|
2020-01-16 21:00:17, csütörtök
|
| |
| |
EGY NEM MINDENNAPI BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS
A fejlett humorérzék megfizethetetlen kincs. Nemcsak attól óv meg minket, hogy mindig túl komolyan kell venni az életet, hanem megnevettet, és van olyan is, ahol a poén mögött mély igazság rejlik. Egy igazi szívből jővő nevetés akár egész napunk hangulatát megváltoztatja. Akik boldogok, azok szeretik mesélni leginkább, mert ők örömöt találnak mindenben.
A Sirokkó - Illaberek mérkőzésen történt,hogy az egyik szurkoló kezet emelt a játékvezetőre. A tettest annak rendje és módja szerint előállították. Az ügy sima volt és egyszerű, majdhogynem érdektelen.
És akkor elkezdődött a tárgyalás!
- A vádlott álljon fel! Neve?
- A vádlott álljon fel! Neve?
- Bíró vagyok, kérem...
- És hol van a vádlott?
- Hogyhogy hol van, drága bíró úr? Hát én vagyok! Bár nem szívesen pofont.
- Méghogy én? Nahát, nem azért, de az a fickó még nem született meg. Egyébként sem lennék
bíró semmi pénzért!
- Az Isten szerelmére, hát nem éppen most állította, hogy ön bíró?
- Ja, vagy úgy! A nevem Bíró, tisztelettel. Bíró Levente. Most mondja, hogy összehozott bennünket a sors. Ön is bíró, én is Bíró vagyok.
- Én Lakatos vagyok! - harsogott ingerülten a bíró. - Foglalkozása?
- Lakatos!- nyögte kissé félénken a vádlott, és érezte, hogy ez súlyosbító körülmény. Nem csalódott.
- Ember! - kezdett parázslani a bíró. - Maga ugrat engem?
- Ugyan, dehogy, kérem. Nekem már az apám is lakatos volt, a nagyapám is...
- Nem fogja elhinni, de nekem is!!!...Na, hol is hagytuk abba...Szóval ön is lakatos.
- Kissé már keverni tetszik a dolgokat. Csak én vagyok lakatos. A Lakatos úr bíró,ugyebár. És igaz, hogy én Bíró vagyok, de azért nem vagyok bíró, hanem lakatos.
A bíró hosszú kortyokkal ivott, hogy időt nyerjen.
- Ön tehát Bíró Levente, lakatos. Megy ez, mint a karikacsapás, nem igaz?
A további adatok felvétele, ha lehet, még ennél is gyorsabban ment. Mindössze a munkahely megnevezésének kapcsán éleződött ki ismét a helyzet.
- A sirokkói járásbíróságon dolgozom - mondta gyanútlanul a vádlott.
A bíró talpra szökkent.
- Egyszer már eljutottunk odáig, hogy ön nem bíró!
- Már hogyne volnék Bíró? - kezdett fortyogni a vádlott is.- Bíró Levente vagyok. Lakatos.
- Akkor mit keres a bíróságon?!
- A kilincseket javítom. Tudniillik, mint említettem, lakatos vagyok. De nem úgy, mint ön. Mert ön bíró. Annak ellenére, hogy Lakatos.
A bíró a gyomrára szorította a kezét, és különböző tablettákat készített elő.
- Lépjünk tovább! - suttogta rimánkodva. - Mondja el részletesen, hogyan történt a dolog.
- A Mesterrel néztük együtt a meccset. Kollégám a műhelyből...
- Szóval a főnöke is ott volt.
- A főnököm utálja a focit. A Mester volt ott.
- Megőrülök!!! Egy lakatos műhelyben tudtommal a főnököt hívják mesternek!
- Egy pillanat. Nálunk a főnököt Manónak hívják. Akit Mesternek hívnak, az ipari tanuló. Mester Géza, tetszik érteni?
- Nem értem, de nem is érdekel. Tovább!
- Ezt mondta a bíró is! Pedig bármire megesküszöm, hogy 11-es volt!
- Ne kezdje, barátom, ne kezdje. Egyszer már tisztáztuk, hogy maga a Bíró.
- Most a játékvezetőről beszélek, Allahnál fényesebb orcájú bíró úr! Ez a bíró nem Bíró, hanem Levente.
A bíró hörgő hangokat hallatott.
- A Levente is maga! Jaj, a gyomrom! Bíró Levente!!!
- Ez tagadhatatlan. Az a bíró azonban nem Bíró, mint ahogy a bíró úr sem Bíró, hanem Lakatos. Ettől eltekintve az a bíró Levente. Levente Konrád. Nincs ennél egyszerűbb dolog ezen a kerek világon. Mert például én Bíró is vagyok, meg lakatos is, mégse vagyok se Lakatos, se bíró...
-...A játékvezető tehát továbbot intett.
- Pontosan. Még most is megrezdül a fejem, ha erre az esetre gondolok. A Pereces hatalmas dobása egészen a tizenhatoson belülre szállt. Ez annyira meglepte a Dobót, hogy kézzel ért a labdához. Tisztán láttam!
- Nem értem!...Nem értem!...- siránkozott a bíró. - Hogy jön ahhoz a pereces, hogy ő dobja be a labdát? Másrészt mi abban a feltűnő, ha a dobó játékos kézzel ér a labdához? Hát mivel érjen hozzá, könyörgöm, mivel...?!
- Csak sorjában...csak sorjában. Először is mi kifogása van a Pereces ellen? Az ellenfél térfeléről mindig ő végzi a bedobásokat. Mint említettem, hatalmas dobása van.
- Remek!... És hová teszi közben a pereceket?
- A pereceket? - csuklott fel a vádlott. - Vagy úgy!.. Nos, amikor azt mondom, hogy Pereces, akkor egyáltalán nem a lelátón péksüteményt áruló fickóra gondolok, de nem ám! Hanem Pereces Tónira, a Sirokkó bal hátvédjére. Aki a lelátón perecet árul, az nem a Pereces. Azt a manó tudja, hogy hívják!
- Szóval az ön főnöke tudja, hogy ki a pereces?
- Kapaszkodjon meg a csengettyűjében, bíró úr. Nem tudja.
A bíró lenyelte a tablettákat, és még hosszabban ivott.
- De hiszen most mondta, hogy a Manó tudja. Az ön főnöke. Aki egyébként nem azonos a Mesterrel, mert az viszont ipari tanuló. Na, mit szól, hogy figyelek...?
- Ennyit a perecesről! - mondta szomorúan a vádlott. - Felőlem lehet Németh is, Juhász is...
- Nem lehet! - csapott le diadalmasan a bíró. - A német juhász egy kutyafajta. Na, könnyítsen a lelkén, barátom. Láthatja, hogy sok mindent tudunk...
- Látom...azt látom. De azt is láttam, hogy a Dobó kézzel ért a labdához!
- Mivel a bedobást kézzel végzik el. Ennyit még én is tudok, noha nem vagyok bíró! Illetve bíró vagyok, a mindenségit!
- Ami a Dobót illeti, az nem a Pereces, aki a bedobást elvégezte; aki viszont nem pereces, hanem bal hátvéd, hanem Dobó István, az Illaberek közép hátvédje. Foglalkozására nézve...
- Tudom. Várkapitány.
- Nem egészen. Csapatkapitány.
- Elég!... Szóval kézzel ért a labdához. És akkor mit tett ön?
- Természetesen ordítani kezdtem."Mester!" - ordítottam. - "Maga nálam még inas sem lehetne!"
A bíró elhatározta, hogy további keresztkérdéseket tesz fel, bár egy kicsit már kaparta az asztalt.
- Először: miért ordította szegény Mesternek, aki maga mellett ült, hogy ő még inas sem lehetne magánál, amikor ő inas magánál? Másodszor: mit tehet szegény Mester arról, hogy a bíró nem adta meg a 11-est?
- Bíró úr!... Adjon tíz évet, de ne kínozzon tovább! Én a bírónak ordítottam, hogy mester!
- Pedig ő Levente!
- Én vagyok a Levente!
- De maga nem bíró!
- De Bíró is vagyok!
- Ön lakatos!
- Maga a Lakatos!
A bíró tébolyultan megrázta a csengőt.
- Orvost!... Van orvos a teremben?
- Suszter vagyok! - lépett oda egy úr a hallgatóság soraiból.; Valami baj van?
- Kerítsen egy orvost, barátom! -szólt segítő készen a vádlott. - A bíró úr, úgy látszik, rosszul lett.
- De kérem, én orvos vagyok!
- Akkor meg mit suszterezik itt?
- Már velem is kezdik?... Dr. Suszter Árpád vagyok. Elmeszakértő, szerencsére.
- A tárgyalást berekesztem!- nyögte fáradtan a bíró. - Délután folytatjuk!
Az orvos néhány injekcióval helyre pofozta a küzdő feleket, úgyhogy délután megkezdődhetett a játékvezető kihallgatása.
- Kérem, Bíró Levente vádlott azt állítja, hogy ön nem sípolt, amikor kellett volna.
- Zavaros helyzet volt. Én mindenesetre kinéztem a Síposra, hogy int-e? A Sípos nem intett. Tehát nem sípoltam.
A bíró ebben a pillanatban kezdett papír repülőket hajtogatni az aktákból.
- Hát nem magánál volt a síp? - kérdezte, de máshol járt.
- A síp nálam volt. A Síposnál zászló van. A Sípos csak inthet, mert ő a partjelző. Világos? Na, és akkor a Bíró úr elkezdett ordítani...
- Én...? - tért vissza a valóságba a bíró. - Méghogy én...?
- Természetesen a vádlott. Erre én félbeszakítottam a játékot, és hozzájuk léptem, hogy csendre intsem őket. Azonban nekem estek, és...
- Kérem, én a Mesternek akartam lekenni egy atyait - pattant fel a vádlott, de elhajolt. Ily módon történhetett, hogy a bíró sporttársat illettem a tenyeremmel.
- Megpofozta önt a Bíró, vagy sem? - kérdezte a bírótól a bíró.
- Kérem, engem azon a délutánon többen is megpofoztak. Hogy a Bíró úr is köztük volt-e...
- Én...? - sikoltozott hisztérikusan a bíró. - Méghogy én...?
- Ön tudtommal Lakatos.
- Én vagyok a lakatos! - mondta vicsorítva Bíró úr. - És Bíró is vagyok! És Levente is!
- Nono! - intette a játékvezető a vádlottat. - Én vagyok a bíró. És a Levente is. Levente Konrád.
- Elég!!! - üvöltött a bíró. - Máglyára velük! Én vagyok a bíró!
- Én!
- Én!
A verekedőket csak nagyon nehezen lehetett szétválasztani. Közben több rendőr is megsebesült. És a végén csakugyan nehéz lett volna megmondani, hogy melyikük a bíró, a lakatos vagy a játékvezető. Ezt még a Suszter sem tudta hamarjában.
Pedig ő orvos volt...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
Címkék: megfizethetetlen, félbeszakítottam, csengettyűjében, megkezdődhetett, járásbíróságon, játékvezetőről, szétválasztani, megváltoztatja, megnevezésének, foglalkozására, csapatkapitány, hisztérikusan, játékvezetőre, természetesen, tagadhatatlan, előállították, mindenesetre, kihallgatása, péksüteményt, történhetett, tisztelettel, elmeszakértő, kapaszkodjon, foglalkozása, tizenhatoson, karikacsapás, mindenségit, verekedőket, várkapitány, suszterezik, bedobásokat, játékvezető, összehozott, szerencsére, megsebesült, elhatározta, fejlett humorérzék, poén mögött, igazi szívből, egyik szurkoló, tettest annak, vádlott álljon, nevem Bíró, bíró hosszú, további adatok, munkahely megnevezésének, sirokkói járásbíróságon, bíró talpra, kilincseket javítom, gyomrára szorította, főnököm utálja, lakatos műhelyben, MINDENNAPI BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS, Bíró Levente, Akit Mesternek, Mester Géza, Levente Konrád, Hanem Pereces Tónira, Dobó István, Suszter Árpád,
|
|
Offline
