November 4-ei gondolatok - Guidi Béla,Vágó Tibor Kádár,Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Népbírósági Tanácsa,Blaski Józsefet,Mansfeld Péter,Furka László,Bóna Rezső,Egei Attila,Holecz István,Gyűjtő-beli Kisfogház,Csúcs Mátyás,Mansfeld Péternyakcsigolyáját,Szabó Ernő,Göncz Árpáddal,Bibó István,Göncz Árpád,Regéczy-Nagy László,Blaski József,Fónay Jenő,Mécs Imre,Eörsi István,Haraszti Sándor,Márton András,Vásárhelyi Miklós,Bóna Rudinak,Bóna Rudi,Hidegkuti Nándorral,Budapesti Fegyház,Szigorított Börtön,Hidegkuti Anikóval,Duna-parti Fény,Köztársasági Érdemrend,Szlama Árpád,János Kórházba&#8230,Mansfeld László,Szabadságharcos Otthonban,János Kórházban,Előbb Szlama Árpádot,Politikai Foglyok Szövetsége,Fürcht Klára,Bóna Rezsőt,Ladányi Jenő,Fővárosi Temetkezési Intézet,Bóna Rudira,Történelmi Igazságtétel Bizottság,Szemenyei-Kiss Tamás,ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR,BIBLIOTHECA NATIONALIS HUNGARIAE,JELZETŰ GYŰJTEMÉNY, - furaila Blogja

Továbbiak »

Belépés

			furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!"			BMI ****** 2005.10.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

November 4-ei gondolatok

2011-11-05 06:24:55, szombat


	A budai "pesti srácokat" - a Széna téri felkelőközpont gyermekkatonáit - azokat, akik bebörtönzött társaik kiszabadításáért szervezkedtek ifjúi hévvel és gyermeki naivsággal, 1958. február 18-án tartóztatták le a megszállókkal együttműködött hatóságok. - dr. Guidi Béla, a halálbírók egyike még tekintettel volt a vádlottak fiatal korára, de dr. Vágó Tibor Kádár utasításainak megfelelően alkalmazta a megtorlás törvényét: a csoportosan, szervezetten működő ellenállók egyikének mindenképpen kötél által kellett elpusztulnia a "népellenes" bűnök elkövetéséért. 1959. március 19-én a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Népbírósági Tanácsa nevében az alábbi megfellebezhetetlen ítéleteket olvasták fel a vádlottaknak: Az I.rendű vádlottat, Blaski Józsefet életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, Mansfeld Péter korábbi enyhébb büntetését kötél általi halálra változtatták, Furka László vádlottra 3 év, Bóna Rezső fiatalkorúra 10 év, Egei Attila szervezkedőre 4 év, Holecz István vádlottra 5 év szigorított börtönben letöltendő büntetést rótt ki a szocialista igazságszolgáltatás. (Foto: Mansfeld Péter - 1958) Negyvennyolc órával később, 1959. március 21-én a Gyűjtő-beli Kisfogház vesztőhelyén Csúcs Mátyás ítéletvégrehajtó és segédei - szó szerint vett hóhér- munkával - végezték ki a pirospozsgás arcú ifjút. Amint azt az évtizedek múltán megtörtént exhumálása is bizonyította: a megbánást nem mutatott Mansfeld Péternyakcsigolyáját a bakó nem törte el, hagyta szenvedni a kötél gyilkos szorításában, egészen a vég beálltának pillanatáig. A szabadságharc legfiatalabb mártírja a kivégzési jegyzőkönyv tanúsága szerint - 13 percen át vergődött, haláltusája közel negyedórán át tartott, az eseti orvos, dr. Szabó Ernő és a jutalomból szemlélőként jelen volt karhatalmisták asszisztálásával. Sisa főtörzsőrmester, a Kisfogház főfoglárja a szerzőnek és a krónikással együtt ott raboskodott politikai elítélteknek mesélte el évek múltán, hogy a sokszáz kivégzéshez képest is szokatlan kegyetlenséggel végzett hóhérmunkára azért volt szükség, mert az elítélt, útban az akasztófa felé a szabadságharcot éltette. Mielőtt az öt életben hagyott fiú - a "nép ellenségei" - egkezdhették volna a rájuk mért évek letöltését, Bóna Rezső elítéltre, Péter legjobb barátjára még egy “halál “ várt a Gyűjtő falai között. Az idegileg, fizikailag teljesen összetört gyermekkel játszatták el Mansfeld szerepét a bíróságon, majd az akasztófa alatt egy, a Belügyminisztérium oktatási osztálya számára készített filmen. - B. Rezsőnek a dokumentumfilm rendezője utasításait kellett követnie, a "könnyebb rész", a 13 év ( ! ) börtönbüntetés letöltése, csak ezután következhetett. Csúcs Mátyás állami téletvégrehajtót olykor szórakozásképpen is megsétáltatták a felsorakoztatott rabok előtt, - unaloműző játéka volt ez a börtönőrség tisztjeinek. A lapátkezű rémember nem egy alkalommal kedvtelve simogatta meg Bóna "Rudi" fejét, harsány röhögés közepette hozzátéve: "Pontosan olyan a nyakad, mint a Péteré volt..." Egy zárkában Göncz Árpáddal A megtorlás legfontosabb perei (lásd 56-os Intézet "Megtorlás és emlékezés" c. gyűjteményét) - nyilvánvalóan csak az ábécérend okán - azonos oldalon szerepel két ügy: dr. Bibó István államminiszter és társai (dr. Göncz Árpád és Regéczy-Nagy László) büntetőpere illetve a Széna téri fiúké, "Blaski József és társai" címszó alatt. A reformkommunistákra, azokra, akik nem eltörölni, hanem csak jobbítani akarták a szocializmusnak nevezett diktatúrát, vonatkozott az 1963-ban meghirdetett közkegyelem - ily módon napjaink közéletének legismertebbjei (Göncz Árpád, Fónay Jenő, Mécs Imre, Eörsi István, Haraszti Sándor, Márton András, Vásárhelyi Miklós,stb) néhány év vagy hónap letöltésével szabadulhattak . A gyermekharcosoknak azonban nem kegyelmezett a Rendszer: Bóna Rudinak és társainak az utolsó percekig végig kellett szenvedni a rájuk kiszabott büntetést. Nem véletlenül soroltam fel napjaink médiasztárjait, száz meg ezer névvel egészíthetném ki a fenti sorokat - az utókor legünnepeltebb egykori szabadságharcosai (ha nem lennének elfoglalva önmagukkal) elmondhatnák: szemtanúi voltak Bóna Rudi véget nem érő szenvedéseinek. Szemtanúi... és rövid ideig tétlen, közeli szemlélői is, hiszen dr. Göncz Árpád rövid ideig zárkatársa volt az ifjúnak akkor is, mikor a börtönbeli éhségsztrájkot, a provokált verekedést követően 1 esztendővel megtoldották a renitens fiatal büntetését. Bóna utolsó börtönéveiben ismerkedett meg Hidegkuti Nándorral, az ötvenes évek labdarúgósztárja fiával. Az ifjabb Nándi elzüllött..., köztörvényes bűncselekményekből tartotta fenn magát és ha a szemérmes hatvanas-hetvenes évek, majd a demokrácia zsurnalisztái írhattak volna őszintén, ma már senki előtt nem lenne titok: az Aranycsapat kapitányának a fia hosszú-hosszú éveken át házimunkásként raboskodott a Budapesti Fegyház és Szigorított Börtön falai között... Nándi és Rudi barátsága később a szabadlábra helyezést követően is megmaradt, mint két elátkozott lélek kapaszkodtak egymásba, a pokoli örvényben egyre mélyebbre süllyedve.Azután is, hogy Bóna Rudinak a letöltött 11 év múltán még kettőt a rácsok között kellett töltenie, hiszen közvetlenül a “szabadság" első napjaiban tiltott módon akarta elhagyni az országnyi börtönt - a disszidálási kísérletet pedig, mint ismert, a szocialista demokrácia őrei szigorúan büntették. 13 év múltán az összes ajtó bezárult körülötte..., szó szerint és átvitt értelemben is. Soha többé nem állt talpra, hátralevő éveiben mindinkább hanyatló erővel viaskodott a börtönben szerzett betegségével - az alkoholmámorral és azzal a nyomorral, melyhez foghatót csak társai némelyike szenvedtek el Kádár alkirálysága idején. Az 1990. esztendő számára már túlságosan későn érkezett meg. - Volt egy délelőtt, amikor fél órán át fontosnak látszott egykori zárkatársa számára, Göncz Árpád tűzte kopottas zakójára a boldog-boldogtalannak osztogatott érdemérmet, de az a tűzfényes csillagóra is elmúlt, jöttek a légszomjas órák, az éhezés hónapjai és az elfeledés, ahová Őt az ünneplők lökték. A II. kerületi Török u. 2 sz. alatti lakásán egyetlenegyszer felkereste Őt Fónay Jenő, aki nem segíteni jött, csak aláírását kérte: igazolni azt, hogy ő, a POFOSZ akkori vezetője a forradalom résztvevője, valódi szabadságharcos volt a Széna téren. - Rudi csak nézte, nézte a börtönből ismerős arcot..., nem írt alá, nem igazolt semmit..., hangtalanul kifordult az ajtón, saját lakásában egyedül hagyta a hívatlan vendéget. Ott, a Török utcai lakásban, amely 1996 tavaszáig még az övé volt, nem élt egyedül. Együtt vegetált, morzsolgatta napjait Hidegkuti Anikóval, az Aranycsapat csodacsatára másik gyermekével - kettejüket gyakran látták együtt a Duna-parti Fény presszó elé kitett asztalok mellett ülve, ahol sohasem beszélgettek, csak bámultak maguk elé, a semmibe. Az 1956-os szabadságharc negyvenedik évfordulója úgy múlt el, hogy környezetükből, a legendás időkre emlékező ünnepségekből nem érzékeltek semmit..., őket sem kereste senki. A házban lakók mesélték (és a minden szempontból későn érkezett egykori bajtársak), hogy Bóna Rudi élettársa, Anikó holtteste hetekig ott volt a lakásban, bejelentést senki sem tett, a hullát már erősen bomlott állapotban szállították el a lakásnak alig-alig nevezhető sötét odúból. Bóna Rezső magyar állampolgárnak, a Köztársasági Érdemrend tulajdonosának két héttel később már nem volt hova hazatérni. Az önkormányzati hatóságok elvették az utolsó menedékét is - ezt követően az emberi ronccsá vált egykori szabadságharcos budai és pesti kapualjakban húzta meg magát éjszakánként, vagy a parkokban a többi csavargó között. Akit elfelejtettek eltemetni 1996 október végén, egy szokásos epilepsziás roham közepette, valamelyik kapualjban kirabolták a nincstelent, a támadók más érték híján ruhájától szabadították meg a vézna áldozatot. Így találtak rá hajnalban az arra járók. - A súlyos állapotban lévő embert a pszichiátriai vizsgálat után az elmegyógyintézetbe utalta a munkáját csak kötelességből végző orvos. “...Ott térdepelt előttem a kórház folyosóján, csak az én címemet ismerte - számolt be sorsáról az egyik volt börtöntársa Szlama Árpád ny.á ezredes - Rudi engem nevezett meg egyetlen hozzátartozójának. Könyörgött, hogy vigyem ki abból a pokolból, de hát mit tehettem... Sajnos sokat nem. Adtam neki egy kis pénzt, elintéztem, hogy vigyék át a János Kórházba..." Így emlékezett “Púpos", az egykori börtöntárs Rudira, aki valamikor, évtizedekkel ezelőtt oly' sokat segített neki a Gyűjtő falai között. Mansfeld László, a mártír Mansfeld Péter bátyja hasonlóan nyilatkozott az újságírónak. - "... Igyekeztünk segíteni a kétségbeejtő körülmények közé került Rudin. Én, amikor csak jelentkezett nálam, elláttam pénzzel, élelemmel, kötelességemnek éreztem a vele való törődést. Beszéltem az 56-os Szövetség és a POFOSZ vezetőivel is, igyekeztem elhelyeztetni Őt a mátyásföldi Szabadságharcos Otthonban, de maga Bóna Rudi tiltakozott ez ellen a legjobban. Nem akart az 'elfekvőnek' nevezett szociális lágerba kerülni. Én talán megértem,miért nem..." Bóna Rezső 1996. november 28-án halt meg a János Kórházban. Előbb Szlama Árpádot értesítették, a "hozzátartozót", majd - mivel hivatalos papírok nélkül került a kórházba, rokona, gyámja nem volt - a holttestet átszállították a főváros központi gyűjtőjébe, oda, ahol az ismeretlen, azonosítatlan hullákat tárolják az elhantolásukig. Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Szövetsége elnöke, mintegy utolsó szolgáltatásul annyit elintézett ( s ebben Fürcht Klára minisztériumi főtanácsos is segítségére volt), hogy a POFOSZ november 30-án saját halottjának nyilvánította Bóna Rezsőt - de más intézkedés nem történt , a derék bajtársak egészen egyszerűen elfeledkeztek a hullakamrában lévő "sajátjukról". Ladányi Jenő, a Fővárosi Temetkezési Intézet akkori vezérigazgatója, így nyilatkozott a meglehetősen szokatlan esetről: "...Fónay Jenő aláírásával 56.320.-Ft átutalás érkezett számlánkra az egykori politikai elítéltek szövetségétől. Ez a szokásos ‘grátisz' temetés ára, ennyit utal át minden önkormányzati hivatal is, azok a hatóságok, melyek területén hozzátartozó nélküli hullát találnak. Mondhatnám úgy is: mi ingyen is eltemettük volna a halottat... Az átutalás minden egyéb utasítás híján a 410-02076-1997 számlaszámon érkezett meg intézetünkhöz 1997. február 21-én..." A TIB vezetője (Regéczy-Nagy László) nem nyilatkozott. A kegyeleti bizottság csak átiratban hagyta meg, illetve engedélyezte, hogy az elhamvasztott urnáját a Fővárosi Temetkezési Intézet elhelyezhesse a Kozma utcai temető 300-as parcellájában. Az elhantolás - igaz, hogy botrányos és méltatlan körülmények között - de 1997. március 4-én megtörtént..., a részére juttatott talpalatnyi földbe helyezték el Bóna Rezső hamvait. Jelenetek a diktatúra virágoskertjében Nyolc egykori rabtárs, akik még emlékeztek Bóna Rudira és csak a véletlen folytán értesültek a késői elhantolás napjáról, dél körül jelent meg a rákoskeresztúri temető ravatalozójában. Eredetileg érdeklődni jöttek, hiszen azt sem tudhatták, hogy a temetést hány órára tűzték ki. - Útközben találkoztak azzal a két sírásóval, akik elunták magukat a várakozásban s még úgy ebéd előtt az urnát sietősen a hónuk alá kapva elindultak a temető legtávolabbi sarka felé, oda, ahol a Történelmi Igazságtétel Bizottság döntése szerint az elhantolás helye ki volt jelölve... A rabtársaknak vitatkozni, érvelni kellett, hogy a "szakemberek" vigyék vissza a ravatalozóba az urnát. Fél kettőkor elindult a menet, Bóna Rudi urnáját egy “Puli-4" típusú járgányra téve. A mártírok parcellájában néhány centi mélységű földbe helyezték a hamvakat s mert pap sem volt jelen, az urnát letakarták egy nemzeti zászlóval. A bajtársak egyike ima helyett egy emigráns költő két versét olvasta fel ("Leszünk múzeumi tárgyak..." és a "Csak a bátrak testéből nő virág..." kezdetű sorokat), majd a Szózatot elénekelve temették el azt, ami Rudiból megmaradt. Szemenyei-Kiss Tamás ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR BIBLIOTHECA NATIONALIS HUNGARIAE KÉZIRATTÁR, FOND 567 JELZETŰ GYŰJTEMÉNY FELHASZNÁLÁSÁVAL

1 komment , kategória: Általános

Címkék: asszisztálásával, szórakozásképpen, felsorakoztatott, ítéletvégrehajtó, labdarúgósztárja, felhasználásával, virágoskertjében, kiszabadításáért, téletvégrehajtót, főtörzsőrmester, legismertebbjei, szabadságharcos, szocializmusnak, kegyetlenséggel, ravatalozójában, kötelességemnek, egyetlenegyszer, rákoskeresztúri, szabadságharcot, gyermekkatonáit, vezérigazgatója, alkoholmámorral, dokumentumfilm, szenvedéseinek, környezetükből, népköztársaság, állampolgárnak, szabadulhattak, börtönbüntetés, boldogtalannak, következhetett, szolgáltatásul, médiasztárjait, elhantolásukig, éhségsztrájkot, államminiszter, megszállókkal együttműködött, halálbírók egyike, vádlottak fiatal, megtorlás törvényét, pirospozsgás arcú, évtizedek múltán, kötél gyilkos, szabadságharc legfiatalabb, kivégzési jegyzőkönyv, eseti orvos, jutalomból szemlélőként, krónikással együtt, sokszáz kivégzéshez, akasztófa felé, szabadságharcot éltette, rájuk mért, Guidi Béla, Vágó Tibor Kádár, Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Népbírósági Tanácsa, Blaski Józsefet, Mansfeld Péter, Furka László, Bóna Rezső, Egei Attila, Holecz István, Gyűjtő-beli Kisfogház, Csúcs Mátyás, Mansfeld Péternyakcsigolyáját, Szabó Ernő, Göncz Árpáddal, Bibó István, Göncz Árpád, Regéczy-Nagy László, Blaski József, Fónay Jenő, Mécs Imre, Eörsi István, Haraszti Sándor, Márton András, Vásárhelyi Miklós, Bóna Rudinak, Bóna Rudi, Hidegkuti Nándorral, Budapesti Fegyház, Szigorított Börtön, Hidegkuti Anikóval, Duna-parti Fény, Köztársasági Érdemrend, Szlama Árpád, János Kórházba…, Mansfeld László, Szabadságharcos Otthonban, János Kórházban, Előbb Szlama Árpádot, Politikai Foglyok Szövetsége, Fürcht Klára, Bóna Rezsőt, Ladányi Jenő, Fővárosi Temetkezési Intézet, Bóna Rudira, Történelmi Igazságtétel Bizottság, Szemenyei-Kiss Tamás, ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR, BIBLIOTHECA NATIONALIS HUNGARIAE, JELZETŰ GYŰJTEMÉNY,

BMI ******

(#1) 2011-11-05 06:35:19

Most, 2011-ben elnézve a mai híradókban mutogatott megemlékező, volt 56-os "hősöket", akik valami ismretlennek köszönhetően életben maradhattak és még karriert is csinálhattak, majd sűrű nyelvcsapásokkal körbenylahatták a véres kezű megtorlónak a kezét-lábát és alsóbb testtájékát...
Szégyeljék magukat! Miattuk tart ez az ország most ott, ahol! Miattuk kell még most is törvényen kivliként tengódniük az 56-os mártír-sorsú pesti srácok utódainak!!! Miattuk kell a hajléktalanság rémével szembesülniük még 55 év elteltével is...!!!
Bóna Mária Ilona

Új komment

Név:
E-mail cím:	( csak a blog tulajdonosa látja )
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]