|
 1/6 oldal 
|
Bejegyzések száma: 50
|
|
|
|
|
|
2024-09-20 23:55:59, péntek
|
| |
| |
Imádság
Óh nagykegyelmű Úristen, aki könyörülsz rajtunk, nyavalyás embereken és elszenvedsz minket emberi erőtlenségeinkben. Amint tőled jönnek ránk a nem tetsző dolgok, úgy tőled jöhet a vigasztalás, te adhatsz erőt a tűrésre, te küldhetsz enyhülést és szabadulást. Én is azért, bűnös apa (anya) mostani bánatomban hozzád folyamodom és neked könyörgök. Szabad jótetszésedből megfosztottál engem a szomorú halál által kedves lányom jelenlététől, porba vetetted felőle való reménységemet, félbe szakítottad benne való gyönyörködésemet és bánatra változtattad azt.
Tudom és elismerem, hogy te vagy a legfőbb Úr, aki szabadon cselekedhetsz mindent, és hogy szent akaratodnak mindenkor és mindenben tökéletes megnyugvással alá kell rendelnünk magunkat. De a mi nagy erőtlenségünk miatt megesik sokszor, hogy a nem tetsző, bántó dolgok között a te akaratodban való megnyugvásunk hiányos és fogyatkozással teli. Bocsásd meg nekem is, könyörülő Atyám, hogy kedves lányom halála miatti bánatomban olyan felindulások és gondolatok támadtak bennem, vagy olyan szavak jöttek ki a számon, amelyek a neked tartozó tiszteletet és engedelmességet megsértették. Könyörülj rajtam erőtlenségemben, oszlasd el a bánat fellegét, mely szívemben fekszik és a te kegyelmed vigasztaljon s csendesítsen engem.
Ezért értesd meg velem nyilvánvaló módon, hogy az a lány, akinek halálán bánkódom, tied volt inkább, mint az enyém, hogy neked teljes hatalmad volt és van rajta is, rajtam is és mindeneken is, így hát nekem semmi jogom nincs arra, hogy nyughatatlankodjam rendelésed ellen, és ha azt cselekszem, vétkezem ellened. Add értenem, hogy azt a lányt, akinek halálán bánkódom, azért vetted el, mert ki akartad ragadni a földi nyomorúságok, kísértések és veszedelmek közül és jó idején el akartad juttatni az örök boldogságra. Így ő sokkal jobb helyen van most ott tenálad, mint itt énnálam lett volna, mert itt sokféle gonosznak ki lett volna téve, mindenkor félthettem volna a romlástól és veszedelemtől. De ott tenálad soha sem szenved semmit, nekem sem kell semmi gonosztól sem féltenem és örökkévaló s változhatatlan lesz ártatlansága és boldogsága. Fordítsd azt is csendesítésemre és megnyugtatásomra, hogy ettől az én kedves lányomtól nem fosztattam meg végképpen és mindenestől fogva, hanem majd nemsokára én is utána megyek testemmel az ő teste után a koporsóba, lelkemmel az ő lelke után a paradicsomba, egy napon pedig testünk is a te hatalmad által feltámasztva, nagy irgalmadból mindörökké együtt leszünk szent országodban.
Ezek meggondolásával nyújts nekem, óh Isten, olyan vigasztalást, indíts bennem olyan indulatokat, hogy lányom halálán való bánatom és könnyhullatásom változzék hálaadásra, áldva szent nevedet, hogy őt megmentetted minden gonosztól, ami rá következett volna, minden kísértéstől, aminek kitétetett volna, minden bűntől, ami megfertőzte volna, ha sokáig maradt volna ez életben és hogy őt, aki megfutotta pályáját, megjutalmaztad, és hogy őt aki megharcolta harcát, megkoronáztad.
Végül add nekem, óh irgalmas Isten, kegyelmedet, hogy mivel én még a nyomorúságok és kísértések habjai között maradtam a benned való hit és reménység által hajótörés nélkül evezhessek az üdvösség révpartjai felé. Hozzád vágyakozzam és oda kívánkozzam, ahol nemcsak kedves lányomat, hanem szerelmes Jézusomat is megtalálhatom, akinek érdeméért hallgass meg mindezekben. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Imádságok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-20 21:46:40, péntek
|
| |
| |
Szeptember 21
Az elégedettség receptje
,,Mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden." (2Korinthus 6:10)
Az elégedettség titka valójában nem is olyan nagy titok. Tudjuk, hogy az elégedettség lényege, hogy Jézusra támaszkodunk. Természetesen nem ismerjük automatikusan az elégedettség titkát; meg kell tanulnunk. Megtanulni valamit többet jelent annál, mint hogy azt mondjuk: ,,Igen, rájöttem, hogy Krisztus elégséges". Megtanulni azt jelenti, hogy döntéseket hozunk, újra és újra gyakoroljuk. Ha meg akarod ismerni az elégedettséget - a szív természetfeletti módon kapott nyugalmát, amely minden körülmények között örömmel engedelmeskedik Istennek -, akkor át kell esned a tanulási folyamaton. Amikor például évekkel ezelőtt a kórházban megtanultam magam táplálni, sokszor úgy éreztem, hogy fel akarom adni. Megalázó volt, hogy mellényt kellett viselnem, az almaszósz szétkenődött a ruhámon, és többször landolt az ölemben, mint a számban. Feladhattam volna, és sokan nem hibáztattak volna érte. De egy sor döntést kellett hoznom. Hagytam volna, hogy az étellel összekent arcom miatti szégyenérzet eltántorítson? Hagytam volna, hogy a csalódást okozó kudarcok eluralkodjanak rajtam? Meggyőződésem, hogy Isten adott nekem erőt, hogy a kanalat a számhoz emeljem. Így megtanultam, hogyan táplálkozzam, és ma már egész jól boldogulok a kanállal. Megjegyzem, nem kaptam vissza a karom vagy a kezem használatát. De megtanultam elégedett lenni. Amikor Krisztus erőt ad nekünk, hogy megbirkózzunk egy fájdalmas helyzettel, az elégedettség elnyerése nem azt jelenti, hogy elveszítjük a bánatot, vagy búcsút mondunk a kellemetlenségeknek. Lehetünk szomorúak, mégis mindig örülhetünk. Nem lehet semmid, mégis birtokolhatsz mindent. Az Első Timóteus 6:6 azt mondja: ,,Az istenfélelem megelégedéssel nagy nyereség". A nyereség azonban mindig veszteséggel jár.
Ne hagyd, hogy bárki azt mondja neked, hogy az elégedettség könnyen jön. Ezt meg kell tanulni. És ehhez erőre van szükség e világon túlról. De ha egyszer megkaptad, soha semmire nem fogod elcserélni ezt a megnyugvó elégedettséget.
Uram Jézus, taníts meg elégedettnek lenni a veszteség, a bánat, a fájdalom és a kényelmetlenség közepette is. Jó tanuló akarok lenni, és jól megtanulni ezt a leckét.
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-20 21:32:22, péntek
|
| |
| |
Szeptember 21
A jó nem elég jó; a Krisztus képmásához való teljes hasonulás a kegyelem terve.
A legtöbben túl könnyen elégedettek vagyunk. Nem arról van szó, hogy túl sokat kérünk Megváltónktól. Éppen az ellenkezője a problémánk - hajlandóak vagyunk megelégedni túlságosan kevéssel. Személyes céljaink, vágyaink és álmaink messze elmaradnak Isten velünk kapcsolatos terveitől és céljaitól. Isten nem elégszik meg kevesebbel, mint hogy mindannyian teljesen az ő Fiának hasonlatosságára formálódjunk. Véglegesen és teljesen le fogja győzni a bűnt és a halált. Nem fogja feladni a célját semmilyen okból és semmilyen időben. A mi problémánk az, hogy gyakran nem osztjuk az ő gondolatát, vagy nem vesszük be az ő célját. Más gondolkodásmódok ragadnak meg minket:
1. A fogyasztói mentalitás. Itt olyanok vagyunk, mint a vallásos vásárlók. Valójában nincs működőképes hűségünk Isten terve iránt. Olyan vallási élményt keresünk, amely kényelmes és kielégíti az érzett szükségleteinket, és nem okoz gondot, hogy továbbálljunk, ha elégedetlenek vagyunk.
2. A ,,jó is elég jó" mentalitás. Itt hálásak vagyunk a változásokért, amelyeket a kegyelem hozott az életünkbe, de túl könnyen elégedettek leszünk. Megelégszünk egy kis bibliai műveltséggel vagy teológiai tudással, egy kicsit jobb házassággal, egy kis személyes lelki növekedéssel, és így tovább. Abbahagyjuk a keresést, pedig Isten még messze nem fejezte be az átalakításunkat.
3. Az ,,Ez a rossz dolog működhet" mentalitás. Itt azon dolgozunk, hogy a legjobbat hozzuk ki abból, ami Isten szerint nem jó. Így például egy házaspár megelégszik a házassági enyhüléssel; megtanulnak tárgyalni egymás bálványimádásaival ahelyett, hogy egy igazán istenfélő házasságért dolgoznának.
4. A személyes kényelem kontra személyes szentség mentalitás. Itt az ragadja meg a szívünket a kényelmes, kellemes, kiszámítható és problémamentes élet utáni vágy. Hajlamosak vagyunk arra, hogy Isten jóságát az alapján ítéljük meg, hogy mennyire jól működik számunkra az élet, ahelyett, hogy a nekünk tett megváltó ígéreteinek beváltására irányuló buzgóságát vizsgálnánk.
5. Az esemény kontra folyamat mentalitás. Itt egyszerűen türelmetlenek vagyunk. Valahogyan azt akarjuk, hogy Isten megtegye azokat a jó dolgokat, amelyeket megígért nekünk, de nem akarjuk, hogy egy életen át tartó folyamaton keresztül kelljen kitartanunk. Azt akarjuk, hogy Isten munkája inkább esemény legyen, mint folyamat, és amikor ez nem így van, akkor az elkötelezettségünk kezd elmaradni.
Kérdezd meg magadtól ma: ,,Mit akarok valójában Istentől?". Az Ő kegyelmének céljait tetted-e életcéloddá? Azt akarod, amit ő akar, vagy egyszerűen túl könnyen kielégülsz?
További tanulmányozásra és bátorításra: Filippi 2:1-18
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-19 21:42:16, csütörtök
|
| |
| |
Szeptember 20
Drága ékszerek
,,Az én tulajdonommá lesznek - mondja a Seregek URa - azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt." (Malakiás 3:17)
Szeretem, ha a jegygyűrűm ragyog. Körülbelül hetente egyszer megkérem a barátnőmet, aki felébreszt, hogy a fogkrémmel és a fogkefével súrolja le a gyűrűmet. Az igazi arany és a gyémánt jól bírja a súrolást; nem olyan érzékenyek, mint gondolnánk. És amikor csiszolva vannak, jaj, de szépek! A Malakiás 3:16-17 arról beszél, hogy az Úrnak van egy emlékkönyve, amelybe be van írva mindazok neve, akik elmélkednek róla, akik az ő nevére gondolnak. Ezeket az embereket az ő ékköveinek nevezi. Hogyan válhatunk mi is olyan ékszerré, amely ragyog és fénylik az ő szemében? Azt mondja: ,,Megfinomítom őket, mint az ezüstöt, és megvizsgálom őket, mint az aranyat. Az én nevemet fogják segítségül hívni, és én válaszolok nekik; azt mondom: 'Ők az én népem', és ők azt mondják: Az Úr a mi Istenünk'" (Zak 13:9). Ó, én is ilyen szeretnék lenni: olyan ékszer, amely ragyog az Ő színe előtt, olyan ékszer, amely nem bánja, ha néha-néha jól meg kell csiszolni. Nem vagyok olyan törékeny, mint ahogyan egyesek gondolják, különösen akkor, ha Isten kegyelme támogat engem. Talán úgy érzed, mintha valaki fogott volna egy óriási fogkefét, és nyersen súrolná a lelkedet. Fájdalmas. És összerezzensz a fájdalomtól, a csalódástól. De légy bátor; van értelme. Hadd emlékeztesselek téged: Nem vagy olyan törékeny, mint gondolod. Te, mint hívő, egy ékszer vagy, valaki, aki nagyon értékes Isten számára. Gyémánt vagy, ezüst és arany. Ő azt ígéri, hogy mint az ő ékszerét, fel fog téged ragyogtatni. Ahogy az ezüstöt finomítják, és ahogy az aranyat próbálják, úgy fog téged fényesre csiszolni, hogy mindenki lássa, hogy ékszer vagy.
Uram, segíts nekem, hogy készséges lelket hozzak hozzád, olyat, aki kész arra, hogy csiszolódjon, még akkor is, ha fáj. Szeretnék a te ékszered lenni.
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-19 21:29:09, csütörtök
|
| |
| |
Szeptember 20
A reménytelenség a kapu a reményhez. Fel kell adnod önmagadat, mielőtt lelkesedni fogsz a reménységért, amely Krisztus Jézusban a tiéd.
Hajlamosak vagyunk túl sok bizalmat adni magunknak:
* Túl sok igazságot hajlamosak vagyunk magunknak tulajdonítani.
* Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy több bölcsességgel rendelkezünk, mint amennyivel valójában rendelkezünk.
* Hajlamosak vagyunk büszkélkedni azzal, hogy ,,helyes" jellemmel rendelkezünk.
* Hajlamosak vagyunk azt hinni magunkról, hogy türelmesebbek vagyunk, mint amilyenek vagyunk.
* Hajlamosak vagyunk kitartónak tartani magunkat.
* Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy alázatosak és engedelmesek vagyunk.
* Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy jobban elkötelezettek vagyunk Isten országa iránt, mint amilyenek vagyunk.
* Egyszerűen hajlamosak vagyunk magunkat istenfélőbbnek tartani, mint amilyenek vagyunk.
Itt van a probléma ezzel a hajlammal: amikor igaznak nevezzük magunkat, amikor több érettséget tulajdonítunk magunknak, mint amennyivel valójában rendelkezünk, akkor nem keressük a kegyelmet, amely az egyetlen reménységünk. Nem gondoljuk, hogy leértékeljük a kegyelmet, de sokan közülünk pontosan ezt teszik. Mivel magunkra nézünk, és arra a következtetésre jutunk, hogy lelkileg rendben vagyunk, hajlamosak vagyunk nem mélyen megbecsülni és értékelni a kegyelmet, amely az egyetlen reménységünk az életben és a halálban. Tudjátok, csak azok az emberek, akik elismerik, hogy milyen mély a szükségük, és akik elismerik, hogy semmiféle képességük nincs arra, hogy ezt a szükséget saját erejükből kielégítsék, lelkesednek a kegyelemért, amely minden lelki szükségletüket kielégíti.
Másrészt nem szeretünk arra gondolni, hogy rászorulók vagyunk, ezért hajlamosak vagyunk minimalizálni a bűneinket. Sajnos sokan közülünk sokkal jobban aggódnak mások bűnei miatt, mint a sajátjaink miatt. Sokkal több figyelmet fordítunk mások lelki szükségleteire, mint a sajátjainkra. Mivel minimalizáljuk a bűneinket, és magunkat igaznak látjuk, nem kiáltunk a megmentő és átalakító kegyelemért, amely Isten gyermekeiként a miénk, és nem futunk utána. Amíg még reménykedünk magunkban - vagyis abban, hogy képesek vagyunk egyedül igazak lenni -, addig nem fogunk futni a Krisztus Jézusban nekünk felkínált kegyelem után. Csak akkor keressük az Isten által felajánlott megmentést, ha hajlandóak vagyunk lemondani magunkról.
Igen, valóban igaz, hogy a reménytelenség a kapu a reménységhez. Az, hogy reménytelennek és tehetetlennek látod magad, ha magadra maradsz, elindítja és lángra lobbantja az Isten kegyelme utáni törekvésedet. Tény, hogy mindannyian naponta tanúbizonyságot teszünk arról, hogy folyamatosan szükségünk van a kegyelemre. Egyszerűen fogalmazva, egyedül nem vagyunk képesek boldogulni. Továbbra is kétségbeesetten rászorulunk az isteni segítségre. Hajlandó vagy ezt beismerni, és odafutni, ahol a kegyelem megtalálható?
További tanulmányozásra és bátorításra: Zsidók 4:14-16
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-18 23:09:50, szerda
|
| |
| |
A kulcsfontosságú üzenet
Lekció: Lukács 10:1-16 Textus: Lukács 10:16
Egy lelkész így kezdte vasárnapi prédikációját: ,,Három dolgot szeretnék ma elmondani. Először is, emberek milliói vannak szerte a világon, akik a pokolra fognak jutni. Másodszor, a legtöbbünket, akik ma itt ülünk, ez cseppet sem izgat." Hosszú szünet után folytatta: ,,A harmadik pontom az, hogy titeket jobban foglalkoztat, hogy én, a lelkipásztorotok azt mondtam, hogy 'ez cseppet sem izgat', mint az, hogy milliók kerülnek a pokolra".
Könnyen összekeverjük a fontossági sorrendünket, amikor azt tekintjük fontosnak, ami kisebb jelentőségű, és azt tekintjük kisebb jelentőségűnek, ami döntő fontosságú. Egy nap Hudson Taylor egy kínai hajóval utazott Sanghajból Ningpóba. Egy Péter nevű embernek tett bizonyságot, aki elutasította az evangéliumot, de a beszélgetés folytán bűntudata támadt. Az utazás során Péter a vízbe esett, de senki sem tett erőfeszítést a megmentésére. Taylor beugrott a vízbe, abban a reményben, hogy megtalálja barátját. De a fedélzeten senki sem csatlakozott Taylorhoz a kétségbeesett keresésben.
Taylor meglátott a közelben egy halászhajót, és odakiáltott nekik, hogy segítsenek, de fizetség nélkül nem akartak segíteni. Végül, miután minden nála lévő pénzét odaadta nekik, a halászok abbahagyták a halászatot, és elkezdték keresni Petert. Kevesebb mint egy perc alatt, a hálójukat kihúzva megtalálták, de már túl késő volt. Túlságosan el voltak foglalva a halászattal ahhoz, hogy egy fuldokló ember megmentésével törődjenek.
Könnyen lehet, hogy elítéljük a halászokat önző közömbösségük miatt, de azzal, hogy megvádoljuk őket, talán magunkat is elítéljük. Túlságosan elfoglaltak vagyunk a munkánkkal és egyéb tevékenységeinkkel ahhoz, hogy időt szánjunk a Krisztus nélkül elveszők megmentésére? Tisztában vagyok vele, hogy a hasonlat sántít. Ugyanis tapintatosnak kell lennünk, és meg kell várnunk a megfelelő alkalmat, mielőtt beszélünk valakivel lelki dolgokról. De ha egy embernek az evangéliumra adott válasza a döntő tényező abban, hogy hol fogja tölteni az örökkévalóságot, nem kellene-e mindent megtennünk, hogy eljuttassuk hozzá ezt a döntő fontosságú üzenetet? Vajon megvan-e bennünk a megfelelő sürgető érzés a lelki dolgokkal kapcsolatban, aminek meg kellene lennie? Vagy talán tényleg egy cseppet sem izgat bennünket, hogy mi történik a körülöttünk élőkkel?
Az igeszakaszunk arról szól, és ez egyetlen más evangéliumi beszámolóban sem található meg, hogy Jézus 72 embert állított szolgálatba (a 12-en kívül), és elküldte őket maga előtt, hogy hirdessék az evangéliumot azokban a városokban és falvakban, ahová el fog menni.
Jézus olyan utasításokkal és figyelmeztetésekkel küldi ki ezeket a munkásokat, amelyek hasonlóak azokhoz, amelyeket a 12-nek adott a prédikáló küldetésük előtt (9:1-6). Ezen utasítások némelyike csak ezekre az emberekre és erre a küldetésre vonatkozott (Jézus később megváltoztatta az utasításokat; Lukács 22:35-36), és így nem vonatkoznak közvetlenül ránk. Azonban sok alapelv és az igeszakasz lényege ránk is vonatkozik. A lényeg pedig az, hogy:
Az evangélium azért kulcsfontosságú, mert az emberek az arra adott válaszuk alapján fognak örökre megítéltetni.
Ahogy ezen az igeszakaszon elmélkedtem, négy szó jutott eszembe: Imádság, küldetés, üzenet és sürgősség.
1.Imádság: Imádkozol az aratásért?
Jézus ezt mondta nekik: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés; kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába" (10:2). Micsoda titok, hogy Isten az aratás szuverén Ura, és mégis korlátozza magát, úgymond, a mi imádságainkkal, hogy több munkás legyen az Ő aratásában!
Amikor az Úr szavaira gondolsz a 2. versben, meg kell kérdezned magadtól: ,,Imádkozom-e az aratásért? Imádkoztam-e az aratásért az elmúlt héten? Imádkozom-e rendszeresen az Úr munkájáért a világban? Imádkozom-e az Ő munkájáért Szovátán, Parajdon, Alsósófalván? Kérem-e Őt, hogy támasszon és küldjön ki munkásokat az Ő aratásába?"
Legyünk őszinték: mindannyian imádkozunk azokért a dolgokért, amelyek a legfontosabbak számunkra. Én gyakran imádkozom a gyermekeimért, mert nagyon fontosak számomra. Imádkozom a feleségemért, mert ő nagyon fontos nekem. Ha beteg leszek, imádkozom az egészségemért, mert az fontos nekem. Ha anyagi nehézségeink vannak, vagy munkára van szükségünk, komolyan imádkozunk ezekért a szükségletekért, mert ezek a dolgok fontosak számunkra. De a fontos kérdés az, hogy ,,Az Úr aratása elég fontos-e nekem ahhoz, hogy arra ösztönözzön, hogy gyakran imádkozzak érte?".
Az Úr imádságában (Mt 6:9-13) mi áll az első helyen? Az imádság Isten dicsőségéért, hogy az Atya neve megszentelt vagy megbecsült legyen. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, ezután azért kell imádkoznunk, hogy eljöjjön az Ő országa, és legyen meg az Ő akarata a földön is, amint a mennyben. Csak akkor szentelődik meg vagy dicsőül meg a földön, ha az emberek naponta alávetik magukat Istennek mint Királynak, és igyekeznek az Ő akaratát teljesíteni. Jézus tehát arra tanít bennünket, hogy az imádságunkban a legfontosabb az Atya dicsőségéért és az Ő országáért való imádkozás kell, hogy legyen. Csak ezután utasít minket arra, hogy imádkozzunk személyes szükségleteinkért, például a mindennapi kenyerünkért, a bocsánatért és a bűn feletti győzelemért. De az Úr utasítása ebben a jól ismert imádságban egyértelmű, hogy ha elsősorban nem azért imádkozunk, hogy Isten dicsősége növekedjen az Ő országának terjedése által, akkor nem helyesen imádkozunk.
Ezért, hogy engedelmesek legyünk, így imádkozunk: ,,Uram, küldj munkásokat a te aratásodba". Természetesen olyan fiatalokra gondolunk, akik a világmissziónak szentelik magukat, és olyan fiatal férfiakra, akik elhívást éreznek a lelkipásztori hivatásra. Igaz, hogy mindig több istenfélő misszionáriusra és lelkipásztorra van szükség. Az is igaz, hogy az ember nem mehet ezekre a szolgálati területekre Isten egyértelmű elhívása nélkül, és hogy nem mindenki rendelkezik ilyen elhívással. Csak egyeseknek kell teljes munkaidőben a szolgálatnak szentelniük magukat.
De van egy másik értelmezés is, amelyben minden hívőnek munkásnak kell lennie Isten aratási mezején. Minden hívő kapott Istentől egy lelki ajándékot, és azt a parancsot kapja, hogy használja azt az Isten országáért. Minden hívőnek Jézus Krisztusról kell tanúságot tennie másoknak a saját környezetében. Minden hívő legyen jó gazdája az Isten által rábízott anyagi erőforrásoknak, hogy pénzünket és vagyonunkat az Ő ügyének előmozdítására használjuk. Nem sokáig imádkozhatsz tehát munkásokért, mielőtt az Úr a válladra koppint, és megkérdezi: ,,És veled mi a helyzet? Azt akarom, hogy dolgozz az aratásomban". Ez vezet el a második szóhoz:
2.Küldetés: Munkálkodsz-e az aratási mezőn?
Ezek az emberek küldetéstudattal indultak útnak. Igaz, ez egy különleges küldetés volt, és nem mindenki kap Istentől megbízást arra, amit ők tettek. De ha mindnyájan azt a parancsot kaptuk, hogy először Isten országát és igazságát keressük (Mt 6:33), akkor nehéz megkerülni azt a tényt, hogy mindnyájan Istentől kapott küldetéstudattal kell rendelkeznünk. Ezt a küldetést különböző módon teljesíthetjük, különböző adottságainknak és helyzetünknek megfelelően. De bármit is teszünk az Úrért, rendelkeznünk kell azzal a komoly céltudatossággal, amely abból a felismerésből fakad, hogy feladatunk van, és számot fogunk adni az aratás Urának arról, hogy mit tettünk azzal kapcsolatban, amit Ő parancsolt nekünk, hogy tegyünk.
Bár az Úr utasításai ezeknek az embereknek a küldetésükre vonatkozóan egyedülállóak voltak, az általános benyomás az, hogy a feladatukra kellett összpontosítaniuk, és nem volt szabad hagyniuk, hogy bármi is a küldetésük útjába álljon. Jézus rögtön figyelmezteti őket, hogy úgy küldi ki őket, mint bárányokat a farkasok közé (10:3). Lesz ellenállás és veszély, és egyedül tehetetlenek lesznek, hogy megálljanak ellenük; ezért Istenre kell hagyatkozniuk, hogy megvédje őket.
Jézus azt mondja nekik (10:4), hogy ,,ne vigyenek magukkal se erszényt, se táskát, se sarut" (feltehetően extra sarut). Könnyedén kellett utazniuk, és Istenre kellett bízniuk a szükséges ellátást. Nem szabadott hagyniuk, hogy a magukkal vitt holmik eltereljék a figyelmüket, hanem a küldetésükre kellett összpontosítaniuk. ,,Senkit sem üdvözölhettek útközben". Ez nem azt jelentette, hogy udvariatlanok vagy barátságtalanok legyenek, hanem azt, hogy ne vonják el a figyelmüket hosszas csevegéssel, amely nem járul hozzá a küldetésükhöz. A tanítványok figyelmét nem vonhatja el a küldetésükről, hogy házról házra járva a legjobb ételt és szállást keressék (10:5-8). Inkább, ha valaki hajlandó szállást és ételt adni nekik, és az illető szimpatizál a küldetéssel, akkor ott kell maradniuk, és folytatniuk kell a munkát.
Bár a konkrét utasítások nem vonatkoznak ránk, a lényeg igen: Nem szabad csak úgy belebonyolódnunk Isten dolgaiba. A küldetésünkre kell összpontosítanunk. Jézus azt parancsolja minden hívőnek, hogy ,,keressétek először az Ő országát és igazságát".
Egy férfi sikertelenül horgászott, amikor észrevett a közelben egy nőt, aki egymás után fogta ki a halakat. Csalódottan végül megkérdezte az asszonytól a titkát. ,,A vacsoráért vagy a sportért horgászik?" - kérdezte a nő. ,,A sport kedvéért horgászom" - válaszolta a férfi. ,,Nos, ez a maga problémája" - jelentette ki a nő. ,,Vacsorára horgászom." (Reader's Digest).
Ne kérjük az Urat, hogy hobbihorgászokat küldjön ki az Ő aratásába. Munkásokért kell imádkoznunk. A munkások elszántan dolgoznak, mert a vacsorájukért dolgoznak. Ha törődünk azokkal a dolgokkal, amelyekkel Isten törődik, akkor könyörögni fogunk, hogy küldjön munkásokat az Ő aratómezejére. Nem tudunk őszintén imádkozni a munkásokért, ha nem tartozunk közéjük. El kell tehát kezdenünk imádkozni: ,,Uram, mi a küldetésem? Mit akarsz, mit tegyek a Te ügyed előmozdítása érdekében?". Ha ezt kiderítetted, akkor ezek az igeversek legalább két figyelmeztetést adnak:
a.)Ne add fel az ellenállás vagy elutasítás miatt. Inkább számíts rá.
A farkasfalka között vándorló bárányok ne számítsanak arra, hogy jól fogják érezni magukat. A legtöbb ellenállás, amellyel Jézus és munkatársai találkoztak, a vallási intézményektől származott. A fő ellenállás, amivel szembesülsz, az egyházon belülről jön.
Készülj fel: Ha bekapcsolódsz az Úr szolgálatába, kritizálni fognak, főként az egyházon belüliek.
b.)Ne hagyd, hogy a társadalmi kapcsolatok vagy az anyagi javak eltereljék a figyelmedet. Inkább maradj a küldetésedre összpontosítva.
Ahogyan ezek a munkások is könnyen elterelhették volna a figyelmüket azzal, hogy értelmetlen csevegésbe bocsátkoznak azokkal, akikkel útközben találkoztak, úgy mi is elterelhetjük a figyelmünket olyan társadalmi kapcsolatokkal, amelyek nem tartoznak a küldetésünkhöz. A célunkra kell összpontosítanunk. Jézust a bűnösök barátjaként ismerték, mert elment a társasági összejöveteleikre. De soha nem csak azért ment, hogy ismerkedjen. Mindig céllal ment, hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket. Ha cél nélkül jársz társasági összejövetelekre, akkor beszippantanak a világ értelmetlen szokásai, és megszűnsz az aratásban dolgozó munkás lenni. Az aratási munkás mindig arra összpontosít: ,,Hol tart ez az ember lelkileg, és hogyan tudok részt venni abban, hogy az Úrhoz vezessem?".
Arra is vigyáznunk kell, hogy az anyagi javak ne vonják el a figyelmünket. Bár Isten kegyelmesen ellát minket mindennel, amit élvezhetünk, nem a gazdagság bizonytalanságára kell alapoznunk a reményünket, hanem Istenre. Gazdagnak kell lennünk jó cselekedetekben, gyűjtenünk kell magunknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjük az igazi életet (1Tim 6:17-19).
Imádság, misszió, ...
3. Üzenet: Hirdeted-e Isten országát az életeddel és a szavaiddal?
Ezeknek az aratómunkásoknak meg kellett gyógyítaniuk a betegeket, és azt kellett mondaniuk nekik: ,,Elközelített hozzátok az Isten országa" (10:9). Ha üzenetüket elutasították, akkor is ezt kellett hirdetniük, amikor elhagyták a várost: ,,Mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok" (10:11). Így életükkel (gyógyításukkal) és ajkukkal kellett hirdetniük Isten országának üzenetét. Nyilvánvaló, hogy az ország eljött ezekhez az emberekhez, akár elfogadták, akár elutasították. Azt állítom, hogy az itteni gyógyító szolgálat egyedülálló volt, mivel ezek az emberek hatalmat kaptak arra, hogy válogatás nélkül mindenkit meggyógyítsanak, a Jézusban eljött országkorszak jeleként. Napjainkban senki sem kap ilyen ajándékot, mivel a célja egyedülálló volt. De még így is a teljes emberről kell gondoskodnunk, és bár nem ígérhetjük Isten csodálatos gyógyulását minden emberen, azért imádkozhatunk és imádkoznunk kell, hogy Isten kegyelmesen gyógyítsa meg azokat, akiknek erre szükségük van. De a legnagyobb szükségük az, hogy alávessék magukat Istennek, mint Úrnak és Királynak.
Isten országa az a birodalom, amelyben Ő uralkodik. Azzal, hogy Jézus azt mondta, hogy az ország elközelített, vagy eljött ezekhez az emberekhez, nem azt akarta mondani, hogy a jövőben nem lesz további kiteljesedés. Még mindig közeleg a nap, amikor Jézus visszatér, és uralkodik Izrael és a nemzetek felett mindannak megfelelően, amit az ószövetségi próféták megjövendöltek (ApCsel 1:6; 3:18-24). De az ország a kezdeti fázisában Jézus személyében már megérkezett, és az üzenet az volt, hogy az embereknek alá kell vetniük az életüket a Királynak.
Isten országának üzenete határozott vonalat húz a homokba azzal, hogy békét hirdet azoknak, akik alávetik magukat Jézusnak mint királynak, de szörnyű ítéletet azoknak, akik nem hajlandók alávetni magukat. Amikor a munkások beléptek egy házba, először békét kellett hirdetniük annak. Ezek nem csak szép szavak voltak, hanem Isten áldásának tényleges bejelentése, ha az emberek elfogadják és alávetik magukat Isten országa üzenetének. Ha az emberek nem fogadták el az üzenetet, akkor a béke kihirdetése a munkáshoz visszatért, és helyébe egy szörnyű figyelmeztetés lépett, amely a biztos eljövendő ítéletre figyelmeztetett (10:10-15). Darrell Bock megjegyzi: ,,A szakasz feltételezi Isten egyetemes szuverén hatalmát és az ország üzenetének döntő fontosságát az emberiség számára" (Lukács [Baker], 2:1002).
Sokan azok közül akik magukat keresztyénnek vallják nem hiszik el azt, amit Jézus egyértelműen tanított az eljövendő ítéletről és a pokolról!
Jézus nem spekulált az eljövendő ítéletről, hanem tekintéllyel beszélt róla (10:12)! Világossá teszi, hogy az emberek aszerint lesznek megítélve, hogy milyen mértékben utasították el a világosságot. A pokolban a büntetés fokozatai lesznek. Rosszabb lesz azoknak, akik világosan hallottak Krisztusról, és elutasították, mint azoknak, mint például Sodoma, Tírusz és Szidón, akik nem rendelkeztek világos tanúságtétellel. A 13. vers elgondolkodtató: Jézus kijelenti, hogy tudja, hogyan reagáltak volna azok, akik nem hallották, ha hallották volna! Mégis, bár megbánták volna bűneiket, ha hallják, azonban nem hallották, és meg lesznek ítélve gonoszságuk és hitetlenségük miatt!
De az igazi figyelmeztetés, amit a szívünkre kell vennünk, ez: Ezek a városok, amelyeket Jézus a szörnyű ítélet eljövetelére figyelmeztet, vallásos városok voltak, amelyek ismerték Jézus üzenetét és csodáit. Sodoma, Tírusz és Szidón pogány városok voltak. A figyelmeztetés az, hogy azok, akik a templomban ülnek, de nem hatja meg őket az az ajánlat, hogy Krisztus által békét köthetnek Istennel, azok, akik ismerik a lelki igazságokat, de nem hajlandók alávetni magukat Krisztusnak mint Úrnak - ezek a vallásos emberek sokkal szigorúbb ítéletet fognak kapni, mint a nyers pogányok, akik nem ismerik az evangéliumot. J. C. Ryle ezt így fogalmazza meg:
,,Nem szükséges, hogy túlzásba vigyük a lázadást. Nem szükséges nyíltan szembeszállnunk az igaz vallással. Csak hidegnek, nemtörődömnek, közömbösnek, mozdulatlannak és érintetlennek kell maradnunk, és a végünk a pokolban lesz. Ez volt Korazin és Betsaida pusztulása. És félő, hogy ez lesz ezrek vesztesége, amíg a világ áll. Egyetlen bűn sem csap kisebb zajt, de egyik sem pusztítja olyan biztosan a lelket, mint a hitetlenség."
Gyakran halljuk, hogy az emberek azt mondják, hogy ha látnának egy csodát, vagy valóban személyesen hallanák Jézust, akkor hinnének. Nem így van! Ezek a városok hallották Jézust és látták csodáit, de megkeményítették magukat ellene. Nem akarták alávetni magukat Neki, mint Királynak. Jézus hírnökeit hallgatni azt jelenti, hogy meghallgatják Őt, és elutasítani őket azt jelenti, hogy elutasítják Őt (10:16). Jézus megjósolja Kapernaum pusztulását. Magukat nagyra tartották (mennyekbe magasztalták), de Jézus másként gondolta, és az Ő szava áll. Kapernaum városa ma már egy lakatlan romhalmaz. Ugyanaz, ami ott történt, könnyen megtörténhet Sóvidékkel is. Népünknek nagy világossága van, de még azok közül is sokan, akik Krisztust vallják, engedetlen és önző életükkel mutatják, hogy nem rendelik alá magukat az Ő uralmának. Borzalmas dolog az ilyen tudással rendelkezők számára, hogy elutasítják az evangéliumot!
Ezért kiáltja nekünk igeszakaszunk ezeket a szavakat: Imádság (imádkozol-e az aratásért?); Küldetés (dolgozol-e az aratómezőn?); Üzenet (hirdeted-e életeddel és száddal Isten országát?). Végül pedig:
4. Sürgősség: Az örökkévalóság fényében élsz és teszel bizonyságot?
Ismétlem, tisztában vagyok vele, hogy érzékenyen kell bánnunk az emberekkel; nem ragadhatjuk meg őket a gallérjuknál fogva, és nem kiabálhatunk nekik figyelmeztetéseket a pokolról. De akkor is, érezzük-e küldetésünk sürgősségét? ,,Az a nap" (10:12), az ítélet napja hamarosan eljön. A mi üzenetünk nem az, hogy ,,Próbáld ki Jézust, és jobban fogod érezni magad, és boldogabb lesz az életed". Érzékenyen, de világosan figyelmeztetnünk kell az embereket, hogy bűnösök, akik Isten biztos ítéletével néznek szembe, de megismerhetik a békét Istennel, ha bíznak Jézus Krisztusban mint Megváltóban és Úrban. Az idő rövid; az örökkévalóságot kell állandóan szem előtt tartanunk.
A halál hirtelensége és bizonyossága sürgető érzést kell, hogy keltsen bennünk, akik tudjuk, mit tanított Jézus az eljövendő ítéletről. Imádkoznunk kell az elveszett emberek nyitottságáért. Imádkoznunk kell, hogy Isten népe küldetéstudattal dolgozzon az aratásban. Világosan kell hirdetnünk az üzenetet, hogy Jézus az Úr és Király, és hogy az embereknek el kell fogadniuk az Ő békeajánlatát most, vagy később szembe kell nézniük a szörnyű következményekkel.
Következtetés
Néhány évvel ezelőtt az újságok lehoztak egy történetet egy férfiról, aki kiugrott egy repülőgépből, és az ejtőernyője nem nyílt ki rendesen. Több mint egy percbe telt, mire 3000 láb mélyre zuhant a föld felé. Ilyen körülmények között egy perc hosszú idő! Mit gondolsz, mire gondolt, miközben a föld felé száguldott? Erre a kérdésre nem tudom a választ, bár a férfi valahogy túlélte. Ha ez az élmény nem késztette arra, hogy józanul elgondolkodjon az örökkévalóságról, akkor semmi sem fogja!
Körülöttünk mindenütt ejtőernyő nélkül zuhannak emberek az örökkévalóság felé. Jézus Krisztus ez az ernyő. Ha tudod ezt a tényt, imádkozz az aratásért és több munkásért. Menj küldetéstudattal, hogy az aratómezőn dolgozz. Olyan módon élj és hirdesd az üzenetet, amely tiszteli Jézus Krisztust mint Urat és Királyt, és amely megmutatja az elveszett embereknek az Ő békeajánlatát. Ne hallgasd el a sürgető figyelmeztetést, azt, hogy az ajánlat visszautasítása biztos ítéletet jelent. Úgy élj, hogy az emberek lássák, hogy ezt komolyan is gondolod. Az örökkévalóság fényében az evangélium a kulcsfontosságú üzenet. Mi vagyunk a hírnökök. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-18 23:04:56, szerda
|
| |
| |
Vörös tenger (II)
Második szabály
Inkább Isten dicsősége érdekeljen, mint a te megkönnyebbülésed
,,Hátha azt gondolja a fáraó, hogy eltévedtek Izráel fiai ezen a földön, körülzárta őket a puszta. Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözőbe vegye őket, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az ÚR." (2Mózes 14:3-4)
A helyes kérdés feltevése
,,Ha egy nehéz krízisre csak úgy tudnánk tekinteni, mint egy olyan alkalomra, amely az isteni kegyelem elégséges voltát mutatja meg, akkor ez lehetővé tenné számunkra, hogy megőrizzük lelkünk egyensúlyát és dicsőítsük Istent, még a legmélyebb vizekben is." (C. H. Mackintosh)
1946-ban Gertrude Stein írónő egy autóút során nagyon fáradtnak és betegnek érezte magát. A franciaországi Neuillyben lévő amerikai kórházba szállították, ahol előrehaladott rákos megbetegedést diagnosztizáltak nála. A sebész megműtötte, de már túl késő volt. Gertrude július 27-én este hunyt el. Utolsó szavai zavarba ejtették a körülötte lévőket. ,,Mi a válasz?" - kérdezte. Amikor senki sem válaszolt, elnevette magát, és azt mondta: ,,Ebben az esetben mi a kérdés?".
Néha azért nem találjuk a választ a dilemmáinkra, mert rossz kérdéseket teszünk fel. Talán Gertrude Steinhez hasonlóan gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizálnak nálunk is. Vagy válságban van a gyermekünk, vagy bonyolult jogi problémával állunk szemben. Talán nincs pénzünk a főiskolára, vagy nehéz párkapcsolatban élünk. Talán elhagyott minket a barátnőnk vagy barátunk - vagy a házastársunk. Természetes ösztönünk, hogy megkérdezzük:
,,Hogyan kerültem ebbe a zűrzavarba, és hogyan juthatok ki ebből?" ,,Milyen gyorsan tudom megoldani ezt a problémát?" ,,Miért pont velem kellett ennek megtörténnie?"
Ezek természetes kérdések, de lehet, hogy rossz kérdéseket teszünk fel. Van egy jobb megközelítés, amely a nehézségek teljesen újfajta szemléletét eredményezi, amely más kontextusba helyezi problémáinkat, és új szemléletmódot teremt a nehéz helyzetek kezeléséhez.
Legközelebb, amikor túlterhelt vagy, ahelyett, hogy azt kérdeznéd: ,,Hogyan tudok kijutni ebből a zűrzavarból?", próbáld meg azt kérdezni: ,,Hogyan dicsőülhet meg Isten ebben a helyzetben?". Az ember nézőpontja teljesen megváltozik az e megközelítés mögött rejlő lelki valóságok miatt. Olyan ez, mintha egy sötét stadionban felkapcsolnánk a reflektorokat.
Figyeljük meg, hogyan alakul ez a 2Mózes 14:3-4-ben: ,,Hátha azt gondolja a fáraó, hogy eltévedtek Izráel fiai ezen a földön, körülzárta őket a puszta. Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözőbe vegye őket, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az ÚR."
Isten szándékosan úgy szervezte meg a Kivonulás eseményeit, hogy alkalmat adjon arra, hogy megmutassa, milyen hatalommal rendelkezik mind az ellenségei, mind az elemek felett. Az Új Nemzetközi Fordítás így fogalmaz: ,,Dicsőséget szerzek magamnak a fáraón keresztül; és egész seregén keresztül".
Azon a drámai estén Isten dicsősége szikrázott a holdfényben, miközben az óceán vízpermete ide-oda csapkodott és táncolt, amíg a vizek szétváltak, és a tengerfenék száraz földnek tűnt. Az Ő dicsősége folyékony falakban emelkedett a tágra nyílt szemű izraeliták elé, és hőstettei ezer nemzedékre énekeik és történeteik anyagává váltak.
Te is úgy tekinthetsz a problémádra, mint alkalomra, hogy Isten csodákat tegyen.
Gondolj a 136. zsoltár szavaira:
Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete,
Kettéhasította a Vörös-tengert, mert örökké tart szeretete,
De a fáraót és seregét a Vörös-tengerbe szorította, mert örökké tart szeretete.
Viasz a napsütésben
,,Tudom, hogy csak azért próbál engem, hogy növelje a hitemet, és ez mind szeretetben történik. Nos, ha Ő megdicsőül, én elégedett vagyok." (J. Hudson Taylor)
Maga az Úr Jézus is gyakorolta a Vörös-tengeri 2. szabályt, amikor a nehézségek és a követelmények megnehezítették a napirendjét. A János 9-ben például, amikor tanítványai találkoztak egy születésétől fogva vak emberrel, megkérdezték: ,,Hogyan került ez az ember ebbe a helyzetbe? Miért történt ez? Ki vétkezett, ez az ember vagy a szülei, hogy így született?".
Válaszában Jézus tulajdonképpen azt mondta: ,,Rossz kérdést tesztek fel. Ez az ember azért született vakon, hogy Isten hatalma megmutatkozhasson az életében". A Megváltó ezután sárral megkente a férfi szemét, amelyet a Siloám tavában kellett kimosnia. ,,Elment tehát, megmosakodott, és látva tért vissza".
Később, a János evangélium 11. fejezetében olvashatunk két nővérről, Máriáról és Mártáról, akik sürgős üzenetet küldtek Krisztusnak haldokló testvérükkel, Lázárral kapcsolatban. ,,Gyere gyorsan" - mondták. ,,Beteg az, akit szeretsz." Jézus azonban addig várakozott, amíg Lázár meg nem halt. A nővérek szemrehányóan mondták: ,,Uram, ha itt lettél volna, a testvérünk nem halt volna meg". Jézus másképp látta a dolgokat. Megmagyarázta: ,,Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére van, hogy Isten Fia megdicsőüljön általa". Aztán feltámasztotta Lázárt a halálból az életre Isten dicsőségére.
Nem sokkal később, a János 12. fejezetben Jézus megérkezett Jeruzsálembe virágvasárnap. Az Ő ideje rövid volt; a hét végén már a kereszten fog függni. Ahogy a szamáron ülve bevonult a városba, spontán felvonulás alakult ki. A lelkes tömeg hódító hősként éljenezte Őt, és azt kiabálta: ,,Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében!"
De Jézus nem osztozott az örömükben, mert előre látta a szenvedését. ,,Most az én lelkem nyugtalan, és mit mondhatok?" Kiáltott. ,,Atyám, ments meg engem ettől az órától"? De hiszen ezért jöttem erre az órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet" (János 12:27-28).
Más szóval, élete leggyötrelmesebb hetének kezdetén Jézus nem azt kérdezte, hogy ,,Hogyan juthatok ki ebből?", hanem azt, hogy ,,Hogyan dicsőülhet meg Isten neve?". Az Atya válasza a 28. versben található: ,,Megdicsőítettem és meg is fogom dicsőíteni újra".
Isten nem pazarolja el a szenvedést. Ha lehetetlen helyzetekbe vezet minket, akkor is megszabadít minket a maga idejében, a maga módján és az Ő nevéért. A mi feladatunk a nehézségek közepette az, hogy megtanuljuk Urunk egyszerű, de alázatos imáját: Mit mondhatok? Ments meg engem ettől az órától? Nem, Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet.
Végül is erről szól az életünk. Egyedül Őt illeti a dicsőség.
,,Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget" - mondta a zsoltáros (Zsolt 115,1). Izrael fiai ezt nem értették, ezért azt kiáltották: ,,Hogyan kerültünk ebbe a bajba?". Azt kellett volna kérdezniük: ,,Hogyan nyer dicsőséget Isten ezen a helyzeten keresztül?".
A 106. zsoltár írója éppen erre hívta fel a figyelmet:
,,Őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél."
Ennek ellenére megmentette őket az Ő nevéért. (7-8. v., kiemelés hozzáadva) Hogyan tudott tehát Isten egy lehetetlen helyzetet fogni, megfordítani, és az Ő dicsőségére használni? Az elválasztott vizek története megmutatja nekünk, hogy Isten dicsőséget nyer
amikor ellenségei legyőzetnek; amikor gyermekei megszabadítva vannak; amikor neve felmagasztalva van; amikor hőstetteire emlékeznek; és amikor dicséretét zengik.
,,Isten néha nehézségeket támaszt népe útjába" - mondta Matthew Henry - ,,hogy dicsőséget szerezzen, amikor legyőzi azokat, és átsegíti népét rajtuk".
Az Úr talál módot arra, hogy a nehézségeket szabadítássá, a problémákat pedig dicséretté változtassa. Szépséget ad a hamu helyett, és az imádat magatartását a nehéz lelkület helyett. Megdicsőíti a nevét gyermekei életében, bármilyen nyomorúságban is éljenek. Ő dicsőséget szerez magának a mi ellenséges helyzeteink felett. Eközben olyan áldásokat fog hátrahagyni, amelyek elolvasztják a terheket, mint viaszt a napsütésben.
A maga módján
,,A legsúlyosabb megpróbáltatások sem tűnnek elviselhetetlennek, kivéve, ha rossz szemszögből nézzük őket." (Brother Lawrence)
Egy ma már többnyire elfeledett kis evangéliumi ének örvendeztette meg a száz évvel ezelőtti keresztényeket. Gyakran hegedűszóra énekelték, és Isten egyedülálló módszereivel büszkélkedett gyermekei szükségleteinek kielégítésében.
Az Úr így vagy úgy, de gondoskodni fog rólunk. Lehet, hogy nem az én módomon. Lehet, hogy nem a te utadon. És mégis, az Úr a maga módján gondoskodni fog.
Ugyanilyen bizalommal mondhatjuk, hogy Isten valamilyen módon megszabadítja népét minden megpróbáltatásból és bajból, amellyel az találkozik. Lehet, hogy nem az én módomon. Lehet, hogy nem a te módodon. És mégis , az Úr a maga módján meg fog szabadítani. A saját nevéért teszi, az Ő dicsőségére teszi.
A Vörös-tengeri beszámolóban az Úr kezdettől fogva dicsőséget akart szerezni magának azzal, hogy az utolsó pillanatban ragadja ki népét a megsemmisülés torkából. Soha nem aggódott a kimenetel miatt, mert tudta, hogy bármikor biztosíthat menekülési útvonalat. ,,Isten hűséges" - erősíti meg a Biblia - 'aki ... a menekülés útját is elkészíti' (1Kor 10:13).
Igaz, az Úr nem mindig úgy szabadít meg minket a problémáinktól, ahogyan mi szeretnénk. Ő a maga módján cselekszik, de hosszú távon mindig az Ő útja a legjobb, és az mindig imádathoz vezet. Halljuk Őt a Zsoltárok 50:15-ben: ,,Hívj segítségül engem a nyomorúság napján, megszabadítalak, és dicsőíteni fogsz engem".
Ez a vers jutott eszembe nemrég, amikor egy barátom felhívott, aki mélyen aggódott tizenhat éves fia miatt. Rossz társaságba keveredett, kimaradt az iskolából, drogozott, és egyre inkább kicsúszott a lába alól a talaj. Időközben Jasont letartóztatták testi sértésért és fegyveres rablásért. Zokogva mesélte a telefonban, hogy mennyire szereti a fiát, de a vele kapcsolatos problémái megoldhatatlanok.
Amikor a fiatalkorúak börtönébe ment a kocsival, hogy a fiát lássa, ablaktörlőre volt szüksége a szemeinek, mert a könnyektől alig látta az utat. De megérkezett, és Istent munkában találta, aki meghallgatta imádságait. A börtönruhába öltözött Jason is sírt. Bibliát akart, és meg akarta változtatni az életét. A tékozló fiúhoz hasonlóan ő is észhez tért, és lelkileg készen állt arra, hogy hazatérjen. Attól a naptól kezdve más ember lett.
,,Sok tékozló nem tér vissza a húszas vagy harmincas évei előtt" - mondtam neki később. ,,A tiéd tizenhat évesen tért haza."
Mint az izraelitáknak a Vörös-tengernél, élete legrosszabb pillanata volt valójában a legnagyobb napja, mert az Úr az Ő népének megszabadításával foglalkozik
...a maga módján ...a maga idejében ...a maga dicsőségére.
,,Sok nyomorúsága van az igaznak" - írta Dávid a Zsoltárok 34:19-ben - 'de az Úr mindezekből megszabadítja őt'.
Ezért most ahelyett, hogy azt kérdeznéd: ,,Hogyan tudok kijutni ebből a zűrzavarból?", kérdezd meg: ,,Hogyan dicsőülhet meg Isten abban a helyzetben, amivel szembenézek?".
Robert J. Morgan
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-18 22:27:52, szerda
|
| |
| |
Szeptember 19
Az emberi mennyország
,,Ezért vannak az Isten trónja előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában, és a trónon ülő velük lakik." (Jelenések 7:15)
Szeretem feltűrni az ingujjamat és szolgálni Istent - kórházakat látogatni, ügyeket képviselni, szolgálatban utazni, házassági kapcsolatban lenni, festeni a festőállványomnál, írni a számítógépen, és még sok minden mást. De őszintének kell lennem: bár szeretem a munkámat, szükségem van a pihenésre. Valójában a pihenés az, ami megerősít a munkához. Ezek különálló és különböző dolgok, mégis kiegészítik egymást. A mennyben a munka és a pihenés nem lesz külön. Mindkettőt egyszerre fogjuk megtapasztalni. A miénk erőteljes munka lesz, amelyben soha nem fogunk elfáradni. Mindig aktívak leszünk, mégis pihenünk, mindig pihenünk, mégis aktívak vagyunk. A Zsoltárok 2:8-9 utal arra, hogy milyen munkát fogunk élvezni: ,,Te fogsz uralkodni [a föld végső határán]". Ez munka lesz! Nem néhány hektárról beszélünk a farm hátsó részén - a hatalmi körünk az egész világegyetem lesz. Nagyon sok dolgunk lesz. Felfedezni, alkotni, uralkodni, felderíteni, irányítani, birtokolni és gyönyörködni benne. Mindezek mellett teljesen nyugodtak leszünk. Meglepő módon a fáradtság a múlté lesz, hiszen ,,éjjel-nappal neki fogunk szolgálni", ahogy versünk emlékeztet bennünket. Az embereknek szükségük van a munkára. Szükségünk van a pihenésre. A menny a megváltott emberek otthona. Ez azt jelenti, hogy felépítésében és tevékenységeiben, beleértve a munkát és a pihenést is, alapvetően emberi lesz. Dr. A. A. Hodge azt állítja: ,,A mennyei örömöknek és foglalkozásoknak mind racionálisnak, erkölcsösnek, érzelmesnek, önkéntesnek és aktívnak kell lenniük. Ott kell lennie minden képesség gyakorlásának, minden ízlés kielégítésének, minden tehetség kibontakoztatásának, minden eszmény megvalósításának... Az értelmi kíváncsiságnak, az esztétikai ösztönöknek, a szent vonzalmaknak, a társadalmi vonzalmaknak, az emberi lélekben rejlő kimeríthetetlen erő- és hatalomforrásoknak a mennyben mind gyakorlásra és kielégülésre kell találniuk."
Nem fogsz évezredekig tétlenkedni a kilences felhőn; nem fogsz évezredeket eltölteni hárfát pengetve egy üvegtenger mellett. Lesz munkád. Egy boldog munka, amelyre tökéletesen alkalmas vagy.
Köszönöm, Uram, hogy a mennyben mindig lesz valami csodálatos dolgom... és boldog leszek, ha csinálhatom.
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-18 22:10:03, szerda
|
| |
| |
Szeptember 19
A közös istentisztelet célja, hogy hálássá tegyen, nem csak a vagyonért és az elért eredményekért, hanem azért, amit Krisztusban kaptál.
Aznap reggel egy bukott világban való élet minden csábítását és vonzerejét magammal vittem az istentiszteletre. Szükségem volt arra, hogy az értékeim újrarendeződjenek, és az ünneplésem újra legyen hangolva. Szükségem volt arra, hogy ismét hálás emberré váljak. Pontosabban, nem csak az élet könnyűségeiért, kényelmeiért és eredményeiért kellett hálásnak lennem, hanem az örök értékű dolgokért is. Újra meg kellett látnom, meg kellett értenem, kiáltanom és ünnepelnem kellett a kegyelmet. Az istentisztelet második éneke volt az, amely visszaadta a szívemnek a bűn szomorúságát és a kegyelem örömét:
Sem a bűnök listájával, amelyeket nem követtem el, sem az erények listájával, amelyeket követek,
sem azoknak a listájával, akikhez nem hasonlítok, nem szerezhetek helyet nálad.
Ó, Istenem! Légy irgalmas hozzám. Át és keresztül-kasul bűnös vagyok.
Egyetlen reményem az igazságosságra nem bennem van, hanem egyedül benned.
Sem alázatos ruha, sem buzgó ima, sem felemelt kéz, sem könnyes ének,
sem az igazságról való szavalás, nem tehet jóvá egyetlen rosszat sem.
Az én igazságom Jézus élete. Az én adósságomat Jézus halála fizette ki.
Fárasztó terhemet Ő viselte, és egyedül Ő adhat nekem megnyugvást.
Sem a világtól való elszakadás, sem a munkám, sem az ajándék, amit adok
nem tisztíthatja meg lelkiismeretemet, nem tisztíthatja meg kezemet, nem tehetem élővé lelkemet.
De Jézus meghalt és feltámadt. A halál hatalma megdöntöttetett!
Istenem irgalmas hozzám, és egyedül Krisztusban irgalmas.
Az én igazságom Jézus élete. Az én adósságomat Jézus halála fizette ki.
Fárasztó terhemet Ő viselte, és egyedül Ő adhat nekem megnyugvást.
És egyedül Ő adhat nekem megnyugvást.
Ahogy hallgattam a testvéreim énekét, és ahogy minden egyes mondatot magamba szívtam, kezdett eszembe jutni a bűnöm lehetetlensége és a megoldás teljessége, amely csak Jézus Krisztusban található. Szívem a sírás és a nevetés között ingadozott; a szomorúság ünneplésbe csapott át, ahogy az emlékezés kegyelme elárasztotta szívemet.
A feledékenység jelentéktelen dolognak tűnik. Minden nap elfelejtünk apró dolgokat. Egy pillanatra csalódottak vagyunk, aztán eszünkbe jut, hogy mit felejtettünk el, nevetünk rajta, és megyünk tovább. De a feledékenység nem jelentéktelen dolog, amikor a kegyelemről van szó. Megfoszt az imádattól, az identitástól, az alázattól, a bátorságtól és a reménytől. Hála Istennek, aki elrendelte, hogy összegyűljünk és emlékezzünk.
További tanulmányozásra és bátorításra: Kolossé 1
Paul David Tripp |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-17 22:05:43, kedd
|
| |
| |
Szeptember 18
A legjobb ,,jobb"
,,Gyógyíts meg, URam, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, mert csak téged dicsérlek." (Jeremiás 17:14)
Apám, aki örökké kopott farmerben, piros nadrágtartóban és kockás ingben járt, annyira nem illett a helyhez, annyira kényelmetlenül érezte magát, amikor a kórházba jött meglátogatni engem a sérülésem első napjaiban. Megmelengette a szívemet, amikor ott állt az ágyam mellett, fehéren szorította a korlátot, mosolygott, és nedves szemmel azt suttogta: ,,Minden nap és minden tekintetben egyre jobban és jobban és jobban leszel". Minden alkalommal ezt mondta, amikor eljött. Az ő szavai állandóan biztosítottak arról, hogy nem sokáig leszek béna; az ő szemében minden nap egyre jobb és jobb leszek. A testem soha nem rázta le magáról a bénulást. A pragmatikus azt mondaná: ,,Látod, apád szavai csak vágyálmok voltak. Nem lettél jobban, Joni; ehelyett egy kerekesszékben ragadtál." Én nem így látom a dolgot. Apának igaza volt. Minden nap jobban lettem. Talán nem külsőleg, de belsőleg. A lelkem megnyugodott. Tisztává vált a reményem. Ez az a fajta gyógyulás, amit az Ézsaiás 53:5 leír: ,,Az ő sebei által gyógyulunk meg". Az engesztelés a testi gyógyulásnál drámaibb gyógyulást biztosított számunkra; Istent az ember belső meggyógyítása érdekli. Számomra a meggyógyult és boldog szív a legjobb ,,jobb", mert ,,az Úr nem azt nézi, amit az ember néz. Az ember a külsőt nézi, de az Úr a szívet nézi" (1Sám 16:7). Gondolj arra, mikor mondtad utoljára, hogy ,,Uram, sokkal jobb lenne, ha csak...". Most gondolkodj el újra: vajon jobb lenne? Nem arról van szó, hogy Istennek más a meghatározása a ,,jobb" szóra; csak arról van szó, hogy az ő elképzelése a jobbról mélyebbre hatol. A dolog lényegéig hatol.
Uram Jézus, gyógyíts meg belülről kifelé. Hatolj a dolog lényegéig az életemben, és mutasd meg nekem a jobb utat... a legjobb utat!
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 50
|
|
|
|
2024. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
50 db bejegyzés |
| e év: |
1230 db bejegyzés |
| Összes: |
36795 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 96
- e Hét: 5684
- e Hónap: 25176
- e Év: 485170
|
|
|
Offline
