|
|
|
2018-03-27 12:51:55, kedd
|
| |
| |
Házasság a teremtés hajnalán - szemtől szemben egymással (1Mózes 2)
Az 1Mózes 2 új szemszögből ismétli meg a teremtés történetét, és kicsit más sorrendet említ. Az 1Mózes 2-ben a 7. vers tudósít arról, hogy Isten megalkotta Ádámot: "Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából". Évát azonban csak később alkotta meg, ahogy azt a 21-22. versekben olvassuk: "Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen." Ádám és Éva tehát az emberiség kezdetén nem voltak házaspár. Az Ádám és Éva teremtése között eltelt időszak életbevágó alapelveket tár elénk a férfit, az asszonyt és a házasságot illetően.
Ádám, mint "agglegény"
Isten az agglegény Ádámnak egy sor feladatot adott. Megbízta azzal, hogy művelje, gondozza és őrizze a kertet (2,15). Az arany, az ónixkő, az illatos gyanta és a világ más tájain hömpölygő folyók említése (2,10-14) azt sejteti, hogy a munka kiterjedhetett a kert határain kívülre. Mégis bármilyen gyönyörű is volt a Föld, valami hiányzott (1Móz 2,18). Az 1Mózes 2,15-17-ben azt olvassuk, hogy Ádám kapott egy parancsot, miszerint a jó és a gonosz tudásának a fájáról nem szabad ennie. Majd a 2,18-21-ben ez következik:
"Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére."
Idézzük csak fel, hogyan végződött a teremtés egyes napjainak a beszámolója az 1Mózes 1-ben: "És látta Isten, hogy ez jó". Ez a mondat, vagy ennek a megfelelője hatszor bukkan föl (1,4. 10. 12. 18. 21. 31). Azt olvassuk, hogy "Nem jó az embernek egyedül lenni" (2,18 - kiemelés tőlem). Ez a váratlan negatív megfogalmazás fennakadást okoz a dolgok menetében és meghökkenti az embert. Isten meglát valami rosszat a paradicsomban, pedig még nem jelent meg a bűn. Ádám problémájára Isten azon nyomban talál megoldást: "Alkotok hozzáillő segítőtársat". Mégsem lát azonnal munkához, inkább az a benyomásunk, hogy nem törődik Ádám bajával, hanem leülteti, hogy nevet adjon az állatoknak. Nekünk leesik az állunk, Isten elégedetlen, annak viszont semmi jele, hogy Ádámot zavarná valami - még nem. A kulcs az állatok elnevezése lesz.
A névadás is azt fejezi ki, hogy Ádám uralkodik a teremtésen. Ahogy a mai felfedezők csillagokat, üstökösöket és betegségeket neveznek el, ugyanúgy adtak nevet az uralkodók mindenféle dolognak a régmúlt időkben (vö. Dán 1,6-7). Természetesen ahhoz, hogy Ádám el tudjon nevezni egy állatot, meg kellett azt figyelnie, és el kellett néhány dolgon gondolkoznia: "Mi is ez az állat? Mi a legfontosabb benne, mi a lényege? Mi lenne a legtalálóbb név neki?" A névadás folyamatát leíró versek ismétlődnek. Isten odavitte az állatokat Ádámhoz, "hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. Így adott az ember nevet ..." (19-20. - kiemelés tőlem). Az ismétlés arra utal, hogy a feladat elvégzése sok időt vett igénybe. Aztán váratlanul ismét megjelenik a gondolat, hogy Ádám egyedül van, segítőtárs nélkül: "De az emberhez illő segítőtársat nem talált". Vajon miért tér vissza Mózes első könyve az egyedüllét problémájához most?
Miközben Ádám az állatokat nevekkel látta el, nem kerülhette el figyelmét az a tény, hogy minden állatnak volt társa, párja, csak ő volt egymaga! Az állatok párban jöttek, de hol volt az ő partnere? Biztosan megcsodálta Isten teremtményeit, de azt is megállapította, hogy egyik sem hozzá való. Vegyük csak példának okáért a kutyákat. Klassz dolog csavarogni, birkózni velük, feldobni egy teniszlabdát, és nézni, hogy kapják el a levegőben. Milyen megnyugtató, ha karosszékünk mellett szuszog egy elégedett eb, és mi a fejét simogatjuk. A kutyák majdnemhogy feltétel nélkül tudnak szeretni, ráadásul némelyikük még keményen dolgozik is, mégis: korlátozott lények. Arra kiválóan megfelelnek, hogy barangolásaink során elkísérjenek bennünket, de arra már nem alkalmasak, hogy az élet örömeit, szomorúságait megosszuk velük. Az ember úgy tud kapcsolatot teremteni a kutyával, hogy leereszkedik az ő szintjére, a kutya viszont soha nem tud az ember szintjére felemelkedni. Az ember a szív dolgait csakis egy másik emberrel tudja kitárgyalni.
Úgy gondolom, hogy Ádám is megértette ezt, miközben a névadást végezte. Isten azért kérte meg őt, hogy nevezze el az összes állatot, mert szerette volna, ha Ádám meglátja egyedüllétét és magányosságát. Ádámnak meg kellett értenie, hogy a munka és az állatok soha nem fogják kielégíteni. Többre volt szüksége, és most már tudta is. Ezért tér vissza Isten Ádám magányához a 2,20-ban.
"Nem jó az embernek egyedül"
Akármeddig is tartott, az állatok felvonulása világossá tette Ádám számára, hogy fölöttük áll, de egyedül van. Minél inkább szemlélte az állatokat, annál világosabbá vált, hogy nem közülük kell társat keresnie. Ádám keresett, de nem talált. Most, mikor a férfi is Isten szemével látja a helyzetet, Isten egy asszonyt teremt neki, mert Ádám felkészült arra, hogy társa legyen. Ray Ortlund, mikor értelmezi az 1Mózes 2-t, tökéletesen rátapint a lényegre:
"Miután az utolsó állatok is megkapták új nevüket, és elvonulnak, a férfi kérdőn feltekint. Isten így szól:
- Fiam, szeretném, ha lefeküdnél ide. Csukd be a szemed, és aludj.
A férfi mély álomba merül. A teremtő munkához lát: felnyitja a férfi oldalát, kivesz egy oldalbordát, bezárja a sebet, és elkészíti az asszonyt. Az asszony ott áll előtte, tökéletes, lélegzetelállító, és kizárólag a férfi igényeinek megfelelő. Az Úr ezt mondja neki:
- Leányom, szeretném, ha kicsit félreállnál. Mindjárt visszajövök érted ...
Akkor Isten megérinti Ádámot, és így szól:
- Most már ébredj, fiam. Itt van még egy teremtmény, akit el kell nevezned.
Akkor Évát odavezeti Ádámhoz."
Amikor Ádám meglátja Évát, kiejti az emberiség első feljegyzett szavait. Nem az történik, hogy füttyent egyet: Vive la différence! (Éljen a különbözőség!) De nem is nyög fel, hogy: Itt közelít az én rabtartóm! Ehelyett költői szavakat rebeg: - "Végre!" Az eredménytelen keresgélésnek vége. "Ez most már csontomból való csont, testemből való test" (2,23). Ott állt előtte az a társ, aki után megtanult vágyakozni, aki partnere lesz. Az, hogy a társa egyenlő vele, nem jelent rá nézve semmilyen veszélyt, de a különbségekben sem kell menedéket keresnie. A férfit izgalommal tölti el, mikor megérti, hogy csak az asszony képes kielégíteni a benne oly régóta égő vágyat a társkapcsolat és közösség után. Az asszony - menyasszonya és felesége - a férfihoz illő megfelelő segítő, mivel az ő testéből van, mégis más, mint az ő teste. Ezért örvendezik a férfi a látványtól oly nagyon, majd feleségül veszi az asszonyt. Az asszony beteljesíti, kiegészíti őt.
A házaspárok túl könnyen szem elől tévesztik a házasság szemtől-szembeni dimenzióját. Az évek múltával, ahogy a gyereknevelési, munkahelyi és anyagi gondok ránk nehezednek, még a legjobb házasság is olyan kapcsolattá válhat, amely pusztán együttműködés az ellenkező nem egyik kedves tagjával, aki megosztja velünk az ágyat és a tűzhelyet. A viszonyban a felek egyre többet állnak vállvetve egymás mellett, és egyre kevesebbet egymással szemben.
Még azok fejében is sokszor elhalványul ez, akik a házasságról tanítanak másokat. Az egyik évben a feleségem súlyos bélfertőzésben szenvedett, amelyet a giardia nevű mikroorganizmus okozott. Február 1-jén megbetegedett. Azt hittük, hogy egy átlagos, jóllehet igen erős gyomorvírus támadta meg. Az volt a furcsa, hogy hol jobban volt, hol rosszabbul, megint jobban, aztán megint rosszabbul 5-6 napon keresztül. Az orvos úgy ítélte, hogy nem lesznek súlyosabb következmények, majd néhány napra elutazott. A panaszok nem enyhültek, és mikor az orvos visszatért, a feleségemet ismét bevittük, de a legfontosabb vizsgálat eredményei késtek. A 12. napon is még az eredményt vártuk, de amikor a feleségem felkelt, hirtelen hányni kezdett, és visszazuhant az ágyra, úgy döntöttem, még egyszer beviszem a kórházba, függetlenül attól, hogy megérkeztek-e már az eredmények.
Egész délelőtt bent voltunk, és mikor hazaértem, nekiláttam eltüntetni a napok óta felgyülemlett piszkos edényeket és a szennyest. A teológián oktattam, amikor a betegség meglepett bennünket a második félévben; a nagyon eredményesen lezárt első félévem jutalma az volt, hogy a második félévben jelentősen növelték az óraszámomat. A többletórákon kívül azon a héten még külön előadást is kellett tartanom. Ráadásul pont akkor robbant le a mélyhűtőnk; a gyerekek és én is náthásak voltunk, és a házban több helyen is elektromos problémák jelentkeztek. Egyszerűen képtelen voltam aznap este bejutni a kórházba, de még a következő napon sem, mivel a gyerekeket ápoltam, végeztem a házimunkát, és persze közben dolgoztam. A rákövetkező napon feleségem, most már sokkal jobb állapotban, felhívott, és kérdezte, mikor tudok bemenni hozzá. Éppen kezdett már rend lenni körülöttem, és valami a lelkem mélyén nagyon vágyott arra, hogy otthon maradjak és dolgozzak. Ám aznap volt a február 1-jén kezdődött betegség 14. napja - éppen Valentin-nap! Meg kellett őt látogatnom. Útban a szobája felé, benéztem a kórház virágüzletébe. Még csak délelőtt 11 óra volt, de már minden alkalmi csokrot elvittek. Akkor elhatároztam, hogy valami nagyot választok, és megragadtam a legnagyobb és legdrágább csokrot a hűtőből, egy óriási, sárga virágokból álló zuhatagot. Pár lépés választott el a kórterem ajtajától, mikor feleségem - megérezve jelenlétemet? - kikukucskált. Tekintetünk találkozott, és az ajtóban szorosan átöleltük egymást. A virágok látványától szeme könnybe lábadt, és halkan ezt suttogta:
- Életemben nem láttam még ilyen gyönyörű virágokat!
Ez így azért nem volt igaz, mindenesetre értettem, mire gondol.
A jeles dátum napjára régen eltervezett programunkat persze el kellett halasztanunk. (Mikor a gyerekek kicsik, annak az esélye, hogy Valentin-napon bármilyen romantikus terveket valósítsunk meg, fordítottan arányos a terv kivitelezésére tett erőfeszítések nagyságával.) Mégsem volt soha olyan szívmelengető Valentin-napunk, mint azon a délelőttön, mikor két órán keresztül a kórház előcsarnokában kéz a kézben üldögéltünk, üdítőt kortyolgattunk, és néztük az előttünk elhaladó embereket. Hogy miért? Mert a feleségem "csontomból való csont, testemből való test", és a betegsége alatt eltelt időben meg az előtte való rohanós időszakban én erről teljesen megfeledkeztem. (folyt. köv.)
Dan Doriani |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A férfi, akit Isten formál |
|
|
|
Címkék: lélegzetelállító, mikroorganizmus, kivitelezésére, következmények, megfeledkeztem, megállapította, barangolásaink, különbségekben, bélfertőzésben, kiterjedhetett, előcsarnokában, gyereknevelési, kortyolgattunk, paradicsomban, megbetegedett, magányosságát, szomorúságait, társkapcsolat, teremtményeit, természetesen, oldalbordáját, felgyülemlett, eredménytelen, keresgélésnek, megfogalmazás, virágüzletébe, többletórákon, szívmelengető, együttműködés, problémájához, erőfeszítések, felemelkedni, mindenesetre, programunkat, halasztanunk, egyedüllétét, teremtés hajnalán, teremtés történetét, 1Mózes 2-ben, föld porából, emberből kivett, emberiség kezdetén, házasságot illetően, agglegény Ádámnak, illatos gyanta, munka kiterjedhetett, kert határain, gonosz tudásának, embernek egyedül, földből mindenféle, ember nevezi, ember nevet, Miközben Ádám, Isten Ádám, Akkor Isten, Akkor Évát, Amikor Ádám,
|
|
|
|
|
|
| teremtés hajnalán, teremtés történetét, 1Mózes 2-ben, föld porából, emberből kivett, emberiség kezdetén, házasságot illetően, agglegény Ádámnak, illatos gyanta, munka kiterjedhetett, kert határain, gonosz tudásának, embernek egyedül, földből mindenféle, ember nevezi, ember nevet, emberhez illő, egyik oldalbordáját, teremtés egyes, 1Mózes 1-ben, megfelelője hatszor, váratlan negatív, dolgok menetében, állatok elnevezése, uralkodók mindenféle, régmúlt időkben, legfontosabb benne, névadás folyamatát, állatokat Ádámhoz, ismétlés arra, feladat elvégzése, egyedüllét problémájához, állatokat nevekkel, állatok párban, fejét simogatjuk, kutyák majdnemhogy, élet örömeit, kutya viszont, ember szintjére, szív dolgait, másik emberrel, névadást végezte, összes állatot, állatok soha, embernek egyedül”, állatok felvonulása, asszonyt teremt, utolsó állatok, férfi kérdőn, férfi mély, teremtő munkához, férfi oldalát, férfi igényeinek, emberiség első, eredménytelen keresgélésnek, társa egyenlő, férfit izgalommal, asszony képes, asszony –, férfihoz illő, asszony beteljesíti, házasság szemtől-szembeni, évek múltával, legjobb házasság, felek egyre, házasságról tanítanak, egyik évben, feleségem súlyos, giardia nevű, orvos visszatért, feleségemet ismét, legfontosabb vizsgálat, eredményt vártuk, feleségem felkelt, teológián oktattam, betegség meglepett, második félévben, nagyon eredményesen, többletórákon kívül, házban több, következő napon, gyerekeket ápoltam, rákövetkező napon, lelkem mélyén, február 1-jén, szobája felé, kórház virágüzletébe, kórterem ajtajától, ajtóban szorosan, virágok látványától, jeles dátum, gyerekek kicsik, terv kivitelezésére, kórház előcsarnokában, kézben üldögéltünk, előttünk elhaladó, betegsége alatt, előtte való, lélegzetelállító, mikroorganizmus, kivitelezésére, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
2 db bejegyzés |
| e hónap: |
107 db bejegyzés |
| e év: |
369 db bejegyzés |
| Összes: |
35933 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5465
- e Hét: 11711
- e Hónap: 41023
- e Év: 228825
|
|
|
Online
