Kurt Rieder: Kommandó a II. világháborúban - Kurt Rieder,Géczi Zoltán,Ljudmila Mihajlovna Pavlicsenko,Halál Asszonya,Vörös Hadsereg,Szovjetúnió Hőse,Fekete-tengeri Flotta,Ellátogatott Kanadába,Egyesült Államokba,Woody Guthrie,Vörös Hadseregben,Szergej Mokrickij,Nyina Alekszejevna Lobkovszkaja,Vörös Hadseregbe,Vörös Hadsereghez,Belorusz Front,Kelet-Poroszország Láthatatlan Rettegésének,Roza Jegorovna Sanina,Roza Sanina,Misa Panarin,Klaudia Kalugina,Nyina Pavlovna Petrova,Nagy Honvédő Háború, - eposz Blogja

Továbbiak »

Belépés

			eposz.blog.xfree.hu
(Merkúr: Csillagjegy: Szűz: Föld) (Nap: Aszcendens: Oroszlán: Tűz) "Isten létezhet Sátán nélkül, Sátán nem létezhet Isten nélkül." Eposz			Lauter Szabolcs 1987.09.04 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Kurt Rieder: Kommandó a II. világháborúban

2019-04-29 17:36:19, hétfő

	(Géczi Zoltán) [Mítosz, legenda és valóság] Különleges alakulatok és speciális hadműveletek [Ljudmila Mihajlovna Pavlicsenko őrnagy, a "Halál Asszonya". A mesterlövésznő 309 német katonával végzett a háború során.] * Született mesterlövészek * Frontharcosok * A fegyver * Hősök és hősi halottak A Vörös Hadsereg legeredményesebb, s általában véve a hadtörténelem legeredményesebb mesterlövésznője Ljudmila Mihajlovna Pavlicsenko őrnagy volt. A Szovjetúnió Hőse érdeméremmel kitüntetett amazon harctéri szolgálata alatt 309 igazolt találatot ért el, a hivatalos jelentések szerint nem kevesebb, mint 36 német mesterlövésszel végzett. Az 1916-ban született, civilben történelemtudományt hallgató nő már a háború előtt tagja volt egy polgári lövészklubnak, majd a német agressziót követően az elsők között jelentkezett önkéntes katonai szolgálatra. Nem állíthatni, hogy tárt karokkal fogadták - a toborzótiszt először kinevette a csinos fiatal lányt, és gúnyosan kérdezte tőle, hogy egyáltalán látott-e már puskát. Pavlicsenko azonban kiváló lövésznek bizonyult, így az alapkiképzést követően a 25. lövészhadosztályhoz rendelték mesterlövésznek. Rövid, ám elképesztően intenzív harctéri pályafutása 1941 augusztusában vette kezdetét. Az Odessza melletti frontvonalra rendelték, ahol alig 10 hét alatt 187 találatot ért el. Alakulatát 1941. október 14-ről 15-re virradó éjszakán evakuálták a Fekete-tengeri Flotta naszádjai a körülzárt városból, Pavlicsenko ezt követően Szevasztopol védelmi harcaiban vett részt, ahol további 102 ellenséges katonával végzett. Az őrnagy néhány hónap leforgása alatt vált a fegyvernem legjobb szakértőjévé, az ellenséges mesterlövészekkel szembeni harcban példa nélküli tapasztalatokat szerzett - a frontszolgálat időszakában összesen 3 tucat német mesterlövészt cserkészett be és semlegesített. A Szevasztopolért vívott, még a keleti fronton is különösen intenzívnek számító harcok azonban őt sem kímélték: 1942 júniusában ellenséges tüzérségi tűzben megsebesült. Pavlicsenko kórházba került, majd a lábadozást követően kivonták a harctéri szolgálatból, és propagandaútra küldték nyugatra. Ellátogatott Kanadába és Nagy-Britanniába, valamint az Egyesült Államokba - mindenhol hősnek kijáró tisztelettel fogadták őt. Roosevelt elnök és felesége személyesen köszöntötte a Vörös Hadsereg rettenthetetlen amazonját, a Whinchester fegyvergyár személyre szóló karabélyt ajándékozott neki, a híres folkzenész, Woody Guthrie pedig dalt írt hozzá. Az amerikai körút mégis ellentmondásos érzelmeket keltett benne, mert a sajtó képviselői gyakran nyaggatták számára irreleváns kérdésekkel, és több ízben is megjegyzéseket tettek a küllemére, hiszen a korabeli nyugati nőideál elvárásaival szemben nem viselt sminket, és ruhatára sem volt előkelőnek mondható. Ő azonban nem kívánt megfelelni ezeknek az igényeknek: "Büszkén viselem az egyenruhám. Rajta van a Lenin-rend. Vér fröcskölte össze a harcok során. Az amerikai nők számára az a fontos, hogy selyem fehérneműt viseljenek az uniformis alatt. Úgy vélem, elég sokat kell még tanulniuk arról, mit is jelent az egyenruha." A nyugati propagandakörút után Pavlicsenko már nem tért vissza a harcmezőre, kiképzőként szolgált a Vörös Hadseregben, és mesterlövésznőket készített fel a frontszolgálatra. 1945 után befejezte egyetemi tanulmányait, majd tudományos munkatársként szolgált a haditengerészet főparancsnokságán, illetve különböző veteránszervezetekben vállalt tisztségeket. Minden idők legeredményesebb mesterlövésznője 1974-ben hunyt el. Életéről és harctéri helytállásáról orosz-ukrán koprodukcióban forgattak nagy költségvetésű, látványos játékfilmet (A szevasztopoli csata, rend.: Szergej Mokrickij), amelyet 2015-ben mutattak be (a mozi cselekménye valós történelmi tényeken alapszik, de a forgatókönyvírók határozottan dramatizálták és fiktív elemekkel bővítették a mesterlövésznő biográfiáját). Meg kell említeni, hogy Pavlicsenko őrnagy fegyvere nem a szovjet mesterlövészek alapfegyverét jelentő Moszin-Nagant, hanem a Tokarev-SzVT 40 félautomata karabély volt. Ez az öntöltő puska valamelyest nehezebb és nagyobb volt (4,9 kg, hossza 1222 mm), mint a széles körben alkalmazott Moszin-Nagant, és öntöltő mivolta miatt mechanikai szempontból bonyolultabb volt (ez a sorozatgyártás és a harctéri karbantartás miatt volt fontos szempont). A fegyver 7,62 milliméteres űrméretű töltényt lőtt ki, egy tár 10 darab lőszert tartalmazott, hatásos lőtávolsága pedig megfelelő optikai irányzékkal elérte az 1000 métert. Nyina Alekszejevna Lobkovszkaja 20 évesen már harcedzett veteránként, Berlin romjai között fejezte be 1945 májusában a háborút. Az ötgyermekes, eredetileg szibériai, később bárnyamérnökként dolgozó apa megrendült egészsége miatt Tadzsikisztánba költöző családból származó lány mindössze 17 évesen jelentkezett a Vörös Hadseregbe. "Mindnyájunkat felbőszített a háború híre. A fiatalok hazaszeretete különösen élénk volt, másra sem vágytunk, csak hogy megvédelmezzük szülőföldünket a betolakodóktól, hogy kisöpörjük őket. Lázban égtünk, hogy végre harcolhassunk (...) Amikor hallottuk a háború hírét a rádióban, és olvastuk az újságokat, úgy gondoltuk, hogy kevesebb, mint egy éven belül ki fogjuk söpörni az ellenséget. De a németek egészen Moszkváig nyomultak előre, mielőtt sikerült megállítani őket." - emlékezett vissza 1941 nyarára. Lobkovszkaja önkéntesként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, ám meglepődve tapasztalta, hogy "nem volt olyan könnyű bekerülni - a nők szolgálatvállalását nem igazán támogatták". Eleinte hadikórházban dolgozott nővérként, de miután géppuskásként szolgáló édesapja 1942 októberében elesett a voronyezsi harcokban, végképp elhatározta, hogy frontszolgálatot vállal. Alig 18 évesen kezdte meg a mesterlövész-kiképzést, amelyet meglepően jó eredménnyel végzett el, így megvalósulhatott a vágya: a hátország biztonságát maga mögött hagyva, a csatamezőn nézhetett farkasszemet az ellenséggel. Lobkovszkaja a kiképzést követően a kalinyini hadszíntéren került bevetésre, alakulata a fronttal együtt haladt, elszántan zaklatva a hátráló német csapatokat, súlyos veszteségeket okozva az ellenség számára. 1943 őszétől folyamatosan törtek előre nyugat felé, 1944-ben a Baltikum területén szolgált a fiatal nő, ahol komoly sebesülést szenvedett; ezt követően kórházba került, de felépülését követően rögvest csatlakozott az immáron lengyel területen előrenyomuló Vörös Hadsereghez. Részt vett a Varsóért folytatott harcokban, majd az 1. Belorusz Front katonájaként, 1945.január 29-én lépte át a német határt. "Örömmel töltött el minket, hogy megélhettük ezt a napot, és német földön harcolhatunk az ellenséggel" - emlékezett vissza a kritikus jelentőségű napra. A berlini csata során szakaszvezetőként parancsnokolt egy női mesterlövész-különítményt; a különösen intenzív helységharcban, amely a sztálingrádi csata rémségeit idézte meg, ismételten helytálltak a Vörös Hadsereg rettenthetetlen mesterlövésznői. Lobkovszkaja túlélte a háborút, és számos kitüntetéssel, hadnagyi rendfokozatban szerelt le. A mindössze 20 éves nő 89 igazolt találatot ért el, s bár a háború éveiben a legkeményebb megpróbáltatásoknak volt kitéve, nem panaszkodott sorsa miatt: "Büszkeséggel tölt el, hogy ahhoz a generációhoz tartozhatok, amely kész volt szembenézni a halállal a szabadságért és a haza függetlenségének kivívásáért. Mi, lányok, rendkívüli örömmel fogadtuk, hogy engedélyezték számunkra a frontszolgálatot." A szövetséges haditudósításokban "Kelet-Poroszország Láthatatlan Rettegésének" nevezett, 1945. január 28-án, 20 éves korában hősi halált halt Roza Jegorovna Sanina 59 igazolt találattal írta be nevét a hadtörténelembe. Sanina 1941-ben, mindössze 17 évesen jelentkezett a Vörös Hadseregbe; döntését, miként oly sok bajtársa elhatározását, a hazája iránti elkötelezettség és a bosszúvágy vezette (egyik testvére hősi halált halt Sztálingrád ostrománál). A lány nyakas jellem, nyughatatlan karakter volt - 14 éves korában megszökött otthonról és 200 kilométert tett meg gyalogszerrel a tajgán át, hogy vonattal Arhangelszkbe mehessen, s ott beiratkozhasson egy középiskolába -, de ez alkalommal nem járt sikerrel - jelentkezését elutasították. Visszaköltözött a kollégiumba, és a tanulás mellett folytatta óvónői munkáját, de időről időre újra próbálkozott, mígnem 1943 nyarán sikerült bekerülnie a női alapkiképzési programba. Bár nem rendelkezett tapasztalattal fegyverkezelés terén, a lőtéren kiderült, hogy valódi őstehetség, ezért beválogatták mesterlövész-tréningre. A speciális kiképzést kiváló eredménnyel teljesítette, így lehetőséget kapott rá, hogy katonai akadémián szolgáljon kiképzőként - ő azonban frontszolgálatot akart vállalni. Roza Sanina a 184. lövészhadosztályhoz került beosztásra, egy női mesterlövészekből álló szakasz parancsnokának nevezték ki. 1944. április 2-án kezdte meg a frontszolgálatot, első találatát pedig 3 nappal később érte el. A Vörös Hadsereg általános előrenyomulása miatt a 3. Belorusz Front sem pihenhetett, így a Sanina által vezetett mesterlövész szakasz is folyamatosan harcban állt. Májusban már 17 találatot ért el, és győzelmi listája gyorsan gyarapodott. Annak ellenére, hogy a Bagratyion-hadművelet megindításakor, június végén a hadvezetés a személyi veszteségek okán parancsba foglalta a női mesterlövészek visszahívását az első vonalból, Roza Sanina kérelmezte, hogy a direktíva ellenére is részt vehessen a harcokban az 5. hadsereg kötelékében, egy felderítő alakulat tagjaként. Miután elöljárói megtagadták kérését, a nő egyszerűen megszökött az alakulatától, és csatlakozott egy, az első vonalba rendelt alakulathoz (emiatt később megrovásban részesítették, de haditörvényszék elé nem vitték az ügyet). Június végén már a Vilniusz területén vívott harcokban jeleskedett, ahol újabb találatokat ért el a bekerített német alakulatokkal szemben. Augusztus végén, amikor az előretörő szovjet alakulatok elérték a porosz határt, Sanina már 42 találatot igazolt. Ekkor már nem csupán a szovjet propaganda, de a nyugati sajtó is érdeklődést mutatott a fiatal mesterlövésznő személye iránt, az észak-amerikai magazinok számos cikket közöltek róla. Egy kanadai újságban "Kelet-Poroszország Láthatatlan Rettegésének" nevezték őt, egy amerikai cikk pedig a következő címmel jelent meg: "Orosz lány tartja rettegésben a kelet-poroszországi front német katonáit". Az ifjú mesterlövésznő a kelet-poroszországi hadszíntéren szerzett nevet magának, s ugyanitt találkozott végzetével. 1945 januárjában alakulata heves német ellentámadás alatt állt, és intenzív tüzérségi tűzbe került. A veszteségek elborzasztó mértéket öltöttek, a túlélők a szovjet állásokra zúdoló gránátok elől önjáró tarackokban és más páncélozott harcjárművekben próbáltak menedékre lelni. Január 27-én a mesterlövésznő egy sebesült katonának próbált segíteni, amikor gránátszilánk érte a mellkasán, s bár bajtársai mindent megtettek, hogy megmenthessék életét, másnap belehalt a sérülésbe. Sanina hírnevét harctéri helytállásán túl annak a hadinaplónak köszönheti, amelyet 1944. október 6-tól kezdve vezetett (ez egyébiránt súlyos kihágásnak minősült, mert a Vörös Hadseregben tiltották a személyes naplók írását, hiszen a részletes feljegyzések az ellenséges katonai hírszerzés számára is kritikus jelentőségű információkat tartalmazhattak). A 3 vastag füzetből álló hadinapló a mesterlövésznő halála után haditudósítóként szolgált bajtársa által Kijevbe került, ahol 20 éven át őrizték egy katonai archívumban, de 1965-ben több részletet is közzétett belőle egy szovjet magazin, a rá következő évtizedekben pedig további szemelvények is publikálásra kerültek. Fronton született feljegyzései egyszerre tanúskodnak elkötelezettségről és fájdalomról: "Képtelen vagyok elfogadni, hogy Misa Panarin már nincs köztünk. Milyen kiváló ember! Meggyilkolták őt... Szeretett engem, tudom, és én is szerettem őt. Oly nehéz a szívem, hiszen még csak 20 éves vagyok, és nincs férfi az életemben" - írta 1944. október 10-én. A Vörös Hadseregben szolgált mesterlövésznők példa nélkül álló teljesítményt nyújtottak a háború során, bizonyítékát adva a gyengébbnek mondott nem valódi erejének: Klaudia Kalugina (257 igazolt találat), Nyina Pavlovna Petrova (122 igazolt találat), Artamonov gárda-főhadnagy (89 igazolt találat) és számos más társuk férfiakat megszégyenítő bátorsággal és eltökéltséggel harcoltak a Nagy Honvédő Háború vigasztalan éveiben. A legtöbb szovjet mesterlövésznő azonban nem volt hasonlóképpen szerencsés, mint Pavlicsenko, Lobkovszkaja vagy Kalugina; soraikban éppúgy aratott a halál, mint a közönséges lövészkatonák között - az 1941 és 1945 között szolgálatot teljesítő, hozzávetőlegesen 2000 mesterlövésznő közül mindössze 500-an szerelhettek le a háború végén, s 1500-an haltak hősi halált a haza védelmében.

0 komment , kategória: Általános

Címkék: frontszolgálatot, legeredményesebb, bárnyamérnökként, mesterlövésznője, függetlenségének, frontszolgálatra, haditudósítóként, forgatókönyvírók, megvalósulhatott, hozzávetőlegesen, visszaköltözött, tapasztalatokat, rettenthetetlen, szevasztopolért, mesterlövésszel, beiratkozhasson, tadzsikisztánba, tartalmazhattak, haditengerészet, mesterlövésznői, mesterlövésznek, propagandakörút, elkötelezettség, hadtörténelembe, mesterlövésznők, harcjárművekben, haditörvényszék, mesterlövészek, parancsnokának, koprodukcióban, előrenyomulása, mesterlövésznő, betolakodóktól, helytállásáról, szülőföldünket, megvédelmezzük, háború során, hadtörténelem legeredményesebb, hivatalos jelentések, 1916-ban született, háború előtt, polgári lövészklubnak, német agressziót, elsők között, toborzótiszt először, csinos fiatal, alapkiképzést követően, körülzárt városból, őrnagy néhány, fegyvernem legjobb, ellenséges mesterlövészekkel, frontszolgálat időszakában, Kurt Rieder, Géczi Zoltán, Ljudmila Mihajlovna Pavlicsenko, Halál Asszonya, Vörös Hadsereg, Szovjetúnió Hőse, Fekete-tengeri Flotta, Ellátogatott Kanadába, Egyesült Államokba, Woody Guthrie, Vörös Hadseregben, Szergej Mokrickij, Nyina Alekszejevna Lobkovszkaja, Vörös Hadseregbe, Vörös Hadsereghez, Belorusz Front, Kelet-Poroszország Láthatatlan Rettegésének, Roza Jegorovna Sanina, Roza Sanina, Misa Panarin, Klaudia Kalugina, Nyina Pavlovna Petrova, Nagy Honvédő Háború,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]