|
|
|
2025-04-12 22:59:18, szombat
|
| |
| |
Egy félelem amitől félni kell
Lekció: Lukács 12:1-12
Textus: Lukács 12:4
Az elmúlt istentiszteleten arról hallottunk, hogy Krisztus egy nagyon komoly figyelmeztetést adott tanítványainak a képmutatás veszélyére. Emlékeztek, hogy az Urat meghívták egy farizeus házába ebédre. Amikor a farizeus belekötött az Úr Jézus Krisztusba, azért mert nem mosott kezet evés előtt, megszegve ezáltal egy farizeusi hagyományt, akkor az Úr olyan szavakkal válaszolt neki, amelyek feldúlták, felháborították a farizeusokat, az írástudókat és a törvénytudókat, akik aznap vele együtt ültek az asztalnál.
Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a szelíd és alázatos Jézus, aki nagyon gyengéd és kedves volt a gyermekeivel, aki nagyon türelmes volt a saját tanítványaival, ugyancsak ő volt az is, aki szent haraggal kiűzte a pénzváltókat a templomból, felborította az asztalaikat, és nyilvánosan leleplezte a farizeusokat, hogy milyen képmutatók. Nem egyszer, nem kétszer, hanem sok-sok alkalommal. A Megváltó nem habozott megbántani bárkit, ha az igazság volt a tét.
Halálosan biztosak lehetünk abban, hogy amit az Úr aznap az asztal körül ülő farizeusoknak mondott, az mindennél jobban vérig sértette és felbőszítette őket. Éppen az imént jelentette ki róluk, hogy egy rakás hazug, csaló képmutató, akik kívülről a tisztaság látszatát keltették, de belül tele voltak rothadással, mohósággal és gonoszsággal. Miután ilyen erős elítélő szavakat hallottak Jézus Krisztustól, méghozzá nyilvánosan, készek voltak Jézust elintézni.
Időközben - így kezdi Lukács a 12. fejezetet -, időközben kimentek a házból, és a tömeg kezdett gyülekezni. Nagy, több tízezres tömeg gyűlt össze, hogy lássa és hallja Jézus Krisztust. De van egy nagyon fontos lecke, amit Krisztus most azonnal meg akar osztani a tanítványaival, amely olyan fontos, hogy a tömeg, amely azért gyűlt össze, hogy hallgassa Őt, várhat.
Az első lecke témája, ahogy azt a múlt héten láttuk, a képmutatás veszélye volt. Láttuk, hogy amikor saját tanítványait figyelmeztette a farizeusok kovászára, ők maguk sem voltak mentesek attól, hogy átvegyenek valamit ebből a jellemből. Bár soha nem válhattak olyan képmutatókká, mint amilyenek a farizeusok voltak, mégis képesek voltak arra, hogy lelki dolgokban álarcot öltsenek, hogy az emberek szemében olyasvalaminek mutassák magukat, amilyenek valójában nem voltak.
Valójában azok vannak a képmutatás legnagyobb veszélyében, akik élethivatásuk miatt rendszeresen foglalkoznak Isten dolgaival. A lelkészek, keresztény munkások számára különösen nagy a képmutatás veszélye, mert ők folyamatosan vallási dolgokkal foglalkoznak. A veszély az, hogy elkezdenek hivatásszerűen foglalkozni ezekkel a dolgokkal, megelégednek a kereszténység külsőségeivel, és elhanyagolják a szívet, a lelket.
Tragikus módon a Salamon énekében szereplő Szulamit panasza sok prédikátor panasza. A szőlőskertek őrzőjévé tettek, de a saját szőlőmet nem őriztem. Krisztus tehát a farizeusok hallatára, úgy tűnik, figyelmezteti őket erre a gonoszságra, hogy hazugságban élnek, hogy a magánéletükkel megtagadják azt, amit nyilvánosan vallanak.
Ha most Krisztus egyik tanítványa lettél volna, aki aznap ott ült a farizeus házában az asztal körül, amikor Krisztus nyíltan megsértette ezeket a farizeusokat, vajon mit éreztél volna? Merem azt mondani, hogy egy kicsit kényelmetlenül érezted volna magad? Elvégre ezek voltak az akkori vallási vezetők. Ők voltak Izrael leghatalmasabb emberei.
És mint ilyeneknek, volt hatalmuk, ahogyan az Úr Jézus Krisztus esetében is látjuk később, hogy egy embert halálra ítéljenek. Az imént hallottuk, hogy Krisztus a szemükbe mondta nekik, hogy nem mások, mint önámító képmutatók, akik a haszonért gyakorolták a vallást. A beszédének mostani irányából nyilvánvaló, hogy Krisztus tudta, hogy félelem fogta el e tanítványok szívét.
Krisztus szavai a 4-12. versekben azzal a második figyelmeztetéssel foglalkoznak, amelyet a múlt héten említettem. Ez a figyelmeztetés a félelem egész kérdésével foglalkozik. A félelem egész kérdésével.
És milyen nagy, milyen valóságos, milyen elterjedt probléma Isten népe számára minden nap a félelem. Az első szavak Ádám szájából, a bűnbeesés után, megadták az alaphangot az emberi történelem további részére. És a félelem hatalmának, hogy irányítsa az életüket.
És az Úristen szólította Ádámot, és így szólt hozzá: Hol vagy? Ő pedig monda: Az első szavak most, a bűnbeesés után, hallottam a te szavadat a kertben, és megijedtem. Sok évvel később Dávid volt az, aki imádságban így szólt Istenhez: Reszket a testem a tőled való félelemtől, és félek a te ítéleteidtől. A 119. zsoltár.
Aztán itt van Salamon kijelentése. A fia, aki azt mondta: ,,Az Úr félelme a bölcsesség kezdete". És aki később ugyanebben a bölcsesség könyvében azt mondta: Boldog, boldog az az ember, aki mindig fél.
És mégis, nem érdekes, hogy a legelső szavak, amelyek az angyal szájából elhangzottak a pásztorokhoz Krisztus világra jövetelével kapcsolatban, az, hogy ne féljetek. És az a szó, amely oly gyakran hangzott el az Úr Jézus Krisztus ajkáról az, hogy: Ne féljetek! Ha mindezt összegezzük, azt találjuk, hogy a félelemnek három eleme, három aspektusa van, amely mindannyiunkat érint ott, ahol élünk.
És annak függvényében, hogy mit teszünk ezzel a háromféle félelemmel, nagyban meghatározza, hogyan fogjuk élni a keresztény életet ebben a világban. Nagyon egyszerűen fogalmazva van egy értékes lecke a félelemről. Ez az én témám.
Egy értékes lecke a félelemről, amit meg kell vizsgálnunk. Mint mondtam, három aspektusból áll. Először is, van egy félelem, amitől félni kell.
Másodszor, van egy félelem, amit meg kell erősíteni. És harmadszor, van egy félelem, amit el kell hagyni. Mindhárom félelemmel foglalkozik a ma reggel felolvasott rész.
Az egyetlen dolog, amivel ma foglalkozni akarok, az ez a félelem, amitől félni kell. A 4. versben Jézus Krisztus azt mondta: Ne féljetek azoktól, akik megölhetik a testet. Rámutattam, hogy Krisztus nagyon világosan látta, hogy a félelem saját tanítványainak szívébe is beszivárgott amiatt, amit bátran kijelentett a farizeusoknak, írástudóknak és törvénytudóknak.
És ez egy olyan félelem volt, amellyel nem akarta, hogy rendelkezzenek. Nem akarta, hogy a szívükben, az elméjükben tartsák ezt a félelmet. Olyan félelem, amitől azt akarta, hogy rettegjenek.
Mi volt ez a félelem? Az emberektől való félelem. Az emberektől való félelem, amitől azt akarta, hogy rettegjenek. Egy olyan félelem, amitől Isten népének minden nap úgy kellene rettegnie, mint a pestistől.
A miért kérdésre szeretnék válaszolni. Miért kell félnünk az emberektől való félelemtől? Annyira, hogy rettegjünk tőle, és Isten kegyelmének eszközeivel mindent megtegyünk, hogy megszabadítsuk életünket az emberektől való félelemtől. 1.)Először is, az emberektől való félelem bűnbe fog vezetni.
Mindenekelőtt az emberektől való félelem bűnbe fog vezetni téged. Krisztus figyelmeztetése erre utal. Ha ezek a tanítványok az emberektől való félelmet hordozták volna a szívükben, az könnyen bűnbe vezette volna őket, mégpedig milyen bűnbe? Abba, hogy megtagadják Jézus Krisztust az emberek előtt.
Nézzétek meg velem együtt a 9. verset. Azt mondja: Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt. Ez mind abban az összefüggésben hangzott el, hogy féltek azoktól, akik megölhetik a testet. Mondhatnánk, hogy reszkettek a félelemtől.
Az Úr pedig azt mondja: Ne féljetek az emberektől. Mert ez azt eredményezheti, hogy megtagadtok Engem az emberek előtt. És ez bűn.
Tagadni, hogy Isten a miénk. Emberek előtt tagadni, nyilvánosan, szavainkkal vagy viselkedésünkkel tagadni, hogy nem ismerjük Istent, hogy nem Ő a mi Istenünk, és mi nem vagyunk az övéi, szörnyű, tragikus bűn. Az emberektől való félelemből semmi jó nem származik.
Csak gonoszság. Azt hiszem, valószínűleg Áron a legjobb példa erre. Áron természetesen Isten főpapja volt Izraelben.
Mint főpap, ő volt az, akit Isten arra rendelt, hogy Isten elé álljon, és képviselje Izrael népét Isten előtt. Őt Isten puszta kegyelme emelte hatalmas pozícióba. Isten elkülönítette az ároni családot.
És Áront helyezte ebbe az első főpapi tisztségbe, Mózes testvérét. De emlékezzetek vissza, mi történik. Amikor Mózes késve jön le a Sínai-hegyről, ahol találkozott Istennel, és megkapta Istentől a törvényt, akkor a nép, abban a pillanatban, amikor ő ott fent van, odamegy Áronhoz, és azt mondja: hadd olvassam fel nektek.
,,Áron köré sereglett a nép, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az arany fülbevalókat feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! Kiszedte hát az egész nép az arany fülbevalókat a füléből, és odavitte Áronhoz. Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták (azt mondta - angol fordítás szerint): Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból." (2Mózes 32:1-4)
Ezek a te isteneid. Miért tette ezt? Mindazok után, amit Áron Egyiptomban látott, azok után a hatalmas bemutatók után - nem is volt ez olyan régen -, amelyek Jehova nagy hatalmát mutatták. Azért mert félt. Félt a néptől.
Az emberektől való félelem. Az emberektől való félelem előkészítette az utat az Isten elleni lázadás és bálványimádás szörnyű bűnéhez. És Áron, testvéreim, Isten gyermeke volt.
És az emberektől való félelem, vezette őt arra, hogy ilyen gonoszul cselekedjen. Ugrunk az Újszövetséghez. És azt hiszem, a legkiemelkedőbb példa arra, hogy az emberektől való félelem képes a hívőt a legrosszabb bűnökbe vezetni, Péter.
Azt látjuk, hogy Péter büszkén hirdeti, hogy ő más, mint a többi tanítvány. Ó, lehet, hogy elhagynak téged. De Uram, szeretném, ha tudnád, hogy én más vagyok, mint ők.
Én soha nem hagylak el téged. Ami azt illeti, veled együtt fogok meghalni. És úgy tűnt, hogy ezt az utat fogja követni, mert amikor Júdás és az elöljárók eljönnek, hogy letartóztassák Jézus Krisztust a Gecsemánéban, mit tesz Péter? Az első dolog, amit tesz, előhúzza a kardját, és levágja Málkus jobb fülét. Milyen bátor volt. Amíg Jézus azt nem mondta, hogy tedd vissza a kardodat a hüvelyébe. Péter elmenekült. Kicsit később összeszed annyi bátorságot, hogy legalább a főpap udvarába elmenjen, és ott találjátok Pétert, amint Jézus Krisztus ellenségeinek tüzénél melegszik. És végül, néhány alkalom után, harmadszorra az asszony azt mondja: tudom, hogy a tanítványai közé tartozol. A beszéded elárul téged. És Péter elkezd káromkodni, átkozódni és tagadni. Én nem ismerem őt. Miért? Az emberektől való félelem miatt.
Egyszerűen az emberektől való félelem vezette arra, hogy megtagadta a Jézus Krisztus iránti hűségét. Isten gyermeke, hadd figyelmeztesselek, hogy sokat imádkozz bátorságért, merészségért, félelemmentességért a keresztény életedben. Ne félj a munkaadóidtól. Ne félj a munkatársaidtól. Ne félj a szomszédaidtól. Ne féljetek a családtagjaitoktól.
Ne féljetek az emberektől. Ez a félelem bűnbe fog vezetni benneteket. Hány hívő játszotta már el Áron szerepét, amikor az emberektől való félelem, az emberektől való gyalázat miatt olyan tevékenységbe bocsátkozott, amely a legjobb esetben is megkérdőjelezhető volt, legrosszabb esetben pedig bűn, amelyet el kell hagyni? Milyen sok esetben azért kezd el valaki inni vagy drogozni mert fél az emberektől. Nem akarja a szemrehányást. Nem akarja a megvetést. Nem akarja, hogy elutasítsák.
Sok olyan keresztény volt már, aki az emberektől való félelem miatt hallgatott egy embertömegben vagy egy egyéni beszélgetés során, amikor pedig meg kellett volna szólalnia, és meg kellett volna vallania Jézus Krisztust.
Ez lényegében Krisztus megtagadása akárcsak Péteré, ami:
2.)Másodszor is arra vezet, hogy azt mondjam, hogy az emberektől való félelemtől azért kell félni, mert az emberektől való félelem túl sok keresztényt megakadályozott a Krisztus nyilvános megvallásában. Az emberektől való félelem túl sok keresztyént távol tartott a Jézus Krisztus nyilvános megvallásától. Nikodémus, emlékeztek, éjszaka jött Jézushoz.
Valamikor Nikodémus valóban eljutott az Úrban való üdvözítő hitre, de sehol nem olvassuk, hogy megvallotta volna ezt a Krisztusba vetett hitét egészen a Megváltó keresztre feszítéséig. Végre előbújik a rejtekhelyéről. Az emberektől való félelem, a farizeustársaitól, a vallási vezetőtársaitól való félelem zárva tartotta a száját, amikor pedig nyilvánosan meg kellett volna vallania, és azt kellett volna mondania: ,,Hiszem, hogy Ő a Messiás".
Uramnak tekintem Őt. A keresztre feszítés kellett ahhoz, hogy ezt kihozza belőle. Ugyanez igaz egy másik zsidóra, Arimátiai Józsefre is.
Isten Igéje azt mondja, hogy Arimátiai József Krisztus tanítványa volt, de titokban, miért? A zsidóktól való félelem miatt. Egy titkos tanítvány. Ismétlem, Jézus Krisztus halála volt az, ami előhozta őt a rejtekéből.
Ez nagyon fontos szerepet fog játszani ennek az üzenetnek a végén. Jézus Krisztus halála volt az, ami kihozta őt a rejtekéből, de nézzétek, hogy az emberektől való félelem hogyan tartotta vissza ezt az embert, ezt a tanítványt, ezt a hívőt attól, hogy nyilvánosan megvallja a Jézus Krisztusba vetett hitét. Könnyű, tudjátok, vasárnaponként idejönni és magunk között beszélni az Úrról, de arra vagyunk hivatottak, hogy világosság legyünk a világban.
Jézus Krisztus nyilvános megvallói ott, ahol élünk és ahol dolgozunk. A félelem pedig megfoszt minket ettől. Halálra rémít az ember.
El kell mondanom, hogy most, mint még soha, a keresztényeknek ki kell szögezniük a zászlójukat az árbocra, és tudatniuk kell a világgal, hogy ők Krisztushoz tartoznak, és hogy Krisztus hozzájuk tartozik. Ez a világ, ez a sötétségbe burkolózó világ újra be kell teljen félelmet nem ismerő Jézus Krisztusról szóló bizonyságtevésekkel. Tele van zsúfolva azokkal, akik kereszténynek vallják magukat, de annak vallani magát és megvallani hitét a világ előtt e kettő között különbség van.
Amire az egyháznak kétségbeesetten szüksége van, azok hitvallók, nyilvános hitvallók, mert a sötétség nagyon mély. Amikor a Sátán ügye ugrásszerűen halad előre, miközben olyan emberek tömegeit halmozza fel, akik nem félnek, akik nem félnek tanúságot tenni a hazugságról, akkor az egyháznak szüksége van olyan keresztényekre, akik felemelkednek és nyíltan tanúságot tesznek az igazságról, ahogy az Krisztusban van. Nem félve az emberektől.
Nem félve attól, amit az emberek mondhatnak, vagy amit az emberek tehetnek. Ne féljetek attól, aki megöli a testet. Ez a legrosszabb dolog, amit az ember tehet.
És ez minden olyan kisebb dolgot jelent, amit az ember megtehet. Krisztus azt mondja, hogy ne féljetek ettől. Itt az idő.
Most van itt az ideje azoknak a keresztényeknek, akik megszívlelik Hugh Latimer szavait, amelyeket Nicholas Ridley-hez intézett, amikor a tűz felszökkent körülötte. Kedves uram, ne félj! Legyél férfi - mondta.
Legyél férfi, Ridley mester. Krisztus ügyének olyan hívőkre van szüksége, akik nemcsak énekelni, hanem gyakorolni is tudják a ma reggel énekelt himnusz szavait. Nem szégyellem az én Uramat, nem szégyellem az Ő ügyét megvédeni, fenntartani az Ő Igéjének becsületét, a kereszt dicsőségét.
Nem szégyellem Krisztus evangéliumát. Sajnos a félelem, az emberektől való félelem zárva tartja az ajkakat. Pedig nyitva kellene lenniük.
Van itt ma reggel olyan hívő, aki az utóbbi időben az emberektől való félelem miatt nem vallotta meg az Urat? Szeretnélek emlékeztetni titeket, hogy Krisztus nem szégyelli, hogy magáénak vall titeket és az értéktelen neveteket. Ő nem szégyelli, hogy testvérének nevezzen titeket. És egy napon az én Megváltóm nagy örömmel áll majd Atyja trónja előtt, és hibátlanul fog bemutatni minket, és nem szégyelli majd azt mondani: Itt van az én menyasszonyom.
Itt van az én kedvesem. A reformáció kezdetén egy Bázeli Márton nevű férfi eljutott Jézus Krisztus üdvözítő megismerésére. De félt.
Ismét az embertől való félelem. Félt nyilvánosan megvallani Krisztust. Így hát egy darab pergamenre írta a vallomását.
És ezeket a szavakat írta: Ó legkönyörületesebb Krisztus, tudom, hogy csak a Te véred érdeme által üdvözülhetek. Ezek nagy szavak és nagy kijelentések voltak abban a korban. Szent Jézus, elismerem a Te értem való szenvedésedet.
Szeretlek Téged. Szeretlek Téged. Aztán kivett egy követ a kamrája falából, összehajtotta azt a papírdarabot, és a falba dugta.
És több mint 300 évig nem találták meg. Körülbelül ugyanabban az időben, amikor Bázeli Márton megismerte az evangéliumot, egy másik ember, akit Luther Mártonnak hívtak, megismerte ugyanezt az evangéliumi igazságot. Luther azt mondta: Az én Uram megvallott engem az emberek előtt.
Nem fogok meghátrálni, hogy megvalljam Őt a királyok előtt. A világ tudja, mi következett. És ma is sokan tisztelik Luther Márton nevét.
És ami még fontosabb, tiszteli az evangéliumot, amelyet ő hozott ki a sötétségből a napfényre, és amely megrázta a világot. De ki is ő, a bázeli Márton? Merem állítani, hogy még sosem hallottál róla. De hallottál Luther Mártonról, aki egy német szerzetes volt, aki nem félt az emberektől.
3.)Harmadszor, az emberektől való félelemtől azért kell félni, mert akadályozza Isten népének hasznosságát. Sok olyan gyermeke van Istennek, aki nem osztogat traktátust, aki nem beszél egy szót sem az evangéliumról egy barátjának, egy szomszédjának, egy családtagjának, egy munkatársának a lelkéről, vagy akár csak annyit, hogy meghívja őket a gyülekezetbe, mindezt az emberektől való félelem hatalma miatt. Hadd mondjam el neked, hogy te és én soha egy csepp jót nem fogunk tenni az embereknek, ha félünk tőlük.
Soha nem fogunk nekik egy grammnyi jót tenni, ha félünk tőlük. Hol lennénk ma, ha az ősegyház félt volna az emberektől? Amikor a jeruzsálemi tanács, a zsidó tanács, a Szanhedrin megparancsolta Péternek és Jánosnak, hogy soha ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus Krisztus nevében, mi történt volna, ha az emberektől való félelmük miatt követték volna a parancsot? Amikor a jeruzsálemi üldözés olyan hevessé vált, hogy a hívőknek menekülniük kellett, szétszéledtek, mi történt volna, ha az emberfélelem felülkerekedett volna? Nem tudnánk a Szentírást olvasni, mivel valószínű, hogy nem rendelkeznénk vele. Mindenhová elmentek, és hirdették az Igét.
Megkínozták őket, menekülniük kellett az üldözés miatt, és mégsem fogták be a szájukat. Mindenhová elmentek és hirdették az Igét. És ha a korai egyházat az emberfélelem irányította volna, akkor bezárták volna a boltot, amikor a császár meghozta azt a rendeletet, hogy a hét első napján nem szabad istentiszteletet tartani.
Jobb, ha nem teszed. Mi történhet velünk? Lehet, hogy meghalunk. Megéghetünk.
Elvehetik a gyerekeinket. Lehet, hogy szétverik az otthonunkat, és elvesznek mindent, amink van. És ők ezt tették. Megvallották Krisztust.
Elkobozták az otthonaikat, a vagyonukat. Mit cselekedtek akkor, amikor a pogány világ azt mondta, hogy vessék a keresztényeket az oroszlánok elé? Megvallották Krisztust. Ha az emberektől való félelem irányította az életüket, akkor nem mondtak volna semmit.
Lehet, hogy mi is abban az arénában vagyunk. Félünk. Félünk a haláltól, a meghalástól.
Mi történt volna az egyházzal ha félt volna az emberektől? Elvesztette volna a hasznosságát. És te is elveszíted a hasznosságodat Krisztus, az egyház és ez a közösség számára, ha hagyod, hogy ez a félelem uralkodjon rajtad. Ez egy olyan félelem, amitől félni kell.
Ne félj odamenni a szomszédodhoz, és megkérdezni, hogy eljössz-e a gyülekezetbe? Ne félj attól, hogy az embereknek, akikkel kapcsolatba kerülsz, adj egy traktátust. Miért félni az embertől? Ez megfoszt a hasznosságodtól. De ó, ha van bátorság, legyen az akármilyen kicsi, akkor olyan edény leszel, amely alkalmas a Mester használatára.
Olvastam egy keresztyén beszámolóját az 1904-es walesi ébredésről. Hatalmas ébredés volt, amely végigsöpört az egész országon. Hogy Isten mit használt fel arra, hogy szikrát adjon, ha fogalmazhatok így, hogy szikrát adjon annak az ébredésnek, ez az érdekes.
Az egyik walesi kisvárosban volt egy fiatalok számára szervezett evangelizációs összejövetel. A fiatalok összegyűltek. Több napos rendezvény volt.
És a rendezvény alatt volt, mint mindig, bizonyságtétel. És volt azon a rendezvényen egy nagyon fiatal, félénk walesi lány, aki felállt bizonyságot tenni.
Remegett a félelemtől, az idegességtől, a félénkségtől. Mindössze egyetlen rövid mondatot tudott elmondani. Ezt mondta: Ó, én szeretem Jézust.
És leült. Az Úr pedig arra használta ezt az őszinte bizonyságtételt, hogy beteljesítse a saját célját. És Isten tüze az ő bizonyságtételének eredményeként leszállt a fiatalok összejövetelére azon az estén.
Az ébredés gyorsan elterjedt abban a gyülekezetben, majd abban a kisvárosban, és aztán egész Walesben. Mert ez a fiatal lány legyőzte az emberektől való félelmét, felállt, és egyszerűen azt mondta: Ó, én szeretem Jézust. 4.)Negyedszer, az emberektől való félelemtől azért kell félni, mert megbuktatta Isten népe legnagyobbjait is.
Tudjátok, testvérek, van néhány lelki óriás a Szentírásban, mint például Ábrahám, akit a hívek atyjaként említ az Ige. Micsoda lelki óriásként van feltűntetve az ószövetségi Szentírás lapjain. Amikor olvassátok a bátorságból fakadó tetteit, akkor megdöbbentek.
Milyen bátor volt, amikor szólt Szodoma királyának, miután persze csak a szolgáival ment megmenteni unokaöccsét, Lótot, és egy sereg ellen ment, és legyőzte őket. Azt mondta Szodoma királyának, amikor az pénzt akart adni neki a győzelméért, hogy még egy cipőcsatot sem fogad el, és hogy nem veszek el semmit, ami a tiéd, nehogy azt mondd, hogy én tettem gazdaggá Ábrámot. De aztán nézd meg Ábrahámot, amint ott áll Abimélek király előtt, és azt mondja Abimélek királynak: Sára, ó, ő a húgom.
Ó, igen, a féltestvére volt, de a felesége volt, és Ábrahám tudta, hogy hazudik. Halálra rémült Abimélek előtt, és hazudott. Ez volt Ábrahám.
Nézd meg Dávidot, ez a fiatalember, valami fiatal tinédzser, 15, 16, 17 éves, ahogy ők gondolják, megy Góliát ellen, egy kilenc láb magas óriás ellen, páncélba öltözve. Bátran nekimegy, csak egy parittyával a kezében. Fejedet veszem.
Ezt mondta neki. Fejedet veszem. Miért? Mert a földre kerülsz.
Szembeszálltál Izrael Istenével. Te körülmetéletlen filiszteus. A földre kerülsz.
Képzeld el, egy 16 éves kölyök egy tapasztalt harcos ellen. De aztán valamikor később olvasunk Dávidról, amint Ákis király előtt állt. Úgy kezd viselkedni, mint egy őrült, és hagyja, hogy a nyál lefolyjon a szakállán.
Félt az embertől. Hát nem érdekes? A hit óriásai, a legnagyobb emberek az emberektől való félelem miatt és ellen imádkoznak. Eszembe jut egy másik férfi, aki szintén nagyon bátor volt.
Ő az egyik kedvenc karakterem Isten Igéjében, Illés. Figyelem Illést a Kármel hegyén. Látom, ahogy gúnyolódik, nevetgél a Baál papjain.
Ahogy azok a papok körbe ugrálnak az oltár előtt, tudjátok, mert az Isten, aki tűzzel válaszol, Ő az igazi Isten. És imádkoznak, jajgatnak és kiáltoznak, hogy jöjjön el. És nem történik semmi.
Fél nap telt el, és semmi. És látod az öreg Illést ott állni és gúnyolódik velük. Nos, talán alszik, vagy éppen úton van.
Jobb, ha egy kicsit hangosabban imádkoztok. És ők hangosabban imádkoztak. Megvágták magukat.
Ömlött a vérük. Majd Illés feláll. Felépíti az oltárt.
A tűz leszáll. Azt mondja, hozzátok ide Baál papját. Vigyétek le a patakhoz.
Megöli mindannyiukat. Majd egy szívdobbanásnyira ezután. Megtalálom a hit eme óriását, amint egy borókafa alatt ül, mert félt Jezabel királynő haragjától.
Illés meg fogsz halni, mielőtt reggel lesz. El kell tűnnöm innen, attól tartok. Testvérek, ha ez megtörtént a legnagyobb szentekkel, akkor biztosak lehettek benne, hogy ti sem álltok felette, ti sem vagytok ettől mentesek.
Nem érdekel, hogy milyen bátornak és merésznek gondoljátok magatokat. Nem álltok fölötte annak, hogy legyőzzön benneteket az emberfélelem. Ez egy olyan félelem, amitől félni kell.
5.)Ötödszörre az emberektől való félelem az egyik legrosszabb félelem, amellyel az evangélium szolgája valaha is megnyomorítva lehet. Ha egy prédikátor egyszer el kezd félni a gyülekezetétől vagy a gyülekezetén belül különböző emberektől, akkor megjegyezheted, hogy azon a ponton az üzenete elkezd megváltozni. Az emberektől való félelem miatt nem fog foglalkozni valamilyen tanítással, amelyet a gyülekezetén belül különböző emberek nem fogadnának jól.
Egy lábujjtáncot fog járni körülötte. Mindent el fog takargatni, mert az árat esetleg meg kell fizetnie. Nem fog megdorgálni valamilyen bűnt, nehogy megsértse a gyülekezet valamelyik befolyásos tagját.
A szószéki szolgálatát most az emberfélelem irányítja. Ez a legrosszabb dolog azon kívül, hogy megszakad a kapcsolata Istennel, ami valaha is történhet Jézus Krisztus evangéliumának szolgájával. Azt tapasztaltam, hogy - legalábbis a szolgálatom során - az őszinte hallgatóság őszinte prédikációt akar hallani.
Ha dorgálásra van szükségük, akkor, bár a dorgálás fájdalmas lehet, örömmel távoznak. És el sem tudom mondani, hányszor mondták már az emberek, hogy köszönöm ezt, és tudom, hogy nem volt könnyű, amit hallaniuk kellett. Őszinte hallgatók, és őszinte prédikációkat akarnak.
Az én kérésem az, testvéreim, imádkozzatok, hogy soha ne féljek egyikőtöktől sem, hogy elveszítsem bármelyikőtöket az igazság elhallgatása miatt. Soha, de soha nem akarok ilyen állapotba kerülni. Imádkozzatok!
6.)Végül, végül, van orvosság az emberektől való félelemre. Az emberektől való félelem nagy gyógymódja a Krisztusba vetett hit. Mindig is az volt és mindig is az lesz.
Salamon így fogalmazta meg a Példabeszédek 29. fejezetében. Az emberfélelem csapdát állít fel, de aki az Úrban bízik, az biztonságban lesz. Itt van a különbség.
Itt van az emberfélelem. A másik oldalon az Úrba vetett bizalom. A hit, a Krisztusba vetett hit az, ami hisz, nem csak a fejben, hanem megragadja az igazságot.
Ha Isten velünk van, ki lehet ellenünk? Ha ez igaz, testvérek, akkor nem számít, hogy mit tesz velünk az ember. Nem számít, hogy mit mondhat. Nem számít, hogy milyen szemrehányásokat fognak ránk zúdítani, milyen kritikákat fognak megfogalmazni.
Ez nem számít. Ha Isten mellettünk van, ki lehet ellenünk? A hit megragadja ezt az igazságot. A Krisztusba vetett hit.
A Krisztusba vetett hit az, amely bátran állítja régi barátunkkal, Luther Mártonnal együtt, a sötétség fejedelme zord, nem félünk tőle. Tombolását elviseljük, mert íme, a végzete biztos. Egyetlen kis szó el fogja őt buktatni.
Egyetlen kis szó Krisztustól. És mindennek vége. De mindezek felett és mindezeken túl a hit tekintete az, amely leveszi a szemünket a halandó emberről, és az Istenemberre, Jézus Krisztusra helyezi.
Különösen a hit helyezi a tekinteteket a megfeszített Krisztusra. És azt mondom, hogy a hitnek a megfeszített Krisztusra vetett tekintete az, ami hatékonyan, erőteljesen elbánik az emberektől való félelemmel. Ezt olyan világosan láttuk néhány perccel ezelőtt Nikodémus és Arimateai József életében.
Féltek az emberektől. De eljött egy pont az életükben, amikor a félelem csak úgy elhagyta őket. És azt mondták magukban: Nem tudom tovább titokban tartani a hitemet.
Nem tudom többé befogni a számat. Most már nyilvánosan elmegyek, és felvállalom az érdekeltségemet ebben az Úrban. Ez volt a hit tekintete a Golgotára.
Amikor az Úr Jézus Krisztus, és a hit tekintete ezt látja, amikor az Úr Jézus Krisztus hajlandó ilyen messzire elmenni, csak azért, hogy engem magáénak tudjon, és sajátjának valljon, hogy az övé vagyok, akkor hogy a csudába féljek az emberektől? Hogyan is tehetném? Ha a gondolkodásom egyenes, ha helyes, ha biblikus, ha szentírási alapokon nyugszik, és a hitem a megfeszített Úrra tekint, akkor nincs szükségem arra, hogy féljek az emberektől. Ez az emberektől való félelem zavar téged? Ez az emberektől való félelem az, ami visszatartott téged, ami távol tartott attól, hogy egyszerűen csak bízz az Úrban? Attól, hogy kimondd az igét a barátaidnak, a családodnak, a szomszédaidnak? Tulajdonképpen azt kell mondanod, hogy nem is tudják, hogy keresztény vagy? Tedd egyértelművé számukra, hogy az vagy. Ó, testvérek és nővérek, itt a válasz.
Ez vissza fog vezetni bennünket a hithez. A Jézus Krisztusba vetett hithez. Jézusra tekintve, aki a mi hitünk szerzője és befejezője.
Ez lesz a gyógyír mindig az emberektől való félelemre. Állj! Nincs félelem.
Nincs félelem. És ez mindenre érvényes lesz. Nincs olyan félelem, amit a Jézus Krisztusba vetett hit ne tudna legyőzni. Nincs. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: viselkedésünkkel, szemrehányásokat, istentiszteleten, istentiszteletet, törvénytudóknak, felháborították, körülmetéletlen, figyelmeztetése, bármelyikőtöket, összejövetelére, felülkerekedett, érdekeltségemet, munkatársaidtól, legkiemelkedőbb, keresztényeknek, megakadályozott, vezetőtársaitól, hasznosságodtól, bizonyságtételt, figyelmeztetést, kétségbeesetten, gyülekezetétől, szomszédaidnak, hivatásszerűen, bizonyságtétel, evangelizációs, tulajdonképpen, magánéletükkel, kényelmetlenül, törvénytudókat, legnagyobbjait, szomszédaidtól, olyasvalaminek, újszövetséghez, mindannyiunkat, tanítványaival, félelem amitől, elmúlt istentiszteleten, nagyon komoly, képmutatás veszélyére, farizeus házába, farizeus belekötött, farizeusi hagyományt, saját tanítványaival, igazság volt, asztal körül, mindennél jobban, imént jelentette, rakás hazug, tisztaság látszatát, tömeg kezdett, nagyon fontos, Jézus Krisztusba, Jézus Krisztustól, Jézus Krisztust, Jézus Krisztus, Amikor Mózes, Áron Egyiptomban, Amíg Jézus, Valamikor Nikodémus, Arimátiai Józsefre, Isten Igéje, Arimátiai József Krisztus, Jézus Krisztusról, Hugh Latimer, Nicholas Ridley-hez, Bázeli Márton, Szent Jézus, Szeretlek Téged, Luther Mártonnak, Luther Márton, Luther Mártonról, Megvallották Krisztust, Hogy Isten, Szembeszálltál Izrael Istenével, Isten Igéjében, Figyelem Illést, Majd Illés, Luther Mártonnal, Jézus Krisztusra, Arimateai József,
|
|
|
|
|
|
| félelem amitől, elmúlt istentiszteleten, nagyon komoly, képmutatás veszélyére, farizeus házába, farizeus belekötött, farizeusi hagyományt, saját tanítványaival, igazság volt, asztal körül, mindennél jobban, imént jelentette, rakás hazug, tisztaság látszatát, tömeg kezdett, nagyon fontos, első lecke, múlt héten, képmutatás veszélye, farizeusok kovászára, farizeusok voltak, emberek szemében, képmutatás legnagyobb, kereszténység külsőségeivel, szőlőskertek őrzőjévé, saját szőlőmet, farizeusok hallatára, magánéletükkel megtagadják, farizeus házában, kicsit kényelmetlenül, akkori vallási, embert halálra, imént hallottuk, szemükbe mondta, haszonért gyakorolták, beszédének mostani, második figyelmeztetéssel, félelem egész, első szavak, bűnbeesés után, emberi történelem, félelem hatalmának, tőled való, bölcsesség kezdete”, bölcsesség könyvében, legelső szavak, angyal szájából, pásztorokhoz Krisztus, félelemnek három, háromféle félelemmel, keresztény életet, értékes lecke, egyetlen dolog, félelem saját, olyan félelem, elméjükben tartsák, emberektől való, miért kérdésre, könnyen bűnbe, emberek előtt, összefüggésben hangzott, legjobb példa, ároni családot, első főpapi, arany fülbevalókat, hatalmas bemutatók, legkiemelkedőbb példa, legrosszabb bűnökbe, többi tanítvány, utat fogja, elöljárók eljönnek, első dolog, főpap udvarába, tanítványai közé, beszéded elárul, keresztény életedben, félelem bűnbe, legjobb esetben, embertömegben vagy, egyéni beszélgetés, vallási vezetőtársaitól, keresztre feszítés, másik zsidóra, zsidóktól való, titkos tanítvány, hívőt attól, félelem pedig, sötétségbe burkolózó, világ előtt, egyháznak kétségbeesetten, sötétség nagyon, egyháznak szüksége, emberek mondhatnak, emberek tehetnek, legrosszabb dolog, ember tehet, ember megtehet, ideje azoknak, kereszt dicsőségét, utóbbi időben, értéktelen neveteket, , ,
|
|
|
|
|
2025. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
47 db bejegyzés |
| e év: |
319 db bejegyzés |
| Összes: |
37372 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 333
- e Hét: 3840
- e Hónap: 44733
- e Év: 294777
|
|
|
Offline
