Titkok és tévedések X / 6-7 rész - Teremtő Istenünkhöz,Szabó Mari,Hiszen,Rényi Anna, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Titkok és tévedések X / 6-7 rész

2015-01-14 13:25:18, szerda


	X/ 6-7 Eszter ezekben a percekben már Hajni társaságában töltötte az időt. Barátnője mindenféléről mesélt, köztük legújabb hódolója viselt dolgairól. Az új munkatárs fiatal ügyvédjelölt volt, s a fiú saját bevallása szerint még nem volt komoly kapcsolata. Nem csodálkoztak rajta azok után, amit nap mint nap művelt. Vígjátékba illő, csetlő-botló figura volt, s Hajni iránti rajongása komikusnál komikusabb helyzetekbe sodorta. A minap is. Kedveskedésből igyekezett Hajnit megelőzni a kávéfőzésben, vitte aztán ragyogó arccal tálcán, s mikor odaért, megbotlott a semmiben, s Hajni ölébe borította a tűzforró kávét csészéstől. -Gondolhatod, hirtelen azt sem tudtam, hogy szabaduljak meg a gőzölgő nadrágomtól! - mesélte Hajni nevetve, mint aki utólag csak a helyzet komikumát látja. - Ki kellett bújnom a nadrágból azonnal, ott helyben, az irodában. Így is bepirosodott a combom. Ott álltam aztán bugyiban. Andrist legszívesebben fejbe vertem volna, de szegény a nélkül is romokban hevert. Közben a két kollégánk fetrengett a röhögéstől. Az idétlenek azóta is cukkolnak. Kínálgatják a forró kávét, merthogy szívesen megnéznék a fehérnemű kollekcióm többi darabját is! Eszter vele nevetett, aztán kedvesen mondta : -Nagyon szeretem benned ezt a jókedvű hozzáállást! Hajni beismerőn nevetett. - Akkor nem voltam éppen jókedvemben. A csetlő-botló felbosszantott, de amit a két idétlen művelt, attól elszállt az agyam. A kávétól csöpögő nadrággal végigvertem rajtuk. Persze, azt is bugyiban. Erre még inkább röhögtek, szó szerint leestek a székről közben. Szerencse, hogy nem volt ügyfél a közelben, mert akkor óriás botrány van!... - mondta, s elhallgatott. Mikor folytatta, már nem látszott vidámnak. Öregebbnek is tűnt, mint annak előtte. Nehéz sóhaj után mondta. - Amúgy is rossz hetem volt. Gézáékba belefutottam kedden az áruház előtt. Családi bevásárláson voltak. Géza égő szemekkel bámult rám, miközben félig átesett a kisfián. Tudom, már ezerszer megbánta, amit velem tett, de sohasem fogja bevallani. Nem is teheti. Széle, hossza egy neje megint babát vár. Három év alatt három gyerek. De lehet még akárhány. Apósék kövér pénztárcája elbírja. Eszter értette, s megfogta a kezét. Összekulcsolódtak az ujjaik, s hallgattak. Hajni nagyon szerette azt a fiút. Hitte, hogy Géza is őszintén szereti. Házasságról beszélt, közös jövőről. Hajni ebben a boldog tudatban élt hónapokon át, addig a bizonyos napig. Akkor tudta meg, hogy babájuk lesz, s örömtől repesve megmondta. Csókot várt. Boldog tervezgetést. Helyette az élettől irtózatos pofont kapott. Géza felbőszült. Hallani sem akart gyerekről, vagy házasságról. Magánkívül üvöltötte, hogy nála komolyan csak olyan lány jöhet számításba, akinek legalább lakása van, mert egy életen át nem gürcöl a rohadt lakásért. S, Hajnitól még abban az órában megszabadult, a szó szoros értelmében. Hajninak akkor nem csak a szíve készült megszakadni. Néhány nap múlva spontán elvetélt. A lelke azóta sem tudott meggyógyulni, s csak a Teremtő tudja, megnyugszik-e valaha. Hajni megszólalt újra. - Látod, időközben nekem is összejött a lakás ára, lassan a kocsié is, nem kellett hozzá egy egész élet. Nem fájna annyira, ha a baba túléli. Ősszel már óvodába menne ...- mondta, s könnyekbe fúlt a hangja. Eszter magához ölelte, mint azon a bizonyos napon. Fájt a szíve érte, s aggódott miatta. Évről-évre várta, hogy oldódik a bánata, de semmi sem változott. Majd megveszi a lakást, s magányosan él benne, mert nem tud az emlékeitől szabadulni. Nagyon szeretett volna segíteni rajta, hogy ne így teljen el fiatalsága, egy számító, semmirekellő alak miatt. A vasárnap délutáni utca csendjét szokatlan zaj zavarta meg. Hajni szobája az erkélyre nyílt. Kitekintettek, s egymásra nevettek. Idős asszonyokból valóságos népgyűlés volt a plébánia előtt, akadt köztük néhány gyerek is. Izgatottan zsongott a tömeg. Eszter aggódón mondta : - Csak nem a plébános úrral történt valami ? Mondják, befogadta a nagy feltűnést keltett idegent. Kimentek az erkélyre. A plébánia a tér túloldalán volt. Az asszonyok csak egymás közt beszéltek, mint akik várnak valamire, mindössze egy-egy szó jutott el a pedagógusházig -Valami más bajuk van...- vélte Hajni - Mintha a temetőt emlegetnék. Egyébként, te láttad már a fazont ?! - Még nem volt hozzá szerencsém. - Elbliccelted a misét, Eszterem! A papok padjában ült. Imádkozott, énekelt rendesen, de kizárt, hogy pap volna. Nagyon is világi. Az este átugrottam a vendéglőbe üdítőért. Miska bácsi játszott éppen, kicsit leültem. A fazon besétált, s gint rendelt tonikkal. - Hány éves lehet? - Negyven körüli. Értelmes fazonnak látszik. Sokat elmond róla a megjelenése is. A misén vasaltnadrág, selyeming, s felvállalt hitélet. Miska bácsinál márkás farmer, s egy városi vagány magabiztossága. Mielőtt jöttél, láttam elmenni valahova. Megint düftin volt, mint aki szolid teadélutánra indult. Eszternek támadt egy ötlete. - Nincs kedved közelebbről is megismerkedni vele?- kérdezte kis mosollyal. Hajni átlátott rajta, s nevetett. - Kerítőkém állítsd le magad, mielőtt még akcióba lendülnél! Tudod jól, nem ismerkedem. Csak azért néztem meg, mert idegen. És, ott ült előttem, szemem látóterében. - mondta, s figyelt újra. Eszter is ezt tette. A plébános kijött az egybegyűltekhez, hirtelen támadt csendben hangja betöltötte a teret. - Kedves híveim, csillapodjatok! A temetőben bármit láttatok, az ellen imádság kell, nem vasvilla. Pista gyerekkel megüzentem, várlak benneteket a litánián. Teremtő Istenünkhöz együtt imádkozunk majd, hogy szabadítson meg a Gonosztól bennünket. Kérjük, tisztítsa meg lelkünket, s gondolatainkat, hogy félelmünkben ne lássunk ott is ártó szellemeket, ahol nincsenek. Balla rendőr éppen akkor ért oda a kerékpárján. Sebtében öltözhetett, nem volt begombolva a zubbonya, tányérsapkája ferdén állt a fején. Körzeti megbízotthoz illő eréllyel intézkedett, valósággal dörrent a hangja. - Mi van itt, asszonyok ?... Mi ez a csoportosulás ? A plébános válaszolt. - A temetőben valamitől megijedtek, azt beszéljük meg. - Kísértettől!- sipította egy öregasszony. - Mi a nehézségtől ?! Julcsa néném ne beszéljen bolondokat, világos nappal nincsenek kísértetek. Nem tudják, hogy azok csak éjfélkor járnak, napvilágnál soha?- mondta Balla teljes meggyőződéssel a hangjában. A plébános hátrasimította ősz haját, mint aki szívesen tiltakozna az ilyenféle felvilágosítás ellen, de ha akar, se jut szóhoz, mert többen is kiabálni kezdtek. - De Szabó Mari látta! - Az Eszter tanító néni anyja!- toldotta meg egy gyerekhang, hogy ő is szerepeljen. - Akkor az ott is volt!- sipította újra a Julcsa néninek nevezett asszony, s bizonyságul hozzátette - Megnémította szegényt a kísértet! Eszter elhalványodott. - Megéreztem, hogy ma valami baj lesz !- mondta ideges hangon, s fordult, rohant. Hajni ment volna vele, de kérte, maradjon, egyedül gyorsabban hazaér, ami azt jelentette, hogy futva fogja megtenni az utat, s máris kettesével vette a lépcsőket. Mari a szobájában volt, vizes ruhával borogatta sírástól bedagadt szemeit, s összerezzent a kicsapódó ajtó hangjára. - Anyukám, mi van veled ?!- rebbent hozzá Eszter, s valóban tartott attól, hogy nem fog beszélni, ahogy gyermekkorában egyszer már megtörtént vele. Mari csendesen felelt. - Nyugodj meg, már jól vagyok! - De rengeteget sírtál! - Okom volt rá, kislányom! - Azt beszélik, hogy kísértetet láttál...- mondta Eszter bizonytalan hangon, mert maga nem hitt az ilyesmiben. De nem tudta, anyját mi zaklathatta fel ennyire, mit látott, mit nézhetett félre. Mari rácsodálkozott. - Beszélik ?! Ki beszéli ? - A fél falu ott van a plébánia előtt. Többen is állították. Mi történt, anyukám ? Mari fájdalmasat sóhajtott. -Ó, dehogy volt az kísértet! De inkább az lett volna. Eleven ember volt édesapád szemeivel, mosolyával. Eszter befele sóhajtott. - Annyi év telt el azóta, anyukám! Csalhat az emlékezet. Mari szomorú mosollyal nézett rá. - Azt gondolod, kislányom, az ember elfelejtheti valaha is azt, akit mélyen, őszintén szeretett? Pontosan emlékszem édesapád arcára, még a hangjára is. - Kiben fedezted fel a hasonlóságot?! - kérdezte Eszter, noha kezdte sejteni, így is folytatta- Csak nem az idegenben ? Mari a két tenyerébe temette arcát, s felsírt újra. - Benne! Isten megbüntetett vele. De miért büntet, miért ?! Hiszen Ő tudja legjobban, hogy mennyit szenvedtem eddig is édesapád elvesztése miatt. Elém hozza eleven szemekkel, mosolygásával ?! - Merő véletlen az ilyen hasonlóság!- vigasztalta Eszter, miközben megtelt a szeme könnyel. - Nem hiszek az ilyen véletlenekben. Tekintete már a misén szíven ütött. Most ott találtam édesapád sírjánál. Mikor megláttam, nagyot jajdultam. Megfordult, s rám mosolygott. Édesapád volt teljesen. Kiment belőlem minden erő. Futni, rohanni szerettem volna, de a lábaimat alig tudtam emelni. Eddig csak lidérces álmomban történt velem ilyen. Ébren rettenetesebb. Iszonyú. Ellenségemnek se kívánom. Azt sem tudom, hogy jutottam el Zsuzsinkig, náluk meg összeestem. Palkó hozott haza. Eszter leült mellé, s miközben tűnődőn simogatta a karját, egyszerre megvilágosodott előtte a dolog. Olyan egyszerű volt, annyira kézenfekvő a magyarázat, hogy nem is értette, anyjának miért nem jutott eszébe még a templomban. Szinte vidáman mondta: -Van magyarázat a történtekre, édes-drága anyukám! Az idegen apa rokona! Mégpedig közeli rokonnak kell lenni, ha ennyire hasonlítanak. Mari a könnyeit törölgetve felelt. - Nem segít rajtam! - De igen!- felelte Eszter határozottan, noha tudta, hogy a tekintet, a mosoly továbbra is fájdítja majd anyja szívét, de azt akarta, hogy könnyebb legyen a súlya - Segít, ha belátod, hogy nem Isten büntetése. Mindössze furcsa rokonlátogatásról lehet szó. Kíváncsi lett ránk. Idejött, s a plébános úrhoz szállásolta be magát, mert valamilyen okból nem akart egyből beállítani hozzánk! - Még szerencse! - mondta Mari sóhajtva, de már nyugodtabbnak tűnt. Eszter úgy vélte, anyjának segített a gondolat. Őt magát is vigasztalta. Keserűen gondolt arra évek óta, hogy apja családját nem érdekli a létezése. Most felbukkant egy rokon, az első a Nógrádi családból, aki érdeklődik irántuk. Az órájára nézett, s mozdult is hozzá. - A litánia előtt el kell szaladnom a plébános úrhoz, helyre kell tennünk ezt a kísértet históriát. Beszélek a titokzatos rokonnal is, ha már visszament a plébániára. Kíváncsi lettem rá. - El ne hozd! - kiáltotta Mari tiltakozón, feltámadt félelemmel, de aztán enyhült valamennyit, mert hozzátette kérő, erőtlen hangon - Ma véletlenül se, Esztikém!... Majd talán holnap, vagy holnapután, ha csakugyan rokon, és találkozni akar. - Rendben, anyukám! Lesz rá elég idő, mert azt mondják, egy hónapra jött. Mari nem felelt, csak magában fohászkodott, hogy ezúttal tévedjen a lánya, s az Isten mielőbb vigye el innen az idegent. Nem sejtette, hogy félig már teljesült a kívánsága. szerző:Rényi Anna

0 komment , kategória: novellák, gondolatok, versek

Címkék: egybegyűltekhez, megvilágosodott, gyermekkorában, elhalványodott, rácsodálkozott, kedveskedésből, hátrasimította, gondolatainkat, felbosszantott, pedagógusházig, magabiztossága, csillapodjatok, legszívesebben, meggyőződéssel, felvilágosítás, csoportosulás, megismerkedni, nyugodtabbnak, véletlenekben, mosolygásával, mindenféléről, rettenetesebb, kitekintettek, tányérsapkája, ellenségemnek, semmirekellő, összerezzent, fohászkodott, asszonyokból, teadélutánra, megbízotthoz, társaságában, félelmünkben, elfelejtheti, hasonlóságot, kávéfőzésben, tűzforró kávét, gőzölgő nadrágomtól, helyzet komikumát, nadrágból azonnal, idétlenek azóta, forró kávét, fehérnemű kollekcióm, jókedvű hozzáállást, csetlő-botló felbosszantott, kávétól csöpögő, székről közben, áruház előtt, neje megint, boldog tudatban, bizonyos napig, élettől irtózatos, Teremtő Istenünkhöz, Szabó Mari, Hiszen, Rényi Anna,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]