|
2014-05-30 19:23:26, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Hűvös napkeltére ébredt a kisváros. A tájra gyöngyharmatot csókolt a reggel. Nedvesen kínálták magukat, pihenést ajánlva a padok. Ünneplőben öltözött öregasszonyok topogtak a templom előtt, misére várva. A bejáratnál tömjén felhő keveredett a kölnivízzel, amivel megszórták magukat a misére igyekvők. Régi szekrények molyirtók szúrós szagát igyekeztek tompítani a levendula és más virágok illatával. Lehet, azért hívják szagos misének a vasárnapi nagymisét.Az idősek még megadják a módját, ha Isten házába indulnak látogatóba. Egyre több a molyrágta kalap és a valamikor szebb napokat megélt finom kelme. Szemnek még gyönyörködtető, de már foszlik a szövet. Sokat változott a világ. A munkában megfáradt kezekre néha felkerül egy csipke kesztyű, mi eltakarja a bütykös, göcsörtös ujjakat. Az arcokról rég lehervadt a mosoly rózsája. Mise után szétszóródnak, kivárnak. Azért, hogy a rövid úton se kelljen beszélgetni a másikkal.Valamikor régen csoportokban verődve rótták közösen a hazafelé vezető utat, megbeszélték a példabeszédet, hallgatták egymást, majd otthon továbbgondolták. Bölcsességet tanulva. Várták a vasárnapot.Megváltozott minden, a szentbeszédet azonnal elfelejtik, ahogyan az ajtón kilépnek. Nem, hogy átgondolják, de sokan nem is értik. Biblia egyre kevesebb embert érdelek, haszontalan dolognak tartják. A családok szétszéledve élik az életüket. A közös ebédek, nagy beszélgetések régen elmaradtak. Kinek van pénze arra, hogy mise ünnepi ebédre hívja a családot? Egyébként is, a fiatalok többségét hét ökörrel sem lehetne elvontatni egy misére. Nem ismerik ők Istent, hiszen istentelennek nevelték őket. Nagymise után, a templomból kilépve minden hívő megtapasztalja, a közeli padon egy szakállas öreg csendel. Nem mondhatni, hogy ápolatlan, de azt igen, hogy minden vagyonát a mellette lévő nejlonszatyorban tartja.Ha jobban figyelnének, észrevennék, hogy a szentmise alatt, az ajtóban áll.Nem gyón, és nem áldozik. Mire kiérnek a hívők, elfoglalja helyét a megszokott padon, Isten házának közelében.Így megy ez évek óta. Szinte észrevétlenül mennek el mellette. Nem tudni, keresné-e valaki, ha egyszer nem lenne ott. Soha senki nem köszönti, nem kérdeznek tőle semmit, kerülik, mintha leprás lenne. Pedig! Senki nem tudhatja, ki fogja közülük egyszer felváltani.Neki is volt egyszer kacagó gyermekkora, járt iskolába, állítólag a Szovjetunióban egyetemet végzett, onnan hozott feleséget. Vezető állásában addig maradhatott, amíg nem beszélt az emlékeiről, és nem nyilatkozott meg a világlátásáról. Amint kinyitotta száját, ellenség lett belőle, mert látott és hangosan gondolkodott. Kikkel egykor vadászni járt, vad helyett rávadásztak, messzire elhangzott a dörrenések zaja. Oly messzire, hogy az egész megyében nem foglalkoztatták. Alkalmi munkából tengette az életét egy darabig. Felesége és gyerekei szégyenfoltja lett. Nem kellett nekik a hatalom nélküli ember, aki másnak kertet ásott, fát vágott. Hangot is adtak ennek otthon. Szemrehányás és veszekedések elől a kocsmába menekült. Talált olt cimborát, nem is keveset. Okos elméje a maligánfoktól, függően tompult estére. Családja felszámolta a megszerzett javaikat, ami nem volt kevés, majd egy mámoros éjszakán, aláíratták vele a lemondó nyilatkozatát. A puccos csapat ezután az ország másik végébe költözött. Kevéske alamizsnából, amit tőlük kapott albérletbe költözött. Mikor a bugyelláris kiürült, csomagjával az utcára került. Az utca kemény ,,legény", nem tűri a gyengéket, a betegség lett a kísérője. Ismerősei megvetették, milyen ember az, aki a száját nem tartja, és a rendszer ellensége válik belőle, tönkre teszi a családját, a pártfogók ajtaját is bezáratja a vérei előtt? Hallgatott, bólogatott volna, lenne családja, nem lenne az utca embere. Kiáltották felé a régi elvtársak. De, mily furcsa a világ, akik ámulva hallgatták, csodálták igazságosztó szavát, ők vetik meg. Így tesz az egykori pártitkár özvegye is, kilépve a templomból, ájtatos arccal mered a távolba, mintha onnan várna fontos üzenetet.Néha hozzá a tipeg egy anyóka, elhívja dolgozni, de egyre ritkábban esik ez meg vele. Azt beszélik az egyedül élő asszonyoktól nem fogadott el pénzt, csak ennivalót. Volt is keletje a munkájának, amíg meg nem betegedett. Mikor már dolgozni nem tudott, többé nem keresték.Nem kell neki alamizsna, kalap sincs előtte, hogy aprópénzt szórjanak bele. Nem kért soha. Amint elfogytak a misézők, egyedül maradt a téren.Fiatal anyuka közeledett, kicsike fiával a térre. A gyermek kezében kiflivel odaszaladt hozzá, kiflivéget nyújtva feléje. Az öreg nem nyúlt érte csak rámosolyogott, szemében könny csillogott. A fiatalasszony leült melléje, és kérdezett. Válaszolt serényen. Később csodálkozott is magát, milyen felszabadultan mesélte el életének kálváriáját, egy idegennek. Félóra is eltelt mikor az anyuka megkérte, vigyázna-e gyermekére, amíg a közeli boltban bevásárol.Az öreg boldogan vállalta. Soha nem hitt abban, hogy egyszer szolgálhat még, rábíznak egy gyereket...A kisfiúval ketten maradtak, a gyerek pakolászni kezdett, kiborította a nejlon zacskó tartalmát. Két váltás fehérnemű, igazolványtárca, két pár zokni, egy pulóver, egy neszesszer, benne olló, tű és cérna, ez volt minden vagyona. A kisgyerek a cipzárt elhúzta, az olló volt számára érdekes, ki is kapta gyorsan, majd elindult vele. Az öreg felpattant, utána iramodott. Maga sem tudja hogyan bírta, pár lépés után utolérte és elvette kezéből az ollót. Zsebébe rejtette, majd kézen fogva visszavezette a lurkót. Megnyugodva belekezdett egy mesébe, ami arról szólt, hogy volt egy ország, ahol az emberek boldogan éltek. Tehették, mert országukban az Igazság uralkodott. Ebben az országban olyan emberek születtek, akik soha nem gyűlölködtek. Nem is volt rá szükség, mert mindenkinek erős volt a gyökere, hazaszeretete, és hite. Nagyon szigorú, de jólelkű oktatási minisztere volt ennek az országnak, úgy hívták, hogy Igaz Történelem. Az egészségügyi miniszter posztját is, maga az Alázat töltötte be.Nem sorolta tovább, felesleges lett volna, hiszen jól megválogatta minisztereit Igazság. Már csak egy valami maradt hátra, ki lesz az utódja, ha megöregszik. Nem kellett sokáig keresni gondolataiba, mert felismerte, ott állt előtte a Jövő, olyan szülői háttérrel és mintával, amit ez a kis ember kap majd, méltó utódja lehet.Eddig jutottak a mesében, amikor az anyuka megérkezett, két csomagot hozott. Az egyiket az öregnek, a másikat maguknak. Megköszönte a segítséget, majd elmondta, hogy a város végi hegyen, van egy kis építményük, vigyázni kellene rá valakinek, sok mostanában a betörés, ha ott töltené az éjszakát, megfizetnének érte.Okos ember volt az öreg és tájékozott, tudta ez kéznyújtás feléje, az ő érdekében. Megköszönte a lehetőséget, azonban rögtön hozzátette, pénzt nem fogad el, viszont kér valamit a szolgálatért. Szeretne minél többször vigyázni Bencére, ha a szülőknek munkájuk, vagy programjuk akad.Az asszony lehajtotta a fejét, hogy ne lássa a könnyeit, úgy válaszolt. Bencével ketten élnek, senkijük sincsen. Bence apukája székely ember volt, súlyos betegség rabolta el tőlük fiatalon. A csillagok közül vigyázza, hogy baj ne érje őket. Reggel is üzent nekik, merre kell, menjenek, hogy találkoznak az emberrel, akit hamarosan új családtagként köszönthetnek.Egy váratlan pillanatban a gyermek felugrott a padra, s az öreg nyakába kapaszkodott, majd az ég felé emelte gyönyörű angyali arcát, és így kiáltott. - Nézd, Apukám, megleltük a Tatát!Ahogy felnéztek, egy bárányfelhő suhant át az égen. Pár pillanatra a napocska is megmutatta magát örömében, majd aranyló sugarával átölelve a három embert. Elindultak a kavicsos úton, a hegyi lakhoz, hogy együtt őrizzék a Reményt.
Lélek Sándorné |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: nejlonszatyorban, továbbgondolták, foglalkoztatták, igazolványtárca, szovjetunióban, megtapasztalja, felszabadultan, világlátásáról, gyönyörködtető, gyöngyharmatot, észrevétlenül, fiatalasszony, rámosolyogott, hazaszeretete, istentelennek, köszönthetnek, szétszóródnak, visszavezette, szentbeszédet, nyilatkozatát, példabeszédet, családtagként, beszélgetések, megfizetnének, maligánfoktól, öregasszonyok, szégyenfoltja, csodálkozott, megbeszélték, minisztereit, gondolkodott, bölcsességet, asszonyoktól, alamizsnából, szemrehányás, megváltozott, tájra gyöngyharmatot, templom előtt, bejáratnál tömjén, misére igyekvők, vasárnapi nagymisét, molyrágta kalap, valamikor szebb, munkában megfáradt, csipke kesztyű, mosoly rózsája, rövid úton, hazafelé vezető, szentbeszédet azonnal, ajtón kilépnek, családok szétszéledve, közös ebédek, Igaz Történelem, Lélek Sándorné,
|
|
Online
