|
|
|
2025-04-11 03:32:38, péntek
|
| |
| |
Fekete István
Miért próbálnám megmagyarázni, hogy a nagyszülők jobban szeretik unokájukat, mint a rendes szülők, amikor nem tudom megmagyarázni. Talán tűnő életük apró kis folytatásait jobban látják, talán gyengébbek és bölcsebbek, az öreg szívekben érettebb a szeretet, megbocsátóbb és nagyobb? Vagy pótolni akarnak valamit, amit elmulasztottak s az unokában önmagukat és gyermekeiket szeretik? Megint csak nem tudom, de nem is fontos. Többnyire így van és kész.
Én minden esetre nagyanyám fia voltam. S alig hiszem, hogy szüleim túlságosan megerőltették volna magukat, közvetlen és viharos birtoklásomért. Tudniillik, nagymamámmal külön laktunk, külön étkeztünk és külön reszkettünk, ha apám léptei dübörögve közeledtek különszobánk felé s egyetlen rövid koppantás után felszakadt az ajtó!
- Nincs itt az a lókötő?
A lókötőnek nevezett egyén ugyanakkor vagy az ágy alatt tartózkodott, vagy a szekrény múltszagú mélyén vacogtatta fogait.
- Nincs, kisfiam. Miért?
- Kiszedte a kisbaglyokat a templompadláson!
Még abban a szorult percben is furcsa volt, hogy apámat kisfiamnak szólítja valaki. Hát apám is volt olyan kicsi, mint én? Lehetetlen.
- Te is kiszedted, kisfiam.
Csend.
A gondolatok szétszakadtak az idő elmúlt útjain és visszatértek.
- Megtiltottam neki - mondta apám, most már csendesebben.
- Akkor majd visszarakja őket. Megjött az orvosságom? Az éjjel megint nagyon fulladtam.
A vihar elmúlt, legalább is a vihar csattogó eleje s én kissé megviselve bújtam elő a szekrényből, nem felejtve, hogy ott az egyik téli kabáton csodálatos gombok vannak, már tapintásra is.
Így éltünk nagymamámmal elmélyült védszövetségen és nagy szeretetben, amelybe bevallom igen kis részt képviseltem én.
Nagyanyám egyébként keresztanyám is volt, ő tanított imádkozni. Tőle kaptam az első rózsafüzért, amelynek minden szeme valódi rubint volt. S amikor valaki felvilágosított, hogy az közönséges üveg, csak felnőtt korára való tekintettel nem rúgtam meg az illetőt.
Természetesen első gyónásomra is közösen készültünk. Itt - ott elakadva, bizonyos furcsa nevű bűnöktől, amelyekre nagyanyám azt mondta, hogy azokkal ne törődjek, mert azok a felnőttekre vonatkoznak.
Aha, gondoltam. Szóval ők is?
Ez a gyónás azonban, sokkal később következett.
Jóval korábbi emlékeim is vannak. Eszmélkedésemnek szinte első pillanata, amikor még igazán nem tudtam, mi a bűn és érdekes, azt sem tudtam, hogy mi a félelem.
Derűs kis lényként bolyongtam nagyanyám mellett, ha sétára mentünk Gyalán felé, hol az út két partján virágzott az akác és a bodza. Úgy éreztem az édes - kesernyés illatok a szívemben vannak, a nyár méh döngése - zsongása körülvett bennünket.
Ezen túl, valami lágy muzsika úszott a levegőben, fenn valahol magasan, mégis nagyon közel.
Eleresztettem nagyanyám kezét.
- Nagymama! Hol muzsikálnak?
Megálltunk, nagymamám hallgatózott.
- Muzsikálnak?
- Igen nagymama!
És néztem felfelé. Fel az akácok koronájára, a felhőtlen délutáni égre.
- Talán, a méheket hallod?
- Nem nagymama! Mint a ... mint a...
Nem is tudtam semmihez hasonlítani a muzsikát, ami édes orgonáló hárfás lágy zengése úszott a fák fölött az ég alatt, fülembe és az egész testemben, tisztán és világosan.
Nagymamám megdöbbenve nézett rám:
- Képzelődsz. De nem szabad hazudni kisfiam.
- De nagymama én hallom. Hallom, ott!
S felmutattam bizonytalan valahová, mert hiszen a csodálatos muzsika, hol itt repült, hol ott, szétterült, aztán majdnem elenyészett, hogy újra felzendüljön más helyen, de mindig fent, mindig fent, mint a kerengő szél, amelytől nem mozdul meg egyetlen falevél sem.
Nagyanyám szemében félelem volt ekkor már, kezemet szorosan fogta és száraz öreg keze elhidegedett.
- Menjünk haza - mondta. - Csak nem leszel beteg?
Ballagtunk haza felé, s ahogy közeledett a falu, úgy múlott mögöttünk a muzsikaszó.
Azóta sem hallom.
Amikor nagymama haldoklott, nem voltam otthon. De apám elmondta, hogy lassú elmúlásában többször magához tért és ilyenkor megkérdezte:
- Hol muzsikálnak kisfiam?
Apám, alig tudott válaszolni:
- Nem muzsikálnak édesanyám.
- De én hallom - suttogta - csodálatos tisztán hallom.
S mosolyogva nézett túl az öreg gerendákon.
Aztán úgy is aludt el.
S azóta tudom, hogy nem káprázat és nem képzelet játszott velünk. Eszmélő és elröppenő lelkünk sorvadó földi antennája fogta fel, egy más világ magasságainak muzsikáját, mert a gyermekek és a haldoklók nem hazudnak.
Vajon, hallom - e még egyszer? És mikor?!
(1954)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
Címkék: eszmélkedésemnek, templompadláson, felvilágosított, elmulasztottak, birtoklásomért, védszövetségen, magasságainak, szétszakadtak, természetesen, megmagyarázni, eleresztettem, megerőltették, nagymamámmal, folytatásait, visszatértek, felzendüljön, csendesebben, elhidegedett, keresztanyám, hallgatózott, tartózkodott, kisbaglyokat, különszobánk, gyermekeiket, megbocsátóbb, megtiltottam, tekintettel, visszarakja, rózsafüzért, reszkettünk, szekrényből, következett, muzsikálnak, vonatkoznak, hasonlítani, felmutattam, nagyszülők jobban, rendes szülők, öreg szívekben, unokában önmagukat, lókötőnek nevezett, szekrény múltszagú, szorult percben, gondolatok szétszakadtak, éjjel megint, vihar elmúlt, vihar csattogó, egyik téli, első rózsafüzért, közönséges üveg, felnőttekre vonatkoznak, gyónás azonban, Fekete István,
|
|
|
|
|
|
| nagyszülők jobban, rendes szülők, öreg szívekben, unokában önmagukat, lókötőnek nevezett, szekrény múltszagú, szorult percben, gondolatok szétszakadtak, éjjel megint, vihar elmúlt, vihar csattogó, egyik téli, első rózsafüzért, közönséges üveg, felnőttekre vonatkoznak, gyónás azonban, szívemben vannak, akácok koronájára, felhőtlen délutáni, méheket hallod, egész testemben, csodálatos muzsika, kerengő szél, öreg gerendákon, eszmélkedésemnek, templompadláson, felvilágosított, elmulasztottak, birtoklásomért, védszövetségen, magasságainak, szétszakadtak, természetesen, megmagyarázni, eleresztettem, megerőltették, nagymamámmal, folytatásait, visszatértek, felzendüljön, csendesebben, elhidegedett, keresztanyám, hallgatózott, tartózkodott, kisbaglyokat, különszobánk, gyermekeiket, megbocsátóbb, megtiltottam, tekintettel, visszarakja, rózsafüzért, reszkettünk, szekrényből, következett, muzsikálnak, vonatkoznak, hasonlítani, felmutattam, megdöbbenve, felnőttekre, bizonytalan, elenyészett, megkérdezte, képviseltem, szeretetben, elmúlásában, koronájára, ugyanakkor, csodálatos, lehetetlen, szétterült, készültünk, túlságosan, nagyszülők, mosolyogva, tudniillik, gerendákon, képzelődsz, orvosságom, gyengébbek, gondolatok, megálltunk, bölcsebbek, közeledtek, közeledett, ballagtunk, tapintásra, muzsikaszó, haldoklott, megviselve, válaszolni, vacogtatta, , ,
|
|
|
|
|
2025. Május
| | |
|
|
| ma: |
9 db bejegyzés |
| e hónap: |
118 db bejegyzés |
| e év: |
774 db bejegyzés |
| Összes: |
36297 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 513
- e Hét: 7452
- e Hónap: 46008
- e Év: 337422
|
|
|
Offline
