|
|
|
2018-12-16 10:48:29, vasárnap
|
| |
| |
A néhány hete életbe lépett menzareform, és a vele járó, egyes vélemények szerint sótlan, íztelen, sőt ehetetlen ételek foglalkoztatják a diákokat, szülőket és tanárokat egyaránt. Miután olvasóink is megosztották tapasztalataikat, mi is nekiálltuk menzát tesztelni, és egy héten keresztül egy budapesti általános iskola ebédlőjében fogyasztottuk az egészségesnek kikiáltott reformkaját. A sótlan húsok mellé meglepően ízes levesek társultak, a tányéron hagyott kevés maradékot viszont csak a tanárok poroszos szigorának tudtuk be.
Ehetetlen menzakaja miatt Hajdú Péter étterméből rendelő diákok Törökbálinton, egy szem répakarika a zsemle közepébe vágva Dunakeszin - ilyen és ehhez hasonló esetektől volt hangos a sajtó 2014 elején, igaz, az iskolai menzák renoméja sosem volt túl fényes. Bár a közétkeztetés reformját még 2013 nyarán elkezdték kidolgozni, a tavaszi félév kezdetét megcélozva annak hatálybalépésével, akkor még az Európai Bizottság térfelén pattogott a labda.
Ezt követően 2014 szeptemberére időzítették a Balog Zoltán nevéhez fűződő rendelet megvalósítását, de még az előző tanévben sem volt kötelező lenyomni a gyerekek torkán az egészséges étkezést. Egyesek szerint ebben nagy szerepet játszott az önkormányzati választások közelsége, az Emmi azonban egyszerre fogta a csúszást a közétkeztetési szolgáltatókra, a közintézményekre és a szülők elvárásaira.
2015. január elsején harmadjára sem sikerült bevezetni a Balog Update csomagot, az újfent szeptemberre halasztott reform holtidejében azonban legalább lezajlott egy kéthetes tesztüzem - a Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetségének (VIMOSZ) próbaétkezésein több mint ötezer gyerek, valamint tanáraik és szüleik is megismerkedhettek az új rendszerrel. A VIMOSZ konklúziója szerint a diákok jelentős része a reformmal kapcsolatos információk hiánya miatt alapból elutasítja a változásokat, de a próbaidőszak után az is észrevehető volt, hogy drasztikusan nőtt a megmaradt ételmennyiség, így a tesztüzem pont a rendelet tápanyagbevitelre vonatkozó céljaival ellentétes hatást vetített előre.
Ezután a hvg.hu meghirdette a Menza Monitort, amiben arra kértük olvasóinkat, hogy osszák meg tapasztalataikat a magas só- és cukortartalomnak és más finomított szénhidrátoknak hadat üzenő reformmal kapcsolatban. Az első reakciók alapján beigazolódott a szülők legnagyobb félelme: tényleg annyira sótlanok az új ételek, hogy a házi finomságokhoz szokott gyerek inkább otthagyja a tányéron - az asztalokra kihelyezett sóval ugyan elméletileg ízletesebbé tudnák varázsolni az egyes fogásokat, de a főzés során használt korlátozott sótartalom alapjában véve más jellegű, ízű és állagú menüt eredményez, mint amihez a gyerekek hozzászoktak.
A közétkeztetési rendelet ugyanis grammra kimérve rögzíti, hogy milyen összetételűek és tápanyagtartalmúak lehetnek a menzaételek az iskolában. Tapasztalataink alapján az egyébként szimpatikus, az egészség megőrzésében fontos szerepet játszó intézkedésben a rendeletalkotók valóban átestek a ló túlsó oldalára. A sóínséggel minden fogásnál szembesültünk: a leveseknél kevésbé, a húsos ételeknél már annál inkább. Az általunk tesztelt budapesti általános iskolában azonban még csak sótartóval sem találkoztunk.
Pedig volt, hogy jól jött volna. A pénteki zöldborsóleves, serpenyős burgonya, baromfivirsli, csemegeuborka ebédmenüből például a békebeli műanyagkancsóból kitöltött pohár víznek volt a legtöbb íze. A hétvége előtti mélypontot más is érzékelte: az ebédre ezúttal türelmesen kellett várnunk, mert az egyik sóhiányban szenvedő alsós tanító néni épp hosszan és nyomatékosan (üvöltözve) adott hangot nemtetszésének az egyébként semmiről sem tehető konyhás néninek. A legkevésbé sem sztereotipikus módon Marika néninek szólított asszonynak végül egy zacskó csilivel sikerült kivágnia magát a szorult helyzetéből. A csilit ezután kézről kézre adták egymásnak a tanári asztalnál. A gyerekeknek persze nem jutott belőle.
Kényszerből és szemrehányásból viszont annál több jutott nekik. Ahogy már korábban írtuk, a menzareform egyik legnagyobb, hosszú távú kihívása, hogy a gyerekek szemléletét és táplálkozási szokásait átalakítsa. Első körben pedig rávegye őket arra, hogy egyáltalán megkóstolják, megegyék, és még meg is kedveljék a reform menzaételeket. A szakemberek és a dietetikusok a kérdésben lapunknak már korábban kiemelték a szülői és a tanári minta fontosságát: egyáltalán nem mindegy, azt látja-e a diák, hogy a tanára megeszi vagy sem a reform menzaételeket.
A szakértők a bölcsődei, óvodai és iskolai étkeztetésben bekövetkező új időszámítással kapcsolatban azt is többször elmondták, hogy mindenképpen képezni kell majd a pedagógusokat, mert az ő feladatuk lesz elmagyarázni a szülőknek és a gyerekeknek, hogy miért jó nekik, ha a reformmenüt esznek. Az általunk tesztelt iskola tanárai az új étrend bevezetését sokkal egyszerűbben, a jól bevált klasszikus, poroszos módszerek alkalmazásával megoldották. Például: gyerek fejének leüvöltése, amiért nem ette meg az ebédet; gyerek fejének leüvöltése, amiért nem csendben ette meg az ebédet; gyerek különültetése, amiért nem ette meg az ebédet; gyerek kiküldése az ebédlőből, amiért nem ette meg az ebédet, stb.
Bár azt képtelenség pontosan megítélni, hogy a félelemnek vagy az ízeknek mekkora szerepe van abban, hogy a menzán a gyerekek többsége megette az ebédet, tény, hogy az iskolás éveinket jellemző horrorkaják elkerültek bennünket: nem futottunk bele egyetlen zsírban tocsogó, mócsingos húsba, liszttel kirántott finom-, bab-, sárgaborsó-, tök- és egyéb betonfőzelékbe, mosogatólevet idéző levesbe és más, furcsa mellékízű, összetapadt, ehetetlen ételekbe. A reformrendelet értelmében a sűrű lisztes rántásokat valóban levették a repertoárról, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy nem tudtuk eldönteni, villával vagy kanállal együk-e a serpenyős burgonyát és a paradicsomos káposztát.
A gyerekeknek mindez szerencsére nem okozott különösebb dilemmát, mert ők ezekhez az ételekhez kanalat kaptak csupán. A kanalak egyébként jó szolgálatot tettek a menzán, mert a levesek bár lehettek volna sűrűbbek, kimondottan finomak voltak, és a gyerekekkel együtt bőséges adagot kaptunk belőlük. A levesek közül a tejfölös zöldségleves és a Csokonai-leves volt a legfinomabb, ezeknél még a sóval is bátrabban bántak a szállító konyhában. A zöldségeket és a gyümölcsöket előtérbe helyező reformelőírások a leveseknél mindenképpen érvényesültek: kedden zöldséglevest, szerdán gombalevest, csütörtökön burgonya-, pénteken pedig zöldborsólevest ettünk.
Gyümölcsöt kétszer kaptunk a héten: hétfőn és szerdán egészséges, roppanós szőlő volt a desszert a menühöz. Az általunk kiválasztott, teljesen hétköznapi iskolában egyelőre hiába vártuk a reformról szóló cikkekben beharangozott ,,egzotikus" új alapanyagokat, a kölesből, amarántból, csicseriborsóból és bulgurból készült ételeket. Egyedül csak a karottás, kukoricás rizsbe futottunk bele, aminél úgy látszik, kihagyták a ziccert a menü összeállítói, és nem írták oda azt, hogy ,,mexikói". Sajnos azonban ebben az egyben is csalódnunk kellett, a rizs állagát és ízét is az azt elöntő kukoricakonzerv-lé határozta meg. Az új menzairányzat által előírt teljes kiőrlésű kenyér nem feltétlenül emlékeztetett a pékségekben kapható teljes kiőrlésű kenyerekre, de nagyvonalúan annak tekintettük.
Húsok terén is nagy reményekkel indultunk neki a menzatesztnek, a legjobban csengő sült csirkecomb íze viszont ugyanúgy cserbenhagyott minket, mint a mindig kérdőjeles vadas sertésragu és a paradicsomos káposztához járó ,,pácolt köményes sült karaj", ami ránézésre ugyanaz volt, mint amit anno úgy vágtak a tányérunkba a fehér köpenyes nénik, mint ,,szelet hús". És az sem segített a helyzeten, hogy az iskolából kifelé menet, az előtérben lévő faliújságot böngészgetve új receptkönyveket hirdető plakátokra leltünk - kedvencünk Csizmadia András és Niksz Gyula Burgerek című kötetének ajánlója volt.
Kár lenne messzemenő következtetéseket levonni egyetlen iskola egyetlen heti menzai ebédmenüjéből, de első blikkre - bele-belenézve a diákok tányérjaiba - úgy vettük észre, hogy bár az ételek nem a legmagasabb minőséget képviselik, korántsem olyan ehetetlen az új irányvonalas menzakaja, mint ahogy azt sokan állítják. A legnagyobb gond továbbra is abban rejlik, hogy az erőltetett reformok sok esetben egyáltalán nincsenek összhangban az otthoni étkezési szokásokkal, így a gyereknek semmiféle motivációja nincs, hogy a hazaihoz képest íztelenebb kaját legyűrje - az egészségre törekvő rendelet így pont ellenkező hatást ér el.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Éléskamra 1. |
|
|
|
Címkék: cukortartalomnak, tapasztalataikat, közintézményekre, csicseriborsóból, műanyagkancsóból, szénhidrátoknak, szemrehányásból, rendeletalkotók, receptkönyveket, tapasztalataink, próbaétkezésein, foglalkoztatják, reformelőírások, zöldborsólevest, kukoricakonzerv, megvalósítását, reformrendelet, szolgáltatókra, zöldborsóleves, közétkeztetési, időszámítással, alkalmazásával, nemtetszésének, betonfőzelékbe, sztereotipikus, cserbenhagyott, baromfivirsli, menzairányzat, pedagógusokat, közétkeztetés, csemegeuborka, emlékeztetett, szeptemberére, törökbálinton, menzaételeket, alapanyagokat, néhány hete, vele járó, héten keresztül, budapesti általános, egészségesnek kikiáltott, sótlan húsok, tányéron hagyott, tanárok poroszos, szem répakarika, zsemle közepébe, sajtó 2014, iskolai menzák, közétkeztetés reformját, tavaszi félév, előző tanévben, gyerekek torkán, Hajdú Péter, Európai Bizottság, Balog Zoltán, Balog Update, Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetségének, Menza Monitort, Csizmadia András, Niksz Gyula Burgerek,
|
|
|
|
|
|
| néhány hete, vele járó, héten keresztül, budapesti általános, egészségesnek kikiáltott, sótlan húsok, tányéron hagyott, tanárok poroszos, szem répakarika, zsemle közepébe, sajtó 2014, iskolai menzák, közétkeztetés reformját, tavaszi félév, előző tanévben, gyerekek torkán, egészséges étkezést, önkormányzati választások, közétkeztetési szolgáltatókra, szülők elvárásaira, újfent szeptemberre, kéthetes tesztüzem, diákok jelentős, reformmal kapcsolatos, próbaidőszak után, megmaradt ételmennyiség, tesztüzem pont, rendelet tápanyagbevitelre, első reakciók, szülők legnagyobb, házi finomságokhoz, asztalokra kihelyezett, egyes fogásokat, főzés során, gyerekek hozzászoktak, közétkeztetési rendelet, egyébként szimpatikus, egészség megőrzésében, rendeletalkotók valóban, sóínséggel minden, leveseknél kevésbé, húsos ételeknél, általunk tesztelt, pénteki zöldborsóleves, békebeli műanyagkancsóból, hétvége előtti, ebédre ezúttal, egyik sóhiányban, egyébként semmiről, zacskó csilivel, szorult helyzetéből, csilit ezután, tanári asztalnál, gyerekeknek persze, menzareform egyik, gyerekek szemléletét, reform menzaételeket, kérdésben lapunknak, tanári minta, tanára megeszi, reformmenüt esznek, félelemnek vagy, ízeknek mekkora, gyerekek többsége, iskolás éveinket, reformrendelet értelmében, sűrű lisztes, serpenyős burgonyát, paradicsomos káposztát, gyerekeknek mindez, ételekhez kanalat, kanalak egyébként, gyerekekkel együtt, levesek közül, tejfölös zöldségleves, szállító konyhában, gyümölcsöket előtérbe, leveseknél mindenképpen, általunk kiválasztott, reformról szóló, menü összeállítói, rizs állagát, pékségekben kapható, legjobban csengő, mindig kérdőjeles, paradicsomos káposztához, fehér köpenyes, iskolából kifelé, előtérben lévő, diákok tányérjaiba, legmagasabb minőséget, legnagyobb gond, erőltetett reformok, otthoni étkezési, gyereknek semmiféle, hazaihoz képest, egészségre törekvő, cukortartalomnak, tapasztalataikat, közintézményekre, csicseriborsóból, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
74 db bejegyzés |
| e év: |
581 db bejegyzés |
| Összes: |
34592 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1720
- e Hét: 9291
- e Hónap: 31558
- e Év: 164112
|
|
|
Online
