|
2011-02-24 16:21:10, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Néha azt gondolom, hogy az élet nem ér semmit. Meghalok, és az emberiségnek nem fogok hiányozni. Az emberiség is meghal, és az univerzumnak nem fog hiányozni. Az univerzum is meghal, és az örökkévalóságnak nem fog hiányozni. Jelentéktelenek vagyunk, apró porszemek az idő végtelenségében. Máskor meg azt gondolom, hogy mindannyian egy küldetéssel jövünk a világra, mindannyian betöltünk egy szerepet, mindannyian részei vagyunk egy nagy rendszernek. Talán csak icipici ez a küldetés, de ha jól meggondoljuk, lehet, hogy egy ilyen icipici dolog is kulcsfontosságú morzsája a nagy kozmikus tortának. Aprócska pillangók vagyunk, amelyek gyenge szárnycsapásai talán mégis távoli viharokat képesek támasztani az univerzumban.
Jose Rodrigues dos Santos
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
Címkék: örökkévalóságnak, kulcsfontosságú, jelentéktelenek, végtelenségében, szárnycsapásai, univerzumnak, meggondoljuk, univerzumban, emberiségnek, mindannyian, rendszernek, küldetéssel, támasztani, hiányozni, rodrigues, univerzum, betöltünk, pillangók, emberiség, viharokat, porszemek, gondolom, meghalok, kozmikus, aprócska, tortának, morzsája, küldetés, szerepet, icipici, világra, amelyek, vagyunk, képesek, jövünk, meghal, küldetéssel jövünk, nagy rendszernek, ilyen icipici, nagy kozmikus, Jose Rodrigues,
|
|
Offline
