|
|
|
2020-11-28 21:02:13, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Tóth Ágnes:(Szösszeneteim)
Anyu mesél
Tavasztól őszig anyunál vagyok falun .Korán maradtam egyedül. Ő volt az egyetlen támaszom.
Az unokája is már felnőtt.
Mikor már elég egy kardigán a tavaszi napozáshoz, kiteszem a kerti székeket, asztalt és "mama" hintaszékét. Már csak segítséggel tud bele ülni és kiszállni. Van mikor órákig hallgatunk vagy olvasunk. Néha meg elalszik a székben fél órát. Látom most is rajta, hogy messze járnak gondolatai. Olykor szeme sarkában megcsillan egy könnycsepp. Régebben letörölte mert erősnek akart látszani. De elmúltak számára és lassan számomra is azok az évek. Megtettünk a dolgunkat most élvezzük a csendes nyugodt pihenést. A társ hiánya mind kettőnk életét végig kísérte.
Édesapám is korán halt meg. Őt a szilikózis vitte el. Jó lelkű szelíd volt apám. Szerette családját és imádta anyut. Pici törékeny ember volt és nagy szíve. Szeretett énekelni de volt mikor többet ivott a kelleténél. Ilyenkor csendben bevonult a szobába és lefeküdt. Ha éppen nyár volt, másnap kiment a kertbe leszakított egy szál virágot, anyut hátulról átölelte és kezébe adta. Szégyellte magát. Bányász volt , lányom meg öt éves mikor elment. Imádták egymást. Sokáig kereste.
Felnőtt korára titkos jó baráttá varázsolta át az emlékét.
Kellemes májusi nap van. Anyut nézem. Alszik. Egymáshoz öregedtünk. Majd egyszer csak mesélni kezd.
...édesanyámnak volt egy nagy szerelme. Későn találkoztak. Már mindkettőjüknél volt család. sokáig úgy nézett ki, hogy szétmennek. Apám nagyon toleráns ember volt és rajongott anyuért. Sok átvirrasztott éj volt mögöttük mire anyu el merte mondani titkát. Emlékszem ahogy a fotelbe ült. Csendesen folytak a könnyei. Apám ott guggolt előtte és fogta a kezét. Felajánlotta, hogy kilép az életéből de anyu nem engedte. Valami mégis megtört bennük. de egymás mellett maradtak. Milyen fájdalom lehetett mind kettőjüknek! Megbékéltek látszólagosan sorsukkal. Hideg téli éjszaka volt mikor apám meghalt.... vajon mi lehet vele?...vajon él e még?
Furcsán nézek rá. Nem értem. A nagyiról mesélt és most mintha az ő története lenne! Szeme távolba néz. Érzem, valami nem stimmel a történettel. Nem szólok. Mindenki hordoz magában fájó titkokat. Sokan elviszik magukkal a sírba. Azért bízom benne, hogy egyszer mégis csak elmeséli.
Múlnak a napok, hetek. Lassan vége a nyárnak. Készülődünk vissza a városba. Fűtési szezont mindig nálam tölti. Szép vénasszonyok nyara van. De ez már emberes hónap. Kint ülünk a teraszon. Beszélgetünk. Egy kocsi áll meg a kapunk előtt. Egy korom béli és egy idősebb férfi száll ki az autóból. Kimegyek a kapuhoz. Anyut keresik. Közben bemutatkoznak. Pintér Zsolt és apukája Tamás. Zavartan állok majd végül is beengedem őket. Látom, anyu egyedül áll fel a székből, elindul felénk. Ragyog az arca. a boldogságtól. Megállnak egymással szemben, majd megszólal Tamás.
-Ha csak egy nap még az életem, nélküled már nem akarom!
Zsolt egy nyugodt elégedett mosollyal lerendezi a dogot. Meglepetten nézhetek rá, mire megkérdezi tőlem.
-Hát nem mesélte el az anyukája?
Elmosolyodom. -De igen. - Hisz minden tavasz új reményekkel indul. - jegyzem meg magamba.
Büszke vagyok szüleimre. Anyámra mert sohasem hagyta el a hite. Amit álmodott azt megkapta. Lehet, lesz még pár boldog évük.
Apámra, aki annyira szerette anyut, hogy saját boldogságát háttérbe tudta szorítani és elengedni anyut mert érezte, hogy többé már nem hozzá tartozik.
Nézem őket. Szemük ragyog talán épp úgy mikor régen egymásra találtak. Ez a boldogság már az övék marad.
Read more: http://toth-agnes.hupont.hu/88/szosszeneteim-32#ixzz6f7aW5WPS
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
Címkék: mindkettőjüknél, látszólagosan, átvirrasztott, bemutatkoznak, szösszeneteim, szosszeneteim, beszélgetünk, boldogságtól, felajánlotta, édesanyámnak, vénasszonyok, elmosolyodom, meglepetten, történettel, boldogságát, reményekkel, leszakított, találkoztak, készülődünk, megbékéltek, kettőjüknek, segítséggel, hintaszékét, hallgatunk, varázsolta, szégyellte, megtettünk, szilikózis, kelleténél, könnycsepp, megcsillan, megkérdezi, gondolatai, napozáshoz, öregedtünk, szétmennek, egyetlen támaszom, tavaszi napozáshoz, kerti székeket, dolgunkat most, csendes nyugodt, társ hiánya, szilikózis vitte, kertbe leszakított, szál virágot, nagy szerelme, nagyiról mesélt, kapunk előtt, korom béli, idősebb férfi, nyugodt elégedett, övék marad, Tóth Ágnes, Pintér Zsolt,
|
|
|
|
|
|
| egyetlen támaszom, tavaszi napozáshoz, kerti székeket, dolgunkat most, csendes nyugodt, társ hiánya, szilikózis vitte, kertbe leszakított, szál virágot, nagy szerelme, nagyiról mesélt, kapunk előtt, korom béli, idősebb férfi, nyugodt elégedett, övék marad, mindkettőjüknél, látszólagosan, átvirrasztott, bemutatkoznak, szösszeneteim, szosszeneteim, beszélgetünk, boldogságtól, felajánlotta, édesanyámnak, vénasszonyok, elmosolyodom, meglepetten, történettel, boldogságát, reményekkel, leszakított, találkoztak, készülődünk, megbékéltek, kettőjüknek, segítséggel, hintaszékét, hallgatunk, varázsolta, szégyellte, megtettünk, szilikózis, kelleténél, könnycsepp, megcsillan, megkérdezi, gondolatai, napozáshoz, öregedtünk, szétmennek, rajongott, csendesen, megszólal, megállnak, egymással, elengedni, boldogság, dolgunkat, elégedett, lerendezi, mosollyal, története, letörölte, tavasztól, egymáshoz, szüleimre, családját, szeretett, beengedem, emlékszem, kiszállni, szorítani, sorsukkal, kellemes, számomra, hátulról, egyetlen, zavartan, átölelte, ilyenkor, fájdalom, édesapám, maradtam, bevonult, teraszon, egymásra, lefeküdt, nagyiról, szerelme, tartozik, csendben, maradtak, támaszom, pihenést, kimegyek, lehetett, élvezzük, háttérbe, titkokat, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
90 db bejegyzés |
| e év: |
539 db bejegyzés |
| Összes: |
8995 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 289
- e Hét: 3304
- e Hónap: 6398
- e Év: 74163
|
|
|
Offline
