|
2017-12-16 21:44:50, szombat
|
| |
| |
A logikus érvelés és a szúnyogok
Peter van Inwagen azt javasolta, hogy annak a személynek, aki a világban lévő rosszal érvel Isten ellen, a következőképpen fogalmazzunk:
Szkeptikus: ,,Ha létezne egy mindenható, erkölcsileg tökéletes lény, aki hozzánk hasonlóan tudatában lenne a világ szörnyűségeinek, nos, akkor eleve nem is léteznének ezek a szörnyűségek, mert ő megakadályozta volna, hogy megtörténjenek. Vagy ha valamilyen okból nem ezt tette volna, akkor felbukkanásuk első pillanatában megsemmisítette volna őket. Csakhogy tanúi lehetünk a világ szörnyűségeinek, számosnak hosszú távon is. Ebből arra kell következtetnünk, hogy Isten nem létezik."
A szkeptikus érvelése tehát így épül fel:
1.Ha Isten igazán jó, nem akarhatja, hogy létezzen a rossz, ha pedig mindenható, nem engedheti, hogy létezzen.
2.A rossz létezik.
3.Tehát Isten, aki jó és mindenható, nem létezhet.
A hívő azonban válaszában rámutathat arra, hogy a rossz mint Isten létezését cáfoló érv egy előfeltételezést rejt magában: azt, hogy Istennek nincs oka megengedni a rosszat. Az érvelés a következő lehet:
Hívő: ,,Elképzelhető, hogy valaki erősen vágyik valamire, és képes lenne meg is szerezni azt, mégsem követi a vágyait, mert jó oka van rá, s ezek az okok többet nyomnak a latban, mint a vágyai... Istennek meglehet az oka arra, hogy megengedje a rossz létezését, s ezek az okok lényegesebbek, mint hogy ne létezzen a rossz."
Ha Istennek jó oka van arra, hogy megengedje a szenvedést és a rosszat, akkor Isten léte és a világban lévő rossz nem mond ellent egymásnak. A szkeptikusnak, ha nem akarja, hogy összeomoljon az érvelése, azt kellene felelnie erre: Lehetetlen, hogy Istennek efféle okai legyenek. Csakhogy ezt nagyon nehéz bebizonyítani.
Hogy a hívő bebizonyítsa a szkeptikusnak, hogy feltevése téves, rámutathat arra, hogy mi, emberek is gyakran megengedjük a szenvedést embertársaink életében, ha valami lényegesen jobb cél úgy kívánja. Az orvosok például gyakran fájdalmas beavatkozásokat és eljárásokat alkalmaznak, hogy pácienseiknek egészséges és hosszabb életet biztosíthassanak. A szülők, akik azzal büntetik gyermekük helytelen viselkedését, hogy megfosztják a játékaitól vagy kiváltságaitól, szintén fájdalmat okoznak (különösen a gyerek szemszögéből). Ha nem tennék, gyermekükben felnőttkorára sem alakulna ki az önuralom, s ez jóval nagyobb szenvedést vonna maga után. Sokan érzik úgy, hogy van némi igazság a Nietzschének tulajdonított mondásban: ,,Ami nem öl meg, az megerősít." Sokan emlékeznek úgy életük megpróbáltatásaira, hogy bármilyen gyötrelmesek voltak is, sokat tanultak belőlük, s ezáltal még nagyobb szenvedéstől menekültek meg. Tehát az az elv, hogy olykor el kell tűrnünk a fájdalmat, mert azáltal boldogabbá lehetünk, az emberiség számára elfogadott és alkalmazott elvnek számít. Nem lehet tehát automatikusan ellentmondást feltételezni Isten léte és a szenvedéssel kapcsolatos megfigyeléseink között.
A szkeptikus erre minden bizonnyal azt felelné, hogy az ellentmondás nem Isten és általában a szenvedés, hanem Isten és a világban tapasztalt különböző és óriási mértékű szörnyűségek között áll fönn. Szegény, tehetetlen emberek esnek borzalmas erőszak áldozatául, állnak ki szörnyű kínokat, amelyekben semmiféle nevelő, jellemerősítő szándék nem fedezhető fel. Igen, állíthatja a szkeptikus, hogy bizonyos szenvedéseknek lehet efféle jó oka, ám az a mértékű szenvedés, amit a világban látunk, megmagyarázhatatlan. Erre már nem jöhetett felhatalmazás Istentől.
Csakhogy az első rejtett előfeltételezésben egy újabbat fedezhetünk fel: ,,ha én nem látom okát, hogy miért kellett Istennek megengednie ezt a szenvedést... akkor bizonyára neki sem lehet rá oka." Ám ez az előfeltételezés nyilvánvalóan téves. Ne feledjük, hogy az Isten ellen a világban lévő rossz kapcsán megfogalmazott érvelés abból indul ki, hogy Isten mindenható: ,,Ha Isten ahogy állítod, végtelenül hatalmas, akkor miért nem vet véget a rossznak?" Egy olyan Isten azonban, aki végtelenül hatalmasabb nálunk, végtelenül nagyobb tudású is nálunk. Tehát nyugodtan visszavághatunk szkeptikus barátunknak: ,,Ha Isten végtelenül nagy tudású, akkor miért ne lehetne erkölcsi szempontból helytálló oka arra, hogy megengedje a szenvedést? Olyan oka, ami nekünk meg sem fordulna a fejünkben." Azt állítani, hogy ugyanannyit tudunk az életről és a történelemről, mint a mindenható Isten, logikai képtelenség, bármennyire ezt sugallják is kultúránk immanens keretei.
Stephen John Wykstra filozófus a szúnyogok példájával szemléltette az érvelés hibáját. Wykstra William Rowe írásaira reflektált, aki úgy vélte: mivel nem látunk semmi ,,lényeges jót", amellyel igazolható lenne, hogy Isten megengedi a szenvedést, ,,efféle jó nem létezik". Wykstra egy bizonyos rovarfajban találta meg a választ. ,,A Középnyugaton élnek olyan apró szúnyogok, amelyek, bár csípésük fájdalmas, láthatatlanok." Az, hogy nem látjuk őket nem jelenti azt, hogy nem repkednek körülöttünk. Alvin Plantinga tovább bontja az illusztrációt:
Bekukkantok a sátramba, de egyetlen bernáthegyit sem látok odabenn. Tehát valószínűsíthetően egyetlen bernáthegyi sem tartózkodik a sátramban. Ha ott lenne, jó eséllyel észrevenném, hiszen egy bernáthegyinek nem olyan könnyű elbújnia egy ilyen kicsi sátorban. Újra bekukkantok, és nem látok egyetlen apró szúnyogot sem... Ezúttal nem kifejezetten valószínű, hogy nincsenek apró szúnyogok a sátramban... Mégpedig azért, mert ha lennének, akkor sem venném észre őket, túl kicsik hozzá. A kérdés már csak az, hogy azok az okok - ha egyáltalán vannak -, amelyek miatt Isten megengedi, hogy efféle szörnyűségek megtörténjenek... inkább a bernáthegyire, vagy inkább az apró szúnyogra hasonlítanak-e... Feltéve, hogy Istennek jó oka van arra, hogy megengedje ezeket a szörnyűségeket, miért lennénk épp mi az elsők, akik értesülünk róla?... Feltéve, hogy Isten mindenható, illetve tudatában lévén saját jelentős ismeretelméleti korlátainknak, korántsem meglepő, hogy Isten okai... észrevétlenek maradnak előttünk.
Az Isten ellen megfogalmazott ,,logikai" érvelés Achillesz-sarkával állunk szemben, amely szerint a világban lévő rossz egyértelműen azt jelenti, hogy Isten nem létezhet. Ugyanakkor pontosan értjük, miért ütközik nehézségekbe ez az érv. Hiszen ha Istent olyannyira végtelennek és hatalmasnak képzeljük, hogy haragudhatunk rá, amiért megengedi a rosszat, akkor el kell ismernünk: ahhoz is elég végtelen, hogy tudja, miért teszi ezt.
Most már azt is értjük, miért van igaza Charles Taylornak abban, hogy ,,a rossz problémája" egészen a modern időkig nem minősült Istent cáfoló ténynek. Az ,,immanens keretek" között élő ember jóval magabiztosabb saját racionalitását illetően, s abban is biztosabb ókori elődeinél, hogy képes felfedni az univerzum titkait. Az a gondolat, miszerint ha számunkra elképzelhetetlen valami, akkor Isten számára is az, nem egyszerűen téveszme, hanem a gőgös, önmaga értelmében bízó ember ismertetőjegye.
Timothy Keller |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
Címkék: biztosíthassanak, előfeltételezést, elképzelhetetlen, szörnyűségeinek, beavatkozásokat, megfigyeléseink, következőképpen, előfeltételezés, ismeretelméleti, megsemmisítette, visszavághatunk, következtetnünk, megtörténjenek, kiváltságaitól, szörnyűségeket, megakadályozta, ismertetőjegye, megfogalmazott, szenvedéseknek, racionalitását, bernáthegyinek, bebizonyítani, szkeptikusnak, felbukkanásuk, illusztrációt, bernáthegyire, korlátainknak, észrevétlenek, haragudhatunk, láthatatlanok, lényegesebbek, középnyugaton, történelemről, embertársaink, automatikusan, tulajdonított, logikus érvelés, világban lévő, következőképpen fogalmazzunk, világ szörnyűségeinek, szkeptikus érvelése, rossz létezik, hívő azonban, rossz mint, előfeltételezést rejt, következő lehet, okok többet, rossz létezését, okok lényegesebbek, hívő bebizonyítsa, szenvedést embertársaink, orvosok például, Tehát Isten, Stephen John Wykstra, Wykstra William Rowe, Alvin Plantinga, Charles Taylornak, Timothy Keller,
|
|
Offline
