|
|
|
2024-10-15 23:40:56, kedd
|
| |
| |
Hol vagy?
,,Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. Amikor aztán meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az ÚRisten elől a kert fái között. De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?" (1Mózes 3:6-9)
Olvasó,
A szemed előtt álló kérdés az első, amelyet Isten a bűnbeesés után feltett az embernek. Ezt a kérdést tette fel Ádámnak azon a napon, amikor az evett a tiltott gyümölcsből, és bűnössé vált.
Hiába bújt el Ádám és felesége az Édenkert fái közé. Hiába próbáltak elmenekülni a mindent látó Isten szeme elől. Ekkor a férfi és felesége meghallották az Úristen hangját, amint az esti szellő idején a kertben járkál, és elbújtak az Úristen elől a kert fái közé. Ekkor az Úristen odaszólt az embernek, és így szólt hozzá: ,,Hol vagy?". Gondoljatok bele egy pillanatra, milyen szörnyen hangozhattak ezek a szavak! Gondoljatok bele, milyen érzései lehettek Ádámnak és Évának!
Olvasó, közel 6000 év telt el azóta, hogy ez a kérdés először elhangzott. Ádám gyermekeinek milliói éltek és haltak meg, és elmentek a maguk helyére. Milliók vannak még a földön, és mindegyiküknek van egy lelke, amit el lehet veszíteni vagy meg lehet menteni. De soha nem volt, és nem is lehet komolyabb kérdést feltenni annál, mint ami előttetek áll - Hol vagy? Hol vagy Isten szemében? Jöjjetek, és figyeljetek rám, amíg elmondok néhány dolgot, ami fényt vethet erre a kérdésre.
Nem tudom, hogy kik vagytok - egyháziak vagytok-e vagy másvallásúak - tanultak vagytok-e vagy tanulatlanok - gazdagok vagytok-e vagy szegények - öregek vagytok-e vagy fiatalok - minderről semmit sem tudok. De azt tudom, hogy van egy halhatatlan lelked, és azt akarom, hogy ez a lélek megmeneküljön. Tudom, hogy Isten ítélőszéke elé kell állnod, és azt akarom, hogy felkészülj rá. Tudom, hogy örökké a mennyben vagy a pokolban leszel, és azt akarom, hogy megmenekülj a pokoltól, és eljuss a mennybe. Tudom, hogy a Biblia a legünnepélyesebb dolgokat tartalmazza a föld lakóiról, és azt akarom, hogy a világ minden férfi, nő és gyermeke hallja ezeket. Hiszek a Biblia minden szavában; és mivel hiszek benne, ezért megkérdezem e lap minden olvasójától : "Hol vagy te Isten szemében?".
I. Először is, sok olyan ember van, akiket féltenem kell a Biblia tanúsága alapján. Olvasó, te is közéjük tartozol?
Ők azok, akik, ha a Biblia szavai jelentenek valamit, még nem tértek meg és nem születtek újjá. Ők még nincsenek megigazulva. Ők nincsenek megszentelve. Nincs bennük a Lélek. Nincs hitük. Nem rendelkeznek kegyelemmel. A bűneik nincsenek megbocsátva. A szívük nem változott meg. Nem állnak készen a halálra. Nem alkalmasak a mennyországra. Nem istenfélők, nem igazak és nem szentek. Ha azok, akkor a Biblia szavai egyáltalán nem jelentenek semmit számukra.
Ezek közül az emberek közül néhányan, minden jel szerint, nem gondolnak többet a lelkükre, mint az elpusztuló állatok. Semmi sem mutatja, hogy jobban gondolkodnának az eljövendő életről, mint a ló és az ökör, amelyeknek nincs értelmük. Az ő kincsük nyilvánvalóan csak a földön van. A jó dolgaik nyilvánvalóan mind a sírnak ezen az oldalán vannak. Figyelmüket elnyelik az idő mulandó dolgai. Evés, ivás és öltözködés - pénz, házak és földek - üzlet, szórakozás vagy politika - házasság, játék vagy szórakozás - ezek azok a dolgok, amelyek betöltik a szívüket. Úgy élnek, mintha nem is létezne olyan könyv, mint a Biblia. Úgy élnek, mintha a feltámadás és az örök ítélet csak mese lenne. Ami a kegyelmet, a megtérést, a megigazulást és a szentséget illeti - ezek olyan dolgok, amelyekkel Gallióhoz hasonlóan nem foglalkoznak - ezek olyan szavak és nevek, amelyekről vagy nem tudnak, vagy megvetik őket. Mindannyian meg fognak halni. Mindannyian meg lesznek ítélve. És mégis úgy tűnik, hogy még az ördögnél is megkeményedettebbek, mert úgy tűnik, hogy nem hisznek és nem reszketnek. Jaj, micsoda állapot ez egy halhatatlan lélek számára! De ó, milyen gyakori!
Néhányan azok közül, akikről beszélek, egyfajta vallással rendelkeznek - de végül is ez nem más, mint egy formalitás. Megvallják és kereszténynek nevezik magukat. Vasárnaponként elmennek egy istentiszteleti helyre. De amikor ezt elmondtad róluk - akkor már mindent elmondtál. Hol látható az életükben az Újszövetség keresztyénsége? Egyáltalán sehol! A bűnt nyilvánvalóan nem tekintik a legnagyobb ellenségüknek, sem az Úr Jézust a legjobb barátjuknak - sem Isten akaratát életük szabályának - sem az üdvösséget létük nagy céljának. Az álom lelke tartja uralma alatt a szívüket, és ők nyugodtak, önelégültek és elégedettek. Laodiceai lelkiállapotban vannak, és azt képzelik, hogy elég vallásosak.
Isten folyamatosan szól hozzájuk; irgalom által - nyomorúságok által - prédikációk által; de ők nem hallják meg. Jézus kopogtat a szívük ajtaján - de ők nem nyitnak ajtót. Hallanak a halálról és az örökkévalóságról, és nem törődnek vele. Figyelmeztetik őket a világ iránti szeretetre, és hétről hétre szégyenkezés nélkül belevetik magukat. Hallanak Krisztusról, aki eljött a földre, hogy meghaljon a bűnösökért, és nem hatódnak meg. Úgy tűnik, hogy a szívükben minden másnak van helye, csak Istennek nem - hely az üzletnek - hely az élvezeteknek - hely a kicsapongásnak - hely a bűnnek - hely az ördögnek - hely a világnak - de, mint a betlehemi fogadóban, nincs hely annak, aki teremtette őket - nincs hely Jézusnak, a Léleknek és az Igének. Jaj, micsoda állapot ez! De jaj, milyen gyakori!
Olvasó, ünnepélyesen a lelkiismereted elé teszem, mint Isten színe előtt: te is azok közé tartozol, akiket az imént leírtam? Több ezer ilyen ember van a mi földünkön - ezrek Nagy-Britanniában - ezrek Írországban - ezrek vidéki parókiáinkon - ezrek városainkban - ezrek az egyháziak között - ezrek a másként gondolkodók között - ezrek a gazdagok között - ezrek a szegények között. Te is közéjük tartozol? Ha igen, akkor féltelek - reszketek értetek - aggódom értetek - nagyon féltelek benneteket!
Mi az, amitől féltelek téged? Mindentől féltelek. Attól féltelek, hogy addig ragaszkodsz Krisztus elutasításához, amíg el nem vétkezed a saját lelkedet. Attól féltelek, nehogy átadjátok magatokat egy megátalkodott elmének, és ne ébredjetek fel többé. Féltelek, nehogy olyan halottá és keményszívűvé váljatok, hogy csak az arkangyal hangja és Isten harsonája törheti meg álmotokat. Féltelek, nehogy olyan szorosan ragaszkodjatok ehhez a hiábavaló világhoz, hogy csak a halál választ el benneteket tőle. Féltelek, nehogy Krisztus nélkül éljetek, bocsánat nélkül haljatok meg, remény nélkül támadjatok fel, kegyelem nélkül kapjatok ítéletet, és gyógyulás nélkül süllyedjetek a pokolba!
Olvasó, figyelmeztetnem kell téged, bár úgy tűnhetek, mint Lót, mint aki tréfálkozik. Ünnepélyesen figyelmeztetlek, hogy menekülj az eljövendő harag elől. Arra kérlek, hogy ne feledd, hogy a Biblia mind igaz, és be kell teljesednie - hogy jelenlegi utad vége nyomorúság és bánat - hogy szentség nélkül senki sem láthatja az Urat - hogy a gonoszok a pokolba kerülnek, és minden ember, aki megfeledkezik Istenről - hogy Isten egy napon számot kér minden cselekedetedért, és hogy a hozzád hasonló, Krisztus nélküli bűnösök soha nem állhatnak meg az Ő színe előtt, mert Ő szent, és emésztő tűz. Ó, bárcsak megfontolnátok ezeket a dolgokat! Hol van az az ember, aki egy percig is képes az ujját a gyertya lángjában tartani? Ki lakhatna örökké tartó lángok között?
Jól tudom, hogy a Sátán milyen gondolatokat fog a szívetekbe ültetni, amikor ezeket a szavakat olvassátok. Jól ismerem a kifogásokat, amelyeket fel fogtok hozni. Azt fogjátok mondani nekem: ,,A vallás szép és jó, de az embernek élnie kell." Azt válaszolom: ,,Ez teljesen igaz, hogy az embernek élnie kell - de az sem kevésbé igaz, hogy meg is kell halnia." Azt mondhatjátok nekem: ,,Egy embernek, akinek dolgoznia kell a kenyeréért, nincs ideje semmi másra - nem éhezhet." Azt válaszolom, hogy ,,nem akarom, hogy bárki éhezzen - de azt sem akarom, hogy bárki a pokolban égjen". Mondhatod nekem: ,,Az embernek először a dolgával kell törődnie ezen a világon". Azt felelem: ,,Igen!" És az első dolog, amivel az embernek törődnie kell, az az örökkévaló dolga - alelke dolga."
Olvasó, minden szeretettel kérlek téged, hogy szakíts a bűneiddel - tarts bűnbánatot és térj meg. Arra kérlek, hogy változtasd meg az életed irányát - változtass a vallásra vonatkozó szokásaidon, fordulj el a lelkedre vonatkozó jelenlegi nemtörődömségedtől, és válj új emberré. Jézus Krisztus által felajánlom neked minden múltbéli bűnöd bocsánatát - szabad és teljes bocsánatot - kész, jelenvaló, örök megbocsátást. Mesterem nevében mondom neked, hogy ha az Úr Jézus Krisztushoz fordulsz, ez a bocsánat azonnal a tiéd lesz. Ó, ne utasítsd vissza ezt a kegyes meghívást! Ne halljatok arról úgy, hogy Krisztus meghalt értetek - Krisztus kiontotta értetek a saját vérét - Krisztus kinyújtotta felétek a kezét, hogy mégsem mozdultok meg. Ne szeressétek jobban ezt a szegény, pusztuló világot, mint az örök életet. Merjetek bátrak és határozottak lenni. Határozzátok el, hogy elhagyjátok azt a széles utat, amely a pusztulásba vezet. Keljetek fel és meneküljetek életetekért, amíg még tart a ma. Tartsatok bűnbánatot, higgyetek, imádkozzatok és legyetek üdvözülve.
Olvasó, féltelek téged a jelenlegi állapotodban. Szívem vágya és imám az, hogy Isten megtanítson téged félteni önmagadat.
II. Másodszor, sok olyan ember van, akikkel kapcsolatban kételyeim vannak a Biblia tanúsága alapján. Olvasó, te is ezek közé tartozol?
Sokan vannak, akiket ,,majdnem keresztényeknek" kell neveznem, mert nem ismerek más kifejezést a Bibliában, amely ilyen pontosan leírná állapotukat. Sok olyan dolog van bennük, ami helyes, jó és dicséretes Isten előtt. Életük rendezett és erkölcsös. Nem követnek el kirívó külső bűnöket. Sok tisztességes és helyes szokást tartanak fenn. Általában szorgalmasan használják a kegyelmi eszközöket. Úgy tűnik, hogy szeretik az evangélium hirdetését. Nem botránkoznak meg a Jézusban lévő igazságon, bármennyire is világosan hangzik el. Nincs kifogásuk a vallásos társaság, a vallásos könyvek és a vallásos beszéd ellen. Mindennel egyetértenek, amit mondasz, amikor a lelkükről beszélsz nekik. És mindez jól van így.
De még sincs semmi elmozdulás ezeknek az embereknek a szívében, amit akár egy mikroszkóp is érzékelhetne. Olyanok, mint azok, akik mozdulatlanul állnak. Hétről hétre, évről évre évek peregnek a fejük felett, és ők ugyanott állnak, ahol voltak. Ott ülnek a szószékünk alatt. Jóváhagyják prédikációinkat. És mégis, mint a fáraó sovány tehenei, látszólag semmivel sem jobbak mindattól, amit kapnak. Mindig ugyanaz a rendszeresség van körülöttük - ugyanaz a folyamatos részvétel a kegyelmi eszközökön - ugyanaz a kívánság és reménykedés - ugyanaz a vallásról való beszédmód - de semmi több. A kereszténységükben nincs előrelépés. Nincs benne élet, szív és valóság. A lelkük mintha holtpontra jutott volna. És mindez sajnos rossz.
Olvasó, te is ezek közé az emberek közé tartozol? Ezrek vannak közülük napjainkban - ezrek a templomainkban és ezrek a gyülekezeteinkben. Arra kérlek, hogy adj őszinte választ a kérdésre - ilyen a lelked állapota Isten előtt? Ha igen, akkor csak azt mondhatom, hogy az állapotod nagyon nem kielégítő. Ahogy az apostol mondta a galatáknak, úgy mondom én is neked: "Kétségek közt állok veled kapcsolatban".
Hogyan is érezhetnék másként veled kapcsolatban? A világon csak két oldal van - Krisztus és az ördög oldala -, és te mégis kétségessé teszed, hogy melyik oldalra kellene állnod. Nem merem azt mondani, hogy teljesen gondatlan vagy a vallással kapcsolatban - de határozottnak nem nevezhetlek. Visszariadok attól, hogy az istentelenek közé soroljalak - de az Úr gyermekei közé nem sorolhatlak. Van némi világosságod; de vajon üdvözítő tudás-e ez? Van némi érzésed; de vajon kegyelem-e ez? Nem vagy istentelen; de vajon Isten embere vagy-e? Lehet, hogy az Úr népéhez tartozol; de olyan közel laksz a határhoz, hogy nem tudom eldönteni, melyik csoporthoz tartozol. Talán nem vagy lelkileg halott; de mint egy beteg fa télen, alig tudom, hogy élsz-e. És így élsz tovább kielégítő bizonyítékok nélkül. Nem tudok nem kételkedni benned. Bizonyára van valami oka.
Nem tudok olvasni szíved titkaiban. Talán van valami kebelbűn, amit erősen tartasz és nem akarsz feladni. Ez egy olyan betegség, amely sok hitvalló keresztény növekedését fékezi. Talán az emberektől való félelemtartvissza téged - félsz embertársaid szemrehányásától vagy kinevetésétől. Ez egy vaslánc, amely sok lelket megkötöz. Talán nem törődsz a magánimával és az Istennel való közösséggel. Ez az egyik oka annak, hogy tömegek gyengék és betegesek lélekben. De bármi legyen is az okod, minden szeretettel figyelmeztetlek, hogy vigyázz, mit teszel. Állapotod sem nem kielégítő, sem nem biztonságos. A gibeonitákhoz hasonlóan Izrael vonatában vagy - de hozzájuk hasonlóan neked sincs jogod Izrael részéhez, Izrael vigasztalásaihoz és jutalmaihoz. Ó, ébredj fel a veszélyed érzékelésére! Törekedj arra, hogy belépj.
Olvasó, fel kell hagynod ezzel a két vélemény közötti tétovázással, ha valaha is élvezni akarod üdvösséged jó bizonyítékait. Változásnak kell történnie benned. Meg kell mozdulnod. Az igazi kereszténységben nincs igazi megállás. Ha Isten munkája nem halad előre az ember szívében, akkor az ördög munkája halad előre; és ha valaki mindig ugyanazon a ponton áll a vallásban, akkor valószínű, hogy egyáltalán nincs is vallása. Nem elég Krisztus ruháját viselni; Krisztus harcait is meg kell vívnunk. Nem elég, ha abbahagyjuk a rosszat; meg kell tanulnunk jól cselekedni is. Nem elég nem ártani; azon is fáradoznunk kell, hogy jót tegyünk. Ó, reszkess, nehogy Isten talentumai haszontalan befogadójának bizonyulj - a föld kopár kudarca és a véged az legyen, hogy elégetnek. Ne feledd, aki nem Krisztussal van, az ellene van.
Olvasó, nyomatékosan megparancsolom neked, hogy soha ne nyugodj meg, amíg ki nem derítetted, hogy van-e kegyelem a szívedben, vagy nincs. A kívánságok, a vágyak, a jó érzések és a meggyőződések a maguk módján mind kiváló dolgok, de ezek önmagukban soha nem fognak megmenteni téged. Szeretem látni a rügyeket és a virágokat a fán - de jobban szeretem látni az érett gyümölcsöt. A példabeszédben az út szélén állók hallgatták - de az Ige nem vert gyökeret bennük - nem üdvözültek. A köves földön hallgatók örömmel hallgatták - de az Ige nem volt bennük elég mélyen - nem üdvözültek. A szúrós talajon hallgató hallgatók valami gyümölcshöz hasonlót hoztak, de az Igét megfojtotta a világ - nem üdvözültek. Reszketsz az Igétől? Félix is ezt tette - de ő nem üdvözült. Szeretsz jó prédikációkat hallgatni, és sok helyes dolgot tenni? Heródes is ezt tette - de ő nem üdvözült. Szeretnél az igazak halálával meghalni? Bálám is ezt akarta - de ő nem üdvözült. Van tudásotok? Iskarióti Júdás is rendelkezett, de ő sem üdvözült. És te megmenekülsz úgy, ahogy vagy? Kétlem. Emlékezz Lót feleségére!
Olvasó, még egyszer felszólítalak, hogy vigyázz, mit teszel. Ha nem akarod magadat felrázni, hogy előre haladj, hogyan is érezhetnék bármi mást, mint kétséget a lelkeddel kapcsolatban?
De vannak mások is, akikkel kapcsolatban kételyeim vannak, akik még a ,,majdnem keresztényeknél" is rosszabb helyzetben vannak. Ők azok, akik egykor nagy vallást tettek, de mostanra feladták. Egykor igaz hívőnek számítottak, de ismét visszafordultak a világhoz és elestek. Visszaléptek a vallásosságnak attól a pontjától, ahová egykor látszólag eljutottak. Nem járnak többé azokon az utakon, amelyeket egykor látszólag választottak. Röviden, ők VISSZAESŐK.
Olvasó, ilyen állapotban van a lelked? Ha igen, akkor biztosan tudhatod, hogy az állapotod a lehető legrosszabb. Kevéssé számít, hogy milyen volt a múltbeli tapasztalatod. Keveset bizonyít, hogy egykor az igaz keresztények közé tartoztál. Lehet, hogy mindez tévedés és téveszme volt. A jelenlegi lelkiállapotodat vizsgálom, és miközben ezt teszem, kétségek között állok.
Hiszem, hogy volt idő, amikor Isten minden szentje, aki látott téged, örült a látványnak. Akkor úgy tűnt, hogy őszintén szereted az Úr Jézust, és hajlandó vagy örökre feladni a széles utat, és mindent elhagyni az evangéliumért. Isten Igéje édesnek és értékesnek tűnt számodra; Krisztus szolgáinak hangja a legkellemesebb hang; az Úr népének gyülekezete volt az a hely, amelyet a legjobban szerettél; az igaz hívők társasága volt a legfőbb örömöd. Soha nem hiányoztál a heti összejövetelekről. Soha nem volt üres a helyed a gyülekezetben. A Bibliádat soha nem adtad ki sokáig a kezedből. Nem volt olyan nap az életedben, amikor ne imádkoztál volna. A buzgalmad valóban buzgó volt. A vallásos vonzalmad igazán meleg volt. Egy ideig jól futottál. De, ó, olvasó, hol, hol vagy most?
Visszamentél a világba. Elidőztél; visszanéztél; visszatértél - attól tartok, hogy a szívedet magad mögött hagytad. Újra felvetted az óember cselekedeteit. Elhagytad első szerelmedet. Jóságod olyannak bizonyult, mint a hajnali felhők, s mint a korai harmat, elszállt. Komoly benyomásaid gyorsan elhalnak; napról napra gyengülnek és halványulnak, meggyőződéseid gyorsan elszáradnak; színüket változtatják, mint az őszi levelek - hamarosan lehullanak és eltűnnek. Az ősz hajszálak, amelyek a hanyatlásról árulkodnak, itt-ott megjelennek rajtad. A prédikálás, amibe egykor kapaszkodtál, most már fáraszt. A könyvek, amelyekben gyönyörködtél, már nem okoznak örömet. Krisztus evangéliumának terjedése már nem érdekel. Isten gyermekeinek társaságát már nem keresed. Nekik vagy neked meg kell változnod. Egyre félénkebb vagy a szent emberekkel szemben, türelmetlen vagy a dorgálással és a tanácsokkal szemben, bizonytalan vagy az indulataidban, nem törődsz az apró bűnökkel, nem félsz a világgal keveredni. Valaha nem így volt ez!
Talán fenntartod a vallásosság valamely formáját - de ami az életfontosságú istenfélelmet illeti, gyorsan lehűlsz. Már most is langyos vagy; idővel kihűlsz; és nemsokára jeges leszel, vallásilag megfagysz, és még halottabb leszel, mint azelőtt voltál. Megszomorítod a Lelket, és Ő hamarosan el fog hagyni téged. Kísérted az ördögöt, és ő hamarosan eljön hozzád; a szíved készen áll rá - az utolsó állapotod rosszabb lesz, mint az első. Ó, olvasó, erősítsd meg a megmaradt dolgokat, amelyek készen állnak a halálra. Hogyan tudnám megállni, hogy ne érezzek kétséget a lelkeddel kapcsolatban?*
* Úgy tapasztalom, hogy sokan tiltakoznak a következő kifejezés ellen: ,,Megszomorítod a Lelket, és Ő hamarosan elhagy téged". Nyugodt mérlegelés után nem vagyok hajlandó megváltoztatni. Veszélyesnek tartom, ha teológiánkban megpróbálunk a Bibliánál szisztematikusabbak lenni. Úgy gondolom, hogy van szentírási alapja annak, hogy egy megtéretlen ember, aki nagy világossággal és tudással rendelkezik a vallás dolgaiban, de mégsem hajlandó lemondani a bűnről és a világról, bizonyos értelemben megszomorítja a Szentlelket. Hivatkoznék az Ézsaiás 63:10-re; ApCsel 7:51-re; Zsid 10:29-re. Amikor ezt az álláspontot képviselem, úgy vélem, teljes összhangban vagyok a valaha élt egyik legbiblikusabb istenhívővel - John Bunyanra gondolok. ,,A Zarándok útjában" így ábrázolja a vaskalitkában lévő embert a Tolmács házában, aki azt mondja Kereszténynek: ,,Vétkeztem az Ige világossága és Isten jósága ellen. Megbántottam a Lelket, és Ő elment. Megkísértettem az ördögöt, és ő eljött hozzám. Haragra ingereltem Istent, és Ő elhagyott engem".
Az, hogy az emberek meddig mehetnek el a vallás megvallásában, és mégis megtéretlenek maradnak szívükben, és végül elvesznek, a teológia egyik legborzasztóbb és leglélektanibb pontja.
De nem engedhetlek el anélkül, hogy ne próbálnék jót tenni veled. Valóban sajnállak, mert olyan boldogtalan vagy. Tudom - biztos vagyok benne -, felesleges tagadni. Boldogtalan vagy, mióta elszakadtál. Boldogtalan vagy otthon és boldogtalan külföldön, boldogtalan társaságban és boldogtalan egyedül; boldogtalan vagy, amikor lefekszel, és boldogtalan, amikor felkelsz. Lehet, hogy szereztél gazdagságot, becsületet, családot, barátokat - de a fullánk mégis megmarad. A vigasztalás éhezik körülötted - a belső békének teljes hiánya van. Beteg a szíved - rosszul érzed magad - elégedetlen vagy mindenkivel, mert elégedetlen vagy önmagaddal. Olyan vagy, mint egy madár, amelyik elkóborolt a fészkéből - soha nem érzed magad a helyeden. Túl sok vallásod van ahhoz, hogy élvezd a világot, és túl kevés vallásod van ahhoz, hogy élvezd Istent. Belefáradtál az életbe, és mégis félsz a haláltól. Valóban igazak Salamon szavai a te esetedben: "Tele vagy a saját utaddal".
Olvasó, minden visszaesésed ellenére még számodra is van remény. Nincs olyan lelki betegség, amelyet a dicsőséges evangélium ne tudna meggyógyítani. Még a te esetedre is van orvosság - megalázó, büszkeséget csökkentő, tudom, de biztos orvosság; és komolyan kérlek, hogy fogadd el. Ez az orvosság a minden bűnre megnyílt Forrás - Isten ingyenes kegyelme Krisztus Jézusban. Menj és mosakodj meg késedelem nélkül ebben a Forrásban, és Jézus Krisztus meggyógyít téged!
Vedd elő az elhanyagolt Bibliádat, és nézd meg, hogy Dávid hogyan esett el és feküdt egy egész éven át bűnben, és amikor megbánta bűneit és Istenhez fordult, mégis kegyelmet kapott. Lapozz Péter apostol történetéhez, és nézd meg, hogyan tagadta meg háromszor esküvel a Mesterét, és amikor mégis sírt és megalázkodott, kegyelmet kapott. Halljátok, milyen vigasztaló szavakat küld ma nektek Urunk és Megváltónk: ,,Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek". ,,Sok szeretővel paráználkodtatok, mégis térjetek vissza hozzám". ,,Ha bűneid olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú." ,,Térjetek vissza, ti tévelygő gyermekek, és én meggyógyítom tévelygéseteket." Ó, bárcsak megfogadnátok Izrael szavait ma, és így felelnétek: "Íme, hozzád jövök, mert te vagy az Úr, az én Istenem". (Mt 11,28; Jer 3,1; Izaj 1,18; Jer 3,22).
Olvasó, imádkozom Istenhez, hogy ezek a szavak ne kerüljenek hiába eléd. De ne feledd, hogy amíg nem térsz meg a visszaesésedből, addig kétségek között kell állnom a lelkeddel kapcsolatban.
III. Harmadszor, vannak olyan emberek, akik felől a Biblia azt mondja, hogy jó reménységet kell táplálnom. Olvasó, te is ezek közé tartozol?
Az emberek, akikről beszélek, felismerték, hogy vétkes bűnösök, és hit által Krisztushoz menekültek az üdvösségért. Ráébredtek, hogy a bűn nyomorúságos és boldogtalan dolog, és gyűlölik, és arra vágynak, hogy teljesen megszabaduljanak tőle. Magukban nem látnak mást, csak gyengeséget és romlottságot - de az Úr Jézusban pontosan azt látják, amire a lelküknek szüksége van - bűnbocsánatot, békességet, világosságot, vigasztalást és erőt. Krisztus vére, Krisztus keresztje, Krisztus igazsága, Krisztus közbenjárása - ezek azok a dolgok, amelyeken elméjük szívesen időzik. Vonzalmuk most a fenti dolgokra irányul. Semmi sem érdekli őket annyira, mint az Istennek való tetszés. Amíg élnek, legfőbb vágyuk az, hogy az Úrnak éljenek. Amikor meghalnak, egyetlen vágyuk, hogy az Úrban haljanak meg. Haláluk után az a reményük, hogy az Úrral lesznek.
Olvasó, vajon a te lelked is ilyen állapotban van? Tudsz-e valamit arról a hitről, reményről, érzelmekről és tapasztalatokról, amelyeket az imént leírtam? Találsz-e valamit a szívedben, ami megfelel az imént elmondott leírásomnak? Ha igen, akkor hálát adok Istennek érte - gratulálok az állapotodhoz - jó reményt érzek a lelkeddel kapcsolatban.
Jól tudom, hogy egy megpróbáltatásokkal teli világban élsz. Még a pusztában vagy; nem vagy otthon. Jól tudom, hogy a büszkeség, a hitetlenség és a lustaság folyamatosan harcolnak benned az uralomért. Harcok vannak kívül és félelmek belül. Nem kétlem, hogy a szíved olyan áruló és csalárd, hogy gyakran rosszul vagy magadtól, és azt mondod: "Soha nem volt még olyan rossz szív, mint az enyém!". De mindezek ellenére jót kell remélnem a lelked számára.
Reménykedem, mert hiszem, hogy Isten olyan munkát kezdett el benned, amelyet soha nem enged meghiúsulni. Ki tanított meg téged a bűn gyűlöletére és Krisztus szeretetére? Ki késztetett arra, hogy kiválj a világból, és gyönyörködj Isten szolgálatában? Ezek a dolgok nem a saját szívedből származnak. A természet nem terem ilyen gyümölcsöt. Ezek a dolgok Isten művei, aki ahol elkezdi, ott mindig be is fejezi; aki ahol kegyelmet ad, ott dicsőséget is ad. Bizonyára van itt ok a reménységre.
Reménykedem, mert hiszem, hogy egy örökkévaló szövetségben, egy mindenben elrendelt és biztos szövetségben van üdvözítő érdeked. A menny bélyege rajtad van. Az Úr Jézus bélyegei vannak a lelkeden. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek mindannyian elkötelezték magukat, hogy a lelked üdvösségét teljessé tegyék. Háromszoros zsinór van körülötted, amely még soha el nem szakadt. Bizonyára van okod a reményre.
Reménykedem, mert van egy Megváltód, akinek vére megtisztít minden bűntől - egy Megváltó, aki mindenkit hív, és senkit sem taszít ki, aki hozzá jön - egy Megváltó, aki nem töri össze a megtört nádszálat, és nem oltja ki a füstölgő gyertyabelet - egy Megváltó, akit meg lehet érinteni gyöngeségeiddel, és nem szégyelli, hogy testvéreinek nevezzen - egy Megváltó, aki soha nem változik - ugyanaz tegnap, ma és örökké, aki mindig képes a végsőkig megtartani, mindig hatalmas a megtartásra. Bizonyára van itt ok a reményre.
Reménykedem, mert Krisztus szeretete olyan szeretet, amely minden ismeretet felülmúl. Annyira ingyenes és érdemtelen! Olyan drága, még a halálig is! Oly hatalmas és mindent legyőző! Olyan változatlan és maradandó! Olyan türelmes és elnéző! Oly gyengéd és együttérző! Valóban, bűneink meghaladják az ismeretet, és Jézusnak ez a szeretete az a szeretet, amelyre lelkünknek szüksége van. Bizonyára van itt okunk a reményre.
Reménykedem, mert Isten rendkívül nagy és drága ígéreteket adott neked - ígéreteket, hogy mindvégig megtart - kegyelmi ígéreteket minden szükség idejére, és erőt a te idődnek megfelelően - ígéreteket, amelyeket még soha meg nem szegett, és amelyek mind igenek és ámenek Krisztus Jézusban. Bizonyára van itt ok a reménységre.
Ó, olvasó, ha hívő vagy, ezek a dolgok erős alapot jelentenek. Ha Isten érted van, ki lehet ellened? Nincs kárhoztatás azok számára, akik Krisztus Jézusban vannak. Semmi sem választhatja el őket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.
Gyere most, és hadd mondjam el neked, hogy mit akarok, hogy te és minden igaz keresztény célt tűzzön ki maga elé. Azt akarom, hogy több reménységet keress. Azt akarom, hogy ne elégedj meg a bizalomnak azzal a kis csekélységével, amely Isten sok gyermekének egész állományát alkotja. Azt akarom, hogy a remény teljes bizonyosságára törekedj - arra az eleven reményre, amely soha nem szégyeníti meg az embert.
Úgy beszélek, mint a keskeny úton járó útitárs. Úgy beszélek, mint aki azt kívánja, hogy a saját reménye minden évben, amíg él, növekedjen és gyarapodjék, és azt kívánja, hogy minden testvérének reménye is növekedjen. Tudom és meg vagyok győződve arról, hogy olyan dolgokat írok, amelyek a te békédet szolgálják. Ha valaha is szeretnél kevés sötét napot - ha valaha is szeretnéd érezni, hogy Isten arca mosolyog a lelkedre - ha valaha is szeretnél örömöt és békességet a hitben - minden múltbeli hiányosságra való emlékezéseddel - minden jövőbeli vigasztalás iránti vágyaddal - arra kérlek, arra buzdítalak, arra kérlek, hogy keresd a reménység teljes bizonyosságát.
Ó, olvasó, ha igaz hívő vagy, akkor jól tudod, hogy szükségünk van ezekre a kölcsönös buzdításokra! Te és én csak ,,gyermekek" vagyunk az Úr szolgálatában, a legjobb formánkban. Lelkünk mindig készen áll arra, hogy a porhoz tapadjon. Minden nap van hely a fejlődésre bennünk. Figyeljetek hát, amíg elmondok nektek néhány dolgot, amit soha nem szabad elfelejtenünk, ha több reménységben akarunk részesülni - amit soha nem szabad szem elől tévesztenünk, ha meg akarjuk tartani, ha már megkaptuk.
1. Ha növekedni akarunk a kegyelemben, és több reménységgel akarunk rendelkezni, akkor törekednünk kell a mi Urunk Jézus Krisztusnak még mélyebb tapasztalati megismerésére. Milyen keveset tudunk Róla! Az Őhozzá fűződő rideg vonzalmaink tanúskodnak önmagunk ellen. Ha jobban nyitva lenne a szemünk arra, hogy milyen Ő, és mit tesz értünk - jobban szeretnénk Őt. Vannak olyan keresztények, akiknek az elméje állandóan a megszentelődés tanításán jár, minden mást kizárva. Lelkesen tudnak vitatkozni a gyakorlat apró pontjairól; mégis hidegek Krisztus iránt. Szabály szerint élnek, szigorúan járnak, sok mindent megtesznek, azt képzelik, hogy rövid időn belül nagyon erősek lesznek. De mindvégig szem elől tévesztik ezt a nagy igazságot - hogy semmi sem olyan megszentelő, mint az Úr Jézus megismerése és a Vele való közösség. ,,Maradjatok énbennem - mondja Ő maga - és én tibennetek. Ahogy az ág nem tud gyümölcsöt teremni, ha nem marad a szőlőtőben, úgy ti sem tudtok, ha nem maradtok Bennem". Krisztusnak kell lennie szentségünk forrásának - éppúgy, mint hitünk sziklájának. Krisztusnak kell lennie mindennek mindenben.
Nem kételkedem abban, hogy Ő értékes számotokra, akik hisztek. Drágának kell lennie, a tisztségei miatt, és értékesnek kell lennie a munkája miatt. Drágának kell lennie azért, amit már megtett - elhívott minket, megelevenített, megmosott, megigazított. Drágának kell lennie azért, amit most is tesz - megerősít minket, közbenjár értünk, együtt érez velünk. Értékesnek kell lennie azért, amit még tenni fog - megőriz minket a végsőkig, feltámaszt minket, összegyűjt minket eljövetelekor, hibátlanul bemutat minket Isten trónja előtt, nyugalmat ad nekünk vele együtt az Ő országában. De ó, olvasó, Krisztusnak sokkal értékesebbnek kell lennie számunkra, mint amilyen eddig valaha is volt!
Megjegyzem, ha ez lenne életem utolsó szava, akkor is hiszem, hogy Krisztus megismerésén kívül semmi más nem táplálja az ember lelkét. Minden sötétségünk abból fakad, hogy nem tartjuk magunkat közel hozzá. A vallás formái értékes segítségek - és a nyilvános szertartások hasznosak, hogy megerősítsenek bennünket -, de a bűnösökért megfeszített Krisztusnak kell lennie - a hit szemével látott Krisztusnak - a szívben jelen lévő Krisztusnak - Krisztusnak, mint az élet kenyerének és Krisztusnak, mint az élet vizének - ez kell legyen az a tanítás, amelyhez mindig ragaszkodnunk kell. Semmi más nem fogja megmenteni, kielégíteni vagy megszentelni a bűnös lelket. Mindannyiunknak szükségünk van Krisztus mélyebb, tapasztalati megismerésére.
2. Ha növekedni akarunk a kegyelemben és a reménységben, kezdjük itt. Ha növekedni akarunk a kegyelemben és több reménységben, akkor törekednünk kell arra, hogy jobban megismerjük saját szívünket. ,,Az emberi szív igen csalárd és kétségbeesetten gonosz. Ki tudja igazán, hogy mennyire rossz? De én tudom! Én, az Úr, minden szívet megvizsgálok és a titkos indítékokat megvizsgálom." (Jeremiás 17:9-10) Azt képzeljük, hogy ismerjük a szívünket - pedig nem így van. A benne lévő bűn fele eddig rejtve volt a szemünk elől. A leghalványabb fogalmunk sincs arról, hogy mennyire becsaphat bennünket, ha próbára lenne téve, és a sátán milyen mélységeibe eshet a legjobb is közülünk. De mindannyian keserű tapasztalatból tudjuk, hogy szívünkben bízva gyakran követtünk el szomorú hibákat. Néha olyan hibákat követtünk el, hogy szem elől tévesztettük reménységünket, és készek voltunk azt hinni, hogy egyáltalán nincs is kegyelmünk. Ó, ha boldog keresztények akarunk lenni, hagyjuk abba a szívünkbe vetett bizalmat. Tanuljuk meg, hogy ne várjunk tőle mást, csak gyengeséget és erőtlenséget. Hagyjuk abba, hogy keretektől és érzésektől várjuk vigasztalásunkat. A remény, amely valamire épül bennünk, mindig ingadozó és bizonytalan.
3. Ha növekedni akarunk a kegyelemben, és szeretnénk több reménységgel rendelkezni, akkor nagyobb szentségre kell törekednünk életünkben és beszélgetéseinkben. Ez egy megalázó lecke, amin érdemes elidőzni - de nem lehet túl sokat elidőzni rajta. Elválaszthatatlan kapcsolat van az Istennel való szoros járás és a hitünkben való megnyugvás között. Ezt soha ne felejtsük el. Valóban, az Úr házában sok edény nagyon unalmas és piszkos. Ha körülnézek, sok olyan dolgot látok hiányozni közöttünk, amit Jézus szeret. Hiányzik Mesterünk szelídsége és nyájassága - sokan közülünk durvák, durva természetűek és kritikusak, és hízelgünk magunknak, hogy hűségesek vagyunk. Hiányzik az igazi bátorság Krisztus megvallásában az emberek előtt - gyakran sokkal inkább a hallgatás idejét tartjuk fontosnak, mint a beszéd idejét. Hiányzik az igazi alázat-nem sokan szeretjük a legalacsonyabb helyet elfoglalni, és mindenkit többre becsülni, mint magunkat, és a saját erőnket tökéletes gyengeségnek tekinteni. Hiányzik az igazi szeretet- kevesen vagyunk, akikben megvan az az önzetlen lélek, amely nem a sajátját keresi - kevesen vannak, akiket nem foglalkoztatnak jobban a saját érzéseik és a saját boldogságuk, mint másoké. Hiányzik a lélek igazi hálája - panaszkodunk, zúgolódunk, bosszankodunk, és azon töprengünk, amink nincs, és elfelejtjük azt, amink van. Ritkán vagyunk elégedettek; általában egy Márdokeus áll a kapunk előtt. Hiányzik a világtól való határozott elkülönülés-a megkülönböztetés vonala gyakran ki van törölve. Sokan közülünk, mint a kaméleon, mindig felvesszük a társaságunk színét, annyira hasonlóvá válunk az istentelenekhez, hogy megerőlteti az ember szemét, hogy észrevegye a különbséget. Olvasó, ezeknek a dolgoknak nem így kellene lenniük. Ha több reménységet akarunk, legyünk buzgók a jó cselekedetekben.
4. Ha növekedni akarunk a kegyelemben, és elevenebb reménységgel akarunk rendelkezni, törekedjünk nagyobb éberségre a jólét időszakaiban. Nem ismerek olyan időszakot egy hívő életében, amikor a lelke olyan valódi és nagy veszélyben van, mint amikor minden jól megy vele. Nem ismerek olyan időszakot, amikor a hívő olyan valószínű, hogy lelki betegségeket kaphat, és megalapozza a sötétség és a kétségek sok-sok napját a belső emberében. Te és én szeretjük, ha életünk folyása zökkenőmentesen zajlik - és ez hús-vér ember számára természetes. De neked és nekem kevés fogalmunk van arról, hogy ez a sima menet milyen veszélyes a hitünkre nézve. A betegség magvait általában egészségben vetik el. Ez az ünnepek ideje, amikor a leckék elfelejtődnek. Az édes dolgok ártanak a gyermekeknek, és nem a keserűek. A világ kegye sokkal többet árt a hívőknek, mint a világ rosszallása. Dávid nem követett el házasságtörést, amikor Saul színe elől menekült - ez akkor történt, amikor Saul meghalt, és ő volt a király helyette, és béke volt Izraelben. Keresztyén, a ,,Zarándok útja"-ban, nem vesztette el a bizonyítékát, miközben Apollyonnal harcolt - akkor volt, amikor egy kellemes lugasban aludt, és nem látszott ellenség a közelben. Ó, ha élénk reménységünk akar lenni, akkor a jólét napjaiban is figyeljünk, és legyünk józanok.
5. Ha növekedni akarunk a kegyelemben, és elevenebb reménységgel akarunk rendelkezni, akkora megpróbáltatások idején több hitre és elégedettségre kell törekednünk . A megpróbáltatás gyakran arra készteti az igaz embert, hogy meggondolatlanul beszéljen ajkával, és olyan dolgokat mondjon és tegyen, amelyek ködként emelkednek lelke és Krisztus közé. A megpróbáltatás olyan tűz, amely gyakran sok salakot hoz a hívő szívének felszínére, és arra készteti, hogy azt mondja: "Isten elfelejtett engem, nincs reménység a lelkemnek; az Úr elvetett engem; jól teszem, ha panaszkodom". Pedig a megpróbáltatás az Atya keze, amely a mi javunkra fenyít minket, bármennyire is lassan hisszük ezt el. A nyomorúság vesszejét gyakran a megszentelődésért szóló imára küldi válaszul - ez Isten egyik módja, hogy véghezvigye a megszentelődés munkáját, amelyre valljuk, hogy vágyunk. Jákob, József, Mózes és Dávid mind ezt tapasztalták. Boldogok, akik türelmesen tűrik az Úr orvosságait - akik csendben viselik a keresztet, és azt mondják: ,,Jól van". A jól viselt megpróbáltatások lelki előléptetést jelentenek. A türelem, amely a nyomorúság idején tökéletesen működik, előbb-utóbb a belső reménység értékes termését fogja meghozni.
6. Ha növekedni akarunk a kegyelemben, és elevenebb reménységgel akarunk rendelkezni, akkor törekednünk kell arra, hogy jobban felkészüljünk Krisztus második eljövetelére. Nem ismerek megszentelőbb és megelevenítőbb tanítást, mint Krisztus második eljöveteléről szóló tanítás. Nem ismerek olyan tanítást, amely jobban ki tudna vonni bennünket a világból, és egyszemű, teljes szívű és örömteli keresztényekké tenne bennünket. De jaj, milyen kevés hívő él úgy, mint akik várják a Mesterük visszatérését! Ki az, aki közelről figyeli sok hívő útját, aki valaha is azt gondolná, hogy szeretik és vágyakoznak Uruk megjelenése után? Nem igaz-e, hogy Isten gyermekei között sok olyan szív van, amely nem egészen kész Jézus befogadására? Az ablakot elreteszelve találná - az ajtót zárva - a tüzet majdnem kialudtnak - hideg és vigasztalan lenne a fogadtatás. Ó, hívő olvasó, ennek nem így kellene lennie! Több zarándoklélekre van szükségünk - állandóan keresnünk kell a hazánkat, és sietnünk kell hazafelé. Az Úr eljövetelének napja a nyugalom napja, a teljes megváltás napja, a nap, amikor Isten családja végre mindnyájan összegyűl. Ez az a nap, amikor már nem hit által fogunk járni, hanem látás által - meglátjuk a távoli földet - meglátjuk a Királyt az Ő szépségében. Bizonyára naponta kellene mondanunk: ,,Jöjj Uram Jézus, jöjjön el a Te országod!". Ó, állítsuk Krisztus második eljövetelét folyamatosan a szemünk elé! Mondjuk magunknak minden reggel: ,,Az Úr hamarosan visszatér", és ez jót fog tenni a lelkünknek.
7. Végül, ha növekedni akarunk a kegyelemben, és több reménységgel akarunk rendelkezni, akkor nagyobb szorgalommal kell törekednünk arra, hogy éljünk a kegyelmi eszközökkel. Hiábavaló azt feltételezni, hogy reménységünk semmilyen értelemben nem függ attól, hogy milyen fáradsággal használjuk az Isten által rendelt rendeléseket. Függ, mégpedig nagyon is nagy mértékben. Isten bölcsen úgy rendezte el, hogy a lusta keresztények ritkán élvezik saját elfogadásuk bizonyosságát. Azt mondja nekünk, hogy fáradoznunk, törekednünk és dolgoznunk kell - hogy elhívásunkat és kiválasztottságunkat biztossá tegyük. Ó, bárcsak emlékeznének erre a hívők, és megszívlelnék!
Gyanítom, hogy Isten népe közül sokan nagyon lusták az eszközök használatában. Kevéssé ismerik Dávid lelkületét, amikor azt mondta: "Lelkem vágyakozik és sóvárog Istenem házának udvarai után". Kétlem, hogy a prédikációk előtt és után sok magánimádság lenne. Mégis, ne feledjük, hogy a hallás önmagában nem minden - ha a szószéken minden elhangzik, a munkának csak a fele van elvégezve. Kételkedem abban, hogy a Bibliát annyit olvassák-e, amennyit kellene. Rövid tapasztalatom során semmi sem lepett meg annyira, mint a hívők körében uralkodó ,,elégedett tudatlanság a Szentírásról". Kételkedem abban, hogy a magánimádság olyan gyakran válik-e a hit dolgává, amilyennek lennie kellene. Gyakran megelégszünk azzal, hogy felállunk a térdünkről anélkül, hogy valóban láttunk vagy hallottunk volna valamit Istenről és az Ő Krisztusáról. És mindez helytelen. A szorgalmas lélek az, aki élénk reménységnek örvend.
Olvasó, szívleljük meg az általam említett dolgokat. Isten segítségével határozzuk el, hogy ezeket folyamatosan magunk elé állítjuk, imádkozunk értük, törekszünk rájuk, és igyekszünk elérni őket.
Ez az útja annak, hogy hasznos keresztények legyünk. A világ keveset tud Krisztusról, azon túl, amit az Ő népében lát. Ó, milyen világos, világosan megírt leveleknek kellene lenniük! Egy szent hívő egy két lábon járó prédikáció. Sokkal többet prédikál, mint egy lelkész, mert egész héten prédikál, megszégyenítve a meg nem térteket, megerősítve a megtérteket, megmutatva mindenkinek, hogy mire képes a kegyelem. Az ilyen ember valóban jót tesz az életével, és halála után milyen nagyszerű, széles körű bizonyítékokat hagy maga után! Egyetlen kellemetlen kétség nélkül visszük a sírba! Ó, a növekvő keresztény értéke és ereje! Az Úr tegyen ilyenné téged és engem!
Ez a boldog keresztények útja. A boldogság Isten ajándéka - de hogy Isten teljes követése és a teljes boldogság között a legszorosabb kapcsolat van, abban egy pillanatra se kételkedjék senki. A reménykedő, növekvő hívőnek megvan a tanúsága önmagában. A nap teljes fényében jár, és ezért általában világosnak és melegszívűnek érzi magát. Nem oltja ki a Lelket folyamatos ellentmondásokkal, és így a benne lévő tűz ritkán ég alacsonyan. Nagy békessége van, mert valóban szereti Isten törvényét, és mindenki, aki látja őt, kénytelen elismerni, hogy kereszténynek lenni kiváltság - és nem kötelesség -. Ó, a gyengéd lelkiismeret, az istenfélő féltékenység, az Istennel való szoros együttjárás - mennyei lelkiállapot! Az Úr tegyen mindnyájunkat ilyen lelkűvé.
És most, kedves olvasók, minden osztályból, akikhez szóltam, szívből imádkozom Istenhez, hogy áldja meg lelketek számára ezeket az oldalakat. Akár azok közé tartoztok, akiket féltek, akár azok közé tartoztok, akik tekintetében kételkedem, akár azok közé tartoztok, akikre reménykedve tekintek, szívem vágya és imája az, hogy bölcsebb és jobb emberekként tegyétek le ezt a könyvet, mint amikor kézbe vettétek.
Furcsa időket élünk. A világ öregedni és meginogni látszik. Az árnyékok hosszúra nyúlnak. Az este közeledni látszik. Hamarosan eljön az éjszaka, amikor senki sem tud dolgozni. Ó, bárcsak e lapok minden olvasója magába fordulna, amíg tart a mai nap, és átgondolná a saját útjait. Ó, bárcsak mindenki feltenné magának a kérdést: Hol vagyok? Mi vagyok én? Hová megyek? Mi lesz a jelenlegi utam vége? Mi a lelkem reménye?
Olvasó, még egyszer kérlek, ne vesd meg a kérdésemet. Gondolkodj el rajta - fontold meg - imádkozz érte. Ó, bárcsak szilárdan megragadná a szívedet, és soha többé nem hagyna el téged! Ó, legyen ez a lelked számára olyan, mint az élet a halálból! Az idő gyorsan fogy! Az élet egy hatalmas bizonytalanság! A halál egyre közelebb és közelebb kerül! Az ítélet biztosan eljön! Olvasó, hol vagy? Hol vagy Isten szemében?
Maradok, szeretetteljes barátod, J. C. Ryle
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: kereszténységben, vigasztalásaihoz, meggondolatlanul, szemrehányásától, megpróbáltatások, paráználkodtatok, tapasztalatokról, lelkiállapotodat, vigasztalásunkat, megszabaduljanak, megkülönböztetés, legünnepélyesebb, örökkévalóságról, tévelygéseteket, lelkiállapotban, visszafordultak, fügefaleveleket, visszaesésedből, keresztényeknél, mindannyiunknak, istentiszteleti, zarándoklélekre, cselekedetedért, gyöngeségeiddel, kétségbeesetten, figyelmeztetlek, prédikációinkat, istentelenekhez, keresztényeknek, cselekedetekben, figyelmeztetnem, foglalkoztatnak, zökkenőmentesen, megfontolnátok, evangéliumának, megerősítsenek, vele levő, felesége elrejtőzött, szemed előtt, bűnbeesés után, kérdést tette, tiltott gyümölcsből, mindent látó, esti szellő, kertben járkál, kérdés először, maguk helyére, halhatatlan lelked, lélek megmeneküljön, mennyben vagy, pokolban leszel, legünnepélyesebb dolgokat, Hallanak Krisztusról, Jézus Krisztus, Jézus Krisztushoz, Iskarióti Júdás, Emlékezz Lót, Isten Igéje, John Bunyanra, Krisztus Jézusban, Lapozz Péter, Urunk Jézus Krisztusnak, Hiányzik Mesterünk, Jöjj Uram Jézus,
|
|
|
|
|
|
| vele levő, felesége elrejtőzött, szemed előtt, bűnbeesés után, kérdést tette, tiltott gyümölcsből, mindent látó, esti szellő, kertben járkál, kérdés először, maguk helyére, halhatatlan lelked, lélek megmeneküljön, mennyben vagy, pokolban leszel, legünnepélyesebb dolgokat, föld lakóiról, világ minden, bűneik nincsenek, emberek közül, elpusztuló állatok, eljövendő életről, sírnak ezen, oldalán vannak, örök ítélet, szentséget illeti, halhatatlan lélek, istentiszteleti helyre, bűnt nyilvánvalóan, legnagyobb ellenségüknek, legjobb barátjuknak, üdvösséget létük, álom lelke, szívük ajtaján, világ iránti, szívükben minden, betlehemi fogadóban, imént leírtam, egyháziak között, másként gondolkodók, gazdagok között, szegények között, saját lelkedet, megátalkodott elmének, arkangyal hangja, hiábavaló világhoz, halál választ, eljövendő harag, pokolba kerülnek, napon számot, hozzád hasonló, gyertya lángjában, szívetekbe ültetni, szavakat olvassátok, vallás szép, embernek élnie, pokolban égjen”, embernek először, dolgával kell, első dolog, embernek törődnie, életed irányát, vallásra vonatkozó, lelkedre vonatkozó, bocsánat azonnal, tiéd lesz, kegyes meghívást, saját vérét, örök életet, széles utat, pusztulásba vezet, jelenlegi állapotodban, kegyelmi eszközöket, evangélium hirdetését, vallásos társaság, vallásos könyvek, vallásos beszéd, lelkükről beszélsz, fejük felett, szószékünk alatt, fáraó sovány, folyamatos részvétel, kegyelmi eszközökön, vallásról való, lelkük mintha, emberek közé, lelked állapota, állapotod nagyon, apostol mondta, világon csak, ördög oldala, vallással kapcsolatban, istentelenek közé, olyan betegség, emberektől való, gibeonitákhoz hasonlóan, veszélyed érzékelésére, igazi kereszténységben, ember szívében, ördög munkája, föld kopár, , ,
|
|
|
|
|
2025. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
101 db bejegyzés |
| e év: |
441 db bejegyzés |
| Összes: |
37494 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 11207
- e Hét: 11207
- e Hónap: 106272
- e Év: 404604
|
|
|
Offline
