Pinochet árnya a baloldalon - Pelle János,Vlagyimir Putyin,Népi Egység,Salvador Allende,Milton Friedmann,Gyurcsány Ferenc,Természetesen Gyurcsánynak,Magyar Szocialista Párt,Salvator Allende,Augosto Pinochet,Európai Unió,Tony Blair,Margaret Thatcher, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Pinochet árnya a baloldalon

2007-03-03 21:36:41, szombat

	Pinochet árnya a baloldalon Pelle János 2007. március 3. 12:48 Kevés példa van a történelemben arra, hogy az értelmetlenül halogatott reformok, a demagóg osztogatás és az elhibázott gazdaságpolitika miatt keletkezett társadalmi válság közvetlen befolyást gyakorol a politikára. A bajok rendre áttételesen hatnak: színre lép egy demagóg párt, és egyre több szavazatot szerez, vagy néhány politikus, a fegyveres erők közreműködésével, törvénytelenül magához ragadja a hatalmat. Olykor a kormányok egy-egy rossz gazdasági döntése adja meg a változás irányát, ez az "az utolsó csepp a pohárban", melyet megőriz az emlékezet. Ilyen egy átgondolatlan áremelés, mely forradalomhoz vezet, vagy egy önkényes adózást előíró rendelet, mint például az, amely a nevezetes "bostoni teadélutánt" idézte elő. A radikális változások közvetlen okai később feledésbe merülnek, a rájuk rakódott ideológiai máz elfedi a kortársak számára tűrhetetlennek tűnő helyzetet, mely elkerülhetetlenné tette a robbanást, azt, hogy "végre történjen valami". De bármilyen robbanásveszélyes is a helyzet, a jó előre megszervezett, és "bebiztosított" pártkongresszusokon szinte soha nem hagy nyomot, még akkor sem, ha a látszólagos egység demonnstrálása utáni napokban az elégedetlenség az egész politikai rendszert elsöpri. A neoliberális gazdaságpolitika és a "kemény kéz" kormányzása az utóbbi évtizedekben több országban is összefonódott. A könyörtelen törvényeket diktáló szabad piac és a vaskezű diktatúra uralmára a közelmúltban Chile szolgáltatta a legjobb példát. Pinochet tábornokot, akinek a kezéhez több ezer áldozat vére tapad, s aki csak aggastyán korára és egészségi állapotára való tekintettel úszta meg a felelősségre vonást, Kelet-Európában sajátos nimbusz lengi körül. Vlagyimir Putyin, a teljhatalmú államfő nehezen igazolható tetteivel összefüggésben is elhangzott a sajtóban, hogy ő "az orosz Pinochet". Ami másként szólva annyit jelent, lehet, hogy bár lábbal tiporja a törvényeket, de mégiscsak utat tör az oroszok számára a kapitalizmusba, kikényszeríti tőlük a jövő felépítéséhez nélkülözhetetlen áldozatot. Persze, Oroszország, már csak a méretei miatt sem hasonlítható össze Magyarországgal. Chile viszont igen, ezért érdemes felidézni a Népi Egység kormányának három évig tartó országlását, a rendszer társadalmi és gazdasági következményeivel együtt. Mindenekelőtt érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy 1970-ben a baloldali koalíció jelöltje, Salvador Allende a szavazatok 36,2 százalékát nyerte el, s ezzel demokratikus módon szerzett többséget az elnökválasztáson. Ez az eredmény sok tekintetben az eddig követett kiegyezéses politika és a demokratikus intézmények csődjét jelentette, megnehezítette az összefogást a politikai táborok között, hiszen a kampány során még a centrum sem volt képes megtalálni a közös hangot a jobboldallal. Allende uralmának első évében vitathatatlanul népszerű volt: akkor a rendszer vezetői még Keynes-től tanult módszerekkel emelték a béreket és a jövedelmeket, emelték a középrétegek és a munkásosztály vásárlóerejét. A "fogyasztói forradalomból" rövidtávon a chilei népesség 95 százaléka profitált, mert az árakat viszonylag alacsonyan tartották, és a foglalkoztatottság növekedett. A vállalkozók a növekvő keresletre úgy reagáltak, hogy addig nem használt kapacitásaikat is üzembe helyezték A látszólagos sikerek láttán a santiagói Kongresszus, az ottani Parlament többsége 1971-ben nagyarányú államosításokat határozott el, hogy így fékezze meg a növekvő deficitet és pótolja a költségvetés hiányát: állami tulajdonba vették a rézbányákat, a külföldi tőkével működő trösztöket, bankokat, nagyvállalatokat. A nagyarányú államosítások ezek után már kongresszusi jóváhagyás nélkül is folytatódtak: a munkások tulajdonába adták a kisebb üzemeket is, a földek jó részét pedig szétosztották a parasztok között. 1972-ben már jelentékeny mértékben csökkent az élelmiszer-termelés, és az addig exportőr Chile jelentős importra szorult. Ugyanakkor fokozódott a társadalmi elégedetlenség, ezért a kormány kivételes törvénykezésre kapott felhatalmazást a kongresszusi többségtől. Állandósultak, és egyre erőszakosabbá váltak a belpolitikai harcok: az utcákon, és a gyárokon belül megütköztek a Haza és Szabadság nevű szervezet, valamint a szélsőjobboldali, kubai támogatással harcoló szélsőbaloldali MIR fegyveres csoportjai. 1973 nyarán már 500 százalékos volt az infláció, állandósultak a sztrájkok és a tömegtüntetések, és a gazdaság teljesen megbénult. A kereszténydemokratákkal szimpatizáló fuvarozók együtt szüntették be a munkát a rézbányászokkal, akik egészen addig a szocialista párt hívei voltak. Ilyen viszonyok között a hadsereg, melynek egyes tiszjei már júniusban puccskísérletet hajtottak végre, nem tudta megőrizni a pártatlanságát, s Pinochet vezetésével 1973. szeptember 11-én, e később újra elhíresült napon megdöntötte Allende elnök hatalmát. A tábornok kíméletlen terrort vezetett be, de 1990-ig, amikor lemondott a hatalomról, stabilizálta a gazdaságot. Milton Friedmann filozófiáját követte, "lefaragta" a szociális költségeket, bevezette a "többpillérű" társadalombiztosítást és a tandíjakat, átalakította és finanszírozhatóvá tette a nyugdíjrendszert. Igaz, ennek a "jótéteménynek" (melyet egyébként Chile azóta is élvez) komoly ára volt, több ezer kivégzés, és több tízezer hosszabb-rövidebb ideig tartó szabadságvesztést kimondó ítélet, ami a részben a szervezett munkásságot, részben pedig az erősen baloldali elkötelezettségű értelmiséget sújtotta. A magyar miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc társadalompolitikáját sok tekintetben a chilei példa ihlette. Ugyanakkor növekvő számú ellenfelei is átvettek onnan bizonyos módszereket: például az állandósuló útlezárások egyenesen előre vetítik a fuvarosok megmozdulását, akiket a tranzit-utakon áprilistól bevezetendő, nehezen indokolható, és a hazai fuvarozókra különösen hátrányos útdíjak nyilvánvalóan felbőszítenek. Természetesen Gyurcsánynak esze ágában sincs véres államcsínyre készülni a neoliberális gazdaságpolitika könyörtelen végrehajtása céljából, de a lemondását követelő tiltakozások szétverésekor, ahogy ezt október 23-án láttuk, nem riad vissza némi vértől sem. Meg van győződve arról, hogy reformjaival, amelyekből egyelőre csak az elvonásokat tapasztalhattuk, jót tesz az országnak. Minden áron szakítani akar a szociális demagógiával, a "továbbélő Kádár-rendszerrel", melynek egykor az ifjúsági vezetője volt. Megtagadja a nagyszabású szociális ígéreteket is, melyeknek segítségével pártja, a Magyar Szocialista Párt, a választásokon két alkalommal is győzni tudott. Az MSZP közelmúltban tartott kongresszusát követően, ahol mint rendesen, minden "olajozottan ment"-, a közel kilencven százalékkal megválasztott pártelnök és miniszterelnök soha nem látott hatalmat összpontosít a kezében. Gyurcsány Ferenc egyszerre alakítja Salvator Allende és Augosto Pinochet szerepét, de nem idegen tőle - elvégre az Európai Unió tagjai vagyunk, és a támogatását élvezzük! - Tony Blair és Margaret Thatcher szerepe sem. Ha én szocialista lennék, attól tartanék, hogy belezavarodik ebbe a bonyolult játszmába, melynek a tétje mindannyiunk sorsa, a gyermekeink jövője. Tekintettel arra, hogy ezen a bizonyos hét végi, elnökválasztó kongresszuson csak Gyurcsányra szavazhattam volna, kifejezetten örültem annak, hogy nem voltam a küldöttek között, és nem kellett a voksommal díjazni a magyar történelem egyik legnagyobb átváltozó művészének kockázatos produkcióját. Gondola

0 komment , kategória: Általános

Címkék: közreműködésével, gazdaságpolitika, nélkülözhetetlen, szélsőjobboldali, elkötelezettségű, nyugdíjrendszert, elnökválasztáson, nagyvállalatokat, szélsőbaloldali, államosításokat, vitathatatlanul, magyarországgal, tapasztalhattuk, tömegtüntetések, puccskísérletet, rézbányászokkal, elégedetlenség, törvénytelenül, kapacitásaikat, demonnstrálása, pártatlanságát, tűrhetetlennek, miniszterelnök, felhatalmazást, törvénykezésre, megnehezítette, kapitalizmusba, összefüggésben, állandósultak, választásokon, államosítások, kongresszusát, szétverésekor, átgondolatlan, jótéteménynek, értelmetlenül, történelemben arra, értelmetlenül halogatott, demagóg osztogatás, elhibázott gazdaságpolitika, bajok rendre, demagóg párt, fegyveres erők, kormányok egy-egy, utolsó csepp, átgondolatlan áremelés, radikális változások, kortársak számára, látszólagos egység, neoliberális gazdaságpolitika, könyörtelen törvényeket, vaskezű diktatúra, Pelle János, Vlagyimir Putyin, Népi Egység, Salvador Allende, Milton Friedmann, Gyurcsány Ferenc, Természetesen Gyurcsánynak, Magyar Szocialista Párt, Salvator Allende, Augosto Pinochet, Európai Unió, Tony Blair, Margaret Thatcher,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]