|
2025-04-12 22:54:29, szombat
|
| |
| |
Megvalljuk vagy megtagadjuk Krisztust?
Lekció: Lukács 12:1-12
Textus: Lukács 12:8-9
Az üldöztetés nem olyan dolog, amiről a romániai keresztyének első kézből sokat tudnak, de lehet, hogy hamarosan mi is megtapasztaljuk. Eljöhet itt nálunk is az az időszak amikor lelkészek és más keresztyének börtönbüntetéssel fognak szembenézni csak azért, mert kiállnak amellett, amit a Biblia egyértelműen tanít.
Akár súlyos üldöztetéssel, akár pusztán társadalmi elutasítással nézünk szembe, mindnyájunknak alaposan át kell gondolnunk a kérdést: ,,Megvallanám-e Krisztust nyomás alatt, vagy megtagadnám Őt?". Ez nem mellékes kérdés, mert Jézus kijelenti, hogy örök sorsunk attól függ, hogy megvalljuk-e Őt.
Jézus kijelentéseinek hátterében a zsidó vezetők iránta való ellenségeskedése áll, amiatt, hogy elítélte őket a képmutatásuk miatt. (11:37-54). Hatalmas tömeg gyűlt össze, olyan sokan voltak, hogy egymást taposták. Jézus elsősorban a tanítványaihoz szólt, de mindenki hallatára figyelmeztette őket a farizeusok kovászára, ami a képmutatás. Meghúzott egy határt: az emberek követhetik a farizeusokat, vagy követhetik Őt. De választaniuk kell, és ki kell tartaniuk mellette a lehetséges üldöztetés, sőt a halál ellenére is. Ha valaki megpróbál egyensúlyozni a határvonalon, kétfelé sántikálni, az a végső és végleges ítéletet vonja maga után. Ezért
Óvakodnunk kell a képmutatástól és meg kell valljuk Krisztust, még ha kell életünk árán is, ugyanis a képmutatók Isten ítéletével fognak szembenézni.
Jézus nyilvánvalóan hitt abban, hogy a szavainknak és tetteinknek jelentőségük van az örökkévalóság fényében. Azt is meg kell értenünk, hogy Jézus figyelmeztetései elsősorban azoknak szóltak, akik hűséget vallottak Neki. Ostobaság lenne elhessegetni a szavait, mintha azok csak a hitetlenekre vonatkoznának. Először a tanítványaihoz szólt, bár szavai mindenkire vonatkoznak. Jézus először negatív figyelmeztetést ad a képmutatás bűnéről, ami azonos az Ő megtagadásával; de ugyanakkor Jézus pozitív bátorítást is ad arra, hogy valljuk meg Őt, még akkor is, ha ez mártíromsággal jár.
1.Óvakodnunk kell a képmutatás bűnétől, mivel a képmutatók Isten örök ítéletével fognak szembenézni.
Jézust nem lehetett megtéveszteni azzal, hogy a pillanatnyi népszerűséget összetéveszti a hosszú távú elfogadással. A tömeg tolongott körülötte, de Ő tudta, hogy az emberi szívek, még a tanítványai is hajlamosak a képmutatásra.
A.A képmutatás valódi veszélyt jelent azok számára, akik azt vallják, hogy Krisztust követik.
A görög képmutatás szó a színészkedésben használt álarcra utal. Azt jelenti, hogy elhiteted az emberekkel, hogy olyasvalami vagy, ami nem vagy. A képmutató arra helyezi a hangsúlyt, hogy mások hogyan látják őt, nem pedig arra, hogy Isten hogyan látja őt. Így a hangsúly a külső emberen van, nem pedig a szíven. Jézus kovásznak vagy élesztőnek nevezi, mert ez finom és alattomos. Ahogyan egy kis csipetnyi élesztő addig terjed, amíg egy nagy tésztadarabot felfúj, úgy az életünkben eltűrt kis mennyiségű képmutatás is addig terjed, amíg teljesen megfertőz bennünket.
A Galata 2:13-ban Pál képmutatással vádolja Pétert és Barnabást, mert nyíltan együtt étkeztek a pogány hívőkkel, de amikor a városba érkeztek a judaisták, hirtelen visszahúzódtak, mert féltek attól, hogy mit gondolnak majd a judaisták. Ha az olyan istenfélő, erős vezetők, mint Péter és Barnabás, hajlamosak voltak a képmutatásra, akkor ez olyan bűn, amitől mindnyájunknak óvakodnunk kell!
B.A képmutatás veszélyt jelent számunkra amiatt, hogy hajlamosak vagyunk arra, hogy az emberek kedvében járjunk, az Istennek való tetszés rovására.
A farizeusok képmutatók voltak, mert a közmegbecsülésre való tekintettel éltek, nem pedig az Istenre való tekintettel, különösen a szív szintjén. Mindannyian szeretjük, ha szeretnek minket, és nem akarunk senkit megbántani. Ezért könnyű azt mondani az embereknek, amit hallani akarnak, ahelyett, hogy teljesen őszinték lennénk. És ha az emberek egy kicsit jobb benyomást szereznek rólunk, mint ami indokolt lenne, akkor azt hagyjuk, mert azt akarjuk, hogy jó véleménnyel legyenek rólunk. Mindannyian szembesülünk azzal az erős hajlammal, hogy az embereknek, akiket látunk, tetszeni akarunk, de Istent, akit nem látunk, semmibe vesszük. Jézus azonban rámutat, hogy ez egy elhibázott dolog, mert az Isten, akit nem látunk, mindent lát!
Nem azt mondom, hogy a képmutatás elkerülése érdekében legyünk nyersek vagy sértőek az emberekkel szemben. Kedvesnek és érzékenynek kell lennünk, még akkor is, ha szembe kell szállnunk velük. Azt sem mondom, hogy a képmutatás elkerülése érdekében mindenkinek el kell mondanunk minden magánéleti bűnünket vagy hibánkat. Nyilvánvaló, hogy meg kell válogatnunk, hogy kiknek szavazunk bizalmat. De el kell kerülnünk, hogy szándékosan félrevezessük az embereket, hogy azt higgyék rólunk, hogy olyanok vagyunk, amikről tudjuk, hogy nem vagyunk azok. Arra kell törekednünk, hogy minden helyzetben szeretetteljesen őszinték legyünk, felismerve, hogy Isten ismeri a gondolatainkat.
C.A képmutatás veszélyt jelent számunkra amiatt, hogy félünk attól, mit tesznek velünk az emberek, ha kiállunk Krisztus mellett.
Jézus azt mondja: ,,Mondom nektek, barátaim, ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, és azután már nincs mit tenniük" (12:4). Ez egy érdekes perspektíva: ,,A legrosszabb, amit tehetnek, hogy megölnek!". "Ó, jaj! Azt hittem, talán tényleg tudnak kárt tenni!" Legtöbbünknek nem kellett még semmiféle fizikai kínzással vagy halálos fenyegetéssel szembenéznie. Elég nehéz fenntartani a bizonyságtételünket, amikor azon aggódunk, hogy mit gondolnak rólunk mások, nemhogy ha testi sértéssel fenyegetnek! De ha arra összpontosítunk, hogy mit tehetnek velünk az emberek, legyen szó akár csak társadalmi elutasításról, akár fizikai kínzásról és halálról, akkor megtagadjuk Krisztust, amikor nagy a nyomás. Jézus tehát a legfőbb veszélyre hívja fel a figyelmünket, amelynek el kellene ijesztenie minket, hogy elkerüljük a képmutatást:
D.A képmutatás veszélyt jelent számunkra amiatt, hogy a képmutató számára örök ítéletet eredményez.
Az itt említett ítélet az istenség minden tagját érinti, ami arra kell, hogy késztessen bennünket, hogy a legnagyobb körültekintéssel gondolkodjunk el rajta.
a.)A képmutatókat az Atya fogja megítélni (12:5).
Jézus azt mondja, hogy ahelyett, hogy félnénk azoktól, akik megölhetnek minket, de semmi mást nem tehetnek, inkább ,,attól kell félnünk, Aki miután megölt, hatalma van a pokolba taszítani". Majd, hogy kihangsúlyozzon egy amúgy is erős pontot, Jézus megismétli: ,,Igen, mondom nektek, tőle féljetek!" A ,,pokol" szó a görög gehenna, amely a Hinnom völgyének héber nevéből származik, ahol a bálványimádó zsidók a pogány istennek, Móloknak áldozták gyermekeiket a tűzben. Később szeméttelep lett, és egy olyan hely, ahová a bűnözők holttestét dobták, hogy elégessék. A füst folyamatosan szállt fel, ahogy a szemetet lassan elégették. Így a nevet az örök kínok helyének leírásaként használták, ,,ahol a férgük nem hal meg, és a tűz nem oltatik ki" (Márk 9:48).
Hidd el, nem én találtam ki, hogy létezik egy olyan hely, mint a pokol, és még csak nem is szeretem! De nem hihetek úgy Jézusban, hogy közben tagadom a poklot, hiszen Ő nagyon világosan beszélt róla. Ha azt mondod: ,,Nem hiszek olyan Istenben, aki bárkit is a pokolra küldene", akkor tartsd észben, hogy a te hitednek vagy nem hitednek abszolút semmi köze nincs ahhoz, hogy létezik-e ilyen Isten! Akár hiszel benne, akár nem, Isten kinyilatkoztatta magát nekünk a Fián, Jézuson keresztül. Ha elutasítod Jézust és az Ő tanítását a pokolról, akkor azt a nagy kockázatot vállalod, hogy amit Ő mondott, az igaz. Ha igaz, akkor nagy bajban leszel az ítélet napján!
b.)A képmutatókat a Fiú fogja megítélni (12:9).
Ha valaki megtagadja Jézust az emberek előtt, azt állítja, hogy Ő Isten angyalai előtt fogja megtagadni az illetőt. Nyilvánvaló, hogy Jézus nem olyan személyről beszélt, aki időnként kudarcot vall azáltal, hogy megtagadja Őt. Ha erre gondolt, akkor Péter nem lesz a mennyben! De ha a mi életmódunk az, hogy Krisztust megvalljuk, amikor keresztények között vagyunk, de megtagadjuk Krisztust, amikor pogányok között vagyunk, akkor képmutatók vagyunk. Ha nem térünk meg, és nem állunk ki Krisztus mellett, bármi áron, akkor Ő meg fog tagadni minket az ítéletkor.
c.)A képmutatókat a Szentlélek fogja megítélni (12:10).
A 10. vers sok zavart és aggodalmat okozott! Ezek ijesztő szavak! Sokan aggódnak, hogy talán elkövették a megbocsáthatatlan bűnt. Jézus azt állítja, hogy ha valaki az Emberfia ellen szól egy szót, az megbocsáttatik neki, de aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg. Mit értett ezalatt?
Először is hasznos megvizsgálni, hogy Jézus mit nem értett ezalatt. Nyilvánvalóan nem arra gondolt, hogy az a személy, akár pogány, akár hitvalló keresztyén, aki a kísértés pillanatában kimond egy káromló szót, örökre Isten kegyelmének hatókörén kívül marad. Péter szörnyű módon megtagadta Krisztust, és mégis helyre lett állítva. Pál azt mondja, hogy korábban káromló volt, mégis kegyelmet kapott (1Tim 1:13). Amikor Jézus különbséget tett az Emberfia és a Szentlélek elleni szó kimondása között, akkor nem azt akarta mondani, hogy az Emberfia valahogy nem egy szinten van a Szentlélekkel. Az előző versből kiderül, hogy ha valaki megtagadja Krisztust, akkor az a személy meg lesz tagadva az ítéletkor. Inkább a sértés szintje között tett különbséget.
A Szentlélek szolgálata az, hogy bizonyságot tegyen Jézus Krisztusról (János 15:26), meggyőzve a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről (János 16:8). Jézus földi élete során a Szentlélek különösen a Krisztus által véghezvitt csodákon keresztül tett tanúságot. A zsidó vezetők azonban ezeket a csodákat a Sátán hatalmának tulajdonították, nem pedig a Szentlélek hatalmának (Márk 3:22-30). Ez volt a megbocsáthatatlan bűn, mert ezek a vezetők elegendő bizonyítékot kaptak a Lélektől, hogy Jézus a Messiás, mégis megkeményítették a szívüket ellene. Itt nem olyan emberekről van szó, akik Jézus csodáit egy-egy alkalommal a Sátánnak tulajdonítják, hanem olyan emberekről, akik egész életüket és szívüket a Lélek Jézus Krisztusról szóló tanúságtétele ellen fordítják. Az Isten által adott világosságtól való elfordulás a lelkiismeret megégetéséhez és a szív megkeményedéséhez vezet, amire nincs orvosság. Az ilyen ember nem képes a bűnbánatra, a megtérésre.
Elkövethető ez a bűn ma is? Egyesek azt állítják, hogy mivel Jézus csodáit kifejezetten a Sátánnak tulajdonították, csak az ő földi életében lehetett elkövetni. Nekem azonban úgy tűnik, hogy a Szentírás figyelmeztetései ma is érvényesek, még akkor is, ha a pontos értelemben nem lehet megismételni. Más szóval, egy mai ember ismételten elfordíthatja a szívét a Szentlélek Jézus Krisztusról szóló tanúságtételétől, amíg el nem jut egy olyan pontra, ahol gyógyíthatatlanul megkeményedik. Csak Isten tudja, mikor lépi át az ember ezt a határt, de a lényeg az, hogy a hitetlenséggel nem szabad szórakozni. Ha a Szentlélek meggyőzött egy embert a bűnről, az igazságról és az ítéletről, és megmutatta neki, hogy Jézus Krisztus Isten felkent Megváltója, de az illető elutasítja ezt a tanúságot, akkor a megbocsáthatatlan bűn felé vezető úton van. Nagy veszélyben van, hogy Isten megvonja tőle a neki adott világosságot, és megkeményedik a hitetlenségben. Ez a megbocsáthatatlan bűn.
A tanulság számunkra tehát az, hogy ha Isten Lelke a szívedre hat, a szívedet szorongatja, ne állj ellen neki! Ha Jézus Krisztus felé vonz, de a bűn csábítása a másik irányba vonz, engedj Jézus Krisztusnak! Ellenkező esetben átlépheted a határt, és a lehetőségek ideje örökre elvesz!
Jézus szavai itt tehát azt mutatják, hogy óvakodnunk kell a képmutatástól, mert Isten előtt fogunk állni egy napon számadásra. Ő ítélkezni fog felettünk.
2.Meg kell vallanunk Krisztust, még akkor is, ha ez az életünkbe kerül, mivel oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé számadásra.
Képmutatónak lenni annyi, mint megtagadni Krisztust. Ennek ellentéte Krisztust megvallani. Jézus itt nagyon gyöngéden beszél követőihez, barátainak nevezi őket (12:4), és biztosítja őket az Atya szerető gondoskodásáról (12:6, 7). Megígéri, hogy ha megvalljuk Őt az emberek előtt, Ő is megvall minket Isten angyalai előtt. Mit jelent tehát megvallani Őt?
Krisztust megvallani azt jelenti, hogy hirdetjük másoknak, hogy Jézus Krisztus a mi Megváltónk és Urunk, és hogy üdvösségünk egyedül Tőle származik, és egyáltalán nem tőlünk.
Mind az életünkkel, mind a szavainkkal nyíltan elismerjük, hogy Jézus Krisztus követői vagyunk, és hogy Ő az Ő kegyelméből mentett meg minket, függetlenül attól, amit tettünk. Ha Jézus Krisztus valóban megváltott, akkor más ember leszel. Növekedni fogsz az igazságosságban, a szeretetben és az igazságban. Meg fogod ítélni és meg fogod vallani a bűneidet. Amikor alkalmak adódnak arra, hogy másoknak beszélj a Megváltó nagy szeretetéről és irgalmáról, akkor azt azért fogod tenni, mert hálás vagy Neki, amiért megmentett téged.
Ne veszítsd szem elől azt a tényt, hogy Jézus itt nemcsak elfogadja, hanem nyíltan hirdeti is a saját elsőségét. Kijelenti, hogy minden ember örök sorsa attól függ, hogy megvallja-e Jézust! Ahogy Leon Morris fogalmaz: ,,Jézus nem hagy kétséget hallgatóinak afelől, hogy örökkévaló dolgok függnek attól, hogy hogyan viszonyulnak hozzá." Az üdvösség kegyelemből, a Jézus Krisztusba vetett hit által történik. Aki valóban meg van váltva, az nyíltan megvallja ezt a tényt.
A kérdés tehát az, hogyan valljuk meg Krisztust, különösen az üldöztetéssel szemben?
A.Ahhoz, hogy megvalljuk Krisztust, ahhoz emlékeznünk kell arra, hogy az egész életet az Atya tekintete alatt éljük.
Ez a lényege Jézus szavainak a 12:2-3-ban. A képmutatók kettős életet élnek, egyféleképpen viselkednek, amikor a vallásos emberek között vannak, de másképp élnek, amikor egyedül vannak. Ez azonban nem bölcs magatartás, életvitel, ha van egy mindentudó Isten, aki minden gondolatunkat ismeri. A valódi keresztyénség a szív dolga, szívügy, és nyíltan kell élni az Isten előtt, aki mindent tud rólunk (Zsolt 139). Ha még gondolatban is vétkezünk, azt meg kell vallanunk Neki. Ezután a megtisztult belső emberrel és az Ő jelenlétének tudatában képesek leszünk nyíltan megvallani Krisztust mások előtt.
B. Ahhoz, hogy megvalljuk Krisztust, ahhoz jobban kell félnünk Isten ítéletétől, mint az emberek ítéletétől.
Jézus itt gyöngéden szólítja meg követőit, mint barátait. Jézus barátjának lenni sokkal jobb, mint a gonosz emberek ellenségének lenni. Azt mondja nekünk, hogy ne féljünk azoktól, akik megölhetik a testet, de azután nem tehetnek többet. Inkább Istentől kell félnünk, akinek nemcsak arra van hatalma, hogy megölje a testünket, hanem arra is, hogy a lelkünket a pokolba taszítsa. Egyes keresztények azt mondják, hogy mindig pozitívnak kell lennünk, és csak Isten szeretetére kell összpontosítanunk. De Jézus nyilvánvalóan nem értett egyet ezzel. Itt az Isten ítéletétől való félelmet használja erős motivációként a hívők számára. Félhetünk az emberek elutasításától vagy akár üldözésétől is. De félnünk kell az Isten általi elutasítástól és a végső elüldözéstől!
Ez egy olyan alapvető lecke, amelyet minden embernek, aki Isten Igéjét tanítja vagy hirdeti, meg kell értenie. Ha azt akarod, hogy mindenki szeressen és dicsérjen téged, akkor hűtlen leszel Isten Igéjéhez. Pál apostol azt mondta (Gal 1:10): ,,Mert most az emberek kegyét keresem-e, vagy az Istenét? Vagy az emberek tetszésére törekszem? Ha még mindig az emberek kedvében akarnék járni, akkor nem lennék Krisztus szolgája". Azt is mondta (1Thessz 2:3-4): ,,Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. Hanem mivel Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek." Egyszerűen nem lehetsz hűséges a kereszt üzenetéhez vagy Isten szentségéhez anélkül, hogy ne lépnél rá néhány lábujjhegyre, bármennyire is tapintatosan adod elő. Ezért minden prédikátorral és tanítóval szemben alapvető követelmény, hogy jobban kell félned Istent, mint az embereket.
De mi van akkor, ha az emberek nemcsak elutasítanak vagy rágalmaznak minket? Mi van, ha aktívan üldöznek minket?
C.Ahhoz, hogy megvalljuk Krisztust, ahhoz bíznunk kell az Atya szerető gondoskodásában.
Miután azt mondta nekünk, hogy féljünk Istentől, Jézus gyengéden beszél nekünk az Ő irántunk való szerető gondoskodásáról, majd azt mondja: ,,Ne féljetek" [az emberektől]. Két illusztrációt használ, hogy megmutassa, mennyire törődik Isten azokkal, akik megvallják a Fia nevét. Az első a verebekről szól. Öt verebet két fillérért adtak el. A Máté 10:29-ben azt mondja, hogy két verebet egy fillérért adtak el. Ha négyet vettél két fillérért, akkor az ötödiket ingyen adták! Annak ellenére, hogy a verebek ilyen kis értéket képviseltek az emberek számára, Jézus azt mondja, hogy Isten előtt egy sincs elfelejtve közülük. Jézus biztosít bennünket: ,, Értékesebbek vagytok, mint sok veréb".
Aztán Jézus azt mondja nekünk, hogy Isten számon tartja fejünk minden hajszálát. Az én esetemben Isten jó a kivonásban! Jézus arra utal, hogy életünk legapróbb részletei is mennyei Atyánk gyöngéd gondviselése alatt állnak. A modern ,,keresztyén" pszichológiával ellentétben ezek a versek nem azt tanítják, hogy jobban kellene becsülnünk magunkat, annál mint amennyire becsüljük. Sokkal inkább azt tanítják, hogy Istent kellene jobban megbecsülnünk, mert atyai gondoskodással viseltetik irántunk, sok bűnünk és hiányosságunk ellenére. Jézus azt akarja, hogy mi, Isten gyermekei bizonyosak legyünk az Ő irántunk való szerető gondoskodásában. Az Atya engedélye nélkül senki sem nyúlhat hozzánk. Ha gonosz emberek megölnek minket, akkor is ott van az Ő ígérete: ,,Drágának tekinti az Úr híveinek halálát" (Zsoltárok 116:15). Tudva, hogy az Atya gondoskodik rólunk, bizonyságot tehetünk még azoknak is, akik ellenségesek velünk szemben.
D.Ahhoz, hogy megvalljuk Krisztust, ahhoz a Fiú hűséges ígéreteire kell támaszkodnunk.
Jézus megígéri, hogy ha a földön megvalljuk őt, akkor ő is megvall minket a mennyben (12:8). Minden keresztyénnek annak fényében kell élnie minden napját, hogy egyszer majd az előtt fog állni, aki az életét adta értünk. A mi nagy reménységünk az kell, hogy legyen, hogy hallani fogjuk tőle: ,,Jól cselekedtél, jó és hű szolga!". Akkor minden szenvedés vagy elutasítás, amit átéltünk, megér mindent!
E.Ahhoz, hogy megvalljuk Krisztust, ahhoz a Szentlélek tanító szolgálatára kell támaszkodnunk.
Jézus figyelmezteti követőit, hogy a vallási és kormányzati hatóságok elé kerülnek, mert kiállnak mellette. De azt mondja, hogy ne aggódjunk amiatt, hogy mit fogunk mondani ilyenkor, mert a Szentlélek oktatni fog minket abban a pillanatban, amikor szükségünk van az Ő bölcsességére. Ezek a megjegyzések minden olyan alkalomra érvényesek, amikor a bizonyságtételünk miatt tűz alá kerülünk. Ha Krisztusért élünk és a Lélekben járunk, akkor számíthatunk a Lélekre, hogy bölcsességet ad nekünk, hogy a nyomás pillanatában hogyan válaszoljunk.
Következtetés
Thomas Cranmer hűségesen szolgált Canterbury érsekeként VIII. Henrik és VI. Edward királyok alatt Angliában. Amikor azonban Véres Mária trónra lépett, árulásért és eretnekségért halálra ítélték. Kénytelen volt végignézni, ahogy Hugh Latimert és Nicolas Ridleyt máglyán égették el Oxfordban. Az ilyen fájdalmas haláltól való félelem arra késztette Cranmert, hogy visszavonja protestáns nézeteit, és aláírjon egy papírt, amelyben egyetért az átlényegülésről vallott római katolikus nézettel. De hiába vonta vissza a nyilatkozatát, a katolikusok mégis meg akarták égetni. Kivégzése előestéjén az egyház elé vitték, ahol elvárták tőle, hogy nyilvánosan ismerje el a Róma felé való elmozdulását. De megdöbbentette ellenségeit, amikor hirtelen visszavonta a visszavonását, a pápát antikrisztusnak nyilvánította, és elutasította az átlényegülést.
Ezután könnyű szívvel és tiszta lelkiismerettel hagyta, hogy csalódott ellenségei kiabálása közepette máglyára hajtsák. Miközben a lángok körülötte kavarogtak, bátran a tűzbe nyújtotta jobb kezét, azt a kezet, amellyel a visszavonását aláírta, és azt mondta: ,,Ez a méltatlan jobb kéz", miközben bal kezét az ég felé tartotta, miközben a lángok között pusztult el (J. C. Ryle).
Remélhetőleg egyikünknek sem kell ilyen gyötrelmes halállal szembenéznie. De ha mégis, akkor a módja annak, hogy ilyen nyomás alatt is készek legyünk megvallani Krisztust, az, hogy már most megvalljuk Őt. Mit számít egy kis elutasítás vagy gúny, vagy akár a fizikai halál a mi dicsőséges Urunkkal való örök együttélés fényében? Valljuk meg bátran szerető Megváltónkat, aki a keresztfán elhordozta bűneinket! Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: körültekintéssel, tanúságtételétől, figyelmeztetései, kinyilatkoztatta, megkeményítették, szeretetteljesen, közmegbecsülésre, ellenségeskedése, gondoskodásában, gondoskodásáról, tulajdonították, kijelentéseinek, antikrisztusnak, pszichológiával, lelkiismerettel, igazságosságban, átlényegülésről, színészkedésben, összpontosítunk, figyelmeztetést, megtapasztaljuk, kihangsúlyozzon, elutasításától, mártíromsággal, igehirdetésünk, mindnyájunknak, tanítványaihoz, megtagadásával, figyelmeztette, gondolatainkat, hitetlenségben, megbocsáttatik, visszahúzódtak, hitetlenséggel, megdöbbentette, gondoskodással, romániai keresztyének, zsidó vezetők, képmutatásuk miatt, tanítványaihoz szólt, farizeusok kovászára, emberek követhetik, lehetséges üldöztetés, halál ellenére, képmutatók Isten, örökkévalóság fényében, hitetlenekre vonatkoznának, képmutatás bűnéről, képmutatás bűnétől, pillanatnyi népszerűséget, hosszú távú, tömeg tolongott, Megvallanám-e Krisztust, Amikor Jézus, Jézus Krisztusról, Lélek Jézus Krisztusról, Szentlélek Jézus Krisztusról, Csak Isten, Jézus Krisztus Isten, Isten Lelke, Jézus Krisztus, Jézus Krisztusnak, Ahogy Leon Morris, Jézus Krisztusba, Inkább Istentől, Isten Igéjét, Isten Igéjéhez, Aztán Jézus, Thomas Cranmer, Véres Mária, Hugh Latimert, Nicolas Ridleyt,
|
|
Online
