhoz. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ez a probléma a Szent István és Hunyadi Mátyás uralkodása közötti fél évezred során nem volt értelmezhető, mert akkoriban a Szent Korona szakrális történelmi Magyarországa minden létező anyagi, fizikai, szellemi mutatóját tekintve nagyjából azonos szinten állt Európa leggazdagabb vidékeivel. Mátyás király halála után kétszáz évvel azonban kietlen és szétdúlt pusztaság volt az ország, elvesztve anyagi, fizikai és szellemi vagyonának nagy részét, hatalmi szempontból is kifosztott és alávetett helyzetben. Bár voltak szép reményű kísérletek, de ezt követően már szinte sohasem sikerült a leggazdagabb nyugat-európai országok anyagi, jövedelmi mutatóinak a felét sem elérni. Az elmúlt százötven év során ez mindössze három alkalommal sikerült a nagyon hosszú távú idősorokkal foglalkozók szerint, 1911-ben, 1941-ben és 1971-ben.
Talán nem a dolgok ,,elkiabálása", ha az elmúlt nyolc év teljesítményei és ezek feltehetőleg 2018 utáni folytathatósága nyomán reménykedni kezdünk abban, hogy 2021-ben újra elérhetjük a leggazdagabb nyugat-európai országok fajlagos jövedelemmutatóinak ötven százalékát. Látható, hogy az első és a második világháború előtti maximum-pozíciónk újra eléréséhez mindkét esetben harminc évre volt szükség. Ám most a legutóbbi felzárkózási kísérletünk során ugyanezt a teljesítményt ötven év alatt leszünk képesek elérni. Ennek az az oka, hogy a ,,rendszerváltás" fedőnéven elhíresült ,,harmadik világháborús" vereségünk, veszteségünk nagyjából olyan súlyú volt, mint az előző két ,,rendes világháborúé" együttvéve. És valóban, a globális hatalomgazdaság ,,láthatatlan" birodalmától elszenvedett katasztrofális vereségünk 1970 és 2010 között nem egyszerűen újabb birodalmi alávetés és kifosztás volt, hanem egyúttal olyan csapás, amelyet szabadságként, felemelkedésként, jólétként és demokráciaként kellett ünnepelni a kifosztott bennszülötteknek, és így sokkal hosszabb idő kellett még magának az újabb brutális vereségnek a felismeréséhez is. Amikor Orbán Viktor 2010-ben azt mondta, hogy mindez forradalom és szabadságharc, talán ő maga sem gondolta, hogy e kihívás mélysége és súlyossága minden elképzelhető szintet felülmúl majd.
A globális hatalomgazdaság ,,nem létező" birodalmával való összeütközések az elmúlt évek során olyan intenzitású konfliktusmezőt hoztak létre, amelyek Magyarországot a globális véleményhatalmi terror célpontjává tették, és valószínűleg teszik majd a jövőben is. Bár a háború negatív végösszegű játszma, ám azt most már egyértelműen rögzíthetjük, hogy e nélkül az elnyúló konfliktussorozat nélkül nem lett volna, sőt ma és a jövőben sem lenne esély arra, hogy a százötven éve zajló, eddig alapvetően sikertelen felzárkózási kísérletünket mégiscsak sikerre vigyük.
De vajon mi volt a kudarc alapvető oka, és most miért látszik megnyílni a sikerhez vezető út Magyarország számára? Ennek megértéséhez azt kell látnunk, hogy ha egy ország belső erőforrásokból nem képes beindítani felzárkózását, akkor külső erőforrásokat kell bevonnia. Ezt megteheti úgy is, hogy pénzhitelt vesz fel, és így saját maga dönti el, hogy azt milyen módon fekteti be, és megteheti úgy is, hogy ,,működő tőkét invitál" az országba. A világban előforduló viszonylag kevés számú sikeres, és annál többször előforduló sikertelen felzárkózási kísérletek legfőbb tanulsága az, hogy a globális hatalomgazdaság mindkét esetben könnyen csapdába csalhatja a gyanútlan lokalitásokat. A mindkét felzárkózást felgyorsítani képes (tehát sikeres) külső erőforrás-bevonásnak van egy igen lényeges feltétele.
Nevezetesen az, hogy a bevont erőforrásokért fizetendő költségek szintjénél mindig nagyobb legyen azok hozadéka az ország számára. Bár mindmáig nem született meg az az átfogó tanulmány, amely a pénzhitel formájában végbement erőforrás-bevonás és a működőtőke-behozatal formájában végbement erőforrás-bevonás ,,költség-haszon" elemzését elvégezte volna, de a becslések szerint mindkét esetben százmilliárd dolláros vagyonvesztés zajlott le. Megfejtésre várna ugyan az is, hogy inkább a döntéshozók tudatlansága vagy cinikus gátlástalansága volt-e a meghatározó, de a legfontosabb az volt az elmúlt nyolc év során, hogy ezt a pusztító, önfelszámoló folyamatot megállítsuk.
Ma már egyértelműen látszik, hogy a lepusztulási lejtőről való visszafordulás alapvetően sikeres. A siker fő eleme az volt, hogy először tudtunk tartósan dinamikus gazdasági növekedést elérni úgy, hogy ez nemcsak hogy újabb eladósodáshoz nem vezetett, de egyenesen az eladósodási szint csökkenése mellett ment végbe.
Ez is arra utal, hogy az erőforrásokhoz való hozzáférést a globális hatalomgazdaság mindig olyan feltételekkel biztosította, hogy az számunkra mindig veszteséges, nekik pedig nyereséges legyen.
Nos, ez az, aminek reményeink szerint egyszer s mindenkorra vége! Magyarország végre kifelé tart ebből a végzetes történelmi csapdából.
Link
KIVÁNDORLÓK - I. rész - ,,Muszáj lenne látnom, hogy érdemes hazamenni"
/A legóvatosabb becslések szerint százezer magyar él Londonban, de többen kétszázezer fölé becsülik kint élő honfitársaink számát és Londont a második legnagyobb magyar városnak tartják. Az biztos, hogy nem lehet úgy végigmenni a város forgalmasabb részein, hogy ne találkozzon az ember magyarral, akik többségében gazdasági okokból hagyták elé szülőföldjüket egy jobb élet reményében. Sorozatunkban olyan honfitársainkat ismerhetnek meg, akik szívükben itthon élnek, de a szükség idegenbe kényszerítette őket, és mindennél jobban szeretnének egyszer hazatérni szülőföldjükre./
Link
KIVÁNDORLÓK - II. rész - "Minden nap várom, hogy haza menjünk...".
/Sorozatunkban olyan Nagy-Britanniában és Írországban élő magyarokat mutatunk be, akik gazdasági okokból kényszerültek külföldre, de mindennél jobban szeretnének hazatérni. /
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
Címkék: bennszülötteknek, felemelkedésként, honfitársainkat, hatalomgazdaság, véleményhatalmi, folytathatósága, konfliktusmezőt, gátlástalansága, szülőföldjüket, erőforrásokhoz, erőforrásokból, katasztrofális, szülőföldjükre, felismeréséhez, összeütközések, demokráciaként, magyarországot, teljesítményei, rendszerváltás, visszafordulás, kényszerítette, erőforrásokért, feltételekkel, vagyonvesztés, felgyorsítani, kényszerültek, sorozatunkban, színvonalához, kísérletünket, szabadságként, magyarországa, teljesítményt, erőforrásokat, felzárkózását, értékelésével, kivergődésünk, lepusztulási lejtőről, most búcsúzó, ideje annak, nyolc évnek, magyar társadalom, rövid áttekintést, évszázada próbál, leggazdagabb nyugat-európai, elmúlt százötven, nagyon hosszú, dolgok „, elmúlt nyolc, második világháború, legutóbbi felzárkózási, teljesítményt ötven, globális hatalomgazdaság, KIFELÉ CSAPDÁBÓL, Bogár László, Magyar Hírlapban, Szent István, Hunyadi Mátyás, Szent Korona, Amikor Orbán Viktor,
|
|
Offline
