Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Élet a halál után
  2020-08-28 22:58:27, péntek
 
   
  Élet a halál után

,,Csak egy újabb nap, mi közelebb visz a sírhoz"-
Gondolja, pedig még tizenhét se múlt,
Ahogy jól ismert börtönébe reggeliben igyekszik,
Nincs már vonzereje az egykori ígéret házának,
S a lehetőség küszöbje a szenvedés csarnokába vezet,
A sarokban tulipánt virágzó cserépedény gyomot terem,
S napsütötte terembe már csak sötét fellegek néznek be.

Kötéllel húzta a muszáj, belefáradt az eredménytelen ellenállásba,
Könnycsepp se vegyül már a rég megbékélt lemondásba,
S ha lenne is még szó, vagy hang, pajzsba ütközne,
Kíváncsi kérdésre csak egy üres tekintet felelne,
Sem szidás, sem fenyegetés nem hathat e kihűlt szívre,
Mindenki lenézően legyintget, majd belerúg még egyet,
Mintha tudná, e földkerekségen senkinél se találhat kegyet.

Leszegett fejjel lépeget előre a robotizálás üzemében,
Mellette sorszalagon haladnak zsellérek a gépezetben,
Gépezetté vált elmeszerkezetüket eltömíti a hulladék,
Mi szívükbe jut, onnan ráürítik, ez ellen nincs fedezék,
Hiába keresett védelmet a közönyben, haragban, jókedvben,
Ily méregre nem létezik ellenszer e toxikus légtérben,
S hogy szíve el ne haljon, rést vágott a belső ellátáson.

Így óvta meg lényének értelmét a szennytől, mi felé árad,
De ó, kontraproduktív e kétségbeesett kényszerdöntés,
Nemcsak a méreganyag távozik, az érzelmi tank is kiapad,
Nemlétező kapcsolat hogyan bonthat le ily nagy kőfalat?
S a Remény vezérletével minden ellenséget lemészárló sereg,
Térkép nélkül hogyan juthat el e kiismerhetetlen üvegpalota
Titokzatos összetörtet rejtő összetörött tükörtermébe?

Megszokta már a mögötte összenéző tekinteteket,
Gúnyban és gyűlöletben fürdőző nevetéseket,
Összesúgó szekrényeket és recsegő székeket,
Fejére célzott papírgalacsinokat,
Melyek tartalma meggondolatlan méregüvegcse,
Abba mártott nyílvessző, melynek hegye szívig hatol,
S mikor onnan dühösen kitépi, vértócsa borítja be asztalát.

De ő csak tűr, mert van kiért, más nem, ez élteti,
Hogy anyjára gondot viseljen, hiába részeges, ő szereti,
Mikor leordítja, s elküldi, elszenvedi, mert ver még szíve,
S bár literenként veszíti nyíláradatában a világnak,
Otthon pótolja, mikor öccsére néz, ki két évvel fiatalabb,
Tudja, őt magára nem hagyhatja, hűséget esküdött neki s magának,
Bármi történjék is, gondjaiban hordozza, anyja helyett ő lesz anyja.

Gyenge testben a jellem s a másokért küzdő akarat,
Akár a törékeny grafitbetét, alakja gyenge,
De anyaga tömény, s mindennél erősebb.
Végzetes ítéletet ordító megszégyenítése
A ,,Nem tanulsz elég keményen" tanári beszédnek
Érintetlenül hagyja, s anyja alkoholittas moraja:
,,Semmirekellő férgek vagytok" nem árt már szívének.

Apró örömeit is megöli a szívtelen pillanat,
Mikor hitének lapjaira szebb világot rajzolgat,
Kéretlen kezek könyörtelen veszik el füzetét,
Kitépik lapjait a művészet ártatlan művének,
S gonosz vigyorral tépik apró darabokra
A béke mezejét, piciny patákat és szempárjait
A létigenlő családnak, melyet éjszaka megálmodott magának.

Fenséges birodalom utópiájába menekülne,
De olvasmányát kérés nélkül kikapják kezéből,
Értékét sárba tiporva hajítják a sártengerbe,
S mikor hangonként emelne hangulatán a hanghatás,
Terápiás alkalmat megzavarva megszűnik a zene,
Hiába kéri vissza egyetlen eszközét a dallamvilágnak,
Végleg lemondhat róla, azt többé viszont nem látja.

,,Most már elég, nem, nem akarom!" - kiáltja lázálmában,
Éjsötétben éjsötét rémképek törnek rá ismételten,
Ahogy világosban az embervilág nem hagy békét neki,
Úgy éjjelente a szellemvilág kísérti szakadatlanul,
Nem hagyja nyugodni, álmokban keresne menedéket,
Oda is elkíséri a mindenség keze, s rémálmából felébredve
Csepp gördül le szeplős arcán, mely nem könnyből állt össze.

Előszobában tükör áll, mely azt visszhangozza: ,,csúfság",
Ezt hallja akárhányszor elmegy előtte, visszanézni se mer,
S amikor néha véletlenül mégis beletekint, ezt látja:
Vállára eső fekete hajtincsek takarják félig hunyt szemeit,
Azokban zöldellő szembogár rejtőzik észrevétlen,
Alattuk szeplőhad ékesíti szimmetrikus orcáját,
S bizonytalan tartása személyiségéről tesz tanúbizonyságot.

Ha lehetne, fiú lenne, erős, ki mindeneket megvédhet,
Pedig kezei művésziek, ujjai mesterien megformáltak,
Csak mosolya ismeretlen, talán önmaga előtt is felfedezetlen,
S legmélyebb gondolatai, kiket senkivel sem oszthat meg,
Kérdései, melyekre csak a rét és az erdők illata felelget;
Megnyílni öccsével se tudnak egymás előtt, a szóváltás ismeretlen,
Hát öleléssel és testvéri csókkal tesznek igaz ígéretet.

Némaság, ez kitartása jutalma, s küzdelmei koronája,
Már az órákon se kérdezik, hagyják, hadd írjon,
Nemhogy ember, kutya se állna szóba vele,
Ő meg elég visszautasítást nyelt már le,
Hazaérve üres sörösüvegek várják és mosdatlan edények,
Kimosásra váró mocskos ruhák, s kanapén fekvő anyja,
És időnként rajta a hányásfolt, miről születéskor semmilyen tervezet nem szólt.

Olyannak látja már a világot, amilyen: ember embernek farkasa,
A szegény szegényebbé apad, nyomorultból se lesz áldott,
Ki tehetős, egyre csak nő, sose fogy, megbonthatatlan e torz egyensúly,
S kire tehetetlenül ádáz útonálló támad, segítségért hiába kiált,
Rettegnek a járókelők, ám ha hirtelenjében valaki összeesik,
Bálványukat zsebükből előkapni nem szégyellik,
S üzenőfalakon a ,,R.I.P." azoktól érkezik, kik kisujjukat sem mozdítják.

Tudhatatlanul végzetes nap reggelén megszokottan felkel,
Frissen mosott ruhái illatába fáradt teste melegével belebújik,
Pár korty tej száraz kenyérrel reggelije, míg anyja mélyen alszik,
Testvére homlokára búcsúcsokot lehel az esti viszontlátásig,
Ajtaján gyermekkora ravatalának így lép ki, vigyázva a csendre,
Egyszer-egyszer feltekint az égre, majd vissza a jól ismert utcakövekre,
Egyik sarkon ki, másikon be, míg végül rátekinthet az iskola komor jelére.

De az órák szinte észrevétlen elrepülnek,
S értetlenül csodálja a béke ritka óráit,
Feszülten fürdőzik ritka pillanatok egyikében,
Melyben a most regéje fásult szívet megelevenít,
Helyében az átkos szavaknak, kíváncsi tekintetek szemlélnek
Ritka becses limuzint, melyből államférfiak szemlélődnek,
S meglátva ódon épület változhatatlan falait, egyenesen megrémülnek.

Országuk elnöke látogatóba érkezett,
Ezért a nagy felhajtás, szolgai igyekezet,
Képtelenül kileng a képmutatás ingája,
S bár tagadhatatlanul a gyereksereg csodálja
A hatalom erejének képmását, ő csak embert lát,
Halandót és múlandót, ki szájat hazugságra tát,
S legbelül köszöni, de nem vezetését, csak ezt a kis békét.

Korán engedik szabadjára a rabság fellegvárából,
De nem kér ily korán fogháza szörnyeinek hangjaiból,
Sétára indul, szerény egyesülésre a megértő zöldtengerrel,
S míg a csönd zenitjén természete egyesül a természettel,
Búzakalászokat simogat ifjúi-vén keze,
Hajkoronáját pitypangeső színezi át,
És elnyeli keserű elégiáját a remény mezeje.

Elszenderülve az anyaföld takaróján riadtan ébred,
Sötétté aszalódott felhősereget világít meg a Hold,
Sietve oson haza, kapuban a félfára közönyösen mered,
Óvatosan benyit, szétnéz, anyja úgy fekszik ott akár egy holt,
- Gondolta már százszor -, de sose hitte, hogy ez meglehet,
Hisz ő csak fekszik, de a halál ily könnyen nem jöhet,
Ám most mégis ismeretlen gyanakvás tör magának teret.

Lábai nem mint máskor, ólommal telítettek,
Anyja kezeit, melyek semmi hasznosat nem tettek
Évek sokasága alatt, úgy érinti meg szent borzadállyal,
Mint őt teremtő szellemet, s elhordozhatatlan súllyal
Felel a csukló néma zajban ,,igennel" a ,,ugye nem?"-re,
S belehasít a villám, várni az idegenként is várt vendégre
Többé nem kell, de bárcsak felkészülhetett volna érkeztére.

Megkövült szemhéjait vértől vörös kezeivel lezárja,
Lenéz, s észreveszi, fakóságát tükrözi a halál tócsája,
Abban állhat öt perce, talpait átitatta az ősi anyag,
Mégse borzad el, szembogaraiból sem ömlik patak,
Csak maga elé meredten tekint tovább, ébredésre várva,
Gondolatvilága közli se merni vele, hogy immár árva
Várja a rémálom végét, s egy igaz hajnal érkezését.

Fagyosan, kiből a lélek félve menekült haza,
Lépcsőkön lépked felfelé, mikből árad a halál szaga,
Ám érzékszerveit eltompítja az ismeretlen méreganyag,
Veszteség, szívében vadul virágzik a legnagyobb mustármag,
Minden egyes lépés egy évezreddé öregbül,
Megpendül az idő húrja, de a szívé egyre csak feszül,
Feneketlen mélységbe szállna alá észrevétlenül.

Zuhanyrózsa alá betántorogva nagyot sóhajt,
Aláhulló árva kis jégcsepp együttérzést hullajt,
Azzal itatja át bőrét, mi egykor s most újra
Magába szívta szülője adományát búcsúra,
Foltról foltra tűnik el a visszafordíthatatlan,
De kívülről belülre szivárog át akaratlan,
S e vörös bú vízcseppeknek csillapíthatatlan.

Végtagjai segítségért nyöszörögnek,
Ahogy rajtuk jeges folyamok jönnek-kelnek,
Hangjukat érzéketlen falak nyelik el örökre,
S a levegő vérfagyasztó eleme meleget kötözve
Nedves hajtincseit figyelmeztetőn érinti meg,
Hipotermia elől követelő lidércnyomást rászegez,
Életét egy újabb napra így menti meg az angyalsereg.

Rémálom, borzadály, végtelen sorscsapásként jelenés,
Nagyobb megváltásként nem is jöhetett volna az ébredés,
S a tegnapi sokk oly sűrű homályba zárta,
Eszébe se jutott egyetlen testvére boldogító bája,
Kétségbeesetten rohan át a szomszéd szobába,
De öccsét se ott, se az egész házban nem találja,
Megfullasztja a lelkiismeretfurdalás, hogy minden az ő hibája.

Ekkor váratlan koppanás hallszik az ajtón, majd még egy,
Mázsás léptekkel lassacskán a bejárathoz téved,
Kezét a kilincsre teszi, egész teste beleremeg,
Ki lehet az idegen, ki munkanap délelőttjén ide tévelyeg,
És ahogy kitárul az ajtó nem egy, szinte egy sereg,
Ennyi tekintet vetül rá, valaki hozzálép, kínaiul fecseg,
S ő pár fakó szófoszlánytól a falhoz dől reszketeg.

,,Baleset esett, a sors akarta így" - jön az üzenet,
,,De se sors, se semmilyen isten nem lehet ily szívtelen" - gondolja,
Nem nőhet egyetlen családban ily naggyá mindenki balsorsa,
Nem hagyhat ki ily váratlanul az élet egy majd még egy ütemet,
S képzeletét láncra veri bár, de láncot szakítva száguld már,
Testvérét is végzetes csapás érte, helyrehozhatatlan a kár,
Születésnapját feledné immár, hiszen a szabadságért végzetes ez az ár.

Gondolatai szerteszét cikáznak a tragédia helyszínén,
Vádlottként idézik be az emlékezetkiesés mezsgyéjén,
Kihűlt teste öccsének heves borzongásra készteti,
Újabb, igazabb, még szörnyűbb felismerésre ébreszti:
Egyedül maradt a világon, de szorgosan máris magát feddi,
Hogy sajnálni egy pillanatra is elsősorban önmagát meri,
S nem a soha vissza nem térő lelkek becsességét hirdeti.

Kilencet üt az óra; újra, tán a tegnap is álom volt?
S csupán álomban ásító álomkép átka volt a vérfolt?
Feltámadt hát a holt? Csengő szól ismét, már biztatón,
Megsiratott arc bukkan fel nem eföldi örömöt árasztón,
Ölelése minden kétséget szertefoszlató,
S a bizonytalan tény is kézzel fogható,
A lüktetés károsodása nem visszafordíthatatlan.

Bántalmazott bizalom biztatón beljebb bocsátkozik,
Családsegítő csodaszolgálat csitítón cselekedik,
Disztópia dörejéből derűsebb dallamok díszelegnek,
Életmentő életerőt éleszt éltető érdeme égi éneknek,
Fagyos fegyházból figyelem fűtötte fedezékbe fordulnak,
Gondviselő gondűző gondoskodásában gazdagodhatnak,
S a hű hűbérúr horribilis hiátusba himnikus halleluját helyez.

Isteni irgalom igazsága így indít imádságra,
Jégveretes jajgatást Jézus javít jobbító jelmondatra,
Ki kegyelem királyi kristályát kiváltsággá kiáltja ki,
Létfenyegető leégésben lenézett lánykát lelkesít
Mindeneket megalkotó Megváltó mocsárból ment ki,
Név nélküli nyomorultat neves névvel nemesít,
S öröklét örvendetes örömhírét őszintén offerálja.

Péntek pokoli pírja pusztítóan perzselt
Rémisztően röviddé rövidült a reménysugár,
S szenvedő szempárt súlytalanul széppé sminkelt,
Tiszta titkok tárházát törvényszerűen tágra tárja,
Újkor ujjongását ülteti újdonsült ugarba
S vasárnap valójával vétkeseket vétlenre vált a vér
Zengedezik immár zavartalan zarándokok zenekara.

Kovács Ábel
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Ábel versei  
Címkék: elhordozhatatlan, tanúbizonyságot, felkészülhetett, gondoskodásában, tagadhatatlanul, visszautasítást, megszégyenítése, emlékezetkiesés, személyiségéről, megbonthatatlan, kontraproduktív, kétségbeesetten, kiismerhetetlen, változhatatlan, szertefoszlató, születésnapját, dallamvilágnak, gazdagodhatnak, sorscsapásként, kényszerdöntés, meggondolatlan, gondolatvilága, szembogaraiból, csodaszolgálat, nyíláradatában, törvényszerűen, búzakalászokat, földkerekségen, szófoszlánytól, figyelmeztetőn, viszontlátásig, érzékszerveit, tudhatatlanul, elszenderülve, szakadatlanul, észrevétlenül, halál után, egykori ígéret, lehetőség küszöbje, szenvedés csarnokába, sarokban tulipánt, eredménytelen ellenállásba, üres tekintet, robotizálás üzemében, belső ellátáson, méreganyag távozik, érzelmi tank, mögötte összenéző, másokért küzdő, törékeny grafitbetét, szívtelen pillanat, művészet ártatlan, Kovács Ábel,
Új komment
Név:
E-mail cím: ( csak a blog tulajdonosa látja )
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
még több kérdés
Blog Címkék
Szép napot  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Az igazi  Mai harmónia kártyám  Hematit és kvarc  Az élet: - " mindig megy tová...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Harmonia.......  A természet szépsége......  Nászéjszaka  Facebookon kaptam  Malahit és krozokolla  Találtam egy jó barátot  Jó éjszakát!  Facebookon kaptam Krisztinától  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Ballada május első napjáról  Facebookon kaptam  Vágyakozás  Kislány cicákkal  Szép napot  Mindenki életében eljön a pill...  Csodás természet  Szép májusi napokat!  Selejtezés folytatás  Sárga kalcit  A macska  Gyógyszer.......  Facebookon kaptam  Fluorit  Facebookon kaptam  Kislány esernyővel  Ha Nővé akarsz válni, felejts ...  Lelked alaphangja a DERŰ.  Facebookon kaptam  Ebédfőzés.....  Facebookon kaptam  Kislány esernyővel  Szeretet.......  További szép napot mindenkinek  Facebookon kaptam Mírjam bará...  Kellemes hétvégét !.........  Malahit és kvarc  Vágyakozás  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  A házasság az egyetlen dolog  Böröczki Mihály - Pacsirtaröpt  Mai harmónia kártyám  Kislány cicákkal  Facebookon kaptam  Gombák  Tavaszi kép  Minőségi időt adj!  Szép májusi napokat!  Facebookon kaptam  Malahit és krozokolla  Kellemes napot kívánok  Örök hűség......  Facebookon kaptam  Az igaz barátság  Facebookon kaptam  Mindenki életében eljön a pill...  Másokért élünk, és másokkal él...  Tisztelet és becsület  Facebookon kaptam  Kék tanzanit kristály  Alföldi emlék  Png nő  Png kislány  Nászéjszaka  Cékla : véráramlást fokozó, vé...  Tavaszi kép  Istenimádat, győzelem, eltávol...  Ady Endre : Meg akartalak tart...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Kellemes napot kívánok  Facebookon kaptam  Az igaz barátság  Sárga kalcit  Az idők fordulópontja  Senki sem tökéletes  Cékla : véráramlást fokozó, vé...  Böröczki Mihály - Gólyák  Nátrolit kristály  Szép májusi napokat!  Az igazi  Maci csokorral  Png kislány  Facebookon kaptam  Gyógyszer.......  Png nő  Különleges mini rózsa, teljes...  Találtam egy jó barátot  Szép napot kedves barátaim ! ....  Szép estét kedves látogatóimna...  Png nő 
Bejegyzés Címkék
halál után, egykori ígéret, lehetőség küszöbje, szenvedés csarnokába, sarokban tulipánt, eredménytelen ellenállásba, üres tekintet, robotizálás üzemében, belső ellátáson, méreganyag távozik, érzelmi tank, mögötte összenéző, másokért küzdő, törékeny grafitbetét, szívtelen pillanat, művészet ártatlan, béke mezejét, létigenlő családnak, szellemvilág kísérti, mindenség keze, erdők illata, szóváltás ismeretlen, szegény szegényebbé, esti viszontlátásig, iskola komor, órák szinte, béke ritka, most regéje, átkos szavaknak, nagy felhajtás, képmutatás ingája, gyereksereg csodálja, hatalom erejének, rabság fellegvárából, megértő zöldtengerrel, csönd zenitjén, remény mezeje, anyaföld takaróján, félfára közönyösen, csukló néma, halál tócsája, rémálom végét, igaz hajnal, lélek félve, halál szaga, ismeretlen méreganyag, legnagyobb mustármag, évezreddé öregbül, szívé egyre, levegő vérfagyasztó, újabb napra, tegnapi sokk, szomszéd szobába, egész házban, bejárathoz téved, kilincsre teszi, sors akarta, szabadságért végzetes, tragédia helyszínén, emlékezetkiesés mezsgyéjén, soha vissza, bizonytalan tény, lüktetés károsodása, elhordozhatatlan, tanúbizonyságot, felkészülhetett, gondoskodásában, tagadhatatlanul, visszautasítást, megszégyenítése, emlékezetkiesés, személyiségéről, megbonthatatlan, kontraproduktív, kétségbeesetten, kiismerhetetlen, változhatatlan, szertefoszlató, születésnapját, dallamvilágnak, gazdagodhatnak, sorscsapásként, kényszerdöntés, meggondolatlan, gondolatvilága, szembogaraiból, csodaszolgálat, nyíláradatában, törvényszerűen, búzakalászokat, földkerekségen, szófoszlánytól, figyelmeztetőn, viszontlátásig, érzékszerveit, tudhatatlanul, elszenderülve, szakadatlanul, észrevétlenül, megfullasztja, fellegvárából, , ,
2021.04 2021. Május 2021.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 122 db bejegyzés
e év: 819 db bejegyzés
Összes: 30351 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 548
  • e Hét: 548
  • e Hónap: 11735
  • e Év: 250211
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.