|
2020-09-12 23:20:30, szombat
|
| |
| |
Hogy bírod a terhet?
Kapitány, a hajó süllyed,
Léket töm a legénység,
De jön már a hullám,
Látod? Mindennek vége,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Tábornok, közelít az ellenség,
Fegyverzetük fejlettebb és több,
Számuk is nagyobb, vonulásuk töretlen,
Sikerüket hősi akarat nem törheti meg,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Közlegény, töltelékké darálnak,
Neved számadatként sietve a statisztikához csatolják,
Első küldetés, a parancs rögtön a vérengzés,
Eltévedő lövedék ártatlan agyába fúródik,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Rendőrtiszt, akadémiából frissen kiérve,
Meglátod majd, papírmunka sok, hősiesség kevés lesz,
Húsz év se kell, s belerokkansz az életmentésbe,
A bürokrácia és alkoholos üveg hamis ígéretébe,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Hegymászó, töretlen a csúcsra törsz,
Halálfélelmet nem tűrve tekintesz felfele,
Meghódítod az egyiket, majd a másikat,
A dicsőséget sokadjára elnyered, de félrelépsz, s felednek,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Korboncnok, holttestszabdalás a hivatásod,
Vagy csak taszít a társadalom,
S a hullák között találod meg vélt békédet,
De idővel érzéketlenül már csak hústömegeket látsz,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Kaszkadőr, sztárok helyett a kockázatot te vállalod,
Szinte repülsz, mégis a földre érkezel,
Aztán szép lassan, egyenként töröd el csontjaidat,
Öregedsz, s munkád kénytelen-kelletlen feladod,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Modell, életed tavaszán kecsesen lépkedsz a kifutón,
Hánytatni magadat röpke hírnévért nem sajnálod,
Hisz a szakma előírja: csak csontvázat csodál a csőcselék,
De pár év, s pár kiló után tönkretesz az anorexia,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Énekes, nevedet milliók ismerik világszerte,
Számaidat kívülről fújják hódolók ezrei,
Vakít a fényár, a magánéletről lemondhatsz,
Fehér csík az asztalodon, s ágyadban a bűn lajstroma,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Prostituált, gyerekkorod nehéz volt, csupa nélkülözés,
Anyád is ilyen volt, mástól nem volt kitől tanulni,
Korán ért először a szívedig hatoló fertőzés,
Egész testedet feladtad, hogy túlélhess, de megbékélés nincsen,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Tűzoltó, minden álmod ez volt, most élheted,
Füstnyelésből s tűzoltásból áll egész életed,
Bőröd perzselődik, tested tehetetlenséggel átitatódik,
Szemed lángjába így ég be örökre a lángoló test látványa,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Asztronauta, a hangtalanság csillagrendszerében lebegsz,
Naplót vezetsz, de abba csak unalom kerül,
Állomásról a csodabolygót kémleled,
Családod hátrahagytad, s a mindenség ölében könnyezel,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Testőr, hatalmas főnököd mellett monotonon sétálsz,
Minden nap ugyanolyan, kifakít a ciklikus céltalanság,
Ritka napokon hitegeted magad munkád fontosságával,
Aztán ráeszmélsz, hasztalan mindez, semmi se történik,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Vágóhídi munkás, tonnaszámra termeled a hústerméket,
Visít a disznó, búg a marha, elköszön a bárány,
Már gépiesen nyomod is a jól megszokott gombokat,
Minden véráztatott, mintha szemed a vérfürdőben érezni magát jól,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Mentős, éjszakai műszakban sebesen követed az utakat,
Hangjelzéssel adod tudtára minden népnek, egy élet a tét,
A helyszínre elsőként kiérkezve te nyújtasz elsősegélyt,
S a brutalitást mindenkinél hamarabb te veszed szemügyre,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Titkosügynök, sötét ösvényeken járod a kietlent,
Megfigyeled a kijelölt idegent, ellenszegülés nélkül jelentesz,
A nyomokat követed, a szálakat összekötöd,
A rejtőzködés mestere vagy, hogy ki voltál valójában, gyorsan elfelejted,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Szemétszállító, bűzös kocsi végébe kapaszkodva
Gyerekkori álmaidat ismét a felszínre invitálod,
De ismét egy megálló, felkapod a fekete zsákokat,
S bár zsigeri utálattal csinálod, lemondással nyugszol bele,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Bányász, a mélység sötétjéből üdvözlöd a Napot,
Izzadságod patakként csordogál homlokodról,
S a feketévé festő kosz befedi mindened,
Elég egy rossz mozdulat, fejedre szikla eshet,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Repülőpilóta, felelősséged az egekig hat,
Ködbe bújhat a látóhatár, az idő bármikor rosszra fordulhat,
A gép még visszafordulhat, alkalmi pályán leszállhat,
De jöhet villámlás, műszaki hiba, az ég is kettényílhat, s mindenki oda,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Orvvadász, megélhetésed békére szomjazó testek legyilkolásából nyered,
Fegyvered emeled, bizalommal rád szegezett szemekre szegezed,
S az utódokra, kik szüleik után áhítoznak, nem gondolsz, a pusztítás így el nem apad,
Vastag kötegek lapulnak a zsebedben, de lelkedben kárt vallasz,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Favágó, ahogy megíratott - verítékes munkával keresed kenyered,
De ily munka veszéllyel fenyeget, a baleset a légtérben lebeg,
Alászállhat az bármikor, dől a fa, csúszik a fejsze, a fűrész, fájdalom hasít a testbe,
S egy melegen biztató napon a kórházból hívás hasít családod derűjébe,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Sebész, a műtőbe lépve fagyos szilárdsággal közelítesz az asztalhoz,
Tudod, te sem menthetsz meg mindenkit, odasétálsz a családtagokhoz,
Részvéttel közlöd: szerettük nincs többé, majd továbbmész a következő pácienshez,
Megtanultad, egy eset sem érinthet meg maradandón, így vezet az út a kiégéshez,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Tanár(nő), pályádnak töretlen lelkesedéssel ugrottál neki,
Ám évek múltán az érdektelenség kedved szegi,
Idődet s egészségedet nem kímélve készülsz óráról-órára,
De a rendszer gúzsba köt, s a gyereksereg nemet mond az álmodra,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Író és költő, ihletet keresel mindenben - múzsádban s gyászban egyaránt,
De nem elég a jó, a tökéletesség hajszolása hajszálanként felemészt,
Aszályban elértéktelenedésedet észleled, virágzásban elbizakodottság kísért,
Szólabirintusban éldegélsz, de a kijáratot hosszas hajsza után sem találod,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Elnök, válladon egy egész ország súlya,
Ígéretek tárházát ömleszted a pulpituson,
De hogy hű is légy azokhoz, már nehezebb dolog,
Egyesek dicsőítenek, mások gyűlölnek, első emberként nincs tökéletes tervezet,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Vallásos, erkölcsi tanításban mélyen gyökerezel,
Gyülekezetedet szorgosan látogatod hetente,
Tán a Bibliát is kinyitod minden reggel s este,
Holtodiglan tettethetsz, de tulajdon bőrt le nem vethetsz,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Lelkész, pásztor vagy pap, nagyobb a felelősség, az ítélet is súlyosabb,
Farizeusként ezreket tanítasz, bűneikből javítasz,
Magad nem mész be a királyság ajtaján,
S kik bemenni próbálnak, azokat sem engeded,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Hajléktalan, megmaradásod a szemetes mélyéből nyered,
S a pár apróból, mit szánakozva eléd vet néhány kéz,
Ruhád lyukas, tested szennyes, álmod az utca kövén leled,
Csodára vársz, hinni akarsz egy új életedben,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Szerelmes szív, benned lángol a jövő képe,
Vágyakozva tekintesz az égre, hogy az majd, mit kérsz, megadja,
De heves a tűz, megéget, s nemcsak téged, kinézett reményed,
Testi kívánság töri meg a tisztaságot tükröző víztükröt,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Férj, oltárnál társadnak hűségesküt fogadó hitves,
Telnek az évek, s visszariaszt a ,,gyengeségben, betegségben",
A félsz és az önérdek menekülésre sarkallnak,
S húsz év után unalmat csihol az elhidegülés kovácsa,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Feleség, a gyűrűnél még mindent beborított az ,,igen" ködje,
Ám egy kis idő, s az engedelmesség már kicsit sem tetsző,
A szolgálat és közös teherviselés nem vonzó, sőt elrettentő,
Kihuny a testi vonzalom, rájössz, a herceg se herceg, s nem fehér lovon üget,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Apa, gyermeket csupán önző érdekből vállalsz,
A nevelés terhét teljes egészében feleséged cipeli,
Bezzeg füled az ellenkezést el nem viseli,
De szereteted tudatlanul elfojtani nem sajnálsz,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Anya, szülés utáni katarzisban azt képzeled, ő csak a tied, a tulajdonod,
Hercegnőként s hercegként úgy neveled, jelleme nem érzékeli a fenyítéket,
Az igazságtól elzárod, sőt tiniként a ,,fiúzásban" és ,,csajozásban" támogatod,
Aztán korai terhesség jön vagy baleset, s önsajnálat az osztályrészed,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Gyermek, a vajúdás időszakát meg nem őrizhette elméd,
Sem azt a pár évet, mikor éjszakákat virrasztottak át érted,
És ahogy növekedsz, a milliónyi ,,tessék" semmisnek tűnnek, hálátlanságot áraszt nyelved,
De egy szívroham, s elkésve a sírnál állva sajnálhatod lázadó személyed,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Özvegy, üres már a fekhely, magányos az egykori fészek,
A színes természet fekete-fehérré feslett,
S ahogy az öntözetlenül hagyott termés kertedben,
Úgy fonnyad el tested naponként arra az angyali hangra emlékezve,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Árva, nem hagy nyugodni az emlékhiány,
Hogy szüleid arcát sose csókolhattad, nem is láthattad,
Most az otthonban némán tűrőd a tirannikus rendszer verését,
Majd befogad egy család, de az apa titokban gonosz szándékkal látogat,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Depressziós, van ki nevet rajtad, s ki sajnál is, csak úgy biztat: ,,Majd jól leszel",
Hidegen tanácsot osztogat a látogató, ölelést a kedvesen mosolygó képmutató sem oszt,
De te a Marianna-ároknál mélyebbre süllyedsz, kiutat nem látva a kötél fele tekintgetsz,
A széken állva segítségért esdekelsz, könnyet hullajtasz, míg szorosra húzod a csomót,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Haldokló, elmúlást deklaráló ágyadba süppedve,
A futóhomokból már alig látszik ki fejed,
Bárhova nyúlsz, s erőlködsz, egyre mélyebbre süllyedsz,
Mindent megbántál, s az ,,után"-ba tekintve semmi támaszra nem lelsz,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Kovács Ábel |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Ábel versei |
|
|
|
Címkék: tehetetlenséggel, szólabirintusban, visszafordulhat, elbizakodottság, legyilkolásából, családtagokhoz, gyülekezetedet, statisztikához, szemétszállító, fontosságával, osztályrészed, engedelmesség, hangjelzéssel, füstnyelésből, szilárdsággal, hálátlanságot, virrasztottak, hajszálanként, halálfélelmet, lelkesedéssel, érdektelenség, ellenszegülés, tökéletesség, megmaradásod, futóhomokból, magánéletről, kettényílhat, érzéketlenül, csodabolygót, felelősséged, farizeusként, belerokkansz, hústömegeket, megélhetésed, öntözetlenül, csókolhattad, hajó süllyed, statisztikához csatolják, parancs rögtön, csúcsra törsz, dicsőséget sokadjára, hullák között, földre érkezel, szakma előírja, magánéletről lemondhatsz, szívedig hatoló, lángoló test, csodabolygót kémleled, mindenség ölében, ciklikus céltalanság, vérfürdőben érezni, helyszínre elsőként, Kovács Ábel,
|
|
Online
