Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Maryam versei
  2020-01-12 19:30:19, vasárnap
 
 







MARYAM VERSEI







ALKONYI CSÖNDBEN


Narancsköd ringat
Pírt a vidékre
Bódulva illan
Reszket a fény.

Nap keze nyúlik
Messze a légbe
Katlanba hullik
Hold tenyerén.

Égi keréken
Fordul az alkony
Csend szava bélel
Éji zenét.

Csillagok gyúlnak
Pisla homályban
Álmok lazulnak
Vágy peremén.







ÁLOMJÁRÓ


Szűrt fényt terít rám a hajnal álom ujja
Ablakon átringva fátylát rám borítja
Szuszogó perceken pilla-rácsok mögött
Megálmodott világ varázsa hömpölyög.

Meztelen csendeden karjaidba hullok
Tekergő indaként a testedre kúszok
Szoros ölelésben puha paplan mélyén
Feszes tested ívén vetül a sötétség.

Csókjaimba izzad buja érverésed
Magamba temetem vágyón lüktetésed
Ezer vulkán tombol lassú mozdulatban
Feszítő börtönöm ring a ritmusodban.

Egyre beljebb robbansz, elsodorsz a kéjjel
Darabokra tépve a végtelenbe érve
Gyönyört sír az ég is tágul a képzelet
Örvénybe sóhajtod mézédes ízedet.

Végtelen remegés rezdül át a légbe
Lobbanásnyi dallam merül feledésbe
Felszakadt tegnapok szaladnak a mába
Én is futok veled a holnapra várva.







BEZÁRT VILÁGOD


Átszakadnak fejemen a hangok
Kotta nélküli áramlatra rezdülsz
Felbillen az ég sátra felettünk
A világ süket, vagy csak én nem hallok?

Csonkolt álmod mind a mélybe tolna
Ám szédít a fény a lét felszínére
Összeér a Menny a Föld szívével
Most kezdődik, vagy már vége volna?

Bezárt világod betűit olvasom
Visszhangszavam lesz féltett bilincsed
Már nyitni vágyom, falad kopogtatom.

Ujjam érinti remegő kilincsed
Múlt maradjak, vagy legyek holnapod?
Majd odaát ad választ az Isten.







BENNEM


Az élet vásznán rajzolok.
Fényes csillagot markolok.
Hisz az vagy nekem.
A legfényesebb kedvesem.
Arany fényeddel olvadok







BORSZÉKI NAPFELKELTE


Ölembe fűzöm a nyár illatát
Völgyület ívének lágy Kerekét
Hol a vén Havasok lába összeér
Oly jó ez az elbájolt ringatás.

Ott, hol a hegygerinc felmagasul
Szűz fenyők kalapja eget pettyez
Végtelenbe ér a föld a mennyel
S csereklye remegő neszén csitul.

Míg gátat tör összemosásom árja
Isteni csendben sarjad az éjjel
Fátyolba rejtett fenyősuttogása.

A pisla nap is dacol a fénnyel
Felleg mögül kezeit kitárja
Aranysugarát férceli az égre.







CSENDEMBE ZÁRLAK


Búsongó hajnalok üresednek
A fázó Nap sem ébred ma nélküled
Paplan alatt hunyó vágyak fényüket
Kioltva cipelnek gyászkeresztet.

Penge élű szavaid kémlelem
Testmelegbe sajdul a fájdalom
Véreremben szétfolyva csak hagyom
Hogy nincsemre forduljon a végtelen.

S ha percről-percre magamba fázlak
Didergő felkapaszkodásom remény-
falaid döngeti, mint ár a gátat.

Ha van még maroknyi hited, ne féld!
Hallasd hát hangodat, csendembe zárlak
Míg suttogásod hozzám útra kél.







EGY PERCNYIT ADJ NEKEM!


Fátyol-derengés vagy, morajló hangod
Vissza-visszazúg süket fülembe
Majd ismét elhalkul, akár a tenger
Mely szem távolából egekbe csapkod.

Nélküledre szűkít a konok elme
Utánad nyúlok, didergő az éjjel
Magamra húzlak, lágy tavaszba érek
Melegedből egy percnyit adj nekem!

Ácsorgó lecsupaszított szavakból
Öltöztetlek fel újra, magányom
Miértjét ne tudd, bízd rám a hogyanod!

Szanaszét hagyott csókod kívánom
Szél-ujjaimmal megszentelt magamból
Néma szavaid keresztjét cibálom.







ELHAJLÁSOK


Ahogy az est az ég aljára karcol
Felleguszályát bíborra váltja
Vonulva hajlik, a lombokat járja
Fénykezével a fák hajába markol.

Közelít a távol, szemembe lopja
Fésült búzatáblák aranylását
Ringatózásuk puha kalászán
Külön létezésüket összefogja.

Pilláim lehunyva útnak indulok...
Bújtatott csöndemben kél a gondolat
Mint szél szárnyán rebbenő hűs fuvalom.

Elhajlok én is, mint folyótorkolat
Tengerbe szakadón, hozzád áradok
Medrembe ringlak, s őrzöm álmodat.







ELMÚLTÁL, MIELŐTT LEHETTÉL VOLNA


Néked zenélek ma lélek-húrokon
Szaggatva jajdulok bús-keserűn
Testem válladra hajtom, hegedűm
Sóhaja zúgó patakként túlcsobog.

Füledbe súgó zsarátnoklobbanás
Áradó rezdülés tiszta lelkeden
Távolokba lép, visszanéz nesztelen
Szófüzérem, mint halkuló csobbanás.

Ígéret vagy végtelen pillanatban
Percnyi némulás remegő valódban
Tavasz ízű illat őszi avarban.

Égre leső szemed élet-folyam
Szakadatlan kél árvuló haragra
Elmúltál, mielőtt lehettél volna.







ÉRINTETLEN ÉRINTÉS


Ott vagyok...
Hisz messziről is látlak
Nélküled még a fák is fáznak
Kuporogva rázzák gallyazott életük
Távolodba lépve ringatják képzetük.

Ott vagyok...
Éber gondolatodba fűzve
Összekulcsolva, lelkedre tűzve
Ahogy csorgó tegnapok érnek a mába
Beléd némulok, érintetlen érintésedbe zárva.







ÉRINTETLENÜL


Ha rátalálsz utamra hátra ne nézz
Előre vessed fürkész szép szemed
Ott állásom lábnyomát az eső mossa el
Csak várlak... talpam pallóvégre lép.

Hisz Néked raktam felém járhatón
Botlott kavics-ösvény a lelkemig
Halomra hordott nehéz gúzs-terheink
Úgy fogynak el, mint parázs, pislogón.

Kitolt idő percein érkezel
Változásra ítélt öröm-holnapom
Hisz ember vagyok, érted vétkezem.

Érintetlenül kezem nem hagyod
Öröktől fogva bennem létezel
Átsúgott versembe jövőd olvasom.







HIÁNYJELEK


Szelíd sóhajomba könnyez a pirkadat
Tollamba sírlak újra, véreddel írok
Betű-tested gömbölyítem a papíron
Gondolat-szálakat oldoz a pillanat.

Már aludni vágyom simuló karodban
Azt hittem létezel pedig nem vagy velem
Kottáim távolodba némult hiányjelek
Álomba hunyom visszalopott valódat.







ITT IS MARADOK


Megvetem ágyát most a némaságnak
Négy fal közé csomagolt magányom
Érted virraszt éjszagú szobámon
S árnyak játékán csuklik félhomályba.

Belém zokogsz, kellesz, még ha fáj is
Sebét akarom a szenvedő jónak
Kortyolni dús ajkún józan valódat
Csípőd ritmusát testembe ölelni.

Felajzott hárfahúrokon bontok
Súgó dallamot hunyó szemedre
Köréd remény-holnapod vonom.

Ujjaimmal jövőmbe jelöltelek
Ígérem, itt leszek, itt is maradok
Áldott az út, mely hozzám vezetett.







JÖJJ HÁT...


Mondd, miért szorítod félelmedet két marokra?
Látod, mezítelen lélekkel állok előtted
Rabláncaim rakom halomba
- Hogy újra megkötözhess, s magadtól ellökhess -
Akár megunt gúnyát kérő karokra.

Hagyd el árnyék feled
Jöjj a fényre, felém fordulj
Mozdulj hát, hisz nyújtom fáradt kezem!
Úgy ízlelj magadban, mint éhes koldus
Féltett alamizsnát fázó reggelen.







KAPASZKODJ BELÉM!


Akarj, engedj magadhoz, szalmalángból
Szíts parázstüzet, lobbanásnyit adj
Oxigéned leszek, kínozz még, harapj
Porig éget sistergő tűz-halálod.

Vak vagy, s ha azt hiszed, nem láthatod
Vánszorgó magad, fehér botod leszek
Kapaszkodj hát belém, átsegítelek
A fénybe, ereszd a sötét látszatot!

Remegj, vibrálj, sodord rám lázadat
Gyökerében forduljon a világ
Forgass fel, mutasd való arcodat!

Vakítsd el két szemem, egekbe hágj
Napszemű csókod ülje ajkamat
Vagy engedj utamra végre, s lépj tovább!







KARÁCSONYI ÉNEK


Fodros csipkepaplan teríti az eget
Betlehemi csillag szeli a felleget
Titok-jászol ölén Kisdedünk született
Jézus, a Megváltónk a Földre érkezett.
Lassan félreverik a zendülő harangot
Öröm táncot járnak nálunk az angyalok
Könnyes szemek némán csodálják a jászolt
A benne mocorgó apró kis Megváltót.
Ősi jóslat szerint szabadítónk lenne
A mindenség fájdalma sorsot öltött benne
Lelke tisztasága, feddhetetlen léte
Feloldozást hullat az emberiségre.
Gyertyák pislákolnak szent karácsony napján
Szerető családok terített asztalán
Béke költözzön ma minden áldott házba
Szeretet örvénye szálljon a világra!







KARÁCSONY SZENT NAPJÁN


Karácsony szent napján megnyugszik a lélek
Égen és földön is angyalok zenélnek
Gyertyák gyúlnak sorra, mécsesek lobognak
Nyoma sincs bánatnak, szívünk összedobban.
Minden ember békés, otthonában készül
Fő a finom leves, karácsonyfa szépül.
Terített asztalon épp már készülőben
Friss kalács illata száll a levegőben.
A fenyő új ruhát ölt, fény-fűzér a karja
Tetejét ezüstös kristálydísz takarja
Csillagszóró szikrák csillannak az ágán
Piros gömbök lógnak meseszép palástján.


Gyermeki kezecskék izgatottan várják
Mit hozott Jézuska, s vidáman csodálják
Mit rejt a fa alja, van-e még ajándék
Azon nyomban kezdődhet az önfeledt játék.
Adventi koszorú pihen az asztalon
Gyertya lángja lobban, nézem, és csak hagyom
Töltse be a szobát arany sugarával
Tele van a szívem meleg boldogsággal.
Karácsony éjjelén én csak azt kívánom
Szeretet és béke legyen a világon
Lehulló hópelyhek vigyázzák az álmunk
Minden beteljesül, amit csak kívánunk.







KI HALLJA MEG?


Már koldusok a szavak, lázadásod
Úgy ömlik belém, mint ár haragja,
Feszítőn folyva, megállíthatatlan.
Ki hallja meg fájó vigasztalásom?

Simulnék még, de testem csontjait
Eltördelte az idő, nem mozdulok.
Összepréselt lélekben torzulok
Az Énbe, bújtatom sorsom foltjait.

Szólnék még, de ajkam csend tapasztja;
Vázzá csupaszodtam, rám aggatott
Némaság a bérem, nyelvem hallgatag.

Lágy iramlás az élet, ott hagyott
Foszlányok itt felejtett gondolatban.
Ez minden, mit az Isten Rád szabott?







KIMÚLT PILLANAT


Mint vízbe dobott kődarab
Úgy merülsz el gyűrött ábrándomban.
Kemények a kőfalak
Bár hinném, hogy van
Elég idő, de a percek egyre fogynak.
Majd ha izzó öled vágya
S az árként toluló gondolat
Kérgesedve sóhajt utánam
Páncélba feszítem érett akaratod.
Majd, ha rüggyé fakad Benned a tudat
Létedet megtagadom
S fakult reményeid nem találnak utat.
Széttárt karokkal hívhatsz
S ha fürösztenél még magadban
Akkor sem építek hidat
Agyamban kimúlt a pillanat.







LELKEDEN


Könnycseppbe rejtett világ vagyok
Lelkedre folyva nyomot hagyok
Beléd növök, mint jelenbe a jövő képe
Illatos gyantára a vén fa kérge.
Lehántom magamról gondolatom
Összepréselt valóságomban jajgatom
Magam a végtelen messzeségbe
Átszúrt szívemmel feszülök fel az égre
S valóságra vetkőzve álmomba kiáltalak.
Éntelenbe fulladt káprázat-szilánkokat
Szakítok testemből, fájdalmam bérét nyögöm
Elhazudott igazságod szálát szövöm.
S ahogy lassan átszűrlek magamon
Letisztult gondolatod érlelő szavakon
Csitul, melyek örökre kimondatlanul maradnak
Rám figyelj önmagadban!







LELKEMRE RÁKÖVEZLEK


Hó-tiszta álmaimban minden él
A valóság arca sem oly fakó
S ha csöppnyit meglopom a holnapot
A múltam a jövőmmel összeér.

Úgy peregnek némán sóvár éveink
Mint gyertya testén lehulló viasz
Majd találsz-e bennem végleg vigaszt
Vagy füsttel szállnak ködbe képeink?

Keretbe zárlak, falra akasztott
Remények lógnak gyászra szögellve
Markomban tartott élet darabok.

Felegyenesedett hittel ölellek
Belőlem fakadsz, titkon veled maradok
Megőrizlek, lelkemre rákövezlek.







LOBBANÁS


Ujjaimmal átérnélek, ha hagynád
Köréd kulcsolnám meztelen valóm
Mint érted gyúló pislákoló kanóc
Lángomat lobbanva magasba csapnám.

Néked világolok, táncom tűz-halál
Véget nem érő vágy lüktető dalom
Ha egyszer csonkig égek is hagyom
Testem árnyékot vet szobád éjfalán.

Hisz minden kóbor perc hozzád vezet
Kanyargós utam már illanó lábnyom
Hol örömtüzek futnak éveket.

Kihunyó fényem édes kín magányom
De lelked hevében kincseket lelek
Benned égek, felcsap újra lángom.







MARADJ MÉG, MARADJ


Megteremtettelek magamnak
Reméltem szivárványszín világot
Eljöttél, s lám órák helyett éveket kívánok
Míg a mában vajúdó tegnapok visszakacagnak.

Mondd, nélküled mit ér a vánszorgó lét
S miért nincs színe a napnak
Zöld szagú illatos tavasznak
Ha reggeli napsugár gyúl a fák levelén?

Még szállni vágyom, messzi fellegekbe
Hol megvetném ágyát a jónak
S hinném, hogy van igaza a szónak
Míg összehazudott éltek hunynak eltemetve.

Hogy mondjam el Neked, hogy nincs napnak
Oly perce, hogy ne kélne gondolatom
Útra hozzád, s minden mozdulatom
Nélküled dermedő ürességbe fagyna.

Jöjj, vonj ringó öledbe, testeddel takarj
Bújtass még, ott menedéket lelek
Hol tiszta szíved együtt dobbanhat velem
Álmodjuk át az éveket, maradj, még maradj!







MEGBÚJT ÖRÖMMEL


Pipacsszoknyák alján terül a május
Pirosat pettyezve, illatozva fut
Végtelen mezőkön, városon, falun
Átszaladt melege karomba zárul.

Míg végigér a Nap a szemhatáron
Addiglátásom horizontra gyúl
Messzi gondolat közeledre húz
Átborult csend a néma hallgatáson.

Csak a szél bolydul, fák ölébe kap
Viharkabátját gondosra tárja
Kinyílok én is, mint a bóbita.

Tavaszzsongás kerüli a tájat
Messzi-messzi sorsra hangolom magam
Megbújt örömmel jövőmben látlak.







MELLETTEM LÉGY SZABAD


Összehajló fák alatt lassul a fény
Arcodra gyűrődnek az est árnyai
Szivárványba zárlak, lelkem szálait
Rád gombolyítom, nem szabadulsz még.

Fű zöldjén terül a szendergő árnyék
Sziromlepelbe bújnak vágyaink
S míg ajkadra gyújtom csókom százait
Ringó ölébe húz a kába lét.

Legördül a Nap az ég kabátján
Rám gombolt pillanatban tartalak
Az agg idő, vánszorgó némaság.

Bent minden mozdulatlan, hallgatag
Süket csendbe kongó szívdobbanás
Még elmehetsz, vagy mellettem légy szabad.







MINDENHOL TÉGED...


Látlak a felkelő nap fénylő sugarában
Mely gyengéden koszorút fon az ébredő világra
Arany szálat fércelve fellegek fodrára.

Látlak az ezüst Hold suttogó fényében
Lágyan ringatózva csillagok ölében
Álomba szunnyadva tegnap sötétjében.

Látlak a pirosló pipacs rengetegben
Szélben táncot járva, félőn megremegve
Szirmaikat hajlón egymásba ölelve.

Látlak lélek-párnám gyűrött redőiben
Álmatlan éjemnek ólom-perceiben
Kérlelő két kezem érintéseiben.







MINTHA LETTÉL VOLNA


Narancs ég alján lüktet az alkony
Vérvörös szárnyait teríti szét
Nagyot röppen, fák derekába tép
Ében eget fest, végtelenbe cammog.

Mintha lettél volna, elszaladásod
Lábnyoma csupán tűnő délibáb
Lehulló hópehely, mi égből száll alá
S kezedben olvad... már nincs maradásom.

Tékozló a holnap, surranó a csend
Hiába várlak terített asztallal
Szűkmarkú a most, nincs jelenésed.

Már megfakultál, időn túli vagy
Visszahajló tegnapon pihen a lesz
Magadra hagylak, magamnak maradtam.







NAGYERDEI FÁK


Árnyas lombok suttogó szegletén
Tóparti fűz alatt el-elmerengek
Itt futottam víg gyermekéveket
Hol békaszerenád játszik víz-zenét.

Hányszor lestem felhők vonulását
Csipkés szélű azúrnak tengerén
Ott, hol a Nap kitárja fény kezét
S rám kacagja éveim múlását.

Sátrat bont a nyár, vaslábakon jő
A rozsdás őszavar, múlt-hangokat
Kottázva mézízű emléket kitölt.

Sodró évgyűrűk hallgatják titkomat
Szél viszi messze a tűnő időt
Végtelenbe nyúló lopott pillanat.







NAPKISASSZONY


Habos-babos felhőháton
Napkisasszony úgy ficánkol
Mintha bolha csípte volna
Sugarait szerteszórja.

Fátyol mögül átkukucskál
Mosolyogva ki-be bujkál
Csillagokba törölközik
Holdanyóhoz költözködik.

Égi párnán nyújtózkodva
Fényszemeit be-becsukja
Amíg ki nem reggeledik
Álomszárnyon szenderedik.







NEM CSITULNÉK


Virág lennék lágy szirommal
Ölelnélek illatommal
A kelyhemből itatnálak
Levelemmel karolnálak.

Madár lennék, elrepülnék
Ablakodban megpihennék
Boldogságot énekelnék
Búd, bánatod elfelednéd.

Szellő lennék, Néked fújnék
Andalogva rád simulnék
A lelkedbe belebújnék
Soha-soha nem csitulnék.







NÉLKÜLED-ÓRÁK


Nélküled-órákra foszlik a tudat
Ott, ahol a volt a mában keresgél
Csendedbe bújok, kőmagányba vesztél
Mécsfények mutatnak hozzád utat.

Altatott magány, magamra mértem
Kínfeszületed vállamon hordom
Az őszi szél fekete gyászt lobog
Hajamba fűzi régvolt gyermeklétem.

Átkulcsolt szívvel karodban ringok
Drága mama, mondj még mesét nekem
Sárguló lapok közt felfedett titkok.

Túllát rajtam a más világ szeme
Hóhajaddal emléked télbe siklott
Nincseim fejfád tövébe rejtem.







OLY JÓ LENNE


Oly jó lenne most füledbe súgni
Rád kacagni ezer éves titkomat
Lelkembe kulcsolni kristály-arcodat
Játszi íncselemmel hajadba túrni.

Oly jó lenne most lángodra gyúlni
Míg egymásba ölel az alkonyat
S ha ránk nyitja szemét a pirkadat
Az ébredő fákkal együtt dúdolni.

Álmodjuk át a fülledt éjszakát
Míg a Hold ránk simítja tincseit
Opál tengerén, nem számít semmi más.

Szemedbe nézem a nyár színeit
Íriszedben lüktet az egész világ
Téged akarlak ma is, holnap is.







OTTHONOM


Ringó búzatáblák aranyló tövében
Szívem Rónájának kellős közepében
Tavasz illat kúszik fel a végtelenbe
Lelkemet kitöltve, összeölelkezve.

Ahol, hegyek völgyek nem szelik a tájat
Ott vagyok én otthon, hol a bú nem járhat
Ahogy szemem fürkész, mosolyogva nézem
Bogarak zsongják az édes messzeséget.

Jó anyám mosolyát koszorúba fontam
Emléket idézve illatokat loptam
Megnyugvást idéző álmos gyermekévek
Amíg meg nem halok, addig még zenélnek.







OTT LESZEL-E?


Leszel-e nyoszolyám hűs téli éjjelen
Lélegzetnyi remény lét-sóhajívemen?
Ott leszel-e párnám gyűrött redőiben
Ha a tegnap mára simulón megpihen?
Leszel-e gyehennám égő sebeimre
Tüdőmnek levegő, ír a nincseimre?
Ott leszek-e Véled pergő napjaidban
Ott leszel-e vélem féltő karjaimban?







ÓVJANAK AZ ANGYALOK


kinek mondjam kinek
ha süket fülekre kél dalom
s házam tere oly kies
ha nyitom ablakod
de nyílik még virág
s szívemben újra éledsz
az űrt ki tölti meg léleksajdulásra
s ha egyedülre maradtak az évek
hogyan engedjem át a másvilágra
ki örökre itt hagyott
óvjanak az angyalok







ÖLELJ MAGADBA!


Belém fészkelődő tegnapok illata
Bomlik létem ébredésén
Még álmos a csend, cseppenként itatja
Mézes kortyait.
Fogd meg kezem, nyíló tavaszba
Kulcsold kristály tekinteted
Ringón ölelj magadba
Hogy összeérjen lázas holnapunk.







ÖNZETLENÜL


ott ahol a lesz születik
és a tegnap a mostba lép
új magból nő a szív
s a szeretet összeér
ám ha fénnyel öntözd
az árnyék többé rád nem vetül
a lelked a jóra ösztönöz
így élj hát önzetlenül







ŐSZ-SZERELEM


Szunnyadó természet nyár ölén ringatva
Rőt lombok árnyékát magába olvasztja
Mintha varázspálca lenne a kezében
El-eltűnve illan lombok erdejében.

Palástját borítja ezer-szín világra
Fénycsíkot vetítve fák árnyék-lombjára
Arany koronáját arcukba simítja
Ezernyi titokra ablakokat nyitva.

Sóhaj-íven pilledt őszi csókos árnyak
Messze-messze révedt emlékek tavában
Mosakszanak újra csillag rengetegben
S álmukat bezárják avar-szerelembe.







RÁD OLVASÓ


Vágy-ölelésed láva tüzében
Lüktet a vérem, forrongva éled
Balzsam a lényed, ringat a képzet
Árnyékban élek, vezess a fényre!

Tested a korbács, simulva kérem
Éned a mézem, szádat idézem
Nyelved az örvény, tágul a lélek
Adj, kérlek innom, hamuvá égek!

Jajduló dallam lüktet a dalban
Fülembe dobban, belém súg halkan
Feszítő kényszer, olvadó falak
Magamba nézve, Téged láttalak!







REGGELIG


Néha felsejlesz még
Rám sikít a valóság
A csended nesztelenre kél
Csak az éjjel múlna már!

Oly vánszorgó a perc
Társtalan magány sajog
Azt hittem örökké leszel
Szakadni képtelen vagyok.

Hozzád nőttem láthatatlan hússal
Vérző csontjaim szilánkig hasadnak
Ágáló tekinteted tömlöc-kútja
Emlékedbe csobbanón marasztal.

Karon fogott szavaidba tévedek
Lazul a sötét, fakul délibáb szemem
Párnámon hagyott illatodba süppedek
Mosolyodra óvón ásítom a reggelt.







RŐT LOMBOK ÁLMÁN


Szélkarokkal fésült rőt lombok álmán
Kócos levelek illata simogat
Jó mélyen magamba szívom
Suttogó, évszázados fáknak árnyát.

Pilláim lehunyva éveket őrzök
Bolyongásom kertjében szellő-lábon
Lágy öleléssel kerülöm a távolt
Szememre vetülő képeket szövök.

Mélységeibe zuhanok a létnek
Magamba vegyítem éledő dalom
Füledbe angyali húron zenélek.

Csendedbe született visszhang vagyok
Ujjongó öntudatra kél a lélek
Megnyugvásom újra magamban hagyom.







SZAKADNÉK


Néha még ráhajlasz az éjszakámra
S jajod szétzilálja párna-csendemet
Az elmúlás majd úgyis eltemet
Átadlak a hulló hervadásnak.

Mint büszke nyár őszi avarágyon
Égnek virít, bár fénye egyre fogy
Indulna már, de újra földre rogy
Háttal fordul fázós gyönge lábon.

Halvány szóemlékek fakulva lépnek
Ha lábnyomod marasztalni látom
Fuss, szaladj az átok-tél elébe!

Kirekesztett árvuló fejfámon
Még langy a jó, s szépek a szűzfehérek
Szakadnék, de visszaránt a gyászom.







SZAKADT TÜRELEMMEL


Mint fáradt vándor hosszú út porába
Úgy hullott az est szakadt vánkosára
Nagyokat ásít, pisla szemét zárja
Résnyi éberségét a tájra pásztázza.

Fázva gömbölyül télnek nyugodalma
Hótiszta kézzel fagyföldjét takarja
Elfoszlik a Hold is az égi dunnában
Szunnyadásba süpped az éji homályban.

Karcsú fákra kócol, a szél gyenge húrja
Fenyőágat rebbent, törzsét meg-megfújja
Te is ott lebegsz céltalanul bennem
Felvert vágyakkal, szakadt türelemmel.







SZÁMKIVETETT


Rám sötétült nappalokba érek
Párnámon csak a Hold fénye dereng
Mint könnyű füst, én is úgy rebbenek
Számkivetett bennem már a lélek.

Halovány illatok közt bolyongok
Mély ingoványra lép kósza lábam
Halkuló suttogásomba fájlak
Míg az álmos éj felém imbolyog.

Magamba látlak éber szememmel
Nyújtózkodó hajnalomba fogysz már
Homály takarja lépteid nyomát
Már csak a rég volt nincset érem el.

Rám sötétült nappalokba érek
Párnámon csak a Hold fénye dereng
Mint könnyű füst, én is úgy rebbenek
Számkivetett bennem már a lélek.







SZONETT NEKED


Bennem virrasztásod oly táguló
Mint végtelen tér a horizonton
Égre feszülve vörös pírba bomló
Lágy felhőhajlék alatt átfutón.

Lassan kibontlak magamból kedves
Rád tapintom ujjam koszorúját
Ívben körbe foglak, mint hárfa húrját
Langymeleg testeden pendül kezem.

Rajtad nyugtatom minden bűnömet
Míg az éj leple magának nevel
A holnap csöndje oldozza üdvömet.

Álmaimba lépsz, velem vétkezel
Vigyázz az úton, ha várom jöttödet!
Csak képzelem, vagy tényleg létezel?







TÉGED KERESLEK


Éjszakába zsúfolt álom terheimet
Bukdácsolva cipelem éber jelenembe
Meg-megállok, megpihenek elveszítve
Tétova realitásomat rég eltemetve
Messze járok, hegy-völgyeken túl
Beléd bújásom zugaiba csitulva
Téged kutatlak veszetten, vadul
Kenyér-mezők illatába simulva
Bárányfelhők lélek-fodrain
Jó szagú erdők búvó rejtekében
Avar-bölcső rezgő lombjain
Súgó remény-fák ágölelésében
Téged kereslek ülő bokrok tövében
Eső szemezte szántóföldeken
Hunyorgó estnek opál ködében
Magasba horgadó havas bérceken
Megtalállak fáradt napjaimban
Harmat ízű fázós reggelen
Fenn, az éj magány-hangjaiban
Összerezgő csillagtengeren
Magamból kibontva újra meg újra
Múló időm perc-végtelenjében
Reszkető gondolatomba fúlva
Szívem piciny titok-szegletében.







UJJGYAKORLAT FÉRFI SZEMMEL


Ó, hölgyem, pirosló ajka, mint eper
Belé harapni oly kínzó, élveteg
Mint csorduló méz, mi nyelvemen pereg
Zamatát nékem ontja kis kegyed.
Mily domború kebel, emeli ékeit
Völgyei közt szemem mohón legel
Bimbai, mint nyíló rózsa úgy feszít
Hetykén, ma éjjel bizton enyém leszen.
Istennő sem kélne szebbre, mint maga
Hisz külleme olybá részegítő
Mint óbor cseppje, hordónak langya
Számba lopván dúsan, émelyítőn.

Szívem már régen az ön műszere
Lennék éltének íze, fűszere.







ÜRESEDNEK A NAPPALOK


Ahogy lazulnak a színek,
Úgy üresednek a nappalok.
A nyirkos ősz is prüszkölve illan,
Könnycseppet hagy az ablakon.

Csurranva cseppen csendbe kongón,
Lombos fákra, álmos háztetőkre.
Markából ködöt szór bokrokra,
Kihunyt, tarka illatú mezőkre.

Csak a szél sír fülembe,
S ahogy bontott tenyeredbe
Rakom a tavasz illatát,
Lassan átjár a nélküled hidege.







VÁGYLAK


Vágylak...
Érintésbe font mozdulat vagy
Várlak...
Benne vagy minden mozdulatban.
Égek...
Vágyam korbácsa lényed
Érzem
Nélküled meghalok, így hát érted élek.







VELED ÉBRED


A nap narancsa szender égre ásít
Melegét teríti foszló perceken
Fénye feldúsul a végtelenre
Meg-megcsillan, horizonton játszik.

Mintha a menny a Földre olvadt volna
Ám oly magasra fel nem ér a szem
Örömkeringőt jár a fellegen
Bámész szellő lengén átkarolja.

Fákra bólint az est szaladása
Hátra sose nézve éjbe integet
Átmosott álmaim rendre tisztázza.

Mint sorsomra nőtt járatlan hegyek
Rám magasul az élet akarása
Veled ébred belátásom tere.









 
 
0 komment , kategória:  Maryam /Moldován Mné  
Címkék: felkapaszkodásom, megteremtettelek, megállíthatatlan, felegyenesedett, csillagtengeren, visszhangszavam, léleksajdulásra, szántóföldeken, pipacsszoknyák, összeölelkezve, felleguszályát, összekulcsolva, lecsupaszított, visszakacagnak, fenyősuttogása, szivárványszín, gyászkeresztet, vigasztalásom, sziromlepelbe, szalmalángból, viharkabátját, kimondatlanul, összehazudott, tavaszzsongás, gyermekéveket, folyótorkolat, napkisasszony, kínfeszületed, végtelenjében, összemosásom, lobbanásnyit, kirekesztett, ujjgyakorlat, megkötözhess, aranysugarát, megnyugvásom, hajnal álom, testedre kúszok, végtelenbe érve, holnapra várva, világ süket, mélybe tolna, élet vásznán, vagy nekem, legfényesebb kedvesem, nyár illatát, elbájolt ringatás, hegygerinc felmagasul, konok elme, lombokat járja, szenvedő jónak, sötét látszatot, MARYAM VERSEI, ALKONYI CSÖNDBEN, BEZÁRT VILÁGOD, BORSZÉKI NAPFELKELTE, CSENDEMBE ZÁRLAK, PERCNYIT ADJ NEKEM, MIELŐTT LEHETTÉL VOLNA, ÉRINTETLEN ÉRINTÉS, Hisz Néked, JÖJJ HÁT, KAPASZKODJ BELÉM, KARÁCSONYI ÉNEK, KARÁCSONY SZENT NAPJÁN, HALLJA MEG, Isten Rád, KIMÚLT PILLANAT, LELKEMRE RÁKÖVEZLEK, MARADJ MÉG, MEGBÚJT ÖRÖMMEL, MELLETTEM LÉGY SZABAD, MINDENHOL TÉGED, MINTHA LETTÉL VOLNA, NAGYERDEI FÁK, Szívem Rónájának, ÓVJANAK AZ ANGYALOK, ÖLELJ MAGADBA, LOMBOK ÁLMÁN, SZAKADT TÜRELEMMEL, SZONETT NEKED, TÉGED KERESLEK, UJJGYAKORLAT FÉRFI SZEMMEL, ÜRESEDNEK NAPPALOK, VELED ÉBRED,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Húsvéti üdvözlet !  Játékos kis cicák  Reményik Sándor: Itt most virá...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Mi van, ha?  Facebookon kaptam  Sárkány  Márciuzs 24.  Facebookon kaptam  Paul David Tripp Március 26  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Humor is meg nem is szerinted?  Soli Deo gloria  Az út  Facebookon kaptam  Szép estét kedves látogatóimna...  Alvó baby  Facebookon kaptam  Játékos kis cicák  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Facebookon kaptam Krisztinától  Facebookon kaptam Krisztina b...  Facebookon kaptam  Leereszkedés és olvadás  Paul David Tripp Március 28  A nagy természet  Nagy Feró megmondta?  Antoine de Saint-Exupéry gondo...  Az izmaink nem csak testmozgás...  Úgy sajog ez a vad tavasz,  Sir Andrew Lloyd Webber  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Paul David Tripp Március 27  Facebookon kaptam  A nagy természet  képre írva  Az a nap, amelyik nevetés nélk...  Benedek Elek - Virágvasárnap  Facebookon kaptam  Húsvéti üdvözlet !  Esti kép  képre írva  Facebookon kaptam  Jó éjszakát  Vérnyomáscsökkentés  Szép estét  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Zilahy Lajos - A régi ház küsz...  Odaadja  Sok ember olyan,  Facebookon kaptam  Alvó baby  Szép estét  Nem látom őket  Facebookon kaptam  Az erdőterápia egészségre gyak...  Facebookon kaptam  Odaadja  Facebookon kaptam  Minden kedves látogatómnak sze...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Sonka vásár  Facebookon kaptam  Levél lány  Az eper flavonoidjainak gyógyh...  Nem jár  Facebookon kaptam  Játékos kis cicák  Az időszakos böjt és a vérnyom...  Az a nap, amelyik nevetés nélk...  Alvó kutyák  Kőrösi Csoma Sándor gondolata  A nagyhét eseményei  Facebookon kaptam  Egy hét kihagyás  Odaadja  Rács mögé  Szép estét kedves látogatóimna...  Rács mögé  Esti Ima !  Jézus amikor fölment a hegyre,...  Minden kedves látogatómnak sze...  Ha nyitott vagy  Facebookon kaptam  Nem látom őket  Manna OWell tollából  Táplálékok a máj egészségének ...  Facebookon kaptam  Levél lány  Facebookon kaptam  Úgy sajog ez a vad tavasz,  Virágvasárnap: az élet és a re...  képre írva  Sadhguru idézet 
Bejegyzés Címkék
hajnal álom, testedre kúszok, végtelenbe érve, holnapra várva, világ süket, mélybe tolna, élet vásznán, vagy nekem, legfényesebb kedvesem, nyár illatát, elbájolt ringatás, hegygerinc felmagasul, konok elme, lombokat járja, szenvedő jónak, sötét látszatot, zendülő harangot, benne mocorgó, mindenség fájdalma, finom leves, önfeledt játék, szobát arany, szívem meleg, percek egyre, árként toluló, jövő képe, végtelen messzeségbe, valóság arca, jövőmmel összeér, mában vajúdó, néma hallgatáson, szél bolydul, szendergő árnyék, ébredő világra, ezüst Hold, pirosló pipacs, rozsdás őszavar, tűnő időt, kelyhemből itatnálak, lelkedbe belebújnék, mában keresgél, őszi szél, ébredő fákkal, fülledt éjszakát, nyár színeit, egész világ, édes messzeséget, tegnap mára, lesz születik, szeretet összeér, árnyék többé, jóra ösztönöz, csended nesztelenre, éjjel múlna, elmúlás majd, hulló hervadásnak, átok-tél elébe, tájra pásztázza, szél gyenge, holnap csöndje, tavasz illatát, nélküled hidege, élet akarása, felkapaszkodásom, megteremtettelek, megállíthatatlan, felegyenesedett, csillagtengeren, visszhangszavam, léleksajdulásra, szántóföldeken, pipacsszoknyák, összeölelkezve, felleguszályát, összekulcsolva, lecsupaszított, visszakacagnak, fenyősuttogása, szivárványszín, gyászkeresztet, vigasztalásom, sziromlepelbe, szalmalángból, viharkabátját, kimondatlanul, összehazudott, tavaszzsongás, gyermekéveket, folyótorkolat, napkisasszony, kínfeszületed, végtelenjében, összemosásom, lobbanásnyit, kirekesztett, ujjgyakorlat, megkötözhess, aranysugarát, megnyugvásom, csipkepaplan, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1557
  • e Hét: 9794
  • e Hónap: 36417
  • e Év: 173789
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.