Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Kereszténydalok, versek a szeretetről
  2021-02-21 21:30:29, vasárnap
 
   
 










KERESZTÉNYDALOK, VERSEK A SZERETETRÖL










ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR...


Mielőtt a világ meglett
Ő már téged eltervezett
Téged Ő már akkor szeretett.
Testedet Ő alkotta, lelkedet
Ő formálta
Azért vagy mert Ő akarta

Áldjon meg téged az Úr
És őrizzen meg téged Ő
Világítsa meg rajtad
Arcának fényét
s könyörüljön terajtad Ő

Fordítsa tereád
Az Úr az Ő orcáját
Adjon tenéked békességet


És hozza el az Ő országát

Mikor elszakadtál tőle Ő utánad
jött a földre
Helyetted Ő ment keresztre
A halálból kihozott, sebeivel meg-
gyógyított
vérével tisztára mosott

Áldjon meg téged...

Megmentette a lelkedet,
Tőle kaptál új életet
Mert Ő maga a szeretet
Ő a te édesapád
Országa a te hazád,
Míg odaérsz Ő vigyáz reád

Áldjon meg téged...


ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR - Videó

Link

Link








DE JÓ VOLNA


De jó volna jónak lenni,
Szüntelenül hitben élni,
Istent és egymást szeretni,
Rosszért is jóval fizetni!

Tudom ám, hogy gyenge vagyok!
Szívem mélyén jót akarok,
De ki segít engem ebben,
Hogy a sok jót végbevigyem?

Ugye, meghallgatod imám,
Szerető mennyei Atyám?
Lelked által segíts engem,
Hogy Jézust híven követhessem.







Bódás János: ELVESZÍTHETETLEN ÖRÖM


Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröme van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki se szó, se tűz, se kard,
se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békülő kezet,
mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
te megad annál gazdagabb maradsz.










Dévényi Erika: AGGÓDÓ SZÍV


Az aggodalom olyan, mint a hintaszék.
Csak indulsz, de az út végére sosem érsz.
S míg a hintaszékben legalább tiéd a nyugalom
Addig békéd elvész, szorítja az aggodalom.

Hiába félted gyermeked, hogy rossz útra lép
Nem aggodalmad óvja az útkereszteződést.
Remegő kézzel engeded el az útra kelőt,
Pedig nem a félelmed mi megvédi őt.

Aggódva nézed a viharfelhőket
Pedig az nem védi meg óvó tetődet.
Hiába kerülöd így az ördög tüzét
Az aggodalom nem ott, csak belülről tép.

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak
A ma terhével egységet alkotnak.
S kész lesz egy olyan hatalmas teher
Amelyet szíved már nem bírhat el.

Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapsz
Hiszen emberi lényed erre nem adhat választ.
S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz életed
Csak azért lehet, mert kevés a hited.

Legyen előtted Péter példája
Az aggodalom őt is megtalálta.
Amint a vízen hitét kezdte feledni
Tanító példaként elkezdett süllyedni.

Isten igéje válaszol neked
Megnyugtat téged, ha hűen figyeled.
Azt mondja, ne aggódj a holnapért
A holnap majd aggódik magáért.

Az égi madarak sem vetnek, aratnak
Mégis az Úr kegyelmében laknak.
A mezei liliomok sem varrnak ruhákat
Az Úr akaratából mégis pompáznak.

Ne akarj már akkor átkelni a hídon
Amikor még nem is tudsz a folyóról.
S ha már látod a folyót, akkor se félj
Isten szárnyakat adna, ha leesnél.

Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el
Hogy esőtől, vagy naptól védjen.
Isten teremtette az esőt és a napot
Áldásként adja neked, mit alkotott.

Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik
Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív.
Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza
Melyen a pásztor elől megy, s a bárányok utána







Dévényi Erika: AHOGY A NAP A SZÉL


Ahogy a nap olvasztja fel a jeget
Úgy tölti be a szeretet szívemet

Ahogy a nap a jeget olvasztja fel
Úgy hullik le rólam minden lepel

Ahogy a jeget felolvasztja a nap
A szeretet belőlem ugyanúgy árad

Ahogy a nap a jeget felolvasztja
Úgy ég bennem a megbékélés lángja

Ahogy a szélben a por táncot jár
Az Úr bennem valami újat munkál

Ahogy a szélben táncot jár a por
Az Úr szava szívemben úgy dúdol

Ahogy táncot jár a por a szélben
Úgy hiszek én Isten igéjében

Ahogy a por a szélben járja a táncot
Úgy hívom Istenem áldja meg a hangot

Ahogy a jég, a por, ahogy a szél, a nap
Vagy bármely gondolat az ég alatt

Ha Istent hívja, nem csak gondolat már
Az Istenhez futó vágy utat talál







Dévényi Erika: ÁLDÁST KÉRVE


Azon a napon, amelyen megismertelek
Megismertem veled a Te mélységes hited
Mennyi időt vesztegettem el azóta
Már akkor ráléphettem volna erre az útra

Te mindig hívtál : Gyere és élj vele
De akkor még szívemet nem érintette
Láttam, hogy ez jó, hogy valami más
De nem ért el hozzám az igaz hívás

Nagy gondoknak kellett jönniük ahhoz
Hogy akarjak lépni közelebb az Úrhoz
Így találtam meg magamban a választ
Több kell nekem, mint emberi támasz

Vízesésként hullott akkor ezernyi könnycsepp
Éreztem, hogy bennem valami más lett
Az én időm eljött, szívem ki kell nyitnom
Most lépnem kell, ez belső parancsom

Segítő kezed akkor magával húzott
Minden mit tettél, békét árasztott


Tekinteted reménnyel marasztalt
Jóságod szívembe fénysugarat csalt

Azóta a teher csak édes teher nekem
Nehéz még néha, de boldogan viszem
Mondtad, ha nem bírom és a földre esem
Isten szeretete mindig felemel

A mai napig futok, minden gonddal hozzád
És Te mindig ott vagy, ha szükségem van Rád
Szűkre szabott idődből is szakítasz nekem
Visszaadod Istent, ha kicsit elengedem

Tudom, Istentől való az a nagy szeretet
Amivel Te engem mindig segítesz
Nem is tudom eléggé megköszönni neked
Átadom hát Istennek, hogy áldjon meg Téged







Dévényi Erika: BARNUS IMÁJA

(Az alkotónapon ebéd előtt imádkozva történt
Peák Barnabásnak)


Ülünk az asztalnál óvodás kis csapat
Kanál csörgés jelez az éhes gyomornak
De valami előtte hiányzik még
Áldást mondunk a tele tányérért

Szól az ima, és hallatszik a csendben
Ahogy a hit rebeg a csukott kis szemekben
Aztán az ámennel újra besurran a fény
De egy kis száj megszólal, hogy szólna még

Ott marad az az egy összezárt kezecske
Talán a legkisebb az egész terembe?
De ez a kicsinység nem von párhuzamot
Hitének gyökere annál nagyobb

Hallatszik az ima, köszöni a napot
Örül, hogy itt lehet, hogy szeretetet kapott
Aztán csendben elakad a szó
Ámen nélkül itt az utószó

Elhallgat, mintha arra jönne rá
Tőle még ezt senki nem várná
Belemosolyog a gyermekszemekbe
Azokba, melyek nincsenek meglepve

Az ima abbamarad, de fut tovább a gondolat
Az én felnőtt szívemben is valami elhallgat
Csend van bennem, és én hallom tovább a hangot
Amelyet a kis száj elmondani már nem tudott







Dévényi Erika: BÉKE BENNEM


Nem akarok a dolgok mögé bújni
Azt akarom, hogy megtaláljanak
Nem akarok egy fal mögött állni
Azt akarom, hogy süssön rám a nap

Nem akarok sötétben élni
Azt akarom, hogy fény legyek
Nem akarom az éj hatalmát
Azt akarom, hogy békét leljek

Nem akarom a viharos szelet
Csak a lágy szellőt kívánom
Nem akarom a fagyos hideget
Csak a harmat cseppjét áhítom

Nem akarom az ördög tüzét
Isten igéjét akarom
Nem akarom a félelmeket
Isten békéje tartson







Dévényi Erika: BOLDOG CSALÁD


Boldog az az ember, ki társát megtalálja
Egy gyertyát gyújt életüknek lángja
Mindkettőjük szíve egy ütemre dobban
Isten akarata közös gondolatban

Első közös imájuk egy boldog köszönet
Amelyből kiárad az örök szeretet
De újabb ima születik hamar a szívükben
Kérik Istent áldja meg őket gyermekekkel

Csodálatos érzés az első felismerés
Amelyben ott van egy új emberi lét
A széltől is óvni kell, hisz törékeny kis lény
Istent hívjuk, hozza el szélcsendjét

S az a pillanat, mikor a kezedben tarthatod
Mikor egy kis ember rád mosolyog
Akkor érzed igazán, hogy ez az a teljesség
Amit csak Isten adhat, boldog áldásként

Majd előtted a kép, három összezárt kis kéz
Amint szelíd hangjuk az Úrhoz imát intéz
Könnyeidet akkor már nem tudod visszatartani
Csak hálás szívvel Istent áldani







Dévényi Erika: BOLDOGNAK LENNI...


Boldognak lenni, örülni mit jelent?
Valamit érezni, mely szárnyalni késztet
Szökellve szaladni a tavaszi réten át
Nem taposva el a virágok illatát
Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán
Kezünket széttárva, hogy ölelésre vár
Karunkba zárni az egész eget
A nap sugarával kötözve meg
Testünket érezni, mint levegő buborék
Mely a felhőkön pihenve áradhatna szét
Lebegni egy gyönyörű nagy tó vizén
Tudva, hogy nem ragadhat el a mély
Önfeledten táncolni az utca közepén
Szédülten forogni a hegyek tetején
Ismeretlen embereket a karunkba zárni
Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni
Magunkkal hívni, hogy szép a világ
Ha érezni akarja velünk élheti át
Kérés nélkül adni szüntelenül
Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül
Boldognak lenni, csak annyi, érezni
Isten szeretetét magunkba zárni

De van egy másik boldogság, mely más utat jár
Nem kifelé mutat, a szívekig meg sem áll
Nincs rohanás, nincs tánc vagy nevetés
Csak apró rezdülések, boldog remegés
Az arc ekkor már nem a mosolytól szép
Hanem a sírás természetessége az ék
A könny az örömöt patakká formálja
Minden cseppjében Isten áldása
S amikor szinte mindez már fáj
Az igaz boldogság rám akkor talál


Dévényi Erika: Boldognak lenni - Videó

Link








Dévényi Erika: CSAK AMIRE VÁGYTOK


Kérem Istent toldja meg nektek
Egészítse ki emberi létetek
Adja meg nektek, miről csak álmodtok
Nem többet, csak amire vágytok

Tudom, nem álmodtok csodás palotáról
Csak egy kis lakásról, melyben tûz lángol
Ahol asztalt körülülve imádkozhattok
Evés előtt áldást mondhattok

Tudom, nem vágytok királyi palástra
Csak meleg, puha takaróra
Mely betakarja az álmos gyermekeket
Mely alatt boldog álmot kergethetnek

Tudom, nem érték nektek a drágakő
Ami fölösleg, az már csak nehéz kő
Csak jusson mindenre, a hétköznapokra
Hogy Isten szeretetét szükség ne árnyékolja

Tudom, nincs teljesíthetetlen kívánságotok
Csak őrizni akarjátok a családi lángot
Gyermekszemekben fájdalmat ne lássatok
Legyen erős ölelő karotok

Van egy valami, amiből többet kívánok
Még többet, mint amire vágytok
Erősítse meg az Úr oly nagyon hitetek
Hogy túlcsorduljon bennetek az Istenszeretet







Dévényi Erika: CSAK ÁLLOK


Csak állok, csak állok mozdulatlanul
A világ közben többször körbefordul
A szél csendben simogatja a fákat
Érzem, hogy valami mély béke eláraszt

Jöhet bármi, én nem mozdulok
Nem zavarnak a külső morajok
Csak belső lényemre figyelek
Arra, amit Isten bennem éleszt

Látom, ahogy békém testet ölt
Szeretetével erősen megkötöz
S amikor már teljesen körbezár
Akkor válok szabaddá igazán







Dévényi Erika: CSAK ÍGY LEHET ELENGEDNI A GYERMEKET


Isten szeretete mérhetetlen
De a kérdés felmerül mindenkiben
Miért nem élheti végig mindenki az életet
Miért engedi el Isten a gyermekeket

Válaszra várunk a betegség küszöbén
Összeroskadva egy szakadék szélén
Végső reményünk Istenhez intézett
Kérjük mentse meg a gyermekeket

Ne csak akkor legyen az Úr része éltednek
Mikor már csak utolsó kapaszkodóként kéred
Mikor már nincs senki más kit kérhetsz
Amikor félsz, hogy nem óvja a gyermekeket

Hited legyen már ott az út elején
Mindig Isten szeretetében élj
Ha az ördög mezsgyéjére tévednének
Ott állítsa meg az Úr a gyermekeket

S ha a gyermek a mennyország hívó szavára felel
Végső elkeseredésedet csak az oldhatja fel
Hogy Isten megtanítja neked, hogyan engedheted
Angyalok szárnyán elmenni a gyermekeket







Dévényi Erika: CSAK ÚGY


Ez a világ csak úgy kerek
ha melletted van a te Istened
Ez a világ csak úgy egész
ha mindig a hit útján lépsz

Ez a világ csak úgy élhető
ha a remény megmenthető
Ez a világ csak úgy igaz
ha Isten szava szent marad

Ez a világ csak úgy szabad
ha szabadítód a te Urad
Ez a világ csak úgy erős
ha hited árasztja az erőt

Ez a világ csak úgy szeret
ha Isten tölti be szívedet
Ez a világ csak úgy világ
ha soha nem alszik el a láng
















Dévényi Erika: A CSEND HANGJAI


A csend titokban elmond mindent,
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted.
A csend mélyén hangok rejlenek,
Csak hinned kell, hogy te is elérheted.

A csend beszél, ha értő szív hallgatja,
A mélységek legmélyét is meghallja.
A csend hangjai az érintést nem tűrik,
Ha látni akarod, azonnal eltűnik.







Dévényi Erika: DALOD ÉRINTÉSE


Fut a szó és nem tudod hol áll meg
Szól a dal és nem tudod kit érint meg
Te csak adod szíved legmélyéből
Isten szeretetét, az Ő kegyelméből

Isten általad szíveket nyitogat
Kopogtat, hogy megnyílhassanak
S nem tudni mi az, mi rajta beáradhat
Talán a Te dalod, mi ott besurranhat

Tudd, hogy itt megállt a dalod
Megérintett egy egész családot
Könnyeikben ott volt Isten szeretete
Amelynek Te voltál áldott részese







Dévényi Erika: AZ ELMÚLÁS BÉKÉJE


Emlékszem arra a kicsi lányra
Aki rettegett a halál gondolatára
Benne minden vég mély nyomot
Rémülettel teljes bánatot hagyott

Ha egy tányér kezéből a földre esett
S nem fogott rajta a jó erős enyv
A gondolat, hogy soha többé nem eszünk belőle
Könnyeket csalt szeme szegletébe

Ha véletlen lépése egy bogarat taposott
S látta ahogy a kövön elmaszatolódott
Nem undor fogta el, hanem kétségbeesés
Ő volt ki elvette egy kis állat életét

A levágott virágot vázába téve
Belelátta száradását üde színébe


S néha a virágot még akkor is őrizte
Mikor az már rég az elmúlást hirdette

Ez a kislány addig nem lelt békére
Míg az elmúlást más mércével nem mérte
Meg kellett ahhoz Istent ismernie
Hogy megbékítse az Ő szeretete

Mióta tudja, a mennyország várja
Már nem figyel úgy az elmúlásra
Arra törekszik, hogy a földi életben
Istennek tetsző élete legyen

Emlékszem arra a kicsi lányra
Békére vágyó törékeny mosolyára
Arra a kicsi lányra nagyon jól emlékszem
Ma a tükörben boldogabb mosolyát nézem










Dévényi Erika: A FA


Büszkén magasodik az a fa, amely én vagyok
Elég ha vizet kapok és a nap rám ragyog
Gőgös vagyok, kevély és szívtelen
Azt akarom, hogy a szél vagy a nap csak az enyém legyen

Választanom kell hát, melyik a fontosabb
Az esőt fakasztó szél, vagy a meleg nap
A szél kéjjel hívott, légy életem része
A nap csak csendben nézett, de én nem vettem észre

A széllel a kéj milyen mámorító
A nap melege pedig csak izzasztó
Végül úgy döntök a szél kell nekem
A napot pedig ezentúl megvetem

Élvezem ahogy a szél játszik velem
Felkapva levelem az égig emel
A nagy forróságban körültáncol engem
A napot elfújja, távol tartja tőlem

De aztán a szélben csalatkoznom kellett
Tomboló vihart hozott tápláló víz helyett
Áztam, fáztam, ágaim letörtek
A jég szilánkjai mérgesen gyötörtek

Hívtam a napot, gyere vissza hozzám
A sugaraidat újra fordítsd rám
De a nap messze volt, nem hallotta szavam
Nagy szomorúságomban magamra maradtam

Magamba nézve elgondolkodtam
Eddigi életemben rossz úton jártam
Akármit tettem, akármit akartam
Mindig csak egyre, magamra gondoltam

Rá kellett jönnöm, bűnben éltem eddig
Így nem juthatok el soha a mennyekig
Hiába magasodnak felfelé ágaim
Szeretet nélkül kihunynak álmaim

Akkor aztán újra, csendben, szelíden
A napot szólítottam, hogy vezessen engem
Éltem kárhozat volt, de most újjászülettem
Töltse be a szívem, meleg szeretettel

Megbocsátó napom ott termett előttem
Nem mondott semmit, de most már értettem
Bűneim gyökerét meggyógyította
Életem értelmét így megmutatta

Így lett belőlem csodálatos fa
Amelynek gyökerét a szeretet táplálja
Visszajött a szél is, de már csak mosolygott
Láttam akkor rajta, hogy elgondolkozott










Dévényi Erika: GYERMEK HIT


Ha felnézel az égre
Gondolj Istenedre
Szívednek melegét
Küld fel az égre.

Az Úr akkor megérzi
Ezt a szeretetet
Angyalszárnyat rak rá
S visszaküldi neked.

Kezedbe teszi
Meg is foghatod
Áldásként másoknak
Tovább is adhatod.

Ha egy kicsit is adsz
Sokat kapsz majd vissza
Szemedben csillog majd
A szeretet hálája.

Így lesz gyerekhitedből
Óriási erő
Mely könnyeket eltörlő
Szeretetet sző.







Dévényi Erika: A HEGYTETŐRŐL SZÓLJ


Állj ki a hegytetőre, hogy csak a világ hallja meg
Mond el, hogy Isten veled is üzenhet
Onnan kiáltsd halkan, nagy szerénységben
Hogy ne a fülekhez, a szívekhez jusson el

Mond, hogy rám számíthatsz bármikor, ha baj van
Segítő kezem mindig kinyújtva van
Ápolni egy társat, ki tolókocsiban ül
Ellátni valakit, aki ágyba kényszerül

Hátadon cipelni a fuldoklót fel a hegyre
Amelynek életet ad friss levegője
Szeme lenni egy vaknak, láttatni a szépet
Elmondani milyenek a szivárványszínek

Megmutatni a hangot a néma füleknek
Eljátszani ahogy a szavak zenélnek
Felemelni a súlyt annak ki nem bírja
Erőtlen kezének hitét adva vissza

S mindezt nem megtenni, az élet egy drámája
Amelynek nem arat tapsot az előadása
Aki nem segít, csak arra gondoljon
Nehogy a cserbenhagyott sorsára jusson







Dévényi Erika: A HIT


A hit mindenkié, de nem kell mindenkinek
Aki hisz Istenben, ezt nem érti meg
Isten a jóság, a remény, a szeretet
Miért nem kell, ha a tiéd lehet

Azt kapod Istentől, mit csak tőle kaphatsz
Éltedben meglelheted így a nyugalmat
Üres óráidban sem leszel egyedül
Isten szeretete melletted ül

Ha bántanak mások, és te védtelen maradsz
Isten kezébe mindig kapaszkodhatsz
Az Ő keze hozzád szelíden mutat


Mellette újra otthonra találhatsz

Úgy érzed, élsz, de nem élet az élet
Körülötted a dolgok csak örök kétségek
Ha nem változtathatsz, újuljon meg lényed
Isten kegyelméből újjászülethetsz

A hit mindenkié, akard, hogy így legyen
Akard, hogy hited neked is legyen
Ha nem találtál megoldást, adok a kezedbe
Szorítsd erősen, élj vele!







Dévényi Erika: KÉSLELTETETT HANG


Egy késleltetett hang a zongorán
Talán már sosem szólal meg tisztán
Ne feledd a hangokat most kell érezned
Szíved mélyére most kell beengedned

Egy ki nem mondott halk köszönet
Talán már sosem okoz örömet
Ne feledd most kell hálásnak lenned
A szót, köszönöm, most kell kiejtened

Egy el nem küldött megbánó levél
Bocsánatot már soha sem ítél
A szavakat most kell a papírra írnod
Most ereszd el a postagalambot

Egy soha nem szagolt illatot
Visszaidézni sem tudod
Most kell mindent hagyva kifutnod a mezőre
Most kell, hogy az illat érzéked érintse

Egy gondolat, mely benned még nem fogant
Nem szülhet újabb gondolatokat
Ezt a láncot most kell megerősítened
Hogy tudd, a szavak honnan erednek

Egy szeretetfoszlány, amely még nem érintett
Amelyről még nem tudod honnan ered
Azt a szeretetet most kell befogadnod
Isten neked adja, csak el kell fogadnod







Dévényi Erika: MINDEZ CSAK SZÍVEM DALLAMA


Amikor leütöm a billentyűket
olyan mintha zongorán játszanék

Egyszerre születik meg a szöveg
és hozzá a kottakép

Közben néha könnyeim potyognak
mint halk dobütés

A külső zajok nem zavarnak
fátyolként hullnak mögém

Megszületik a dal
én átszellemülten hallgatom

Az Úrral alkottam, de nem enyém
mindenkinek adom

Bármilyen hangszeren szólhatnék
hisz zongorázni sem tudok

De az Úr a billentyűkhöz
alkotó kezet adott







Dévényi Erika: A NYUGALOM TAVA


Sírd ki magadból, ami nyomja a szívedet
Az Úr majd felszedegeti könnyeidet
Megalkotja belőle a nyugalom tavát
Ha belenézel, egy békés arcot látsz

Félelmeidet zárd be egy dobozba
Kulcsát dobd bele ebbe a tóba
Mélyre fog süllyedni, bele az iszapba
Nem sodorhatja víz sohasem a partra

Senki, ki arra jár nem találhatja meg
Hisz keresve sem jutna közelebb
Ha a víz tükrét nézi, csak azt láthatja
Hogy ez az a tó, a nyugalom tava







Dömötör Ilona: AMINT A TE AKARATOD


Ha le kell hullanom,
zajtalan hulljak, mint fonnyadt szirom.
Oly szépen tűnjek el,
mintha alkonyba úszó ladikon
valaki búcsúzó dalt énekel.

S ha élnem kell tovább,
mint repkényinda, tűrjem csöndesen


zivatarok villámos ostromát.
Bárhogy tépdessen a goromba lét,
dönthetetlen vár, boldog Istenem,
örök gyökérrel fogóddzam beléd!







Dömötör Ilona: ÖREGES ESTI IMÁDSÁG


Ma este kérlek, engedd meg nekem
hogy hálát adjak, áldott Istenem
minden szabályos szívkökésemért,
mely zavar nélkül küldte szét a vért
sok megkopott, elnyűtt hajszálerembe.
S hogy ügyetlenné vénült két kezembe
adtál ma is még egy kevés erőt,
hogy a kiskertben, ablakom előtt
megöntözhettem pár virágtövet.
És hogy ma reggel, templomból jövet
a mosolygó Nap megsimogatott,
s homályosuló szemem láthatott
ujjongó, fényes, üde színeket:
fák zsenge zöldjét s tündöklő eget...
S hogy vannak még, kik nem untak rám. Szeretnek.
S hogy rám nevet még néha egy-egy gyermek,
kit nem riaszt el öreg, ráncos képem.
De azt köszönöm legeslegfőképpen,
hogy Megváltómat korán megismertem,
hogy kimentett a kárhozatból engem.
S hogy életemben, bármi terhet vittem
sosem mondhattam: ,,Elhagyott az Isten."







Dömötör Ilona: ŐSZI BÉKE


Erdőn-mezőn a békítő kezű ősz
pasztellkrétával fürgén festeget.
Törli az alkony piros kendőjével
horizontomról a rémképeket.

Arra tanít, hogy nem kell megriadni,
ha jégcsap-ujjal fenyeget a tél.
El kell fogadni erősödő hittel,
hogy nem veszhet el semmi, ami él.

Csírázó magban, sarjadó tavaszban,
örökéletben váltig hinni kell,
míg öreg testem, fáról hullt levélként,
földdé enyészve csendben tűnik el.







Dömötör Ilona: VELEM MARADNAK A VIRÁGOK


Már oly sokakat eltemettem,
s annyi baráttól elbúcsúztam...
Haldokló virágok közt járok
őszi kertemben csöndes-búsan.

Már oly sokakat elsirattam...
S hányaktól kell még elköszönni,
akik elmennek messze-messze,
és sose fognak visszajönni...

Velem maradnak a virágok,
ők feltámadnak majd tavasszal.
Példázzák, hogy van örök élet,
s mindig lesz Ige, mely vigasztal.

Hiszem: vannak még testvérlelkek,
S lesz mindig kéz, mely fölsegítsen.
Velem maradnak a virágok,
és sohasem hagy el az Isten.







Endrődi Sándor: KÖVESSÜK ŐT


Nincs nála istenibb lény a világon,
Nincs nála szeretőbb és szenvedőbb.
Haladjunk tiszta szívvel nyomdokában,
Kövessük őt!

Nagy lelkéből a jóság fénye árad
S napként világít minden bú előtt.
Egész valója irgalom, bocsánat.
Kövessük őt!

Hittel hajol le Lázár nyomorához,
Magához emeli a szenvedőt,
Vérző igaznak igaz könnyet áldoz?
Kövessük őt!

Előtte nincs különbség. Ember: ember.
A szívet nézi, a rejtett redőt.
Keze csak áld, csak simogat, de nem ver,
Kövessük őt!

Nehéz útjának tövis a virága,
De példájánál nincs nagyobb, dicsőbb,
Amerre jár? akár a Golgothára?
Kövessük őt!







Endrődi Sándor: A SZERETETRŐL


Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincsen szeretet:
Az élete csak pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget.
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók úgy vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövétnekül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.


Hogy szívünk boldogabb legyen.
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.

Endrődi Sándor: A szeretetről

Link








Charles de Foucauld: A RÁHAGYATKOZÁS IMÁJA


Atyám,
rád hagyatkozom,
tedd velem azt, ami neked tetszik.
Bármit teszel is velem,
megköszönöm.
Kész vagyok mindenre,
csak akaratod teljesedjék bennem
és minden teremtményedben.
Semmi mást nem óhajtok, Istenem!
Kezedbe ajánlom lelkemet,
neked adom, Istenem,
szívem egész szeretetével,
mert szeretlek téged,
és a szeretet sürget,
hogy egészen neked adjam magam,
hogy fenntartás nélkül
kezedbe helyezzem életemet,
határtalan bizalommal,
mert te vagy az én Atyám!








Füle Lajos: ADD ÚJRA!


Ahová mindig visszatérünk,
ahová mindig visszahullunk,
akármilyen magasba értünk...

Ahol szétnyílik kapzsi markunk,
és minden érték semmivé lesz,
mit lázasan űztünk, akartunk...

Ahol lehull rólunk az álarc,
ijesztő pőre lesz a lelkünk,
s a látszatért sincs már tovább harc...

Ahol nincs vég, csak drága kezdet:
Ó add, URUNK, add újra nékünk
ajándékul örök Kereszted!







Füle Lajos: AKKOR JÖN EL


Ha fájni kezd majd, ami vagy,
és ami nem vagy, bár lehetnél,
majd ha bevallod végre, hogy
sosem voltál igaz keresztyén,
ha fájni fog, hogy annyian
vannak, kiket megejt a tévhit,
s ajkadról értük száll ima,
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha bûnné lesz a bûn,
s a Golgotához sírva érsz el
letenni ott mind keserûn
nem alkudva testtel és vérrel,


majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,
s a döntésed is végleg megérik,
mert megtisztított az a Vér
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha jobban érdekel
kik ők, akik vetnek, aratnak
s közéjük állsz és nem leszel
többé olyan fontos magadnak,
mert látod már a tájat itt,
amely aratásra fehérlik,
s munkára lelkesít a hit
akkor jön el az ébredés itt.







Füle Lajos: BIBLIÁM


Ha fáradt vagyok - üdítő nyughelyem.
Ha sötét vesz körül - szava égő mécsem.
Ha éhes vagyok - éltető kenyerem.
Ha ellen szorongat - fegyvertársam nekem.
Ha beteg vagyok - mennyei patikám.
Ha egyedül állok - barát vár benne rám!







Füle Lajos: CSAK Ő SEGÍTHET


Csak ő segíthet, ha jön a vihar,
s mindenki fél, és minden megremeg.
A tanítványok szavára sehol
nem csendesednek le a tengerek.






Füle Lajos: EGYETLENEGY


Szétzüllik a vágyak csapatja,
ez erre, az amarra megy,
szívem mind, mind magára hagyja,
csak egy marad, egyetlenegy:

Egy lábnyomot követni végig,
célomhoz egyre közelébb,
egy ölelést szívemre zárni
s megőrizni a melegét,

Egy látomást kísérni végig,
sötét, sivatag helyeken,
egy álomért küszködni végig,
míg valóság lesz odafenn.







Füle Lajos: AZ ELTEMETHETETLEN


Temették ólom-csüggedésbe,
hitetlenség rongyába rakva
a félelem sivatagába
Harmadnapon feltámadott!

Temették tornyos templomokba,
szertartások gyolcsai közé,
imákból készült szemfedője.
Harmadnapon feltámadott!

Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány sziklái alá.
Harmadnapon feltámadott!

Temették gyilkos hitvitákba,
szent háborúk szennyes vizébe,
sötét élet-cáfolatokba.
Harmadnapon feltámadott!

Temetgetik ma is... Hiába.
Nem rejti el se föld, se ég már,
szív bűne, vagy ész érve, semmi,
mert Ő MAGA AZ ÉLET !







Füle Lajos: FUTÁS
. . . . . . . . . .




Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át,
gyönyörűszépen
s balga-bután
fut a gyermek a labda után...

Fut az ember az élet után...
Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt,
vagyon gurul a vágya előtt,
hírnév, dicsőség álma előtt.
Rohan utánuk éveken át,
a fogyó úton, életen át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át, gyönyörűszépen
s balga-bután
fut az ember az élet után...

Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után...







Füle Lajos: HA EZT MEGÉRTED


Ha ezt megérted, szebb lesz a világ,
és gazdagabb lesz számodra az élet:
titok se fáraszt, és kétség se bánt,
mindent megértesz, hogyha ezt megérted.
Akkor leroskad benned a miért,
elcsöndesülnek lázas keresések:
amennyit hiszel, annyi a tiéd!
Mindent megértesz, hogyha ezt megérted.







Füle Lajos: HANYATLIK MÁR A NAP


'Hanyatlik már a Nap,
hosszabbodnak az esti árnyak...'

Húnyó fénye alatt
állok, URAM, és egyre várlak.
Hagyj néhány éneket
még végigénekelnem,
s ha nem jössz, én megyek,
mihelyt szólitasz engem.







Füle Lajos: HA HAZAHÍVNAK


Ha hazahívnak, mit viszek?
Csipetnyi hálát, kis hitet?
Egy vallomást: mit tettem itt,
vesztett csatáim híreit?
Számot miről is adhatok,
hisz mindent tudnak rólam ott
de látják rajtam azt a Vért
s befogadnak majd - JÉZUSÉRT.







Füle Lajos: KÖNYÖRÜLJ KÖRNYEZETEMEN


URAM, könyörülj környezetemen
azáltal, hogy rajtam könyörülsz!
Hogy az ördögtől gonoszul gyötört,
kötözött lelkek szabaduljanak
bilincseikből, s oldjak magam is,
URAM, először rajtam könyörülj!
A nyelvemen, hogy mérge ne legyen,
a szememen, hogy tisztátalanul
senkit ne rontson, balgán ne kisértsen,
a szívemen, hogy szeretetlenül
veszni ne hagyjon senkit soha vészben!
A kezemen, hogy adjon, lábamon,
hogy jóra vigyen napról-napra, míg
e földön szolgálatom letelik,
és hitemen, hogy legyen benne tûz!

URAM, könyörülj környezetemen
azáltal, hogy rajtam könyörülsz!







Füle Lajos: A MEGBOCSÁTÁS


A megbocsátás mindig boldogít.
A megbocsátás drágakő a hitben,
az ajándékok ajándéka, mit
értünk adott és ránk bízott
az I S T E N.







Füle Lajos: NE FÉLJ


Háromszázhatvanhat 'Ne félj!'
táplálja bennünk a reményt
a Biblián át... Aki tud
olvasni, minden napra jut
annak ígéret s védelem,
hogy megszûnjék a félelem.
Híd ez, mely mindent átível,
csak hinni kell.
Csak hinni kell!







Füle Lajos: NE NYUGODJ BELE!


Ha azt látod, hogy lelki életed
örömhiányos, kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy gyülekezeted
tagjaiban is hűl a szeretet,
nagy része fásult, közönnyel tele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy egyházadban is
akad kór, s némely tanitás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete,


ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld,
hogy magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt, bárhogy kellene,
ne nyugodj bele!

Mert könyörögni, sírni lehet itt!
Maga a LÉLEK is esedezik,
s minden megbánt bűn semmivé lehet,
ha az ÚR veled.







Füle Lajos: SIKER, VAGY GYÜMÖLCS


Siker, sok-sok siker!
Ez itt a cél.
Az ember oly hiú!
Ám e fogalmat nem is ismeri
az evangélium
Az ISTEN gyermeke
nem űz sikert,
gyümölcsöket terem,
ahogy a kert.







Füle Lajos: SZÉP ÍGY, UGYE


Szép így, ugye: fogyatkozó erőnk,
fogyó szépségünk ráaggatni lassan
gyermekeinkre, csak a jó remény
glóriájával ékesítve élni,
hogy semmi sem volt hiábavaló,
hogy semmi sem lesz hiábavaló,
mert életünkből épül valami
bennünk s azokban, kikkel összeér
arasznyi létünk szűkülő köre.

Jó így, ugye, hogy átalakulunk
mindent megértőn, mindent megbocsátón
fehér hajúvá, halkuló szavúvá
míg elporlasztja bennünk teljesen
önzésünk sziklatömbjét az idő.







Füle Lajos: AZ ÚR JÉZUS FÁI


Ott a kedves őszi
napsugárba kint,
Gyümölcstől hajol meg
a fák ága mind.
Gazdagon, bőséggel
termett mindenik.
Hű kertészünk szíve
úgy örül nekik.

Az Úr Jézus fái
emberéletek.
Én is az ő kedves
fája lehetek.
Kertjébe fogadta
kicsiny életem,
S csupán egy a vágyam
azóta nekem:
Hogyha majd megérint







Füle Lajos: VAN BOCSÁNAT


Van bocsánat, ám az ára:
Felvitték a Golgotára,
Felszögezték a keresztre,
Vérben ázott drága teste...
Ott függött az éjszakában,
Fején töviskoronával,
Mint valami gyilkos-fajta...
Minden ember bűne rajta,
Az enyém is, a tiéd is.

Hogy lehet, hogy szeret mégis,
Hogy nem maradt sírjában ott?
- MEGVÁLTÓNK lett, feltámadott!







Füle Lajos: VERSEK


Születnek fényből, árnyból, néha kínból,
egyek velem.
Míg verselek, az életrajzom írom...
- Kit érdekel

honnan jön s innen merre tart a vándor?
Mit mond, ha mond?
Ímé egy ember az ötmilliárdból,
ki él, dalol!

Miről? Kinek? És meddig szól az ének?
Van még idő?
Imádság éltem élő ISTENÉNEK!
Hallgatja Ő,

és válaszol rá áldó ihletéssel
sok szent Szava.
Vers lesz az is, hisz mind szívembe vésem
míg tart a ma,

hogy megköszönjem azt a nagy Kegyelmet,
amely elért,
és rám is áll... s mely vétkeimre tellett:
A DRÁGA VÉRT.







Gégény István: EL NEM MONDOTT IMA


Fáj, hogy nem szólhatok.
Bár mondtam volna ezernyi szép gondolatot,
Mégis itt ülök szavaim börtönébe zárva,
Süket csendet hallgatok.

Fáj, mert adni vágytam,
Helyette most én kapok.
Mégsem bánom már, hogy így lett,
Hisz oly gyakran hiába szólalok.

Mert az igazi fohász nem az ajkakon,
Benn a szívben fakad.
Nem száll tova szép szavakon,
Örökre bensőm kincse marad.

Szállni tanul a lelkem,
Szólni a szám,
Közben a csend néma szárnyain
Az Úrhoz talál imám.







HADD MENJEK ISTENEM, MINDIG FELÉD
Egyházi zene - Dalszöveg


Hadd menjek, Istenem, mindig feléd,
Fájdalmak útjain mindig feléd!
Ó, sok keresztje van, de ez az én utam,
Mert hozzád visz, Uram, mindig feléd.

Ha este száll reám, s csöndes helyen
Álomra hajtanám fáradt fejem:
Nem lesz, hol nyughatom, kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon szállok feléd.

Szívemtől trónodig - mily szent csoda! -
Mennyei grádicsok fényes sora.
A szent angyalsereg mind nékem integet.
Ó, Uram, hadd megyek én is feléd!

Az álom s éj után kél újra fény,
Új hittel a követ megáldom én.
Templommá szentelem, hogy fájdalmas szívem,
Uram, hozzád vigyem, mindig feléd!

Csillagvilágokat elhagyva már,
Elfáradt lelkem is hazatalál.
Hozzád ha eljutok, lábadhoz roskadok,
Ott majd megnyughatom örökre én!

Hadd menjek, Istenem, mindig feléd! - Videó

Link








Hiszek a szeretetben,
harmóniában és a szépben és,
hogy a Világegyetemben
egyenlő minden lélek.

Kutasi József Antal







Isten minden nap ad nekünk egy pillanatot,
amikor megváltoztathatunk mindent,
ami boldogtalanná tesz. S mi minden nap
úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt
a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha
a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap,
és semmiben sem különbözne a holnaptól.
De aki résen van, az észre fogja venni a
mágikus pillanatot. Bármikor meglephet
minket: reggel, amikor bedugjuk a
kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni
csöndben, és a nap bármelyik percében,
amelyik nem látszik különbözőnek a
többitől. Mert ez a pillanat létezik, és
ebben a pillanatban a csillagok minden
ereje belénk száll, és segítségükkel
csodákra leszünk képesek.

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam







Juhász Gyula: BETLEHEMES ÉNEK


Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
Ki betlehemben született ez este
A jászol almán, kis hajléktalan
Szelíd barmok közt, kedves bambinó.

Ó, emberek, gondoljatok ma rá:
Hogy anyja az Úr szolgáló leánya
És apja ács volt, dolgozó szegény,
S az istállóban várt födél reájuk.

Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
A betlehemi kisded jászolára,
Amely fölött nagyobb fény tündökölt,
Mint minden várak s kastélyok fölött.

Ó, emberek gondoljatok ma rá,
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
A kerek föld mindegyik gyermekéhez
Egy üzenettel jött: Szeressetek!

Ó, emberek, gondoljatok ma rá!







Kun Magdolna: AHOL TE VAGY ISTENEM


Ahol te vagy Istenem, ott van az oltalom,
ott nyílik, virágzik az ember-nyugalom,
ott lobban fel, ott ragyog a szeretet lángja,
ott hajt ezüstszín levelet az olajfák ága.

Ahol te vagy Uram, nem hallatszik sírás,
sem zokogásban elhalt éles jajkiáltás,
mert az a könny, mely lélekszemben csillan,
a boldogság cseppje áldott otthonodban.


Kun Magdolna: Ahol te vagy Istenem - Videó

Link








Kun Magdolna: KÖSZÖNÖM URAM!


Köszönöm Uram,
hogy nem hagysz egyedül,
mikor sok keserv-napom
könnybe szenderül.
Mikor úgy érzem,
oly vékony az a szalmaszál,
amiben hervadó hitem
még oltalmat talál.

Köszönöm, Uram,
hogy vannak barátok,
akiknek jósága kezedtől áldott,
és szívedből gyökerezik
az a nagy-nagy szeretet,
amivel minden egyes nap
körülölelnek.

Köszönöm Uram,
hogy vigasztalásképp
égig emel még néhány barát-kéz.
Mert e kezek azok,
melyeknek minden simítása,
kitartást és reményt ad
a bizonytalanságba.










MEGKÖTÖM MAGAMAT ISTEN KÖTELÉVEL

Dalszöveg


Megkötöm magamat Isten kötelével,
Megkötöm szívemet ország-igéjével.
Szabadságom Uram Néked visszaadom,
Csak a szeretetre formáld át tudatom!

Magamat megkötni nehéz nekem Uram,
Segítőkéz nélkül nehéz járnom utam.
Atyám erősítsd meg testvéred a hitben,
Életem példázza: Szeretet az Isten!

Megkötöm magamat baráti kötéllel,
Testvéri szeretet tartó erejével.
Testvér, ha eloldnám kettős kötelékem,
Szembesíts magammal, légy felelős értem.


Megkötöm magamat - Videó

Link

















Pecznyík Pál: A BIBLIA ISTEN SZAVA!


Fájdalom, hogyan kezelik
sokan, Isten szent szavát,
a rádiós reklámokban,
idézik a Bibliát.
Pedig abban: Isten szava,
napi lelki kenyerünk,
üzleti célra használják,
holott, drága minekünk!
Döbbenetes, miként bánnak
Bibliával emberek,
melyből erőt, áldást nyernek


felnőttek és gyermekek.
Jaj akinek a Biblia,
csak reklám és semmi más,
hogyan áll meg Isten előtt,
ha eljön a számadás?
Mert ott, tűzre kerül minden,
ami silány, ami rossz,
kárhozat vár arra, akit
bűnre csábít a Gonosz.
A Biblia Isten szava,
mely megmozdít hegyeket,
reklámmá nem válhat soha,
a mennyei szeretet!







Pecznyík Pál: JÉZUS SZABADÍTÓ!


Csatatér a világ? Ne félj drága lélek,
ha Jézus Nevéért, támadások érnek.
Bárhogy közelít meg, ne higgy a szavára,
Jézus a győztes Úr! Nézz a Golgotára!
Jézus, Szabadító! Ne higgy soha másban,
csak téged szerető Istened, Fiában.
Bűnöd börtönéből, Ő hozott ki téged,
kegyelemből üdvöt, ajándékoz néked.

Sokan takaróznak Megváltód Nevével,
környékeznek téged, hízelgő beszéddel.
Szerintük: a bűn már, nem is olyan vészes,
irgalmas az Isten, szeret téged, vétkes.
Jézus, Szabadító! Ne higgy soha másban,
csak téged szerető Istened, Fiában.
Bűnöd börtönéből, Ő hozott ki téged,
kegyelemből üdvöt, ajándékoz néked.

Talán tétovázol, nem leled helyedet,
bűnök sokasága, terheli lelkedet.
Hamis úton járók, tárt kapuval várnak,
vedd időben észre, miben sántikálnak.
Jézus, Szabadító! Ne higgy soha másban,
csak téged szerető Istened, Fiában.
Bűnöd börtönéből, Ő hozott ki téged,
kegyelemből üdvöt, ajándékoz néked.







Pecznyík Pál: LENT ÉS FENT


Itt lent, folyton dúl a harc,
egyre több, a könnyes arc.
Itt lent, bánat és ború,
folytonos a háború!
Itt lent, nincs béke, öröm,
csak önző lét, és közöny.
Itt lent - szeretet helyett -
burjánzik a gyűlölet.
Lent, kis bűnöst, büntetik,
nagy bűnöst meg elfedik.
Itt lent, már mindent szabad,
mi lesz, ha ég ránk szakad!

De fent: ahol Isten él,
az szebb hon a földinél.
Ott fent, öröm, béke van.
nincs árva, nincs hontalan.
Ott fent, nincs könny, fájdalom,
ének zeng az ajkakon.
Ott fent, nincs bűn, gyűlölet,
csak igazság, szeretet.
Ott fent, örök fény ragyog,
várnak minket, angyalok.
Ott fent, - Jézus érdemén -
honra lelhetsz te, meg én.







Pecznyík Pál: ÖRÖM ÉS SZERETET




Barátot keresni, elindult az öröm,
úton megbotlott egy nagy - irigység - kövön.
Megütötte magát, a teste fájt nagyon,
de nem volt senkiben, egy csöppnyi szánalom.
Aki látta, inkább messze kerülte őt,
hiába várt szegény, szívet felemelőt.
Meglátta, megszánta, őtet a szeretet,
talpra állította, s így tovább mehetett.

De már nem egyedül, hanem mint két barát,
kart karöltve, együtt mehettek már tovább.
Öröm és szeretet, mint ikertestvérek,
hova hívták őket, örömmel betértek.
Ott megszűnt a harag, az ég is kiderült,
bántó és bántott fél, immár együtt örült.
Öröm és szeretet, ez a szép ikerpár,
békítő szándékkal, még ma is szertejár.
Mert még sok családban nincs öröm, szeretet,
harag és gyűlölet tölt be ma, sok szívet.

Ezt a szép ikerpárt, Isten adta nékünk,
boldoggá tehessen, míg e földön élünk.
Öröm és szeretet, térjetek be hozzánk,
viduljon fel szívünk, derüljön fel orcánk.
Térjetek be minden magyar szívbe, házba,
tűnjön el szívünkből a harag, a lárma.
Hol öröm, szeretet, tölt be szívet - házat,
onnan - imaszárnyon - hála mennybe szállhat.










Pecznyík Pál: SZERESSÜK ŐT!


Isten, világ Teremtője,
bolygónk is kezébe van,
simogat, bár néha büntet,
de mit tesz, javunkra van.

Létét: sokmillió ember,
mai napig tagadja,
így szent létezését olykor,
földrengésben tudatja!

Kínában is rengett a föld,
dőltek házak, emberek,
romok alatt ezerszámra,
felnőttek és gyermekek.

Földrengések és tornádók,
Szent kezében eszközök,
viharfelhőkben hallhatjuk
hangját, midőn mennydörög.

Mégis csodás szeretettel,
minden embert átölel,
azt szeretné, kárhozatban
ne vesszen el senki sem.

Ne bántsuk Őt, szeressük Őt,
ha néha reng is a föld,
bűnbánókat vár az Atya,
ki eget, földet betölt.

Most még sok minden homályos,
miértekkel küszködünk,
ám eltűnik a sok miért,
ha a mennybe érkezünk.







Prohászka Ottokár: KŐ AZ ÚTON


Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?

Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,
s lohassza kedved, merészséged.

Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélni róla Isteneddel.

Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld ezzel az akadállyal neked.

S ha lelked az Istennel találkozott,
Utadba minden kő áldást hozott.










Prohászka Ottokár: Ó ISTENEM


szeretlek téged forrón, mélyen,
nem mert kárhozatos szörnyű éjjen
örök tűzbe vetsz, ha elhagylak;
vagy mert egednek ékességét,
szent örömben úszó angyali zenéjét
ígéred nékem szárnyaid alatt.

Hanem mert a kereszten karjaid kitártad,
emberi szívemet, Szívedre vártad,
rútul kiszögezve, jaj, felém hajoltál,
vérfutotta arcod, forró tüzes oltár!
Bűnömért viselt el szörnyű ékességet.
Meg nem állottál a gyötrelmek mezsgyéjén:
átmentél az éjjek szörnyűséges éjjén,
gyalázat és szitok,
lélekhóhérok és gyötrelemkárpitok födtek,
kísértek, jaj, az utolsó szóig!
Rettentő mértékkel méred szeretésed!
Ó hadd legyek, én legyek könnyező vetésed,
Ó hadd legyek, én legyek a te aratásod,
míg gyötrelmeiddel lelkem földjét ásod.

Szeretlek, szeretlek, nem mert megmentettél,
hanem mert a vérig, halálig szerettél.
S amint te szerettél szeretlek most téged,
életem és lelkem felkínálom néked.
Szeretlek, szeretlek, te vagy a Királyom,
Istenem, Mindenem, örök Mennyországom.







Rudnyánszky Gyula: ISTEN ÁLDÁSA


Bármit cselekszünk, hasztalan, -
Csak múló percnek épül;
És eltűnik majd nyomtalan
Isten áldása nélkül!

Ki jóra ösztönöz, segít,
Ki mindnyájunknak atyja,
Munkáink apró köveit
Szilárdan összetartja.

A jó Isten megszenteli
A kezdetet s a véget
Szívünk virággal lesz teli,
Ha az ő napja éltet.

De bármi épül, hasztalan,
Csak múló percnek épül;
És el fog tünni nyomtalan
Isten áldása nélkül.







Schvalm Rózsa: ÉLŐ KÖVEK KÖZÖTT


Élő kövek között,
szabadon mint a szél,
árad a Szent Szellem,
s hívő lelkekbe tér.

Lobban, mint égi láng,
fényt gyújtva szívekben ,
gyarló emberlétet,
betölt erejével.

Megújít szíveket,


régi kőszív helyett,
s benn égi fény ragyog,
betölti szeretet.

A múlt önző, büszke
öntudata helyett,
öröm és békesség.
bölcs Istenfélelem.






Schvalm Rózsa: FÉL SZÍVVEL NEM LEHET


Az Úr szava tán megbotránkoztat,
De igazsága lélek mélyére hat.
Mérlegeld hát, mi célja életednek,
Jézust követni, fél szívvel nem lehet.

Könnyelműen ne indulj ez útra,
Odaadás, a tanítványok sorsa.
Oldj el minden szálat, mi megkötöz,
Tedd le minden gondod, ami röghöz köt.

Amíg elkápráztat hatalomvágy,
És gazdagság, mit kínál a világ,
S mely tán elefántcsonttoronyba zár,
Nem lehetsz hűséges tanítvány.

Hogyha büszkeséged, önző éned
Apróra töretik próbák szikláján,
S ha újjáformál alkotód keze,
Akkor leszel hűséges tanítvánnyá.

Felragyog akkor az Igaz Isten,
Lerombolva hamis istenképeket,
Felveszed önként, saját kereszted,
Édes, könnyű teher lesz az, Teneked.

Újjászületve már új emberként,
Járhatsz utadon földi életedben,
Sugározva Isten szeretetét
Embertársaid felé, igaz szívvel.







Schvalm Rózsa: A LEGNAGYOBB SZERETET


Krisztus érettünk ment a halálba,
kereszt út keservét értünk járta.
Vérrel írott, hő szeretetével
tekint vissza, Nagypéntek tükrében.

Szeretete átjár szívet, lelket,
mint tavaszi fény a természetet.
Megtisztulva a hit forrásában,
betölt égi fénnyel, ragyogással.

Életvíz e forrás minden cseppje,
benne rejlik a lélek ereje.
Isten bőven megadja azoknak,
kik hozzáfordulnak bizalommal







Schvalm Rózsa: SZERESD ELLENSÉGEDET


Mily nehéz szeretni azt,
ki durván, sáros lábbal,
mélyen lelkedbe tapos,
s kárörvend fájdalmadon.

Arcán Júdási mosoly,
szíve szándéka gonosz.
Gonoszsága tőrbe csal,
hamis az ajándéka.

Némán tűrsz, mint áldozat,
nem fizetsz rosszért rosszal,


de ki ádáz ellenség,
oly nehéz szeretni azt.

Krisztusi példa segít,
kik keresztre feszítik,
azokért imádkozik,
vére értük ontatik..

ha szívedben Ő lakik.
már képes vagy szeretni,
ki ellened vétkezik,
s tudsz érte imádkozni.







Schvalm Rózsa: SZERESSETEK EMBEREK!


Kopár tájra hull a fény
Szent Karácsony közelén.
Száraz avart hajt a szél,
fehér havat nem remél.

Helyette a Szeretet
pazarló napsugara
aranyozza az eget,
földre omlik harmata.

Szívek mélyén lángot gyújt,
Mennyből jövő üzenet,
megpendít egy alvó húrt,
szeressetek emberek!







Schvalm Rózsa: A SZÍV CSENDJE


Szív csendjében elmerülve,
Lélek hangjára figyelve,
érthetjük meg Isten szavát,
az Isteni való titkát.







Somogy J.: AZ ÉN VILÁGOM


Ez a világ: nem az én világom.
Az én világom gyönyörű, csodás.
Lelkem nem mereng színes délibábon,
- Betölti azt az örök látomás...

Az én világom Isten művének
Legcsodásabb, legszebb alkotása.
Más az élete itt a virágnak, fűnek,
S nincs a világon neki hasonmása.

Az én világom tele van örömmel,
Ott a boldogság viszi a szerepet.
Csodás világát sugárözönnel
Ragyogja be az örök szeretet.

Az én világom: végtelenbe nyúlik.
Nincs vége, nincs neki határa.
E földi világ megégve elmúl
Az élő Isten egyetlen szavára...

Az én világom nem múlik el soha,
Csak szebbé lehet, ragyogóbbá válhat,
Az én világom még nem volt mostoha
S nem nyújtott csalódást senki fiának.

Az én világom magasságba ível,
Oda eljutni keskeny úton lehet.
Csak az juthat el, aki kitart híven,
És kit az élet Fejedelme vezet.

Az én világom a lélek világa,
A hit világának ragyogó szépsége.
E csodás világnak egyetlen virága
Az örök élet boldog reménysége.

Az én világom, az Ő világa!
Hol pálma leng és zölden hajt a cédrus,
E szép világnak vezére s királya.
Megváltóm: a názáreti Jézus.







Szabolcska Mihály: ÜNNEPNAPOK


A szeretet az én vallásom.
A jótétel az imádságom.
Ha mikor egy csöpp jót tettem:
Ünnep van aznap a szívemben!

Nem építem az üdvösségem,
Vakhitű, pogány gyűlölségen,
Sem égi, földi boldogságom:
Ember csinálta szűk dogmákon!

Célom e gyarló, földi testben
Megállni minél emberebben.
S úgy osztani be életútam?:
Ahogy Krisztustól tanultam.

Megnyugodni a jó Istenben,
Ki mindig jóra vezérel engem.
S legfőképp egyre törekedni:
Mindenkit testvérként szeretni!

A szeretet az én vallásom,
A jótétel az imádságom,
Ha mikor egy csöpp jót tettem:
Ünnep van az én szívemben!







Szabó Sándor: ÁLDÁST, VAGY ÁTKOT


Áldást, vagy átkot?
Válasszatok!
Nagy itt a tét!
Élet, vagy halál.
Fény vagy sötét.

Áldást, vagy átkot?
Válasszatok!
Nincs semmi gát,
Mit az Úr kegyelme,
S végtelen szerelme
Ne törne át.







Szabó Sándor: MAGÁNYOMBAN KIÁLTOTTAM HOZZÁ


Magányomban kiáltottam hozzá,
Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok.
Megtört szívvel kiáltottam: "Hol vagy?"
S Ő csendben válaszolta: "Itt vagyok!"

Hallottam hív, mégsem arra mentem,
Az Ő fénye más felé ragyog.
Aztán mikor mindent elvesztettem,
S Ő csendben így szólt hozzám: "Itt vagyok!"

Itt volt velem, és én mégsem láttam,
Szólt hozzám, s én nem figyeltem rá.
Azt hittem már sosem látom többé,
De újra szólt, nem hallgatott soká.

Magányomban kiáltottam hozzá,
Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok.
Megtört szívvel kiáltottam: "Ó hol vagy?"
S Ő újra így szólt hozzám: "Itt vagyok!"

Elindultam, s lassan botladoztam.
Elestem, megütöttem magam.
Fájdalmamban kiáltottam: "Kérlek!
Magányos vagyok ments meg Uram!"

Kísértések jöttek minden percben,
S a bűn, mint nagy kő, nyomta lelkemet.
Hívott az Úr, S csendben így feleltem:
"Bűnös vagyok Uram! Nem lehet!"

De újra szólt: Jöjj hát! Gyere bátran!
Tudom, sok bűn nyomja lelkedet,
Hidd el, Isten mégis szeret téged,
Mint szerető Atya a gyermeket.

A golgotán felállított kereszt
Áldozat a te bűneidért.
Hidd el, Isten úgy szeretett téged,
Érted ontott annyi drága vért.

Gondolkoztam. Tényleg így van? Értem?
Értem ontott annyi drága vért?
Isten tényleg úgy szeretett engem,
Hogy Fiát adta gyarló lelkemért?

Miért szeretett? Miért? - Nem volt oka.
Feltételek nélkül szeretett.
Megmentett, és ezért adtam neki
Bűntől sebzett fáradt szívemet.

Hát megtaláltam, meg van, mit keresztem.
Az Ő fénye énrám is ragyog
Jézus meghalt értünk a Kereszten,
Onnan szól most hozzád: Itt vagyok!







Szabó Sándor: URAM KÖSZÖNÖM


Uram, köszönöm a napfényt, mely ad nekünk meleget.
Köszönöm a testemet tápláló kenyeret.
Köszönöm a vizet, mi oltja a szomjamat,
És még mennyi mennyi köszönet elmaradt.

Köszönöm a füvet, az esőt, a harmatot,
Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot.
Köszönöm a fákat, melyek árnyékot adnak,
Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak.

Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat,
A hajnalban ébredő kis dalos madarat.
És még mennyi mindent köszönök Teneked,
Az eget, a földet, a folyót, a hegyeket.

Köszönöm a légzéshez szükséges levegőt,
S hogy boldogabb vagyok, mint bármikor ezelőtt.
Amit a legjobban köszönök, utoljára hagytam,
Köszönöm az életet, amit tőled kaptam.







Túrmezei Erzsébet: HA NEM TESZEK SEMMIT SEM


Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.



S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.










Túrmezei Erzsébet: A HARMADIK


Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg
Tán összetörte a szíved
Az ész is azt súgja, minek?
S a szelíd hang újra halkan kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne
és diktálhatna, vonhatna, vihetne,
Lehet elégnél hamar, esztelenség volna
De a szíved békességről dalolna,
S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed!
Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a szeretet!







Túrmezei Erzsébet: HISZEK A SZERETETBEN


Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék őszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.

Valamit kérve kértem, várva vártam,
s úgy tusakodtam a keserű ,,nem"-mel.
Most bízom, s várok békén, türelemmel.
Hiszek a szeretetben.

Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem
szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdethessék:
Hiszek a szeretetben.










Túrmezei Erzsébet: A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET...


A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső símítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.

Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed,
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
"Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!







Túrmezei Erzsébet: PÓTVIZSGA SZERETETBŐL


A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - Hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.

Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem
Semmi vagyok







Túrmezei Erzsébet: SZERESS, AMÍG SZERETNI TUDSZ!


Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzőn dobog,
Mert ha már e tűz kihűlt,
Ha benned e láng ellobog,

Ami ezt a veszteséget felülmúlna
Nincs olyan kár!
Koldusnál is koldusabb vagy
Hogyha nem tudsz szeretni már!

Szeress, amíg szeretni tudsz!
Olyan rövid az életed!
Gyűlölettel, rút önzéssel
Szépségeit tönkre NE tedd!

Szeress, amíg van alkalmad
Éreztetni szereteted.
Jöhet idő, mikor tennéd ezt,
De nem teheted!

Fordulhat a sorsod balra,
S arra leszel utalva majd
Hogy a mások szeretete
Enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szíved dobog,
Szeress, amíg ajkad lehel,
Úgy visz Jézus, a szeretet
Országába a Mennybe fel!







Túrmezei Erzsébet: ÚJ NAPOK ELÉ


Minden nap nem lehet mosolygó nyár,
Se minden óra csupa napsugár!
De a legborúsabb nap is lehet
Csupa Istenbe vetett bizalom,
És csupa szeretet!
















 
 
0 komment , kategória:  Vallás  
Címkék: csillagvilágokat, legeslegfőképpen, szivárványszínek, útkereszteződést, elveszíthetetlen, bizonytalanságba, pasztellkrétával, teljesíthetetlen, gyermekszemekben, szeretetfoszlány, teremtményedben, elkeseredésedet, kereszténydalok, vigasztalásképp, megbotránkoztat, újjászülethetsz, gyermekszemekbe, eltemethetetlen, elmaszatolódott, megcsodálhatnak, szomorúságomban, megnyílhassanak, természetessége, világegyetemben, szétosztogatni, átszellemülten, végigénekelnem, kapaszkodóként, gyerekhitedből, elérhetetlenek, megérthetetlen, reményvesztett, mindnyájunknak, elcsöndesülnek, gyönyörűszépen, gyötrelmeiddel, világ meglett, halálból kihozott, aggodalom olyan, hintaszékben legalább, útra kelőt, ördög tüzét, aggodalom szilánkjai, olyan hatalmas, vízen hitét, holnap majd, mezei liliomok, utadat mindig, béke vigyázza, pásztor elől, bárányok utána, szeretet szívemet, VERSEK SZERETETRÖL, ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR, Téged, Testedet, Helyetted, Mert, Hogy Jézust, Bódás János, ELVESZÍTHETETLEN ÖRÖM, Dévényi Erika, AGGÓDÓ SZÍV, AHOGY NAP SZÉL, ÁLDÁST KÉRVE, Visszaadod Istent, Amivel Te, BARNUS IMÁJA, Peák Barnabásnak, BÉKE BENNEM, BOLDOG CSALÁD, Kérik Istent, BOLDOGNAK LENNI, CSAK AMIRE VÁGYTOK, Kérem Istent, Hogy Isten, CSAK ÁLLOK, CSAK ÍGY LEHET ELENGEDNI GYERMEKET, Mindig Isten, CSAK ÚGY, CSEND HANGJAI, DALOD ÉRINTÉSE, Amelynek Te, ELMÚLÁS BÉKÉJE, GYERMEK HIT, Gondolj Istenedre, HEGYTETŐRŐL SZÓLJ, KÉSLELTETETT HANG, MINDEZ CSAK SZÍVEM DALLAMA, NYUGALOM TAVA, Dömötör Ilona, AMINT TE AKARATOD, ÖREGES ESTI IMÁDSÁG, ŐSZI BÉKE, VELEM MARADNAK VIRÁGOK, Endrődi Sándor, KÖVESSÜK ŐT, RÁHAGYATKOZÁS IMÁJA, Füle Lajos, AKKOR JÖN EL, CSAK SEGÍTHET, MAGA AZ ÉLET, HANYATLIK MÁR NAP, KÖNYÖRÜLJ KÖRNYEZETEMEN, NYUGODJ BELE, VAGY GYÜMÖLCS, SZÉP ÍGY, JÉZUS FÁI, Hallgatja, DRÁGA VÉRT, Gégény István, MONDOTT IMA, HADD MENJEK ISTENEM, MINDIG FELÉD, Kutasi József Antal, Paulo Coelho, Juhász Gyula, BETLEHEMES ÉNEK, AHOL TE VAGY ISTENEM, KÖSZÖNÖM URAM, Köszönöm Uram, MEGKÖTÖM MAGAMAT ISTEN KÖTELÉVEL, Szabadságom Uram Néked, Pecznyík Pál, BIBLIA ISTEN SZAVA, Biblia Isten, JÉZUS SZABADÍTÓ, Jézus Nevéért, Megváltód Nevével, LENT ÉS FENT, ÖRÖM ÉS SZERETET, SZERESSÜK ŐT, Prohászka Ottokár, Rudnyánszky Gyula, ISTEN ÁLDÁSA, Schvalm Rózsa, KÖVEK KÖZÖTT, Szent Szellem, SZÍVVEL NEM LEHET, Igaz Isten, Sugározva Isten, LEGNAGYOBB SZERETET, SZERESD ELLENSÉGEDET, Arcán Júdási, SZERESSETEK EMBEREK, Szent Karácsony, SZÍV CSENDJE, Somogy, Szabolcska Mihály, Ahogy Krisztustól, Szabó Sándor, VAGY ÁTKOT, MAGÁNYOMBAN KIÁLTOTTAM HOZZÁ, Hogy Fiát, URAM KÖSZÖNÖM, Túrmezei Erzsébet, TESZEK SEMMIT SEM, HISZEK SZERETETBEN, LEGNAGYOBB MŰVÉSZET, PÓTVIZSGA SZERETETBŐL, AMÍG SZERETNI TUDSZ, NAPOK ELÉ, Csupa Istenbe,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
még több kérdés
Blog Címkék
Png virág  Facebookon kaptam  Orgona pillangóval  Mai harmónia kártyám  Facebookon kaptam  Png rózsa csokor  Tavaszi keret  Mai harmónia kártyám  Facebookon kaptam  Változás hegyek  Facebookon kaptam Annuska bar...  Madarak és fák napja május 10....  Anyák napjára!  Kellemes kávézást  Madarak és fák napja  Facebookon kaptam  Boldog Madarak és fák napját!  Vujity Tvrtko: koromfekete a C...  Szerencsés hetet......  Madarak és fák napja  Szép napot kívánok  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Kellemes hetet kívánok!  Jó reggelt kedves látogatóimn...  Madarak zenéje  Ametiszt kristály  Jó éjszakát!  Szép estét, jó éjt!  Tavaszi kép  Facebookon kaptam  Jó kívánságom !  Mai harmónia kártyám  Igazság  Mai harmónia kártyám  Facebookon kaptam  Png virág  Facebookon kaptam  Illatos  Jó reggelt kedves látogatóimn...  Boldog születésnapot a ma ünne...  Facebookon kaptam  Te lettél az életemnek legfélt...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Hajnalkák  Nő kalapban  Png nő  - ahogy egy fa teszi, meghajol...  Illatos  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Madarak és fák napja május 10....  Kellemes délutáni kikapcsolódá...  Facebookon kaptam  Aranyosi Ervin: Mesekönyv aján...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  A keresztyén ember  Lazurit  Png kislány  Facebookon kaptam  Szép estét, jó éjt!  Tavaszi kép  A keserű ételeket sokan nem sz...  Mai harmónia kártyám  Facebookon kaptam  Nő kalapban  Facebookon kaptam  Szép estét, jó éjt!  Madarak és fák napjára  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Mírjam bará...  Az élet tisztelete  Aranyosi Ervin: Mesekönyv aján...  Végre iskola!  Madarak és fák napjára  Szabadság és szeretet  Szép estét, jó éjt!  Ratkó József versei  Vujity Tvrtko: koromfekete a C...  Kellemes délutánt!  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Szép estét, jó éjt!  Szép estét, jó éjt!  Igazi barátok  Facebookon kaptam Annuska bar...  Lazurit  A szabadság  Tavaszi keret  Szép estét, jó éjt!  Ametiszt  Mai harmónia kártyám  Szép estét, jó éjt!  Szép estét, jó éjt!  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Kellemes délutánt! 
Bejegyzés Címkék
világ meglett, halálból kihozott, aggodalom olyan, hintaszékben legalább, útra kelőt, ördög tüzét, aggodalom szilánkjai, olyan hatalmas, vízen hitét, holnap majd, mezei liliomok, utadat mindig, béke vigyázza, pásztor elől, bárányok utána, szeretet szívemet, jeget olvasztja, jeget felolvasztja, szeretet belőlem, megbékélés lángja, szélben táncot, szélben járja, igaz hívás, teher csak, földre esem, alkotónapon ebéd, asztalnál óvodás, éhes gyomornak, tele tányérért, ámennel újra, összezárt kezecske, egész terembe, dolgok mögé, viharos szelet, lágy szellőt, fagyos hideget, harmat cseppjét, gyertyát gyújt, ütemre dobban, boldog köszönet, örök szeretet, első felismerés, kezedben tarthatod, tavaszi réten, virágok illatát, egész eget, felhőkön pihenve, gyönyörű nagy, utca közepén, hegyek tetején, karunkba zárni, másik boldogság, mosolytól szép, sírás természetessége, örömöt patakká, igaz boldogság, álmos gyermekeket, családi lángot, világ közben, szél csendben, külső morajok, kérdés felmerül, betegség küszöbén, szakadék szélén, ördög mezsgyéjére, mennyország hívó, világ csak, remény megmenthető, csend titokban, csend mélyén, csend beszél, mélységek legmélyét, csend hangjai, egész családot, kicsi lányra, halál gondolatára, tányér kezéből, földre esett, bogarat taposott, kövön elmaszatolódott, levágott virágot, elmúlást hirdette, kislány addig, mennyország várja, földi életben, tükörben boldogabb, szél vagy, enyém legyen, esőt fakasztó, szél kéjjel, szél kell, napot pedig, szél játszik, égig emel, nagy forróságban, napot elfújja, szélben csalatkoznom, sugaraidat újra, napot szólítottam, szeretet táplálja, szeretet hálája, , ,
2021.04 2021. Május 2021.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 134 db bejegyzés
Összes: 4123 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 267
  • e Hét: 2758
  • e Hónap: 19028
  • e Év: 247426
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.